Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-25 / 4. szám
MI ATYÁNK... Ennék az évnek elejére hadd kerüljön életünk nagy imádsága. Miért vették kezükbe a keresztyének egy-egy világfordulónál ezt a kincset? (A hellénizmus végén Origenes egyházatya, a latin keresztyén ség sorsdöntő fordulójánál Augustinus, majd a középkorban Luther.) Miért? Hiszen évszázadok óta legjobb ismerőse, útitársa a kere&ztyónség- nek. Ott volt a katakombákban, ott van a brazil pléh- kunyhókban, hangzik a dómokban s jelen van egy-egy haldokló alig hallható suttogásában. Egyik nemzedék sem olyan szegény, hogy ezt tovább ne adhassa. Egyik sem olyan gazdag, hogy ne tudná őt megajándékozni a Miatyánk. Az Űj testámentum legősibb darabja ez az imádság. S amikor nagy világhelyzetekben mondatonként elcsendesedtek mellette a keresztyének. — Vele akartak benne találkozni, aki ezt egykor megtanította. A szívét keresték, hogy megerősödjenek, viláigosan láthassanak. Az is sokat mond, hogy a két helyen fennmaradt Miatyánk (Máté 6, Lukács 11) néhány „szövégi” különbséggel jön felénk. A bibliakutató tudósok megállapították, hogy 90 körül még nem volt végleges formája a Miatyánknak, — bár a keresztyének naponta háromszor1 imádkozták — a Máté evangéliummal majdnem egykorú Didaché szerint. Mert Jézus nem szavakat tanított! Ezt mondta: „Ti így imádkozzatok!” lgy = ilyen módon, ilyen lelkülettal. Nem azt mondta: ezt imádkozzatok, ilyen szavakat mondjatok. A pogányok „szent szövegekének varázserőt tulajdonítottak. Gépiesen mormolt szent szavaktól vártak gyógyulást, jó termést. Az első keresztyének körül élők látták, milyen kincset jelent azoknak a Miatyánk. A pompeji ásatások alkalmával 78-ból való mágikus négyzetre („Rotas—Opera—Quadrat”) bukkantak, melyben a Miatyánk szavai olvashatók. Jézus nem szavakat adott át — lelkületűt akart átadni. A megszólításnál is erre kell gondolnunk. Az „Atya” szó Istenre alkalmazása Jézus nélkül is ismert volt zsidók és pogányok között, keleten— nyugaton. Primitív pogány törzsek is így hívták saját istenüket. Homérosz is ezt írja: „Zeus atya, aki az istenek és halandó emberek-fölött uralkodik.” Az Ótestámentum sok helye közül csak egyet idézek: „Te vagy a mi Atyánk, — öröktől fogva ez a neved” (És 63, 16) Ezt a szót csodálatos tartalommal töltötte meg. Nem lehet kimondanunk anélkül „Mi Atyánk...”, hogy ne gondolnánk arra a lelkületre, melyet hordozott az az atya, aki megadta a szabadságot kisebbik fiának arra, hogy messzire elmenjen tőle. Nem erőszakolta rá az otthon igazi szabadságát. Nem szó volt az „Atya”, hanem lelkűiét, mely visszafogadta koldusszegényen ezt a fiút. Nálunk embereknél milyen gyakori záró akkord: „Ezek után nem tudok bízni benned”, „ezek után nem tudlak szeretni”. De bennünket ez a nagy imádság ahhoz az Istenhez visz oda, akinél nincs „ezek után”, hanem „mindemnek ellenére”. Olyan leikületet mutat meg, mely kérleli felvágós, beképzelt, vallásos fiát, hogy örüljön ő is, legyen egy- gyé azzal a másik emberrel. Olyan lelkületű Isten elé állít bennünket, akinél nincs későn. A lator utolsó perce is elég idő ahhoz, hogy kinyújtott kezét valaki megfogja és bevezesse az örök életbe. Azt akarja Urunk, hogy ebben a mostani világfordulóban is így gondoljunk Istenre gondjaink, problémáink között: csodálatos szív dobog értünk, csodás szeretet nyújtja ki kezét felénk. Mennyiszer nem hisszük igazán, hogy ö ilyen! Rejtve van szeretete gyakran. „A veréb seim eshet le a háztetőről akarata nélkül”.. — és mi látunk ebben a zord hidegben Magyar vendégelő adás a hallei egyetemen A halle-wittenbergi Luther- Márton egyetem teológiai fakultásának meghívására január 13-án vendégelőadást tartott az egyetem tanárai és hallgatói előtt dr. Fabiny Tibor egyháztörténész profesz- szor. Előadásának témája a Rákó- ezi-korszak német vonatkozású politikai és egyházi kapcsolatainak ismertetése és elemzése volt. A magyár protestantizmus tudvalevőleg vallásszabadságának biztosítása érdekében is örömmel támogatta Rákóczi szabadságharcát, és Rákóczi zömében protestáns követei útján — valamint az evangélikus és református rendek kiküldöttei révén — kapcsolatot keresett az északi és a német protestáns udvarokkal. Ugyanakkor mindent elkövetett a nemrég alakult hollét egyetem, élén Francké- val, hogy Kelet-Európának a Habsburgoktól és a jezsuitáktól sokat szenvedett protestánsai a szabadságharc sikerei révén könnyebb helyzetbe juthassanak. E célból diplomáciai erőfeszítésekkel éppúgy, mint könyvektől gyógyszerekig és ösztöndíjakig terjedő támogatással rendkívül jelentős segítséget nyújtott Halle a magyar evangélikusságnak. Ugyancsak nagy jelentőségűvé vált az a hatás, amelyet a hallei egyetem az e korszakban ott tanuló mintegy száz magyarországi evangélikus teológus révén, főleg a felvidéki és dunántúli egyházi élet megelevenedésére gyakorolt. A vendégelőadás Halle e kétirányú segítségét elemezte, és köszönte meg egyúttal a csaknem 300 éves egyetemnek mindazt, amit az elmúlt századok folyamán evangélikus őseink vallásszabadsága és teológiai megújhodása érdekében tett. F. T. „Több ház, mint templom” Berlintől északkeletre jártam a Spree partján, Basko w városában. A kis városka, amint mondták, arról nevezetes, hogy az egyetlen olyan német város, melynek nincsen vasú!ja. Számomra nem ezért emlékezetes. Főterén egy óriási romtemplom áll. Még így romjaiban is félelmetesen nagy. 74 m magas a tornya. Puszta négy fala, mely az égnek mered, 26 m magas. Nincs is belőle más. Tornyából csodálatos a kilátás. Nem tudtam a messzi tájban gyönyörködni, úgy megragadott a közel. Lenéztem a méli he, ahol a templom két hajójában 20 m-es fákból erdő lett, s alattuk motorkerékpárok pihennek. Papok helyett a romtemplom s a kis erdő prédikált. A templom tövében megnéztünk két régi házat. Tenyérnyi ablakok, mákszemnyi szobák, sötét zegzugos folyosó, vizes falak és sötét, sötét... Innen kilépve, elmondta a gyülekezet lelkésze a templom történetét. Csak egy mondatéra emlékszem, de arra naigyon: „Az 1200-as évek elején kezdték építeni. Falaiba, amint arról az építő lelkész krónikája tanúskodik, több téglát építettek bele, mint amennyi tégla volt a kis város polgárházaiban.” Most kezdtem érteni e templom prédikációját. Óriási épület, s mellette ezrek kunyhókban. Amit emberi gőg és nagyravágyás emelt, azt Isten rommá tette, mert bűne betelt Ma a harmadik, keskeny kis hajóban húzódik meg a gyülekezet. Minden olyan rommá lett és lesz, mely kunyhók ezrei közt terpeszkedik gőgösen. S minden olyan templom megmarad, mely egészséges, szép házak között, boldog embereknek készít helyet, hol Istennék mondanak dicséretet. Heraád Tibor kis, sárga tollú cinkéket fa- gyottan a hóban. „Kérjetek és megadatik”. . és mi „hiába” könyörögtünk, — meghalt, akit szerettünk. Milyen sokan nem hiszik, hogy Ö valóban „Atya”. Legfeljebb furcsa atyának gondolják, mint egy hittanos fiú. Mikor az órán erről a szóról hangzott a magyarázat, azt mondta: „De Tisztelendő bácsi, — mit szóljon a Pisti ehhez? Az ő apja mindig részeg és üti-veri a családját.” Ezért vezet tovább bennünket Jézus a következő mondat lelkületéhez. Mintha azt mondatná velünk: „Tedd tisztává tetteiddel és általunk ezt a nevet a sok sártól, ami rászóródott!” Szenteltessék meg a te neved ... Hitünkkel — e csodálatos antennával — hadd fogjuk fel minden körülmények között, hogy a legjobb vagy! Mutasd meg számunkra világosan, hogy atya vagy. Nem a földi atyákhoz hasonló, hanem akihez mindnyájunknak, nekünk kell hasonlítanunk! Álljon tisztán a mai ember előtt: az ilyen szolgáló, szerető lelkűiét az igazi, a követendő. Ha Ö megmutatta magát nekünk, mi is ilyen leikületet hordozzunk. A hétköznapok utcáin is. „Mi Atyánk”, ez Jézus ajkán araméi nyelven így hangzott „abunan”, s ez egészen hétköznapi, bizalmas, otthoni nyelven hangzott s talán ma így mondanánk: „apu”. A hétköznapjainkban akar új lelkületté lenni bennünk Isten. E napokban olvastam egy kis történetkét. A hétéves háborúban azt a parancsot kapta egy huszárszakasz, hogy pótlást szerezzen mielőbb takarmányból. A lakatlan vidéken végre megpillantott a parancsnok egy kunyhót, bekopogtatott, s közölte óhaját a kilépő öreg emberrel.'Ez készséggel ment előttük, hogs elvezesse őket egy szénagyűjtő helyre. Már negyedórát mentek, mikor egy gyönyörű, zöld árpatáblához értek. De az öreg azt mondta: tovább. S mikor jó idő után újra egy táblához értek, rámutatott a bácsi: „Ezt lekaszálhatjátok!” S mikor már a kávék is elkészültek és elvonúlóban volt a csapat, a parancsnok megkérdezte: „Miért vezettél ide bennünket, mikor már előbb is találtunk alkalmas takarmányt?” Az idős paraszt így felelt: „Igen. De az nem az én földem volt!” Leikületet akart átadni Jézus. Mikor e csodálatos lelkületű Istenhez fordulunk, mindenek ellenére higgyük, hogy Ö ilyen és mi is teljünk meg ezzel a lelkülettel. Nemrég az a hír jelent meg, hogy nyugaton katolikusok és evangélikusok elhatározták: a Mi Atyánkat pontosan ugyanúgy fogják mindkét egyházban imádkozni. Ugyanazokkal a szavakkal. De engem ez a kérdés nyugtalanít: mikor lesz ebből ugyanazon lelkűiét. Mert szavakat kimondhatunk ugyanúgy — azonban mit számít az, ha más a lelkűiét? Életünk nagy imádsága... Egykor, mint a vulkán izzó lávája tűzfolyamként folyt és mozgatott, melegített, erő áradt belőle. Aztán hideg láva darabokká kövesedett meg. Mindig csoda történik, ha újra izzóvá lesz! Görög Tibor A MI TEMPLOMUNK A nap épp az égre hágott: megláttam a napvilágot. . Anyám a jövőre gondolt, apám halkan imát mormolt és templomunk, téged nézett. Biztos rév és lélekfészek voltál nekünk rosszban-jóban. Nyári hőben, téli hóban nyitva voltál, mindig drága kis családunk Istenháza. Elnéztem a sok galambod, s ha megszólalt a harangod. Múltba vesző gyermekkorom őrzi még a templomtorony. Felnézhet a hegytetőre, s falun túl a temetőre. . Templomtorony nézz ki rája, vigyázz anyám sírhalmára. Gyarmathy Irén Szeretet intézmény eink A Gysnesdiási Szeretetoít’ on Gyenesdiás a Balaton veszprémi partján, Keszthely közelében fekszik. Szőlőskertek között a múlt és a jelen találkozik. Régi nádfedeles parasztházak és félig földbe süllyedt pince-épületek modern stílusú üdülőkkel, emeletes családi házakkal váltogatják egymást. Kiemelkedik közülük, mert dombtetőre épült s mert kis toronnyal is ékeskedik, a Kapernaum szeretetotthon. Bibliai neve a Genezáret-tó partján volt régi várost idézi mindazzal, amit Jézus ott tett és tanított. Az otthon épületének régebbi és új szárnya a közös, nagy ebédlőhelyiséget fogja be két karként. Itt van az otthon és a közvetlen környék lakóinak temploma is. A kert fái fajtájuk színeit megőrizve a terem deszka- borítású lambériájává alakultak át. Belőle emelhető ki istentiszteletek alkalmára az oltár is. Alig van még egy gyülekezet egyházunkban, amelyben ennyi lelkész ül az istentiszteleteken mint itt. Az otthon 19 lakója közül ugyanis többségben vannak a nyugdíjas lelkészek. Egyházunk gondoskodása kell, hogy azokra is kiterjedjen, akik a szolgálatban megfáradtak és pihenni vágynak. Az épület és a környék nagyon alkalmas csendjével és bájával a megfáradtak befogadására. Csak az üdülési idény pezsdíti meg a ház csendes életét. Sokan várják és igénylik ennek az otthonnak a szolgálatát. FINN EGYHÁZI HETILAP a Klrkko ja kaupunki, amely munkanélküliség, a munkához Helsinkiben jelenik meg, egyik való emberi jog, a munkabé- számát teljes egészében a rek kérdésének szentelte. Jubileumi pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbité* riuma múlt év decemberi ülésén már foglalkozott egy országos jubileumi pályázat kérdésével, amit a Lelkészi Munkaközösségek Országos Választmánya kitűzött s a püspökök most kiküldött körlevelében nyilvánosan meghirdetett. A körlevél pályázatkitűzése így szól: A Lelkészi Munkaközösségek Országos Választmánya hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából jubileumi pályázatot hirdet, tudományos jellegű dolgozat megírására. A dolgozat témája: „Egyházunk 25 éve (1945—1970)” A pályaműben fel kell dolgozni azt a teológiai és egyház- politikai fejlődést, amely egyházunkban hazánk politikai és társadalmi forradalmának összefüggésében az utolsó negyedszázadban végbement. A dolgozatot 150—200 ív oldalnyi terjedelemben kell elkészíteni. (Ivoldalanként 30 sor és soronként 60 leütés). Pályázhatnak lelkészek és nem lelkészek (laikusok), valamint kisebb munkaközösségek. A pályaművet három példányban D. dr. Ottlyk Ernő püspökhöz kell benyújtani (Budapest, VIII. Üllői út 24.). A pályázat jeligés. A pályamű beküldési határideje: 1970. november 1. A pályázat első díja: 5000 Ft (ötezer), a második: 3000 Ft (háromezer), a harmadik: 2000 Ft (kettőezer). A pályázat eredményét az Országos Egyházi Presbitérium 1970. december havi ülésén hirdetik ki. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Olvasóinkat már tájékoztattuk arról, hogy a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága 1969. december 7— 13-ig ülést tartott Dániában, a Koppenhága melletti Vedbaek- ben. Ezen az ülésen sok fontos határozat, illetve javaslat született, amelyek közül megemlítjük a fontosabbakat: 1. Már 1963-ban, a helsinki Negyedik Világgyűlésen határozat született arra vonatkozólag, hogy milyen szerepet tölt be a Lutheránus Világszövetség, ha tagegyházai nem evangélikus egyházakkal folytatnak egyesülésre vonatkozó megbeszéléseket. A Lutheránus Világszövetség nemcsak nem akadályozza az ilyen megbeszéléseket — hangsúlyozza a Végrehajtó Bizottság határozata —, hanem megfelelő tanácsokat is kész adni az ilyen tagggyh&znak.. Viszont feltétele az ilyen egységtörekvésnek, hogy az egyesülni akaró egyházak olyan hitvallásos alapot választanak, amely kifejezetten szól az evangéliúm helyes értelmezéséről és az evangéliumot zsinórmértéknek tekinti az igehirdetés és a szentségek helyes kiszolgálása, szempontjából. A tagegyház akkor nem szűnik meg tagja lenni a Lutheránus Világszövetségnek — ha az egyesülés révén létrejött „egyesült” egyház hitvallásos bizonyságtétele egyezik lényegileg a Lutheránus Világszövetség tanításával. A Lutheránus Világszövetség esetenként dönti el, hogy az így létrejött „egyesült” (uniált) egyházak milyen kapcsolatban legyenek a Lutheránus Világszövetséggel. 2. A Végrehajtó Bizottság véglegesen úgy döntött, hogy az Ötödik Világgyűlést a brazíliai Porto Allegreben tartják 1970. július 14—24-ig. „Megfelelő biztosítékokat kaptunk arra vonatkozólag, hogy a nagygyűlés szabad lefolyására vonatkozó követelményeinket teljesítik” — jelentette ki dr. Fredrik Schiotz, az LVSZ elnöke. 3. Az elnöki jelentés foglalkozott mégsgyszer VI. Pál pápa genfi látogatásával is, amikor is világossá vált, hogy a pápa a nyilvánosság előtt „nem mondott le a római katolikus egyháznak egyetlen történeti önhangsúlyozásáról sem”. Ezzel ellentétben persze vannak római katolikus nem teológusok, papok és profesz- szorok, akik nem értenek egyet ebben a pápával és a nyilvánosság előtt is hangot adnak ellenvéleményüknek. 3. Foglalkozott a pápa gsnfl látogatásával dr. Áppel' főtitkár is, és többek között kijelentette jelentésében: „Az a tény, hogy a pápa a pápai pri- mátusságnak és annak a szerepének kérdését emelte ki, hogy ő Krisztus helytartója, semmibe vett minden utópista reménykedést és megmutatta, hogy hol vannak még ma is a valódi nehézségek.” A főtitkár sajnálkozva fűzte még hozzá: „Ha szimbolikus jelentőséget tudunk is tulajdonítani ennek a látogatásnak, mégis furcsa dolog, hogy semmi következménye nem lett és hatása sem mutatkozik az ökumenikus beszélgetésben.” 4. A Végrehajtó Eizottság Kari Gottschald lelkészt, a Brazíliai Evangélikus Egyház jelenlegi elnökét behívta tagjai sorába, mivel az eddigi bizottsági tag, D. E. Schlieper a múlt ősz folyamán elhunyt. biblia, vagy Biblia? Egyik olvasónkkal levelezést folytattunk arról, hogy vajon a Biblia szót nagy, vagy kis kezdőbetűvel kell-e írni. Olvasónk levélváltásunk után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez fordult, ahonnan dr. Lőrincze Lajos válaszolt. Leveléből idézzük az alábbiakat: Az Akadémia hivatalos helyesírási szabályzatában... a ma érvényes 10. kiadásban mind a biblia, mind a korán főnév kis kezdőbetűs. Az 1929- ben megjelent Balassa József- féle „nyomdai ftelyesírás”-ban biblia, de: Korán. Az 1922 előtti iskolai helyesírás szótári részében nincs meg egyik szó sem. Szépíróink rendszerint kis kezdőbetűvel írták és írják a biblia szót s a koránt is. A korán főnév nagy kezdőbetűs írásának az is oka lehet, hogy így meg akarták különböztetni a korán határozószótól. Minthogy a biblia és a korán voltaképpen nem hivatalos, nem tulajdonnévi megjelölése a két szent könyvnek, azért terjedt el kis kezdőbetűs írása. A biblia többes számú görög—latin szó, jelentése: „írások, könyvek, könyvek könyve”, a korán főnév pedig — mint említettük — arab szó, jelentése: „olvasás, reciiálás”, Az egyháziak nagy kezdőbetűvel írják, tulajdonnévnek tekintik ezeket a neveket: Biblia, Szentírás, Ószövetség, Üjszövetség, Ótestámentum, Üjtestamentum, Korán. Ennek bizonyára a különleges tiszteletadás is oka, szakrális jellege van. SKANDINÁVIA TERÜLETÉN új ortodox egyházkerületet euktos Finfinis eddigi nyugatszerveztek Stockholm köz- németországi metropolitát vá- ponttal. Meropolitának Poly- lasztották meg. Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása Az egyházkerület elnöksége felhívja a lelkészek és segédlelkészek figyelmét a megüresedett meszlen—acsádi (Vas m.) lelkészi állásra. A javadalom az országos átlagnak megfelel. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Északi Egyházkerület püspökénél, Budapest, VIII. Üllői út 24. A jelentkezési határidő: 1970. február 15.