Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-18 / 3. szám

EGYETEMES IMAHÉT 1970. JANUÁR 19-25. „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük Isten dicsőségének ragyogá­sát.” (2- Kor 4, 6) VASÁRNAP. — „Péter ezt mondta: Uram, jó nekünk itt tennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.” (Mt 17, 1—9) — Péter ötlete igen talpraesett, bár a törvény Mózesével szomszéd­ságban élni nem tartozhatott a legkönnyebb feladatok közé. Jézussal? — az már egészen más! Fenn a csodálatos kilá­tást nyújtó csúcson: napfény, erdő, madarak, virágok és ter­mészetesen távol a zajtól, tö­megtől és hétköznapi gondok­tól. Kitűnő hely! — gondolták Péterék. De Jézus még le sem inti, hanem visszavezeti őket az emberek közé. .. . Azóta is áz emberek között van a tanítványok helye. HÉTFŐ. — „Mózes nem tud­ta, hogy arcának bőre sugár­zik, mivelhogy Istennel be­szélt.” (2 Móz 34, 29—35) — Az Istennel való találkozás és együttlét Mózes arcát felra- gyogtatta: kimondhatalan bol­dogságot és végtelen örömöt sugárzott. De 6 a törvény át­adásának nagy feladatára gon­dolva észre sem vette ezt. Má­soknak tűnt fel! — Nekünk :s vannak kisebb-nagyobb Is­tenélményeink: egy szíves éneklés, egy mélyebb ima, egy lelkes igehirdetés, vagy még inkább egy megrázó úr­vacsoravétel. ...És milyen az arcunk ezek után?! Feltűnik-e másoknak, hogy boldogabb­nak nézünk ki, mint egyéb­ként, sugárzik-e arcunkról valami? KEDD. — „Nem magunkat, hanem az Űr Jézus Krisztust prédikáljuk. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” <2 Kor 4, 3—12) Van örök kincsünk, becsesebb nincs ná­la földön, égen — énekeljük. Ez a kincsünk nem az ünne­pi offertorium, nem is az egyház gondolkodó emberei­nek bölcs mondásai, vagy te- lentumaikkal gazdálkodó lel­készek elmefuttatásai, hanem mindenekelőtt a Krisztust hir­dető evangélium. Ez a mi alaptőkénk, vagyonunk. — És a cserépedények? Pál apostol magára gondolhatott és a többi keresztyénre. Mi va>- gyunk tehát azok: sokat nem érők, törékenyek, tévedők és meghalok. De amit hordozunk, az örök drága kincs. SZERDA. — „Hittem, azért szóltam — mi is hiszünk és azért szólunk.” (2 Kor 4, 13— 18) A zsoltáríró szavát idézi Pál és alkalmazza magára. Az apostoli leveleket olvasva ennek tudatában szükséges fogadnunk a leírtakat. Soha nem azért prédikáltak, hogy egyéni felfedezéseiket pub­likálják, sem pedig butítás, porhintés, vagy demagógia céljából. Ezárt nem száraz, elfogulatlan közlés, amit olva­sunk, hanem pártos, a hittől átforrósodott bizonyságtétel. —Ennek a hitből fakadó bi­zonyságtételnek a folytatása a mai keresztyének feladata itt és most. CSÜTÖRTÖK. — „Én va­gyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel és állj lábadra.” (Ap Csel 26, 1—3; 12—23) E hét igéi nagy találkozásokról szólnak: Mózes istenélményé- rői, Péterék megdicsőülést látásáról s ezekhez csatlakozik Pál apástól damaszkuszi lá­tomása. Különösen érdekes hallani jézusi mondatot — evangéliumon kívül. A hely­zet, amelyben elhangzott, a jelen felé mutató nyíl; túl a földi Jézus-történeten, mór az ú. n. „egyház korszakában”. A mi korszakunkban is meg­szólalhat s így megtérést, ta- nítványságot, újból lábra-áL- lást eredményezhet. PÉNTEK. — „Ez a titok a Krisztus tibsnnetek.” (Kol 1, 24—29) A titkokat őrizni, lep­lezni, félteni szokták. Ha va­lamely titok mégis nyilvános­ságra jut, abból vagy óriási botrány, vagy mindenki szá­mára hasznos eredmény kö­vetkezik (gondoljunk pl. egy elrejtett műkincs megtalálásá­ra, vagy egy eddig ismeretlen energia fölfedezésére). Az itt szóban forgó „titok” ilyen hasznos felismerés, ezért nem kell titokként kezelni — bár elég titokzatos —, hanem örömmel lehet vallani: Krisz­tus nem hagyott minket egye­dül, hanem bennünk, közöt­tünk van, értünk emberekért, rajtunk keresztül is, üdvössé­günkért munkálkodik. SZOMBAT. — „Ügy estem lábához, mint egy halott, ö pedig jobbját rámtéve így szólt: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó.” (Jel 1, 1— 18) A hét nagy találkozáséi János apostol jelenéseivel ér­nek véget. Ez a találkozás mindegyiknél drámaibb és mindegyiknél vigasztalóbb, hiszen Jézus a kezdet és a vég. Ha szorongva a múltra gondolunk, ha aggódva a jö­vőre tekintünk, Jézus „jobb­ját ránktéve így szól: ne félj”. — E mondat biztatásával él. jünk nyugodtan, eljövendő találkozásokra gondolva is, hiszen a legutolsó találkozá­sunk Vele lesz, aki ismer, meg­ért és szeret. Bízik László ÜJ ELNÖK Az Evangélikus Bibliatár» elnök személyében, miután az sulat új elnököt választott D. eddigi elnök, dr. W. Rauten- Martin Müller dessaui egyház- berg Í969 májusában elhunyt. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. január 18-án Deák tér de. 8 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. :Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10, de. 11, du. >i. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 21. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál, de. 11 Bándl Sándor, du. 6 Bándi Sándor. Kőbá­nya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de., fél 12 Veöreös Imre. ”""IA 11 (úrv.) Bizík László. Rákosfaivá de. 8 (úrv.) Boros Károly, c. armat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán a. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi­rágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 19 Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÄV telep de. 8. Rákos­palota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. RákosPget de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11, du. 3. f écsikapu tér de. 9 (úrv.) Várady Lajos, de. fél 11 (német, úrv.) Vá­rady Lajos. de. 11 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 6 D. dr. Ottlyk Ernő. Obnda de. 9 Fülöp Dezső. de. S9 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tár­ssáé Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, au. 6 szcretet- vendégség. Pesthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadö: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 $9.4923 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Negyedik nap Január 23. csütörtök ADJUNK HALAT AZ ATFOGÖ KÜLDETÉS (Ef 3, 1—12) Bibliai rész: És 42, 1—9 A bibliai üzemei bizonysága szerint Isten az 6 népét, egyhá­zát, a keresztyéneket az egész emberiség ígéretéül választotta iki. Isten terve az egész világot, az egész emberiséget átfogja. Erre irányul az egyház és a keresztyének küldetése is. Isten akarata, hogy azok is részesüljenek megváltó és szabadító kegyelmében, akik még nem tudnak róla. Ezt munkálja már most a világ, az emberiség életében is. E munkájának eszköze az egyház. Ez azonban nemcsak a belső, lelki életre vonatkozó küldetést jelent, hanem az emberi élet minden vonatkozására, az emberi együttélés, a társadalom élete és az emberek közötti viszony alakulására is. De így tekintenek e az egyházak és a keresztyének embertársaikra, mint az eljövendő ígéretekben részestársakra és várományosokra; így vesznek-e részt az em­beriség életében? Nem szűkítiik-e le Isten kegyelmét csak a keresztyénekre, nem akarják-e kirekeszbeni belőle a többi em­bert? Nem játszák-e ki az emberek belső, lelki, hitéletét az emberi lét egyéb nagy kérdéseivel szemben, amelyek pedig szintén helyet kapnak Isten kegyelmes gondoskodásában. Ki­terjed-e az egyház küldetástudata és szolgálata az emberi élet egész területére? Isten kegyelméből — hosszú évszázados mulasztások után — reménykedve láthatjuk, annak jeleit, hogy az egész világkeresztyénség életében egyre inkább és egyre több valósul meg ebből. Látnunk kell azonban, hogy még sok- kísértést és bűnt kell legyőzni, nagyobb engedelmességre van szükség ahhoz, hogy az egyházak és a keresztyének megéljék átfogó küldetésüket. adjunk hálát Istennek, hogy nem hagy bennünket az engedetlenség útján, hogy szabadító tervében és kegyelmében helyet kap az egász világ és az emberiség; hogy szeretetével megtartja az embert, ds nemcsak belső, lelki, hitéletével, hanem az emberek életé­neit minden területével törődik, s ebben szolgálatunkat eszkö­zéül akarja felhasználni. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL hogy gyakran ki szeretnénk sajátítani Isten kegyelmét, s ki akarjuk rekeszteni belőle azokat, akik nem tartoznak az egy­ház tagjai közé; hogy nem érzünk eléggé felelősségét az embe­rekért, adósok maradunk Istennek az engedelmességgel, az embereknek a szeretettel; hogy az egyház hosszú időkön át ki akarta játszani egymás ellen az emberi élet lelki és testi szük­ségleteit, és elmulasztotta szolgálatát az ember földi élete te­rületén^ s ezzel az evangélium üzenetének hiteiét is rontotta az emberek között. * KÖNYÖRÖGJÜNK hogy Isten világosságot gyújt a világban az emberek között tm evangélium hirdetése és engedelmes gyermekeinek élete álltai; hogy e szolgálat részeseivé akar tenni bennünket; hogy az ő dicsőségéről tehetünk bizonyságot, s életünk már most jele lehet megváltó munkájának, megvilágosíthatja és megízesdt- heti az emberek életét, javukra és segítségükre szolgálhat, VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy gyakran maradunk adósok ezzel a szolgálattal az embe­rek között, hogy életünk nem fedi szavainkat, elrejtjük Isten, világosságát, és ízetlen sónak bizonyulunk, amivel méltán ér­demeljük ki Isten haragját és büntetését; hogy ezért is ve­szített sokat hiteléből az egyházak és a keresztyének bizony­ságtétele Istenről és megváltó, szabadító munkájáról az em­berek között. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten borsánatáért bűneink miau, megrújító kegyelemen, hogy «egyem bennünket engedelmes és hasznos szolgáivá; hogy valóban az 6 fényét sugározzuk tovább, javára szolgáljunk embertársainknak, életünk Isten nevére dicsőséget hozzon« Hatodik nap Január 24. szombat IGAZSÁG MINDENKINEK (Jak 2, 12—17) Bibliai rész: Zsolt 146, 5—10 Isten megbízásából már az ószövetségi próféták egyértel­műen az elesettek, kiszolgáltatottak, szegények, Özvegyek, ár­vák, elnyomottak, jogfosztottak igazságának védelmében emel­ték fel szavukat. A szövetségi hűség lényeges része volt a tár­sadalmi igazságosság, amely nélkül nem lehetett Istennek ked­ves istentiszteletet bemutatni. Ez a gondolat Jézus igehirdeté­sében ós minden tettében újra hangsúlyt kap, és az újszövet­ségi tanításnak is lényeges része. Az Istenben vetett hit nem. elméleti valami, hanem engedelmes, cselekvő élet, ami Isten kegyelmének és szeretetének jele. De nem csupán az egyház és a gyülekezet tagjai számára. Isten az egész világon élő em­beri nemzetség számára is felmutatta az egymásról való gon­doskodás, az elesettek támogatásának, a szociális igazságos­ságnak az útját. Az az akarata, hogy kegyelme nyomán minél több valósuljon meg az emberek között a társadalmi igazsá­gosságból, minél kevesebben Tegyenek az éhezők, hogy ne ér­vényesüljön az önzés, megszűnjön a nyomor. Fájdalom, az egyházak és a keresztyének sokszor nem ezt támogatták, és nem azoknak fogták pártját, akik mellé Isten rendelte volna őket, sőt a maguk területén is engedtek a társadalmi igazság­talanság behatolásának. Isten kegyelme, hogy az egyházak és a keresztyének világszerte egyre inkább látják feladatukat és szolgálatukat a társadalmi igazságosság kérdésében és gyakor­lati megvalósítása területén. a& egyhazak átfogó .szolgálatáért az emberiség életében, hogy ne szűkít­sük le Isten kegyelmét az egyház határain belülre, hanem úgy tekintsünk kiválasztottságunkra, mint olyan ígéretre, amely az egész emberiségre vonatkozik; hogy ne rekesszük ki Isten gondoskodásából az emberi élet egyetlen részét sem: Isten áldásaiért az új esztendőben, a világ népei és a magyar nép életében, népünk és a nemzetek felelős vezetőiért és szol­gálatukért. ' Ötödik nap Január 23. péntek „TI VAGYTOK A FÖLDNEK SAVAI” (Mt 5, 13—16) Bibliai rész: Es 58, 6—12 Istan népűnek, az egyháznak a küldetését ismételten abban határozza meg a bibliai tanítás, hogy Isten akaratának és munkájának jele legyen: só és világosság az emberek között. De ez az üzenet arról is beszél, hogy hűtlenné is lehet lenni e küldetéshez. Ez nem volt ritka az Isten népe és az egyház tör­ténetében, de nem az ma sem a keresztyének között. Ebben az esetben érvényes az a minősítés, hogy használhatatlanok és hiábavalók. Azok, mert életük, cselekedeteik nem tükrözik az Atya akaratát és munkáját az embereik között. Isten akarata szerint pedig övéi szóbeli bizonyságtételének ki kell egészül­nie cselekedetekkel, tettek példáival. Ezekre azoknak is szük­ségük van, akik között élnek. Ha ezt elmulasztják, engedetle­nek, és megfosztják az embereket a bizonyságtévő életfolyta­tás példáitól és hatásától. Ilyenkor Isten megbünteti, ha szük­séges, elveti népe közül azokat, akik engedetlenségükkel mun­kájának akadályai. A büntetés egyik módja, az engedetlen­ség következménye, hogy az egyház elveszti hitelét az embe­rek között, akik nem látják a keresztyének bizonyságtételé­nek szavait tettekkel is megerősítve. * 5 — Vízkereszt után az utol­só vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Mt 17, 1—9; az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 18, 15—20. — CSEPEL. November 23- án Várady Lajos esperes a tököli szórványban új tiszt­ségviselőket iktatott be isten- tisztelet keretében szolgála­tukba. A gyülekezet presbité­riumában László Béláné gond­nok, Tárnái József és Kunsá­gi Rezsőné presbiterek képvi­selik a szórványokat. Az is­tentisztelet után Váradi Lajos esperes látogatást tett a gyü­lekezet két hosszú időn át hű­séges munkásánál, id. Szűcs Imre tb-felügyelőnél és özv. Blahó Jánosné tb-presbitemél. December 7-én ünnepi is­tentisztelet ós az azt követő szere tét vendégség keretében adta át rendeltetésének Vára- dy Lajos esperes a csepeli templom karzat alatti, üveg­fallal elválasztott részét, amely a téli időszakban istentiszte­let és más összejövetel tartá­sára alkalmas. Az istentisz­telet után az esperes részt vett és tájékoztatást adott a kibővített elnöikségi ülésen. amelyen megbeszélték a gyü­lekezet 1970. évi és távolabbi terveit. — A CSONGRÄD—SZOL­NOKI EGYHÁZMEGYE lel­készi munkaközössége 1969. december 10-ón Hódmezővá­sárhelyen tartotta ülését. Be­vezető áhítatot Bártfai Lajos esperes, igehirdetési előkészí­tőt Bártfay-Kelló Gusztáv, elő­adást Kutyej Pál tartott Az ülés előtti úrvacsoraosztás szolgálatát Takács János vé­gezte. — FANCSAL. A gyüleke­zetben december 18—21-ig ige­hirdetési sorozatot tartott Ni- kodémusz János újcsanálosi lelkész a helyi lelkésszel együtt. Az esti alkalmakon a gyülekezet leányai is szolgál­tak. — KELENFÖLD. A januári szeretetvendégségen Várady Lajos esperes, a Gyülekezeti Segély országos előadója tar­tott előadást az 1969. évi ered­ményekről és az 1970. évi ter­vekről. A szeretetvendégség offertóriumát a Gyülekezeti Segély javára adták. L'LADO hétkötetes német bibliai kommentár. Cím a kiadóhivatalban. ADJUNK HÁLÁT hogy Isten kegyelmesen gondoskodik minden ember számára az igazságosságról, hogy nem akarja, hogy az embereik meg­különböztetett helyzetben dúskáljanak, nyomorogjanak és éhezzenek; hogy igazságos és baldog életet szán az emberiség­nek, s ebben szolgálatot az egyházaknak és a keresztyéniek­nek. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL hogy gyakran az egyházban sem érvényesült Isten akarata az igazságosságról, hanem a keresztyének is engedtek az igazság­talan megkülönböztetésnek, s engednek ma is; hogy a keresz­tyén hit sokszor szavakban merül ki, de nem párosulnak hoz­zá a szeretet tettei; hogy az egyházak és keresztyének nem folytatták eléggé hatékonyan a társadalmi igazságosságért folytatott szolgálatot. KÖNYÖRÖGJÜNK áronért, akik nyomorognak és éheznek ezen a világon, a társadalmi Igazságosság nagyobb érvényesüléséért, azokért akik ennek érdekében erőfeszítéseket tesznek; hogy az egyházak hitük mellé párosítsanak tetteket, s a keresztyének végezzék el szolgálatukat ne csak a gyüleke­zetekben, de a társadalom életeben Is a szociális igazságosságért. Hetedik nap Január 25. vasárnap BÉKE MINDENKINEK (2 Kor 3, 14—21) Bibliai rész: Mik 4, 1—7 Az eljövendő megújult emberi élet lényege, hogy Isten meg­békélt Krisztusban, a bűnös emberrel. E békesség már most valóság a keresztyén ember és gyülekezet életében. Istán ab­ban is munkatársává teszi az egyházakat és eziek tagjait, hogy rájuk bízza a békéltetés szolgálatát. A keresztyének hajlamosak voltak a béke fogalmát egyol­dalúan a hitelei, az Istenhez való belső viszony síkjában ér­telmezni. Pedig — amint Isten egyre világosabban látni en­gedi — e fogalom ennél sokkal gazdagabb. Eredeti jelentése az ép és sértetlen állapot, szövetségi viszony Isten és az em­ber, valamint ember és ember között. A béke „teológiai” ér­telemben is jelenti a földi békét is —, ami szintén Isten aka­rata és kegyelmének jele, az eljövendő ígérete. Az egyházak és a gyülekezetek sokáig nem érezték kellő felelősséget az em­berek közötti bókéért. Most egyre inkább feltámasztja Isten ezt a felelősséget, s azt a tudatat, hogy az egyházaknak és a keresztyéneknék aktívan hozzá kiáll járulniuk a béke szolgá­latához. ADJUNK HÁLÁT Istennek azért, hogy megbékélt a bűnös emberrel, velünk a Krisztusban; hogy békességet akar ajándékozni minden em­bernek, s hogy ennek következtében béke lehet az emberek között is; hogy a békéltetés szolgálatát reánk bízza; mini munkatársaira. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy gyakran nem éreztek az egyházak és a keresztyenek kél­lő felelősséget a békéért, elmulasztották a békéltetés szolgála­tát; az evangélium hirdetését is hitelképtelenné tették azzal, hogy az emberek közötti békétlenségnek olykor maguk is tá­mogatói, nem egyszer okozói voltak. KÖNYÖRÖGJÜNK a békesség evangéliumának hirdetéséért; hogy a keresztyének Isten munkatársaiként hűségesen és engedelmesen végezzék a békéltetés szol­gálatát Istennel és az emberek között; azokért, akik háborúk miatt szen­vednek; a vietnami és minden háború megszűnéséért, és áldozataiért; a békéért a nemzetek és az emberek között; a nemzetközi helyzet javu­lásáért és biztonságáért; a Keresztyén Békekonferenciáért, a Békevilág­tanácsért, az Egyesült Nemzetek Szervezetéért, s mindazokért, akik s> békéért fáradoznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom