Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-12 / 28. szám

. ÚJ ÚTON . Sajtóosztályunk jubileumi kiadványa Megjelent Sajtóosztályunk legújabb kiadványa, D. KALDY ZOLTÁN püspök „ÜJ ÜTŐN" című könyve kö­zel ötszáz oldalon. A reprezentatív hatalmas munka ha­zánk feszabadulása 25. évfordulójának évében egy­házunk útratalálásának izgalmas folyamatát tárja az olvasó elé ma már történelmi dokumentumoknak szá­mító írásokban. Az egyháztörténelmi események lük­tető folyamatát érzékeltető könyv előszavát közöljük. Gál Ferenc: Ménről beszélünk A katolikus Szt. István Társulat kiadásában megjelent Gál Ferenc professzor 250 oldalas új könyve: „Istenről beszélünk” címmel. Minden könyv, amely ilyen nehéz feladatra vállalko­zik, hogy napjainkban az Isten-kérdésről adjon számot, mél­tán érdemli meg minden oldalról a legnagyobb és legőszintébb figyelmet. Jelen esetben a szerző közismerten népszerű szemé­lye és eddigi komoly tudományos munkássága még inkább in­dokolttá tették a könyv megjelenéséhez fűzött igényeket és várakozásokat. „Mi az élő Istenről beszélünk, aki az üdvtörténetben elsősor­ban úgy nyilatkozott meg, mint az emberi élet végső misztériu­ma" — írja az előszóban Gál Ferenc. Majd így folytatja: „Ami­kor Istenről szólunk, az emberről is beszélnünk kell.” E ket­tős felismerés egybefonódása és dialektikus kibontása kétség­kívül egyik legnagyobb előnye a könyvnek. A szerző ezekben a felismeréseiben s egyébként is egész teológiájában annak a Kari Rahnernek a tanítványa és szakavatott értelmezője, aki tudvalevőleg egyik élharcosa annak az irányzatnak, amely a dogmatikai problémákat a hagyományos elemek megtartásá­val igyekszik modernizálni, azoknak a kérdéseknek a tükré­ben, amelyeket ma vett fel a filozófia és az élet. A könyv három fejezetből áll: Isten keresése; Ki az Isten?; cs Milyen az Isten? A fejezeteken belül általában 3—4 oldalon foglalkozik a szerző az egyes részletkérdésekkel. Különösen a Szentháromság probléma tárgyalásánál találkozunk, hosszas, részletes fejtegetésekkel olyannyira, hogy szinte az egész má­sodik fejezetet ez a téma foglalja le. A magyarázatok nem mindenütt egyformán érthetők s bár a sok szentírási igehely megkönnyitené a tájékozódást, de éppen az ún. hagyományos elemeknek, tehát a középkori tomista filozófiára épülő fogalmi apparátusnak a beidegzett használata okozhat az olvasónak állandóan visszatérő nehézségeket. Pl. a módszeresen kifejtett különbségtétel Isten lényege és Isten sajátossága között. A könyv olvasásánál kitűnik, hogy a szerző jól ismeri a protestáns teológia eredményeit s Luther Márton, Paul Til­lich, Barth Károly és Harvey Cox egy-egy gondolatának be- idézése, megszólaltatása még színesebbé teszi a müvet. Bár végső soron az egész könyvre áll az, hogy Gál Ferenc katolikus teológiai professzor nem építette be gondolatrendszerébe szer­vesen a mai protestáns teológia kérdésfeltevéseit — nem is válaszolt rájuk —, holott ezek a kérdések mindenestől és ki­kerülhetetlenül és radikálisan a mai élet kérdései. Ennek ellenére nagy örömmel olvastuk pl. az Isten üdvözítő akaratáról, az Isten Országáról, az irgalmas Istenről s „a min­dig időszerű Isten”-ről tanításokat. Míg ugyanakkor „a mindenütt jelenlévő Isten”, „a hűséges Isten” című részeknél kifejezetten hiányoltuk a közvetlenebb, személyesebb hang­vételt. ökumenikus — teológiai alapállásból külön is megemlítendő, hogy Szűz Mária üdvtörténetileg túlméretezett értékelése mindössze csak egyszer fordul elő a könyvben. Viszont annál többször kísért az „érdemszerzés” régi katolikus tételének fel­bukkanása. Bár ezzel egyidejűleg és vele párhuzamosan a hit­ből való megigazulás többszöri említése, mintha ezen a téren is a protestáns, biblikus teológia részleges hatását mutatná. Végül még annyit: Ha mi írtunk volna az Isten-kérdésről egy ilyen nagy terjedelmű könyvet, hitbeli látásunkat és mindenes­től a Biblián tájékozódó válaszadásunkat az Isten-kérdés örök problémájára ilyen címmel fogalmaztuk volna meg: „Jézus Krisztusról beszélünk!” Győr Sándor Figyelemre méltó adatok a Petényi család életéből HAZÄNK felszabadu­lásának 25. ÉVFORDULÓ­JÁN Sajtóosztályunk örömmel adja kézbe D. Káldy Zoltán püspök legjelentősebb előadá­sainak és írásainak gyűjtemé­nyét. A jubileumi kötetbe foglalt írások jól tanúskodnak arról a teológia.! és egyházpolitikai fej­lődésről, amely egyházunkban az utolsó negyedszázadban ha­zánk társadalmi és politikai forradalmának összefüggésé­ben végbement. Jelzik az egy­ház útkeresésének lázát és küz­delmét, valamint az úttalálás örömét. AZ ELŐADÁSOK és cik­kek nagyobb része az utolsó tíz esztendő terméke, néhány azonban már az előző évtized­ben született. Jellemző, hogy a régebbiek is annyira frissek, mintha ma íródtak volna. Az írások nagyobb része egy­házi lapjainkban már napvilá­got látott, mégis azok együttes és folyamatos elolvasása mu­tatja azt az egyértelműséget, amellyel Káldy Zoltán püspök szolgálatát végzi és egyben al­kalmat ad az olvasónak, hogy a könyv írójával együtt szinte lépésről lépésre újra végiggon­dolják azt az utat, amelyen evangélikus egyházunk az új magyar világban jár. A KÖNYV ÍRÓJA számta­lanszor juttatta kifejezésre, hogy egyházunk teológiai és egyházpolitikai útkeresése és úttalálása nem egy vagy két ember munkájának eredménye, hanem az közös munka nyo­mán született meg, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy Káldy Zoltán püspöknek külö­nösen az utolsó tíz esztendőben döntő szerepe volt a teológiai és egyházipolitikai kezdemé­nyezésekben, azok irányításá­ban és tmmkálásában. A mun­katársakkal együtt végzett munka így lett mindannyiun­ké, egész egyházunké. Egyházunk lelkészelnökében Isten azt az embert adta ne­künk, aki személyében egyesíti az evangéliumhoz való hűséget és ugyanakkor a szocializmust építő magyar néphez és az em­beriség családjáért felelősséget érző hűséget is. AZ ALAPVETŐ FELADAT korszakunkban az egyház útjá­nak megtalálása, kidolgozása és kiépítése. Ez olyan történel­mi feladat, amely nem utánoz­ható más korokból, nem má­solható más helyzetekből, ha­nem eredeti és önálló tevé­kenységet igényel. Az Isten Igéjén igazodó keresztyén lel­kiismeretnek kell döntenie az égető korkérdésekben. Ezen a területen végzett kiemelkedő szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök. Évről évre lehet kö­vetni azt a teológiai-szellemi utat, amelyből kibontakozód­nak életművének jellegzetessé­gei. PÜSPÖKI BEKÖSZÖNTŐ BESZÉDE, majd később a po­zsonyi Teológiai Akadémián díszdoktorrá avatása alkalmá­ból tartott doktori értekezése a két legtöbbet idézett írása, amelyeknek hatása messzire ér egyházunkban. Teológiájának alapkoncepciója bontakozód- nak ki belőle. Ennek első pil­lére az, hogy Luther nyomán Isten igéjét állítja a közép­pontba. A ma emberének szóló igehirdetés a szívügye. Meg­kívánja az igehirdetőtől, hogy ne rekedjen meg a keresztyén élet belső körénél, hanem szó­laltassa meg az ige üzenetét közösségi vonatkozásban is a nép, a haza, az emberiség szol­gálatának szemmértéke alatt. ALAPOS TEOLÓGIAI MUNKÁVAL került kidolgo­zásra teológiai felismeréseinek összegezése. Erre a külföld is felfigyelt. Zsinati törvényünk egyházunk közmeggyőződését fejezte ki, amikor minden lel­késztől megkívánja a haladó magatartást. Már a tíz esztendővel ezelőtt elhangzott püspöki beköszöntő is középponti kérdéssé tette a Szentírással való foglalkozást és az igehirdetés ügyét. Ennek jegyében bontakozott ki a Szentírás könyveihez írt kom­mentár-sorozat, s újra hang­súlyt kapott a bibliafordítói munka. Ennek jegyében erősö­dött az a meggyőződés, hogy Is­ten igéjét az igehirdetőnek je­lenidejűvé kell tennie. A ma emberéhez kell szólnia. Ezért a prédikáció nem hangozhat ab­ban az ortodox formában, amely elvont hittételeket fejte­get, de olyan pietista formában sem, amely visszavonul a lélek belső világába, hanem olyan embereket kell Isten igéjével megszólítania, akik a szocia­lizmusban élnek, akik figyelnek a nemzetközi élet kérdéseire, akik közösségi módon akarnak élni a társadalomban. Így ju­tott előbbre az evangélikus prédikáció az emberért érzett felelősség tekintetében. MÁSODIK PILLÉRE az a lutheri tanítás, hogy a keresz­tyén ember az Isten igéjéhez kötött értelmével dönt politikai kérdésekben. Nem támasztja alá bibliai idézettel döntését, mert nem nyertünk mindenre kinyilatkoztatást. A hivő lelki- ismeret az értelem belátása szerint dönt a világra vonatko­zó kérdésekben. HARMADIK PILLÉRE en­nek a koncepciónak az, hogy az egyház igeszolgálatához leg­szorosabban hozzátartozik a diakóniai szolgálat, a keresz­tyén szeretet magatartása. Ez mind a gyülekezeti diakóniá- ban, mind szeretetintézménye- ink szolgálatában, mind a ki­szélesített értelemben vett diá­koméban valósul meg, amely magába öleli a nagy emberi kollektívumok számára végzett szolgálatot is. Idetartozik szo­cialista hazánk szeretete is és az emberiség békéjéért, hálaa­dásáért, fejlődéséért érzett fe­lelősség is. Ezek a teológiai fel­ismerések tükröződnek bőven áradó teológiai munkájában és Igehirdetői szolgálatában. TISZTELETBELI DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉBEN fejtette ki D. Káldy Zoltán püspök a dia- kónia teológiai tartalmát. Ez egyaránt irányul az intézmé­nyes diakónia megbecsülésére, az emberről emberre menő keresztyén szeretet gyakorlá­sára, de ugyanakkor a világ­távlatú diakóniára is. Akkor szeretjük az embereket, ha nem csupán adományokkal, se­gélyekkel, a segítés apró moz­zanataival állunk melléjük, hanem ha van az egyháznak szava és álláspontja a társada­lom szerkezetének igazságossá tevésével kapcsolatban. A vi­lágméretű diakónia segíti az emberiség fejlődését a haladás irányában, küzd az éhség, nyo­mor, elmaradottság, betegség, háború ellen. Mindebben an­nak a Jézusnak a szeretete tükröződik, aki mindenestől az ember felé fordult és javát szolgálja. ENNEK A VILÁGOT ÁT­FOGÓ diakóniai szolgálatnak a jegyében mutatta az utat D. Káldy Zoltán püspök egyhá­zunk nemzetközi kapcsolatai terén is. A mi külügyi szolgá­latunk lényege: az emberiség döntő kérdéseire adandó ke­resztyén válasz. Értnek jegyében — korábban sohasem látott arányban — épültek ki egyházunk nemzet­közi kapcsolatai. D. Káldy Zol­tán püspök egyházunk teoló­giai felismeréseit képviseli nemzetközi egyházi szolgála­taiban. Sem a keresztyén em­ber, sem a világ egyházai nem lehetnek bizonytalankodók ko­runk döntő kérdéseiben. A há­ború és béke kérdésében ha­tározottan a béke, a maradás vagy haladás kérdésében hatá­rozottan a haladás, a kizsák­mányolás vagy emberiesség kérdésében határozottan az emberiesség oldalára kell áll­nunk. Bonyolult nemzetközi helyzetekben, sokszor nehéz teológiai küzdelmek között képviselte és képviseli D. Kál­dy Zoltán püspök egyházunk és a magyar protestáns egyhá­zak haladó teológiai felismeré­seit. AZ EREDMÉNYEK MÖ­GÖTT munka és szolgálat áll. A munka az emberek értéke­lésének alapja. Erről a bázis­ról látható az önfeláldozó fá­radozás, az egyház iránti sze­retet, a haza és a béke ügyéért érzett felelősség. D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök ősrégi magyar eredetű csa­lád leszármazottai a Petényiek, akiknek első ismert adatát, 1237. évből a Leleszi-konvent őrizte meg. Ennek a családnak egyházunk történetében is sze­repet vitt ágából származott utódai ahhoz a János őshöz tartoztak, akik 1644-ben I. Rá­kóczi Györgynek „hadtiszt”-je volt; 1645-ben pedig a magyar protestánsok szabadságát biz­tosító linzi békekötés után Nógrád vármegyének azon te­rületén telepedett le, melyet későbben családja nevéről Al­só- és Felső Petény községnek neveztek el. Ennek a Jánosnak János nevű fiát (sz. 1648) Ta­mási községben már a lutheri hitvallás szerint keresztelték meg. Ennek fia János (sz. 1683) unokája pedig az az Ádám volt (sz. 1720), aki Öt fiát (Mihály sz. 1750; Gábor sz. 1754; Já­nos sz. 1766; Ádám sz. 1770; Dániel sz. 1772) a németországi egyetemeken tanítatta és egy­házunk lelkészeivé nevelte. Mihálynak öt fia közül Nátán, a nógrád megyei turopolyai lelkész rendkívüli nyelvészeti tehetségével (a magyar nyel­ven kívül 16 más nyelven is beszélt) vált híressé. Gábor is ilyen tehetségű volt, aki már tanulmányai időszakában a magyar nyelven kívül a latin, német, angol, francia, olasz, spanyol, flandriai, görög, Szí­riái, héber, szlovák nyelveken is beszélt s klasszikái és iro­dalmi műveltsége alapján, már ifjabb korában több külföldi tudományos egyesület válasz­totta tagjai sorába. Hazájában ábellehotai lelkész lett s itt született 1799-ben János Sa­lamon nevű fia, aki azután európai hírű tudósként tette is­mertté nevét Több életrajzi munka örökítette meg emlékét s így e sorokban csak néhány kevéssé ismert adatot közlünk róla. Wittenbergi tanulmányai befejeztével a bécsi akadémián természettudományi képzettsé­get is szerzett s ez már akkor olyan magas színtű volt, hogy zoológiái munkáira külföldön is felfigyeltek. Hazájába visz- szatérve Cinkota lelkésze lett. innen 1833-ban József nádor a Magyar Nemzeti Múzeum ál­lattani osztályának vezetőjévé neveztette ki s megbízta két fiának zoológiái oktatásával is. Munkásságához fűződik a ma­gyar tudományos madártan megalapítása és a múzeum madártani és halászati osztá­lyának alapító anyag gyűjte­ménye. Mint európai hírű tu­dós a Magyar Tudományos Akadémia-i tagságán kívül még 8 külföldi tudományos társulatnak is tagja volt. Ter­mészettudományi teljes gyűjte­ményét, még életében a Ma­gyar Nemzeti Múzeumnak, ösz- szes iratait pedig a Magyar - Tudományos Akadémiának ajándékozta. Halála után (U855) 36 évvel, 1891-ben, Bu­dapesten tartott „Nemzetközi Ornithológiai Kongresszus”, emléke iránti kegyelettel, ma­gyar, német és francia nyelvű, díszkiadású emlékkönyvben is megörökítette életrajzát és tu­dományos munkásságát. Ennek a nagy tudósnak öcs- cse: Gábor tudományosan kép­zett gazdászati vezető szakem­ber volt. Fia: Ottó, építészmér­nök, zongoraművész, zeneszer­ző, a „Vasárnapi Újság mun­katársa volt. Az ő nevéhez fű­ződik több közintézmény lét­rehozása. Irodalmi munkássá­ga is nagy érdeklődést keltő és igen változatos témakörű volt. Ezek sokaságából csupán egyet emelek ki, ez „Az emberi egy­ség vallása” volt, melyben a huszadik század vallását is­merteti elképzelésében, amely nem ismer felekezeti különbsé­geket. I A Petényi családnak sok ki­váló férfi tagjáról kellene még megemlékeznem. Ezek helyett most Petényi Gábor leányai­ról és ezek leszármazottairól említek néhány adatot. Leg­idősebb leánya: Sarolta a Kuthy és az Okolicsány—Kuthy csa­ládok ősanyja; Judit leánya Haan János sámsonházai, majd békéscsabai lelkésznek felesége volt és így édesanyja a hírne­ves történelemtudós Haan La­jos békéscsabai lelkésznek és Haan Antal festőművésznek, akiről lapunk 1969. febr. 9-iki és 1970. május 3-iki számában közöltünk bővebb ismertetést Krisztina lánya pedig, Geduly Jánosné néven, egyházunk egykori két nagy püspökének: Lajosnak és Henriknek volt édesanyja, illetőleg nagyanyja. Kell Lajos Térben is, időben is nehéz nyomon követni a felszabadí­tó hadsereget. Vannak „ékek”, amelyek mélyen belenyúlnak az ellenség védővonalába. A front nem egységes, ingadozik hol ide, hol oda. A német fa­siszta hadsereg újra meg újra próbálkozik vereségének el­odázásával. Eközben magyar falvak esnek áldozatul, békés polgári személyek vesztik éle­tüket. Gazdát cserélnek több­ször is községek és városok, s a lelkekben mély bizonytalan­ság uralkodik. A győzelemben már nem hisznek, s a számon­kérés félelme árnyékolja sze­müket. A hovatartozás, a jövő tisztánlátása elé sűrű függönyt von a lőporfüst, vagy a becsa­pódó aknák nyomán felszálló por. TOLNA-BARANYA MEGYE németajkú lakossága a vérsé­gi kötelékek miatt is, de főként a hosszú ideig tartó és szaba­don garázdálkodó német pro­paganda miatt, érzelmeiben a németek oldalán áll. A magyar lakosság, — általában a nagy­birtokokon szolgáló cselédség, zsellérség, — már korábban „megfertőzve” az agrárszocia­lista eszméktől, várja az új időket. Tudja pontosan, hogy a háború befejeztével számára új világ kezdődik. Katonaszö­kevényeket rejteget, ellenállást fejt ki, szabotálja a nyilas és német rendeleteket, nem moz­dul szűkebb hazájából. Nagy általánosságban azonban meg­oszlottak az érdekek, megosz­lottak a vélemények, a jövőt- látások és várakozások. Erről a területről, amelyet most idézünk meg, kevés lel­kész küldte el visszaemlékezé­sét. De az a kevés is következ­tetni enged arra, hogy milyen nehézségek árán tudták hely­reállítani a normális, zavarta­lan egyházi életet. Krähling Dániel, akkori gyönki lelkészünk így emléke­zik: „Annak idején Gyünkön szolgáltam. December 2-án, szombaton érkezett meg a fel­szabadító hadsereg. A parókiá­val szemben, a gimnáziumban magyar kórház volt. Részben elmenekítették. A központnál mindenki elmenekült, kivéve a protestáns papokat. Az üres házakban tábori kórházakat rendeztek be. Engem is ki akartak telepíteni. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága ki­adásában röplapokat osztogat­tak mindjárt az első napok­ban ... Egyik pontja így szólt: a papok maradjanak a helyü­kön és végezzék istentisztele­teiket. — Majd így folytatja a lelkész — Felvettek az orosz kórház létszámába és az ő kosztjukat ettem áprilisig... A napi bolgár cigaretta adagot is megkaptam ... Kétszer beteg orosz katonához is hívattak ... Sokáig őriztük a gyönki egy­házládában a tíz rubeleseket, amelyeket a „templomnak” ad­tak.” Somogyvámos távol esik a nagyvárosoktól, még a forgal­mas utaktól is. December ele­jén csendesek voltak a népszo­kásoknak megfelelően eddig zajos tollfosztások. Az asszo­nyok könnye hullott a pihék közé, mert gyászoltak, aggód­tak, féltek. Madarász László lelkész arról számol be, hogy: „ilyen érzésekkel az értelmet­len háborúval szemben, meg- csömörlötten, sok bánattól megtört lélekkel, sorsa jobbra fordulásának reményében vár­ta népünk Somogyvámoson is a felszabadulást és a békét ho­zó szovjet csapatokat. így ér­kezett el december 3-a, az a késő őszi, csendes vasárnap, a falu felszabadulásának emlé­kezetes napja." Ez a falu ama kevesek közé tartozik, ahol nem volt harc, belövés, hábo­rús felfordulás. „Ilyen egysze­rűnek látszó és csendes volt a mi felszabadulásunk története, — írja a lelkész, de azonnal hozzáteszi — nagy dolgok szü­lettek. Uradalmi földekre ér­keztek a felszabadítók ... és a rajtuk dolgozó zselléreké let­tek hamarosan ezek a földek.” Sand felszabadulása hónapokig váratott magára. „Nagypénte­ken még istentiszteletet tar­tottunk délelőtt — írja Teke Zsigmond lelkész. — Délután Patra, a filiámba akartam menni, de már nem tudtam. Ott már égtek a házak és paj­ták. Nagyszombaton (április 1.) egyre csendesebb lett a táj, mígnem délután öt órakor megállt a múltat jelző óránk, mert az utolsó akna csapott le. Utána pedig áradt át rajtunk a felszabadító szovjet hadsereg. Rá azután jött a csendes, néma, de a némaságban is a legbeszé­desebb felszabadulás és feltá­madás.” Iharosberény a „Margit-vo- nal” nyugati szélén feküdt. Szelíd dombok koszorúzzák a falut. A lankákon gyümölcsö­sök és erdők teszik varázslato­san széppé a vidéket. De ezek a dombok és erdők súlyos csa­tákról és megpróbáltatásokról tudnának emlékezni. „A néme­tek — írja Fónyad Pál, akkori iharosberényi lelkész, — már­cius 31-én, a kora délelőtti órákban elfoglalták az egész lelkészlakást és a pincében rög­tönzött kötözőhelyet rendez­tek be, ezért nekünk menekül­ni kellett... Az esti órákban aláaknázták a tornyot, hogy a templomot kivonulásuk utolsó perceiben felrobbantsák, mint ahogyan azt tették Ínkén, Nagybajomban, Csurgón. Egy német tiszt azonban utolsónak maradván, a templomkulcsot átadta nekem és megmondta, hogy a zsinór eltávolításával megakadályozhatom a robban­tást. így maradt meg a templo­munk.” Ha megmaradt is épségben az iharosberényi templom, a lelkész és a falu népe sokat szenvedett. A harcok, nélkülö­zések, félreértések és a hábo­rúval járó megpróbáltatások áldozatai mély sebeket hordoz­nak még ma is. De egybehang­zó a vágy, amely szívükben él: „Soha többé háborút!” R. P. EMIL BOLESLAV LUKÁC: SUOMI Suomif a te fekete vizeid s feletted a fényes égbolt, milyen jó gyógyirt nyújtanak a beteg szívre. A karcsú fenyők, a gyertyánfa és a ruganyos éger díszíti az utat a nyugodt tavak körül. Fehér asszonyok, a ti szemeitekben csillog a tiszta hó s a tenger. A férfiak izmos karja igazítja a kormányt, melynek eltörnie soha nem szabad. Béke és erő, fivér és nővér biztos léptekkel haladnak koroknak erdejében. Fordította; Vozári Dezső Lelkészei emlékeznek Tolna-Somogyi dombok között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom