Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-29 / 13. szám

Béke, orom, szabadság És 52, 7—9 Egy képet látok az ige mögött. Kicsiny, meggyötört, reményét vesztett, félelmében összebújt embercsoport az éjszaka sötétjé­ben. Az őrt álló feszülten figyel minden rezdülésire. Mindenki új veszedelmet vár. S akkor messziről felcsendül egyszerre a hajnalhasadással a hírhozó hangja. Aztán a kiáltást átveszik az őrt állók s néhány pillanat múlva már egymás szájából kap­kodják a szót az emberek. Egyszerre minden megváltozik, min­den betelik fénnyel, derűvel, lüktető élettel. Mi történt? Mit mondott?: béke! béke! szabadság! Igen, md ismerjük ezt az érzést, mi átéltük ezt a változást, mi megéltük ezt az eseményt, amikor a hosszú időn át csak rossz hírt halló fülünk, csak bajra-bajt váró szívünk meghallhatta a már alig hitt és remélt kiáltást: béke, szabadság! Romok fölött, sírok fölött, könnyek fölött a vigasz, az- öröm, az élet, az újat- kezdés hajnala ragyogott fel. Most emlékezünk erre, köszönetét mondunk és hálát adunk. Az Isten szeretetóről és hatalmáról szóló másik híradás öröm­üzenete öleli magába és fényesíti meg emlékezésünket. A hús­véti örömhír, amely átzeng századokon, amit átadnak nemze­dékről nemzedék re egymásnak az őrt állók, míg teljességre jut a megváltás műve Krisztus visszajövetelekor. Ott hangzott fél először ez is a Sión falai alatt, egy nyitott sír­nál. Egy kis meggyötört, reményeit vesztett, csak rosszra váró, összebújt csapat hallotta meg először az egész emberiségnek szóló örömhírt. A nyitott húsvéti sírtól lélekszakadva futó, cso­dát látott tanítványok kiáltották feléjük a hírt: Krisztus jel­támadt! A húsvéti hír a béke híre: Isten megbékéltette magával a vi­lágot. Nem tartja számon az egyes ember és az emberiség bű­neit, hanem megbocsátja. Elfogadja a kereszten hozott váltsá- got. A béke drága árát ő maga egyenlítette ki. Mi is megbékél­hetünk Istennel. Bűneink miatt nem kell félelemmel és ellen­ségeskedéssel reá gondolnunk, hanem az atyai áldás reményé­ben mehetünk feléje. Az Istennel való boldog együttlét lehető­ségének kapuja nyílt meg előttünk újra. A húsvéti hír a szabadulás híre. A megkísértett és bűneink terhét magára vevő Jézus támadt fel a halálból. Győzelme szét­szakítja az embert megkötöző bűn láncát. Lelkének ereje a mentőöv számunkra, hogy kihúzzon gonosz kívánságaink és in­dulataink hínárjából és cselekedhessük Isten szabad gyerme­keiként azt, ami néki kedves, embernek hasznos és üdvös. A húsvéti hír az élet híre. A halál elvesztette uralmát. Az Is­ten haragja alól megmenekült ember, a bűn béklyójától szaba­dult rab nem a halál árnyékának völgyében jár, hanem az élet hegyére hághat fel. Isten örök boldog életet készít a Krisztusért bűnbocsánatot nyert és a Lélek által újjászületett ember szá­mára. A Krisztus visszajövetele a feltámadás napja és az Isten által megújított világ el nem múló életének nyitánya. Ezért a húsvét a vigasztalás híre. A bűn és halál, a szenvedés és betegség alatt nyögő ember szeméről ezzel törli le Isten a könnyet s arcáról a halálverítéket, ezzel ajándékozza vissza lel­ki egyensúlyát és adja meg életének értelmét. A húsvéti hír tölti be az öröm teljességével ma együttujjon- gásunkat. Isten szeretete a Krisztus feltámadása által a béke, a szabadulás, az élet és reménység uralmát hozza el. Ezt mun­kálja a szívekben az evangélium által és ezt viszi győzelemre a Krisztus uralkodása által, embereken keresztül a történelem világában. Az együttujjongás idején Isten hív a híradás szolgálatára, és munkára a földön élő minden nép békéjéért, öröméért és sza­badságáért Mezősi György IMÁDKOZZUNK Mélységes hálával borulunk le előtted, örökkévaló szent Isten. Megköszönjük neked, hogy Urunkat és Megváltónkat nem hagy­tad a sírban, hanem feltámasztottad a halálból. Kérünk, szólal­tasd meg szent igédet, és benne feltámadott Urunkat, Jézus Krisztust, hogy ünneplésünkből szent nevedre dicséret térjen, ránk pedig áldás és életújulás, erő és reménység földi életünk­ben és az örökkévalóságban. Megváltó szent Fiadért, feltáma­dott Jézus Krisztusunkért kérünk, ámen. Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy lapunk húsvéti száma — az eddigi szokásoktól eltérően — hat oldal helyett csak négy ol­dalon jelenik meg. Az Athenaeum Nyomda — nyomdai kapaci­táshiányra való hivatkozással — dás ellenére sem tudta a lapot a ben elkészíteni. — Nagypénteken az oltár­terítő színe: fekete. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Jn 19, 16—30; az igehirdetés alapigéje Zsid 10, 19—25. — Húsvét ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: ■ az érvényben levő megállapo- húsvétkor szokásos tér jedelem­Mk 16, 1—8; az igehirdetés alapigéje: Jón 2, 3—10. — Húsvét 2. napján az ol­tárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 24, 13—35; az igehirde­tés alapigéje: Ézs 52, 7—9 Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. március 27-én, Nagypénteken Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 5 (passió) Trajtler Gábor, du. 6 (úrv.) dr. Kékén András. Fasor de. 8 (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) D. Koren Emil, du. 5 (passió) D. Ko­rén Emil, du. I» (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11, du. 6. Karácsony Sándor u. de. 9, du. 7. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar), du. 5. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre, du. 7 (úrv.) Veö- reös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László, du. 7 (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bízik László. Fóti út de. 11 Benczúr László, du. fél 7 (passió). Váci út de. 8 Soly­már Péter. Frangepán u. de. fél 10 Solymár Péter. Üjpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 (úrv.) Matuz László, du. 6 (úrv.) Matuz -László. Kispest de. 10 (úrv.) Pest­újhely de. 10 (úrv.) Schreiner Vil­mos, du. 6 (úrv.) Schreiner Vil­mos. Rákospalota-MAV telep de. 8 (úrv.). Rákospalota kisteplom de. 10 (passió-úrv.), du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11 (úrv.) Kar­ner Ágoston, du. fél 7 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 (úrv.) Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy du. 6. Rákosliget du. fél 7. Rákoskeresz­túr de. 8 (úrv.), du. fél 7 (passió). Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánné, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Schütz: János pas­sió — igét hirdet: Várady Lajos. Torockó tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv.) Fü- löp Dezső, du. 5 (úrv.) Fülöp De­zső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér, du. fél 6 Csengődy Lász­ló. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 (úrv.) Bencze Imre. Német­völgyi út du. 5 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert, du. 6 Visontai Róbert. Nagytétény du. 4. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10, du. fél 8. Csepel de. fél 11 (úrv.), du. 6 (passió). Deák tér de. 9 (úrv.) dr. fenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6 Trajtler Gá­bor. Fasor de. fél 10 (úrv.) D. Ko­ren Emil, de. 11 (úrv.) D. Koren Emil, du. 6 D. Korén Emil. Dózsa György út de. fél 10 (úrv.) Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6 Francisci Guidó. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veö­reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva de. 8 (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bo­ros Károly. Fóti út de. 11 Ben­czúr László. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 (úrv.) Matuz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalo- ta-MAV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10 Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 6 Szita Istvánné. To­rockó tér de. fél 9 (úrv.) Mado­csai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. du. 5 Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csen­gődi László, de. 11 Csengődy Lász­ló, du. fél 7 Takács József. Pest­hidegkút de. fél 11 Ruttkay Ele­mér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Ben­cze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (urv.). Budapesten, 1970. március 29-én, Húsvét ünnepén Ha­D. Budapesten, 1970. március 30-án, Húsvét 2. napján Deák tér de. S (német-úrv.) dr. Nagy Gyula, de. 11 (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6 dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Szir­mai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) Francisci Guido, du. 6 Francisci Guido. Kőbánya de. 10 (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9 (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Sülé Ká­roly. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 Bí­zik László. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Solymár 5»é- ter. Frangepán u. de. fél 10 Soly­már Péter. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kis- pest-Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10 Schreiner Vilmos. Rá- kospalota-MAV telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél з. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (német- úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Szi­ta Istvánné. Óbuda de. 10 (úrv.) dr. Vámos József, du. 5 dr. Vá­mos József. XII. Tartsay Vilmos и. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csen­gődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Csengődy László. Kelen­föld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zol­tán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zol­tán, du. 6 Bencze Imre. Német­völgyi út de. 9 (úrv.) Bencze Im­re. Kelenvölgy de. 9 Visontai Ró­bert. Budafok de. 11 Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11 (úrv.). O EL Galílea tájain egy vándor tanító élt. Anyja jól ismerte öt, De a világ nem ismerte meg és megölte és eltemette öt Sokan mondják: meghalt, sehol nincs már, tovább fordult a világ kereke ... De tavasszal, ha húsvét illata száll érzed-e, hogy sírjából kiszállt s az egész világ övele van tele? ... Csaba József „íme élek örökkön-őrökké és nálam vannak a halálnak és pokolnak kulcsai.” (Jel 1, 18) HÜSVÉTVASÁRNAP. — „Ne féljetek! A názáreti Jé­zust keresitek, akit megfeszí­tettek; feltámadott, nincsen itt.” (Mk 16, 1—8) Az asszo­nyok a sírt keresik s benne a halott Jézust. Jézust nem ta­lálják, de elsőnek hallják meg a húsvéti evangéliumot: Feltámadott! Nincsen itt. Azóta szüntelen szól a húsvé­ti evangélium. Ez lett hitünk boldog beteljesedése, de egyúttal a szegletkő Is, mely­re felépülhet egész életünk. Csak akkor van hitünk, ha el­jutunk a feltámadás hitéhez. Krisztus nemcsak meghalt, hanem feltámadott és él örök- kön-örökké. Élő Krisztusunk van, aki mindnyájunk életé­nek és üdvösségének forrása lett. Teljen meg mindnyá­junk szíve ezzel a boldog hit­tel és legyen bizonyossággá a húsvéti üzenet: Feltámadott! HÚSVÉTHÉTFŐ. — „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.” (Csel 2, 22—36) Jé­zus feltámadása csak úgy le­hetett nyilvánvalóvá az embe­rek között, hogy voltak tanúi feltámadásának, akik bizony­ságot tettek róla. Az egyház is úgy született meg, hogy Pé­ter tanúbizonyságot tett fel­támadásáról. A tanú szolgála­tát ránk bízta Isten. Ez a hi­vatásunk, szolgálatunk ma is. Életünkkel, cselekedeteinkkel hirdetni, hogy élő Urunk van, aki által van erőnk arra is, hogy valóban megújult élet­ben járjunk. KEDD. — „Megállt közöt­tük Jézus és így szólt nekik: Békesség nektek!” (Lk 24, 36—47) A feltámadott Krisz­tus ismételten ezzel a köszön­téssel állt tanítványai elé: Békesség néktek! Ahogy ta­nítványainak magyarázza ha­lála és feltámadása értelmét, amely mindnyájunk megtéré­sének és a bűnök bocsánatá­nak forrása lehet, abból nyil­vánvaló, hogy a nyugtalan, zaklatott életű ember számára valóban békességet akar hoz­ni. Az ember békességét Is­tennel, hiszen Jézusban Isten megbékélt az emberrel. De