Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-03 / 18. szám

Úgy kérjetek, hogy adni tudjatok!

Lk 11, 5—8

Sokkal többen imádkoznak, mint azt a templomlátogatás átlagos mértékéből gondolni lehetne, de sokkal kevesebben imádkoznak igeszerűen, a Jézussal való helyes kapcsolat szellemében, mint ahány templomos hivő van. Ha nem igeszerű, Jézus által diktált ez a kapcsolat, kiderül az imádságok kéréseiből is. Az utóbbi megállapításra az egyetemes imahetek ösz- szejövetelei mutatnak. Áldott alkalmak az imahetek, sokat erősítenek hitben és emberségben. Néha mégis szeretne felkiáltani az ember úgy, mint a tanítványok: „Uram, taníts minket imádkozni!” Igaz, hogy szinte kegyeletsértésszámba megy a keresztyén ember legtitkosabb, legbelső magánügyébe beleszólni, pláne kritikus éllel, mégis szükséges az önvizsgálathoz. Adva van ugyanis a mi imádkozó életünk és adva van Jézus útmutatása. Ki-ki maga mérje le ennek az igének az alapján, összhangban van-e a kettő.

Hogyan imádkozunk mi? Néha úgy, mint a farizeusok, néha úgy mint a vámszedő (Lk 18,11—13, olvassuk el!). — Néha a vámszedő őszinte szavait is valami mesterkélt rutin-megalázkodással ejtjük ki. Közben jönnek a fontos és kevésbé fontos kérések az „Én és szeretteim köröttem” tárgyköréből. Ami ezen kívül van, az már alig, vagy sehogy se fér bele imádságunkba. Nem az a baj, ha magunknak és a közelállóknak kérünk, hanem az, ha a világ többi ügye kimarad. — Nixon amerikai elnök felhívására nagyon sok hivő ember imádkozott a legutóbbi Apollo űrhajó bajba jutott legénységéért. Ez helyes és jó. Csak az kérdés, hogy ugyanannak az embernek a felhívása mikor fog felhangzani a vietnami, kambodzsai, laoszi és ki tudja még hova valósi milliókért? — A magunk kis életterülete vajon nincs-e széttagolva az „imádsággal öntözött” kis oázisra és a szeretetlenség, meg nem értés, gyűlölet aknamezős sivatagára?

Figyelemre méltó, ahogy Jézus a mai ige imádsággal kapcsolatos példázatát elmondta. Ügy is érthető lett volna, sőt egyszerűbb is, ha a példázatbeli ember csak a maga ügyében zaklatja a szomszédokat. Jézus olyan történetet választ, amikor valaki valakiért erőszakoskodik. És éppen kenyeret kér. Nagyon sokféle értelmezését adták már ennek a kenyérnek. Átvitt értelmű, „lelki”, vagy egyéb dolgokat értettek rajta, amiket Istentől kérnünk kell a mások, a világ számára. Ha szabad ezt a példázatot így külön elemezni, legjobb talán ezt a példázat- beli kenyeret Luther Kis Kátéjának magyarázata szerint a mindennapi kenyér fogalmához közelhozni. Luther szerint mindaz „mindennapi kenyér”, ami az ember testének, lelkének, emberségének, becsületének szükséges.

A példázatból mozgalmasság, cselekvés sugárzik. A vendéglátó felkel, elindul, kér, visszajön és ad. Az imádság nem helyettesíti, pótolja, hanem erősíti és Istennel hozza kapcsolatba a cselekvő szeretet aktivitását. Van rá eset persze, amikor egyedül az imádság az egyetlen aktivitási lehetőség. Betegség, nagy távolság, egyéb akadályok miatt. Éppen ez a példázat bizonyítja, hogy a zörgető nem hiába zörget Istennél. De mutatja azt is, hogy „aki cselekedhetne a jót és nem cselekszi, bűne az annak”. Baranyai Tamás

IMÁDKOZZUNK

Urunk, taníts minket imádkozni! Nélküled sokszor nyitott kapukat döngetünk. Szeretetedet, hűségedet kérjük és nem vesszük észre, hogy közöttünk van és munkálkodik. Akkor könyörgünk tétlenül, amikor cselekedni kellene, máskor hiábavaló erőfeszítéseket teszünk, holott türelmesen kérni kellene. Adj kitartást a kérésben és a cselekvő szeretetben egyaránt. Embermentő szeretetedet gyümölcsöztesd testiekben és lelkiekben az egész világon. Vezess az Atyához és vezess az emberek közé, hogy szolgálni tudjunk téged és megváltott világodat, ámen.

DR. NAGY GYULA PROFESSZOR BADENBEN

Az Egyházak Világtanácsa és a Vatikán Közös „Társadalom, Fejlődés és Béke” Bizottsága meghívására dr. Nagy Gyula, Teológiai Akadémiánk professzora részt vett április

3—9 között a Badenben (Ausztria) megrendezett nemzetközi teológiai konferencián. Dr. Blake, az EVT főtitkára, és

König bécsi bíboros részvételével az öt világrész negyven országiból mintegy száz protestáns, római katolikus és ortodox teológus és világi szakértő tanácskozott hét napon keresztül erről a témáról: „A keresztyének szolgálata a békéért”.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1970. május 3-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11. (ürv.) dr. Haíen- scher károly, du. 6. (úrv.) dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Tur- chányi Sándor teol., de. 11. Tur- ehányi Sándor teol., du. 6. szere- tetvendégség: dr. Selmeczi János. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Franciscl Guido, de. 11. du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán út de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekereletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. RáBudapesten, 1970. május 7-én,

Deák tér de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Karácsony Sándor u. du. 6. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Francisci Guido, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. Bízik László. Fóti út de. 11. Benczúr László.Váci út de. 8. Benczúr László. Üjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Klstemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvánná, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánná. To- roekó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. dr. Vámos József, de. 10. (úrv.) dr. Vámos József. XR Tartsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. dr. Rezes- sy Zoltán, ele. 11. (úrv.) dr. Rezes- sy Zoltán, clu. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de.

9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél

10. Csepel de. fél 11.

Mennybemenetel ünnepén

kospalota Kistemplom du. 3. Kls- tarcsa de. 9.

Bécsikapu tér de. 11. Szita Istvánná, du. 6. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) dr. Vámos József, du. 6. dr. Vámos József. XII. Tartsay Vilmos u. de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 11. Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Budafok du. 6. Visontai Róbert. Csepel du. 6.

— Húsvét után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jk 1, 22—27; az igehirdetés alapigéje: Lk 11, 5—8.

— Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Csel 1, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 14, 1—12.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 17-én, pünkösd vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó.

— A BÁCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége április 8-án Soltvad- kerten tartotta ülését. Úrvacsorát osztott Szentpéteri Péter. Előadást tartott Seben István, Ponicsán Imre, Tóth- Szöllős Mihály, Hulej Alfréd, Káposzta Lajos és Sárkány Tibor.

— A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE április 24-én Békéscsabán tartotta ülését Áhítatot dr. Gubcsó András, igehirdetési előkészítőt Kiss György, előadást Mekis Adám esperes és Nagybocskai Vilmos tartott

— A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE újonnan választott elnökségét, Dubovay Géza esperest és Horváth Lajos egyházmegyei felügylőt április 26- án iktatta be hivatalába D. Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke a kaposvári templomban tartott istentiszteleten és egyházmegyei közgyűlésen.

— KITÜNTETÉS, Weltler

Rezső, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese hazánk felszabadulásának 25 éves jubileuma alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Fel- szabadulási Jubileumi Emlékérmet kapta. A kitüntetést a megyei tanács vb-elnöke április 2-án adta át Győrött, ünnepség és fogadás keretében.

CSALÁDI HÍREK

— ELJEGYZÉS. Papp Márta és Horváth Sándor április 5-én tartották eljegyzésüket szerető családi körben Szőke- dencsen.

— HALÁLOZÁS. Horváth Pál, a szőkedencsi gyülekezet hűséges presbitere súlyos betegség után 65 éves korában, március 22-én elhunyt. Március 24-én temették el a gyülekezet nagy részvéte mellett.

— Oppel Andor mérnök, tanácsos, 59 éves korában el- húnyt. Temetése április 11-én volt Budapesten

Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem”. (Zsolt 66, 20)

VASÁRNAP. — „Mint akit az anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én”. (Ézs 66, 13) A mai vasárnap az imádkozás vasárnapja, s a hét minden napja az Istennel való kapcsolatunkra irányítja a figyelmünket. Szükségünk van a biztatásra: imádkozzatok, mert sokszor megfeledkezünk az imádságról, megfáradunk benne, elevszítjük a reménységünket és türelmünket. Érhet egy gyermeket bármiféle szomorúság, az édesanya szava, simogatása mindig megoldást hoz. Isten is így biztat, simogat és bátorít imádkozásra. Örömünk teljessé lesz, bánatunk, fájdalmunk, gyászunk enyhül, kérdéseink megoldódnak az imádkozásban. Keressük hát az Istennel való kapcsolatot!

HÉTFŐ. — „Én népem! Mit vétettem teellened és mivel fárasztottalak el téged? Tégy vallást ellenem!” (Mik 6, 3) Az Istennel való találkozáskor mindig történik valami. Éppen úgy, mint ahogy azoknak az életében is történt valami, akik Jézussal találkoztak. A vakok láttak, a sánták jártak, a süketek hallottak, a bűnösök bocsánatot nyertek. Isten sokszor megfedd és megdorgál minket, hogy rádöbbenjünk bűneinkre, mulasztásainkra, hitetlenségünkre és szeretet nélküli életünkre. A vele való találkozáskor a mi életünkben is történik valami: elszakít a bűntől, hogy új életben járjunk.

KEDD. — „Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben”. (Zsolt 119, 116) A keresztyén ember élete reménységben élő élet. Reménység tölti el a szívünket a földi dolgainkat illetően, hogy lesz erőnk, egészségünk a holnapi feladatok elvégzésére, lesz bitünk az élet útján való helyes eligazodáshoz, lesz szeretet bennünk az emberek között való szolgálatra. És ez a reménység Jézus Krisztusra tekintve utat nyit szántunkra az örök élet felé.

SZERDA. —' „íme, nem szunnyad és nem alszik az Izrael őrizője”. (Zsolt 121, 4) Vígasztalás számunkra ez az ige, mert sokszor úgy látjuk, hogy Isten elhagyott minket, és nem törődik velünk. Ugyanaz a bizonytalanság vesz erőt rajtunk, ami erőt vett a háborgó tengeren a tanítványokon, amikor láttáik, hogy Jézus alszik. A teremtő Atya, a megváltó Űr Jézus Krisztus és a vezérlő Szentlélek soha nem hagy el minket. A szentháromság egy igaz Isten mindig velünk van. Valóságos bátorítás az ige szava: ne aggodalmaskodjatok!

CSÜTÖRTÖK. — Mennybemenetel ünnepe. „Ama napon Teremtőjére tekint az ember és szemei Izrael Szentjére néznek”. (Ézs 17, 7) Nemcsak a mennybemenetel ünnepén, hanem életünk minden napján az Ürra kél! tekintenünk. Arra, aki értünk jött el erre a földre, aki értünk halt meg, aki értünk támadott feL Aki mindent megtett értünk, hogy boldogok legyünk. Ez a Jézus Krisztus velünk van ma is igéje és Szentlelke által. Nézzünk rá mindenkor!

PÉNTEK. — „Mily’ együ- gyűék vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csi- nálójának: Nem csinált engem! És az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!” Ézs 29, 16) Oktalan dolog az, ha a teremtmény szembe száll teremtőjével. Ugyanilyen értelmetlen az, ha mi, teremtmények perbe széliünk Istennel, a Teremtővel. A Teremtő és teremtmény kapcsolat meghatározza az életünket* s megtanít az alázatra, a szolgálatra, az engedelmességre. Ez a viszony el'kötelezést is jelent. Ne a bűn útját járjuk* mert ez ellenére van Teremtőnknek, hanem a hit és szerété útját. így leszünk hűséges, engedelmes teremtményei a mi mennyei Atyánknak.

SZOMBAT. — „összeszedem a szétszórtakat”. (Sof 3, 19) Mindig Isten volt az, alki ősz- szegyűjtötte a szétszéledt népet. Jézus Krisztusnak azért kellett, eljönnie erre a földre* azért kellett meghalnia, hogy a szétszéledt gyermekeket, ösz- szegyűjtse Istenhez. Ez az ösz- szegyűjtés történik meg ma is* amikor megszólal az ige, amikor felhangzik ajkunkon a könyörgés, a hálaadás, az örvendezés imádsága. Könyörögjünk) hitért és szeretetért, hogy soha ne hagyjuk el őt, és soha', né lankadjunk meg a mások-/ nak való szolgálatban! H. U

EV ANGELIKUS BUff

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, vm., Puskin n. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTTI, Előfizetési ár: egy évre 90.— F» Árusítja a Magyar Posta Index 25 2U

®

70.0900

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla Igazgató

Hiába, a gyermeki kíváncsiság! A kis látószögű kulcslyuknál izgultam egykor és füleltem az ajtókon, mi a helyzet odaát a másik szobában?

Gyermekkori rossz tulajdonságomat megőriztem. Ha utazom, neveletlenül hajolgatok

az újságolvasók fölé.

Hiába, a női kíváncsiság! Ha történik valami, vagy párbeszéd folyik, mindenhol odafigyelek — most már nagyobb látószögben — ; mi a helyzet odaát a másik ember fejében? így leskelődöm és beszélgetek.

*

Egyszer felhívott egy ismeretlen hang telefonon és közölte velem, hogy ha érdekes dolgot akarok látni, legyek a Körút és a Rákóczi út sarkán egy óra múlva.

Ott voltam, bár közben kétségeim támadtak, hogy az Emkére, vagy az Astoria-sarokra vo- natkozott-e a megjelölés. Végül is az Emkénél kötöttem ki: mindenre el voltam készülve. (Jó kis verekedés, diákcsíny, botrány, mi van még... ?) — De csalódtam, semmi érdekes nem történt. Valaki vagy „átvert”, ahogy szokás mondani, vagy mégis az Astoriát mondta volna?

Most már mindegy is és áldom a telefonálót, mert rájöttem, hogy a legérdekesebb dolog történt ott akkor: emberek jöttek-mentek, siettek, vagy kirakatot néztek... s mi van itt szebb és érdekesebb az embernél?

*

Gyerekfejjel sokszor megzavart, hogy a kis metró fordítva közlekedett: a balvágány vitt előre és a jobb oldali hátra. Felnőttebb lettem é tapasztaltam: mennyi embert megzavart ez a jobbra hátra, vagy balra előre.

Különösen, mikor földalattiról volt szó.

Most hallom, hogy az új metró beindításával egységesítik ezt is és örülök, hogy végre egyformán mehetünk előre.

*

— Legyen a feje a célpont — hallom az iskolából kiszabadult gyerekek csatakiáltását. Ilyen időben pedig már nem a legjobb hógolyózni, „tapad” ugyan a hó, de már sáros és piszkos.

A fasori templom körül csata készül a főbejárat feletti mozaikkép ellen, mely a gyermekekkel körülvett Mestert ábrázolja. Éppen olyanok ezek, mint akik lenn állnak és rendületlenül szórják a golyókat. De ma valahogy nem megy a célba dobás: a fejet egyik sem találja el, csak a mozaik-gyermek torz arcáról csurog a piszkos hóié.

Csak a mozaik-gyermekekéről?

*

— Ilyet még nem láttam — meséli ismerősöm. Képzelje el, amint megyek a temetőben, látok a sírok között egy szolgálatban lévő postást, szabályosan bőrtáskával az oldalán figyeli a fejfákat, mintha keresne valakit. Olyan az arckifejezése, mintha egy kapualji névtáblán keresgélné a neveket. Mit szól hozzá — lehetséges lenne, hogy ennyire késik a magyar posta?

— (Vagy ennyire sietne az emberi élet?)

*

Ügy sietett mindenki, nemhogy mosolygásról nem lehetett szó, de még vissza sem biccentett neki senki. Ennek ellenére az öt év körüli copfos leány továbbra is köszönt a Körút minden szembejövő járókelőjének. Ügy látszik, ahol ő lakik, erre a szokásra nevelték.

Sokszoknyás, fejkendős nagyanyja végre rászól, hogy hagyja már abba, itt nem kell senkinek sem köszönnie, mert nem otthon vannak.

Miért éppen ilyenből kell rájönnie a kislánynak, hogy Pesten vannak... ?

*

Feleségének, aki régóta bélyeggyűjtő és ismert filatélista, húsvéti ajándékként 200 forintért bélyeget vásárolt.

— Okmánybélyeget válóperük űrlapjaira.

*

— Hogy nem sül le a képéről a bőr! — szidta főnökét, mikor megtudta, hogy az egypár tízezressel több nyereségrészesedést vett fel, mint ő.

Néhány nap múltán megdöbbenve látta arcán a lityegő bőrdarabkákat. Ugyanis főnöke az újonnan vásárolt kvarclámpával túl sokáig süttette magát.

*

Fiatal házasoknak nézem őket. Ott állnak a most megnyílt Népköztársaság úti ékszerbolt kirakata előtt és csodálják az üvegszekrénykébe helyezett brilliáns gyűrűt. Ára: 80 000 Ft.

így a fiú: — Mondd szivecském, ezt a brillt vegyem meg, vagy maradunk a cipőnél?

Kár, hogy a választ már nem hallottam (vagy úgysem lehetne kinyomtatni?).

A park lassan már zöldelő gyepes részének közepén festett tábla áll A FÜVÖN LABDÁZNI TILOS felirattal. Alighogy vége a tanítás-« nak, ide özönlenek a Fasor kamaszai kiskapuzni. Mondanom se’ kell, hogy e tábla az egyik kapufa.

Igazán felállíthatnának még egyet, hogy a tornazsákok ne piszkolódjanak.

*

— Már egy éve elhatároztam, hogy ha idegösszeroppanás nélkül megérem ezt a lakásleválasztást, felajánlok Szent Imrének egy százast.

— Hát nem Szent Antalnak szoktak ilyen-; kor... ? — kérdem gyanútlanul.

— Csakhogy az én maszekomat éppen Imrének hívják. Lopocsánszky Imre.

— És, most, hogy vége, legalább betartottad az ígéretedet?

— Na hallod, csak nem fogom sajnálni az egyik Imrétől annak ezredrészét, amit ki kellett fizetni a másiknak!

Erre mondják azt: pedig micsoda különbségi

*

Eleinte azt hittem, rosszul hallok, de a hitvallás végén mindig zörgött valaki. Következetesen és mindig ott, amikor a gyülekezet a „bűnöknek bocsánatát”-nál tartott.

Nem hagyott nyugodni a dolog s utánajártam, mígnem kiderült, hogy tulajdonképpen mi is okozza a zajt: a kántor szokott hamarabb leülni, mint a többiek, hogy előkészíthesse a szükséges kottát.

Mikor újságolom neki, hogy rájöttem, min-' dig a „bűnük”-nél ül le, így felel:

— Még mindig jobb a „bűnök”-nél leülni, mintha a bűnöket kellene „leülni”. Nem?

De.

B. Plagányi Erzsébet