Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-21 / 25. szám

Az «Imáit félév mérlege (2) — A világkeresstyénség fontosabb eseményei — A Református Világszövetség augusztus 20. és 30. között a kenyai Nairobiban tartja 20. nagygyűlését. Témája rendkívül érdekes és figyelemre méltó: „Isten kiengesztel és szabaddá tesz.” A mi mai világunkban rendkívül eltérő módon tudnak és akarnak beszélni a szabadságról. Nyugat és Kelet nem egy­értelműen értelmezi a szabadságot, mert a környezet — akár akarjuk, akár nem — módosítja a keresztyének és egyházak szabadságértelmezését is. Egyetlen egyházi gyűlés sincs fölvér­tezve az ellen, hogy a politikai és ideológiai programokat kijátsszák egymás ellen, s ezért a nagygyűlésre kibocsátott elő­készítő füzet így fogalmazza meg a vita irányát: „Lehetséges-e a mi világunk struktúrái közepette a kiengesztelés alaptételei­nek megfelelően eljárnunk?” Képes-e tehát a szív békességénél valamivel többet mondani a keresztyénség annak a világnak, amelyet állandóan veszélyeztet a háború, vagy éppen háború­ban él? Aa. új társadalmi berendezettségek megajándékoznak-e bennünket azzal a szabadsággal és igazsággal, amikről a Bib­lia beszél? Hogyan tudja és hogyan kell az egyháznak bizony­ságot tennie egy olyan világban, ahol régi hamis tekintélyét már régen elveszítette? Minek kell bekövetkeznie az egyhá­zakban, hogy életükkel és létükkel az igazságot és szabadságot példázzák meg a világban? A lecke föl van adva! Várjuk a Református Világszövetség válaszát. A Baptista Világkongresszus Tokióban lesz július 12—18 kö­zött. Első eset, hogy Ázsiában tartják ezt a fontos baptista vi­lágtalálkozót. Főtémája ez lesz: „Megbékélés Krisztus által.” A téma kettős lehetőséget rejt magában. Le lehet szűkíteni ve­le a béke munkálásának lépéseit a 'belső megbékélés hatásfo­kára, de ki is lehet tágítani a békemunka egész területére. El lehet jutni vele a keresztyén önteltség végletébe és akkor azt a nem biblikus szempontot képviseljük, hogy béke csak akkor lesz az egész világon, ha az egész emberiség megtér Krisz­tus által Istenhez, de 2. Kor 5, 18—19 arra is módot ad, hogy mint keresztyének együttmunkálkodjunk a neon keresztyének­kel is az igazi béke megteremtéséért, A kongresszus majd vá­laszt ád ezekre az alternatívákra. Csak megemlítem, hogy világgyűlést tartanak az adventis­ták is június 11-től 20-áig Atlantic Cityben (USA), a kvékerek a svédországi Sigtunában jönnek össze augusztus 1-től 8-'ig, s végül október 20. és 25-e között az ausztráliai Adelaide-ben ülésezik a „Krisztus Tanítványainak” világKonventje. Év végén, amikor összegezni tudjuk majd az egyes világgyű­lések eredményeit, tájékoztatni fogjuk olvasóinkat arról, hogy a világkeresztyénség egyes felekezetei és csoportjai hol tarta­nak a teológiai, etikai és a társadalmi felelősség terén. Rendkívül fontos események zajlottak le a keletnémet és nyu­gatnémet evangélikusság életében. Mint ismeretes, már a múlt évben létre jött a Német Demokratikus Köztársaságban az Evangélikus Egyházszövetség, amely egyesíti magában az ösz- szes keletnémet, evangélikus tartományi egyházakat, valamint néhány más egyházi csoportosulást is. Ez a tény hatálytala­nította annak a szervezetnek illetékességét a Német Demokra­tikus Köztársaság egyházaira vonatkozóan, amely röviddel a második világháború után Németországi Evangélikus Egyház (EKD) néven 1969-ig egy egységes egyházi szervezetbe fogta össze a két Németország evangélikusságát. Az NDK egyházainak ez a lépése azt a feladatot rótta a Né­met Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházaira, hogy a maguk részéről respektálják a keletieknek ezt a döntését, és az EKD illetékességét az NSZK és Nyugat-Berlln területére kor­látozzák. Május közepén Stuttgartban tartották meg a nyugat­német evangélikusok zsinatukat, amelyen a tübingeni Raiser professzor személyében világi embert (jogtudós) állítottak az EKD élére és lépéseket próbáltak tenni a külön evangélikus egyházi szövetség megteremtésének irányában. A vezetőség­ben azonban még mindig elég sokan gondolkodnak és élnek a nyugatnémetek egyedüli képviseletének a képletében, s ezért új nevet nem tudtak találni. Bár már fölvetődött az a gondo­lat, hogy a közösség új elnevezésében is jelezzék különállásu­kat és valamilyen „Szövetségi Egyházra” gondolnak. Sok illú­ziótól, egyházi és politikai téves látástól kell még a nyugat­német evangélikusságnak megszabadulnia ahhoz, hogy a bonni kormánnyal együtt a politikai realitások talajára tudjon lépni. A két német állam keresztyénéinek az igazi közössége érdeké­ben a nyugatnémet egyházi szervezetnek meg kellene szaba­dulnia a revizionizmusnak még a gyanújától is. Dr. Pálfy Miklós NIKODIM METROPOLIT A A TEOLÓGIA MAGISZTERE Nikodim leningrádi és nov- gorodi mefcropolita, az Orosz Ortodox Egyház moszkvai pat- riarkátusa külügyi hivatalának a vezetője, a moszkvai Teoló­giai Akadémián védte meg teo­lógiai értekezését, amelynek címe: „XXIII. János, római pápa”. A hivatalos vitaveze­tők A. Sergejenko és Ogickij professzorok voltak. Titkos szavazással a teológia magisz­tere címét adományozták a metropolitának. LENGYEL EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG AZ NDK-BAN A Lengyelországi ökumeni­kus Tanács küldöttsége egyhe­tes hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztár­saságban. A küldöttséget D. Jan Niewieczerzal református püspök, az ökumenikus Ta­nács elnöke vezette és tagjai: a Tanács főtitkára Trenkler lelkész, varsói evangélikus es­peres, dr. Benedyktowicz me­todista szuperintendens, dr. Narsinski varsói teológiai pro­fesszor és Adam Piasecki, a baptista egyház alelnöke. A küldöttség az Evangélikus Egyházszövetség vendége, melynek elnöke D. Schönherr püspök fogadást adott a ven­dégek tiszteletére Berlinben. ELSŐ A GYÜLEKEZET...“ — Ülést tartott az Országos Esperesi Értekezlet — Tizenhat egyházmegyénk esperesei évente többször is értekez­letre gyűlnek össze. Az évek során törvényes testületté for­málódott esperesi kar (E. T. II. 110 §) ilyenkor a püspökök ve­zetésével értékeli az egyházi élet eseményeit, megbeszéli az egyház előtt álló időszerű feladatokat, s javaslatokat dolgoz ki a gyülekezeteket érintő kérdésekben. Ez utóbbiakra nézve hangzott el D. Káldy Zoltán püspök részéről egy vitás kérdés­ben a perdöntő mondat: „első a gyülekezet....”, s ez mintegy jellemzője is volt az egész napos értekezletnek, amit június 9-én tartottak az Országos Egyház Üllői úti székházában. Az értekezleten D. Káldy Zoltán püspök elnökölt. Meg­nyitójában köszöntötte az ér­tekezlet egy részén részt vett dr. Pozsonyi Lászlót, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal főelő­adóját, aki átadta a Hivatal tisztviselőinek üdvözletét. A püspök megemlékezett az es­peresi kar kitüntetett tagjai­ról. Weltler Rezső esperes, soproni lelkész, az Északi Egy­házkerület püspökhelyettese a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát kapta, Mekis Ádám bé­késcsabai, Koszorús Oszkár orosházi, Pásztor Pál diósgyőr- vasgyári gyülekezetek lelké­szeit, espereseket pedig a Fel- szabadulás Emlékéremmel tüntették ki, — amint erről annak idején már hírt adtunk. Köszöntötte az esperesi kar legfiatalabb tagjait, az espe­resi tisztségükbe nemrég beik­tatott Nagy István tatai, és Dubovay Géza kaposvári lel­készeket. Bizonyára nem lesz érdek­telen. ha felsoroljuk egyszer egyházunk espereseit, hogy olvasóink együtt lássák azok­nak neveit, akikről többször hírt adunk. A fent említette­ken kívül részt vettek az ér­tekezleten D. Koren Emil es­peres, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese, Várady La­jos, Benkóczy Dániel, Gartai István, Szabó Lajos, Síkos La­jos, Görög Tibor, Bártfai La­jos, Detre László esperesek, valamint a betegen fekvő Krähling Dániel esperes tá­volléte miatt helyettese: Só­lyom Károly paksi lelkész. Vendégként részt vettek az ér­tekezleten dr. Groó Gyula dé­kán, Karner Ágoston országos főtitkár és Szemerei Zoltán, az Országos Egyház pénztáro­sa. Az értekezlet első témája­ként D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök foglalkozott a Lelkészi Munkaközösségek elmúlt évi munkájával, s annak eredmé­nyeivel. „A Lelkészi Munka- közösségekben folyó tevékeny­ség, minden kétséget kizáróan, egyházunk szolgálatának egyik alappillére — mondotta a püs­pök. Annak kell mondanunk, mert az ebben a keretben folytatott teológiai, egyházpo­litikai, társadalompolitikai, po­litikai munka nemcsak egy­szerűen a kölcsönös tájékozta­tás, a tanulás és a lelkészi fraternitás megélésének rend­szeres alkalma, hanem első­renden egész egyházi szolgá­latunk egyik jelentős bázisa. Olyan alap, amely- nemcsak arra alkalmas, hogy teológiai egyházpolitikai, politikai fel­ismeréseink megerősödjenek lelkészi karunkban, s így köz­vetve gyülekezeteinkben, ha­nem alkalmas arra is, hogy az eddig megtalált utunknak a tudatos, egyre biztosabb léptű továbbjárására is helyes ösz­tönzést adjon.” A továbbiakban értékelte a püspök azokat a dolgozatokat, amelyeket a lelkészek ezeken az átlag havonta tartott ösz- szejöveteleken felolvastak, DR. PÁLFY MIKLÓS GENFBEN ÉS BOSSEYBAN Dr. Pálfy Miklós profes­szor, a Magyarországi Egyhá­zak ökumenikus Tanácsának főtitkára június 18-án Genfbe utazott, ahol részt vett az Egy­házak Világtanácsa Nemzetkö­zi Ügyekkel Foglalkozó Bizott­sága Végrehajtó Bizottságának ülésén, majd azt követően az Egyházközi Segélybizottság ülé­sén, s végül az Egyházak Vi­lágtanácsa által a bossey-i ökumenikus Intézetben tar­tandó konferencián, melyen az ökumenikus Intézetek vezetői, és az Ökumenikus Tanácsok vezetői vesznek részt Európá­ból és Észak-Amerikából. nk új templomai Somogy vámos Régi, tömésfalú temploma 1938-ban dőlt össze. A hábo­rú után, igen nehéz gazdasági körülmények között, fogtak templomépítéshez. 1951 feb­ruárjában szabad ég alatt tar- i tott közgyűlésen döntöttek emellet, s össze) már készen is állt az épület. A 300 lelkes gyülekezet rendkívüli lelkese­déssel dolgozott: 3000 munka­napot és 200 kocsifuvart tel­jesítettek a hívek. Ezen túl készpénzkiadás már csak 25 000 Ft volt, amiből csupán 5000 Ft-ot kaptak a közegyháztól és a környező gyülekezetektől. A kőalapon téglából épült templomot Vízvári • Miklós helybeli építőmester tervezte, környezetbe illő, nemesen egy­szerű vonalakkal, neoromán elemekkel. Tornya 12 m ma­gas. A templomhajóban 250 ülőhely van. A gyülekezet a városba települések miatt las­san csökken, de buzgóságára jellemző, hogy a templomot hetente négyszer használják. Jelenlegi lelkésze Madarász István. megvitattak, s amelyeket az. Országos Egyház évente fel­gyújt, beköttet, s dokumen­tum és forrásanyagként őriz, évente több ezer oldalas gyűj­teményben, lelkészeink tudo­mányos munkálkodásának fo­lyamatos bizonyságául. Az alapos, főleg elvi részle­tekbe menő püspöki értéke­lést az esperesek bő hozzá­szólásokban elemezték. D. Káldy Zoltán püspök ez­után „Visszhang a gyülekeze­tekben elhangzott jubileumi előadásokra” címen azokat az ünnepi előadásokat értékelte, amelyek minden gyülekezet­ben hangzottak ez év március 15-én, hazánk felszabadulásá­nak 25 éves fordulója alkal­mából. A lelkészek ezen előadásaikat felküldötték az Országos Evangélikus Levél­tárba, ünnepléseink történelmi dokumentumaként. Káldy püs­pök a kereken háromezer ol­dalas anyagot részletesen fel­dolgozta, elemezte, s értéke­lését pontokba szedve az es­peresi értekezlet elé tárta. Az ünnepi előadások túlnyomó többségének jellemzését az alábbi tételszerű mondatok bővebb kifejtésében adta. Reális értékelést adtak a két világháború közötti korszak­ról. A háború értékelése he­lyes : egyetemlegesen elítélik a Szovjetunió ellen lezajlott hadviselést. A felszabadulás tényének pozitív, belső tartal­mát helyesen elemzik, őszinte a múltért való bűnbánat hang­ja. Az egyház a szocializmus­ban nem csak helyet talált, de szolgálatát is megtalálta. Egy­értelműek az útkeresés fázi­sainak értelmezésében. A dia- kóniai útról, mint az egyház egyetlen helyes formájáról szólnak. Luther kétféle kor­mányzásról szóló tanítását he­lyesen alkalmazzák. Az egy­ház és állam közötti Egyez­ményt nagyrabecsüléssel érté­kelik. Az egyház és állam szétválasztását egyértelműen pozitívan értékelik. Örömmel szólnak az egyháznak az egész nép javára végzett szolgálatai­ról. A vallás- és lelkiismeret­szabadság kiteljesedéséről bi­zonyságtevő erővel szólnak. Pozitívan értékelik a hivő em­berek és a marxisták együt­tes fáradozásait a társadalom építésében. Megbecsüléssel szólnak a Népfront jó munká­járól. A vallási egyenjogúság jó eredményeit észreveszik. Bőven és szépen szólnak ar­ról, amit az állam és egész társadalmunk elért az ország felépítésében. Egyéni, szép ér­tékeléseket adnak az egyház­ban elért eredményekről. Az ünnepi beszédek általában személyes, bizonyságtevő ere­jűek. Rengeteg történeti tényt szögeznek le az előadások a jö­vő történetkutatás számára. Va­lamennyi előadás világossá te­szi egyértelműen és döntéssze- rűen, hogy nincs út visszafelé, csak előre. Ezután a püspök rámuta­tott néhány, elvétve előfordu­ló negatív, vagy tartózkodó megnyilatkozásra, s azokat a maguk helyén elemezte. Az előadást ugyancsak bő hozzá­szólások követték. Általában örvendetesnek találták előadó és hozzászólók is az ünnepi megemlékezések sodró erejű egyértelműségét és imponá­lóan bizonyságtevő jellegét. Rövid referátumok meg­hallgatása nyomán foglalko­zott az értekezlet a gyüleke­zetek birtokában levő műér­tékek, levéltári anyag és könyvtáranyag gondos megőr­zésének és értéke megbecsülé­sének kérdéseivel, az összegy- ház anyagi problémáival, a Nyugdíjosztály, a Melioráció néven ismert lelkészi kölcsön- alap, és a személyi biztosítá­sok kérdéseivel. Külön foglal­koztak az egyházmegyék által létesített teológiai ösztöndí­jak kérdésével. Amilyen ör­vendetes a gyülekezetek anya­gi áldozata a teológiai hallga­tók javára adott stipendiu­mokban, annyira várja és fi­gyeli az egyház egésze azt a biztató munkálkodást, amely a gyülekezetek ifjúságából hall­gatókat küld Teológiai Aka­démiánkra, hogy lelkészi után­pótlásunk biztosítva legyen. TANZÁNIA Tanzánia kormánya rende­letet hozott, melynek értelmé­ben állami vezetés alá helyez minden államilag támogatott iskolát és állami szolgálatba veszi át azokat a tanítókat és tanárokat, akik ezekben az is­kolákban tanítanak. A rende­let érint mintegy 1500 kato­likus és 449 evangélikus isko­lát. Nyerere elnök . fogadta az egyházak vezetőit, közölte velük a kormányrendeletet és utalt arra, hogy a rendelet nem irá­nyul az egyházak ellen, me­lyeknek nagy szerepe lesz az országban ezután is. A teoló­giai szemináriumokat és kato­likus rendi iskolákat nem érinti a kormányrendelet. Alapvető változtatásokat szándékoznak végrehajtani a konfirmációs gyakorlatban az Egyesült Államok evangélikus egyházai. A mintegy 9 millió lelket magában foglaló három nagy evangélikus egyház hat évvel ezelőtt bizottságot kül­dött ki a probléma tanulmá­nyozására, amely most elké­szült javaslataival. Ezek kö­zött szerepel többek között az a javaslat, hogy a gyermekek már 10—11 éves korukban ve­hessenek úrvacsorát, viszont a konfirmációs oktatás csak 15— 16 éves korban kezdődjék el. A MIATYÁNK EGYSÉGES SZÖVEGÉÉRT FINNORSZÁGBAN Jelenleg a Miatyánknak három különböző szövege használatos Finnországban. Más szöveget használnak az evangélikusok, ismét mást az ortodoxok és a római katoliku­sok is. A fiatalság most azzal a ké­réssel fordult az érsekekhez, püspökökhöz és az egyház ve­zető személyeihez, valamint magokhoz a gyülekezeti ta­gokhoz, hogy teremtsék meg Finnországban a Miatyánk egységes ökumenikus szöve­gét. WORMS 1971 1971 áprilisában emlékünne­pélyt rendeznek Worms váro­sában, abból az alkalomból, hogy 450 évvel ezelőtt jelent meg Luther Márton a worms! birodalmi gyűlés előtt, ahol azután emlékezetes bizonyság- tétele elhangzott. s A KONFIRMÁCIÓ REFORMJA AMERIKÁBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom