Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-11 / 2. szám

Mai Gáspár irodalmi szolgálata Ä 16. század irodalmunk felvirágzásának, a magyar nyelvű irodalom születésének a korszaka. A reformáció az egyház és a társadalom meg­újítása mellett a nemzeti nyel­vű irodalomért is harcolt. „ .. .Az anyák ajkáról, ottho­nukban, a gyermekektől az utcákon kell ellesni a szót, meg kell figyelni az egyszerű emberek beszédét a piacon: így kell írni.” Haltai Gáspár szász plébá­nos is a reformáció mellé állt, és magyarul kezdett tanulni. Jellemző, hogy a németek ál­tal kezdeményezett reformáció német nyelven hirdetett ta­nait Haltai Gáspár úgy értel­mezte, hogy deresedő fejjel magyarul tanult! Ezért is jel­képes jelentőségű számunkra Holtai Gáspár életműve: ezért is forradalmi jelentőségű a magyar irodalom történetében a reformáció! Legkiválóbb írástudóinkat a latin nyelvű irodalom magaszabta korlá­tain ez a mozgalom lendítette tűi és hozta őket igazán közel a néphez. * Heitat Gáspár Erdély szá­szok által lakott területén, Nagydisznódon (Heltau, — humanista szokás szerint in­nen felvett vezetékneve is: Haltai) született a 16. század elején. Születésének időpont­ját nem ismerjük. A bácsi egyetemen tanult (1505) majd Kisdisznód plébánosa lett. 1543-ban Wittenbergba uta­zott. Hazatérése után a ko­lozsvári szász protestáns gyü­lekezett lelkipásztora lett. Gyülekezete iránti hűsége Ko­lozsvárhoz kötötte élete vé­géig (1574). Nagyon szerette Kolozsvárt. Krónikájában megjegyezte: „...ebben a vármegyében vagyon az jeles, híres és neves város, Kolozs­vár, mely énnekem, Haltai Gáspárnak másik hazám...” Így érthető, hogy nem fogadta el a szintén tekintélyes bras­sói, kassai és besztercei gyüle­kezetek meghívását. Az 1550-es években átvette a városi nyomda vezetését. Hofgreff Györggyel közösen nyomtatta ki műveit. Kitűnő üzleti érzékkel fellendítette a nyomdát, amelyet halála után özvegye vezetett tovább. Heltai 20 év alatt 45 művet — ebből 22 magyar nyelvű könyvet — adott ki. Heltai lutheránusból kálvi­nistává, majd unitáriussá lett Mindez írásaiban is tükröző­dik. Minél radikálisabb teoló­giát vallott annál radikálisab­ban bírálta a feudális társa­dalmat. * Vallásos tárgyú könyvei: kátéi (1550, 1553), Vigasztaló Könyvecskét fordított magyar­ra (1553). Legjelentősebb, e csoportba tartozó munkája majdnem teljes bibliafordítása (1551—1565), amelyet munka­társai közreműködésével készí­tett. A „Háló” c. munkája (1570) vádirat a római katoli­cizmus és az inkvizíció lelki- fiziikai terrorja ellen. Nem egyházi tárgyú művei­ben a mértékletes, tevékeny, hasznos, a mások munkáját megbecsülő, és azt segítő, előbbrevivő életfolytatást áb­rázolja, és az ilyen életmód hasznáról ad tanítást. „A ré­szegségnek és a dobzódásnak veszedelmes voltáról való dia­lógus” (1552) c. munkájában az esztelen pazarlás, költekezés ellen foglal állást. Élete utolsó éveiben állította Össze Magyar Krónikáját, ame­lyet özvegye jelentetett meg (1575). Ebben a rendszerező munkájában számtalan, akkor ismert, vagy feledésbe merült adatot, eseményt, epizódot örö­kített meg, közöttük több olyant, amely a nép ajkán élt. Legértékesebb irodalmi al­kotása a „Száz Fabula” (1568). Aiszóposz meséi képezik a gyűjtemény alapját, amelyeket más szerzők alkotásaival, és a saját gyűjtésével egészített ki. Mi az időtálló érték Heltai Gáspár irodalmi működésé­ben? ízes, népi hangvételre valló, élvezetes stílusa, csípős és találó humora, amellyel a legismertebb anekdotákat is olyan frissen tudja előadni, hogy azok ma is elevenek; pompás emberábrázoló képes­sége és szinte modern regény­írói fantáziája. Még a históriai adatokat is regénnyé alakítja, és ezzel általános európai igényt elégít ki már a maga ko­rában Bornemisza Péter mel­lett elsőként a magyar iroda­lomban. Heltai Gáspár nemcsak a reformációt szolgálta, hanem sajtószolgálatával jelentős szol­gálatot tett az irodalomnak és a társadalomtudománynak is. Működésével elősegítette és el­mélyítette a szomszédos egy­házak és a szomszédos népek békés, alkotó együttmunkálko­c^s‘^' Barcza Béla EZ ESZTENDŐ HATÁRKÖVÉN Egy újabb év múlt el ismét földi élted vándordíján .. . Adjál hálát: az Úr kisárt áldásával nap-nap után, Szeretete őrzött téged próbás, nehéz napok alatt: elrepült egy újabb éved, de Jézusod veled marad! Orgonaszentelés „Tatabányán nemcsak a la­kosság fluktuál és költözik, de a házingatlanok mellett még a templomok, az egyházi objektumok is nem egy eset­ben útra kelnek. Templomot pedig éppenséggel nem né­hány évtizedre, egy emberöl­tőre szokták építeni, hanem hosszú évszázadokra. Ki gon­dolta volna például, hogy az 1938-ban sok utánjárás után megépült, nagyon szépen be­rendezett és meghitt VII-es r telepi templpmupik^rövid év- ' tizedek elmúltával — a bá­nyaművelés következtében — lebontásra ítéltetik, vagy, hogy szép templompadjaink és értékes orgonánk más hely­re költözik, hogy a Tátra ut­cában imaház-templom épül, és ki gondolta volna 1937-ben e templom megépülése ide­jén, hogy az akkori bánhídai fiókegyház temploma — havi egy istentisztelettel — lassan gyülekezeti fókusszá válik és in anno Domini 1969. novem­ber 2-án pedig szép, új orgo­nát szentelhet. Igen ez az új orgona ezeknek a változások­nak köszönhető és nem első­sorban a mai gyülekezet ál­dozatának. mert köztudomású, hogy az óbudai gyülekezetnek eladott nagy orgonánk árá­ból biztosítottuk rá a fedeze­tet.” — hangzott Lábossá La­jos lelkész jelentéséből. Ilyen előzmények után ke­rült sor az orgonaszentelés ünnepére. Ebből az alkalom­ból D. dr. Ottlyk Ernő püspök látogatott el a gyülekezetbe dr. Szelényi Gusztáv egyház­megye! felügyelővel együtt. A szentelés szolgálatát a püspök dr, Sélmeczi János es­peres és Lábossá Lajos lelkész segítségével végezte. Peskó György orgonaművész szólal­tatta meg az orgonát egy-egy korálelőjátékban a dicséret, az imádság- és pz öröm hangján mutatva be a Trajtler Gábor orgonaművész által tervezett és Ádám József szombathelyi orgonaápítő-mester által készí­tett kis orgonát. Az orgonaszentelő istentisz­teletet ünnepi közgyűlés kö­vette, melynek keretében Jó- nácsik Imre felügyelő köszön­tötte a vendégeket és a gyü­lekezetét, Lábossá Lajos, lel­kész ismertette az orgonaépí­tés történetét, valamint az ez­zel kapcsolatos munkálatokat: a templom belsejének teljes felújítását. A munkálatokhoz szükséges összeget maradék nélkül összeadta a gyülekezet, ezen felül sok önkéntes mun­kát végeztek Dax János, Pin­ke József gondnokok, Szajki Mihály presbiter, s a gyüleke­zet asszonyainak és férfiainak népes csoportja. Néhány hét múlva orgona­hangversenyt adott az új or­gonán az orgona tervezője, Trajtler Gábor orgonaművész, az oroszlányi gyülekezeti énekkar közreműködésével. A gazdag orgona- és énekkari számok közben meleg szavak­kal emlékezett meg a lelkész Bárdos Lajos zeneszerző 70. születésnapjáról, majd az énekkar „Az a hely mondd is­merős-e” című kórusművét ad­ta elő. Bach, C. Frank, Hän­del, Gárdonyi, Kodály darab­jai szerepeltek a műsoron. Szó­lót énekelt: Harsányt Attiláné, és Kertész Erika, orgonán kí­sért Gerő Erik és ifj. Nagy Dániel, az énekkart Nagy Dá­niel vezette, igát hirdetett Mi­lán János oroszlányi lelkész. L. L. Gondolkodásunk és teológiánk elemzése A Vasi Egyházmegye Lel- készi Munkaközösségében elő­adást tartott Dr. Pálfy Miklós teológiai professzor az alábbi témáról: „Konzervativizmus és egzisztencializmus lelkésze­ink és híveink gondolkodá­sában és teológiájában.” Fel­mutatta a- „Krízis teológiá”- jának világellenes, opponáló beállítottságát. Szólott a gon­dolkodás - és életformák fel­bomláséról ott, ahol a kapita­lizmus hatása érvényesül. Ki­elemezte az igazságmozzana­tokat. az olyan egyértelműen megítélt világjelenségekből mint, amilyen volt a maga ide­jében a felvilágosodás, ma pedig a szekularizmus. Igye­kezett feloldani azt a perma­nens görcsöt, amely sok lel- - készben és gyülekezeti tagban azért van, mert az exiszten- cialista pesszimizmus megfer­tőzte gondolkodását és válság­ba jutatta hitét A prédikáció­ink nagy feladat előtt állanak. A hitre-segítés során az érte­lem és akarat egyoldalú érvé­nyesítése nem kielégítő. Kap­jon helyet a szív akkor, ami­kor az igehirdetés Krisztus prédikál ása. A korreferátumot Lehel Fe­renc mondotta el. Az exiszten- cíalizmus epigonjai kötöttek ki a nihilizmusnál és a ciniz­musban. Elítélendő minden olyan elmélet, amely nem veszi tudomásul a valóságot és paralizálja a cselekvést. He­lyenként marxisták és keresz­tyének nézete és gyakorlata találkozott annak a kataszró- fahangulatnak a meg- és el­ítélésében, mely még az ifjú­ság soraiban is fertőz és bánit. Dr. Pálfy Miklós előadását és a korreferátumot meghall­gatta Nacsa Sándor egyházügyi tanácsos. Hozzászólt a lelkész! kart foglalkoztató problémák­hoz. ' Sz. L. Fájdalmasan nyomta vállad bűn, betegség nehéz terhe, széppé tette ez órákat mégis Jézus közelsége. Szeretete őrzött téged próbás, nehéz napok alatt: elrepült egy újabb éved, de Jézusod veled marad! Ez esztendő határkövén fogd meg Jézus áldó kezét, s újabb évednek küszöbén segítségül hívjad nevét. Szeretete őriz téged szép és borús napok alatt: repülhetnek múló évek, hű Jézusod veled marad! Szerdahelyi Pál Hatvan nap Irakban 2. A bölcsőnél Vannak szavak, amelyek te­lítődtek történelemmel. Liba­non cédrusai, a bagdadi Ezer­egyéjszaka, Babilon, Bábel- iornya, Ninive kövei, földje vagy téglái beszélnek. Ilyen történelemmel telített szó Me­zopotámia is. A mai Irak a történelmi ókorban kialakult Mezopotá­mia késői utóda a Tigris és az Eufrátes folyók mentén. A Bibliából is jól ismert folyók már 6000 éve is biztosították az itt élőknek az emberi éle­tet. Annyira, hogy a „civili­záció bölcsőjének” nevezik e helyet és a múlt mindent befe­dő porán át itt keresik sokan az elveszett Edent. Valóban ahogy Babilon után átkelünk az Eufráteszen, a táj egyre gyönyörűbb. Roskadoztak édes gyümölcsüktől a fák, datolya­pálmákat, citrom- és narancsli­geteket, színpompás virágokat és tarkatollú énekesmadarakat láttunk mindenütt. Az első „Pythagoras tétel”, az első kerék, és az eke in­nen indult el Európa felé. A babiloni függőkertek, a több ezeréves monumentális épít­kezések és a beléjük vésett ékírás, egy letűnt múlt nagy­ságát hirdetik. A mai Dél-Irakban járt Is­tennel Ábrahám és Észak-Irak főleg kurdok lakta Ninivéje és környéke, azzal, hogy itt a legerősebb a keresztyén hit arról beszél, hogy Jónás nem hiába prédikált. Amikor pedig beléptem Ba­bilonba Ishtár kapuján és el­sőnek megláttam a bail isten­szobrokat, közel jött hozzám az Ótestamentum világa. Va­lamikor a próféták mennyit harcoltak ellenük. Ma már senkinek sem jut eszébe tér­det hajtani előttük. Csak múze­umi érdekességek. Láttam a Bábel torony makettjét, majd a 95 méter magas torony rom­jait. A téglák még ma is szi­lárdak, néhány darabon ékírá­sos felirat látható. Eszembe jutott 1. Mózes 11, 3: „És mon­danák egymásnak: J érték vessünk téglát és égessük ki jól; és lön nékik a tégla kő gyanánt és a szurok pedig ra­gasztó gyanánt.” Cserépdarabok régi korok­ról beszéltek és idéztek egy későbbi kort; Nabukadnézár korát, benne négy fiatalem­bert, akik hűségesek maradtak a babiloni oroszlán árnyéká­ban. Dániel könyve elevene­dett meg előttem és a betel­jesedett próféciák. A történelem beszélni kez­dett. Kr. e. 689. Az asszírok megsemmisítették a babiloni birodalmat. Majd 75 év után jöttek a médek és létrehozták az új babilóniai birodalmat. Utánuk a perzsák vonultak be Ishtár kapuján, majd Kr. e. 331-ben Nagy Sándor helyezte ide birodalma székhelyét. Pedig Babilon „a nagy vá­ros” főutcája büszkén viselte ezt a nevet; „Amin az ellen­ség nem hatol át.” „Csupán Isten nagy” — hir­dette egy francia hitszónok XIV. Lajos koporsójánál. Így emeltem fel a darab csereset, megsimogattam mint az én bölcsőmnek is egy da­rabjai. BoUa Arpád WÖLBER PÜSPÖK A PROTESTÁNS EGYSÉGÉRT Wölber hamburgi püspök, a Nyugat-németországi Egyesült Lutheránus Egyház elnöke, síkra szállt amellett, hogy a Német Szövetségi Köztársaság protestánsainak meg kell te­remteniük a teológiai és szer­vezeti egységet. Elsősorban azokat az uniált egyházakat szeretné megnyerni az egység gondolatának, amelyek az ún. „Arnoldshaini Konferenciá”- ban egyesültek. Szerinte első célként közös teológiai nyilat­kozatot kellene készíteni azok­ról a problémákról, amelyek ma minden egyházban egyfor­mán jelentkeznek és válasz­adásra kényszerítik őket. Üzenet a külföldi magyarokhoz Január 1-én este a Magyar Rádió „Szülőföldem'8 adása keretében üzeneteket sugárzott a külföldön élS magyarokhoz. Este 20 órakor kezdődő programban Bognár József, a Magyarok Világszövetsége elnöke, D. Káldy Zoltán püspök, Benjamin László író és Melis György operaénekes szólt a külföldi magyarokhoz. Az alábbiakban közöljük D. Káldy Zoltán püspök üzene­tét: „Kedves Barátaink! A karácsonykor elhangzott angyali ének tartalma világhorizontú volt, mert egyik mondata így hang­zott: „... és a földön békesség és az emberekhez jóakarat”. Az­zal az igénnyel hangzott ez az ének, hogy bejárja a földet, be­kopogjon, otthonokba és megkeresse az emberi szíveket. Az ének szövege lényegében arra utal, hegy a föld egyetlen ott­hon, melyben az emberiség mint egyetlen család ét Éspedig békességben. Ezt a békességet kívánom mindenkinek az újesz­tendő első napján. Karácsonykor és ma is, az újesztendő első napján veszítenek jelentőségükből azok a korlátok, amelyek a földön élő embe­riség nagy családját egyébként részekre tagolják, mint a kon­tinensek, az országhatárok, a faji, vallási és világnézeti kü­lönbözőségek, a gazdasági és társadalmi rendek nyomán létre­jött eltérések. Ezek a különbözőségek, tagoltságok és határok ugyan az ünnepek alatt sem szűnnek meg, de nem rajtuk van a hangsúly, hanem azokon az embereken, akik egyetlen csalá­dot alkotnak és egyetlen otthonban élnek. Ennek a közös ott­honnak egyes szobái lehetnek különböző nagyságúak és beren­dezésnek és a szobák lakói lehetnek különböző felfogású és vi­lágnézetű emberek, mégis az otthon egy és a család is egy. Most, amikor még égnek a karácsonyi gyertyák, azok fényé­ben ragyogjon fel előttünk a nagy valóság: egy család va­gyunk és egy otthonban élünk. Az emberiség nagy családja otthonában élünk mi magyarok is. A nagy otthonon belül nekünk is megvan a magunk ottho­na. Ezt az otthont úgy hívják: Magyarország. Számunkra drá­ga az egész emberiség nagy otthona, de még inkább drága a magunk otthona, hiszen itt születtünk, sírtunk és örültünk, ne­velkedtünk és szívtuk magunkba a magyar föld szeretetét, kul­túráját és életet formáló erejét. Ez az évezredes otthon a tötté- nelem viharaiban, az első, majd még inkább a második világ­háborúban súlyosan megrongálódott és majdnem összeomlott. .4 második világháború után népünk óriási erőfeszítéssel telje­sen újjáépítette ezt az otthont. Az elmúlt negyedszázad alatt olyan otthon építettünk, amely sokkal szebb a réginél. Nem­csak azért, mert új lakóházak tízezrei épültek fel, hanem sokkal inkább azért, mert maga az élet lett emberibb, teljesebb és bol­dogabb. Országépítő népünk tudja, hogy ezt az otthont magá­nak és utódainak építi. Ebből az otthonból származtatok el Ti is, akikhez most as 1970. esztendő első napján szólok. Most ne vizsgáljuk azt, hogy mi vitt el innét benneteket: az első világháború előtti, vagy utáni nyomorúság, a második világháború vihara, vagy vala­mi ábránd, a mesebeli „kék madár” kergetése határainkon túlra is. Tény az, hogy Ti nem éltek itthon abban az új otthon­ban, amely nekünk nagyon drága és amelyhez annyira ragasz­kodunk. Az is tény, hogy közületek többen valóban új otthon­ra találtak odakint, ahol megelégedéssel élnek és dolgoznak. De az is tény, hogy többen — talán nem is kevesen — nem tudták odakint sem elfogni a „kék madarat” és lényedében otthontalanságban, vagy még inkább hontalanságban élnek. Mi most mindazokat, akik nem élnek itthon — de ebből az otthonból származnak — arra kérjük, hogy ragaszkodjanak újjáépült régi otthonukhoz, Magyarországhoz, szeressék és be­csüljék azt. Ne költsék annak rosszhírét. Ennek az új otthon­nak a kapui nyitva vannak Számotokra is, ha becsületes szán­dékkal akarjátok azt meglátogatni. Kívánjuk Néktek, hogy szép legyen az az év, amelyet ma el­kezdünk. Szívetekben és otthonaitokban váljék életté az an­gyalok éneke: „... és a földön békesség és az emberekhez jó­akarat.” Boldog Üjesztendőt minden hallgatómnakt A politikai rab versei címen finnül kiadták Ho Si Minh verseit. A ..Kirkko ja kaupunki” Helsinkiben megje­lenő egyházi lap melegen mél­tatja a verset. „A ma versei vasból legyenek és élesek” — idézi Ho apó egy sorát as egyébként meleg lírai hangvé­telű versekből s rámutat, mi­lyen sokat jelentenek ezek a mai vietnamiaknak. HÍREK — ÚJPEST. Advent harma­dik vasárnapján istentisztelet keretében iktatták be a gyü­lekezet új gondnokát és néhány új presbiterét. Az istentiszte­leten és az utána következő presbiteri ülésen D. Koren Emil esperes szolgált igehirdetéssel és az egyházmegye belső kér­déseiről szóló előadással. — ZUGLÖ. Advent harma­dik vasárnapján a délutáni szeretetvendégségen D. Koren Emil esperes tartott előadást a modern finn egyházi muzsiká­ról. A gyermekbibliakör tagjai verses jelenettel szolgáltak. — CEGLÉD. November 30- án a gyülekezet Szere íetven- dégségén Roszik Mihály alberti lelkész tartott előadást. — KÖBÄNYA. A gyülekezet november havi szeretetvendág- ségén Turmezei Erzsébet tar­tott felolvasást verseiből. — HÁZASSÁG. Kása László, a rákoskeresztúri gyülekezet másodlelkésze és Pavlik Aran­ka Zsuzsanna december 29-én tartották esküvőjüket a rá­koskeresztúri templomban. A szertartást dr. Kása Pál, a vő­legény édesapja végezte. — HÄZASSÄGI ÉVFOR­DULÓ. Kovács György buda­pesti lakos és felesége, Med- vegy Katalin 1959. december 9-én gyermekeik és unokáik körében ünnepelték házasság- kötésük 50. évfordulóját, és adtak hálát Isten megsegítő kegyelméért. — ÉKTEÓIISÉGI házaspár kis­gyermek mellé gondozónőt keres. — CSABACSÜD. December 7-én a gyülekezet szeretetvén- dégségén Pálfi István Szarvas- Üj templomi lelkész előadással szolgált. — HALÁLOZÁS. Dr. Geleji Dezső újságíró, az Evangéli­kus Élet egykori felelős kiadó­ja december 18-.án, életének 76-ik évében elhunyt. Temeté­se december 29-én volt a Far­kasréti temetőben. — Fekete Sándorné, sz. Bort Ilona 45 éves korában elhunyt. Temetése december 16-án volt Kiskunhalason. Az elhunytban Bors József borjádi lévita-kán- tor és felesége, Hansmann Lujza gyermeküket gyászol, ják. „Az Űr az én hű pászto­rom.” — özv. Safárik Imréné, a dunaegyházi gyülekezet temp, loménak közel 25 éven át hű­séges rendben tartója és oltá­rának díszítője 50 éves korá­ban váratlanul elhunyt. Te­metése december 28-án volt Dunaegyházán nagy részvét mellett, a gyülekezet lelkészé, nek szolgálatával. — Sághy Jenő műszaki ügy­intéző 26 éves korában de­cember 18-án váratlanul el­hunyt. Temetése december 29- én volt a Farkasréti temető­ben dr. Kékén András igaz­gató-lelkész szolgálatával. Az elhunytban Sághy Jenő mó- richídai lelkész gyermekét gyászolja. „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Is­tent meglátják”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom