Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-28 / 52. szám
' I Tizenegyedik parancsolaf Nemzedékről nemzedékre Immáron kétezer esztendő óta forrósítja át a szíveket a karácsony éjszakáján elhangzott evangélium. Az aneyali üzenet szavai akkor tudtak igazán mélyre hatolni az emberi szívekbe és akkor tudtak a sejtek és idegek szöveteiben szinte fizikai áramlást előidézni, amikor hiányzott „e földön a békesség és a jóakarat”. És ha visszatekintünk az emberiség kétezer év óta megtett útjára, akkor azt látjuk, hogy nem gyakran, hanem ál’andóan hiányzott a békesség és a jóakarat. Talán ezért volt minden karácsony éjszakáján balzsam ez az ige a nyomorult, sokszor kisemmizett, harcokba, háborúkba kergetett szenvedő, vérző szívű milliók számára az evangélium: „e földön békesség és az emberekhez jóakarat”. Viszont valószínű, hogy a békesség és a jóakarat szakadatlan hiánya, e szomorú tapasztalati valóság késztette az egyházat arra, hogy más irányba terelje e kijelentés értelmét. De nekünk világosan kell látnunk, hogy a karácsonyi üzenet egyértelműen ezt mondja: „e földön békesség”. Vagyis az első karácsonyi éjszaka e földnek, a mi glóbusunknak hirdetett békességet. Isten nem spirituaUzálta el a békességet, hanem konkrétan azt üzente, hogy e földnek legyen békéje. Tévedés ne essék: Isten legalább úgy ismerte az emberi nem történetét, harcát a megélhetésért, küzdelmét a fejlődésért, ismerte okkal, vagy ok nélkül lefolytatott véres és kegyetlen háborúit, ahogyan mi ismerjük. Ezért ez a kijelentés részéről nem egyszerűen ' ábránd, irreális óhaj, naiv elképzelés, hanem parancsolat. Az első gyilkos, Káin megbélyegzésétől hosszú út vezetett karácsony éjjeléig. A megöltek vére évezredeken keresztül kiáltott az égre, míg Isten a Tízparancsolatot „új parancsolattal” egészítette ki: „e földön legyen békesség és az emberekhez jóakarat”. Egyértelmű, világos parancsolat ez, mint a Sinai-hegyen adott Tízparancsolat. Merőben más kérdés, hogy Isten parancsolatait az ember miképpen tudja, vagy nem tudja megtartani. Viszont ettől függetlenül örök érvényű az ő törvénye. Előbb karácsonyi evangéliumnak mondottuk „e földön békesség és az emberekhez jóakarat” angyali szózatát, most pedig törvénynek, parancsolatnak. Nincs valami ellentmondás ebben? Ügy véljük nincsen. Mert a történet szerint először a „nagy öröm meghirdetéséről” van szó, vagyis a világ Megtartója rátette lábát földünkre és ennek egyenes következménye, hogy e földön megkívántatik a békesség. Ügy vagyunk ezrei, mint a másik karácsonyi evangéliummal: „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta”, majd néhány fejezettel később azt mondja a Fiú: „Űj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.” Evangélium és parancsolat újszövetségi értelemben ilyen összefüggésekben konkretizá-, lódik. Persze az egyház, a gyülekezet, a hívek kudarca, bukása és sokszor tehetetlensége mellett és ellenére. És így minden egyes karácsony nemcsak nosztalgia, magasan lángoló vágy, hanem kemény dobszó a lelkiismereten, figyelmeztetés, megújuló parancs: e földön pedig (legyen) békesség és az emberekhez jóakarat. Viszont ti keresztyének vagytok a tanúim, hogy ezt, mint az újszövetség első parancsát lerögzítettem, vagy ha úgy tetszik, tizenegyedik parancsolatként odafüggesztettem a Tízparancsolathoz. Ejtsünk néhány szót még a jóakaratról Is! Vannak az emberi életnek, főként belső világának olyan dolgai, amelyeket polgári értelemben nem lehet parancsolni. Polgári értelemben nem bűn, ha én nem szeretek valakit, és nem is lehet parancsszóra szeretni, tűrni, jóindulatot, jóakaratot gyakorolni. De talán feltűnt már sokunknak, hogy Krisztus chartájában a legtöbb parancsolat éppen ilyenekre vonatkozik. Ezt a lezárt, titokzatos világot, ahol az indulatok fakadnak, regulázzák az ő parancsolatai. Az értelmi, érzelmi, akarati világot szabályozza, amelyele nem teljesítése esetén nagyon rendes emberek lehetnek még, de nagyon rossz, csapnivaló keresztyének. Az újszövetség „első hangvétele” tökéletesen egybecseng Jézus valamennyi parancsolatával. „Az emberekhez jóakarat” folytatódni fog az evangéliumok lapjain. Nem akarjuk itt meghatározni a jóakaratot, de mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a romlott, rosszakarat szülőanyja minden gonoszságnak. Ez egyenlő a végtelen önzéssel, rosszindulattal, haraggal, KÉT KARÁCSONY 1944 Hozzátok szólok, fiatalok, akik nem éltétek át... Lássan leszállt az alkony. Dermedt csend támadt. Érezni lehetett, hogy valami készül. Valami iszonyatos, testet kínzó, lelket gyötrő fájdalom szakadt ránk. A csendet váratlanul dörrenés, vijjogás, kattogás törte meg — és lementünk a pincébe. Elaludt a villany, a csapból nem folyt a víz, dideregtünk, fáztunk a hidegtől és a félelemtől. Nem tudtuk, hány hétig leszünk odalenn és mire újra felmegyünk, nem ismerünk Budapestre... Nem tudtuk, hogy minden rom lesz, hogy sírokkal telnek meg az utcák, az udvarok, hogy amikor majd el szeretnénk indulni, nem tudjuk merre menjünk, hová hajthatjuk le a fejünket. Mérhetetlen szenvedés mögöttünk, sok-sok előttünk. Karácsony volt. Soha szomorúbb, soha fájdalmasabb... Az esthomályban, szemközt a hegyen, recsegve-ropogva égett egy ház. A kapu előtt két kislány ácsorgott a hóban. Sírtak. Eltévedtek, nem találtak haza. Két ázott veréb a kietlenségben ... A félhomályból egyszerre sejtelmes árny bontakozott ki. Egy holtra fáradt ló botorkált a járda mellett. Vér csörgött róla. Meglátta a két gyermeket és segélykérőén nézett feléjük. Odajött, egészen a járda szélére és ott rogyott össze a két gyermek előtt. Azok pedig lehajoltak hozzá és simogatták, amíg örökre el nem aludt, és talán azt érezte, hogy az ember mégis jó; érdemes volt szolgálni... gyűlölettel, bosszúval. Az emberiség és az egyes ember elviselhetetlen keresztjét ez az indulat rakta vállára. ,A jóakarat viszont a szerelet létráján az első fok. Hallottuk-e valaha, hogy bármelyik állat saját fajtáját halomra ölné? Egyedül az ember volt képes arra, hogy saját fajtáját szisztematikusan, rendszeresen ölje évezredeken keresztül. Ki tudtuk-e téoni a gyűlölködés mély gyökereit emberi nemünkből? A karácsonyi parancsolat megálljt int. Jóakaratot rendel'el. Fegyverszünetet és békét, tárgyaló- asztalt és bizalmat. Jóakaratot, hogy legalább a természeti világ rendjébe illeszkedjünk bele és ne „lógjunk” abból ki. És lám, milyen aktuális a karácsonyi evangélium, vagy ha úgy tetszik, parancsolat napjainkban is. Békesség és jóakarat! hogy elvonuljanak életünk ege felől a félelem fekete fellegei, hogy egymás szemébe merjünk nézni és ki merjük jelenteni: nem vagyok és nem akarok a farkasod lenni. Bennem elvégezte karácsony a munkáját, világosan látom, mit akar Isten: „e földön legyen békesség és az emberekhez jóakarat”. dr. Ródey Pál Áprily Lajos: KARACSONY-EST Angyal zenéje, gyertyafény — kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást. csak jó, meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? — kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek "között, karácsonyi koldus-kezem. A költő „Akarsz-e fényt?” címen megjelent postumus kötetéből. KICSI GYERMEK... Argentin karácsonyi népdal 1 J. • • "•■J Jj I r-P-----F-í---IS IIÉI *3* 1969 Huszonöt év múlt el azóta. Megfáradva, megőszülve, megtépázott idegekkel, de szívemben megbékélve ülök le, hogy levelet írjak, úgy, mint valaha régen, gyermekkoromban. Drága Jázuskám! Felnőtt gyermek ír most Neked. Nem kér Tőled semmit, csak arra vágyik, hogy megpihenve elbeszélgessen Veled. Ha visszanézek, Jézuskám, az elmúlt 25 esztendőre, bevallom, boldog vagyok, hogy megéltem. Olyasvalamire tettem szert, amivel sok más ország gyermeke nem dicsekedhetik. Olyan valakivé lettem, akivé enélkül a 25 év nélkül nem lehettem volna. Ne vedd kérkedésnek, de szeretem ezt a mai önmagamat. És bevallom Neked, hogy kétségeim mellett közelebb kerültem Hozzád. Ez a 25 év emberré érlelt, emberré, akiben elmélyült a karácsonyvárás is. Túl a csillogáson, közelebb került hozzám a béke értelme. Nem kérek tőled, köszönök Neked. Megköszönöm ezt az elmúlt 25 évet Megint itt a karácsony. A világ szeretetre vágyik. Karácsonyfák állnak az utcákon, az erkélyeken, az üzletekben és amikor bezárják szent estén a temetők kapuit, karácsonyfák lobognak majd a sírokon is. Igen, ilyen a béke. Örömteli, boldog egymásnak élés a karácsonyi gyertyák lobogása alatt. Jézuskám, mégis kérek! Békés, áldott huszonöt éveket! \ Gyarmathy Irén Kicsi gyermek látni gyertek pásztortársak Manuelnek hívják őt, a régen vártat. Ami tőlünk tellett adjuk néki át, A szegények szíves, tisztes szándékát f Mi nagy útról jöttünk, Betlehembe értünk Csudafényű csillag világított nékünk Ami tőlünk tellett adjuk néki át, A szegények szíves, tisztes szándékát Ide jöttünk hozzá, mert bajban a kisded, Mi segítsünk rajta, bár a szivünk reszket. Ami tőlünk tellett adjuk néki át, A szegények szíves, tisztes szándékát A „Karácsonyi dalok” című Qualiton hanglemezről, A Madrigál-kórus énekli. Huszonöt éve történt V. Az egyre kilátástalanabbá vált helyzetben megpróbálják a felekezeti összefogást meghirdetni, mintha a vallási erők ösz- szefogásával segíteni lehetne a körülményeken. „Háborús jelenségek, amiket ma tapasztalhatunk: mindenféle híresztelések, melyek állandóan rontják és bontják belső ellenálló erőnket. A lázgörbe kezd a csúcspont felé közeledni. Keresztyén nemzetszolgálat volna, ha az egyházak félretéve belső ellentéteket, elásva a felekezeti harc ma végképpen időszerűtlen csatabárdját, nyílt kiállással, közös erővel, példát adó módon hirdetnék meg a harcot a belső szétszakadozás és elerőtlenedés ellen” (Keresztyén Igazság 1944. 9. sz. 200.). Augusztus végétől a Szlovák Nemzeti Tanács a Csehszlovák Köztársaság nevében kezébe vette a törvényhozó és végrehajtó hatalmat. Megkezdődött a szlovák nemzeti felkelés. Szeptember 2-án a szovjet csapatok elérték a bolgár határt, szeptember 6-án pedig a jugoszláv határt. Szeptember 23-iól Magyarország területén folytak a harcok. Szeptember 25-án felszabadult Makó. Október 1-én Horthy megbízottjai Moszkvába érkeztek fegyverszüneti tárgyalásokra. „A tizennyolc éves ifjakat honvédelmi munkára veszik igénybe a 8. és 9. hadtest területét kivéve az egész országban” (Harangszó 1944. 39. sz. 174.) Ez már azt jelentette, hogy a kassai és a kolozsvári hadtest területét nem tudta elérni ez az intézkedés, „összeírják a IS—48 éves férfiakat. A személyi gazdálkodás országos kormánybiztosa elrendelte, hogy jelenleg katonai szolgálatot nem teljesítő minden 18—48 éves férfi október 15-én lakóhelyén összeírás céljából jelentkezzék” (Harangszó 1944. 41. sz. 182.). Jönnek a kárjelentések az ország minden vidékéről. A háború következtében megalead az egyházi élet. „Hatvan. Bombatámadás következtében a torony faszerkezete megégett, a toronysisak ledőlt, a tetőzet és az ablakok egy része megrongálódott és az orgona majdnem teljesen a tűz martalékává lett. A lelkészlakon egy szobában keletkezén tűz, amit sikerült hamar eloltani, s így a bútorzat csak részben égett el, illetve rongálódott meg” (Evangélikus Élet 1944. 40. sz. 3.). Az Alföldről pedig ezt jelentették: „Az országhatáron és a magyar Alföldön folyó harcok következtében alföldi gyülekezeteinkben több helyen templomok és egyházi épületek kárt szenvedtek. Különösen a csanád—csongrádi, arad—békési egyházmegyében vannak nagyobb károk” (Evangélikus Élet 1944. 42. sz. 7.). Október 15-én Horthy kormányzó bejelentette a budapesti rádióban, hogy fegyverszünetet kért. Majd lemondott és átadta a hatalmat Szálasinak, aki semmisnek nyilvánította a fegyverszüneti kérelmet. A nyilas intézkedések szerint kiterjesztették a rögtönítélő bíráslcodást, halál vár „a rendbontókra, a lázítókra és a rémhírterjesztőkre”. Rendelet jelent meg a zsidók csillag- viselésének kötelességéről (Harangszó 1944. 44. sz. 194.). Október 11-én felszabadult Szeged, 21-én Baja, Debrecennél tombolt a nagy páncélos csata. Október 31-én Kecskemét, november 4-én Szolnok szabadult fel, november 10-én a szovjet csapatok elérték a Budapest—Miskolc vasútvonalat, november 29-én átkeltek a Dunán és felszabadították Mohácsot, Pécset, december 3-án felszabadult Miskolc. Ebben a helyzetben az evangélikus püspökök arra hívták fel a lelkészeket, hogy maradjanak helyükön. A' bányakerülstit püspök körlevélben kötelezte a lelkészeket a gyülekezetükhöz való hűségre: „Mindenkinek ki kell tartania azon a helyéit,' ahová őt az Isten gondviselő akarata és megtartó kegyelme ál-* lította”. A tiszakerületi püspök körlevele szerint: „Arra kérek minden egyházi alkalmazottat, hogy maradjon őrhelyén, s teljesítse lelkiismeretesen vállalt kötelezettségét. Látásim szeri -1 a pásztornak a nyáj mellett a helye” (Evangélikus Élet 1944 42 sz. 3.). Amikor kiéleződött a „menni vagy maradni?” problémája, ami azt jelentette, hogy elhagyja-e az ország területét valaki a fasisztákkal vagy bevárja a felszabadulást,. a Harangszó is a püspöki körlevelekkel összhangban, Reményik Sándor „Eredj, ha tudsz..." című versének megszólaltatásával figyelmeztetett az itthoni kötelességekre (Harangszó 1944. 51. sz. 222.). D. dr. Ottlyk EnS RÓMAI KATOLIKUS MISSZIONÁRIUSOK ÉS AZ ÖKUMENIKUS SZELLEM! A Református Világszövetség elnöke, dr. Wilhelm Niesel (májusban járt hazánkban!) több hetes látogatást tett Indonéziában a Református Világ- szövetség tagegyházaiban. Jelentésében hangsúlyozottan elmondja, hogy Timor szigetén és a szumátrai református egyház területén furcsa módon aktivizálódtak a római katolikus misszionáriusok. Egymás után jöttek létre római katolikus missziós iskolák és klinikák, ahol ellenszolgáltatás nélkül kapnak a betegek gyógyszert és a parasztok ingyen kapnak mezőgazdasági fölszerelést és ruházatot. A Batak-Földön egyenesen „burgonya-keresztyénekről” beszélCHICAGO Tüntetők és rendőrök véres összeütközésére került sor legutóbb Chicagóban. Eközben rendőrök betörték az egyik metodista templom kapuit, behatoltak a templomba és 43 egyetemi hallgatót letartóztattak, akik háború ellenes tüntetést szerveztek és ilyen tüntetőket gyűjtöttek össze a templomban. ARGENTÍNA Az Argentínai Egyesült Evangélikus Egyház azt javasolja öt evangélikus egyháznak és több skandináviai eredetű gyülekezetnek, hogy egyesüljenek egy evangélikus egyházzá, hogy így Argentínában, Para- guayban és Uruguayban szétszórtan élő evangélikusok közös céljaik megvalósítása végett alkossanak egy családot nek, mert Timor szigetén a protestáns egyház ennek az akciónak az „eredményeként” mintegy 10 000 tagját veszítette el. Niesel professzor ezeket a problémákat meg akarja beszélni a legközelebbi római katolikus-református megbeszélésen.