ez nem elég. Az embernek az emberrel is meg kell békélnie, — így lesz teljessé a húsvéti öröm. SZERDA. — „Ezek után is­mét megjelentette magát Jé­zus tanítványoknak a Tibériás tengerénél...” (Jn 21, 1—14) A feltámadott Krisztust nem mindenki ismeri fel. A tanít­ványok is milyen bizonytala­nok az első időben. Amíg Jé­zus meg nem jelenti magát, amíg szoros közösséget nem vállal velük. S mégsem hárít­hatom a felelősséget Jézusra, ha nem találkoztam vele. A feltámadott Krisztus velünk van és kijelenti magát. Igéjé­ben és a szentségekben ő jön felénk és kínálja a vele való közösség minden áldását. CSÜTÖRTÖK. — „Mária pedig kívül állott a sírnál zo­kogva.” (Jn 20, 11—18) Milyen gyakran látható kép a teme­tőkben, a vigasztalan szomo­rúsággal gyászoló ember. El­temette kedvesét és most már semmi öröme és semmi re­ménysége nincsen. Akárcsak Mária a húsvéti sír mellett, összetörve zokog elvesztett Ura miatt, aki ott áll háta mögött és él. Mennyire boldo­gabban tudnánk élni, ha meg­látnánk élő Urunkat, aki meg­vigasztal még a sírok mellett is. Mennyire más lesz az élet tartalma, ha megtelik szívünk a húsvéti hittel. Krisztusban még a halál is elveszti hatal­mát felettünk, hiszen ő a h^ Iáiból támadott fel. PÉNTEK. — „Elvettetik romlandóságban, feltámaszta- tik romolhatatlan ságban." (1 Kor 15, 35—49) A feltáma­dás titkainak kutatásában nagyon alázatosnak kell len­nünk. Semmiképpen sem tud­hatunk többet, mint amit Pál apostol erről elmond nekünk. Számunkra egy a döntő: van feltámadás! A feltámadás mi­kéntjét pedig bízzuk arra az Istenre, aki végtelenül kegyel­mes hozzánk. A feltámadás titkainak emberi elmével va­ló kutatása csak botránkozás- ba vezet. Ami az embernél le­hetetlenség, az Istennél lehet­séges, mert Istennél minden lehetséges. Lehetséges az is, hogy a halálban ne vesszünk el, hanem feltámadjunk és megdicsőülten Vele éljünk örökké. SZOMBAT. — „Ezért sze­retett atyámfiai, erősen állja­tok, rendíthetetlenül, buzgól- kodjatok mindenkor az Ür dolgában, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiá­bavaló az Űrban.” (1 Kor 15, 50—58) Pál ajkáról hangzik fel először a diadalmas húsvé­ti kérdés: Halál hol a te dia- dalmad? Halál hol a te ful­lánkod? Az élet győzött hús- vétkor és azóta az életnek na­gyon mély értelme van. Az élet igen nagy érték, hiszen Krisztus meghalt érte. Ezért kell meghallani az ige tanítá­sát: erősen álljatok, rendít­hetetlenül buzgólkodjatok az Ür dolgában! Nincs szánan- dóbb ember annál, aki nem látja élete értelmét és nem is­meri célját, hiszen a ml éle­tünk és munkánk nem hiába­való. Kökény Elek evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIH.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0078 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Az ólszerű helyiségből egy jéggyár udvarát lehetett látni, ahol rozsdás vastartályok he­vertek — köztük minden esztendőben kinőtt egy csenevész napraforgó, de nyár derekára elfonnyadt — ezen felül semmi sem történt Midek úr ablakán túl. A napfényt és a kilátást megdőlt téglafalak takarták el, ezzel azonban véget is értek a külvilág lehetőségei, hogy kel­lemetlenkedni tudjon Midek úrnak, aki ügyet sem vetett e csak bekeríteni, de legyőzni nem tudó ellenfelére. Odabenn ugyanis térképre rajzolva, könyv­sorokba rejtve ott volt az egész világ és nincs az a fal, vagy hatalom, amely megakadályoz­hatná Midek urat, hogy pillanatok alatt Ma­dagaszkárban legyen, onnan Hongkongba, vagy Tegucigalpába utazzon. Negyven évig tanított földrajzot és a pontokká zsugorodott városok, barna, zöld, kék foltocskákkal jelzett hegyek, síkságok, tavak tudománya annyira megejtet­te, hogy elfelejtett családot alapítani, rendsze­res időközökben enni és csupán egyetlen egy­szer kísérelte meg, hogy a valóságban is lás­son valamit papítvilága számtalan csodája kö­zül. Ekkor rájött, hogy a valóságos határokon vámtisztek kellemetlenkednek, a valóságos vasútvonalakon késnek a vonatok és semmi sem olyan, mint amilyennek a térképek fölé hajolva elképzelheti. Így azután lassan kire­kesztett mindent, ami megzavarhatta volna atlaszai fölött szőtt álmait — az ő Kairójában minden ház fehér, földszintes és kizárólag ösz­vérek, meg szakállas férfiak lakják. Tudott szenvedélye kezdetéről, de nem szí­vesen gondolt erre, szomorúság és szorongás fogta el ilyenkor, mint mindenkit akiben fel­rémlik elferdülésének kezdete. Midek úr hat­éves lehetett, amikor apja váratlanul otthagy­ta őket — kivándorolt —, és ettől a naptól vonzódni kezdett az ábrázolt tér után, mely­nek valamely távoli pontján az apja épp leha­jol az ajtókulcsért, mellyel valamilyen okból mindig játszadozott és negyedóránként elej­tett. Földrajztanár lett és fél emberöltőn át vallotta, hogy tudománya kiszabadít a kötött­ségek közül, jóvá, igazzá teszi szerelmesét. Iz­zó, csöndes megszállottságáért megmosolyogták és szerették. Hitte, hogy aki fel tudja sorolni a hátsóindiai szigeteket, az türelmes és bölcs de hamar megbocsátott azoknak is, akik erre nem voltak képesek, fejét csóválva, korholón elmondta hát helyettük hibátlanul. Egy napon fényképekkel hitelesített cikket olvasott a több, mint fél évszázada érkező kül­földi szakfolyóiratok valamelyikében: „Kivé­gezték László Bacsát, a világcsavargó légionis­tát, aki minden kontinensen gyilkolt." Midek úr helyneveken kifinomult emlékezetéből en­gedelmesen felmerült Bacsa László, aki átszel­lemülten tudott felelni a rétegesen hámló fa­litérkép előtt, gyönyörűséggel beszélt pipázó dél-amerikai nőkről, kósza, hallgatag berbe­rekről. És lám a messzi tájakra érve csak gyilkolni és pusztítani tudott. Hosszú, fárad­ságos munkával megkereste Bacsa László ér­tesítőit, a régi érdem jegy-könyvecskéket, tű­nődve trónolt felettük, riadtan keresve önmaga felelősségét ebben az iszonyatban, mely fel­dúlta, kétessé tette hitét, egész elálmodozott, különc életét. De nem talált semmit, ami meg­magyarázhatná a kedvelt tanítvány romlását. A váratlan borzalmak fészke láthatatlan — Midek úr papírvilága nem adott feleletet — ott csak jó jegyek, ügyes röpdolgozatok voltak, hiánytalan erényei egy rokonléleknek, aki úti­poggyász és pénz nélkül megjelenhet a földgo­lyó bármely pontján. Hetek alatt megöregedett, függönyt vásárolt a csúf kilátás ellen, töprengve kószált estén­ként a tavaszodó kisvárosban és mindig ma­gával vitte azt a végzetes francia folyóiratot, mely felforgatta boldogságát. Végül eltökélte, hogy — negyed század óta először — elutazik egyetlen barátjához, egy nyugdíjas lelkészhez és elmond mindent. Másnap délelőtt már együtt sétáltak a du­nántúli városka sáros, kizöldellni készülő li­getében és Midek úr a vallani készülő magá­nyosok szemérmes körülményességével elmon­dott mindent. Egymásba karolva, naftalinszagú, régies ele­ganciával járták körül az elhanyagolt szökö- kutat, melybe kavicsokat dobáltak a gyerekek és tűnődtek az elhangzottakon. Azután az öreg pap megállt, kezét Midek úr sovány vállára tette és vidáman így szólt: — Talán nem is olyan páratlanul szomorú mindaz, ami veled történt. Volt már ilyen, te is emlékezni fogsz rá ha elmondom. Midek úr kérdőn nézett rá és engedelmesen elindult mellette. Volt egy ember, aki jó magot vetett a földbe, de konkolyt szórtak közé és az kiütközött a búza közül. Meg is kérdezték tőle: nemde te jó magot vetettél, honnan van hát közte a konkoly? Sokáig hallgattak, nézték a kömedence rom­lott, zöld vizét, melyet hamarosan leengedtek, hogy felszökjön a színes lámpáktól megvilágí­tott vízsugár. Agrostemma Githago — szólalt meg nagyso­kára Midek úr. Barátja összerezzent és rosszallóan ráme­redt. Így hívják a konkolyt latinul — magyarázta élénken Midek úr — szára szőrös, szennyes vérszínü virága van, a szegfűfélékhez tartozik, mégis gyom és feltűnik minden vetésben, igen, sajnos ott van minden vetésben ... Turchányi Sándor Konkoly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom