Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-15 / 46. szám

As irgalmasság kivédi as Ítéletet Jak 2,8—13. ENNEK A SZAKASZNAK AZ ELŐZMÉNYE ES HÁTTERE a 2,1—7. versekben olvasható. Valószínűleg megtörtént, akkori­ban talán közismert esetre hivatkozik a levélíró. Valamelyik gyülekezetben nyilvánosan megszégyenítettek egy szegény em­bert, amikor az istentiszteletre gyülekezők sorából hátra, az utolsó sorba tuszkolták. Bezzeg az előkelőket, tekintélyeseket az első sorokba tessékelték. Ezt az esetet használja jel Jakab arra, hogy a személyválogatás vétkével kapcsolatban a feleba­ráti szeretet „királyi törvényére” rámutasson. KIRÁLYI TÖRVÉNYNEK talán azért nevezi, mert az Űr ad­ta, vagy mert ez a parancsolatok királya, a legfőbb, a nagy parancsolat, ahogyan Jézus is nevezte (Mt 22,35—40). A sze­retet nagy parancsa mindenkit kötelez és mindenki iránt. Ahogyan a parancsolatokban nem lehet válogatni, úgy az emberekben sem. Talán nem véletlen, hogy Jakab éppen az 5. és a 6. parancsolatot említi példaként: Ne ölj! Ne légy há- zasságtörő! Az emberi együttélés szempontjából szinte a két legjelentősebb területre utal. A család és a szélesebb közössé­gek, társadalom, népek életére. S talán a megfogalmazás sem véletlen: Ha nem paráználkodol, de ölsz megszeged a törvényt! Éppen az ún. „kegyes” — inkább kegyeskedő — emberek rendkívül érzékenyek a 6. parancsolat — legalábbis külsőleges — betöltésére. Annál nagyvonalúbban kezelik azonban az 5. parancsolatot: haragszanak, gyűlölködnek és hidegen veszik tudomásul a háborús szörnyűségeket. AZ EMBEREKBEN SEM LEHET VÁLOGATNI nemcsak a parancsolatokban. Könnyű lenne csak azokat szeretni, akik ne­künk rokonszenvesek s akiktől viszontszeretetre számíthatunk. Jézusnak így tették fel a kérdést a kegyes zsidók: Ki az én fe­lebarátom, akit szeretnem kell? Még a samáriai is? Egy nem­zedékkel később a keresztyén gyülekezetnek Jakab azt prédi­kálta, hogy a pogány környezetre is érvényes a szeretet paran­csa. Ma azt mondanánk: nem válogathatunk hívők vagy nem hívők, különböző meggyőződésű emberek között. Szeretetre vár­nak az emberek, mindenki. A nagyon távoliak, — idegen föld­részek lakói, szabadságukért, jólétükért, néha puszta életükért, a mindennapi betevő falatért küzdő népek — s a nagyon köze­liek, lakó- és munkatársak, falubeliek és szomszédok, társbér­lők és útitársak. Szülők és gyermekek, egymást néha oly nehe­zen megértő nemzedékek, házastársak, akik közé néha falat épített a megszokás és a közöny. Emberek, akik mellett elme­gyünk, t akik azt szeretnék, hogy vegyük végre észre őket. FELELŐSSÉGBEN ÉLÜNK, ezt hirdeti az apostoli ige az egyházi év utolsó előtti vasárnapján, ősi egyházi hagyomány szerint ez „az ítélet vasárnapja”: az utolsó ítéletről szól az ige­hirdetés. Persze nemcsak ezen a vasárnapon kellene erre gon- dolni.Egész életünknek abban a tudatban kell folynia, hogy fe­lelősek vagyunk. Mindarról, amit kaptunk, számot kell adnunk: a múló időről, éveinkről és napjainkról, szellemi és anyagi ja­vainkról, tehetségünkről és pénzünkről. S nemcsak az embere a társadalom előtt — ez sem mellékes — hanem az örök Isten előtt. Ügy szóljunk és úgy cselekedjünk, hogy Urunk számon- kéri: mire használtuk fel a szabadságot, amit nekünk adott. Igen, a szabadságot, a nagy lehetőséget a jóra. A „szabadság tör­vénye” ezt jelenti: Isten szeretete, irgalmassága felszabadított a szeretetre, arra, hogy én magam is irgalmas legyek. AZ IRGALMASSÁG KIVÉDI AZ ÍTÉLETET. Azt jelenti ez, hogy a mi irgalmasságunk, emberszeretetünk épít majd jó cse­lekedeteinkből védő sátrat a fejünk fölé, ha Isten ítéletre hív? Aligha. Minden jó igyekezetünk kevés lenne ahhoz, hogy eb­ben az ítéletben megállhassunk. Hanem Isten irgalmassága ter­jeszti ki védő szárnyát fölénk. Így maradhatunk meg az ő íté­lő tekintete előtt is. De persze erre csak akkor számíthatunk, ha Urunk jóindulatát el nem játszottuk azzal, hogy míg ő ir­galmas és nagyszívü, mi magunk kegyetlenek és szeretetlenek maradunk. Aki irgalmatlan felebarátai iránt, ahhoz az ítéletben Isten sem lesz kegyelmes. Ezért „boldogok az irgalmasok, mert ők nyernek irgalmasságot” (Máté 5,7). At. Groó Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. november 15-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10 Fran- cisci Guido, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 Francisci Guido. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 5 szeretetven- dégség: Bojtos Sándor. Utász u. de. 9 Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Benczúr László, du. 5 szeretetven- dégség Solymár Péter. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep du. fél 3 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kist^rcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Csákó Gyula. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 szeretetven- dégség. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 25. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz- telet oltári igéje: Mt 24, 15— 28; az igehirdetés alapigéje: Jak 2, 8—13. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 15-én vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BLÁZY LAJOS újpesti lelkész. 1 — ÖSAGÄRD. Október 22— 25. között reformációi igehirde­téssorozat volt a gyülekezet­ben. Igehirdetésekkel Kovács Pál szarvasi lelkész szolgált. — CSŐT. A gyülekezet régi kedves terve vált valóra, ami­kor október 4-én hálaadó isten­tiszteleten először gyúltak fel a csillárok égői. A villanybeve­zetés a gyülekezet hűségét és áldozatát dicséri. — BUDAVÄRI presbiter, ifj. Fasang Árpád Liszt-estje lesz november 15-én, vasárnap este lél 8 órakor a Zeneakadé­mia kistermében. — BÄCS-KISKUN és a TOL­NA-BARANYAI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége együtt tartotta ülését ok­tóber 13—14-én Hartán. Az ülést a második napon meglá­togatta D. Káldy Zoltán püs­pök is, aki az eviani nagygyű­lésről tartott beszámolót. A testvéri együttlét alkalmával Görög Tibor esperes és Lack- ner Aladár igetanulmánnyal, illetve úrvacsorái igehirdetés­sel szolgált. Előadást Sólyom Károly espereshelyettes, Mis­sura Tibor, Káposzta Lajos és Sárkány Tibor, igehirdetési előkészítőt Tóth-Szöllős Mihály tartott. Gyülekezeti est kereté­ben a templomban igehirdetés­sel Balikó Zoltán, gyülekezeti beszámolókkal Andorka Sán­dor és Mogyorósi Gyula szol­gált, és novelláiból H. Németh István olvasott fel. — A NÖGRADI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége október 22-én Balassa­gyarmaton tartotta ülését. Űr­vacsorát osztott Matuz Pál. Igehirdetési előkészítőt Szabó István, előadást Garami Lajos és Polónyi Zoltán, korreferá­tumot Matuz Pál, tájékoztatót Gartai István esperes tartott. IMÁDKOZZUNK Urunk, magasztalunk irgalmasságodért. Egyedül ebben bízha­tunk, ha színed elé szólítasz és számon kéred életünket. Ma­gunkra nem építhetünk, minden jó igyekezetünk mellett is elmarasztalsz bennünket. Igazságod mértéke alatt ki állhatna meg? Kérünk, ne engedd, hogy visszaéljünk jóságoddal s türelmed könnyelműségre indítson. Indíts fel irgalmasságra embertársaink iránt. Hiszen annyian várják tőlünk a jó szót, az igaz tettet. Add, hogy felelősségünk tudatában éljünk s kegyelmedben bízva hal­junk meg. Ámen. jíSaSZ5HSHSa5E5ESa525HS2SZS25E52S2525Z52SZ5HSE5ES25ES25H525HS25E5H5H5Z5ÜScl5B5E5H5S52SSSa52S25aS2S25a5a525a5a5S5HSaSH5H Két generáció Éppen a határmezsgyén ál­lok. Nem vagyok már fiatal, de még öregnek sem monda­nám magam. A munkahelymen csupa fiatal vesz körül, ottho­nom és baráti köröm az idő­sebbekből tevődik össze. Igyek­szem megérteni a fiatalokat, és türelemmel meghallgatni az öregeket. Ciceróval együtt sze­retem azokat a fiatalokat, akikben van valami az öregek­ből és azokat az öregeket, akik­ben van valami a fiatalokból. Ha a humor oldaláról nézem a két generációt — a humor­nak magja pedig mindig va­lami igazság — azt mondanám, sok hasonlóság van közöttük. Mindegyik depresszióra hajla­mos. Testi és lelki életük vál­tozó. Sajnos, mindegyik sok gyógyszert használ. . Miben különböznek egymás- tél? A fiatalok a születésük­től, az öregek a halál felől szokták számolni az éveket. A fiataloknak nincs idejük a múltba visszatekinteni, az öre­gek mindig visszanéznek és tit­kos félelemmel szívükben az elmúlásra gondolnak. Az öre­gek őrzik a múltat, mindent, amit építettek, a fiatalok tu­domásul veszik amit kaptak és átlépnek rajta.A jövőben él­nek. Állok a két generáció között. Megértem a fiatalok új útke­resését, a lázadozásban kitörő energiatöbbletet, a minit és a maxit, a kamaszos nevetést, a párkeresés útvesztőit, még a fiúk hosszú haját és a lányok fiúsán rövidre vágott hajvise­letét is... Értem az öregeket ig, akiket az orvostudomány megőriz a számunkra, megfia- •taHi, de akiket a technika már-már elseper. Bizonytala­nul állnak a jármüvek, tenge­rében. Félnek. Nem tudnak tá­jékozódni a technika roppant rohanásában. A folytonos kri­tika bizonytalanná teszi őket, azt hiszik nincs már rájuk szükség, képzelt betegekké válnak. Egyre messzebb kerül­nek az eseményektől, végül önmagukba fordulnak. Rájön­nek, hogy fizikailag bírni vala­mit: teher. Lemondanak min­denről, még talán az életről is. Állok a két generáció között. Nézem a hasonlóságokat és a különbségeket. Hallgatom a vi­tákat, az összecsapásokat. Fi­gyelem a rádió és televízió próbálkozásait: hogyan hozza egymáshoz közelebb a két ge­nerációt? Leülök kettőjük közé a ha­tárkőre. Nézem a teremtett világot. Arra gondolok, hogy van valami, ami nem változik: az emberek szeretetigénye. Ez az, amit az öregek kérnek. A fiataloknak is erre van szüksé­gük. Azt hiszem, ez az a pont, ahol a két generáció találkoz­hatna. Fiatal, öreg szeretetre vá­gyik. Ülök közöttük. Hallgat­nak. Olyasmiről beszélek ne­kik, ami kézenfekvő, természe­tes. Szeretni kell egymást, öreg a fiatalt, fiatal az öreget. Köl­csönösen. Előveszem egy 22 éves fia­tal berátnőm levelét, aki nyá­ri szabadságát idegen ország­ban az aggok kórházában töl­tötte. Mehetett volna a világ bármely pontjára. De odament, ahol az életet látta fény és árnyoldalaival együtt. Az ag­gok kórházába. Élményeiről így számol be... ...A város roppant sok lát­nivalót nyújtott. De a leggaz­dagabb élményeim nem azok­hoz a helyekhez fűződnek, amelyeket a turisták keresnek fel. Többet jelentettek nekem azok az emberek akikkel talál­koztam. Az öregek kórházá­nak lakói, ahol dolgoztam. Bol­dog voltam, hogy közöttük le­hettem. Nemcsak a munka tett boldoggá, hanem az is, hogy fogalmat alkothattam magamnak nagyszüleim gene­rációjáról. Megtanultam, hogy az ö korukban nem volt köny- nyü az élet. örülök, hogy az öregek között élhettem, megis­merhettem életfeltételeiket, amelyek annyira különböznek a mieinktől. Azt hiszem az el­töltött négy hét alatt sokan kö­zülünk, akik itt dolgoztunk, megálltunk munkánk közben és a szívünkbe nézve kérdez­tük: nincs valahol odahaza egy öreg nénénk, bátyánk, nagy­anyánk, akit sohasem jutott eszünkbe meglátogatni vagy neki egy lapot írni? Minden képzelőerőmre szükségem volt, hogy megértsem mit jelenthet az élet egy özvegyasszonynak, akit 18 év kötött ugyanahhoz a szobához, ugyanahhoz a kór­házhoz, ugyanahhoz az ágyhoz, anélkül, hogy egyetlen barátja, rokona felkereste volna a 18 esztendő alatt. De a sok nehéz­ség ellenére milyen optimista, mosolygó, hálás életekkel is találkoztam. Amíg itt dolgoz­tam, megtanultam a „türelem” szó igazi jelentőségét. Megta­nultam, hogy soha az életben el ne felejtsem milyen fontos lehet egy kedves szó, egy me­leg mosoly, egy szerető ölelés. Valamelyik velem egykorú barátomnak meséltem kórházi munkámról. Megdöbbenéssel hallgattam szavait: „Nem hi­szem, hogy van szomrúbb do­log a világon, mint az öregek között élni. Én ilyen munkát egyből visszautasítanék”!. Bizonyos szemszögből nézve igazat mondott. Valóban szo­morú látvány az az ember, aki­nek ereje napról napra fogy. De az is igaz, hogy nagyon sok elégedett öreggel találkoztam, akik boldogan gondoltak visz- sza életükre. Ezek az emberek többet mondtak nekem az iga­zi boldogságról, mint bárme­lyik fiatal társam mondani tudna nekem. Nem tudom el­fogadni azoknak a fiataloknak az álláspontját, akik szemet hunynak az élet ama szakasza előtt, amely valamennyiünk­nek , tehát nekik is egyszer osztályrészük lesz. Szívesen mondanám nekik: „Sajnállak benneteket egész szívemből. Sajnállak bennete­ket, hogy nem lehettek része­sei annak a csodálatos élmény­nek, amellyel az élet ajándé­kozott meg engem ezen a nyá­ron az öregek kórházában." Hadd fejezzem be én ezt a kis írást azzal a mondattal, amellyel ö kezdte a nekem írott levelet: „Milyen szerencsés teremt­mény vagyok én, hogy téged, legdrágább barátaim egyikének nevezhettek!” Gyarmathy Irén „Mert nékünk mindnyájunk­nak meg kell jelennnünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék asze­rint, amiket a testben cseleke­dett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2 Kor 5,10) VASÁRNAP. — „őrizd meg lelkemet és szabadíts meg en­gem. Ne szégyenüljek meg, hogy Benned bíztam.” (Zsolt 25, 20) Az életben gyakran van okunk a megszégyenülésre Akár azért mert ráébredünk gyengeségeinkre, akaraterőnk, kitartásunk, szeretetünk hiá­nyosságaira, akár azért, mert vágyaink beteljesületlenül ma­radnak. De megszégyenülhe­tünk mások miatt is, akik visz- szaélnek emberi jogaikkal és segítség helyett nehéz helyze­tekbe sodornak minket is. A zsoltáros mélyről feltörő sóvár­gással kéri Istent: a bizalom köti hozzá, ebben soha ne kell­jen megrendülnie! Ez a töret­len bizalom szabadítsa meg kétségeitől és őrizze meg a jó­ban való hitét, törekvését. HÉTFŐ. — „Az Űr az én Is­tenem, megvilágosítja az én sötétségemet.” (Zsolt 18, 29) Sokszor vagyok tele panasszal s azt hiszem, hogy a világ sö­tét körülöttem, az emberek ri­degek, a körülmények kedve­zőtlenek. Pedig legtöbbször bennem van a hiba, belőlem jön elő a sötétség, barúlátás, kedvetlenség, céltalanság. Isten áldott munkáját mindig rajtam kezdi el s én meglepődve ve­hetem észre, hogy egyszeriben minden megváltozik, világoso­dik körülöttem is. Arcok vál­nak derűsebbé, problémák ol­dódnak meg s én boldogan is­merhetem fel: mi mindenért vagyok felelős, közelben s tá­volban ! KEDD. — „Legyen, Uram a te kegyelmed rajtunk, amikép­pen bíztunk Benned.” (Zsolt 33, 22) Cselekedeteink, melyeket heti igénk szerint magunkkal viszünk Krisztus ítélőszéke elé, sok tényezőtől függenek: mi­lyen korban, milyen családi körülmények között születtünk s nőttünk fel; hogyan alakult egyéni életünk, s hogyan a tár­sadalomé, melynek minden lé­legzetvételünkkel cselekvő tag­jai és formálói vagyunk; mi­lyen emberekkel hoz minket össze az élet, és így tovább. De a keresztyén ember úgy hiszi és tapasztalja, hogy a legfonto­sabb tényező ez: velünk van-e, rajtunk van-e Isten kegyelme, bölcs szeretetével vezet-e s erejével táplál-e bennünket. Mert, ha igen, akkor cseleke­deteink nem erőlködésből, ha­nem hálás örömből fakadnak. SZERDA. — Az Űr pedig előttük ment nappal felhőosz­lopban, hogy vezérelje őket az úton.” (2 Móz 13, 21) Mennyi kétség és ingadozás volt már mögöttük s még több előttük, midőn megkezdik a nagy vál­lalkozást: a kivonulást a „biz­tonságos rabságból”, Egyiptom­ból és az új haza megtalálását, az ígéretek alapján. Semmi sem ment magától és természe­tesen ezen az úton: sokan meg­buktak hitből s bizodalomból, de annak számára, aki figyelt az Űrra, éjjel és nappal egy­aránt volt mit észrevennie s követnie. A felhő- és tűzosz- lopot lehet természeti tüne­ménynek is tekinteni. Mi azon­ban tudjuk, hogy Isten kezé­ben minden eszközzé válik * érettünk történik. CSÜTÖRTÖK. — „Az Űr megsegít engem, kicsoda kár­hoztathatna?” (Ézs 50, 9) Nem önmagunk kiválóságát és tá­madhatatlanságát akarjuk e bizonyságtevő mondattal iga­zolni, csupán azt, hogy ha a* Űr megsegít és a jónak szolgá­latára segít bennünket, akkor nem kell félnünk bírálattól, meg nem értéstől sem, irigység­től vagy akár felekezetközi vagy szektás kárhoztatástól sem, mert Isten a mi egyetlen Bíránk és hisszük, hogy jó aka­ratát ő diadalra viszi. De ha saját kemény szívűségünk, szűklátókörűségünk, önzésünk vagy irigységünk kap bírálatot, miközben Isten segítségére már régen nem is gondolunk, ne kíséreljük meg ezt Istenre hi­vatkozva elhárítani! PÉNTEK. — „Megrepedt ná­dat nem tör el, a pislogó gyer­tyabelet nem oltja ki.” (Ézs 42, 3) Manapság már mindenféle hulladékanyagot ügyesen fel tudnak használni valamilyen új anyag előállításához.A töre­dezett nádszálat és a már csak levegőt rontó, kialvás előtt pis­logó gyertyabelet bizony még ma sem használják semmire. Isten azonban egyetlen ember­ről sem mond le! ö csodálato­san gazdag eszközeivel megta­lálhatja azt az értéket a legel­esettebb emberben is, amely- lyel az akár megtört szívvel, akár meggyógyulva be tudja tölteni hivatását. Ennél többet pedig senki nem kívánhat ma­gának ! SZOMBAT. — „Az idegent ne nyomorgasd, hiszen ti is­meritek az idegen életét, mivel idegenek voltatok Egyiptom földjén.” (2 Móz 23, 9) De szo­morúan feledékeny tud lenni az ember! Háborúk borzalmait, igazságtalanságokat, nehéz kö­rülményeket feledve kész len­ne hamarosan ismét hasonló­kat teremteni! Uralkodni azo­kon, akikkel együtt korábban maga is nyögte mások uralko­dását. Isten azt akarja, hogy tisztább és igazabb legyen az életünk! Hogy ne a különbsé­geket hangsúlyozzuk, hanem azt, ami összeköt. Hogy az ide­gent is közelivé tegyük ember­séggel s a szolgálat lelkületé- vel, mellyel tartozunk min­den embertársunknak: velünk egyetértőknek és másként lá­tóknak ... Szirmai Zoltán — NEGYVELEG. Örömün­nepe volt október 25-én a gyü­lekezetnek. Ezen a napon, a 186. templomszentelési ünne­pen adta át rendeltetésüknek Ka jós János lelkész a villany­meghajtásra átszerelt haran­gokat. Az anyagi fedezetet az egész falu megértése és támo­gatása biztosította, a kivitele­zést pedig a hívek egy áldo­zatkész csoportja hajtotta vég­re. Külön kitűnt Stróhéber Károly, Pogymik Gyula, Kiss Gyula és Papp Sándor nagyér­tékű munkája. „Áldjátok né­pek a mi Istenünket és hal­lassátok az ő dicséretének szavát.” CSEPEL. A gyülekezet őszi szeretetvendégségén dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója tartott él­ménybeszámolót az észt nép és az észt evangélikus egyház éle­téről. A programot Mátis And­rás, Gergely Péter és Böröcz Enikő teológusok szolgálatai egészítették ki. Anja Paalanen, a hazánkban ösztöndíjasként tanuló finn lelkésznő a testvéri finn egyház köszöntését tolmá­csolta. Az igehirdetés szolgála­tát is dr. Selmeczi János igaz­gató végezte. — MEGVÉTELRE keresek kismé­retű harmóniumot. Evangélikus Lelkészi Hivatal, Csabacsüd. — YVOODSTOCK-KANADA 18 re­giszteres, pedálos, igen szép han­gú harmonium eladó. Cím a kiadó- hivatalban. — KISGYERMEKEK napközi el­látását vállalom. „Szénatémél” jel­igére a kiadóhivatalba. — ELADÓ egy komplett ebédlő- bútor (tízdarabos, intarziás, bieder- maier). Budapest, XVI., Sashalom, Lillafüred u. 53. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—071 Csekkszámlaszám: 20.412—VHI. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.4239 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom