Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-21 / 25. szám

Hálával áldozzál az Istennek Az Európai Egyházak Konferenciája hollandiai ülése Köztudott, hogy a Déli Egy­házkerülethez tartozik az Al­föld jelentős része is. Békés­csaba környékén, de egész Bé­kés megyében igen jelentős számban élnek evangélikusak. Ez a tény indokolja, hogy elég gyakran járunk az Alföldön és legtöbb esetben a Tiszántúlra vezet utunk. Ebbe az „alföl­di sorozatba” tartozik bele május 24-i csorvási ütünk is. Akárhányszor az Alföldön vezet ütünk, elkerülhetetlenül eszembe jut Petőfi, és az a lelkesedése, ahogy ő írt az Al­földről. Ezt a lelkesedését ál­landóan csodálom. Eszembe jutnak azok a sorok, melyek az Alföld szépségét énekelik meg: „Szép vagy Alföld, leg­alább nekem szép.” De ezen a vasárnapon nemcsak ez a ma­gasztaló vers kavargóit ben­nem, hanem kicsit félve, egy kicsit rettegve, bennem zaka­tolt a Tisza című vers néhány sora is. Hisz azokban a na­pokban lélegzetvisszafojtva fi­gyelte az egész ország a tiszai áradás eseményeit. „Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át” — írta Petőfi. Hogy az ilyen nagy katasztrófa nem követ­kezett be mégsem, azért hálá­val kell Istenre gondolnunk és azokra az ezrekre, akik hal­latlan kitartással végezték a gátak erősítését, védelmét. A kár így is óriási. Május 24-én azonban még nem tudhattuk, hogy valójában mi is lesz. A súlyos árvízi helyzet csen­dült ki abból a köszöntőből is, mellyel Koszorús Oszkár es­peres köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt: „Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Vagyis örömünnepünk van ma itt Csorváson, mert együtt ün­nepelhet a nyáj a főpászto­rával, de egyúttal aggódva fi­gyelünk azokra a hírekre, amelyeket az árvízi helyzetről hallunk. Aggódva tekintünk azokra, akiknek elmosta a fe­jük felől az áradás a fedelet is.” A gyülekezet lelkésze, Bre- bovszky Gyula, aki nemrég került ebbe a gyülekezetbe, szintén köszöntőjében utalt a nap kettősségére. A csorvási gyülekezet jubi­leumra készül. 1974-ben lesz száz éve annak, hogy önálló evangélikus gyülekezet alakult Csorváson. Erre az alkalomra templomukat renováltatni akarják, és azt szeretné a gyülekezet mai vezetősége, hogy a sok megpróbáltatáson átment gyülekezet élete ad­digra rendes kerékvágásba ke­rüljön, hogy jól tudják betöl­teni szolgálatukat nemcsak fejlődő községükben, hanem egész társadalmunkban is. A lehetőség erre adva van. Ta­valy került a gyülekezetbe új lelkész, aki úgy került visz- sza az Alföldre, mint aki na­gyon szereti azt, és az alföldi embereket. A jubilelumra való készülés első állomása volt az a nap, melyre a gyülekezet első al­kalommal hívta meg egyház- kerületünk püspökét. A gyü­lekezet életének rendeződésé­ről tanúskodik, hogy mikor D. Káldy Zoltán püspök a szó­székre lépett, a gyülekezet szép számmal töltötte meg a templomot. Igehirdetésében a püspök, melyet az 50. Zsoltár 14—15 versei alapján tartott, azt hangsúlyozta, hogy milyen módon tud az ember Istennek mindazért a jóért, amit ka­punk, hálával áldozni. Egyet­len egy lehetőség van az em­Egyházunk útja és teológiája Hazafiság és közéleti felelősség A hazafiság szó a felszaba­dulás utáni 25 évben óriási tartalmi változáson és gazda­godáson ment át. A magyar történelem előző évszázadai alatt ugyanis a magyar haza­fiság túlnyomóan harcot, ellen­állást, ellenzéki magatartást önvédelmet jelentett. Hol egy- egy nép és birodalom (török, osztrák-habsburg), hol egész Európa (1919) ellen kellett a magyar népet és hazát szere­tő hazafinak lenni. A hazafias költészet legnagyobb része is erről tanúskodik. A sok évszá­zados történelem ezt a hazafi- ságot termelte ki. Nem volt alkalom és lehetőség a kon­szolidált, önálló, békés haza­fiság élésére és előrevivő ha­gyományainak megteremtésé­re. A feudálkapitalista Ma­gyarországon sem fejlődhetett pozitívabb irányba a hazafias öntudat. Bátran írhatjuk az igazságtalanságok és az azokat kendőző hazug nemzeti ideoló­giák számlájára a hazafiság akkori sovinizmusba torzulá­sát. A nemzetiségi politika egymás ellen tüzelte a nem­zetiségeket és az egymás ellen kijátszott tömegek egymás ro­vására lettek „hazafiak”. E po­litika utolsó pokoli stációja a nyilas mozgalom s a népirtá­sig menő antiszemitizmus. A címben szereplő „közéleti felelősség” fogalmát szinte még csak most tanulgatjuk. Az igazi hazafiság a magyar történelem évszázadai során ugyanis hol a hamu alól pis­lákolva, hol az egész konti­nenst perzselöen élt és mele­gített, de a „jognak asztalá­nál” (Petőfi) egyaránt helyet- foglalás és vele együtt a fele­lősségben is egyenlő osztozás fogalma hiányzott az ezeréves Magyarország közéleti szótá­rából. Tagadhatatlan, hogy a protestáns egyházak sokat tettek és áldoztak a hazasze­retet ébren tartásáért, ápolá­sáért, közéleti felelősségük hordozása azonban inkább csak a vezető egyházi férfiak közéleti méltóságáért vívott harc volt, mint az egyház egyszerű népének közéleti fel­emelése. Ahol nincsenek emberi jo­gok, ott felelősség sincsen. Ezzel a — nagyon hézagosán vázolt — háttérrel indult el népünk és benne egyházunk a felszabadulás után. Olyan új úton, amelyhez alig voltak előzetesen kipróbált saját ta­pasztalatai, kikristályosodott hagyományai. A régi gazda­sági, politikai és társadalmi alapok és keretek szinte egyik pillanatról a másikra szűntek meg. Isten mégis erőt adott és utat mutatott. Az újjáépí­tésben megmutatta, mi az iga­zi hazafiság. Amikor nem va­laki, vagy valakik ellen kell hazafinak lenni, hanem való­ban az ország, a nemzet anya­gi és erkölcsi felemelkedé­séért. Az új utat kereső és talált egyház nem akart és nem akar valami külön keresztyén ha- zafiságot és közéleti felelős­séget kitalálni. Erre nincs is szükség. Luthernak Isten két­féle kormányzásáról szóló ta­nítását veszi alapúk Ennek korszerű, gyakorlati értelme­zésével éppen arra jött rá, hogy ezekben az ügyekben minden embernek, állampol­gárnak azonosak a feltételei és a feladatai. Arra mutat rá, hogy a keresztyén ember sem kivétel. A népünk iránti hű­ség és szeretet aktivitását Jé­zus nem oltja ki, nem is tere­li csak „lelki síkra”, hanem egész emberi életművünkben gyümölcsöztetni akarja. A múlt teológiája sokszor egyszerűen csak annyit mon­dott, hogy a keresztyén ember az államhatalom alávetettje és engedelmességgel tartozik. A mi teológiánk felismerte, hogy itt, a szocialista rendben többről van szó. A szocializ­mus nem vak engedelmessé­get, hanem felelős részvételt igényel mindenkitől a társa­dalmi életben. Tudásunk, te­hetségünk, pozíciónk mind fe­lelőssé tesznek a köz javáért. Életünk nem a „szabad ver­seny” nagy kalandja és az emberi társadalom nem az erősek nyílt vadászterülete, hanem az együtt élők, együtt fejlődők, egymásért felelősek közössége. Így lesz a frázishazafiság- ból igazi hazaszeretet és így kapcsolódik össze a közéleti felelősséggel. És ha igazán megtelik pozitív tartalommal, akkor túlterjed az ország ha­tárain is és kitárul az egész emberiség horizontjára. Ütőn van egyházunk is, né­pünk is és az egész emberiség is. Gazdagítsa Isten utunkat újabb felismerésekkel, tet­teinket és közös szándékain­kat újabb jó tartalmakkal, még több felelősséggel, hogy betölthessük Istentől rendelt feladatunkat. Baranyai Tamás bér számára, hogy a szívét, az egész életét áldozza Istennek. Az Istennek áldozott szívet azután az ember visszakapja, hogy ezzel szolgáljon a másik embernek. Egy gyülekezet is csak úgy tud Istennek szolgál­ni, ha mindenét Istennek ál­dozza. Csak így lesz ereje, hi­te arra, hogy jól töltse be szol­gálatát. Istentisztelet után a gyüle­kezet közös ebédjén az elhang­zott köszöntésekre válaszolva, a püspök annak a reménységé­nek adott kifejezést, hogy a megoldódott személyi problé­mák után a gyülekezet élete egyenes sínre jutott. Délután műsoros együttlétet rendeztek a gyülekezetben, melyen a püspök közel-kele­ti útjáról tartott élménybeszá­molót, melyben arra töreke­dett, hogy a gyülekezet fele­lősségérzetét még szélesebbre tágítsa Az együttlét szánvona­lát orgona-, hegedű- és ének­számok tették még hangula­tosabbá. Késő délutánba nyúlt az a beszélgetés, melyet a környe­ző lelkészekkel és a helyi ta­nács elnökével folytatott a püspök. Itt szó esett nemcsak a község fejlődéséről és ter­veiről, hanem arról a jó vi­szonyról is, amely államunk és egyházunk között fennáll. Késő este érkeztünk vissza Budapestre azzal a jó érzés­sel, hogy egy olyan gyüleke­zetben jártunk, amely azon az úton van, melyen ma járnunk kell. If j. Kendeh György Kincsesdoboz Volt édesanyámnak egy szép, cifra doboza. Ma bizonyosan giccses, vásári holminak mon­danák. Olaszhonból hozta ne­ki valaki ajándékba. Apró, gyöngyfényű kagylókkal volt sűrűn kirakva, élénkpiros se­lyemmel bélelve, aranyszínű volt a zára, szép formájú, ap­ró kulcs nyitotta. Anyánk min­dig a fehérnemüs szekrény leg­felső polcán tartotta fehér csipkekendője alatt. Gyermekkorunkban ez a do­boz volt a mesebeli kincses­láda, a titkok titkának r. fek­helye, a megközelíthetetlen csoda, amelyet félelemmel ve­gyes kíváncsisággal néztünk, ha néha titokban a kezünkbe vehettük. Mi lehet benne? — találgattuk. De a doboz zárva volt. Néma. Így hát továbbra is úgy könyveltük el magunk­ban, hogy anyánk drága, ér­tékes kincseket tarthat benne. Amikor elkerültem a szülői háztól, új dolgok keltették fel kíváncsiságomat. Cifra dobozt is láttam eleget, giccseset, öt­vösremeket és valódi ékkövek­kel kirakott királyi ékszertar­tót is. Űj titkok izgattak, új szekrények rejtett kincstartóit pillanthattam meg és a régi, kagylós kincsesdobozról meg­feledkeztem. ... Már közeledett a szüle­tésem napja azon a tavaszon, amikor anyám váratlanul itt­hagyott bennünket. Amikor kinyitottam szekrényét, meg­pillantottam a régi dobozt. Le­emeltem és magam elé tettem. Itt is, ott is lehullott róla egy- egy kagyló. A résekbe az évek folyamán vékony porréteg ra­kódott, a zár aranyszíne meg­fakult és a doboz sarkainak meglazult eresztékén át kivil­lant a bélés foszló, vörös sely­me. Gyermekkorunk kincses doboza, a titkok titkának őr­zője ott volt előttem. A zár­ban benne volt a kulcs, csak meg kell fordítanom és meg­tudok mindent __ Kí váncsisággal terhes gyer­meki áhítattal fordítottam meg a zárban a kulcsot. Csikorgóit a doboz teteje, amikor fel­emeltem és a bélés piros, fé­nyes selymén ott feküdt a két félig kész darab: egy fehér zsebkendő és egy lóherelevél formájú zöld tűpárna. Az én születésnapi ajándékaim let­tek volna. Hát ez volt a kincsesdoboz­ban! Az örömszerzés, az adni­vágyás tiszta ragyogású drá­gakövei: egy fehér zsebkendő és egy kis tűpárna képében, félig készen. Régen is ilyesmi lehetett a kincsesdobozban, de akkor még nem nézhettünk bele. És ta­lán jobb is volt, mert a mese­beli kincsek meglátására vá­gyó gyermeket kiábrándította volna ez a két félig kész, egy­szerű tárgy. Ma már tudom, hogy kincsek kincse volt a dobozban. Érté­kesebb a királyi ékszernél. Ta­lán, amikor először nyithat­tam ki, akkor indult el ben­nem a vágy: másokért élni és örökké adni szereiben, megér­tésben, ajándékban, önzetlen­ségben, türelemben, örökké, amíg csak Isten engedi. Megint születésnapot ünne­pelünk ezen a tavaszon is, mint akkor régen. A régi do­boz megint a kezembe került. Még ma is benne van a két fé­lig kész ajándék, úgy, ahogy anyám hagyta itt őket. És gondolatban végigfutottam az elmúlt éveken, rájöttem, hogy azóta hány újat készített a számomra és embertársaim szeretetében, figyelmében mindig elküldte hozzám. Így éreztem ezt most is, ami­kor egyik drága barátom for­dított az eddigi szokáson, és a saját születésnapomra ő hívott ünnepi vacsorára, hogy leve­gye rólam az utánjárás, a költ­ség gondját. Amikor a szobába léptem, az asztalnál ült minden bará­tom, mind, akik évről évre el­jönnek, hogy örömet szerezze­nek nekem. Meglepetten, meg- illetődve álltam meg az asz­talnál, amely körül a szeretet­től sugárzó szemek úgy ragyog­tak, mint anyám kagylós kin­csesdoboza, és adni vágyó pi­ros szívük, mint anyám dobo­zának belsejében a piros se­lyem. Mikor hazaértem, elővettem anyám kincsesdobozát, amely ma már az enyém. Teleraktam gondolatban a kapott sok-sok szeretettel, odatettem magam mellé a párnámra. Úgy alud­tam el 'magamhoz szorítva, mint gyermekkoromban, ami­kor nagyon boldog voltam. Az ágyam szélén meg ott ül­hetett anyám, mert álmaimban is éreztem adni vágyó meleg szivének dobbanását, simogató, drága kezét. Gyarmathy Irén Az Európai Egyházak Konferenciája 1970. évi rendes elnök­ségi és tanácsadó bizottsági ülését Hollandiában tartotta. A EURÓPAI BÉKE ÉS BIZTONSÁG ügye egyre nagyobb szerepet játszik az Európai Egyházak Konferenciája munkájá­ban. A hollandiai gyűlés első estéjén elhangzott Európai Egy­házak Konferenciája főtitkárjának jelentésével kapcsolatban elsőnek dr. Ottlyk Ernő püspök szólalt fel a plenárison, han­goztatva, hogy az európai egyházaknak nagy felelősséget kell érezniük az európai béke és biztonság problémája iránt. Han­goztatta annak a szükségességét, hogy az Európai Egyházak Konferenciája adjon választ a budapesti felhívásra. Williams főtitkár jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az európai biztonság­gal kapcsolatos kérdésekre, hangsúlyozva, hogy miközben a fő feltételek politikai természetűek, addig ennek a kérdésnek van­nak szellemi és humánus vonatkozásai is, amelyekben az Eu­rópai Egyházak Konferenciájának jobban részt kell vennie. Elhangzott az a megállapítás is, hogy „Az európai egyházak szolgálata a békéért és kiengesztelődésért Európában” kon­zultáció jelentésében, amely tanácskozást a Európai Egyházak Konferenciája szervezett meg 1969 végén, az európai bizton­ság ügyében tartandó politikai konferenciára szóló meghívást úgy ítélte meg, hogy az . nagy lehetőséget nyújt az európai nemzetek közti megértés elérésére. Az ilyen jellegű konferen­ciának kilátásai vannak a sikerre, ha kölcsönösen bizalom áll fenn, hatékony intézkedések következményeként, melyek csök­kentik a feszültséget és előmozdítják az igazságosságot”. A KAMBODZSA ELLEN ELKÖVETETT AMERIKAI AG­RESSZIÓ, a vietnami amerikai agresszió elleni tiltakozásra Alexij metropolita hívta fel az Európai Egyházak Konferenciá­ját. Ennek megfelelően Emmen elnök és Williams főtitkár le­velet intézett az Európai Egyházak Konferenciája nevében az Ázsiai Egyházak Konferenciájához, amelyben szolidaritásukról biztosítják a szenvedő ázsiaiakat, ugyanakkor hasonló levél ment az amerikai ökumenikus tanácshoz, amelyben az Euró­pai Egyházak Konferenciája felhívja őket, hogy tegyenek meg mindent az amerikai agresszió megszüntetésére. A EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA TANULMÁ­NYI MUNKÁJÁRÓL hangzottak el jelentések. Az 1. számú munkabizottság „Európai egyházai és más vi­lágrészek egyházai” címmel folytatott tanulmányi munkát. A 2. számú munkabizottság „Az egyház szolgálata a társa­dalomban” című témával foglalkozott. Elnöke dr. Nagy Gyula professzor, alelnökei Nicolaescu professzor (Románia), és Wil­liams dómprépost (Anglia), titkára Eggink (Hollandia). A bi­zottság nevezetes munkaülése volt 1969 novemberében a svájci Gwattban. Munkálatuk eredményét kb. 60 oldalas füzetben nyomtatásban is megjelentetik. Legközelebbi ülésük 1970. no­vemberében lesz. — A bizottság munkájáról dr. Nagy Gyula professzor számolt be, s válaszolt a felvetett kérdésekre. A 3. számú munkabizottság „Egyházközi kérdések a modern európai társadalomban” című feladatkörben dolgozott. A SZERVEZETI KÉRDÉSEK sorában Nyborg VI. (az Eu­rópai Egyházak Konferenciája VI. nagygyűlése) elé javaslat megy az Európai Egyházak Konferenciája működési szabály­zatának részleges megváltozásáról. Erre azért van szükség, mert a kétévenkénti nagygyűlésről a Konferencia áttért a há­romévenkénti nagygyűlésre. Ezért a tisztségek időtartamát a következőképpen akarják módosítani: Az elnökség és a tanács­adó bizottság tagjainak megválasztása nagygyűlésen történik, s az két nagygyűlés idejéig van érvényben. Ez hatévi időtarta­mot jelent, de ha ritkábban hívják össze a nagygyűlést, akkor természetesen továbbhúzódhat. Például Ottlyk püspököt Ny- borg V-ön választották az elnökség tagjává 1967-ben, ezért tisztsége Nyborg Vl-on. 1971-ben is érvényben van, egészen az 1974-re tervezett Nyborg VII. nagygyűlés végéig. Az elnökség és tanácsadó bizottság tagjainak egy része, kb. a fele ezért minden nagygyűlésen cserélődik. Az elnökség tagjainak számát legalább 5, S'legfeljebb 7 fő­ben határozzák meg. A tanácsadó bizottság tagjainak száma legalább 16, s legfeljebb 21 lehet. NYBORG VI. ELŐKÉSZÜLETEI sorában a főreferátumot „Szolgálat Istennek — szolgálat embereknek” címmel fogják tartani. 15—15 perces referátumot tartanak az altémákról: Crespy francia, és dr. Nagy Gyula magyar professzorok. Nagy Gyula professzor szereplése Nyborg VI. plenáris ülé­sén jelentős, mert az Európai Egyházak Konferenciája 1957 óta tartó történetében plenárison csak most tarthat először refe­rátumot magyar előadó. Az egyes altémákat szekciókban dolgozzák fel. Ezek a lé­mák a következők: 1. A szolgálat teológiája és a teológia szol­gálata a jelenlegi szituációban; 2. Mit jelent az istentisztelet ma? 3. Egyházak és keresztyének szolgálnak a társadalomban, a szociális és gazdasági igazság érdekében. 4. A keresztyének béke- és kiengesztelő szolgálata Európa és a világ mai poli­tikai feszültségterületein. 5. Az egyház jövendő feladatai. Nyborg VI. előtt Romániában 1970. szeptember 28—október 1-ig ülésezik az elnökség, amely Nyborg VI. előkészítésének végső feladatait oldja meg. Nyborg VI. 1971. április 26-án kezdődik, május 2-ig tart. Előző nap, április 25-én, még az elnökségi és tanácsadó bi­zottság ülésezik. A nagygyűlés színhelye a dániai Nyborg üdü­lőhely lesz. A magyar protestáns egyházak azzal a reménységgel vesz­nek részt az Európai Egyházak Konferenciája munkájában, hogy szolgálatot tehetnek mind az egyházak együttműködése, mind az európai béke és biztonság elősegítése terén. SZÜNIDEI FOHÁSZ Őrizz meg, ó Uram, az olyan szabadságtól, mely elpuhít, mely csak önkényesség, s nincs belőle haszna szívnek-értelemnek. őrizz meg, 6 Uram, az imátlanul induló s Istentől távol végződő naptól, üres lazsálástól, tétlen korhadástól. Kétértelmű beszédtől, mely nem tiszteli a szerelmet, középszerűségtől, bátortalanságtól, minden fegyelmezetlenségtől őrizz meg, ó Uram! Attól a veszélytől, hogy a szünidőben elfelejtselek s ne szeresselek eléggé — őrizz meg, 6 Uram! Kérlek, hallgass meg — hogy tekintetem tiszta legyen, hogy számat jó és bátorító szavak hagyják el, hogy lépésem határozott legyen, hogy kezem készen álljon adni s elfogadni, hogy szellemem éber legyen felfogni az igazságot, hogy életem dicső nevedet hirdesse, s téged dicsérjen Adj nyitott szemet, hadd lássam, milyen szép a világ, adj éber fület, hogy kiáltásod megértsem, adj szorgos kezet, hogy megragadjam a szabadságot, amelyet te adsz. Ámen. Reinhold Schneider után: B. M. DIETZFELBINGER PÜSPÖK ÜJRA HIVATALÁBAN Majdnem féléves betegség fontosabb püspöki teendőket után újból elfoglalta hivatalát látja el, de már részt vett jú- D. H. Dietzfelbinger müncheni nius második hetében a bajor püspök. Egyelőre csak a leg- egyház vezetőségének ülésén. CLEVELAND — NYUGAT Az amerikai Cleveland egyik 108 • istentiszteletet tartottak, magyar evangélikus gyüleke- felerészben angol nyelven, de zete, amelynek lelkésze Juhász a magyar nyelvűek látogatot- lmre, a lelkészi szolgálat fenn- tabbak voltak. A kazuáliák ál­tartásának jobb biztosítása ér- tálában emelkedtek. Kereszte- dekében munkatársi viszony- lés 9, temetés 11, úrvacsorázó ba lépett az ohiói egyházkerü- 560 volt, konfirmáltak 7-et. Es- let amerikai missziós bizottsá- ketés nem volt. Cleveland- gával, s így lehetővé vált a nyugat az amerikai magyar lelkészi javadalom megfelelő evangélikusság egyik legerő- rendezése. Az elmúlt évben sebb gyülekezete. A KÁBÍTÓSZEREK ELLEN A Német Szövetségi Köztár- déssel. Meg akarják szigoríta- saságban rendkívül nagymér- ni a kábítószerek importját és tékben elterjedt a kábítósze- akciót indítanak a fiatalok ká- rek élvezete — elsősorban a bítószerélvezése ellen, mert fiatalok között. A szövetségi nemcsak egészségi, hanem tár­gyűlés (parlament) is foglalko- sadalmi szempontból is sok ve- zik legközelebb ezzel a kér- szélyt rejt magában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom