Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-10 / 19. szám
Istentől aratni-embereket pásztoraim Mt 9, 35—38 Jézus szüntelenül úton volt. Az emberekkel való állandó együttlétben mérte fel, mennyi testi és lelki nyomorúság, erőtlenség tette pásztor nélküli juhokhoz hasonlóvá korának elesettjeit. Hirdette nekik az evangélium örömhirét és átadta Isten testre és lélekre, egyénre és közösségre kiterjedő szeretetét. Mindig az alkalomnak megfelelően és a szükségek szerint tanított, gyógyított, így adott erőt a kétségbeejtő erőtlenség helyébe. Ez volt az ő pásztori szolgálata. Ö maga mondja magáról, hogy ő a jó pásztor. A mai vasárnap igéjében Jézus két képet használ. Az evangélium testet-lelket átfogó örömhírére rászorult erőtlenek seregét pásztor nélküli juhoknak nevezi. Ezután pedig munkatársakat hív a pásztorkodás szolgálatába, illetve felhívja a tanítványokat, hogy kérjenek aratókat az Aratás Urától. A pásztor nélküli juhok és az aratás képe van tehát egymás mellett. Vigyázzunk, hogy össze ne zavarjuk a kettőt! Hagyományosan úgy szokták magyarázni ezt az igét, hogy a pásztor nélküli nyáj azonos az aratni valóval. A pásztor nélküli juhokat kell „bearatni” az egyház közösségébe. Pedig nem erről van szó! A juhokat, nyájat pásztor ölni kell, nem pedig learatni. A pásztorolás azt jelenti: gondoskodni arról, hogy szűnjenek meg a nyáj testi-lelki erőtlenségei, reménytelensége, kilátástalansága, cél és hovatartozás nélküli hányt-vetettsége. Ez a pásztorolás. Jézus így pásztorolt. Az aratás egészen más. Jézus így kezdte hirdetni az evangéliumot: elközelített az Isten országa. Isten valamit elkészített az emberek számára. Működésbe lépett szeretete, feltétlen kegyelme, új kezdetet teremtő ereje. Ez nem emberi mű. Isten készítette el, ő plántálta bele az embervilágba, ö szökkentette szárba, ö érlelte meg. Az emberek ezt csak átvehetik, ingyen, kegyelemből. Ez az aratni való! Isten embermentő kegyelmét, szeretetét, békességét teremtő jóakaratát, vele és egymással közösségre vivő erejét kell learatnunk, átvennünk, továbbadnunk, hogy mindenki élhessen belőle. így függ össze a „pásztor nélkül való juhok” és az „aratni való” képe. Istentől kell aratnunk, hogy helyt tudjunk állni a pásztori szolgálatban. Ha másként próbáljuk magyarázni ezt az igét, képzavarba és am\ súlyosabb, teológiai zavarba kerülünk. Az egyszerű képzavar: juhokat learatni. A teológiai zavar pedig: az önmagának begyűjtő, önmagáért való egyház kísértése. Mit mond végül is ez az ige? 1. Isten minden feltételt megteremtett és minden lehetőséget megadott ahhoz, hogy az emberek ne külön-külön, elesetten, erőtlenül, testi és lelki nyomorúságba taszitottan és elhagyottan éljenek ezen a világon. Célja az, hogy minden embergyermeke megragadhassa azokat a jókat, amiket ő készített. Hozzáférhetővé kell tehát tenni ezeket minden ember számára mind testiekben, mind lelkiekben. 2. Az egyháznak nem az a feladata, hogy kiszakítsa, „kiarassa” a társadalomból az embereket, hanem az, hogy minden erején-’ segítse a társadalmat olyanná formálni, hogy abban mindenkinek testi-lelki erőforrásai és nyugodt, békés jövője legyen. 3. Jézus fokozottan felelőssé teszi az egyház minden egyes tagját ezért az egyetemes emberi szolgálatért. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Urunk! Segíts, hogy megértsük akaratodat. Segíts, hogy ne ott akarjunk aratni, ahol pásztrolni kell. Köszönjük, hogy mindent elkészítettél megváltott világod javára. Tölts el örömmel a szolgálatban. Nyisd fel szemünket a szolgálat egész embert és egész világot átfogó távlataira. Köszönjük, hogy a mindennapi munka, az emberi felelősség- vállalás és közösségvállalás is pásztori szolgálat lehet a maga helyén. Kérjük, áldd meg jó gyümölcsökkel becsületes munkánkat és segítsd jó eredményekhez emberséges törekvéseinket. Áldd meg békességgel és fejlődéssel népünket és az egész emberiséget. Egyházunkat tarsd meg a szolgálat útján, ámen. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az akadémia felvételi bizottságához' címezve — legkésőbb július 31-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VIII., Üllői út 24. II.). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány; b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa; c) helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltünteti; d) orvosi bizonyítvány (részletes); e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány; g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait; h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben, közvetlenül az akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egy időben a jelentkezők kérjék felvételüket a teológusotthonba is, ahol az akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő részletes önéletrajz kíséretében. Felvétel kántori tanfolyamra Az Országos Kántorképesítő Bizottság 1970 nyarán Fóton a következő előkészítő és továbbképző tanfolyamokat tartja: I. tanfolyam: június 22—július 3. II. tanfolyam: augusztus i7—28. Jelentkezési határidő: május 15. Országos Kántorképesítő Bizottság, Budapest, VIII., Puskin utca 12. címen. Részvételi díj: 350 Ft Jelentkezéskor mellékelni kell: lelkészi ajánlást, rövid életrajzot, hatósági orvosi bizonyítványt A felvételről részletes értesítést küldünk. Jelentkezhetnek teljesen kezdők előkészítésre, és haladók továbbképzésre. Karvezetés, énekkari munka és felkészítés a téli négyhónapos tanfolyamok I—II—III. évfolyamára. Szeretettel várjuk a jelentkezéseket! ORSZÁGOS KÁNTORKÉPES ÍTÖ BIZOTTSÁG Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. május 10-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 sze- retetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál, de. 11 Francisci Guido, du. 6 Franclsci Guido. Kőbánya de. 10 Sülé Károly, du, 5 szeretetvendégség. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Solymár Péter, du. 5 szeretetvendégség. Váci út de. 8 Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10 Solymár Péter. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi- rágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Vlrágh Gyula. Pestlőrinc de, 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 11 (úrv.) Csákó Gyula, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Csákó Gyula. Óbuda de. 9 dr. Vámos József, de. 10 (úrv.) dr. Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Takács József. Budakeszi de. 8 Csen- gődy László. Pesthidegkut de. fél 11 Csengődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, dú. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9 Vlsontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11 Vlsontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (konf.) • du. 5 szeretetvendégség. „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok”. (Jn 12, 32) VASÁRNAP. — „Ezt mondtam: ímhol vagyok, a népnek, amely nem ismert engem”. (És 65, 1) A mai vasárnap az exaudi — hallgass meg — nevet viseli. És ezt a meghallgatást kétféle vonatkozásban is érthetjük. Az egyik az, hogy a meghallgatás kérésével keresi Istent az ember. A másik az, hogy a meghallás elkötele- zésével szólítja meg Isten az embert az ige szaván keresztül. Mind a kettő az Isten és az ember kapcsolatát fejezi ki, de nyilvánvalóvá teszi azt a kegyelmi kapcsolatot is, amelyet Isten teremtett az ember számára. Hallgassunk az igére, figyeljünk Isten szavára, mert hátha egyszer vége szakad a meghallás lehetőségének! — HÉTFŐ. — „Megtartom őket és megtisztítom őket, és lesznek népem és én leszek nekik Istenük”. (Ez 37, 23) Ha meghalljuk Isten szavát, ez azzal a következménnyel jár az életünkben, hogy részesei leszünk mindannak, amit Isten kínál övéinek, ő felkínálja nekünk megtartó szeretetét, a bűntől megtisztító bűnbocsánatát, az új élet lehetőségét. Az a Jézus Krisztus, aki szent és tiszta volt, szentté és tisztává teszi gyermekeit is. Kereszthalála és feltámadása által Isten Atyánkká lesz, mi pedig gyermekeivé. KEDD. — „Bizony nagy az Ümak napja és igen rettenetes”. (Jóéi 2, 11) Az ige meg- hallása vagy meg nem hallása következményekkel jár. A meghallás Isten gyermekeivé tesz minket Ha viszont nem hallgatunk a jó szóra, akkor Isten büntetése lesz az osztályrészünk. Számot kell adnunk életünknek szinte minden napján arról, hogy vajon valóban úgy élünk-e, ahogy Isten elvárja tőlünk. De végső számot kell adnunk a nagy számadás napján. Higgyünk úgy, szeressünk úgy, éljünk úgy, hogy Jézus Krisztus kegyelme által megállhassunk ama napon! SZERDA. — „Tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt”. (Mai 3, 17) Vajon mindig bizonyosak vagyunk-e afelől, hogy Isten gyermekei, tulajdonai vagyunk? Mert éppen az a bűn rontása bennünk, hogy elszakít Istentől, s a kételkedés lesz úrrá rajtunk. Azért mondja az ige ma azt hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy megbizonyítson bennünket, s tudomásunkra hozza azt is, hogy megbízatást elkötelezést kaptunk a szolgálatra. Mert Isten nem semmittevésre hívott el minket, hanem a soha meg nem lankadó szolgálatra. Itt a földön, az emberek között. Vajon maradék nélkül elvégezzük-e ezt a kapott hivatásunkat? CSÜTÖRTÖK. — „Az Iste^ nét ismerő nép felbátorodik”. (Dán 11, 32) Isten népe nem bizonytalanságban, homályban, katakombákban élő, hanem bátor nép. Olyan, amelyik bátor a hitben, a döntésben, az előrenézésben, a szeretőiben, a szolgálatban. Mi tudjuk, hogy Isten mire kötelezett el minket, ml tudjuk, hogy az egyházban, a hazában, a világban, az emberek között végzett munka végső soron Istennek való szolgálat. Lépjünk hát bátran a szolgálat útján, mert életünk így lesz kedves Isten előtt! PÉNTEK. — „Uram, előtted van minden kívánságom és nincs előled elrejtve az én sírásom”! (Zsolt 38, 10) A keresztyén ember élete Isten színe előtt folyik. Éjjel és nappal, jóban és rosszban. Nekünk olyan Atyánk van, aki életünk minden percében szemmel tart minket. Aki jól látja örömeinket és bánatunkat, boldogságunkat és problémáinkat. Nekünk, olyan Főpapunk van — Jézus Krisztus —, aki*meg tud indulni emberi gyarlóságainkon is. Aki tud velünk együtt örülni az örömben, s tud velünk együtt sími a bánatban. És aki tud rajtunk segíteni minden vonatkozásban. SZOMBAT. — „Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat”. (Zsolt 25, 15) Nem zárhatjuk le ezt a hetet másképpen, csak úgy, ahogy a hét elején elindultunk. Istenhez könyörögtünk a kezdetkor, Istenhez kell könyörögnünk most is. Az Űrra néző tekintet, az Úrnak szolgáló szív és a felebarátért szorgoskodó kéz a keresztyén ember ismertetőjele. Az Űrra néző tekintettel könyörögjünk a Szentlélek áldásáért és csodájáért, hogy pünkösd ünnepén a mi életünk is megújuljon, s életünk minden napján a Szentlélek vezetése alatt új életben járjunk! Harkányi László evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIEL. Puskin u. 13. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VHt Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0903 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató — Húsvét után a 6. vasárnapon az oltárteritő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: l Pt 4, 7—11; az igehirdetés alapigéje: Mt 9, 35—38. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 17-én, pünkösd vasárnap reggel 7. órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. — A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaiközössége áprilisi ülésén Baranyai Tamás áhítata után dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tartott előadást. A munkaközösség Mezősi György csepeli lelkészt választotta meg sajtóelőadóvá. — ÁCS A. Az idei konfirmandusok szülei Luther- kabáttal ajándékozták meg Maróti János lelkészt abból az alkalomból, hogy húsz éve szolgál a gyülekezetben. — PESTLŐRINC. A gyülekezet április 12-i szeretetven- dégségén Fülöp Dezső óbudai lelkész tartott előadást. CSALÍDI hírek — SZÜLETÉS. Ifj. Kendek György egyházkerületi h. lelkészeknek április 22-én gyermekük született. Neves TÜNDE. — HÁZASSÁG. Schumann Ralf berlin-oranienburgi orvos és Drégely Erzsébet külkereskedelmi levelező a szentesi templomban tartották esküvőjüket. A szertartást magyar és német nyelven Virányi Lajos lelkész végezte. — HALÁLOZÁS. Schleifer Bertalan háromsz»ros vasokleveles ny. erdőmérnök, a győri — A TEOLÓGIAI AKADÉMIA kiadta dr. Fabiny Tibor teológiai tanárnak azt az előadás-sorozatát, amelyet „Beszél a múlt” címen 1969 októberében tartott a Bécsikapu téri templomban. A kiadvány a budavári gyülekezet megalakulásának történetét ismerteti. — TÖTKOMLÖS. A gyülekezet április 4-én tartott sze- retetvendégségén dr. Gubcsó András medgyesegyházai lelkész tartott előadást. — ZUGLÓ. A gyülekezet április 12-én szeretetvendégséget tartott. „Életújító szeretet” címen Ferenczy Zoltán rákoshegyi másodlelkész tartott előadást. — KÉTY. A gyülekezetben és két filiájában — Zombán és Hőgyészen — április 5-én Pálffy Mihály sárszentmiklósi lelkész szolgált igehirdetéssel. — MAKŐ. A gyülekezet április 12-i szeretetvén dégségén Kutyej Pál ambrózfalvai lelkész szolgált igehirdetéssel. — CEGLÉD. Április 12-én szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen dr. Kővára László ceglédi református lelkész szolgált igehirdetéssel. gyülekezet tb. örökös presbitere, életének 103. évében április 18-án elhunyt Temetése április I2-én volt Győrött a szigeti temetőben. — La ff értőn Henrik, a vasas- marázai gyülekezet köztiszteletben álló felügyelője 67 éves korában április 16-án váratlanul elhunyt Temetése április 20-án volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, mert miután a próbát kiáltotta, elveszi az élet koronáját, amelyet az Or ígért az öt szeretőknek”. Nagy életű öreg volt, s én a fia voltam. Csak olyan fogadott fia. Szeretetből. Magam szegődtem hozzá, s vállalt. Tanítgatott Igencsak a szemével, vagy a nagy csönddel, ami ölelte. Szóval csak ritkán, órákig üldögéltünk kis háza előtt keményen. Én, s a próféta Kulcsár Gábor. Kilencvennél több évvel a vállán. Ahogy igy együtt ültünk, az utca felől fejszés emberek köszöntöttek ránk. Nem a válluk- ra vetve hordták a szerszámot, hanem a hónuk alatt lógott. Másik kezük a tarisznya szíjába akasztva. Ballagtak az erdő felé. Hatan voltak. Mögöttük osont a halál. Térültek az erdő felé. Az öreg mind nézte őket. Ki- vénhedt, nagy erejű kezét összekapcsolta a térdén, összenőtt, dús szemöldöke megrándult. Lógó, ősz bajsza rezzent. Ajka is mozdult. Én csak megültem mellette, s láttam, hogy sír. De csak úgy befelé, mert a köny- nyein kívül más nem kiáltotta a keserűségét. Amikor az asszonyát temettem, akkor sem láttam ilyennek. Akkor bölcsességben úszott és méltóságban: „Eriggy asszony, majd utolérlek.!” Akkor csak ennyit mondott. Most meg rázta a kín. Alig bírta. Nem is illett a tájba. Az levegőbe. Mintha a fölényes arcú, nemtörődöm, urakkal állna szemben, s mögötte állanának a barlahidai erdők. A roppant tölgyek, fehérhajú, aranyos nyárfák, üdeséget lehelő fenyők: az egész szerelmes, nagy magyar erdő. Már állt az öreg. Kopott gúnyájában, lötyögő nagy csizmáiban kiegyenesedett és az erdők felé fordult. Szemében nem égett harag többé, a vádló szavak is elfutottak tőle. Inkább valami nagy fájdalom és búcsúzás ült az arcán. Olyan volt, mint egy halálra sebzett vad. így imádkozott: — Szerettem, szerettem őket! Nekünk az erdő volt az élet. Mióta azok fogynak, fogy az ilet is. Ha elpusztulnak, mink is. Azt mondják, újak nőnek. De az nem igaz. Az erdők elfogynak, hiába minden. És nekem látnom kell. A fészkek is leesnek, kihűlnek. Elfogy a zúgás, elfogy az ének. A fütty is. Már csak motyogta: — ... pedig én szeretem őket. Halkan szóltam, mintha a templomban lennénk: — Ügy tetszik, vihar lesz. Odafönn sűrűn, feketén gomolyogtak a felhők. Az erdő felől jöttek, alá is szálltak. Sírt ez ég. A vén Kulcsár Gábor jobban nála. Vigasztalni akartam-e, vagy zavaromat leplezni: — Ügy adnék valamit most magának, valamit a szívem szerint, de mit? A vén szerelmes szavaimra először csak elmosolyodott, aztán elővette öreg cseréppipáját, körülforgatta ráncos kezében s komolyan szólalt: — Mindenem van, de sok. Hanem ha megtisztelne egyszer egy igazi szép pipával, azt elfogadnám. Ezt eltenném a többi mellé. Nem jó már az útra. Azzal kelnék át. Az velem jönne. Megígértem. Csak módba kerüljek, tajtékpipát hozok. Sok finom dohánnyal. Hogy ne fájjanak annyira a ritkuló erdők, a könnyű emberek, változó tájak, hanem csak az öröm lakja. Amikor meghalt, s temették, a maradék erdők sóhajtoztak. Feketerigó fütyülte a gyászdalt, s megszakadt belé a szíve. A pipával adós maradtam. Nem „kélt át véle”, ahogy megálmodta. Pedig hogy’ hitte! Az öreg cseréppipa ment vele. Mégis jó lett az útra. Ha egyszer eljutok még Barlahidára, megkeresem a sírját. A nagyszívűek, a vének, a nagyon bölcsek, nem harag- tartók fakas Imre udvar tágas térségén álltak az ilmafák. Olyan ígéretesek voltak a sok fénylő gyümölcscsel, akár az első áldást mutató ’ehérnépek. Alattuk zöldéit a rét. Szép fehér libák ültek az almafák alatt. Szárnyuk alá dugott csőrrel aludtak. A nap sugárzón firtatta, merre kerüljön, hogy az árnyékot kihúzza alóluk. Egy bóka borjú is kérődzőit a fényben. Elet is, csend is, és nagy-nagy egyensúly ült köröttük, csak az öreg Kulcsár Gábort fogdozta a kín. Engedte a gyengeséget magára terülni, mint a szemfedőt. Mintha a koporsójából sóhajtott volna vissza, amikor szólalt: — Elmentek ... Minden nap beköszönnek, s mindig mennek. Csak a fészéket ne látnám! De látom. Igaz, mink is mentünk, de csak ritkítani. Télen. Akkor az erdőnek se fáj. Alszik a lelke. Ezek nem érzik. Hajti őket az urak pénzi. Azoknak meg mindegy. Csak hadd dögüjje- nek az erdők. Akár bimbóba, akár szerelembe. S hogyan fogynak! Ha pusztétottak, tovább állnak. Hogy az a fölséges nagy Isten... De ezt már remegve mondta. Nagy, csontos öklével kaszált a ; Az utolsó szerelem
