Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-25 / 43. szám
0 R S Z Á GO S E V AN G É L I K U S H E T I L A P XXXV. ÉVFOLYAM, 43. SZÄM 1970. október 35. Ara: 2,— forint Hétköznapi megtérés A MEGTÉRÉS a visszafordulás képét tartalmazza. Ennek az az eredeti jelentése, hogy Isten megfordulásra, ő magához liaj- lásra hívja az embert. Úgy tesz Isten, mint amikor mi valakit a helytelen úton megszólítunk és felhívjuk, hogy a helyes utat kövesse. A megtérés az Isten útján járást jelenti. Az tért meg, aki követi Isten akaratát. A HIT CSELEKEDETEIBEN mutatkozik meg az a megtérés, amit Isten kíván, Mi kapjuk a Jézus Krisztusban való hit gazdagságát. De nincs mentségünk, mint atyáinknak sem volt. Isten színe előtt mi sem hivatkozhatunk arra, hogy jó keresztyének vagyunk, templomba járunk, imádkozni is szoktunk, mert mindez csak azon a színvonalon van, hogy önmagunkat mentegessük és elbizakodottak legyünk. Jézus Krisztus sem nyugszik bele formai és látszatkegyességbe. Ö a cselekedetek gyümölcsét várja. Jézus maga mondja: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). KeresZr tyénségünk annyit ér, amennyit ezen a mérlegen le lehet mérni belőle. NEM ELVONT FOGALOM a megtérés, nemcsak kegyesek között érthető szó, amelyet valami belső szűk, hivő kör gyakorol, akik magukat megtérteknek, a többiekhez képest tökéletesebbeknek tekintik. A megtérés itt nem is szentimentálisán történik. Mindenki tudna idézni olyan eseteket, amelyek a tékozló fiú példázatát vállalhatják ősüknek, a megható fordulatokban, érzékeny jelenetekben. Nem tagadjuk, hogy vannak, voltak és lesznek ilyen esetek, különleges, megrendítő fordulatok a hivő emberek életében, amikor visszatalálnak az atyai házba. Van a megtérésnek olyan formája is, amely lélekben, az ember szellemi világában megy végbe. Most azonban nem ilyenről van szó. Hétköznapi megtérésről van szó. Egészen gyakorlati, konkrét kérdésekről. A SEGÍTÉS SZOLGÁLATA az egyik. A megtérés a bajban levő ember megsegítésében mutatkozik. Aki megtért Jézushoz, annak rendeződött a másik emberhez való viszonya. Azt keresi, hol segíthet, javíthat, támogathat valakit. Aki megtért a názáreti Jézushoz, aki egyben a világ megváltója, az úgy hajol le a másik emberhez, ahogy Jézus lehajolt és megkérdezte, mi a bajod, milyen betegség gyötör, mennyire kívánod bűneid bocsánatát. A Krisztust követő ember ebből az alapvető jézu- si magatartásból találja meg tennivalóját, már a templomban, és amint kilép a templomajtón, kint az életben. Mi, mai keresztyének, olyan világban élünk, amelyben nemcsak ez az emberröl-emberre menő segítő szolgálat létezhet, hanem hétköznapi munkánkkal is részt vehetünk az emberi élet előbb- revitelében és gazdagíthatjuk hazánkat és közvetve az emberiséget. Az emberi élet szervezettségének a mai fokán millió és millió dolgozó ember hűséges munkája is szeretetet és segítséget lüktet, mert ebből fakad az átfogóbb és szélesebb emberi közösségek gyarapítása. A segítésnek a lelkülete ma ennyire széles és átfogó, a másik embert, a szenvedőnek nyújtott pohár vízzel is, de a becsületes munkavégzéssel is tudjuk szolgálni. A. BŰN JELENIK MEG ma is mindenütt, ahol nem tiszteljük a másik ember javát és érdekét, ahol egyik ember szembefordul a másikkal, ahol egyiknek félnie kell a másiktól, ahol ember válhat az ember farkasává. Az önző, maga érdekét hajszoló magatartás sohasem a keresztyén ember útja. A keresztyén ember mindig közösségi ember, a mások javát előremozdító ember. A hétköznapi megtérés először is önmagunk lelkületének a jóra irányulását jelenti. Azt, hogy Jézus Krisztus erejével az ő tanítványaiként, krisztusi lelkülettel akarunk az életben járni. A CSALÄDBA is vezet a hétköznapi megtérés útja. A segítésnek, a másokért való élésnek, a legtermészetesebb közössége a család. Sajátrhagunk körében, ahol emberek várják a csak általunk és senki más által el nem végezhető szeretetszolgálatot, gyakoroljuk a krisztusi ember cselekedeteit. Ugyanígy hangzik a tiltó jellegű eligazítás is, hogy kárt ne okozzunk rossz példával, sem a családtagok megkárosításával. Mennyi házasság válna boldoggá, ha a jézusi önfeláldozás lelkületével segítenénk egymásnak, és az egymás megkárosításának bűnétől iszonyodnánk, tudva, hogy minden vétek az égre kiált. A MUNKAHELYRE vezet a hétköznapi megtérés útja, ahol emberek dolgoznak, a modern munkafolyamatok szervezettségében, amelyben egyiknek a munkája a másikéra épül. Ebben a közösségi összefüggésben is érvényes az, hogy segítsünk a másikon, adjunk a másiknak, itt is érvényes az, hogy rossz munkával, időpazarlással kárt okozunk munkatársainknak. A GYÜLEKEZETBE ÉS AZ EGYHÁZBA is vezet a hétköznapi megtérés útja. Az egyéni önzés a Krisztus nyájában is megtalálható. Itt még torzabban hat az ellentmondás, a megtérési fogadkozás és a szeretetlen, embertelen magatartás között. Itt, egymás között, konkrétan végezzük az egymásért való gondviselésnek, az egymáson való segítésnek, az egymás meghallgatásának, az egymáshoz fordulásnak a szolgálatát. A gyülekezetben, az egyházban is kárt tud okozni az önzés, amely botránkoztat és másokat is megakaszt á hitre jutásban. Legyen a gyülekezet, az egyház a közösségi emberek helye. Hiszen Jézus Krisztus számunkra mondotta: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Jn 13,35). D. dr. Ottlyk Ernő KÜLFÖLDI TANULMÁNYUTAK A Harmadik Világ megnyeréséért A világkeresztyénscg nyári problémái Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet szentelt a világkeresztyénség a Harmadik Világ, tehát Ázsia, Afrika és Dél-Amerika problémáinak. Szoros kapcsolatban van ez a „Harmadik" Világ felé fordulás” több olyan ténnyel, amelyek mellett a keresztyének sem mehetnek el szótlanul. Az említett földrészek népei egymás után nyerték el függetlenségüket és önálló államiságukat. Egyre nagyobb erővel jelentkezett ezzel párhuzamosan ezeknek a népeknek a nemzeti öntudata, ami Európa számára visszatetszést kelthet ugyan, mert az óvilág már végigszenvedte a nacionalizmusnak minden rossz következményét, de a Harmadik Világ népei önállósulásának és állami létük kialkulásának folyamatában a nemzeti öntudatra ébredés legalább annyira pozitívan értékelendő, mint a magyar nép nemzeti' öntudatra ébredése a 19. század első felében. A népek nagykorúsodása azonban nem történik meg belső és külső harcok nélkül. Az emberi méltóság felismerése megláttatta ezekkel a népekkel, hogy a volt gyarmattartók gazdasági rabságban, kulturális függőségben és a faji megkülönböztetés korlátái között akarják tartani továbbra is őket. Az új gyarmati módszerek rafinált módszereit találták ki, hogy elsősorban a régi törzsi és társadalmi szervezetek és rendszerek konzerválásával megakadályozzák őket az egészséges gazdasági, szellemi és kulturális, egészségügyi és politikai fejlődésben. sonló tartalmú határozatokat hoz a faji kérdésben. Ügy tűnik azonban, hogy sokan csak akkor támogatják a rasszizmus elleni harcot, ha az megmarad áz elvi döntések és szép szavak keretei között. Mihelyt az aktív cselekvés színterére lép valaki, konok ellenállásba ütközik saját házatáján is. Ez történt legutóbb ebben a kérdésben is. Az Egyházak Világ- tanácsa Végrehajtó Bizottsága ugyanis, látva a felekezeti világszövetségek Ilyen egyértelmű kiállását a rasszizmus ellen, úgy határozott, hogy kétszázezer dollár segélyt oszt ki azok között a szervezetek között, amelyek harcolnak a faji megkülönböztetés ellen. Dr. Juva professzor, az LVSZ Evianban megválasztott új elnöke, táviratban fejezte ki örömét az EVT ilyen döntésén. Viszont a Német Szövetségi , Köztársaság Evangélikus Egyházszövetsége nevében Dietzfelbinger müncheni püspök és a nyugatnémet lutheránusok nevében Wölber püspök a két szerv megrökönyödését tolmácsolta az EVT-nek. Nincs helyünk részletesebben elemezni az így kialakult helyzetet. A vita mindenesetre folyik és reméljük, hogy az EVT tagegyházai kitartanak a gyakorlati tettek politikája mellett és nem vonják meg támogatásukat a Harmadik Világtól. Az emberi jogok és a társadalmi igazság kérdése Keresztyének a faji megkülönböztetés ellen A keresztyének és egyházak, az ökumenikus és felekezeti világszövetségek nem hagyhatták szó nélkül ezeket a tényeket. Elsősorban nem a rasszizmust, a faji megkülönböztetést, a dél-afrikai és rodéziai apartheid politikát. Tény, hogy az Egyházak Világtanácsa már az evanstoni világgyűlésen egyik témaként jelölte ki a faji és etnikai megkülönböztetés teólógiai tarthatatlanságának a megvizsgálását és azóta szakadatlanul szerepel ez a kérdés a Világszövetség tématárában. Párhuzamosan a’ faji megkülönböztetés ellen folytatott szellemi harccal hangot kapott a társadalmi igazság kérdése is. Mindez azonban eléggé enyhe csatározás volt egészen az uppsalai világgyűlésig 1968-ban és különösen is az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának Canter- bury-ben tartott üléséig 1969- ben. Itt határozták el, hogy átfogó harcot indítanak a rasszizmus ellen. Mintegy varázsütésre porondra léptek a felekezeti világszövetségek is ez év nyarán. A Lutheránus Világszövetség Evianban, a Református Világszövetség Nairobiban és a Baptista Világszövetség Tokióban tartott ülésén egyértelműen ítélte el a faji megkülönböztetést elvileg és a gyakorlatban egyaránt. A Lutheránus Világszövetség pl. ezt mondja a faji kérdésben hozott határozatában: ,,... elítéljük a rasszizmusnak és faji megkülönböztetésnek minden formáját és azt ajánljuk, hogy az LVSZ és tagegyházai használjanak föl rrtindeh eszközt és fordítsák minden erejüket olyan programoknak a kialakítására, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a faji megkülönböztetés minden formája megszűnjék az egyházban és társadalomban. ’... Helyeseljük és támogatjuk nemcsak a keresztyéneket, hanem minden jö- akaratú embert a világon, akik harcolnak a faji megkülönböztetés ellen és minden faj igazságos bánásmódjáért a társadalomban.” A többi világszövetség haYISZAK Az őrimagyarósdi gyülekezet filiája. A községben 150 református (a kisrákosi református gyülekezet filiája), és 150 evangélikus él. A felszabadulásig Viszákon nem volt templom A protestáns hívek elhatározták, hogy közös templomot építenek. Az építés elindításánál Bachát István evangélikus és Micskó Károly református lelkészek fáradoztak. Az építkezés 1948-ban indult, az első istentiszteletet 1950ben ádvent 1. vasárnapján tartották közösen a még pucolat- lan, földes, felszerelés nélküli templomban. Ezután többször tettek hosszabb-rövidebb lépést (betonburkolat, lépcső, szószék-oltár, padok) a végső befejezésig, míg 1968-ban teljesen elkészült a templom. Ekkor már mind a két gyülekezetben új lelkész volt, Simon Kálmán református és Bre- bovszky Gyula evangélikus lelkészek. Az építkezést a helybeliek adományaival, valamint 38 dunántúli evangélikus illetve református gyülekezetben történt gyűjtés összegével indították el. Az építkezés összes költsége 54 000,— Ft, melyből az egyházmegyék 5000,-— Ft-ot vállaltak. Ezenkívül a hívek végezték az összes segédmunkát, s adták össze az épület- és bútorfát. A templomban 150 ülőhely van. Havonta 1 :-eformátus és 1 evangélikus istentiszteletet, évközben 2 igehirdetéssorozatot tartanak. A gyülekezet jelenlegi lelkésze-Bozorády Zoltán. Az a körülmény, hogy Porto Alegre helyett Evianban került sor az LVSZ világgyűlésére s emiatt a Harmadik Világ küldöttei erősen nehezteltek az elnökségre s hogy a Református Világszövetség a kenyai Nairobiban ülésezett, szinte automatikusan kényszerítette a két világszövetséget arra, hogy foglalkozzék az egyetemes emberi jogok és a társadalmi igazság kérdéseivel. Ennek a kérdéscsoportnak is megvannak az előzményei. Az EVT genfi Egyház és Társadalom világkonferenciája élesen fogalmazta meg a Harmadik Világ igényeit és rámutatott arra, hogy a társadalmi struktúrák' megváltoztatása nélkül minden segítség csak növeli a gazdagok és szegények közti űrt, tehát a társadalmi egyenlőtlenséget. A faji megkülönböztetés miatt pedig egyes országokban eleve konzerválódik ez az állapot. Ennek a konferenciának a konzekvenciáit azonban nem vonták le s ezért egyre több szó esett arról, hogy a keresztyének nem zárkózhatnak el attól sem, hogy a társadalom erőszakos, forradalmi megváltoztatását támogassák. Miközben azonban az ún. „forradalom teológiája” került az érdeklődés előterébe, megjelent a pápa encyklikája, amely kimondja, hogy a békét a fejlődés biztosítja. A fejlődés jegyében tárgyalta a Harmadik Világ égető kérdéseit az uppsalai világgyűlés is. Mivel azonban a fejlődés az ENSZ fejlesztési programja ellenére is elmaradt és az elégedetlenség a fejlődés jelszavával szemben egyre nőtt, az LVSZ eviani világgyűlése már újabb panell-elemet csúsztatott be a tárgyalások menetébe, a bűvös társadalmi transzformáció fogalmát. A világgyűlések határozatai magukon hordják a kompromisszumos megoldások világos jegyeit. A sok jó és nemes szándék pedig hatástalan marad, ha nem nevezzük nevén a gyereket. De a Harmadik Világ megnyerésére irányuló minden erőfeszítés is hatástalan marad, ha nem mozgósítjuk éppen Európa és Amerika közvéleményét, hogy az ENSZ fejlesztési programjaival, az EVT ökumenikus fejlesztési terveivel, kormányok és cégek pénzeivel először olyan társadalmi struktúrákat hozzanak létre a Harmadik Világban, amelyek biztosítani tudják a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetését, tehát az éhség, a nyomor, az írástudatlanság stb. kiiktatását a gyarmati sorból „felszabadult” országokban. Dr.PáifyMiklós Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 31-én, szombaton este 6 órakor a Deák téri evangélikus templomban a tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az ünnepély rendje: 1. „Te benned bíztunk eleitől fogva...” Közének. 2. Igét olvas és imádkozik: NAGY JÓZSEF baptista teológiai tanár. 3. „Térj magadhoz drága Sión ...” Közének. 4. Igét hirdet: DR. BAJUSZ FERENC református teológiai dékán. 5. Bárdos Lajos: „Adjunk hálát mindnyájan ..,” Kodály Zoltán: „Jövel Szent Lélek Ür Isten...” Előadja a Kálvin Kórus, vezényel Máté János karnagy. 6. Ünnepi beszédet mond: DR. PRÖHLE KAROLY evangélikus teológiai tanár. 7. Gárdonyi Zoltán: „Mily szerelmetesek a Te hajlékaid...” (84. Zsoltár) Előadja a Lutheránia énekkar. Orgonán kísér Trajt- ler Gábor orgonaművész. Vezényel: Weltler Jenő karnagy. 8. Befejező imádságot és áldást mond: DR. BERKI FERIZ esperes a Magyar Ortodox Egyház adminisztrátora. 9. „Erős vár a mi Istenünk...” Közének. BUDAPESTI HELYTÖRTÉNETI BIZOTTSÁG A Hazafias Népfront égisze a napi sajtó hírt adott. Ennek alatt megalakították a Buda- keretében az egyes kerületek pesti Helytörténeti Bizottságot, a helytörténeti és helyismereti kiküldöttei között ott látjuk Grünvalszky Károly (VIII. kutatások egyre szélesedő kér.) és dr. Kása Pál (XVII. munkájának irányítására és kér.) evangélikus lelkészekéi összehangolására, amint arról is. nachba, , illetve Schwerinbe utaztak Szalay Tamás és Bízik László segédlelkészek, akik az ottani lelkészi továbbképző szemináriumokban folytatják tanulmányaikat. Már hírt adtunk az egyéves stipendiumokkal külföldi tanulmányútra indult fiatal lelkészeinkről. Az elmúlt hetekben rajtuk kívül több hónapos külföldi tanulmányútra Eise-
