Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-17 / 20. szám

XXXV. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1910. május 17.

A Szentlélek: Isten a közelünkben

Pünkösdkor, a Szentlélek ünnepén, gyakran vannak zavarban a keresztyén emberek — néha még az igehirdetők is —, mert nehéz „realizálni”, hogy ki is a Szentlélek és végeredményben mit is csinál. Általánosságban senkit sem elégít ki ilyen felelet: „A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye”. Sőt az ilyen felelet még tovább nehezíti a megértést, mert fölveti a Szentháromság problémáját. Ez indít most arra, hogy ne fogalmakban és tételekben vallják a Szentlélekről, hanem arról szóljak, hogy miképpen „realizálódik” keresztyén életünkben. E tekintetben elsősorban Pál apostolra szeretnék figyelni, aki láthatólag maga is küzködött azzal, hogy közelhozza az emberekhez a Szentlélek személyét és munkáját.

Pál apostol bár igen széles skálában szól a Szentlélekről és a Szentlélek munkájáról az egyes gyülekezetek és az egész Anyaszentegyház életében, mégis a legmegragadóbban és a legreálisabban akkor szól a Szentlélekről, amikor annak munkáját és jelenlétét a keresztyén emberek személyes életének összefüggésében írja le. Pál apostol bizonyságtétele szerint a Szentlélek az a személy, Akin keresztül Isten velünk, bennünk, a közelünkben van. Az apostol jól figyel Jézus Krisztusra, Aki elmenetele előtt azt ígérte tanítványainak, hogy Ö és Vele együtt Isten a „tanítványokkal lesz örökre”, „náluk marad”, sőt „bennük lesz”. „Nem hagyja árván” a tanítványokat „vagyis nem maradnak a tanítványok egyedül úgy, mint amikor a szülők elhalálozásával egyedül maradnak a gyermekek, hanem „ahol ketten, vagy hárman összegyülekeznek, ott lesz közöttük”. Ezért jogos ez a fogalmazás: a Szentlélek nem más, mint maga Isten, éspedig nem a messzeségben, hanem a közelünkben. A Szentlélek jelenléte Isten jelenléte közöttünk.

Miben „realizálódik” a Szentlélek jelenléte közöttünk, vagy bennünk? Nem sorolhatunk fel mindent, de a leglényegesebbeket mégis megemlítjük.

Ha mi nemcsak halljuk Isten szavát, hanem meg is halljuk, az a jelenlevő Szentlélek műve. Nem elegendő ugyanis kívülről hallani a szót, hanem azt „belülről” is meg kell hallani. A belső hallást pedig sem paranccsal, setm rábeszéléssel, sem akarással nem lehet elérni. Ezt csak a Szentlélek érheti el. így mondta ezt Jézus Péternek: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Ugyanezt így fejezi ki Pál apostol: „Senki sem mondhatja ,Űr a Jézus’, csak a Szentlélek által.” (1 Kor 12, 3) Tehát a Szentlélek az, Aki az evangélium hallgatása közben elvezet a Jézus Krisztusban való hitre.

A Szentlélek az, Aki meggyőz bennünket arról, hogy Isten nekünk Atyánk. Ha szükségünkben, vagy örömünkben szinte kiszakad a szívünkből ez a kiáltás: „Atyám!”, biztosak lehetünk abban, hogy nem a saját „án”-ünk kiáltott belőlünk, hanem az a Szentlélek, Aki a szivünkben van. Hiszen teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ember a saját belátása alapján tudja Istent „Atyá”-nak mondani akkor például, amikor annak a sírjánál áll, akit legjobban szeretett. Ezt csak a Szentlélek végezheti el benne. Ha valahol, egy ilyen helyzetben „reális” a Szentlélek jelenléte.

Ugyancsak a Szentlélek „megfogható” jelenlétéről kell beszélnünk akkor is, ha egy ember bizonyossá válik „istenfiúsá- gáról”. így mondja ezt Pál: „Ez a Lélek bizonyságot tesz a ml lelkűnknek, hogy Isten gyermekei vagyunk”. (Rm 8,16) Az emberi értelem önmagában képtelen felfogni, hogy mi bűnös emberek hogyan lehetünk Isten fiai. Ha erről mégis bizonyossá válunk, az csak a Szentlélek munkája lehet.

A Szentlélek az, Aki új embert képes teremteni belőlünk. Nem kétséges, hogy erős akarattal, szívós kitartással és nagy nekifeszülésekkel az ember képes arra, hogy változtasson életmódján, életstílusán és elhagyjon bizonyos szenvedélyeket, de arra képtelen, hogy a szívét kicserélje. Képtelen magát „ujjá- szülni” Ha egy ember mégis gondolkodásában, akarásában és érzésvilágában újjá lesz. az csak úgy történhetik, hogy a Szentlélek „cserél szívet”, teremt újjá éspedig olyan mértékben, hogy ez az új ember valóban elmondhatja: „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, Íme újjá lett minden!” (2 Kor 5, 17) Ahol új élet van, ott „reális” a Szentlélek jelenléte.

A Szentlélek jelenlétéről tanúskodik az is, ha egy ember harcba kerül bűneivel. A Szentlélek ilyen értelemben mindig „harci helyzetbe” hoz. Az, ami addig természetes és magától értődő volt egy ember életében, a Szentlélek munkája nyomán egyszerre természetellenessé válik. A Szentlélek ugyanis az embert szembeállítja önmagával, helyesebben az általa teremtett új embert a régivel. Ez a „harci helyzet” nem egy napra, vagy csupán napokra áll fenn, hanem egy életen keresztül abban az esetben, ha az ember a Szentlélek uralma alatt marad.

Az is a Szentlélek munkája bennünk, ha a Szentfrásnak régi-régi igéit az új történelmi helyzetben jobban megértjük. Ekkor következik be az, amit Jézus ígért, amikor azt mondotta, hogy a Szentlélek „elvezet majd titeket a teljes igazságra” (Jn 14, 16). Ezért lehetséges az is, hogy az igehirdetők ugyanarról a bibliai, szakaszról, amelyről már évekig, vagy akár évtizedekig is prédikáltak, tudnak újat mondani. A Szentlélek arra segít, hogy az igéit a maga gazdagságában lássuk meg és tudjuk szembesíteni azzal a helyzettel, amelyben élünk. Ha ez nem így volna, a Szentírás törvénykönyvvé válna számunkra, melynek „tételeit” ismételgetnék az igehirdetők évtizedeken és évszázadokon keresztül.

Személyes életünkben így „realizálódik” számunkra a Szentlélek személye és munkája. Pünkösdkor énekeljük hát szívesen: „Szentlelked az én biztatóm. Hogy gyermeked vagyok: Mint jó Atyámban bízhatom, nem leszek elhagyott”.

n. Káldy Zoltán

0. Dr. Otflyk Ernő püspök az NDK-ban

A thüringiai tartományi egyház április 27—május 7-ig tartó időre meghívta D. dr. Ottlyk Ernő püspököt Eisenachba. Igehirdetésekkel, előadásokkal szolgált, s megbeszélést folytatott « thüringiai tartományi egyház vezetőivel.

A vezető szolgáljon legtöbbet

— Beiktatták hivatalába a Somogy—Zalai Egyházmegye új elnökségét —

A megkésett tavasz az egyszerre virágzó gyümölcsfák pazar óriás csokraival szórta tele az üde zöld minden árnyalatát magára öltött „Somogy- ország” dimbes-dombos tájait. Mintha egyszerre akarná pótolni minden lemaradását, amellyel nem kis gondot okozott Dunántúl és általában hazánk szorgos földműves népének. — Sok mindent kell bepótolni, az eredeti terveket újra átgondolni és változtatni, hogy a szeszélyes időjárás és következményei ellenére minél kisebb kár érje népgazdaságunkat.

Ezekről a mindennapos gondokról és feladatokról is szó esett ápr. 26-án a kaposvári parókián, ahol lelkészek és felügyelők koszorúja fogta közre a beiktatás szolgálatára érkezett D. Káldy Zoltán püspököt, Varga Károlyt, a Hazafias Népfront Somogy megyei titkárát, Nagy Árpádot, Somogy megye egyházügyi tanácsosát és Szent-Ivány Ödönt, a Déli Egyházkerület felügyelő- helyettesét. És nem ezektől függetlenül, sőt nagyon is szorosan kapcsolódva népünk jelenének és jövőjének feladataihoz folyik a beszélgetés az új esperesre, Dubovay Géza kaposvári lelkészre és az egyházmegyei felügyelői szolgálatát ugyancsak most kezdő Horváth Lajosra váró feladatokról. Az elődöknek (négy közül hárman jelen vannak a beiktatáson) sokszor megoldhatatlannak látszó ügyekkel kellett szembenézniük ' jeles forradalmi tettekre is emlékeztető, ugyanakkor nagy társadalmi, nemzetiségi és felekezeti feszültségeket magában hordozó területen. Különösen a két utóbbira, Kutas Elekre és a szolgálatot most fiatalabb társának átadó Lágler Bélára jutott osztályrészül, hogy elősegítsék a somogy—zalai gyülekezeteket egyházunk új útjának megismerésére, igazságosabb és eredményesebb új társadalmi és gazdasági rendet építő népünk közösségébe való beleilleszkedésre. Ebbéli

szolgálatukat nemcsak a gyülekezetek és lelkészek nevében felszólaló dr. Pusztai László, valamint, az új esperes és felügyelő értékelték, hanem a kerület püspöke is egyházunk „érdemes munkásaként” állította a gyülekezetek elé Lágler Béla esperest és az ugyancsak szolgálatát átadó Trim- mel Henrik eddigi egyházmegyei felügyelőt.

De maradt még bőven megoldásra váró feladat, a jelen és a jövő egyházát formáló munka az új esperesnek, Dubovay Gézának is. Ide utalt a beiktató püspöki igehirdetés is.

D. Káldy Zoltán püspök merészen nyúlt az igehirdetés alapjául szolgáló Lk 22, 24—30 eredeti szövegéhez:

„KI NAGYOBB? — az-e, aki az asztalnál fekszik, vagy az, aki felszolgál?”

A kereszt felé megy Jézus, amikor néhány tanítvány vitát provokál afelől, hogy melyikük a nagyobb. Jézus nagy szeretettel, de határozottan utasítja őket helyre. Ez a királyok életstílusa, ök felül és a nép alul. Jézus tanítványainak más az életrendje. Nem rangrendről, hanem szolgálatrendről van szó. A vezető szolgáljon legtöbbet. Jézus önmagát állítja például. — Ö felszolgál. Kötényt kötött, megmosta tanítványai lábát. Szol- ---------------------------------------------1

Gy

őrújfalu

A győri gyülekezet legnépesebb és hitében legerősebb fi- liája ez a 240 lélekszámú közösség. A legrégibb anyakönyvi feljegyzés szerint 1690-ben már éltek itt evangélikusok, de saját templomuk a legutóbbi időkig nem volt.

A háború előtt istentiszteleteiket iskolateremben tartották Győrből kijáró lelkészek. Csinos új temploma 1949-ben épült Káldy Barna építész tervei szerint. 150 ülőhelyes.

Az építkezés költsége készpénzben 110 000 forint volt, ebből 18 000 forint államsegély. Megmozdultak az egyházmegye gyülekezetei is adományaikkal. Rengeteg munkát azonban maguk a gyülekezeti tagok végeztek el önkéntes hozzájárulással, némelyikük pedig kiemelkedően nagy természetbeni adománnyal segítette az építkezést.

Az igehirdetéseket ma is győri lelkészek végzik felváltva minden vasárnap, sőt, adventtól húsvétig hétközben is. A résztvevők száma 50—100 között mozog.

Az 1954-es szigetközi árvíz a dombon épült templomban csak félméteres volt. A gyülekezet Isten iránti hálából az árvíz utáni első esküvő párt aranygyűrűvel ajándékozta meg.

gált tanításával és gyógyítással. Még a kereszten is szolgált a két lator között. És utolsó lélegzés közben is szolgált édesanyjának és szeretett, tanítványának. Kereszthalálával pedig az egész emberiségnek szolgált. Békességet szerzett, békét hozott.

Az egyház útja a szolgálat. S ha mi keresztyének erről elfeledkezünk s úgy gondoljuk, hogy felette lehetünk az embereknek, hogy kiválóbbak vagyunk, hogy uralkodásra rendeltettünk, akkor Jézus visszautasítja az egyházat a helyére, hogy szolgáljon azoknak, akikhez küldetett.

Sokaknak nehéz volt megtanulnia Magyarországon, hogy az egyház nem uralkodhat. Jézus azonban elvezetett bennünket a szolgálat útjára, hogy szolgáljunk az evangéliummal, az egyház szolgáló életformájával, az Istentől kapott szere- tetet belevíve közösségeink életébe. Ügy kell diakóniánkat elvégezni, hogy népünk számára abból további haladás, több otthon, nagyobb kenyér és boldog béke származzék. És abban a világban, ahol még milliók éheznek, emberek százezrei sínylődnek menekülttáborokban, bombák hullanak — mindent megtegyünk, hogy ne így legyen.

Esperestől és felügyelőtől azt várjuk, hogy példát mutasson a szolgálatban és érre vezesse el a lelkészeket és gyülekezeteket.

Mindig fennáll a kísértés, hogy gyülekezetek és lelkészek csak „fekszenek” az asztalnál és várják, hogy más kiszolgálja őket. Helyre kell őket igazítani Jézus igéjével és példájával.

S ha ti szolgáltok, mindig többen lesznek, akik felkelnek az asztaltól és azt mondják: mi is segíteni akarunk — zárta igehirdetését a püspök.

A beiktatás ünnepi aktusa után, amelynek szolgálatában a püspök mellett dr. Pusztay László és Szomjas Károly lelkész vett részt és amelynek ünnepélyességét emelte Bali- kóné Ittzés Irma énekszólója, folytatódott a közgyűlés, amely az istentisztelet előtt a szavazatbontó bizottság jelentésével kezdődött.

Majd Dubovay Géza esperes mondotta el székfoglaló beszédét.

A székfoglaló felvázolta azt a politikai, gazdasági és lelki mélypontot, ahonnan népünknek és benne egyházunknak el kellett indulnia és újra magára találnia. Több idézettel illusztrálta, hogyan lett korunk legégetőbb kérdésévé az ember léte és embersége.

Világi értelemben is lehet jó reménységünk az ember felől — mondotta az esperes — ha a világi erkölcs egy igazságos társadalmi renden keresztül, a humanizmus jegyében érvényesül. A kereszt helyes teológiai értelmezése alapján pedig

Istenen keresztül és Isten felől nézve hangsúlyozottan kell mondanunk: igen, van reménységünk.

Ez a reménység segítette el egyházunkat a diakóniai út megtalálásához és ad bátorságot a szolgálat útját járni.

Ebben az összefüggésben elemezte a székfoglaló az esperesi szolgálatot, a lelkészek továbbtanulásának szükségességét, a gyülekezetek hitéletének újra és újra alapos átgondolását.

Ügy gondolom, ma már nem az a kérdés, hogy elfogadjuk-e azt a teológiát, amelyet egyházunk püspökei, professzorai, egyházi és világi munkásai egyházunk és népünk jövőjéért érzett felelősséggel kimunkáltak és ma is formálnak, hanem hogy azt életté, jövőbe lendítő erővé tudjuk-e tenni gyülekezeteinkben — mondotta Dubovay Géza esperes.

Az üdvözlések során á közvetlen előd, Lágler Béla köszöntötte elsőnek Dubovay Géza esperest, bizonyságot téve eddigi jó lelkészi szolgálatáról. A Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága, valamint az ülésen jelenlevő Nagy Árpád, az Állami Egyházügyi Hivatal Somogy megyei tanácsosának nevében Varga Károly titkár fejezte ki reménységét, hogy az új esperes szolgálata népünk egész közösségének javát fogja szolgálni. A Somogyi Református Egyházmegye, a kaposvári református gyülekezet, valamint a helyi ökume- né köszöntését Vörös József egyházmegyei gondnok tolmácsolta. A lelkészek és gyülekezetek áldáskívánását Pintér János adta át az új elnökségnek. A kaposvári gyülekezet nevében May József felügyelő köszöntötte esperes lelkészüket. Takács Gyula puszta- szentlászlói presbiter az új egyházmegyei felügyelő, Horváth Lajos (akinek édesapja nyugdíjas esperesünk és jó egészségben vehetett részt fia beiktatásán) 10 éves szorgos és hűséges gyülekezeti felügyelői szolgálatáról tett bizonyságot és fejezte ki reményét, hogy a nagyobb közösségben is ugyanilyen készséggel fogja betölteni tisztét.

Elküldte köszöntését D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, Karner Ágoston országos főtitkár, D. Koren Emil püspökhelyettes, szerkesztő, teológiai tanáraink, esperesek, felügyelők, lelkészeink és gyülekezeti tagjaink közül sokan.

A somogyi virágos tavaszból ünnepi szolgálatáról hazatérő kerületi elnökséget elkísérte útján a somogy—zalai egyházmegye szeretetét és köszönetét jelző fehér virágcsokor, amit a kaposvári gyülekezet gyermektagjai nyújtottak át még az érkezéskor D. Káldy Zoltán püspöknek és Szent-Ivány Ödön kerületi felügyelő-helyettesnek.

M.

D. Káldy Zolién püspök Bejrutban

Négynapos nemzetközi keresztyén konferencián vett részt D. Káldy Zoltán püspök a libanoni Bejrutban, ahol több keresztyén egyház képviselőinek mintegy háromszáz tagból álló közössége tárgyalt a palesztinai kérdésről, s abban a keresztyén egyházak állásfoglalásáról.

A konferencián a protestáns résztvevők mellett ortodoxok, római katolikusok, anglikánok vettek részt. Magyar részrőí Káldy püspökkel együtt dr. Timkó Imre professzor, görög katolikus püspöki helynök és Vitányi György római katolikus c. prépost, plébános voltak a nészfcvevők. Az értekezlet május 7—10-ig tartott.