Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-28 / 26. szám

Láncszemként János, 1, 42—52. ŐRZŐK EGY DARAB LÁNCOT. Régi is, meg szép is. Nincs két egészen egyforma szeme, mert nem gyári tömegáru, ha­nem falusi kovácsmester formálgatta egyenként az üllőn, kala­páccsal. Gyönyörködni is lehet benne, de az a bökkenő, hogy csupán ezt lehet, mert a funkcióját, szerepét, rendeltetését el­veszítette. Addig volt igazán értelme, amíg formai szépsége sze­mébe sem ötlött senkinek, de egyik vége rögzítve volt valaho­va, a másik végén pedig talán vödör lógott. Használni lehetett valamire, most pedig minden szépségével együtt csak lom, leg­jobb esetben furcsa dísz. Ha merném, fel kellene vinnem a szó­székre, hogy jelképességével segítse könnyebben és jobban ér­teni a mai igét. Mert ebben is egy különös láncról van szó. Emberek szava kapcsolódik össze. Andrásé Péterével, Filepé Nátánaélével. Kü­lönböző emberek, másféleképpen is mondják. Abban mégis egyek, hogy szavuk nyomán valami hallatlan felfedezés öröme szólal meg és válik felismerésre segítő ajándékká: Krisztusra leltünk. Egyik sem magához akarja kötni, forrasztani a mási­kat. Szabad véleményalkotásában sem akadályozza egyik a má­sikat. De segíteni, azt igen: ne lógjon magános láncszemként, hanem kapcsolódjék a boldog bizalom erejével, ahhoz a Jé­zushoz, Akitől hallatlan újságot hallottak és láttak: irgalmas szót és irgalmas tettet. Ezt nem lehetett se kikerülni, se elfe­lejteni, se csak a maguk privát gyönyörűségére megtartani. Túl nagy, túl megrázó és túl erős volt ahhoz. HA VALAHOL KRISZTUSHIT született és születik, mindig ebben a különös láncban kovácsolódik egy újabb szem. Itt sem feltétlenül hasonlít az egyik a másikra. Az egyiken Jézus ke­resése, a másikon talán a Jézust-keresés hagyott szemmel lát­ható nyomokat. Mindegy: ha bizalmunk van iránta, úgy is ki­derül, hogy nagyobbat találtunk, mint akit kerestünk, sejtet­tünk vagy óhajtottunk. Arról is le kell tennünk, kényes és vá­logatós viszolygással kapcsolódjék Krisztus-hitünk a másik, ta­lán másveretűnek látszó Krisztushitéhez. A döntő erő Őbenne van, Aki az egy irgalmasság csodálatos változataival kapcsolja népét magához és egymáshoz. Még egy megragadó jellegzetessége van ennek a különös láncnak: Jézus nem engedi, hogy Vele való kapcsolatunk va­lami szent áradozássá váljék. Majdnem gúnyosan fogadja Ná- tánaél örömmel áradó hitvallását. Nem engedi, hogy a lánc­szem itt önmagába forduljon vissza, hanem előre mutat: még nincs vége a dolognak. A nagyja még ezután következik. Ami­kor „nagyobbakat” ígér, nem nézőnek hívja az embert, hanem munkatársnak: a szolgálaton keresztül akar felvillantani vala­mit emberek között abból a hatalmából, ami nem ellenünkre, hanem értünk van. Amikor „nagyobbat" ígér, akkor nem a vá­rakozásunkat csigázza, hanem a tennivalónkat is példázza, mert a „nagyobbá” az is be van tervezve, amit a mi bevonásunk­kal is végezni akar. Hogy népének ne csak szép hitvallása, ha­nem jó és hasznos szolgálata is legyen. JÉZUS KRISZTUS ÜGY TEKINT RÁNK, hogy hitünk tar­talma kibontakoztatásának a nagyja még hátra van. Ügy is mondhatnám, hogy a láncnak az a vége nagyon gyatrán lát­ható csak még, amely Jézushoz kötöttsége erejével, biztonságá­val és reménységével, meg szeretetével terhet is elbír, hordozni is tud, munkára is képes, mire — a képben maradva — vödröt is lehet akasztani. Kép nélkül: amellyel használhatókká válunk arra, hogy Krisztus irgalmassága a mi egyszerűségünk, élet- és emberbecsülésünk, felelős szeretetünk, imádságunk és áldo­zatunk láncszemeit is hozzászámíthassa a Róla valló „na- gyobbak”-ba. Fehér Károly IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztusunk! Köszönjük előttünk járt tanúidat, akik keresésükkel és megragadó, megtartó, átformáló szereteted megtapasztalásában dicsőítenek. Köszönjük mindazokat, akik­nek hite, meleg embersége példájával minket keresel és Ma­gadra mutatsz. Ajándékozz olyan hitet népednek, amellyel nem kénytelen-kelletlen, hanem boldog örömmel ragaszkodik Hoz­zád és szívesen adja magát eszközül arra, hogy emberszerető irgalmasságod csatornája legyen. Segíts meg bennünket, hogy hitvallásunk szavával egybecsengjen szolgálatunk lépéseinek a hangja. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. június 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10., de. 11., du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Mekis Adám, du. 5. szeretetven- dégség: Mekis Ádám, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Vá­ci út de. 8. Baranyai Tamás. Fran- gepán u. de. fél 10. Baranyai Ta­más. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. dr. Selmeczi János. Soroksár Újtelep de. fél 9. dr. Selmeczi János; Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Rákospa­lota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. ifi. Gö­rög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv.) Ma- docsai Miklós, du. 6. Várady La­jos. Torockó tér de. fél 9. Vá­rady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csen- gődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács Jó­zsef. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Vi- sontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11. — Szentháromság: ünnepe után az 5. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 3, 8—15; az igehirdetés alapigé­je: Jn 1, 42—52. — BUDAPEST-RÁKÓCZI ÜT. Június 28-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetven- dégséget tartanak a gyüleke­zetben. amelyen Mekis Adám Tartóztassa meg. — ,.. aki szeretni akarja az életet és jó napokat akar látni, tar­tóztassa meg nyelvét a gonosz­tól, és ajkait, hogy ne szólja­nak álnokságot __I. Pét. 3,10 (H offmann Kirsten illusztrá­ciója egy dán bibliafordítás­ban) békéscsabai esperes tart elő­adást — KÖLCSE. Május 10-én, a gyülekezet évi rendes közgyű­lésén emlékezett meg Balku Vince kántor 20 éves szolgála­táról. Ez alkalomból a jubi­lánst könyvvel ajándékozták meg. Megjelent a KORÁLISKOLA II. Kántorok részére preludiumgyűjtemény Ára: 50,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon — HÁROM SZEMÉLYRE főzést vállaló segítséget keresünk kb. 9—2- ig. Tel.: 209—149. NYÄRESTI ORGONAMUZSIKA lesz a Bécsikapu téri templomban július 3-án, pénteken este fél 7 órakor. J. S. BACH: Preludium és fuga e-moll, Korálelő j átékok, Partita, Preludium és fuga G-dúr. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész Közreműködik: Csorba Mária hegedűművész Előadó: VÁRNAI PÉTER zeneesztéta Jegyek ára: 12,— Ft. „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem al­kalmas az Isten országára.” (Ék 9, 62) VASÁRNAP. — „Nézzed az utat, erősítsd derekadat, kemé­nyítsd meg erődet.” (Náh 2, 1) Merre nézzünk, mire figyel­jünk keresztyén életünk útján? Erre a kérdésre ad választ ezen a héten Isten igéje. Hátra sem­mi esetre se nézzünk, ami azt jelenti, hogy aki Jézus követé­sére szánta el magát, annak meg kell szabadulnia minden más kötöttségtől. Nem tarthat vissza sem házam népe, sem azon kívül barát vagy ellenség. Keresztyén életem munka, szolgálat mint a szántás-vetés, vagy a figyelő őrszem önma­gát, fáradságát is legyőző, a többiek boldog életét, békés biztonságát vigyázó odaadása. HÉTFŐ. — „Énekelnek, di­csérvén az Urat, és hálát adva neki mert jó, mert örök az ő irgalma.” (Esdr 3, 11) Amikor szolgálatomra, földi hivatásom­ra nézek s a többiekért égő fe­lelősség hajt munkába, Istent dicsérem, ö állít szolgálatba, noha én arra bűnös voltom miatt alkalmatlan volnék, ö azonban jó, örökkévaló az ő irgalma, .szeretete emel fel s tesz eszközévé, őrá nézek most hálás tekintettel s áldom ének­kel dicsérve az ő örök irgal­mát. KEDD. — „Mint pásztor, ■nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat.” (Ézs 40, '11) Ma is Isten szeretetére néz­hetek. Ez a szeretet pásztori szeretet. Táplálja testem és lel­kem, megadja azt, ami földi és örökkévaló, életem számára szükséges. A mindennapi ke­nyér és a mindennapi ige egy­aránt asztalomra kerül. A nyájtól elszakadó, szakadékba zuhanó, tövistől tépett bárányt megkeresi, szeretettel karjára veszi, magához öleli. Engem is így ölel magához Jó Pásztorom, Krisztusom kereszten kitárt két karjával, ö életét adja ér­tem, hogy én boldogan, örökké éljek. SZERDA. — „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyó­gyuljak.” (Jer 17, 14) Isten felé fordulhatok betegség idején is s megláthatom újra szeretetét. Egykor süketek, vakok, bénák, leprások gyógyultak meg Jézus szavára vagy kezének érintésé­re, s az ő hatalma ma sem ki­sebb. Ö ma is meg tud gyógyí­tani. Az Úr, aki a szívet für­készi és a veséket vizsgálja (10. v.), ezek gyógyításával is fog­lalkozik. Megújítja, kicseréli, a régi helyett újat ad, hogy meg­gyógyuljak. Új élettel ajándé­koz meg gyógyító irgalma. CSÜTÖRTÖK. — „Egymás ellen még szívetekben se gon­doljatok gonoszt.” Zak 7, 10) Bizony sokat kell néznem em­bertársamra, akivel együtt já­rom az életem útját. Ilyenkor nagyon könnyen észreveszem benne a hibát, megítélem bűne miatt, s talán nem kis kár­örömmel kürtölöm széjjel gyarlóságának hírét. Nem kel­lene ezt tennem! Arra kellene néznem, aki „szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott”. Nagy szükség van szívem meg­újulására, hogy ne verjen ott tanyát gonosz gondolat! PÉNTEK. — „Igyekezzetek a városnak jólétén és könyö­rögjetek érette az Úrnak, mert annak jóléte lesz a ti jó­létetek.” (Jer 29, 7) Nemcsak egy embert tartok szem előtt életem útján. Az egész város, az egész gyülekezet, az egész nép, az egész egyház, az egész világ iránit hordozok felelőssé­get. Minden ember jólétéért küzdők s benne a miagam bol­dogságát is építem, amikor két lábbal bennie állok a hazámat s a világ békéjét építő nagy munkában. Imádkozom is az emberek szűkebb vagy éppen világméretű közösségéért, de minden erőmmel dolgozom is érte. SZOMBAT. — „Siess segítsé­gemre, Uram, én szabadítom.” (Zsolt 38, 23) Ha önmagámra nézek, vajmi kevésre érzem ké­pesnek magam. Különféle kor­látok fognak körül, tér és idő gátja, félelem bilincse akadá­lyoz abban, hogy Istennek tet­sző, Isten országa polgárához méltó, emberek javát munkáló szolgálatomat maradéktalanul elvégezzem. Az én Uram segít­ségemre siető, félelmet elosz­lató, szabadító kegyelme újít meg erre. Erre nézelk, ezt ké­rem, ezt várom. Vető Béla EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90,— F Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0978 Athenaeum Nyomda, Budapear Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Emlékezés Mikszáthra és lelkész őseire MÁJUS 28-ÁN MÚLT 60 ESZTENDEJE, hogy a „nagy palóc” örökre lehunyta szemét. Meghalt, mégis a magyar irodalom halhatat­lanjává vált. 40 éves írói jubileumán, néhány héttel elhunyta előtt a pesti Deák téri egyház ünnepségén az üdvözlésért mondott köszöne­tében említette: „sohasem fogom megtagadni, hogy a lónyabányai papok ivadéka vagyok.” Halála után több kutató foglalkozott Mikszáth származásával, s megállapította őseinek fel­menő rendjét. Bebizonyosodott, hogy az író tévedett, amikor ősét lónyabányai papnak gondolta, mert az dédapjának, a felsösztrego- vai lelkésznek testvére volt. Arról még ke­vésbé tudhatott, hogy dédatyja elődei is evan­gélikus lelkészek voltak, s hol működtek. Nem találjuk bizonyítékát annak sem, hogy Caraf- fa vértörvényszékét is megjárta valamelyik Mikszáth-ős; az író pedig ezt is így emleget- te. Első Ízben szeretnénk részletes életrajzot adni Mikszáth őseiről. Kiknek a vére csörge­dezett ereiben, honnan eredt az a mesélő kedv, mely benne kiteljesedett. A jóságos anya, Veres Mária ebecki kisnemesi családból származott, itt tollforgató ősökkel nem talál­kozunk, annál többel az apaiak között. Az el­ső ismert Mixadt — eredetileg így írták ne­vüket —, iparos lehetett, talán molnár. Ezt azért gondoljuk, mert egy Mixadt család ezt a mesterséget űzte a 18. századtól korunk napjáig. Családon belül pedig hagyományosan egy-egy foglalkozás évszázadokig virágzott. Gondoljunk pl. Petőfi mészáros őseire. A Mixadt család nem volt köznemesi szár­mazású. Később egy évszázadon keresztül a papi hivatallal együtt járó szabad-honorácior- állapot úgy maradt meg a leszármazottak tu­datában, mintha nemességet élveztek volna. Ezt viszont sohasem igazolták. Első ismert ős: Mixádt I. Mátyás 1650 táján született Nóg- rád vagy Hont megyében. Módja lehetett hozzá, hogy hasonnevű fiát taníttassa. Felesé­gének csak keresztnevét ismerjük: Catharina volt. Fiuk: Mixádt II. Mátyás született kb. 1684-ben. (Egy adat szerint hat évvel korábban ,de ez téves lehet.) Iskolai tanulmányait Eperjesen végzi, Rezik tanítványa a híres kollégiumban. 1707-be* lelkésszé küldik Pazdicsra (Zemplén megye). Itt működik két évet. Következő ál­lomása Komlós-Keresztes (Sáros megye). Fe­leségül veszi Enyedy Erzsébetet. 1713-ban fi­úk, I. Sámuel születik. 1715-ben megválik Ke­resztestől, s ősi hazájába, Nógrád megyébe távozik Nagykürtösre. 1728-ban Polichnón, 1740-ben Sámsonházán találjuk — 1754—55- ben bekövetkezett elhunytéig. Mixádt I. Sámuel 1713-ban született Ke­resztesen. Iskoláit előbb Sátoraljaújhelyen, majd Besztercebányán végzi Simon Pál és Weigel János tanítványa. 1740. okt. 1-én be­iratkozik Wittenbergben az egyetemre. Haza­térése után 1743-ban Polichnóra avatják fel lelkésznek, itt működik 1750-ig, utána Turó- polyára távozik. 1773-ban még mint turópolyai lelkész folyamodik a megyéhez útlevélért fia, Dániel részére. Meghal 1775-ben. Feleségül vette Bartholomeides Zsuzsannát. Három fiuk: Sámuel, János és Dániel — mindből evan­gélikus lelkész lett. Ismerkedjünk meg mind­három fiú életrajzával! Mixádt Dániel 1752-ben Turopölyán szüle­tett. Első tanulmányait otthon Sutoris János­nál kezdi. Grammatikát Körmöcön, felsőbb osztályokat Pozsonyban végzi a híres Sztrecsko György és Benczúr József professzoroknál. A jénai egyetemre 1774 nyári félévében iratko­zik be. Hazatérése után két évig nevelő Pró- nay Pál családjánál. 1778-ban a körmöd is­kola hívja meg rektorának.1780. március 18-án felavatják a lónyabányai egyház lelkészének. Kétszer nősül, második felesége Jezsovics Anna. 1790-ben Lónyabányán fejezi be életét. Mixádt I. János előbbinek testvére. Szüle­tett 1749-ben még Polichnón. Tanul Turopo- lyán, Körmöcön, Losoncon, onnan 1760-ban Pozsonyba távozik. 1771. okt. 14-én beiratko­zik Wittenbergben. Hazatérése után özv. Platthy Ábrahámné házánál két évig, 1775- től Radvánszky György családjánál nevelő Radványban. 1783-ban felavatják Dobrocsra lelkésznek. Ott működik 1813-ban bekövetke­zett elhunytáig. Mixádt II. Sámuel a harmadik testvér. Szü­letett kb. 1746-ban Polichnón. Tanul előbb Turöpolyán, Sutoris Jánosnál, utána Körmö­cön Karpe Frigyes Jánosnál, Pozsonyban Sztrecsko és Benczúrnál, ugyanúgy, mint öccse Dániel. 1767. okt. 6-án beiratkozik Wit­tenbergben az egyetemre. Ott tölt két eszten­dőt. Professzorainak nevét mind ismerjük, ugyanúgy, mint testvéreiét. Hazatérve 1769. dec. 8-án felavatják Felsősztregovára. 1779- ben Nagy-Lámra távozik, 1783-ba Turopo- lyán találjuk. Utóda itt 1785-től szerepel, így ebben az évben halhatott meg. Feleségül vet­te Gerengay Zsuzsannát, Gerengay Márton lesti esperes leányát. A kisnemesi Gerengay família is szintén iparos a 17. század végén. Tamás 1719-ben molnár Rahón, majd Koka- ván. Két fia közül egyik lelkész, a másik mé­száros. Az előbbinek leszármazol nemzedéke­ken keresztül Kis-Hontban, Nógrád megyében lelkészek és tanítók egészen korunkig. A má­sik fiú utódai mészárosok voltak Apostagon, Kiskőrösön és környékén. Ennek a kapcsolat­nak tudjuk magyarázatául adni, hogy Mixádt Sámuel sztregovai, majd nagyiami lelkész fia is mészárosmesterséget tanul, talán éppen a Gerengay-rokonoknál. Egyébként Sámuelen kívül még négy gyer­mekük született: Mária (1772), József (1774), Zsuzsanna (1776) és Dániel (1782) Mi csak Sámuel életútját követjük, ki nagy­atyja volt Mikszáth Kálmán írónknak. Mixádt III. Sámuel született 1778-ban. Előbb Nagykürtösön mészáros és kocsmabérlő. Ott él tehát, ahol egykor dédatyja, Mátyás is volt lelkész. Mikszáth írásaiban többször emlegeti nagyatyját, jókedélyű praktikus észjárású, he­lyes emberismerő öregnek rajzolja. Ügy lát­szik, tőle örökölt ilyen vonásokat. Jellemzi amolyan nyers beszédű mészárosnak, aki nem­egyszer elkerített cifra káromlást, de minden vasárnap buzgón ott énekelt és imádkozott a nagykürtösi templomban. Természetesen csak édesatyjától és nagyanyjától hallhatott róla, hiszen az író születése előtt 17 esztendeje meg­halt 1830-ban. Felesége Turcsányi Zsuzsanna, vele házas­ságot kötött 1803-ban. öt gyermekük közül Mikszáth atyja volt a legidősebb, született 1808-ban. Testvérei: Zsuzsanna, Sámuel (1811 —1849), Mária született 1816-ban és Anna 1829-ben. Mixádt II. János (1808—1873) szintén atyja mesterségét folytatta. Ebeckén bérlője az urasági mészárszéknek és kocsmának. Ott nő­sül, feleségül veszi 1841-ben Veres Gáspár kisnemes lányát, Máriát, öccse, Sámuel pedig annak húgát, Zsuzsannát. Mixádt Jánosnak és Veres Máriának csak három gyermeke született: Kálmán 1847. ja­nuár 16-án, Amália 1843-ban és Gyula 1860- ban. Velük élt a nagyanya 1853-ban bekövet­kezett haláláig. Az 1840-es évek elején a szomszédos Szkla- bonyára költöznek, ott szintén az előbbi foglal­kozást űzi Mikszáth Kálmán atyja, egészen a 60-as évekig, amikor kisebb birtokot szerez s azután csak gazdálkodik. MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847—1910) előbb Rimaszombatban, majd Selmecbányán tanul a híres líceumban. 1862-től írja nevét követke­zetesen a régies Mixádt helyett Mikszáthnak. Atyjának portréját kevésbé rajzolta meg írá­saiban. Benne nem találhatott annyi eredeti vonást, mint amit nagyatyjától kapott. Szüleit 1873-ban két hónap leforgása alatt veszti el, előbb atyját ápr. 18-án, utána édesanyját jú­nius 14-én. Felesége Mauksz Ilona írja le me­moárjában azt a megrendülést, amit szülei ha­lála felett érez, akiket annyira szeretett, hogy csak emlékükért fogadta el Szklabonyának Mikszáthfalvára változtatását, mert szülei abban a földben pihennek. Téved egyik életrajzírója, mikor azf állítja, hogy Mikszáth sohsem szerette a papokat. Ta­lán a Különös házasság befejező soraiból kö­vetkeztette? Gajdács Pál tótkomlósi evangélikus lelkész Selmecen osztálytársa és benső barátja Mik­száthnak. Közös fénykép készül róluk az is­kolai tanulmányaik befejezése előtt. Az iró haláláig fennáll barátságuk. Utolsó novellás- kötetében is szól Gajdács nála tett látogatá­sáról. Nemcsak Mikszáth lehetett büszke arra, hogy kurucoknak prédikált egykor őse, ha­nem az evangélikus egyház is mindenkor reá. Halála évfordulója legyen erre emlékeztető! Jakus Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom