Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-03 / 1. szám
Határkőnél HATARKÖHÖZ ÉRKEZTÜNK. Halott virágok illata árad az 1970. esztendőt jelképező teremből és új virágok magvait ülteti el az Űr az 1971. esztendő földjén. Óév napját és új év reggelét ugyanolyan éjszaka választja el, mint az esztendő bármely éjszakája. A forgó földcsillag, a napok, holdak szinte észre sem veszik az éjszakát, amely a két napot elválasztja egymástól. 4Z ÉRTELMET ISTEN ADTA AZ EMBERNEK és ennek segítségével felosztottuk az időt múltra, jelenre és jövőre. Az örök forgást beosztottuk napokra, hetekre, hónapokra és évekre. Csak így tudunk tájékozódni. Ebben a beosztásban nagy határkő esztendő utolsó napjának éjfele! Ekkor az idő sorompója záródik le és örökre eltemet egy évet. És amikor a képzeletbeli sorompó újra felemelkedik, köszönt egy érkező új évet. Akár friss fiatalok, akár der.eshajú öregek vagyunk, emlékezünk: hogyan is volt? Honnan indultunk, hova érkeztünk, mit dolgoztunk, minek örültünk vagy miért sírtunk? Emlékezünk, Szilveszter éjszakáján nemcsak a karcsú pezsgőspoharak csendülnek össze, hanem döntő elhatározások is születnek: Holnaptól kezdve másképp lesz. Az ősi vágy a szebb, a jobb után, mindenkinek a lelkében él. NEMCSAK EMLÉKEZÜNK, HANEM REMÉNYKEDÜNK IS. Reménykedünk abban, hogy mi magunk is jobbak leszünk! Közelebb kerülünk egymáshoz. Több lesz a földön a béke és kevesebb a háború! A repülőgépek bombák helyett kis gyermekeket visznek olyan földrészekre, ahol madarak énekelnek és virágok köszöntik az érkezőt. Reménykedünk! Hiszen az újév napja a reménység napja is. Ha sokszor elcsüggedtünk, megfáradtunk, ellankadtunk is, hitünk erőt ad, mert a hit erő is és hatalom is! Amikor a mérföldkő mellett elmegyünk, érezni fqpjuk, hogy Isten felráz és előre lendít bennünket. AZ ESZTENDŐ UTOLSÓ NAPJÁN ESZÜNKBE JUT az is, hogy csak a jelen a miénk, a múlthoz már nem nyúlhatunk, a jövő pedig hitünk szerint Isten kezében van. A múlt olyan, mint az erősen lezárt könyv, amelynek lapjairól sem a betűket, sem a mondatokat nem törölhetjük ki. Ami megtörtént, azt meg nem történtté tenni nem lehet. Megmérhetetlenül fontos hát a hit abban, hogy majd az újesztendő napjain jobban végezzük a munkánkat, jobban megbecsüljük egymást. A jövő felett nem mi vagyunk az urak, mégis kezünkben van. Ha munkánkat jobban, becsületesebben végezzük, annak eredménye a jövőben látszik meg. Amit vet az ember, azt aratja! Ez az ige félelmetesen igaz. Nem tőlünk függött, hogy hol születtünk, milyen a vérmérsékletünk, de az előttünk levő munkát nekünk kell elvégeznünk! NEM AZ A DOLGUNK, hogy esztendő fordulása idején, amikor egy pillanatra felmegy a függöny, mi lázas aggyal, kíváncsian nézzünk a holnapba, hanem végezzük szorgalmasan tennivalóinkat. ISTEN NEM AZ ÁBRÁNDOK ISTENE, hanem a valóság Istene. Együtt ismerjük az Istent és a valóságot. Nincs szükségünk jósokra, nélkülük is tudjuk, hogy a győzelemhez kemény munka árán jut el az ember, vagy belső nyereségekhez szenvedéseken át vezet az út. Akik visszahúzódnak a maguk robotéletébe, keseregnek, panaszkodnak, nem tudnak a jövőért, hazánkért, embertársainkért dolgozni. Nézzünk fel Istenre és örömmel fogadjuk el Isten felénk nyújtott kezét. Múltunk legáldottabb tapasztalata az, hogy mind ez ideig velünk volt az Űr! Elég lesz az ő kegyelme ezután is. Ne sóhajtozzatok egymás ellen — mondja Jakab apostol. Vegyük kezünkbe a Bibliát úgyis, mint színes térképet és azt kutassuk, hogy merre menjünk és mi legyen az első lépés! ZENGJEN AJKUNKON A HÁLA ÉNEKE: mind ez ideig megtartott minket az Űr és mélyebbre hajtott fejjel imádkoz7 kunk: Jöjj velünk Urunk! Fülöp Dezső ÖKUMENIKUS SEGÉLY ABESSZÍNIÁNAK Az Egyházak Világtanácsa 10 000 dollár értékben juttatott orvosságot Abesszíniának a kolera elleni oltások végrehajtására. Eddig 850 ember betegedett- meg kolerában s közülük 72 beteg halt meg. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának legközelebbi ülését 1971. januárjában Abesszíniában rendezik meg. Az egészségügyi világszervezet azt reméli, hogy néhány hét elég lesz a járvány megfékezésére. Orvosi és járványegészségügyi szempontból nincs akadálya annak, hogy a fenti bizottsági ülés létrejöjjön, ha a résztvevőket kolera ellen beoltották, ha nem isznak nyitott tartályból származó vizet és nem esznek főzetlen gyümölcsöt. VESZÉLYBEN AZ ÖKUMENIKUS FEJLESZTÉSI PROGRAM NYGREN PÜSPÖK 80 ÉVES Az 1958 óta nyugdíjban levő volt lundi (Svédország) püspök és rendszeres teológiai professzor, D. dr. Anders Nygren, november 15-én töltötte be 80. életévét. Nygren püspök első elnöke volt 1947- től 1952-ig a Lutheránus Világszövetségnek és az ökumenikus mozgalom egyik úttörője volt. Számos értékes teológiai műve is növelte tekintélyét a tudományos világban. Az egyház időszerű szolgálatának lüktetésében Ülésezett az Országos Egyház Presbitériuma Evente legalább egyszer, de olykor többször is ülésező legfőbb közigazgatási szerve egyházunknak az országos presbitérium. A zsinat csak ritka időszakonként, az országos közgyűlés pedig három évenként ülésezik. így az esztendők folyamatos ütemében az országos presbitériumra hárul a számadás, számbavétel, az iránymutatás s a felmerülő kérdésekben a határozathozatal feladata. Az elmúlt év decemberében tartotta rendes évi ülését a presbitérium, amelynek jelentőségét és ünnepélyességét emelte az, hogy a gyűlés egy részén résztvett Miklóst Imre miniszterhelyettes, az Állami Egyházügyi Hivatal első elnökhelyettese, Straub István főosztályvezető-helyettes kíséretében. Az ülés gerincét D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkész-elnöke jelentése adta. Jelentése bevezetésében lezajlott jubileumokra tekintett vissza. Megemlékezett hazánk felszabadulásának 25. évéről, méltatta abban az egyház részvételét. Szólt I. István király születésének ezredik évfordulójáról, Teológiai Akadémiánk 20. évfordulójáról, majd előre tekintett két elkövetkező évfordulóra: az Állami Egyházügyi Hivatal működésének 20-ik évére, valamint arra a történelmi emlékezésre, ami ez évben meg fogja mozdítani a világ lutheranizmüsát: 450 éve annak, hogy Luther Márton a worms! birodalmi gyűlésen vallomást tett arról, hogy meggyőződésében mindenek fölött a Szentíráshoz van kötve. Egyházunk a magasabb szintű szocializmusban Jelentésének kiemelkedő részében elemezte a püspök hazánk társadalmának' szocialista fejlődését, s eközben ezeket mondotta: Egyházunk számára most egyik legfontosabb kötelesség annak felmérése, hogy miképpen kell szolgálatát végeznie abban az időszakban, amelynek legfőbb jellemzője az lesz, hogy „a szocializmus magasabb szinten épül.” Az egyháznak tudnia kell, hogy a szocialista építés és szocialista nevelés révén egyre jobban ki- • teljesedik a szocializmus. Azt is világosan tudnia kell, hogy ez a marxizmus—leninizmus elveinek egyre erőteljesebb érvényesülését és megvalósítását jelenti. Magától értetődően szolgálatunkkal kapcsolatban az első kérdés csak az lehet, hogy az egyház egyáltalában jelen tud-e lenni egy magasabb szintű szocializmusban és nyílik-e ott lehetőség szolgálatának folytatására. Ha nyílik lehetőség, mi ennek a szolgálatnak a tartalma és célja? Az első, amit mondanunk kell, az, hogy mi, mint egyház és egyházi emberek nemcsak nem félünk a szocializmus magasabb szintű kiteljesedésétől, hanem annak örülünk és annak munkálásában szívesen részt is veszünk. Az egyház csak örülhet annak, ha megbecsülik az embert, segítik az emberi méltóság érvényesülését, növekszik az életszínvonal, jobbak a lakáskörülmények, jobban felhasználják a tudomány és technika eredményeit az emberi munka megkönnyítésére és eredményességére. Ezzel egyidőben valljuk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma nemcsak a múltban volt egyházat teremtő hatalom és nemcsak a jelenben munkálja a hitet és tartja fenn az egyházat, hanem a jövőben is elegendő lesz arra, hogy emberek szívében ébressze a Jézus Krisztusban való hitet, gyülekezetei teremtsen és biztosítsa az egyház fennmaradását. Az azonban világos, hogy ennek az evangéliumnak állandóan konfrontálódnia kell azokkal a problémákkal és kérdésekkel, amelyek az emberekben élnek és meghatározzák egyéni és közösségi életüket. A bűnbocsánat evangéliumának hirdetésére a jövőben is szükség lesz, és arra is, hogy annak etikai konzekvenciái megvalósuljalak az egyházon belül és egyben segítsék érvényre juttatni azokat az erkölcsi normákat, amelyek szükségesek az emberi együttélésben, a. társadalomban, a munkában, és a népek között. Világos azonban az is, hogy a magasabb szintű szocializmusban ellehetetlenül az olyan egyházi szolgálat, amely hitetlenségből, vagy politikai reakcióból negative viszonyul a ünk új templomai TATABANYA magasabb szintű szocializmus építéséhez. Mindez azt jelenti az egyház lelkészei számára, hogy a jövőben sokkal jobban, mint az elmúlt időben, lezárul és zsákutcába fut minden olyan jellegű és tendenciájú egyházi szolgálat, amely akárcsak tartózkodó, vagy semlegeskedő, Vagy éppen visszahúzó bélyeget visel magán. De ennél még többet kell mondanunk. A jövőben minőségileg kell megváltoznia a lelkészek politikai meggyőződésének. Nem lesz elég tudomásul venni a szocializmust, el kell jutniok arra, hogy a szocializmus igazságait — a világnézeti különbözőség fenntartásával — meggyőződéssel tudják magukénak vallani. Jobban meg kell ismerniük és tanulniok a társadalmi fejlődés törvényeit és azok ismeretében és elfogadásában kell szolgálatukat betölteniük. Jó tudnunk, hogy a Szentlélek nem hagyott bennünket magunkra és ha figyelünk rá és engedelmeskedünk neki, alkalmassá tud tenfii bennünket erre a szolgálatra. .. A jövőben — éppen azért, mert az egész egyházunk szolgálatáról van szó — fel kell számolnunk minden individualista szemléletet és teológiát, amelynek jegyében egyik-másik lelkész „megengedi magának, hogy csak a saját lelkiismeretére hallgatva” végezze igehirdető szolgálatát. Ezt a „saját lelkiismeretet” konfrontáló kell azzal a teológiával, amelyet közösen munkáltunk ki. Maguknak a gyülekezeti tagoknak kell odáig eljutniok, hogy szembehelyezkedjenek olyan teológiai nézetekkel, amelyek megnehezítik egyházunk szolgálatát a szocializmusban. Ha ezt a gyülekezetek komolyan veszik, akkor nem csupán „kívülről”, hanem „belülről” fognak ellehetetlenülni olyan szolgálatok, amelyek alkalmatlanná teszik az egyházat a gyümölcsöző munkában. Tisztult látás a nemzetközi szolgálatban Ezután a püspök az egyházak szerepével foglalkozott a nemzetközi helyzetben, s elemzését így foglalta össze: A nemzetközi kérdések tárgyalása kapcsán az egyházaknak nyíltan szembe kell néz- niök egy égető kérdéssel. Ez a kérdés pedig az, hogy az öku- menizmus szép gondolatának ápolása közben mennyiben érvényesülnek antikommunista tendenciák. Megfigyelésünk szerint az ökumenizmus építésének gyakran túlerőltetett siettetése mögött a különböző egyházi világszervezetekben hol erősebben, hol finomabban olyan tendenciák jelentkeznek, amelyek az antikommunizmus jegyeit hordozzák magukon. Sokszor úgy tűnik, mintha az ökumenizmus összefogás akarna lenni a kommunizmussal szemben. Nem az egyház feladata ugyan, hogy a kommunizmust megvédje, mert annak képviselői és építői helytállnak magukért. De az már valóban az egyháznak is feladata, hogy ne engedje az ökumenizmust az antikommunizmussal összekeverni" és az ökumenizmust bármilyen kis vagy nagy mértékben az antikommunizmus szolgálatába állítani. Nem lehet megengednie az egyházaknak, hogy az ökumené valami módon átvegye a régi „szent szövetség” szerepét. Ennek a szerepnek a vállalásával az ökumené a legnagyobb vétket követné el önmagával szemben. Az ökumenizmus akkor fejlődik jó irányban, ha nem pusztán az egyházak egységét munkálja, hanem ezen túlmenően feladatának tekinti az egész emberiség egységének építését. Ebbe a vonalba pedig nem fér bele az antikommunizmus, amely gyűlöletet szít, szakadékokat ás és szembeállít egymással népekei és országokat. Kérjük az Egyházak Világtanácsót és általában az egyházi világszervezeteket, hogy nagyon komolyan vizsgálják meg ezt a problémát és lépjenek fel minden olyan jelenség elien saját körükben, amelyek az antikommunizmus nyilvánvaló, vagy kevésbé nyilvánvaló jegyeit viselik. Az Országos Egyház riete A püspöki jelentés a továbbiakban feltárta, hogy mi az örvendetes, és mi a még javítani való az Országos Egyház szerveinek, életének egyes területein. így szólt a Teológiai Akadémiáról, a Lelkészi Munkaközösségekről, szeretet- intézményeinkről. Sajtóosztályunkról, Nyugdíjosztályunkról, a Központi Alapról, az Országos Könyvtár és Levéltárról, a Gyülekezeti Segélyről, az Országos Egyházi Iroda működéséről s az Országos Kán- tofképzésről. A gyülekezetek életének néhány jélentősebb statisztikai adatát elemezte még, majd javaslatokat terjesztett elő. A javaslatok A püspöki jelentésben előterjesztett javaslatokat, továbbá a részjelentéseket meghallgatva az Országos Presbitérium tüzetesen megtárgyalta a tennivalókat, különösen is kitért arra, hogy az Országos Egyház Teológiai Akadémiánknak és Teológus Otthonunknak új épületet fog emelni. Felmérve az országos szükségletet, foglalkozott azzal s kérdéssel, hogy gyülekezeteink fenntartásához az szükséges, hogy híveink átlagban évente legalább egy napszám összegét áldozzák az ‘egyháznak. Ajánlotta a gyülekezeteknek, hogy a lelkészi fizetéseket kellő módon emeljék. Kötelezte a gyülekezeteket, hogy Sajtóosztályunk minden kiadványát folyamatosan szerezzék be a parókiális könyvtárak részére, továbbá szorgalmazzák, hogj- kiadványaink a gyülekezetekben a számaránynak megfelelően terjesztessenek. Foglalkozott a presbitérium az egyetemes' jellegű énekeskönyv megszerkesztésének szükségével is.. Ezekre a kérdésekre a presbitérium határozatai nyomán folyamatosan vissza fogunk térni. LENGYEL ÖKUMENIKUS KÜLDÖTTSÉG NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN November második felében egy 5 tagú lengyel ökumenikus küldöttség tett látogatást a Németországi Evangélikus Egyház elnökénél, D. H. Dietz- felbinger müncheni evangélikus püspöknél. A küldöttség megtekintette a dachaui egykori koncentrációs tábor ]V lyén épült templomot, mf! eszmecserét folytattak Dietz- felbinger püspökkel. 1971 januárjában szerepelni fog a megtárgyalandó problémák között ez a helyzet és minden bizonnyal buzdítani fogják a nagyobb egyházakat, hogy járuljanak hozzá nagyobb összeggel a szükséges alaptőke megteremtéséhez. Mivel alig érkezett számottevő hozzájárulás, veszélyben van az Egyházak Világtanácsának az a fejlesztési programja, amelyet ez év januárjában a montreux-i konferencián határoztak el a harmadik vi- , lág megsegítésére. A Központi Bizottság addis abebai ülésén A tatabanyai gyülekezet a felszabadulás óta többször váltott helyet, Szinte jelképévé lett a mozgásban lévő egyháznak. A 60-as években egyik temploma lebontásra ítéltetett, mert a bányaművelés következtében az egész városrészt lebontották. A kártérítési ösz- szegből épületet vásároltak, amiben lelkészlakást és tanácstermet rendeztek be, majd ugyanezen a telken, ugyancsak a kártérítési összegből felépítették mai templomukat 200 000 Ft-ért. (A gyülekezetnek van még egy temp- 1 loma a város másik részén.) A modern, fűthető, és gyülekezeti teremként is használható templomban 76 ülőhely van. Hetenként rendszeresen használják, mint a nagy kiterjedésű gyülekezet egyik gócát. Áz épületváltozások éveiben a gyülekezetben szolgált dr. Selmeczi János esperes is. Ma Lábossá Lajos a gyülekezet lelkésze.
