Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-27 / 26. szám
Isten bűnösöket hív! Kol 1, 21—23 Az őszinteség az ember egyik legszebb tulajdonsága, egyik legmegragadóbb pozitív jellemvonása. Az, mert az őszinte szó, a saját magunkról való őszinte — Isten és ember előtti — vallomás csaik akkor hagyhatja el a szánkat, ha semmit se próbálunk letagadni Isten és önmagunk előtt: ha a legemberibb módon „tisztába jöttünk” saját magunkkal. 1. AZ ÍGY, MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐEN KIFORMÁLÓDOTT ŐSZINTESÉG mondatja ki velünk azokat a hibákat, bűnöket, amelyekkel hűtlenné lettünk Istenhez és ugyanakkor, hűtlen magatartásunkkal megtagadtuk a felebaráta szeretet erős, örök érvényű jézusi követelményét. 2. AZ ILYESFAJTA ŐSZINTESÉG egyszándékúan keresi a helyes megoldás lehetőségét is. Azt, hogy miképpen, milyen módon szabadulhatok meg minden olyan indulatomtól, cselekedetbeli szándékomtól, amely akadályt jelent az Istenhez és az embertársamhoz való közeledésemben: a szeretet kettős parancsolatának valóságos megvalósításának megélésére. 3. PÁL APOSTOL A MAI IGÉNKBEN alapos és nagyon bensőséges őszinteségre készteti a keresztyén gyülekezetét, a kolossébeli s a mai keresztyén embert. Az erre késztető hangja vagyon határozott — sőt azt is mondhatnánk, hogy keményen goromba —: „Titeket is, akik egykor elidegenültek és gonosz cselekedeteitek, miatt ellenséges érzületűek voltatok” és ezt érti mindazokra, akiket Jézus nevére megkereszteltek, akik magukat — jogosan — keresztyén embereknek gondolják. Ezért kell őszintének lenni: tudni azt, hogy mi voltam és mi vagyok; hogy a Jézus Krisztusban való hitem odavigyen Istenhez és az olyan sokszor elfelejtett felebaráthoz. Isten bűnbánatra hív! Dr, Vámos József IMÁDKOZZUNK Megváltó Urunk! Bűneink reánk nehezednek és ezért hozzád fordulunk, mert Igéd bátorít a veled való közösség keresésére. Köszönjük azt, hogy mindig őszinte bűnbánatra indítasz benniiket. Kérünk áldd meg ezt a mi őszinteségünket és add azt, hogy készségesen kövessünk azon az úton, amit mindnyájunk számára kijelöltél. Ámen. Levelek a Jóistenhez Gyermekek küldenek Istenhez leveleket. A mai kor gyermekei, Isten olyan közel áll gondolkodásukhoz, vagy olyan távol van tőle, amennyire kívánságaikkal és elképzeléseikkel egybehangzó vagy eltérő. Nem mesterkéltek, hanem természetesek. Megbatóak és felvidítanak. Jóistenem! Múlt héten meglátogattam templomodat. Mondhatom, nagyon szép lakásod van. Anna. Jóisten! Szeretnék kérdezni tőled valamit Milyen tulajdonképpen a mennyország? Tudom, hogy ott minden nagyon szép, de mégis, mennyire szép? Tulajdonképpen mi történik, mikor esik az eső? Misi. Istenem! Minden angyalodnak dolgoznia kell? Anyuka azt mondta, hogy mi az ő angyalai vagyunk és mindent meg kell tennünk, amit parancsol. Sári Jóisten! Igazán jelen vagy mindenhol? Egyes emberek nem hiszik ezt Ha mégis így van, akkor sok minden dolgot gyor-. sabban kellene csinálnod. Kovács Péter. Édes Istenem! Valóban olyan nagy vagy, mint az egész ég és olyan erős, mint az egész világ együttvéve? Ez őrült nagy dolog! Szeretettel Dezső. Istenem! Múlt héten három napig esett az eső. Azt hittük, megint úgy lesz, mint Noéval és a bárkával. Szerencsére nem így történt Nagyon örültem, mert a bárkába minden dologból csak kettőt volt szabad bevinni. Te pedig jól tudod, hogy nekünk három kismacskánk van. Üdv Rózsi. Jóistenem! Jövő héten üdülésre utazunk két hétre. Nem leszünk akkor a templomban. Remélhetőleg ott leszel még, ha viszajöttünk. Mikor mégy te szabadságra? A viszontlátásra Rezső. Jóisten, nagyon érdekes a könyved. Nagyon szeréten a kalandos történeteket Irtó érdekes dolgokat találsz ki. Nagyon szeretném tudni, honnan, veszed azokat Szorgalmas olvasód Kari. Istenem! Nagyon szeretném a kővetkező dolgokat megkapni: új biciklit, nagy építőszekrényt, egy kutyát, . fényképezőgépet, jó futballista kapuskesztyűt Ha ezt mind nem tudom megkapni, szeretnék belőlük any- nyit, amennyit csak lehet. Üdvözöl Ernő. U. i.: Én már tudom, hogy Mikulás nincs. Jóisten! Ha olyan sokat tudsz, hogyan történhetett, hogy még a folyót sem tudtad olyan nagyra csinálni, hogy minden víz elférjen benne, és el ne lepje a házunkat? Most új lakást kell keresnünk magunknak. Viktor. Istenem! A templom még csak rendben volna, de a zene! Nem tudnál pár új dalt csinálni? Barátod Feri. Jóisten! Neked is olyan nehezen ment megtanulni az egyszeregyet? Nincs más út hozzá? Tudom, hogy megértesz és ezért írok neked. Szívből üdvözöl Tamás. Németből ford. M. F. — Szentháromság után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 15, 1—10; az igehirdetés alapigcje: Kol 1, 21—23. — SEGÉDLELKÉSZ ELHELYEZÉS. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a külföldi tanulmányút járói hazaérkezett Szalay Tamás segédlelkészt június 1-i hatállyal ismét Nyíregyházára osztotta be szolgálattéttelre az egyházmegye esperese mellé és a nyíregyházi gyülekezetbe. — GALGAGUTA. Június 6-án gyülekezeti csendesnap keretében igehirdetéssel, előadással szolgált Garami Lajos egyházasdengelegi és Kiszély Sándor csővári lelkész. — kemenesmagasi. Szentháromság vasárnapján iktatta be szolgálatába Szabó Lajos esperes és Tóth János gyülekezeti lelkész Smidéliusz József felügyelőt, Szánthó Imre gondnokot és Páli Lajos helyettes gondnokot. — BÖKÖD. A gyülekezet templomának mindkét harangját villamosította. Ezt a megoldást azért választotta, mert az idős harangozó lemondott, s erre a szolgálatra nem volt újabb jelentkező. A hálaadással használatba vett munkát a nagyvelegi gyülekezethez tartozó szakemberek végezték el. — ELADÓ egy használt Luther- kabát, magyar és német teológiai könyvek. Marcsek János. Ózd, n., Árpád vezér út 24. — SZEPHANGÜ Angster orgona kedvező teltételekkel eladó. Cím a Kiadóhivatalban. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. június 27-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. n. D. Koren Emil, du. 6. D. Koren, Emil. Dózsa György üt de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Redey Pál, úu. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás, üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagj'templom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Selmeczi János. Sashalom de. 9. dr. Selmeczi János. Mátyásföld de. fél 11. Clnkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánné, Toroczkó tér de. fél 9. Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Fü- löp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 8. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 1L ARATÁS Az öregember él-nyújtózott a zöld gyepen, hátát nekidütötte az omladékos tanya oldalának. A könyörület és nem a szükség hagyta meg ezt a tanyát a határban. Néha be-betérnek ide a gazdaságból a brigádtágok, letesznek egy-egy hordó fáradt olajat, majd két három hét múlva elviszik, öreg, omladékos, középen megrepedt tanya. Rég volt, amikor itt gyerekes- kedett, járta mezítláb a szúrós tarlót, meg szedte a magas jegenyék tetejéről a szarkafészkeket. Hej, tán igaz se volt. Meg amikor aratott __Akkor is így hullámzott az a sárga tenger, csak keskenyebb kis parcellában, nem ilyen beláthatatlan táblában. Végignézett a búzatáblán. Lágyan ringott, mint a bölcső. Susogott a sok érett kalász. A fia éppen vizet merni ment a nyikorgó gémeskúthoz. Szaporán forgott kezében a vödör. A vödörből játékos fénycsík tükröződött a tanya oldalára. Az öreg a f énycsíkot nézte, aztán megszólalt: ■— Péter! — Hallom! — feszült a kút kávájának a legény. — Holnap kezdhetjük. — Jó. Ebéd után máris szólok Potornai Miskának, hogy jöhet a géppel. — Géppel? — nevetett az öreg. — Tán arra a két hód háztájira? Nem, nem kell a gép. Valósággal kívánom az aratást. Ügy aratunk, mint valamikor, gyerekkoromban. — Ugyan már, édesapám, hiszen minek? Azért a gép, hogy könnyítsen. — Nekem most ne könnyítsen. Kívánom öreg csontjaimmal a munkát. Hozd ki a kaszát, meg a fenőkövet. Fent vannak a padláson. Hadd fenem meg. A marha az udvaron ténfer- gett, a jármostinó nekidűlt az eperfának, le-fel jártatta a farát, vakarózott. Bent az istállóban rekedt-keshedt nyerítéssel felüvöltött a csont-bőr igásló. Az akácokat lágyan simogatta a szél. A tanya mögött zizegett az érett vetés. Hetven év nem nagy idő — mondogatta magában, amikor lépdelt a búzatábla felé. Vállán figyegett a borotvaéles megfent kasza. Ment keményen, a sarga tengerhez. A tanya túlsó végénél állapodott meg. Igaz, a nap még álig dugta fel vörös tányérját, de így is látszik, hogy itt érettebb. Leemelte kaszáját, aztán mint valami hí- mes tojást, belemártotta a pengét a búzatábla sarkába. Kicsit markolt a kasza. Meghajlította derekát, neki suhintott, ügy nyaláb, ölre való sárga búza nyögött előtte. S így ment előre, a tábla túlsó végéig. Ott visszafordult, s ki akart egyenesedni, de a dereka nem engedett. No, majd beletörődsz, te derék. S ahogy visszafelé haladt, érezte, hogy elerőtle- nedik. Pedig még csak egy sorral ment végig. De nem hagyta magát: előre nézett, mintha attól felerősödne. Az öreg kasza már nyikorgóit a kezében. Az a régi, fiatalkori kaszálás ... hej, ha ő most... hogy az a... csak nagyot, széleset fogni most, hadd lássák, mire felébrednek bent a tanyában, hogy ő még most is milyen ember. A rend közepén megbotlott. — A mindenségit! Valahogy összeszedte magát. Nana, minden rendben volna, de mi lesz ezután? Erezte, hogy az erő kifut a karjából, a lábából is elfolyik valahová. Tán- csak nem a föld szívja el? Az nem lehet, hiszen füstölt húst is evett fröstökre. Újra meglendítette a kaszáját, újra feljaj- dult, nagyokat lihegett. S mintha hirtelen elhomályosulna a világ, hosszában jelvágódott. Fia, menye, felesége a tanyában, a padláson, az istállóban, mindenütt keresték. Azt- tán megérkezett Potornai, a traktoros is. Egyenesen a sárga búzatenger túlsó sarkához vezette gépét. Ott felkiáltotta — Jöjjenek, máris jöjjenek! Az öreg, mellén a kot\adtnyelű kaszával, ott feküdt hanyatt, szétdobott karokkal, fölötte búzalcalászok hajladoztak, kihűlt szemével mereven belebámult a kék égbe. Ügy feküdt ott, a sárga búza között, mint valami aranyos ravatalon. \ Dénes Géza CSALÁDI HÍREK — KITÜNTETÉS. Az egészségügyi miniszter Bachát Istvánné váci általános iskolai tanár részére az egészségügy terén kifejtett átlagon felüli munkateljesítményéért „az egészségügy kiváló dolgozója” kitüntető jelvényt adományozta. — HAZASSAGKÖTÉS. dr. Miklán Károly orvos és Báliké Katalin laborasszisztensnő június 19-én tartották esküvőjüket a pécsi templomban. Az esketési szolgálatot Balikó Zoltán lelkész végezte. —• KÖSZÖNET. Mindazoknak a testvéreknek, akik Vára- dy Lajos budavári esperes-lelkész temetésén részi vettek, halálával kapcsolatban részvétüket szóban, vagy írásban kifejezték, ezúton mond köszönetét a Gyászoló Család. — HALÁLOZÁS. Majdányi Mihály, a kispesti gyülekezet negyven éven át hűséges presbitere, s az utolsó tizenhat esztendőben áldozatkész gondnoka 'elhunyt. Április 21-én kísérte utolsó útjára Isten iránti hálával a kispesti gyülekezet. Koporsója mellett megjelent az albertirsai gyülekezet számos tagja, s Roszik Mihály alberti lelkész a szeretetotthon hálás megemlékezését tolmácsolta. „Hogy beteljesüljön az ige ... akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el”. — Dr. Schüszler Rezső ny. főállamügyész-helyettes, az alsógödi gyülekezet 35 éven át volt presbitere, 81 éves korában rövid, de súlyos szenvedés után elhunyt. Temetése június 6-án volt Alsógödön nagy részvét mellett. — Kiss István ny. vallástanár június 3-án, 78 éves korában elhunyt. Több évtizeden keresztül tanított a volt Kőszegi leánylíceumban. Sokan emlékeznek áldozatos és hűséges szolgálatára. Temetése június 7-én volt Kőszegen. Koporsójánál Szabó Lajos esperes hirdette Isten igéjét. Több lelkésztársa és sok volt tanítványa kísérte utolsó útjára. Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” — özv. Marton Károlyné, sz. Koppányi Ida 97 éves korában, június 10-én Csöngén elhunyt. Temetése június 12-én volt. Az elhunytban Bárdossy Tibor kisvárdai lelkész nagyanyját gyászolja. .Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19, 10) VASARNAP.— „Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenooehkilencet a pusztában, és nem megy el az elveszett után?” (Lk 15, 1—10) Melyik ember ilyen közülünk? Melyik munkás az, akinek, ha száz gépet kell kezelnie, s az egyik elromlik, leállítja mind a kilencvenkilencet, amíg ki nem javítja azt az egyet? Nemde azt teszi, hogy a kilencvenkilenc jó gépen igyekszik behozni a kiesett egy gép okozta lemaradást! Bizony, egyedül Jézus cselekszik csak ennyire mindent feláldozóan az elveszettekért! Elveszettek után menő szeretete példátlan és egyedülálló. HÉTFŐ.— „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Mk 2, 1—17) A Jó Pásztor példázatából és még számtalan jézusi igéből egyértelműen megérthetjük, hogy Isten minden sze- retetével és hatalmával igényt tart a teremtett és megváltott emberre. Szüksége van ránk, mert rajtunk keresztül is mfin- kálkodik e világ előrehaladásáért és boldogulásáért. Ugyanakkor nekünk is szükségünk van Őrá. Kölcsönös, kétoldali érdekeltségünk van, hiszen azt nem kell sokat bizonygatni, hogy Isten eszményéhez képest mindannyian a betegek közé tartozunk, akiknek szükségük van az Áldott Orvosra. KEDD.— „Szólt Jézus az asszonynak: Á te hited megtartott téged.” (Lk 7, 36—50) — Gyakran ejtünk szót hitünk megtartásának szükségességéről, annak nehézségeiről és örömeiről. Nem könnyű nehezebb helyzetekben úgy viselkedni, hogy azokban a megőrzött hitünk mutasson irányt. Ebben az igében e kérdés másik oldala tárul elénk: nemcsak mi tartjuk hol így, hol úgy hitünket, hanem hitünk is tart minket! Sőt, tálán akkor tart legjobban, amikor mi úgy látjuk, hogy tovább már nem tíjdjuk tartani. SZERDA.— „Mikor még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott és megcsókolgatta”. (Lk 15, 11—32) Nem hiszem, hogy meg lehetne számolni azokat a képzőművészeti alkotásokat, amelyek ezt a csodálatos példázatot ábrázolják valamilyen formában. Én is láttam a közelmúltban egy rajzot erről a jelenetről, s egyetlen részletét szeretném most csak kinagyítani: ahogy szalad1 az apa fia elé, szemüvege a nagy sietésben leesik. Nem törődik tekintéllyel és korral, amikor elveszett fiát siet megölelni. Így szeret Isten. Ilyen megszégyenítően nagy és elénk siető szeretettel! CSÜTÖRTÖK.— „Annak, aki megszolgál érte, a fizetést tartozásként számítják be, s nem kegyelemből." (Rm 4, 1—8) A dolgozó munkások nem kegyelemből kapják a fizetésüket, s ha megérdemlik, a prémiumot sem ajándékba kapják, hanem mert megdolgoznak érte.. Ha Isten így bérelszámolna, érdemeink szerint, fizetési papírunkon a megérdemplt büntetés szerepelne csak. Boldog az, akit Isten nem igazságával mérlegel, hanem kegyelmével és bűnbocsánatával, Pál apostol is boldognak mondja azt, akinek az Űr nem számítja be bűnét, hanem a megérdemelt büntetést kegyelemre változtatja. PÉNTEK.— „A reménység nem szégyenít meg, mert Isten ézeretete kiáradt szívünkbe.” (Rm 5, 1—11) Hiába ír Pál apostol a Római levél elején olyan sokat a hitről, a reményről és a szeretetről is szót kell ejtenie. <5 úgy látja a szeretetet, mint ami ha van, akkor Isten szeretetéből fakadó, azt továbbító folyamat. Mindannyiszor tehát az élő, munkálkodó Istennel van találkozásunk, valahányszor az őszinte szeretet nyomát fedezzük fel magunkban. Bárhol embertársainknál e másokért fáradozó szeretetet fölfedezzük, tudhatjuk: Isten újra bebizonyította irgalmát. Hogy ne kellene így nekünk is azok felé fordulnunk, akik által az Atya így cselekszik! SZOMBAT.— „Mi dolog az, hogy ezt a közmondást szoktátok mondani: ’Az atyák ettek egrest, és a fiák foga vásott meg bele?’” (Ez 18, 1—f; ,21—24) Általában minden generáció szereti az előtte járó korosztályra hárítani a felelősséget sok mindenért Természetes egyrészt, hogy az egyik korosztály eredményei vagy kudarcai kihatnak a másikra, másrészt ellenben az is, hogy minden korosztálynak meg van adva a lehetősége az .„egészséges fogú” nemzedékké váláshoz. A mai fiatalok is —hála sok mindennek — építhetfíc iáját jövőjüket. S a sokat tapasztalt idősebb nemzedék vigyázzon és imádkozzon, nehogy nekik is „egrest kelljen enni”: nehogy igazságtalanságban és békétlenségben kelljen élniük. Bizik László Evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin u. S3. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VJTL Előfizetési ár: egy évre 90,— F» Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.2300 Athenaeum Nyomda, Budapest Botációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Tanulságos kis emlékek Mikor kezdődik a képmutatás? A harmincas éyek elején, akik érdeklődtek népünk mindennapi élete iránt, napokat, sőt heteket töltöttek el valamelyik faluban, kutattak, adatokat gyűjtöttek, felmérést végeztek. Igen jelentős és komoly eredmények születtek. Részt vettem ilyen falukutató munkában én is. Igyekeztünk megismerni a falusi ember életmódját, szokásait, láttuk kora reggeltől késő estig munkáját és megtanultuk megbecsülni: az embert. Amit •itt láttam és tanultam, végigkísér szolgálatom útján. Dunántúli kisközség a helyszíni. Közös a szállás a háziakkal. A szobában kemence ontja a meleget, a csíkos huzatú dunna akkora, hogy nyomban elvesztem alatta. Reggel korán keltünk és dolgoztunk. Esténként az iskolában, szinte az egész falu előtt mi számoltunk be arról, hogyan készülünk fel szolgálatunkra, mit tanulunk, mit olvasunk. Ismertettünk szemelvényeket különböző írók írásaiból, elhangzottak szavalatok és az estet áhítat zárta le. Vittünk magunkkal vetítőgépet és a kifeszített vásznon emberek és városok élete pergett. Bármennyire is az emberek életének és munkájának a megismerése volt a cél, nemcsak kapni akartunk, de adni azt amink nekünk volt: az Igét. Talán a harmadik nap én voltam a soros, aki az esti áhítatot végezte, és az iskolához menet az egyik kiskapuban férfi állt és ezt kérdezte: — Tisztelendő úr, máma hány órakor kezdődik a képmutatás ? Ez a mondat belém szúrt de belém is vésődött és arra. gondoltam, míg mi a nép lelkét kutatjuk, ők a mi lelkünket. ■— Mi bácsikám — feleltem — csak képeket mutatunk, de nem vagyunk képmutatók. — No, no. És becsukta az utcaajtót. Kronos*
