Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-08 / 45. szám
I ORSZÁGOS E VAN G É L I KU S HETILAP XXXV. ÉVFOLYAM, 45. SZÄM 1970. november 8. Ára: 2,— forint Száztíz éves a Gyülekezeti Segély — Ünnepi istentiszrtelet a celldömölki templomban — Október 21-én este szép számú gyülekezet volt együtt a cell- domökli templomban, hogy megemlékezzék a hálaadás és öröm szavával a Gyülekezeti Segély és elődje a Gyámintézet 110 éves jubileumáról. A segélyszolgálatnak majdnem valamennyi egyházmegyei előadója is megjelent az ország minden tájáról. Jelen voltak, többek között, Berzsenyi Miklós egyházmegyei fe- ügyelő, Pásztor Pál és Síkos Lajos esperesek. A püspökök külföldi szolgálatuk miatt levélben köszöntötték a Gyülekezeti Segélyt. D. Káldy Zoltán püspök leveléből idézünk pár sort: Mindannyian jól tudjuk, hogy 110 évvel ezelőtt nem ugyanaz volt segélyszervünk neve, mint ma. Egy évszázad alatt a név többször változott. Egy azonban bizonyos, hogy a segélyezés munkája folyt és sok kis gyülekezet, különösen pedig szórványgyülekezet hálával emlegeti a régebben és a jelenlegi időben adott segélyeket, amelyeket gyülekezeteink gyűjtöttek össze ... A jubileumon erősödjünk meg a közös felelősségben, egymás iránti szerctetben és annak látásában, hogy még az eddigieknél is nagyobb áldozatokra van szükség szolgálatunk jó betöltése érdekében. tól rá kirótt felelősséget az egyes emberért éppen úgy, mint az egész világért, benne a feladatokért, áldozatért és helytállásért, s küldetése egész szemléletében ettől a teológiai látástól van áthatva. Az ünnepi est folyamán Itt- zés Gábor komáromi lelkész két orgonaszámot adott elő, Pásztor Pál esperes énekszámmal szerepelt, Rezessy Miklós segédlelkész szavalt. A celldömölki gyülekezet nevében Jö- zsa Márton lelkész melegen köszöntötte a jubiláló Gyülekezeti Segélyt. Október 20-án este a környékbeli gyülekezetekben, összesen tizennégy templomban hirdettek igét az előadók és más felkért lelkészek. Az előadók értekezletére és a Gyülekezeti Segély ez évi munkájára ismertetésben még visszatérünk. Az ünnepségen Weltler Rezső püspökhelyettes, esperes igét olvasott és imádkozott. Az ünnepi előadást Várady Lajos esperes, az Országos Gyülekezeti Segély előadója tartotta. Nem véletlen az — mondotta többek között — hogy éppen a celldömölki gyülekezetei választottuk a jubileumi megemlékezés színhelyéül, mert 1952-ben ebben a gyülekezetben búcsúzott el nevétől a Gusztáv Adolf Gyámintézet, itt tartotta utolsó vándorgyűlését Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész elnöklete mellett, hogy átadja a mandátumot a Gyülekezeti Segélynek, amely más néven ugyan, de ugyanazt a szolgálatot vállalta magára.. Ha most valaki azt kérdezné, hogy a Gyülekezeti Segély vajon fel akarja-e támasztani a múltat, akkor erre a kérdésre igennel is, nemmel is válaszolunk. Nemet mondunk arra a gondolatra, hogy itt most restauráció folyik és ismét elevenné kívánjuk tenni mindazt, ami egykor, 1945 előtt volt. Nemet mondunk az általános restauráció gondolatára, amely állandóan a régi polgári világ egyházformájára és élettartalmára vágyakozik, arra, hogy az egyház, még a segélyszolgálatban is, uralkodó egyház legyen és ne a diakóniával szolgáló egyház. Semmiképpen nem akarunk szembeszállni az adott történelemmel, amelynek részesei és a magunk helyén formálói is vagyunk, mert elfogadtuk Isten kezéből azt a szocializmust, amely új utat jelölt ki a magyar nép számára társadalmilag, gazdaságilag és politikailag és amelyben mindent vállalunk, kivéve az ateizmus világnézetét. Vállaljuk az adott helyzetet Isten előtti felelősséggel, a magyar nép iránti odaadással és szeretettel, érzelmileg és értelmileg egyformán és ebben keressük egyházunk útját, sőt úgy érezzük, meg is találtuk minden tévedés és bűn mellett is. Tudatában vagyunk annak, hogy amikor az egyház szere- tete és áldozatkészsége megnyilvánul, ebben egyben a Gyülekezeti Segély munkája is, akkor nemcsak templomok lesznek szebbek, nemcsak parókiák lesznek modernebbek és mu- tatósabbak, hanem egyben egy- egy község vagy város képén is változtatunk jó értelemben. Az egyház közösségét építjük, amire megbízást kaptunk Urunktól, amihez kaptuk az Igét és Isten Szentjeikét, de ugyanezzel építjük a nép közösségét is, nemcsak külsőleg, hanem lelkileg, erkölcsileg is. Ügy érezzük, hogy ezzel tartozunk Istennek is, meg a népnek is. Igent mondunk azonban a múltra akkor, amikor a hagyományokban, a tradíciókban azt jseressük meg ma is, ami a múltban jó volt, pozitív és haladó volt, mert ismételten rájövünk arra, hogy ami a múltban Istentől való volt, az éppen ezért volt jó és épper ezért jó ma is. Ennek a felismerésnek a következménye az hogy most a Gyülekezeti Segély egy gyülekezet keretében templomában tartja hálaadc megemlékezését, mert a Gyülekezeti Segély nem mozoghai légüres térben. A Gyülekezet Segély azért van, hogy évente 50—100 gyülekezeten segítsen, ehhez kéri több, mint 35( gyülekezet segítségét, vagyis i Gyülekezeti Segélynek akkoi van értelme és súlya, sőt jövője, ha az adott körülményei között keresi a gyülekezetekké való kapcsolatot. A jelen esetben köszönjük a celldömölk gyülekezetnek a befogadó kész ségét, testvéri szeretetét és gondoskodását, egyben hangsúlyozzuk azt, hogy ez az itt jelenlévő gyülekezet, a szomszédságból jöttékkel együtt a Magyarországi Országos Evangélikus Egyház képviseletében van jelen és ezt nagy megtiszteltetésnek is veheti... Az előadás további részében Várady Lajos esperes ismertette a Gyülekezeti Segély százados múltját. Különösen melegen emlékezett meg Székács József Budapest-Deák téri lelkészről, „az ország papjáról”, a szervezet első elnökéről és élet- rehívójáról. Az ünnepi igehirdetést D. Koren Emil püspökhelyettes, esperes tartotta. Régi templomkapukra utalt, amelyek alacsonyak voltak s csak fejlehajtva lehetett bemenni. Az alázat magatartására utalt ez, de sokan ma félreértik, amikor arról beszélnek, hogy a templom olyan jól védett és zárt vár, ahová bemenekülhet az ember a világ elől. A zsoltár, amelynek alapján az igehirdetés szólt, azt kiáltja, hogy „emeljétek föl fejeteket, ti kapuk!” Nem zárt külön világunkba jövünk ide, hanem találkozni azzal a Krisztussal, a dicsőség királyával, aki előtt fel kell emelni a szemöldökfákat, hadd essenek szét az elzáró kapuk, s nyíljon ki az a világ, amelybe belépett ő, s a dicsősége szamárháton, töviskoronával és kereszten valósult meg, vagyis a szolgálatban, a teljes odaadásban, ebben a szóban: értünk. Éppen ezért csak a szeretetben önfeledt egyház tükrözi a dicsőség királyának arcát. Egyházunk, amely a szeretetszolgálat, a diakónia egyik szektorát becsüli és munkálja a Gyülekezeti Segélyben, ezt az utat találta meg. Ezt az utat igyekszik járni nemcsak az intézményes diakóniában, nemcsak a Gyülekezeti Segély közösségi diakóniájában, hanem abban is, hogy felveszi az Urá. Kis gyülekezet — nagy áldozat Időnként megdöbbentő híreket hall az ember egy-egy gyülekezet áldozatáról, hitből fakadó cselekedeteinek gyümölcseiről. Az elmúlt években több kisebb gyülekezet egy-egy nagy vállalkozásáról számolhattunk be olvasóinknak. Ilyen megdöbbenve hallottam azt a hírt is, hogy a kisapostagi gyülekezet új lelkészének, új parókiát épített. Három éve, 1967 tavaszán az előtt a kérdés előtt állt a kisapostagi gyülekezet és az egyházkerület vezetősége is, hogy mi legyen ennek a kicsi, alig háromszáz lelkes gyülekezetnek a további sorsa. Lesz-e új lelkésze, vagy hozzácsatolják valamelyik szomszédos gyülekezethez. A gyülekezet úgy határozott, hogy fenntartják a lelkészi állást és ezért az áldozatot is meghozzák. Ez a döntésük indította el azt a munkát és fejlődést, „... Vigyázó szemetek.. Batsányi János írta ezeket a szavakat a 18. század végén, 125 évvel az 1917-es nagy októberi forradalom előtt. Akkor ez számára Kufsteint jelentette, noha Európa érezte, hogy Párizs felől dübörögve közeleg valami új, valami, ami a jó öreg Európát kizökkenti a megszokottból, felrázza és a hamis kényelem nyergéből kiveti. 1917-ben valami hasonló és mégis nagyobb dolog történt a cári Oroszország fővárosában Pétervárott, mint Párizsban. Mert ez a félelmetes erejű forradalom nemcsak alapjaiban rázott meg egy korhadt társadalmat, hanem tökéletesen el is söpörte azt, s adott új perspektívát kisemmizett és örök időkre szolgaságra ítélt embermillióknak. Egy új világot szült és megvalósította a francia forradalom'nagy célkitűzését: a-testvériség, szabadság, egyenlőség eszméjét. November 7-e az a nap. amikor kezdetüket, vették a forradalmi események. Nem egyházi ünnep. Ezzel tisztában vagyunk. Mégis tisztelettel gondolunk rá, mert olyan emberi eszmék és célok érdekében robbant ki, amelyeket korábban talán éppen az egyháznak kellett volna képviselnie. A szociális igazságtalanság, a származás és vagyon megkülönböztető bűne, a emberek egymás által történő kizsákmányolása aligha nyer alátámasztást a krisztusi evangéliumban. S e szocialista forradalom az emberiség ősi vágyát valósította meg. Azóta ez a forradalom reménységet sugároz. A világ nagy szemének kereszttüzében van. Korunk Batsányijai távoli földrészeken hirdetik: „Vigyázó szemetek Pétervárra vessétek”! Ami itt elkezdődött, nem rekedt meg egy város szűk falai'kö- zött, a világ legnagyobb országának népe adoptálta. Nem lehetett leverni, vagy restaurálni, mert milliók lelkesedtek érte. Sőt negyedszázad múlva, mint a futótűz, a világ nagy részén már uralkodó eszme, a kor eszméje lett. S az eszme géniusza Lenin volt. November 7-én egyszerre ünnepli a haladó világ Lenint s a forradalmat. Orbottyán A legutóbbi időkig Vácboty- tyán volt a neve, de miután szinte összeépült a szomszédos örszentmiklóssal, örbottyán néven egyesítették. A kicsiny evangélikus gyülekezet eredeti 105-ös lélekszáma így nőtt meg 128-ra. Volt már templomuk. Sárból épült. Az összedőlés elől bontották le. A buzgó kis filia (Csornádhoz tartozik) az öntudatához méretezve tervezett új, nagy templomot. Hosszas belső vívódás kellett, míg a valódi arányokra váltottak át. De a régi álmok még visszatérnek: vannak, akik a 100 ülőhelyes templomukat kicsinek tartják. A modem építészeti elvek szerint is arányos, szép hajlék másfél évig épült. 1962 tavaszán kezdték, s noha nyolc éve használják, külső és belső részletmunkákban még mindig van mit tenni. Építési összköltsége közel 400 000 Ft. Ennek harmadát készpénzben maga a kis gyülekezet adta össze, harmadát önkéntes mun. kában teljesítette, s harmadát segélyből fedezte, főleg a LVSz adományából. A templom fűthető. Hetenként kétszer használják. Tervezője dr. Kotsis Iván építész- mérnök. A gyülekezet lelkésze az építéskor is, ma is Lucsán Márton csomádi lelkész. melynek egyik eredménye az új parókia felépítése. Az új lelkész Éltes Gyula a presbitériummal és az egész gyülekezettel együtt gondolta végig a lehetőségeket és tervezték meg a parókiát. Maga a tervezés sem volt egyszerű dolog, mert voltak héhányan, akik arra hivatkozva, hogy kicsi a gyülekezet, ellenezték az építkezést. Azoknak volt igazuk, akik azt hangoztatták: meg tudunk birkózni ezzel a feladattal! Az új parókia elkészült, a lelkész beköltözhetett már családjával. Néhány apróbb munka ugyan még elintézésre vár, de ez nem gátolta a gyülekezetét abban, hogy meghívják az egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltánt, hogy közösen adjanak hálát a munka elvégzéséért és hogy áldja meg a püspök az új egyházi létesítményt. Erre az ünnepre 1970. október 11-én került sor. Az égetően Sürgős őszi mezőgazdasági munkák, szüret, betakarítások ellenére is majdnem megtöltötte a gyülekezet a templomot, melyben a hálaadó isten- tisztelet igehirdetési szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök Lukács evangéliuma 24, 28—35 versei alapján végezte. Először arról a nagy áldozatról szólt, mely lehetővé tette az építkezést. Ezt csak azért tudta megtenni a gyülekezet, mert az anyagi áldozat mögött ott volt a p hitük. Igehirdetésének további részében arról szólt, hogy mit jelent egy család életében, ha közöttük van Jézus. Először is azt, hogy ö akar a házban az Űr lenni, ö akarja a jó megoldásokat adni! ö akar mindenkit helyes útra vezetni. „De úgy, hogy közben szolgál! Jézusra az a jellemző, hogy szolgálni akar! Az, hogy szolgáló Urunk van, ez egyúttal kötelezettséget is ad a számunkra. Az a jó, ha úgy gondolnak rátok, hogy ti mindig ott vagytok, ahol segíteni, szolgálni, a dolgokat előrevinni kell! Krisztus azt akarja, hogy az élet minden területén mi is szolgáljunk. Itt a falu közösségében, hazánk, népünk közösségében és világviszonylatban is! Adja Isten, hogy az új parókiába belépők és az ott lakók állandóan találkozzanak ezzel a szolgáló Krisztussal és ennek eredménye az legyen, hogy ők is szolgáljanak másoknak” — mondta befejezésül a püspök. Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen először a gyülekezet lelkésze ismertette a gyülekezet és a parókia építésének történetét. Sok nevet és névhez fűződő áldozatot említett, de a hangsúlyt arra tette, hogy a közel százezer forintos építkezés azért valósulhatott meg, mert a gyülekezet tervére, elhatározására elsősorban Isten mondott igent és áldását adta a munkára. A többi „igen” mind Isten igenjének az aprópénzreváltása volt. Az egyházmegye lelkészei és gyülekezetei nevében dr. Murányi György kiskőrösi lelkész köszöntötte a gyülekezetei, majd a Déli-Egyházkerület és az Országos Egyház nevében D. Káldy Zoltán püspök köszönte meg a gyülekezetnek és lelkészének a sok munkát és áldozatot. A templomból a püspök és a lelkészek vezetésével az új parókiához vonult a gyülekezet. A püspök igeolvasása és imádsága után megáldotta az új épületet, majd bevezette az új otthonba a lelkészházaspárt. Az ünnepségek után mód nyílt arra is, hogy a lelkészek és a püspök megtárgyalják az időszerű kérdéseket, a további teendőket. Egyöntetű volt az 8 vélemény, hogy Isten segítségével hatalmas dolgot cselekedett a gyülekezet. Azért tudta ezt megtenni, mert hittel tudott Istenre hallgatni és hittel tudott a jövőbe nézni. Adja Isten, hogy minden gyülekezetünk így tekintsen előre és ilyen hittel merjen tervezni és szolgálni. ifj. Kendeh György DOMINIQUE MICHELI A VÖRÖSKERESZT MUNKATÁRSA LESZ Dr. Blake főtitkár egyik közvetlen munkatársa, A. Dominique Micheli októberben kivált az Egyházak Világtanácsa munkatársi gárdájából és a nemzetközi Vöröskereszt alkalmazottja lett Micheli 1949 óta különböző tisztségeket töltött be az Egyházak Világtanácsánál és 1956- ig többször megfordult Magyarországon is a Világtanács küldötteként. • FEJLESZTÉSI POLITIKA NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN A nyugatnémet állami és egyházi tényezők egyre nagyobb gondot fordítanak a Német Szövetségi Köztársaság fejlesztési programjának a kialakítására és tökéletesítésére. Heinemann államelnök nemrég alakította meg azt a fórumot, amelynek az a feladata, hogy megnyerje a nyugatnémet tőkéseket a harmadik világ fejletlen országainak a támogatására. Tagja lett ennek a fórumnak Hans Thimme, aWest- fáliai Evangélikus Egyház elnöke (püspöke) is, aki az Egyházak Világtanácsa Egyházközi Segélybizottságának az elnöke. TANZANIA Nyerere tanzániai államfő 1970-et a felnőttképzés esztendejévé nyilvánította. Az egész országban önkéntes vállalkozók : tanítják a felnőtteket az írásra és olvasásra. Az analfabétizmus elleni harc mellett más jellegű népművelési tanfolyamokat is tartanak a lakosság számára. LELKÉSZKÉPZÉS AFRIKÁBAN Az afrikai Rwanda államban a református és baptista egyház közös teológiai iskolát állított fel Butare városában. Az első tanévre mindkét egyházi ból 5-5 hallgató iratkozott be, de a következő tanévben már ’ mintegy 30 hallgatóra számíta- ! nak.
