Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-12-20 / 51. szám

« Az egyházkerületi presbitériumok ülései Amióta egyházközigazgatá­sunkban megritkultak a köz­gyűlések, természetszerűen sú- lyosodtak jelentőségükben az évente tartott egyházkerületi tanácsülések. December elején mindkét egyházkerületünkben megtartották a számadó és ter­vező presbiteri üléseket, ame­lyek áttekintették az elmúlt év gyülekezeti eseményeit, s az egyházkerületek szervezett éle­tét, s ezzel előkészítették az országos egyház presbitériumá­nak e lapszám megjelenésekor folyó ülésének anyagát. A gyülekezetek életének, népmozgalmi adatoknak, egy­házi intézményeknek és szer­veknek működését áttekintő presbiteri ülések derekas és kiemelkedő része mindig a püspöki jelentés, amelynek rendszerint van elvi, áttekintő része, s van az eseményeket összefogó összesítő és értékelő része. Ehhez csatlakozik az általában „munkaülésnek” is­mert rész, amikor 20—25 pont­ban részletjelentéseket hallgat meg és tárgyal a presbitérium. Ez évben mindkét egyházke­rületi presbitérium régi ha­gyományt elevenített fel: köl­csönösen köszöntötte egymást a két egyházkerület vezetősége. Az Északi Egyházkerület Pres­bitériumában megjelent a Dé­li Egyházkerület elnöksége, és fordítva. A régi hagyomány azonban ezúttál új tartalom-- mai telt meg: az egyházpoliti­kai egységet dokumentálta ez a kölcsönös látogatás. A két egyházkerület egyazon egyház- politikai alapállásban él — mondotta D. Káldy Zoltán püspök az Északi Egyházkerü­let presbiteri ülésén. Lehetnek szintkülönbségek. Mások, kü­lönböző jellegűek lehetnek az egyes gyülekezetek, s azokban a szolgálat módszerei és sajá­tosságai eltérhetnek egymástól. De mindnyájan azonos teoló­giai felismerésekben, egyház- politikai és politikai döntések­ben élünk. Ugyanezt a meg­győződést fejezte ki D. dr. Ott- lyk Ernő püspök, amikor egy­házkerületének elnökségi tag­jaival részt vett a Déli Egy­házkerület presbitériumának ülésén. Már csak azért sem volt formai szokás-felelevení­tés ez a kölcsönös látogatás, mert nem csupán ünnepi per­cekre szorítkozott, hanem köl­csönösen végighallgatták a tel­jes püspöki jelentést, s annak elvi és irányt megszabó meg­állapításaira nézve fejézték ki hozzászólásukban az egyetér­tést. Mindkét presbiteri gyűlésen különös szeretettel emlékeztek meg a nyugalomba vonult Pé­ter Lajos egyházi pénztáros több évtizedes munkásságáról. Az ő munkássága, jelentései, az egyház anyagi ügyeit érin­tő javaslatai mindig biztos hi­telt, szakértelmet, egyházszere- tetet tükröztek és az egyház felelős vezetői részére — biz­tonságérzetet sugároztak. He­lyében mindkét egyházkerület­ben Szemerei Zoltánt válasz­tották meg. NGELIKUS FÖLDRA3Z Evangélikusok az Egyesült Államokban Tekintsük át. az alábbiakban először azt a 11 evangélikus egyházi csoportosulást, amely 1962 óta az Egyesült Államok­ban fennáll: 1. Az Amerikai Evangélikus Egyház. 2. Az Evangélikus Testvéregyház. 3. A Lutheri Hitvallások Egyháza. 4. Evan­gélikus Lutheránus Egyház Eil- sen-zsinata. 5. Evangélikus Lutheránus Egyház. 10. Az Lutheránus Zsinat. 6. Amerika Finn Apostoli Evangélikus Egyháza. 7. Az Evangélikus Egyház Amerikában. 8. Luthe­ránus Egyház Missouri-Zsi­nata. 9. Nemzeti Evangélikus Evangélikus Lutheránus Egy­ház Zsinata. 11. Wisconsin Evangélikus Lutheránus Zsi­nata. Amint már említettük, e 11 ágazatból három emelkedik ki lélekszámánál fogva jelentő­sebben. És ezztíl a hárommal az alábbiakban foglalkozni is fogunk. 1. A Lutheránus Egyház Amerikában, A kb. 3,6 millió evangélíkus- ságot magába foglaló tömörü­lés tevékenységét ezen a néven csak 1963-ban kezdte. Előző évben egyesült 4 különböző csoport. E csoportok közül a legnagyobb német eredet­re és még a gyarmati időkre vezethető vissza." Tulajdonkép­pen ez volt a legnagyobb evan­gélikus közösség. 1748-ban „Pennsylvániai Hivatal” címen egyesültek a települések evan­gélikus közösségei és csatla­koztak hozzájuk a környező ál­lamok zsinatai. ( A zsinat eb­ben az összefüggésben egyházi szervezetet jelent) Észak és Dél háborúja idején a déli ál­lamokkal megszakadt a kap­csolat 1863-ban a déliek külön zsinatban egyesültek. A szer­vezet rendkívül laza. 1867-ben az északi csoportból kivált egy, az északi csoportból is kivált egy, amely az Amerikai Evan­gélikus Luheránus Egyház Egyetemes Tanácsának nevez­te magát. És amint növekedtek az államok számai, úgy növe­kedett az evangéUkusság és a szervezkedési igény. Egyik­másiknak a hatása elért a Csendes-óecánig. Nyugaton .szórványhelyzetben voltak, ke­leten azonban nagyobb töm­bökben éltek. 1917-ben sikerült ismét az egyesülés és ezt ne­vükben is kifejezésre juttatták: Az Egyesült Luheránus Egy­ház Amerikában. A másik nagy alapító csoport az 1860-ban alakult közösség volt. Ez pedig kisebb nemzeti Iegyháza^: svéd. norvég, dán, stb. egyesüléséből jött létre. A dánok 1870-ben kiváltak és kü­lön szervezkedtek a „Norvég- Dán Evangélikus Konferencia” címén. Volt olyan csoportosu­lás, amelyik csatlakozott a már meglevő szervezethez. így pl. az .Ágostai Egyház” csatlako­zott az 1867-ben megalakult •Egyetemes. Tanácshoz. Ez az ágostai irányzat a 18. századi svéd pietizmus terméke és Ro­sen ius nevéhez fűződik létre­jötte. ' A harmadik csoport dán ere­detre vezethető vissza. 1871-ben alakult és grundtvigiánius ele­meket tartalmazott. (Gruntvig a dán egyház nagy alakja.) És a negyedik gyökér finn volt. A finnek 1890-ben szerve­ződtek. Igen konzervatív kö­zösség volt és erős pietista be­folyás alatt állt. A Lutheránus Egyház Ame­rikában szervezet tehát 4 fő csoportból jött létre. A szerve­zet hatásköré kiterjed mind az 50 állam területére, de Kana­dában és a Karib-térségben is vannak tagjai. Legerősebbek Pennsylvániában. A szervezett egyházközséget lelkészek veze­tik és 31 földrajzilag körülha­tárolt zsinat alá tartoznak az egyházközségek. (Külön meg­említjük, hogy az 1919-ben lét­rejött „Szlovák Sión Zsinat” hatásköre egész Amerikára ki­terjed.) Az egyházvezetés és kormányzás megoszlik a zsinat és a gyülekezetek között A szervezet világi és lelki veze­tője egy személyben az elnök. Ez az egyházi szervezet tagja a Lutheránus Világszövetség­nek és az Egyházak, Világta­nácsának. 2. A Missouri Zsinat Ennek a 2,7 millió lelket számláló egyházi szervezetnek a múltja visszanyúlik a 19. szá­zadba. 1847-ben Ohio és más államok német evangélikussá- ga megszerveződött „Német Evangélikus Lutheránus Zsinat Missouriban” néven. Az alapí­tó tagoknak két fő csoportja van. Az egyik annak a 700 né­met evangélikusnak a csoport­ja, afnely 1838-ban a szász ra­cionalizmus ellen tiltakozva Missouriba vándorolt ki. A másik a Neudettelsaui Loehe Vilmos által kiküldött misszio­náriusok munkája révén jött létre, akik az Újvilágban fel­ébresztették és ápolták az evangélikus öntudatot és helyt­állásra buzdítottak. Rendkívül komolyan veszi ez az egyház a hitvallási iratokat csakúgy, mint a Szentírást. Ez az egy­ház többször tett kísérletet ar­ra is, hogy az emerikai evan­gélikus egyházak ezen a bázi­son egyesüljenek. 1855-től 1914-ig nagymértékben szapo­rodott a hívek száma, főként németekkel, akik ez idő alatt bevándoroltak. Az első világ­háború után igen erős bel- és külmissziót kezdeményeztek. Különböző kapcsolatokat ápol­nak a világ más evangélikus egyházaival és nyugodtan ál­líthatjuk, hogy ez az egyház a konzervatív lutheranizmus élcsapata a világon. Rádióprogramján keresztül, amely több mint 50. állam felé sugározza műsorát, s amelyet laikusok végeznek, nagy szol­gálatot teljesít. Televiziómű- soruk is van. Erőssége mégis a sajátos iskolamódszerében rejlik. Szintén 31 földrajzi terület­re oszlik szervezete. A zsinat­nak tanácsadó joga van. Zsina­tot kétévenként tartanak. A fenti nevet 1947-ben vették fel és mind az 50 államban, vala­mint Kanadában vannak tag­jai. Főbázisuk azonban közép­nyugaton van. S noha fáradoz­nak azon, hogy elősegítsék az egyházak egyesülését, tiszta tanítás alapján, mégsem tag­jai a Lutheránus Világszövet­ségnek, vagy az Egyházak Vi­lágtanácsának. 1 Dr, Rédéy Pál | Az Északi Egyházkerületben D. dr. Ottlyk Ernő püspök je­lentésében többek között a kö­vetkezőket mondta: Hazánk és egyházunk népé­nek sorsdöntő eseménye volt az, ami 25 évvel ezelőtt a jel- szabadulás során végbement, s ami azóta is alapvetően meg­határozza fejlődésünk irányát. A jelszabadulás érfordulóját ünnepelve, egyházunk minden gyülekezete és minden testületé megemlékezett érről a kiemel­kedő eseményről. Mindez el­mélyítette szocialista hazánk szeretetétl örülünk annak az alapvető változásnak, amely hazánk éle­tében végbement a múlttal szemben. Egykor két világhá­borúnak a borzalmaiba haj­szolták bele népünket — ma hatalmas táborral együtt küz­dünk a világ békéjéért. Egykor egyedül álltunk a világban — ma a népek barátsága fűzi egybe erőinket a világ haladó országaival. Egykor hárommil­lió koldusról és feudális elma­radottságról volt híres hazánk — ma pedig az egész nép az ország gazdája, s ezért az élet- színvonal fokozatosan emel­kedik. Egykor vallási, faji és nemzetiségi gyűlölet állította szembe egymással az embere­ket, — ma pedig összefog min­den becsületes ember hazánk felvirágoztatása magasztos cél­jára ... Aki Jézustól tanulta az emberek szeretetét, annak Is­ten irárpti hálával kell emlé­keznie mindarra az eredmény­re, ami hazánk életében eddig végbemenL Szólt a püspök a nemzeti egységben *való rész-vételünk­ről. Megemlékezett az MSZMP X. kongresszusáról. Kiemelte, hogy a kongresszus határoza­tait és útmutatását az egész dolgozó nép várta. Kiemelte, hogy mindenkor készek va­gyunk erkölcsi erőinkkel tá­mogatni népünket Kitekintést adott nemzetközi összefüggésekre. Szólt arról, hogy Európa népei és a köztük élő keresztyének mennyire fon­tosnak tartják az európai biz­tonság kérdését. Mindig döntő az az össszefüggés, amelyben élünk és szolgálunk.' Sem egy­házkerületünk, sem más egy­házi szervünk nem él önmagá­ban, hanem mindnyájan szer vés összefüggések egész sorá­ban élünk. De összefüggésben élünk és szolgálunk a magyar- országi evangélikus egyházban is. Ez az egyház lelki édes­anyánk, melyben születtünk, növekedtünk és szolgálunk. Ennek az egyháznak a szocia­lista társadalom viszonyai kő' zott megtalált útját járjuk egységesen és egyértelműen. A felzárkózás teológiai felismeré­seinkhez állandó feladat.' A cél, amely felé Isten vezeti egyhá­zunkat az. hogy a Jézus Krisz­tusban vetett hitünk itt és most teremje meg gyümölcseit. Hozzászólásukkal gazdagí­tották az ülést: dr. Nagy Gyula dékán, Várady Lajos,' Gartai István, Sikos Lajos, Weltler Rezső esperesek és dr. Sel- meczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója. Fülöp Dezső A Déli Egyházkerületben A tanácskozás középpontjá­ban itt is a püspöki jelentés állt, amelyet D. Káldy Zoltán püspök terjesztett elő. Beszá­molójában először^ azokkal a világpolitikai eseményekkel foglalkozott, amelyek keretezik az egyház szolgálatait is. Ilyen összefüggésben elemezte elő­ször azokat az eseményeket, melyek miatt feszültségben élünk: az ismét súlyosbodó vietnami helyzetet, a közel-ke­leti eseményeket, az ismét ak­tuálissá váló afrikai problémá­kat és az éhség kérdését. Ezek mellett azonban vannak olyan mozzanatok is, amelyek a fe­szültségek oldódását jelzik. Ilyenek a moszkvai és varsói egyezmények, az összeurópai értekezlettel összefüggő tanács­kozások és minden problémá­jával együtt a párizsi vietnami tanácskozás is. Ezután szűkítette a püspök a kört és a hazai eseményékre irányította a figyelmet. Első helyen az MSZMP X. kong­resszusát említette, nem rész­letes elemzés formájában, ha­nem egy-egy mozzanatot emelt ki és a további fejlődésre irá­nyította a figyelmet A belső egyházi helyzetről szólva örömmel állapította meg a jelentés, hogy jó és nyugodt légkörben folyt az egyház élete az elmúlt esztendőben. Lelké­szeink és a gyülekezetek veze­tőségeinek többsége egyértel­műen haladt azon az • úton, amelyet a diakónia-teológia út­jának nevezünk. -Szólt azonban a jelentés arról is, hogy — ha kis számban is — de ma is van még egyházunkban egy kon zervatív, visszahúzó réteg is. „Ezek számára nem szélesedik az út — mint ahogy a polari­zálódást folyamat következté­ben remélik — hanem szűkül! A tovább épülő, a magasabb szintű szocialista társadalom­ból egyszerűen kiszorulnak, hi­telüket vesztik a társadalom­ban és az egyházban egyaránt.” Ezután az elvi tisztázás után tért rá a püspöki jelentés az elmúlt év egyházkerületi ese­ményeire. A püspöki jelentéshez csatla­kozva élénk, előrevivő, nagyon jó hangulatú megbeszélés csat­lakozott, amelyben a teljes számban jelen volt presbitéri­umnak kétharmad része részt vett. ifj. K end eh György Te zöld fa, csillogó Norvég népdal 'Te zöld fa, csillogó: jó napot! Légy üdvözölve, szívesen látunk. Mi kedves csúcsodon csillagod! Gyertyáid fénye mi szép világunk. Fenyőfa lángja, mutass Atyánkra Az ég felé. Karácsony első szent éjjelén Ö gyújtott csillagot nagy jel kepper: A föld is lássa meg ég jelén: Eljött a Gyermek egy Szűz ölében. Csillagsugárban, szent angyaltáncban Állt Betlehem. Anyánk be sokszor beszélt nekünk A gyermek Jézusról csöndes estén. Még látom, két szemem rajta csüng, Szavát, meg könnyét dehogy feledném! Ha csillag reszket, Rá emlékeztet A zöld fenyő, Fordította: Scholz László Testvéri összefogással Mindig izgalmas és lelkesítő az a törekvés, amely vafarvri- lyen cél elérésére egységbe tömöríti az embereket. Csakhogy ■a történelem arról beszél, hogy ez a mozgósítás sokszor káros és helytelen célok érdekében is megtörténik. Gondoljunk csak az egység ősi szimbólumát, a vesszönyalábot jelképül választó fasiszta mozgalomra, amely mérhetetlen sok könnyet és fáj­dalmat okozott az emberiségnek. Magyarországi evangélikus egyházunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy népünk célkitűzéseit — bár ezeket nem az evangélium alapján fogalmazták meg — evangéliumi hit­ből fakadó őszinte meggyőződéssel támogathatja. A szegénység és elmaradottság leküzdése, népünk minden tagja jólétének és boldogulásának muhkálása, a másik ember érdekét mindig szem előtt tartó erkölcsös élet támogatása, az emberiség bé­kéjének és a népek testvéri együttélésének segítése, egyszó­val a szocialista társadalom építése olyan célkitűzés, amely­nek munkálásában részt vennünk evangéliumi hitünktől in­díttatva nemcsak szabad, hanem Istentől reánk bízott köteles­ségünk. \ * -., Ezt a részvételünket társadalmunk nemcsak megengedi, ha­nem el is várja tőlünk. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán kongresszusi beszámolójában erre vonatkozólag többek között ezt mondotta: „A Hazafias Népfront mozgalomban együtt vannak hívők és nem hívők, áflami tisztviselők és az egyházak képviselői. A népfrontmoz-’ galomban való részvétel jól példázna, hogy különböző világné­zetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, melyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják.” Amikor egyházunk népe együttérző örömmel vette tudomá­sul a kongresszusi beszámolót, mely népünk eddigi eredmé­nyeit és sikereit, vette számba — hiszen ezekben az eredmé­nyekben az evangélikus hivök, presbiterek és lelkészek odaadó munkája és hűséges szolgálata is benne van — ugyanakkor helyesli és támogatja a kongresszusnak azokat a határozatait, amelyek népünk fejlődésének' további útját-szabják meg. Egy­házunk népe a Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó örven­dező szívvel és felszabadultan vesz részt továbbra is a nép­frontmozgalom munkájában, hogy ebből a testvéri összefogás­ból minél teljesebben kivir.ágozzék népünk jóléte, a világ bé­kéje és az emberiség testvéri együttélése. Dr. Selmecri János Déryné utódai Réggn: ékhösszekér. Ma: fűtött autóbusz. Régen: fészer, kocsiszín, kocsma ivója. Ma: kisebb- nagyobb kultúr- ház, kicsi vagy - még kisebb színpadok. Régen: petróleum, vagy gyer­tyavilág. Ma: villany, sőt reflektor­fény is. Régen is, ma is a magyar népért, a magyar nyelvért, a fejlődésért vállalt nagyszerű és nehéz kultúrmisszió. Ez az Állami Déryné Színház mun­kája. Ennek a mindig nehéz, ön­feláldozó fáklyahordozásnak legnagyszerűbb ténye — Az ember tragédiája előadása vi­déken. Láttam régen a Nemzeti Színházban Szörényi—Lehotay —Uray triójával. Ezért aztán igencsak vegyes érzelmekkel ültem le a nézőtéren. Gondol­tam, valamilyen irodalmi, szín­padi produkcióhoz lesz hasonló az előadás. Hogyan ,is lehetne más? Elvégre a lehetőségek, az „objektív nehézségek” kor­látái lehetetlenné teszik a mű valóságos színpadi megoldását Aztán: gong... zene... sötét­ség ... függöny ... és nagysze­rű kép á színpadon. És tovább is: gördülékenyen, csodálato­san változó képek, megoldások, jelmezek, színek, fények — vé­ges-végig, az utolsó ragyogó percekig. Elmerültem a madáchi gon­dolatok tengerében. Olyan ez a mű, mint a legnagyszerűbb klasszikus zene! Egyre szebb, egyre mélyebb, egyre újabb és újabb értékeket csillogtató, megúnhatatlan remekmű. A keresztyén ember számára még több. Valóságos igehirde­tés. — „Egy talpalatnyi föld elég nekem”, — mondja Luci­fer. A következő szín már bi­zonyít is, — „ .. . elhagytál en- gemet, elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban” ’— hang­zik a mennyei szózat. — Lát­juk, érezzük. Rettegnénk is ezt az Ádámot, aki a megnyert tu­dással már-már a teremtett vi­lág létét veszélyezteti. De ott van Madách művében a hivő ember nagy tapasztalása is: „... kegyembe t veszlek újra.” — Mert úgy akarta Isten, hogy eljött, Aki a nyomort „eltörüli, testvériséget hozván a világra”. A rendezés, a színészi mun­ka, az egész együttes kritiká­jaként csak ennyit: egyszerűen elfelejtettem a Nemzeti Szín­ház előadásával való összeha­sonlítást. Most mégis megteszem. Úgy érzem, teljesebb él­ményt nyújtott számomra a Déryné Színház, amely széttör­te a lehetőségek, az „objektív nehézségek” korlátáit. Déryné utódai elindultak az országba, hogy vidéken hirdes­sék Madách nagy igéit. Németh Gézáné Szép ajándék kántoroknak Több gyülekezet kedves szo­kása, hogy a gyülekezetben szolgálókat meglepik kará­csony alkalmából. Természete­sen nem könnyű dolog az aján­dékot kiválasztani, hogy az hasznos is legyen, örömöt is szerezzen, meglepetés is le­gyen. A legnehezebb muzsikust kottával meglepni. Míg egy jó regény minden könyvespolcon szívesen látott, addig a kotta csak úgy kedves, ha a muzsi­kus a benne levő müveket le is tudja játszani, és előadásá­ra alkalma is van. Ebben az évben kántoraink­nak könnyű ajándékot venni. Sajtóosztályunk a Koráliskola II. néven olyan előjátékos kö­tetet adott ki, amely minden evangélikus kántornak szinte nélkülözhetetlen. Még abban a gyülekezetben is használható minden darabja, ahol csak har­monium van, mert a pedál használatát a darabok nem te­szik feltétlen szükségessé. A kötetben található hatvanhá­rom előjátékból mindenki meg­találja a tudásának és zenei ízlésének valót Aki edd'g csak a korálkönyvet játszotta, az olyan darabokat választhat ki, melyek a korálkönyv letétjé­nél nem nehezebbek. Aki a ré­gebbi preludiumos kötetek hangját szereti, az Rezessy előjátékait játssza majd. Aki a magyar hangvétel barátja, az a Gárdonyi-művekben fogja örömét lelni. Aki a modernet kedveli, az Sulyok alkotásaival fog barátságot kötni. Termé­szetesen az evangélikus egy­házzenében Bachot kedvelik a legtöbben. Ha Bach műveiből csak egy kerül is e gyűjte­ménybe, ebből a stílusból, az ún. barokk zenéből bőven van választék: a kötetnek több, mint a fele 18. századi régi mesterek előjátékai. Ez az ajándék többszörösen is öröm. Öröm az ajándéko­zottnak is, de öröm a gyüleke­zetnek is. Hiszen kedvelt ko­raijainknak szép feldolgozását új színt visznek istentisztele­teinkbe. Reméljük, a Koráliskola TL valóban szép ajándék lesz kán­torainknak. ANGLIA Egyházi küldöttség érkezett egy angol egyházi küldöttség november . 9-én Londonba a kelet-németországi látogatását Német Demokratikus Koztar- . , , , saságból a Brit Egyháztanács ^szonozza’ ame -5!’ mu^ év t^e” meghívására. A két heti tanul- cemberében tartózkodott a£ mányútra érkezett küldöttség NDK-ban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom