Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-25 / 21. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72.

Isten megújít

Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete

Az EVT elnökei — a hagyományos gyakorlat szerint — az idén is üzenetet intéztek a pünkösd alkalmával a tagegyházakhoz.

Üzenetük bevezetőjében megállapítja: „Az örökké munkálkodó Szentlélek az egyházzal közölt ajándékai új megértésére vezetett el bennünket: újból felismertük Krisztusnak azt a szándékát, hogy minden korban, minden fajból, minden helyen és minden körülmények között szerves és élő egységet hozzon létre az emberek között, őbenne, a Szentlélek által, Isten mindeneket átfogó atyasága alatt.”

Az üzenet rámutat arra, hogy „továbbra is törekednünk kell az összes keresztyének egységére, de ugyanakkor nyitottságra is a világ iránt, megértve annak törekvéseit, eredményeit' és nyugtalanságát... El kell utasítanunk magunktól minden bűnt és minden emberi gonoszságot, ami eltorzítja az emberiséget, kezdve azokkal a bűnökkel, amelyek még mindig fellelhetők a keresztyén közösségben”.

A továbbiakban hangoztatják az EVT elnökei, hogy a keresztyéneknek részt kell venni „az emberek millióinak a nagyobb társadalmi igazságosságért és a világ fejlesztéséért vívott küzdelmében”. Majd arra biztatnak minden gyülekezetét és keresztyént, hogy örömmel vállalják feladataikat az emberiség egységének megvalósításában és a világ erőforrásai igazságos felhasználásáért vívott küzdelemben, mint Isten iránti engedelmességük megbizonyítását.

„Hisszük, hogy a Lélek munkálkodik mind a világban, mind az egyházban” folytatódik, majd az uppsalai nagygyűlés imádságával fejeződik be az EVT elnökeinek üzenete.

/

ki Ökumenikus Tanács elnökségének ülése

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége május 10-én ülést tartott, amelyen időszerű ökumenikus kérdések, a tagegyházak ökumenikus tevékenysége és az ökumenikus Iroda folyó ügyei kerültek megbeszélésre.

Beszámoló hangzott el a Keresztyén Békekonferenciáról, a különböző országokban működő regionális bizottságainak tevékenységéről, a KBK és a stockholmi Vietnam-konferencia kapcsolatáról, valamint azokról a tárgyalásokról, amelyek különböző római katolikus békeszervezetek és a KBK munkájának közelítésére irányulnak.

Jelentést hallgatott meg az elnökség az ökumenikus Tanács képviselőinek a közelmúltban és a közeljövőben különböző nemzetközi ökumenikus fórumokon folytatott tanácskozásokon való részvételéről, illetve a Magyarországra látogató ökumenikus vendégeiről. Jelentés hangzott el azokról az előkészítő tárgyalásokról, amelyek az európai protestáns egyházi lapok újságíróit magában tömörítő szervezet megkeresésére, ennek képviselői és az ökumenikus Tanács vezetősége között folynak a szervezet azon kezdeményezését illetően, hogy évi rendes közgyűlését 1969 őszén az ökumenikus Tanács rendezésében Magyarországon tartsa.

fiiagyar résztvevő a KBK Nemzetközi Bizottságának ülésén

Dr. Pálfy Miklós evangéli- vesz az NSZK-beli Georgstna- kus teológiai professzor, az rienhütteben a Keresztyén Bé- ökumeniikus Tanács főtitkára kekonferencia Nemzetközi Bi- f. évi június 1—6 között részt- zottságának ülésén.

A közép-európai református egyházak konferenciája Magyarországon

A Magyarországi Református Egyház meghívására 1969. május 27—30 napjain a középeurópai református egyházak Salatonfüreden konferenciát tartanak, amelynek témája a református katolikus párbeszéd. Meghívást kaptak a konferenciára az ausztriai, az olaszországi, a jugoszláviai, a romániai, a szovjetunióbeli, a

csehszlovákiai, az NDK-beli és a lengyelországi református egyházak képviselői, továbbá a Keresztyén Békekonferencia, a moszkvai Patriarchatus és a bensheimd Hitvalláskutató Intézet megfigyelői. Megfigyelőkkel képviseltetik magukat a magyarországi testvéregyházak és a Magyarországi Római Katolikus Egyház.

REFQRMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG

A Református Világszövetség Nairobiban, az afrikai Kenya állam fővárosában tartja világgyűlését 1970 augusztusában. A nagygyűlés témája ez lesz: „Isten kiengesztel és megszabadít.”

ÜJ EVANGÉLIKUS PÜSPÖK ROMÁNIÁBAN

A kereken 185 000 lelket — az ország 1 %-át — számláló Romániai Szász Evangélikus Egyházban új püspököt választottak Dr. Albert Klein személyében, aki a 85 éves korában s püspökségének 23-ik esztendejében elhunyt Dr. Friedrich Müller utódja.

A most 59 éves püspök Se- gesvárott született, Marburg- ban, Kolozsvárott és Tübin- genben végezte a teológiát s legutóbb a brassói szász gyülekezet lelkészeként szolgált. Dr. Albert Klein nős, öt gyermek édesapja.

A „prófétai 44

A Szentírásban számos olyan szakaszt találunk, amelyre éppen pünkösdkor jó figyelni. A mi időnkben pedig különösen is hangsúlyossá válik számunkra ez a „pünkösdi ige”: „Sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentiélektől indíttatva szóltak az Isten szent emberei” (2 Pt 1,21).

Ézsaiás és Jeremiás, Ezékiel és Dániel, Péter és Pál, Jakab és János nem emberi álmokról „meséltek”, nem is a maguk agyának termékeit propagálták, hanem a Szentlélektől ihletve és megragadva, foglyul ejtve és „elhíva” azt szólták, amit szólniuk „kellett”. „Mint csontjaikba rekesztett tűz” égette és hajtotta őket Isten Lelke, hogy nyilvánosságra hozzák mindazt, amit a Szentlélek rájuk bízott. Mindezt nem „automata gép”-ként tették, nem úgy, hogy a Szentlélek kikapcsolta „egyéniségüket”, ismereteiket, műveltségüket, hanem ezeket felhasználta arra, hogy „ember-közeibe” kerülhessen a „prófétai szó”, örüljünk annak, hogy a Szentírás nem készen „poty- tyant az égből az ölünkbe”, valamiféle „gyorsírási jegyzet” alakjában, amelyet valamelyik égi angyal írt volna egy „égi íróasztalon” az Isten „diktálá- sára”, hanem emberek írták azt, de olyan emberek, akiket a „Szentlélek indított” a szóra is és az írásra is.

Az a prófétai szó, amelyre a Szentlélek indította a szent embereket, mindig valami feltárást, leleplezést, nyilvánosságra- és világosságrá-hozást jelentett „Isten szent embereinél”. Azt hozták nyilvánosságra, amit az ember saját értelmével soha sem tudott volna „kitalálni” a láthatatlan Istenről, az Ö akaratáról, szándékáról és lényéről. Az „elrejtett Isten”-t leplezték le a Szentlélek indítására és vezetésével. A próféták egy adott történelmi helyzetben, a történelemnek egy meghatározott időpontjában, éppen a Lélek vezetésével merték és tudták azt mondani: „Ezt mondja az Űr...” A prófétai szó így mindig világosságot jelentett a sötétségben, tanácsot a tanácstalanságban, kiutat a zsákutnül szükség volt és szükség van a Szentlélektől indított prófétai szóra, amely hirdeti Jézus életének, halálának, feltámadásának értelmét. A „prófétai szó”-ban működő Szentlélek megvilágosító munkája nélkül Jézus halála és felcában, mert Isten akaratát közvetítette és tárta fel.

Ugyanennek a „prófétai szó”-nak a szolgálatában álltak az evangélisták és az apostolok is, annak ellenére, hogy magában Jézus Krisztusban Isten teljesen „leleplezte önmagát”, megmutatta, hogy kicsoda O és mi a velünk való szándéka. Még ezután a nagy „leleplezés” után is szünteleE héten...

Balassi Bálint

halálának 375. évfordulójára emlékezünk.

Balassi Bálint 1551-ben született. Első nevelője — a tudatosan a lutheri hitet valló édesanyja mellett — Bornemisza Péter püspök, a magyar evangélikus reformáció legműveltebb alakja volt, akinek szellemi hatása egész életművére kiterjedt.

A hányatott életű, szerencsétlen sorsú ember első olyan magyar nyelven író költőnk, akit világirodalmi mércével lehet és kell is mérnünk. Vallásos, szerelmi költeményei, a szabadság szépségét hirdető versei csakúgy örök értékei a magyar irodalomnak, mint az utóbbi időkben újra felfedezett s előadott drámái.

A török elleni harcban, Esztergom ostrománál súlyos sebet kapott s embertelen kínok között halt meg — 1594. május 26- án. Utolsó szavaival így búcsúzott az élettől: ,A Te katonád voltam Uram, a Te seregedben jártam ...”

IMÁDKOZZUNK

Ür Jézus Krisztus! Te magad vagy az út, igazság és élet. Bűneinkben, tévutainkon, lélektelen szokásokban megfáradtán jövünk Hozzád. Enyhítsd szomjúságunkat, töltsd meg örök tartalommal életünket. Bűnbocsánatod szabadítson meg a kedvetlen levertségtől, Lelked ereje lendítsen örvendező, szíves buz- góságra az ünnepnapok és hétköznapok szolgálatainak útján. Add áldozatos, mentő és építő szeretetedet szívünkbe. Taníts a jó példákat érteni és követni.

Mennyei Atyánk! ígéretedhez híven nyújtsd nékünk legnagyobb ajándékodat. Részeltess a Magad és Szent Fiad Lelkének adományában, hogy Veled közösségben lehessünk, szere- tetedért viszontszeressünk, Néked szívesen engedelmeskedjünk, megváltó terveid eszközei lehessünk.

Szentlélek Űristen! Ne vesd meg méltatlan életünket. Építs otthont, templomot bennünk Magadnak. Légy vigasztalónk, tanítónk és erőnk, örökre köss bennünket össze mennyei Atyánkkal, megváltó Urunkkal, hitben eleinkkel, lélekben testvéreinkkel és minden embertársunkkal. Amen.

támadása nem jelentene szamunkra semmit. Ilyen értelemben-az Újszövetség területén a „prófétai szó” elsősorban az ige helyes magyarázását és alkalmazását jelenti, továbbá a szemmel még nem látott, de remélt örök üdvösség hirdetését.

A ma egyháza sem élhet prófétai szó nélkül. A „prófétai szó” pedig ma sem jelent valamiféle „jóslás”-t, hanem elsősorban az igének megértését és alkalmazását azok között a társadalmi, gazdasági és politikai körülmények között, amelyek között itt és most az egyház él. A „prófétai szó” a régi-régi igének a „leleplezését” jelenti abban a vonatkozásban, hogy a mi helyzetünkre nézve miként kell azt érteni. Ilyen értelemben minden jó prédikáció vagy bibliamagyarázat a „prófétai szó” kimondását jelenti, illetve kell jelentenie. Az az igehirdető, aki egy-egy bibliai textus magyarázata közben pontosan elmondja, hogy pl. Pál apostol a tnaga idejében miért írta azt, amit írt, és milyen körülmények között írta azt, amit írt, de nem mondja el azt, hogy itt Magyarországon éspedig a szociálisa társadalmi rendet építő Magyarországon, mit jelent a régi páli ige a mi egyházunk és a mi egyháztagjaink számára — legfeljebb „mesél”, de nem „prófétai szó”-t mond. Pedig a gyülekezeteknek nem arra van szükségük, hogy az igehirdetések visszavigyék őket több mint 1900 évvel ezelőtti időkbe és megmagyarázzák nekik, hogy ott és akkor hogyan éltek az emberek és milyen problémákkal küzködtek, hanem arra van a gyülekezeteknek szükségük, hogy a „prófétai szó” nyomán megtudják: hogyan kell ma nekik élni, szolgálni és hivatásukat betölteni.

Az én tapasztalatom az. hogy gyülekezeteink jelentős része nem szereti a „prófétai szót”-t, — a Biblia szavával élve — „viszket a fülük” tőle. Sok gyülekezet jobban szereti a bibliai történetek színes „el- mesélgetését” a mai helyzetre való alkalmazásuk nélkül. Szívesen veszik a gyülekezetek a „tékozló fiú” történetét mindaddig, amíg a lelkész „elbeszélgeti”, hogy milyen engedetlen volt az a kisebbik fiú, hogy jutott a disznók vályújáig, aztán hogyan ölelte magához „megtért” gyermekét az apa, de már „viszket a fülük”, a gyülekezeti tagoknak, ha arról prédikálunk hogy a „megtérés” a mi körülményeink között jelenti pl. a keresztyén „felsőbb- rendűség”-tudatából, mindenfajta sovinizmusból, antiszemitizmusból, antikommunizmus- ból való megtérést is, és azt is, hogy mint „megtért”, új emberek tegyünk erőfeszítéseket a társadalmi igazságosság megvalósításáért, az éhség legyőzéséért. a faji megkülönböztetés eltörléséért az egész földön. Pedig ez a „prófétai szó” és nem a „tékozló fiú” története önmagában! Ahol a „prófétai szó” hirdetése elnémul a lelkészek ajkán és ahol a gyülekezetek megvetik a prófétai szót, elfordulnak attól, nem akarják hallani vagy egyszerűen „politizálás”-nak minősítik, ott már lényegében nincs is gyülekezet. Ott már a lelkész nem Isten akaratát „leplezi le” éppen a prófétai szóval, hanem a lelkész vagy a maga „tudományát” hirdeti vagy a gyülekezet hangját és kívánságát „visszhangozza”. A gyülekezetét pedig nem fogja megtartani a jövendő számára a „saját hangjának prédikálá- sa”. Az ilyen „prédikáció” lehet szép is, hangulatos is, megnyugtató is, de a „prófétai szó" hiányában haszontalan és szeretetlen, mert éppen azt nem mondja meg a gyülekezetnek, hogy itt és most mi az Isten akarata! Pedig a Szentlélek, 0 pünkösdi Lélek, a „vezérlő” Szentlélek erre indítja a lelkészeket és a gyülekezeti tagokat.

De van még egy másik-fajta „prófétai szó” is. Ezt akkor kell kimondaniuk lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak, amikor olyan kérdésekben is kell dönteniük, amelyekre nézve nincs „textus” vagy egyáltalán utalás a Szentírásban. A modern tudományos-technikai fejlődés olyan eredményeket hózott létre, amelyekről a Biblia emberei még nem tudhattak és így- nem is foglalkoztak vele. Többek között ilyen az atombomba, az atomháború, a légkör „szennyeződésé”-nek problémája. Amikor e kérdésekben „textus nélkül” kell szót kimondani, annak is „prófétai szó” jellege van! Ilyen szó kimondására — az atomháború elítélésére! — ugyanaz a Szentlélek indít, aki nemcsak „hívja, gyűjti” Isten népét, hanem ilyen értelemben is „megvilágosítja”.

A „prófétai szó” kimondására és meghallására hív ma bennünket a pünkösdi Lélek!

D. Káldy Zoltán

LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG

21 evangélikus és katolikus résztvevője volt annak az ülésnek, melyet május első hetében rendeztek meg a Róma melletti Nemiben. »Az evangélium és az egyház” volt a témája a Lutheránus Világ- szövetség és a római katolikus egyház által alakított közös bizottsági ülésnek.