Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-09-27 / 39. szám

EL ilu 2 MB 1 i!é«L«É sä Kedves keresztyén élet Mk 2, 23—3,6 Kontár kézben sok minden elromolhat. Nemcsak tárgyak, hanem eszmék is. Hozzá nem értők járatják le a család becsü­letét. Éretlen fiatalok kudarcra ítélt kísérleteiből születik a tév­hit, hogy nincs boldog házasság. Emberek kezén megy tönkre „Isten felséges adománya”, a vallás is. Nagy a felelősség raj­tunk, milyennek mutatjuk meg ennek a világnak Istent, s a hi­vő életed. Sok elmarasztaló kritikának vagyunk mi az okai, kon­tár keresztyének. Jézus idejére a zsidó papok és írástudók kezén „tönkrement” a szombat. Eredetileg Isten kivételes ajándéka volt ez az ünnep népe számára. Évszázadokkal előbbre mutató privilégium. Ál­dott lehetőség a kikapcsolódásra, testi lelki felfrissülésre, meg­újulásra. De jött a rabbinista tör vény tudomány. Rendeletek, szabályok szövevénye úgy behálózta a napnak minden óráját, hogy végül fárasztóbb lett a legkeményebb munkanapnál. Gondoljuk át, mülyen Istent tükröz az ilyen vallásgyakorlat? — Ha csak az ünnep romlott volna meg! Nagyobb baj történt. Nem véletlen, hogy Jézus nagy és döntő összecsapásai a zsidók­kal éppen a szombat körül estek. Jézus azért jött, hogy megmu­tassa Isten igazi arcát — a papok előírásai pedig Isten vonásait torzították el. Az ő törvényeik alapján Isten szigorú, akadékos­kodó, szőrszálhasogató, könyörtelen Ür. Valami egészen más árad Jézus szombatnapi viselkedéséből. Az élet felszabadult igenlése; az öröm minden jóért, amit Isten ad. Nem szentségtörés, ha a kalásztépő Jézus alakjában ott érez­zük a füvet rágcsáló gondtalan gyermek derűs képét is. S nagy­szerűen egészíti ki ezt a magatartást a száradt kezű meggyógyí- tása. Jézus az ember boldogulását akarja. Jézus és a zsidók közti különbséget így lehet röviden megfo­galmazni: a zsidók nem ismerték a „humánus” Istent. A tragikus az, hogy ebbe a hibába a keresztyénség is mind­untalan visszaesik. Az a keresztyénség, amelyik Krisztus ke­resztje után is Isten szeretetéről prédikál. Mintha nem látnánk az erdőtől a fákat. Nem vesszük észre, hogy Isten szeretetébe beletartozik az ember földi boldogsága, fejlődése, jóléte is. Müller György — a múlt század nagyszerű keresztyén szemé­lyisége mondta: „A hivő emberek nem tudják eléggé, hogy Is­ten — kedves.” A kedvesség, a szeretet aprópénzre váltva. Isten nemcsak a „nagy árat” adta oda érettünk, hanem naponta itt a földön elaprózza köztünk a szeretetét. Ugyanerről vall Pál is: „Aki az Ő fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna Vele együtt mindent miné- künk.” Nagy baj, ha a keresztyénség nem tud a humánus és kedves Istenről. Akkor maga sem tud. humánus, kedves és vonzó len­ni. így volt ez az inkvizíciók korában, a keresztesháborúk ide­jén. De hányszor ejtett foltot a legszebb keresztyén mozgalma­kon is az emberi értékek megvetése, az ember ember-voltának semmibe vevése. Hányszor vádoltak a kívülállók jogosan szűk­látókörűséggel, korlátolt gondolkodásmóddal. A vallás izzadt­ságszagát érezték, Krisztus éltető illata helyett. Pál apostol azt írja: „Minden érettetek van”... „minden a tiétek.” — Isten adakozó, bőkezű, kedves. Miért ne lehetnénk mi az Isten felszabadult, vidám, kedves gyermekei? Miért ne lehet­nénk mi is adakozóak és bőkezűek ebben a világban az embe­rek között? Ez volna az igazi keresztyén élet. Pintér Károlyné IMÁDKOZZUNK Ür Isten, mennyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk Téged azért, hogy a munkás napok után adsz ünnepnapot, amikor tes­tileg és lelkileg megpihenhetünk. Te tedd igazán ünneppé szá­munkra az ünnepeket, hogy tudjunk elcsendesedni, hogy tud­junk találkozni veled, s nyitott füllel és kitárt szívvel fogadjuk igédet. Te add nekünk Szentlelkedet, hogy megszabaduljunk minden megkötözöttségtől és életünk kedves élet legyen előt­ted. Add, hogy tudjuk továbbadni szeretetedet és jóságodat em­bertársainknak, add, hogy szolgáljuk őket mindenkor, ahogy te szolgálsz nekünk egyszülött Fiadban, Urunkban, Jézus Krisztu­sunkban, ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. szeptember 27-én — ELADÓ világmárkás bécsi zon­gora, páncéltőkés, 162 cm. hosszú, Continentál táskaírógép, padlóke­félőgép, női kerékpár. Láng Tibor, Budapest, XIL, Pinty u. 4/a. Tele­fon: 166—305. — ROZSAK! Csodálatos szóvál­tozatban, legjobb minőségben csak nálunk. Kérésre árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. — HARANGOK villanymeghajtá- sának beszerelését jól bevált mód­szerekkel, jutányos áron, garan­ciával vállalom. Hívásra a hely­színre utazom és részletes tájékoz­tatással szolgálok. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. Békéscsaba, Gyulai út 22. Deák tér de. 9. (úrv) dr. Haíen- scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Ökumenikus jubileumi est. Fasor de. 11. Szir­mai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 10. Francisci Guido, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de fél 10 Baranyai Tamás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksárújtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-We- kerletelep. de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. Sashalom de. 9. Karner Ágoston, fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) dr. Groö Gyula, de. 11. (úrv.) dr. Groó Gyula, du. 6. Madocsai Mik­lós. Toroczkó tér de. fél 9. Mado­csai Miklós, Óbuda de. 9. Fülöp Dezső. de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XIL Tartsai Vilmos u. de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Benes Miklós. Budake­szi de. 8. Csengődy László. Pesthi- degkút de. fél 11. Csengődy Lász­ló. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Re- zessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Reúss András. Nagytétény de. fél 9. Vlsontai Róbert. Kelcn- völgy de. 9. Budafok de 11. Vison- tai Róbert. Budaörs du. 3. Vison- tai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. „Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Is­tent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1 Jn 4, 21) VASÁRNAP. — „Nem bű­neik szerint cselekszik velünk és nem fizet nekünk a mi ál­nokságaink szerint. Amilyen könyörülő az Atya a fiákhoz, olyan könyörülő az Űr az őt félők iránt.” (Zsolt. 107, 10; 13) Heti igénk Jézus kettős paran­csolatát állítja ismét elénk, vagyis arra hívja fel a figyel­münket, hogy Isten szeretete csak a felebaráton keresztül valósítható meg. A kettő elvá­laszthatatlan egymástól. Mai igénk viszont azt mondja el helyettünk, hogy Istennek ezt a két parancsolatát sem tudja az ember úgy megtartani, hogy az üdvösségre vezessen minket. Üdvösségünket csak Isten kö­nyörülő irgalmából nyerhet­jük el. HÉTFŐ. — „Tekints a te szolgád imádságára és könyör­gésére, Uram, én Istenem.” (1 Kir 8, 28) Ahhoz, hogy jól és Istennek tetsző módon töltsük be hivatásunkat, kevés a saját erőnk. Hogy mindezt el tudjuk végezni, szükségünk van Isten segítségére és állan­dó támogatására. Isten segít­ségét állandó imádsággal és könyörgéseinkkel nyerhetjük meg. Azt kérjük ma Istentől, hogy ezeket a könyörgéseinket hallgassa meg és 6 adjon erőt mindennapi szolgálatunk el­végzéséhez. KEDD. — „Ne félj, férgecs- ke Jákob, maroknyi Izrael, én megsegítlek, szól az Űr, a te Megváltód.” (Ézs 41, 14) Isten Ígérete már a bűnbeesés után az volt, hogy nem hagyja ma­gára az embert, hanem min­dig küld segítőket, prófétákat és végül megváltót. Ezt Ígéri Jákobon keresztül nekünk is. Imádságaink meghallgatásá­nak lesz eredménye tehát, vagyis Isten ad nekünk erőt szüntelen hétkönapjaink ne­hézségei és problémái között csakúgy, mint üdvösségünk el­nyeréséhez. Ezt ígéri és ezt teljesíti is szüntelen. SZERDA. — „Legyenek ked­vedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, Uram, kő­sziklám és megváltóm.” (Zsolt 19, 15) Az ember életének szebb célja, hogy Istennek tet­sző életet éljen. Erre kérünk erőt! Hogy ez mit jelent, azt heti igénk világosan kifejtette. Szeressük Istent és ezzel fele­barátunkat. Csak ha így élünk, így gondolkodunk és cselek­szünk, akkor leszünk kedvesek Isten előtt. Ellenkező esetben csak szép szavak és gondola­tok határozzák meg életünket, de nem követjük Isten paran­csolatait. CSÜTÖRTÖK. — „Az aláza­tosakat felmagasztalja és a gyászolókat szabadulással vi- dámítja.” (Jób 5, 11) Isten min­den embert külön-külön meg akar szólítani. Nemcsak azo­kat, akiknek látszólag simán halad az életük, hanem azokat is, akik problémákkal, szomo­rúságokkal küszködnek. Azo­kat szólítja meg, akik alázatos szívvel fogadják szavát. Azo­kat vigasztalja meg, akiknek életét gyász vagy más bánat szomorította meg. Mindannyi­unkat tehát. Ha alázatosan és Isten akaratából megnyugodva fogadjuk minden döntését, ak­kor a vigasztalás és az új kez­désének a lehetősége is mindig bekövetkezik Istentől. PÉNTEK. — „Az Urnák ke- gyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzet­ségre hirdetem a te hűséges voltodat!” (Zsolt 89, 2) Isten kegyelméből van lehetőségünk olyan életre, mely neki tetsző, embertársainknak hasznos és nekünk pedig üdvösséges. Is­tennek erről a kegyelméről soha nem feledkezhet meg az ember, hanem a zsoltárossal együtt állandóan hálát kell adnunk ezért Istennek. Hiszen ő nemcsak tegnap és ma kö­zeledik felénk kegyelmével, hanem minden kor emberét kegyelmébe fogadta és fogad­ja. Ez a tény éltet bennünket is. SZOMBAT. — „Megtisztí­tom őket, amint megtisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint megpróbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok neki.’’ (Zak 13, 9) Az ember életében naponként szolgála­tában és minden szavában bűnt követ el Isten ellen. Sa­ját magunk' soha nem tudunk bűneinktől szabadulni, azok­nak egyenes következménye és jogos „jutalma” a halál lenne. Isten azonban Jézus Krisztus érdeméért bűnbocsánatot kí­nál nekünk. Meg akar tisztíta­ni minden bűntől. De ez nem jelenti azt, hogy felelőtlenül vétkezhetünk, hisz Isten bűn­bocsánat mellett próbára is teszi különféle módon hitün­ket. Ez a folyamat vezet el bennünket azután oda, hogy bátran és bizalommal merjük minden gondunkat, egész éle­tünket Isten kezébe letenni. Csak ha így teszünk akkor élünk helyesen és tudjuk le­élni életünket Neki tetsző mó­don. ifj. Kendeh György EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2468 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs rnagasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet igéje: 1 Kor 1, 4—9: az igehirdetés alapigéje: Mk 2, 23—3, 6. — A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége szeptember 10-én Kelenföldön tartotta ülését. Áhítatot Reuss András, az egyházi világszer­vezetek működéséről és a lel­készi munkaközösségekről elő­adást D. Dr. Ottlyk Ernő püs­pök tartott. Az országos sajtó- konferenciáról Mezősi György, a Gyülekezeti Segélyről ifj. Dedinszky Gyula, a központi alapról Uzoni Lászlóné tar­tott beszámolót. — BUDAVÁR. A Bécsikapu téri templomot állami költ­ségen újjáépítik. Az újjáépí­tés mintegy kétmillió forintba kerüL — A TEOLÓGIÁI AKADÉ­MIA „Beszél a múlt” címmel kiadta dr. Fabinyi Tibor teo­lógiai tanár előadássorozatát a budavári gyülekezet kelet­kezéséről. Az előadássorozat a Bécsikapu téri templomban hangzott el 1969. október 12— 19 között, a gyülekezet alaku­lásának 125 éves évfordulója alkalmából. A kiadvány a bu­davári lelkészi hivatalban kap­ható. — NAGYBÖRZSÖNY. Szep­tember 13-án az újjáépített mű­emlék templom 118 évvel ez­előtt történt felszenteléséről emlékezett meg a gyülekezet. Sok elvándorolt nagybörzsönyi evangélikus látogatott haza az TESSEDIKRÖL SZLOVÁKIÁBAN Tessedik Sámuel szarvasi lelkészünkről az Evanjelicky Posol zpod Tatier augusztusi száma megemlékezést közöl D. Adamis Gyula ny. esperes tollából. A cikkíró örömmel és haszonnal olvasta a lapunk­ban sorozatosan megjelent Tessedik-cikkeket. Az elmúlt az ünnepen, s megtelt a temp­lom hálaadókkal. Délelőtt és délután Várady Lajos esperes prédikált. Délelőtt közremű­ködött, délután pedig egyház­zenei áhítatot tartott a Buda­vári Énekkar, amely az egy­házi esztendőn végighaladva bemutatott egy-egy jellegzetes egyházi éneket. Közreműkö­dött Komjáti Ilonka (ének) és Bencze István (orgona), vezé­nyelt Csorba István. — VESE. Szeptember 13-án a délelőtti istentisztelet kere­tében iktatta be szolgálatába a gyülekezet újonnan megvá­lasztott felügyelőjét, Berták Jánost, gondnokait, Berták La­jost és Takács Józsefet, jegy­zőjét, Nagy Bélát, valamint az új presbitériumot Dubovai Gé­za, a Somogy-Zalai Egyház­megye esperese. — HÁZASSÁG. Ferdinand László és Kovács Róza augusz­tus 26-án tartották esküvőjü­ket a kispesti templomban. A szertartást dr. Ferdinand Ist­ván homokbödögei lelkész, a vőlegény édesapja végezte. — HÁZASSÁGI ÉVFOR­DULÓ. id. Ponlcsán Adám, aki csaknem negyven eszten­deig volt a mezőberényi evan­gélikus iskola igazgatója, vala­mint a gyülekezet kántora, feleségével, Bartus Annával szeptember 12-én ünnepelték házasságkötésük 50 éves jubi­leumát. A hálaadó istentiszte­let a szegedi templomban volt Ponicsán Imre kiskőrösi lel­kész szolgálatával. „Mindeddig megsegített minket az Ür.” években Szlovákiában könyv is jelent meg Tessedikről, amely közölte a Tessedik ál­tal elgondolt modern falu terv­rajzát is. Tessedik fiatalkorát Pozsonyban töltötte, középis­koláit a pozsonyi evangélikus líceumban végezte. Minden embernek van valami szenvedélye, divatos szóval hobbyja legyen az bár nyílt, vagy titkos szenvedély, hiszen sokan hajlan­dók a szenvedélyüket titkolni, talán szégyelni is. Nekem talán nem is egyetlen, nem is leg­nagyobb, de szenvedélyem az emberi lelkek kutatása. Minden különösebb cél nélkül, de szeretem megismerni azokat, akik közelembe kerülnek, mert örömet okoz egy-egy lélek mélyén talált csodálatos vonás, egyszerűségé­ben is gyönyörködtető valami, amilyen szép és gyönyörködtető a mezei virág a maga mes­terkéletlen, de finoman alkotott valóságában. Az ember természetében rejlik a tudási vágy, az ismeretlen megismerésének, lényegé­nek kikutatása, feltárása, mely minél na­gyobb akadályokba ütközik, annál több öröm forrása lehet a nehezen elért eredmény foly­tán. Gyermekkoromban elsősorban az órák szer­kezete érdekelt, s ezen érdeklődésemnek ál­dozatul esett a konyhai tányérára, majd édes­apám zsebórája, később egy remekbe készült ingaóra is. A fenyítő eszközök egész sorát próbálták ki rajtom, amíg végre megszűnt a veszedelem, mert megismertem az óra szer­kezetét s érdeklődési köröm más irányban fejlődött tovább. Sok idő telt el, amig rádöb­bentem, hogy a legkomplikáltabb szerkezet, amelynek megismerése a legnagyobb fáradt­ságot, ismeretlen veszedelmeket rejt magá­ban, de eredményeiben minden eddig ismert örömnél tisztább, de sokszor minden ismert fájdalomnál égetőbb érzésekkel jutalmaz, vagy büntet — az emberi lélek. A lélekkuta- tás szenvedélyének továbbfokozódása a meg­ismert lélek formálásának vágya, amely azon­ban kellő hozzáértés hiányában éppen olyan veszedelmeket hordoz magában, mint a kon­tár kezek, munkája az óra szerkezetében. Kis Valamit bajból nagyobb keletkezhet s az egészségesből — sokszor nehezen javítható — finom, mes­terkezeket kívánó, meghibásodás származhat. Ezt belátva, nem érezve magamban hivatást beteg lelkek orvosává lenni, megmaradtam a szenvedélynél, mely az ösmeretlen megisme­résére irányul. A lélek formálására, illetőleg formálódá­sára sok minden hat, de talán legjobban az olvasmány, mely serdülő kortól kezdve kerül a világgal ismerkedő ember kezébe. Nagy írók, hallhatatlan lelkek mesterművei nemes­sé, jóvá, becsületessé tehetik az embert, de a válogatni nem tudó fiatal lelkében helyre- hozhatalan rombolást végezhet a silány lelkű, alacsony gondolkodású, de mesterségének fi­nomságait ismerő író lélekveszejtő irománya. Az első benyomások sokszor maradandóbbak, mint a későbbi behatások. Durva csorbát le­het simítani, csiszolni, de egészen eltűntetni nem mindég lehet. A lélek pedig nem agyag, melyet teljesen át lehet gyúrni, s a szobrász vésőjének mesterkézben kell lennie, hogy a nemes márványból úgy pattintsa le a szilán­kokat, hogy a kompozíció sértetlenül, a maga szépségében, formai tisztaságában bontakoz­zék ki a holt anyagból szinte élő, lüktető va­lósággá. Ezért kezdem én ismerkedésemet az ember­rel a könyvön keresztül. Milyen könyveket olvasott, milyen véleménnyel van róluk, mi az ami hatott rá, mi az amit nem vett észre bennük. Persze ez csak beszélgetés útján le­hetséges. A beszélgetést azonban úgy kell te­tetni, hogy spontán és őszintén jöjjön a vár találtam lasz, mert sokan tudják, hogy mi a jő iroda­lom s magukénak vallják mások előtt még akkor is, ha semmi örömet nem lelnek benne. Idősebb emberek a modern írókról úgy be­szélnek, mint akik értik és érzik azoknak mondanivalóját, nehogy valaki maradinak és „öregnek” tartsa őket. Ebbéli igyekezetükben bírálatuk nem őszinte s róluk alkotott kép sem lehet igaz. Nagyobb szerencse, ha valakinek a lakásán olyan helyzetbe kerülök, hogy nézegethe­tem a könyveit. Egy kis könyvtár mindent elárul. Eles szeműtekkel fel lehet fedezni, me­lyek azok a könyvek amelyeket díszletnek használnak, melyeket fel sem vágtak (átvitt értelemben írva, mert ma már nem árulnak ilyen fűzött könyveket) s melyek viselik ma­gukon a gyakori olvasás apró jeleit. Az ilyen könyvek címeit olvasgatva lehet képet alkot­ni gazdájukról. Pozitív és negatív kép alakul ki. Pozitív az olvasott képek alapján s nega­tív kép a könyvtárban meglevő, de el nem ol­vasott könyvek ábrázolásában. A napokban egy fuvarokmány került a ke­zembe. Ez a fuvarokmány egy Romániából repatriált, idősebb ember ingóságainak volt a fuvarokmánya, melyhez azonban csatolva volt a vámjegyzék is. A vámjegyzékben név szerint van felsorolva a fuvar szállítmányban levő könyvek mindegyike: író és cím szerint. A nyugdíjkorhatárt meghaladó áttelepülő könyvtárában néhány száz könyv szerepelt. Ezek a könyvek valószínűleg azokhoz tartoz­tak, melyek közel álltak leikéhez, melyeket jeltélewil továbbra is — hátralevő életében — megőrizni óhajtott, melyek kedvesek voltak neki, s melyeket most is szívesen olvasgat és forgat. A könyvek egy része szakkönyvtár jellegű orvosi könyvek voltak, nelyekre nem fektettem nagyobb súlyt. Műveltsége szerint több nyelvű könyvtára volt s én csak a magyar nyelvű könyvek jegyzékét olvastam át, szenvedélyemtől veze­tett kíváncsisággal. Könyvtárában sok Jókai könyvet találtam, ami az illető korát is meg­határozta. Volt azonban külföldi írók magyar fordítása is nagy számmal a könyvek között. Shakespeare, Thomas Mann, Tolsztoj, Hugó Viktor, Hemingway, Jack London, Dante stb. E könyvek nagy részét én is olvastam, bár fiatalabb korosztályhoz tartozom, de olva­sásra méltónak tartottam. Persze a legújabb század, vagy a világháború utáni írók művei közül szinte egy sem szerepelt a jegyzéken. Alapjában véve jó irodalom volt az amit sze­retett s irányzata inkább a klasszikusok felé vonzotta. Egyetlen könyvet sem találtam, amit általában giccsnek minősítenek vagy régi szóval ponyvairodalomnak. Találtam azonban egy olyan könyvet, melynek fel­fedezése nagy örömmel töltött el. Ügy éreztem, hogy ez a gyűjtemény hiányos lett volna, ha nem találom meg köztük, pedig nem határo­zott céllal kerestem. Ez a könyv: a Biblia Károlyi Gáspár fordításában, önkéntelenül úoy éreztem, hogy ezt a könyvet idős bará­tunk nem véletlenül hozta magával. Örömmel töltött el, hogy új hazánkfia olyan ember, aki komoly irodalmat olvas, aki megbecsüli a világ elismert nagyságainak műveit s aki magával hozza magyar fordítás­ban azt a könyvet, amely nélkül az élet ne­künk keresztyéneknek nem lehet egész. „ Bánkfalvy Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom