Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-11 / 28. szám

\ BUNOM-E? „Igazam van“ Farizeusok egykor és most Nem tudom, igazán boldogok-e azok az embereik, akiknek mindig „igazuk van”?! Elég sok akad belőlük ezen a világon és nem is húzzák meg magukat. Sőt! Igyekeznek mindig az emberek szeme előtt lenni és feltűnni. Az az érzéseim, hogy közben igen jó a közérzetük is, különben nem keltenék ezt a benyomást. Annál kevésbé jó érzés a közelükben vagy éppen köztük lenni. Legyürhetetlen vágya támad köztük az ember­nek, hogy*el innen: valahova, oda, ahol olyan emberekkel va­gyunk együtt, akiknek nincs „mindig” igazuk. De közben arra gondolok, hogy mégis csak fontos minden ember szempontjából, hogy igaza van-e, vagy sem. Szinte tar­tozéka az ember életének, hogy keresi az igazát és foggal- körömmel harcol érte. Különösen is arra törekszik, hogy ha buktatókon keresztül is, ha girbe-tgörbe kerülővel is, végül mégiscsak neki, egyedül csak neki legyen igaza Hozzátarto­zik ez az élmény, igazolt voltunknak ez a kiderülése ahhoz, hogy egyáltalában igazi emberek, öntudatos lények legyünk. Erről az igényről pedig senki sem altar lemondani. Nagyon kevesen vannak, akik közönyösek ebben a kérdésben. Elfogadom ezt az érvelést, mert különben olvasóim alakja e sorok közé lép és tiltakozásra emeli mindenki a kezét. Hi­szen legalább egyszer életében mindenki megpróbálta kicsi­karni a sorstól, hogy igaiza legyen. Talán a szüleivel szemben. Talán professzoraival szemben. Talán a feleségével szemben .Talán a főnökével szemben. Talán... folytassa életéhez és helyzetéhez mérten az olvasó! De, nem vesszük észre, hogy van valami embertelen vonás minden győzelmi mámorban? Nem úgy van, hogy az igazság „bajnokai” akkor is bosszan­tanak bennünket, ba nem a mi igazunkról vagy tévedésünk­ről van szó?! Képzeljük eff azt a lehetőségét, hogy szervezkednek az igaz­ság bajnokai és egyesületükbe nem léphet be az, aki valaha is tévedett vagy másnak a tévedését elinézte. Az illetőknek ki kellene tölteniük egy kérdőívet és a pályázók már a kérdőív kitöltésékor szinte kéjelegnének abban, hogy mennyire igazuk van. Az egyesület kapujában pedig megkapnák az igazság baj­nokai érdemérmet. Elképzelhető egy ilyen egeysüleit? Szerintem ,a tagok szinte megértnek egymást Hiszen akinek igaza van, az nem tudja elviselni a másikat Ö csak akkor érzi jól magát ha mindenki a csodálatára jár. Ez pedig azt jelenti, hogy az igazság baj­nokai csak akkor érzik jól magukat és csak akkor érvényesül­hetnek, ha vannak olyanok is, akiknek viszont nincs igazuk. Különben is, volt már egy ilyen szervezet és egyáltalában nem örvendett valami jó hírnévnek. A Biblia a farizeusok közösségének mondja ezt az „egyesületet” és ma is tudja mindenki, mi ennék a szónak az értelme, még ha nem is olvasta soha a Bibliát Mert bizony a farizeusoknak volt szer­vezete, „egyesülete” és úgy érezték, úgy hirdették és úgy kö­vetelték meg az emberektől, hogy „csak” nekik van igazuk. Emiatt a keresztyénségben rossz „inevük” van a farizeusok­nak. Pedig sok keresztyén ember szívesen vállalná még a fa­rizeus vádat is, csak eljutna odáig, hogy neki mindig igaza van. Föl tolakszik azonban bennem a kérdés: ha az igazaknak igazuk van, miért van akikor szükségük a nem-igazakra, hogy igazuk legyen?! Hiszen ha valaki tényleg szereti az igazságot, jobbat nem is kívánhatna, minthogy annak legyen igaza, aki aiz igazság birtokában van. Ez volna a magától értődő. De nem így van. Hanem inkább arról van szó, hogy sökan már nem is keresik az igazságot, hanem azt mézük, hogy miből van hasznuk és miből nem. A nyilvánosság pedig tapsol mind­ehhez. Igazolja a cinizmusl' Monjunlk nemet a nyilvánosságnak! Hiszen az egész dolog­nak nemcsak cinikus, hanem nagyon komoly háttere is van. A kínzó probléma égiszén, hogy mi tulajdonképpen az igaz­ság és kinek van igaza, ott van az igazság, hogy ás ember teljesen egyedül maradt a teremtmények között. Csak az em­ber tudja akarni az igaztailanit és aszerint cselekedni, ezért nem magától értődő számára az igazság, hanem folyton har­colni kell érte. Eíbben rejlik a méltósága és nyomorúsága is. Ebben az összefüggiésben rendkívül érdekes, hogy Jézus Krisztus evangéliumán nem háborodnak föl az emberek. Még a keresztyének sem. Általában hisznek abban, hogy a nagy vitában: kinek van igaza — a keresztyénségnek. illetve an­nak az életstílusnak van igaza, amit keresztyénnek szoktunk mondani. Pedig az evangélium távolróű sem így vélekedik Krisztus ugyanis az evangélium szerint nem azért jött a vi­lágba, hogy döntőbíróként megállapítsa, kinek, vari igaza. Krisztus azt nyilatkoztatja ki, hogy a kegyelem megelőzi az igazam vart isten nem azért kegyelmes hozzám, mert iga­zam van, hanem egyáltalában csak azért lehet igazam, mert Isten kegyelmes hozzám. A világban érvényes igazság tehát éppen a fonákjára fordul. így teljesedik be a Hegyi Beszédnek az a mondata, amit oly ritkán veszünk komolyan: „Boldogok a szelídek, mért ők örökségül bírják a földét.” D. dr. Pálfy Miklós A Hazafias Népfront a közelmúltban is megrendezte békegyűléseit a lelkészek szá­mára, amelyek a Béke Világtanács budapesti ülésével és az egyházak békeszolgálatával foglalkoztak. Egyházunk részéről ezeken a békegyűléseken előadással szolgáltaik: D. dr. Ottlyk Ernő püspök Budapesten, dr. Vámos József teológiai tanár Nyíregyházán, Nagy István esperes Győrben, Virágh Gyula pesterzsébeti lelkész Kaposváron, Harmati Béla külügyi titkár Tatabányán és Mekis Ádám esperes Békéscsabán. __ • _ A kolozsvári Teológia gyásza Tisztelt Szerkesztőség! En is azok közé tartozom a lap olvasói közül, akik középen nyitják fel az utóbbi időben az egyes számokat, s keresik a „Szexelem — házasság — csa­lád” sorozatot. Végre valóban a gyakorlati élet mélyére nyúl­tak és sok szép tanácsot, meg­nyugtató feleletet, lelkipásztori biztatást adtak .. . Mégis „vala­melyes csalódással” tettem le mindig a lapot, mert a döntő kérdések elöl többnyire ki­csúsztak. Ez most számomra Csepregi Béla cikkénél különö­sen is kitűnt. Engedjék meg, hogy megírjam kifogásaimat, talán tudnak rá felelni. A prob­léma teszi indokolttá., hogy névtelenül Írjak. Az egész sorozat a ma any­agira divatos sex-kérdés miatt aktuális. Hiányolom, hogy iga­zában nem magyarázták meg a sex-kérdést bibliailag, a VI. parancsolat üzenetének alap­jait a maga. korában, Jézus hozzáfűzött szavainak értelmét és következményeit, s a pró­féták és apostololt magyaráza­tának jelentőségét. Nem írtak arról, hogy ezekről mit mond a mai egyház tanítása, és mi az a több és jobb, amit egy istenhi vő ember követhet a mai életben, amikor a Nők Lapja, a TV, a Forsyte Saga, az „ön például hogyan folytat­ná” című sorozat egyes rész­letei olyan világosan, ember­ségesen foglal állást ezekben a dolgokban, másképp, mint az Már régen jártam ebben a fejlődő városunkban, a Nyír­ség fővárosaiban. Ha igaz, hogy valaha a félig kötött ho­mokbuckákat „nyírj esek” lep­ték. el, a buckák között meg' húzódó vizek partjait, akkor ma már ebből semmit sem látni. Mert ezen a lecsapolt .meleg talajon” csodálatos al­mát, gyümölcsöt, dohányt, burgonyát érlel a nyár, s a ro­hamosan növekvő város úgy ringatózik a Nyírség tengeré­ben, mint égy lehorgonyzóit roppant hajó. 1750 körül, ami­kor folytonos harcok dúltak ezen a vidéken, s á lakosság elmenekült; csak 500 lélek lak­ta, de 1754-bcn gróf Károlyi Ferenc Szarvas, Csaba; Méző- berény, Orosháza szorgalmas, evangélikus tótjaiból telepített ide és száz év alatt mar 14 500- ra növekedett lakossága. 1869-ben 21 900, 1910-ben 38 200, 1920-ban 43 340, 1967- ben 62 000 és 1970Jben 70 000 körül volt. Ezek a számok vi­lágosan mutatják a fejlődés útját és azt, hogy a . Szabolcs fővárosa milyen jövő előtt áll. 1920-ban 15 860 evangélikus volt a váróéban, közel egy- harmada a lakosságnak, 1970- ben pedig 18 000. Két egyházkerületünk 3—3 evangélikus tömb pillérén nyugszik. Az Északi Egyház- kerület egyik ilyen pillére Nyíregyháza a maga egygóc- ban levő evangélikusságával. Jellegzetes és sajátos körül­ményeit néhány számadattal ismertetjük, amely adatokat az egyházközség 1970-es évről szóló jelentéséből vettük. Itt áll tehát előttünk egy 18 ezer lelkes gyülekezet. Meg­osztva városban és a Tamás­bokortól Nyírbátorig, Nagy­halásztól Geszterédig elterülő roppant területen. (A „bok­rok” jellegzetes nyírségi ta, nyaközpontök.) Hat parochus, néhány nyugdíjas-, egy segéd- lelkész és néhány papné szol­gálatával. Autók, motorkerék­párok helyettesítik a régi lo­vasfogatokat, hogy az egy­mástól sok km-ve levő szol­gálati helyeket időben elérjék. De még így is nem egyszer az „apostolok lovát” kell igénybe venni, mert üzemzavar is le­het a gépkocsinál, de meg az útviszonyok sem teszik min­dig lehetővé egy-egy bokor megközelítését. A városban három helyen — nagytemplom, kisteraplom, Éüm — van istentisztelet. A tanyákon hat körzetben. És nézzük, mit mondanak a szá­mok! A városban három he­lyen vasárnap és hétköznap 835 alkalomnál tartanak évente istentiszteletet. (De. 309, du. 126, hétköznap 400) Tanyákon' 615 alkalommal. így összesen 1450 igehirdetés hangzik el évente az istentisz­teleteken. Ha egyetlen helyen végeznék, akkor az év minden napjára 4 istentisztelet jutna. És ha ehhez hozzávesszük a hét csoportban tartott biblia­órákat, — összesen 1147-et — akkor ez is egy helyen végez­ve, napi 3 órát tenne ki. Eze­egyházak, mégis annyi megér­téssel, humanizmussal, „bűn­bocsánattal”, ami követhető. Konkrét problémám Csepre­gi Béla cikkéhez kapcsolódik. Jó a cikk, pásztori beszéd. De főleg az utolsó mondatai után kérdezem: élhet-e egy házasság nélkül maradt leány, vagy férfi szexuális életet? Ne hivatkozzon paráznaság bűné­nek közhelyére! A nemiség szerintem Isten ajándéka. Házasság nélkül élek, amiért nem okolható és nem hibáz­tatható senki. A nemiség ben­nem is él. Ezt természetesnek tartom és. Isten ajándékaként fogadom. Van partnerem. Nem bontok meg vele más házas­ságot. Bűnöm-e ez? 48 éves vagyok, nem vagyok flörtölő, bár nem az első ‘ kapcsolatom ez. Mind viszonylag tartós volt, de külső körülmények miatt egyikből sem lehetett há­zasság. Tegnap volt a TV-bev a ct- cigányasszony esete. Bűnben élt-e az élettársaival? Az af­rikai misszióban némely ke­ket az óráikat tartalommal megtölteni, fáradság nélkül végezni, az evangélium friss üzenetét tolmácsolni, isteni kegyelem! Dehát. ezek csak a felnőtt gyülekezet igehirdetesi alkal­mai. A gyermek'bi'bliaórák szá­ma 364, ehhez csatlakozik a konfirmandusok oktatását szolgáló órák és a hitoktatá­sok óraszámai. A gyülekezet nagyságára azonban nem is ezek a szá­mok jellemzőek, mert hiszen több helyen végzett szolgála­tokról van sző. Sokkal inkább, hogy. 29G gyermeket keresztel­tek meg !970-ben és 187 volta konfirmandusok száma, 90 házaspárt áldottak meg és 210 halottat kísértek utolsó útjá­ra. A családlátogatást is be­számítva 7304 lelkészi szolgá­lati alkalom volt, s ez azt je­lenti, hogy hozzávetőlegesen 1000 jutott egy-egy lelkészre. Vagyis majdnem napi három. S ezekre készülni is kell! Van tehát elfoglaltságuk a nyír­egyházi lelkészeknek. Persze a számok kissé meg­szédítenek bennünket. A való­ságban a lelkészek rendkívül szerények, alázattal végzik szolgálataikat és Isten kegyel­mének tartják ennek lehető­ségét. A nagy erőfeszítést igénylő munka öröme mellett üröm is van a pohár alján. Keserűségük, hogy egy év alatt csak 6850 úrvacsorázó volt, az is 234 alkalommal s ez nagyon gyenge arány. Ha­sonlóképpen alacsonynak tart­ják a felajánlási . összeget, mely telkenként 27 forintot tesz ki csupán. És noha nincs szó anyagi gondokról pilla­natnyilag, de a tervezést nagy­mértékben fékezi az alacsony adakozási összeg. Mert a tervek' között ilye­nek szerepelnek: a nagytemp­lomot fűthetővé tenni, pad­jait átfesteni, orgonáját fel­újítani, ‘hangerősítőt beszerel­ni, stb. Az egyházközség veze- | tősége jó reménységben él. Nemcsak az ősök tudtak az utókorra hagyni olyan temp­lomokat, amelyek az idők vi­harait kiállták, de a mai nem­zedék is képes arra, hogy ezeknek állagait megőrizze, s a szükséges korszerűsítéseket végrehajtsák rajtuk. Nyíregyházának két neveze­tes szülötte volt. Az egyik ecsettel szerzett hírnevet maf gának, s városának, a másik tollal. Benczúr Gyula festő­művész és a nemrég elhunyt Váczi Mihály költő voltak szülöttei a, városnak. Ez utóbbitól idézett versszakkal nyitotta' és zárta te jelentését a múlt évről az igazgató lel­kész: „Nem elég megborzongni, de lelkesedni kell! Nem elég fellobogni. De mindig égni kell! És nem elég csak égni: fagyot is bírjon el, aki acél akar lenni, suhogni élivei”. Dr, Rédey Fái lyen még a katolikus egyház is tudomásul veszi a többne- jűséget. Ott más Isten törvé­Í iye? Nem ezt akarom javasol- li, de nálunk is kialakult tár­sadalmunkban egy természeti jog, amit az egyháznak is meg­értéssel kellene szemlélnie. Ügy hiszem, nem egyedül állok ezzel a problémával. Egy olvasójuk Kedves Olvasónk! Köszönöm levelét. Megértés­sel olvastam kérdéseit. En is gondolom, hogy nem áll egye­dül ezekkel a problémákkal. Igaz együttérzéssel igyekszem foglalkozni azokkal. Levele szerint cikkem utolsó mondatai indították el kérdé­seit. Hadd induljak el én is onnan: „'Jézus Krisztus tudja igazán tartalmassá, boldoggá, teljessé tenni az életünket. .. azért az igazi kérdés nem az: házasságban vagy házasság nélkül, hanem Jézussal vagy Jézus nélkül.” Ennek alapján három dolgot szeretnék tovább vinni. 1, A házasság sem garancia a szexuális problémák megol­dására. Sok házasságban van feszültség, ellentét, visszaélés, baj a házasélet körül. Ott is jelen van a bűn, és mérgezi, kínozza a házastársak életét. Egy finn evangélikus lelkész pl. törvényjavaslatot nyújtott be a parlamenthez a házassá­gon belüli nemi erőszak tör­vényes büntetésére. A finn par­lament ugyan nem emelte tör­vényerőre a javaslatot, de az asszonyok soraiból sok helyes­lő visszhang érkezett. Nem­csak a házasság nélkül marad­tak irigyelhetik a házasság boldog révébe jutott szeren­csésebb társai Icát, hanem saj­nos sok házastárs is elmondja, bárcsak ne mentem volna férj­hez, ne nősültem volna meg, élhetnék nyugodtan, gondtala­nul, mint sok egyedül maradt. A házasságnak, a házasfelek­nek is a Megváltója Jézus, és boldogulást, üdvösséget, na­ponkénti bocsánatot, békessé­get és szeretetet kínál. 2. A szexuális életnek mégis egyetlen normális területe a házasság. A mi viszonyaink között a momogám házasság. Ez a teremtettségünkből folyó szexuális adottság természeté­ből is folyik. A szexuális kap­csolat mindig többet igényel, mint alkalmi találkozást A szexuális élet egy férfi és egy nő között a teljes életközösség egyik láncszeme. A láncszem magában értéktelen, magános karika, láncszem-társaival ösz- szekapcsolódva alkot egészet, jelent értéket. Egy bizonyos fokú cinizmus kell ahhoz, hogy valakit az alkalmi kapcsolat is kielégítsen, hogy ne törekedjék többre, ne tartson igényt egé­szen a társára, vállalva gond­jait és örömeit, értékeit és hibáit, egész életét. A külső körülmények miatt házasságra nem vezető kapcsolatokból talán éppen ez a legbensőbb feltétel, ez a másikat teljesen vállaló áldozatos vonzalom hiányzik. 3. A keresztyén hit sokkal több, mint egy — akármilyen magasztos és sok próbát kiállt — erkölcsi értékrendszer vál­lalása. Ez a Jézus Krisztussal való találkozás, benne a meg­váltó szeretettel, a bűnbocsá­nattal való találkozás. És Vele igazán csak bűnösen lehet ta­lálkozni. Vannak — nem is kevesen —, akiket szexuális életük nyomorúsága űz hozzá. Másokat egyéb összeütközésük a törvény magas normáival. A tízparancsolat mindegyike al­kalmas arra, hogy megalázzon, elítéljen és oda kényszerítőén Jézus Krisztus elé. A VI. parancsolat se elavult törvény. A mai korszellem se kedvezőtlenebb a számára, mint más idők. A keresztyén egyház hajnalhasadásának ko­ra se volt kevésbé átitatva fel­fűtött szexualitással, mint a mi időnk. Gondoljunk a kora­beli vallások kultikus prosti­túcióira, a hetérák intézményé­re, a római erkölcsökre! És az evangélium mégis futótűzként terjedt, mert többek között a sex sok kifosztottja, megalá- zottja, csődbejuttatottja is á- mulva és boldogan ismerte fel és ragadta meg Jézusban a szabaditót, a megtisztítót, a bol­dogítót. És ez a lehetőség ma is fennáll. Mi nem mutogatunk senkire, egy embercsoportra vagy élet­területre sem. Isten a törvény altaj mindeneket bűn alá re­kesztett, hogy Jézus Krisztus­ban mindeneken könyörüljön. Őhozzá hívogatunk mindenkit, mert ő tartalmassá, boldoggá és teljessé tette az életünket. Testvére a bűnben és a bűn- bocsanat hitében. Dr. Maksay Albert, az újszö­vetségi teológia nyugalmazott professzora 74 éves korában elhunyt Nagy részvét mellett temették a kolozsvári Farkas utcai református templomból június 24-én. Közel ötven évi szolgálat után „fájdalmait, gyengeségeit zokszó nélkül tűr­ve, szelíden és haláltusa nélkül hajtotta fejét a Kegyelem Urá­nak kebelére, aki bölcs szívet adott neki és biztos látású, az útvesztőkben is biztonságosan járó szelíd szolgáját irány­fénnyé tette mind az újtesta- tnentomi szaktudományban. mind teológiai és szépirodalmi, valamint ökumenikus elmé­lyült tevékenységében” —szól a halálát hírül adó levéL Nemrégen hírt adtunk arról, hogy D. dr. Nagy Géza, az er­délyi egyháztörténet egykori professzora hunyt el, s most dr. Maksay Alberttól keltett búcsúzni. Magyarországi evan­gélikus egyházunk több lelké­sze, valamint a romániai ma­gyar ajkú evangélikusok min­den lelkésze tanítványa volt és Isten iránti hálával emlé­kezik rá. Csepregi Béla A fenti válasz aligha fog Olvasónknak várakozása szerinti feleletet jelenteni. A szerkesztő épp ezért szeretné hozzáfűzni, hogy a nemiségre nem úgy tekintünk, mint Isten, független, önmagában való ajándékára, hanem mint a teremtés rendje szerinti tiszta és boldog házasság érdekében való ajándékra. Megélhető ez az ajándék töredékében házasság előtt, vagy há­zasságon kívül, sőt lehet töredékes, sőt vétkes házasságon belül a házasfelek részéről egymást iránit is! De az csalt töre­dék marad, s Isten nem erre adta. Két. ember teljes, és nem töredékes eggyéválásának misztériuma ez, a házassági szeretet kifejezője. (Néhai jó Tavaszy Sándor teológiai professzor Ko­lozsvárt hosszasan foglalkozott etikai előadásaiban azzal, hogy még a gyermekáldástól fügigetienüive is a házassági szeretet teljes kifejezése.) Nem tudunk dogmatikusan felelni levélírónk féltett ‘kérdé­sére ígénnél, vagy nemmel. De n$m tudunk kazuisztikusan elmerülni sem abban, hogy hol keresendő a konkrét esetben a bűn határa. Ezt nem tudnánk abban az esetben sem meg­tenni, ha ismernénk levélírónk életének teljesebb képét és összefüggéseit- Ne tekintse se szójátéknak, se kibúvónak kap­csolatára utaló kérdésére ezt a válaszunkat: nem bűne ez — mert nem ez a bűne —, hiszen nem csak ecz a bűne. Talán elfogadja ezt a megállapításunkat: az „ajándék”-ból csak tü­körcserepeket lát, s minél szebbnek látja, annál jobbam fáj a teljesség hiánya S vajon vigasztalás-e az, hogy ez a „tete jesiség” igen sok házasságon belül is hiány marad? Ha ehhez méri a „bűnöm-e” kérdést, talán erősebb lesz a kegyelemre szoruló alázat — mindnyájunkban, akik olvassuk e sorokat. Tizennégy éve Tizennégy éve együtt élünk, együtt küzdünk, együtt remélünk S hogyha volt is nézeteltérés, nem kellett hozzá, csak egy kérés: ne haragudj! S szent volt a béke. Ennyi évnek sok az emléke, s azt már feledni nem lehet! » Az öt drága kis gyermeket, , kik itt vannak ma is velünk, s szebbé teszik az életünk. S ha értük sokat is aggódtunk, míg betegágynál viirnaszftottunk, mégis azt mondom ma: megérte! S ha jött az ötödik testvérke, azt is szerető szívvé! vártuk! Bármi vár az életben rájuk és miránk is, ha összefogva kezünk az Isten kezét fogja, nem érhet akkor semmi vész, s könnyűvé lesz, ami nehéz. Csak mi ketten egy úton járjunk, s egymástól soha el he váljunk! Eztán is szép lesz így az élet, « együtt remélve s küzdve véled! Hanvayné, T. Mária A Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának közleménye A püspök! hivatal a dolgozók nyári szabadsága miatt július 10—augusztus 10. között szünetet tart A püspök a fogadóórákat sem tartja meg. Kéri a lelkészeket, hogy csak augusztus 10 után keressék fel a hivatalt Jelentés Nyíregyházáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom