Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-15 / 33. szám

I Lk 20, 9—19 A tudományos éleiben manapság mind ritkábban hangzik el ez a csodálkozó s talán kissé bosszús felkiáltás. Az Istenről és az evangéliumról szóló bizonyságtétel hallatán már gyak­rabban (ebben sajnos a bizonyságtevők hamis, vagy bizonyta­lan hangjának is szerepe van!), de leggyakrabban kétségtele­nül akkor, amikor emberi magatartásokat (háború, ember- kínzás, gyűlölködés, kíméletlen önzés, közönyösség, igazság­talanság, lopás, harácsolás, gyilkosság) elemzünk. Érthetet­len! ... — kiáltjuk, de ha becsületes és jót akaró emberek vagyunk, akkor mégis megpróbálunk feleletet találni és ha le­hetséges, megváltoztatni minden érthetetlenséget. Az elemző munkát, komoly utánagondolást azonban nem ta­karíthatjuk meg: a szőlőmunkásokról szóló példázat alkalmas is erre. Nagyon izgalmas példázat ez. Az volt Jézus korában is, nem csoda, hogy „a papi fejedelmek és írástudók már ab­ban az órában igyekeztek kezüket rávetni Jézusra”. De izgal­mas ez a példázat akkor is, ha a magunk korában keressük üzeneteit. 1. ÉRTHETETLEN ISTENI MAGATARTÁS. — Először is az látszik nehezen érthetőnek, hogy a gazda, ismerve szőlőmun­kásait, mégis elutazik hosszú időre, magukra hagyván őket. Manapság sokan szeretik ezt — még egyes teológusok is — Isten távollétének, az embervilág magára maradásának, saját felelősségére élés korszakának tulajdonítani. Pedig erről nin­csen szó a példázatban. „Mikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát...” A Gazda pontosan tudott arról, ami szőlőjében tör­ténik és a termés idején szolgája által jelentkezett. Ezt aztán többször is megismételte. Fülünkben csenghetnek Jézus búcsú­szavai is: „Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha én nem megyek el, nem jön el hozzátok a Vigasztaló!” (Jn 16,7) „Nem hagylak titeket árvákul: eljövök hozzátok!” (Jn 14,18) „íme én veletek vagyok minden napon...” (Mt 28,20) Ezek az ígéretek részben megvalósultak és állandóan valósulnak, részben pe­dig Isten türelmét és szeretetét példázzák, az emberi gondol­kodás és lét határain is túlmutatóan. Távollétről, „nyugdíjba vonulásról”, számadás felelőssége alóli felszabadításról nem beszélhetünk. — Ami e példázatban valóban érthetetlen, az inkább az. hogy a Gazda három sikertelen kísérlet után ko­moly belső vívódás után elküldi a legdrágábbat, egyetlen fiát! Évezredek történetének ismeretében, az emberi gyarlóságok közé beleszámítva még vallásosságra irányuló különböző tö­rekvéseit is, valóban érthetetlen, hogy Isten szeretetének és irgalmának legtisztább és legfényesebb bizonyságát, Jézus Krisztust hozzánk küldte! Ezen a tényen és Jézus földi életé­nek bizonyságain csak csodálkozni és ámulni Vehet. Az isteni magatartásnak ez az alapvető jellemzője és csúcsa is egyben. 2. ÉRTHETETLEN EMBERI MAGATARTÁS. A bevezetőben már felsorolt emberi magatartások külön-külön is elemezhe­tők lennének. Egyik-másik pontosan fellelhető a példázatbeli szölőmunkások viselkedésében is (például: harácsolás, gyilkos­ság, az örökös megölése, ezáltal a birtok megkaparintása!). S ez a példázat így is vérlázító, felháborító, csakúgy, mint az a tény, ahogyan Izxáel elutasította magától a prófétákon és Jé­zuson keresztül felkínált utakat. Napjaink aktualitásaiból csak két példát ragadjunk ki: az egyik a véres bosszú, melyet különösképpen egy afrikai országban gyakorolnak, de a világ sok más pontján is elfogadott módszernek tartanak. A másik pedig az a veszélyeztetettség, amelyben él a mai emberiség, olyan erők és fegyverek birtokában, melyekkel könnyűszerrel szét lehet zúzni, meg lehet semmisíteni a földi életet, s min­dent, ami azt körülveszi, segíti. Nem Isten ítéletének szigorú­sága a legfenyegetöbb rém az ember számára, hanem saját hatalma, és gonoszsággal cimborálása, vagy elbukása. Érthe­tetlen! — mondaná talán egy másik bolygóról érkező lény... Válóban az. De hála Istennek, ő adott jóra való készséget és erőt az embernek, hogy legyőzze a kísértést, ne essék a bűn áldozatául. 3. A SZEGLETKŐ ÉRTHETETLENSÉGE. — A példázatbeli építők megvetették, félredobták. Pedig nélküle nem fejezhették be művüket. A példázatot hallgató írástudók így kiáltottak: „Le­hetetlen!” Pedig nem sokkal később ők is megtapasztalhatták az építők meglepetését, Jézus halála és feltámadása után. Noha Jézus példázata látszólag tragikus végű, valójában mi már tudhatjuk, hogy az „egyetlen Fiú” halála egészen új utat, s távlatokat nyitott: nem a megérdemelt ítéletet tette elkerül­hetetlenné, hanem, a bocsánatot, mint egyetlen megoldást nyi­totta meg a szőlőmunkások és minden ember számára! Ez a szegletkő szerepe, szolgálata! Ezért küldhette Jézus tanítvá­nyait szerte a világba a kegyelem evangéliumával! És ezért elhet az ember e kegyelem erejével (nem is csak az egyház­ban!) emberséges, reményteljes életet! . Szirmai Zoltán Moziban Ötödikes gimnazista voltam, termetre alacsony, ha sorakozó volt, sose kellett keresnem, hol a helyem, mert mindig az utolsó hely volt az enyém. Többször változtattam isko­lát, de mindig ez volt a hely­zet. Egyik alföldi gimnázium­ba terültem, ahol minden ta­nár megkérdezte, honnan jöt­tem, hányasom volt és csak intettek, ,ez a gimnáziúm fiam nem szanatórium, itt csak ak­kor fogsz boldogulni, ha sokat tanulsz. . Az első intóosztáskor egy nagy csokorravalót kaptam. Esténként a lépcsőházban, amint felfelé mentünk az eme­letre, a senior cipővizitet tar­tott. A lépcsőházban hangzott el időnként az igazgató „meny- nyei szózata", elismerés azok­nak, akik szépen megálltak he­lyüket és dörgedelem azoknak, akik nem kellő eredményt ér­tek el. Mi tagadás sokunkról beszélt az igazgató, valahogy így: „Vannák akikért nagy áldoza­tokat hoznak szüleik, akkorát, hogy annak árán két lovat is vehetnének és itt csak egy szamarat tartanak”. Nem tudom, hogy az igaz­gató és apám egy iskolába jár­tak-e, de a véleményük telje­sen egyforma volt. Aki intőt kapott, nem vehe­tett részt semmiféle rendezvé­nyen, nem járhatott moziba, azzal az indoklással: tessék minden időt kihasználva ta­nulni. Társaim közül valaki azt mondta, egy csodálatosan szép és izgalmas film jön, ezt meg kell nézni. Az egész intézetet mozgásba hozta a film címe: Rin-Tin- Tin. Lehetetlen, hogy ne lássam. Szereztem jegyet es amikor az előadás már megkezdődött, a sötétben besurrantam és a vászontól a harmadik sorba egy barátom mellé iparkodtam. Mégse ülhettem mellé, mert egy kis köpcös ember nem akart arrébb menni, hiába kér­tem. Nagyon tetszett a film, egy­valamire azonban nem számí­tottam, hogy amikor felgyújt­ják a villanyt, felismerhetek, arra még kevésbé, hogy a mel­lettem ülő köpcös ember, az osztályfőnököm. Nyomban felírta a nevem. Én egész úton hazafelé azon tűnődtem, hogy akinek van pénze, miért ül olyan közel a vászonhoz, az eszembe sem ju­tott, hogy rövidlátó. Sajnos nem is volt az, mert engem meglátott. Kronosz Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kéken András du: 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) Solymár János, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél lS. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Borós Káoly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamas. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Sóhrei- ner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkóta de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rá­kosiikét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, dú. 3. Bécslkapu tér de. 9. (úrv.) D. Ko­ren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.)‘ Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengódy László, de. 11. Csengódy László, du. fél 7. Cséngő- dy László. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. Solymár Jánós, de. 11. (úrv.) Be­üss András, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Reuss' And­rás. Albertfalva de. 7. Nagytétény dé. fél 9. Kelenvőlgy de. 9. Buda­fok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. augusztus lS-én 3. Géza gyulai segédlelkészt a — Szentháromság után a 10. vasárnapon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: 1 Kor 12, 1—11; az igehirdetés alap­igéje: Lk 20, 9—19. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósági lelkész. — SEGÉDLELKÉSZ ÁT­HELYEZÉS^. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egy­házkerület püspöke Kertész Déli Egyházkerületből átkér­te és augusztus 1-i hatállyal a sajókazai gyülekezetben he- lyett^s: lelkészi szolgálatok el­látásara kapott megbízást. — VANYOLA. Kovács Pál szarvasi lelkész július 25-én a gyülekezetben igehirdetés­sel szolgált. EGYETEMI, vagy főiskolai I. éyes hallgató fiúnak, ideiglenes bej elem tővel egy hasonló társ mellé, külön bejáratú — fürdőszobás, fürdési, fűtési lehetőséggel — lakást biztosí­tok. „Nyugodt tanulás” jeligére a kiadóba. A HANNOVERI ISTENTISZTELETEK LÁTOGATOTTSÁGA A közzétett statisztika sze- likus egyházban az egyházta- rint a nyugat-németországi gok 4,7%-a látogatja átlagban hannoveri tartományi evangé- az istentiszteleteket, (lwi) i — "" ............111 1" —■— IM ÁDKOZZUNK Ajándékaidnak gazdag tárházát naponta megcsodáljuk, sze­rető Istenünk, mégis oly gyakran nem élűnk velük vagy ép­pen rosszul használjuk őket! Bocsásd meg mulasztásain­kat és vétkeinket, önzésünket és érzéketlenségeinket. Taníts meg felismerni útmutatásodat és követni akaratodat. Óvj meg bennünket minden embertelenségtől, igazságtalanságtól és kö­zönyösségtől, melyek miatt nehézzé válik az élet, családban, gyülekezetben, társadalomban, világban. Adj erőt, hogy győz­zünk indulatainkon és a kísértéseken. Hadd ismerjük fel Jé­zus Krisztusban, az áldott szegeletkőben bűneink bocsánatának zálogát és hadd kövessük őt a bűnbocsánat örömével és elkö- telezésével. Így adj nekünk naponként erőt emberséges, szol­gáló életre, embertársaink javára, neved dicsőségére! Amen. Unalom ÉJSZAKA ESC VOLT, de reggelre kisütött a nap. Eltűnt a por. Virágon, levélen még ott csillogtak a harmatcseppek. Az erdő fellélegzett. A fenyves csakúgy ontotta magából az ózont, megtelt vele az ember tüdeje. A nyaralók még alud­tak. Lárma nem verte fel az erdő csendjét. Csak a fák ko­ronája hajladozott, ahogy könnyedén ringatta a szél. Ap­ró madarak ugrándoztak a fá­kon s a rigók emberközelbe merészkedtek. A fák alatt jó- szagú gomba, lila harangvirág, ciklámen, páfrány békés egy­más mellett. Az erdei ösvé­nyen apró hangyák cipelték terhüket céltudatosan igyekez­ve valahová. Egy parányi rög­ről lezuhant bogárka égnek emelt lábbal kapálódzva pró­bált talpra állni. Mind megannyi csodálnivaló, ahová csak lépek, nézek. Nem tudok velük betelni, ölömmel, hálával telik meg a szívem, hogy ezt a sok csodát látha­tom, hogy Isten napot adott nekünk, amelynek sugarai idáig eljutottak s a legkisebb magot is életre segítik, lélegez­tetik. Most ritkulnak a fenyők, töl­gyek közé kerülök. 'Hatalmas törzsük gazdaglombú karokat tár az ég felé. Egy kérges testű öreg fán tábla, rajta Arany János egyik verssora: A tölgyek alatt szeretek pihenni, , I hová nem hat el város zaja semmi... A FA ALATT PIROS PAD. Szépen lakkozott. Nem régen festhették. Hívogat, pihenjek meg rajta, itt, a tölgyek alatt. És a frissen festett pádon szépén, szabályos betűkkel be­karcolva ez áll: Itt unatkozott Szlávik Ilona és unalmában ideírta a nevét. Próbálom elképzelni ezt az Ilonkát, aki itt ült a tölgyek alatt és unatkozott. Miért? Ta­lán beutalták és nem volt tisz­tában azzal, mit kapott. Ta­lán saját pénzén nyaralt itt és nem talált magának gavallért. Ez az Ilonka talán még életé­ben nem olvasott könyvet. Sü­ket volt az élet, a természet szépségéi iránt. Talán azt hit­te, hogy az erdő hangja nem kelhet versenyre egy divatos slágerrel. Felnézett Arany Já­nos verssoraira s parókás S2ép fejecskéjében egyetlen kis sej- tecske sem’ reagált erre a név­re, még kevésbé arra, amit mondott. Kinyitotta a táskáját, meghúzta a szemöldökét, szép, kék szeme felett jobban elmá­zolta a kék festéket, aztán a frissen festett piros padra kö­römráspolyával rákarcolta, hogy unatkozik és megtoldotta ezt a tényt azzal, hogy nevét is felvéste, hozzáfűzve, hogy unalmában véste oda a nevét. AMIKOR KÉSŐBB az újon­nan megépített kilátótoronybpl lenéztem, csodálkozva láttam, hogy a villámhárító vezetéke hatalmas rögzítő szögeivel sza­badon himbálódzott az épít­mény előtt. Valaki kifeszeget­te a gerendákhoz erősített ve­zetéket. Az alig néhány hete elkészült kilátótorony legma­gasabb gerendáján ezt olvas­tam: „Itt jártam. Pityu.” Nem ismerem ezt a Pityut, aki ilyen lakonikus egyszerűséggel fejezi ki magát. De hogy itt járt azt a nyomai úgyis mutatták. Talán ő is unatkozott? Gyarmaifcy írén „A bölcseknek ékességük az ő gazdagságuk; a tudatla­nok bolondsága pedig csak bolondság. (Péld 14, 24) VASÁRNAP. — „És tanított naponként a templomban s az egész nép csüngött rajta és hallgatott rá.” (Lk 19, 41—48) Jézus mindent máshogy tett, mint mi‘: ő kiűzte a templom­ból korbáccsal az oda nem illő embereket, mi pedig még korbáccsal sem tudnánk be­hajtani a sok közömböst, a templomba, ö naponként ta­nított ott, mi pedig heti egy alkalommal elintézettnek vesszük az ügyet. Persze a zsúfolt vasárnapi istentiszte­letek veszélye sem fenyeget, sem az, hogy a kelleténél jobban csüngenének az evan­gélium hirdetőjének szaván, vagy hallgatnának rá. Ebben biztosan az is közrejátszik, hogy valamit rosszul . csiná­lunk. Olvasó Testvérem fele­lőssége is, hogy rátaláljunk: mit, hogyan kellene jobban! HÉTFŐ. — „Nem azért sze­retett titeket az Úr, mintha minden népnél többen volná­tok, hanem mivel szeretett titeket az Ür...” (5 Móz 7. 6—11) Ebből a furcsa, logi­kátlannak tűnő gondolatme­netből valami végtelepül mély evangélium csendül ki. Isten szeretetének nincsen miértje. Nem azért szeret, „mert”, „mivel”, „hiszen”; hanem szeret, mert, szeret. Szeret, mivel O olyan, aki szeret. Szeret, hiszen 0 olyan, aki szeret. E szeretetnek az oka legkevésbbé mi magunk vagyunk! E szeretetnek nincs is oka, csak következményei vannak. Olyanok sincsenek, akik rászolgáltak volna, csak olyanok vagyunk, akik na­gyon boldogok vagyunk, mert szeret az Ür. KEDD. — „Amikor Mózes felemelte a kezét, Izrael volt az erősebb, valahányszor pe­dig leeresztette, Amálek ke­rekedett felül.” (2 Móz 17, 8— 15) Ma már nem tudhatjuk, mi is történt voltaképpen ott a csatában s hogyan is füg­gött össze az ütközet lefolyá­sa azzal, hogy Mózes fel­emelt kezel a kereszt alakza­tát mutatták. Akik ezt a tör­ténetet lejegyezték, nem ha­ditudósítást akartak írni; ha­nem bizonyságot tettek arról, hogy a nép sorsa közvetlenül összefüggésben áül az Istenbe vetett bizalmával. Erről pe­dig mi is személyesen is bi­zonyságot tehetünk. SZERDA. — „Mondta Jéza- bel Akhábnak: foglald el Na- bői szőlőjét, mert nem él már, hanem meghalt.” (1 Kir 21, 1—16) Meghalt, mert aljas módon és nyereségvágyból meggyilkoltatták, mégpedig a király feleségének - parancsá­ra. Most ne azt az egyébként katasztrófálís tényt domborít­suk ki, hogy mennyi igazság­talan terülétfoglalás történt azóta is a legkülönbözőbb trükkökkel (í>L neokolonializ- mus), hanem azt a körül-1 ményt, hogy voltaképpen az egész bűnügy felbú jtogatás miatt történt. A felbújtásra pedig az elégedetlenség adott okot. Vigyázzunk szavainkra, nehogy azzal bűnügyet, akár Isten elleni, bűnügyet, idéz­zünk elő. CSÜTÖRTÖK. — „Szem­mel tartom minden útjukat, nem rejtőzhettek el orcám elől.” (Jer 16, 14—17) Kez­dettől fogva bújik és fut az ember Isten elől, csakhogy ne kelljen szembenéznie sem Urával, sem önmagával. Ha nincs más mód, struccmadár módjára próbáljuk megol­dani a kérdést: úgy teszünk, mintha nem is lenne Isten s becsukjuk szemünket Előtte. De legalább csak egy kis részt lehetne titokban hagyni! Más­kor meg attól tartunk, hogy lám, ezt es ezt a „jó utun­kat” biztos nem is vette ész­re Isten. Ne nyugodjunk meg: ö látja hibás kerülőinket; nyugodjunk meg: Ö látja si­került útainkat is. 0 minden utunkat szemmel tartja. PÉNTEK. — ; „Mint az agyag a fazekas kezében, olya­nok vagytok ti az én kezem­ben.” (Jer 18, 1—6) Rengeteg minden alakított minket olyanná, amilyenek vagyunk. Már a világra is eleve bizo­nyos hajlamokkal születtünk, aztán az emberek: szülők, pe­dagógusok, barátok, de alakí­tott minket maga a kor, a társadalom, a körülmények s a legkülönfélébb hatások. Mindezt nagyon jól látjuk és érezzük. De hol és mvkorala- kít minket Isten keze? —Ne keressük ezt külön alkalom­ként, mert Isten „keze” nem a felsoroltakon kívül, hanem azokban é$ azokon keresztül dolgozik és formál egyént, családot, gyülekezetei, hazát és emberiséget. SZOMBAT. — „Igazságot szólok Krisztusban, nem ha- zudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által.” (Rm 9,1—5) Hogy egy állítás mikor igaz es mikor hamis, annak igen pontosan körülírt filozófiai es logikai feltételei vannak. De Pál apostol- nem filozófiai is­meretelméletet állít fel, ha­nem a megtapasztalt objektív valóságot tükrözi és juttatja kifejezésre egy bizonyos konk­rét helyzettel összefüggésben. Teheti, mert megtapasztalta Krisztus szeretetét s így a valóságot tükrözi s teheti, mert nem elvontan, hanem, a gyakorlatban állva érvénye­síti is az igazságot, hisz ő maga is Abból él. Bízik László • i NEMZETKÖZI BÉKEAKADÉMIA SZEMINÁRIUMA A finnországi Espoo-ban asszony is, a Martin Luther szemináriumi ülését tartotta, a King által alapítóit „népi jo- Nemzetközi Békeakadémia, gok szervezete a feketék ré~ amelyen részt vett többek kő- szere” kiküldötte is. zott Dorothy F. Cotton kis- (Sana) CSALÁDI HÍREK ESKETÉS Sztrókay László (Magyarke- resztúr) és Nyári Katalin (Beled) a csornai templom­ban áldatták meg házasságu­kat. HALÁLOZÁS Darázs Endre költő ham­vait a Farkasréti temetőben D. Koren Emil budavári lel­kész szolgálata mellett he­lyezték el pihenőhelyére. özv. Piovarczy Egyedné 70. életévében a piliscsabai sze­retetotthonunkban csendesen elhunyt, az Ür Jézusba vetett hittel és nagy békességgel. Hotz Károly Csornán 61 éves korában elhunyt. A gyü­lekezet nagy részvéte mel­lett temették, még emlékezve arra, hogy a csornai temp­lom építésének előmozdítá­sán negyven évvel ezelőtt mennyit fáradozott. Nagy Dávidné, síül. Miké Margit 71 éves korában el­hunyt. A család és a gyüleke­zet nagy részvéte mellett temették Csornán. özv. Ihász Mihályné szül. Dombi Rozália (Árpás, Győr m.} 81 éves korában meghalt. A csornai temetőben temet­ték. evangélikus ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm.. Puskin u. 12. Telelőn: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.3077 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás , Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom