Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-21 / 51. szám
Hans volt az utolsó Hiiszoiiüf éve löríénl IV. Harisnak hívták, és akkor Is karácsony közeledett. De milyen más volt az a karácsony! Utolsónak 6 futott ki a templomból. Dicsekedve mesélte, hogy bent többször cél- bavette az oltárkép Krisztusát, lőtt, és szíven is találta A következő percben a Kossuth utca sarkán álló motor áramot bocsátott a vezetékbe, hatalmas robbanás reszkettet- te meg a levegőt, a torony megemelkedett, mint amikor a haldokló kínosan nagyot lélegzik, s leomlott a templommal együtt. Az utolsó lélegzetet is kifújta magából. Porfelhőt kavart, törmelék és vakolatdarabok szálltak, aztán elült minden némán, romhalmazban, szörnyűségesen. Az emberek dermedt torkán — akik a detonáció után ki merték dugni a fejüket az ajtóréseken — az uramjézus is alig talált utat. Így történt 25 évvel ezelőtt, december 9-én déli 1 órakor, Ve esésen. A szívbe-agyba-idegekbe barázdákat maró emlékek legendákat vajúdnak. Szárnyra kelt, hogy a romok maguk alá temették a Krisztusra célba lövő, fekete csizmás, SS-kar- szalagos hetyke Hansot. De nem így történt. Később, amikor a romokat sírásra szorult szívű emberek elhordták, nem találtak alatta egyetlen holttestet sem. Ügylehet Hans még él. Bár eleshetett Pesten, vagy Budán. Lehet, hogy abban a hullahegyben volt ő is, amelyet a Szilágyi Erzsébet fasor elején kerültem el, amikor 12 üldözött gyermeket — akik még nem tudták, hogy árvák, vagy sem — vezettem a Gellérthegy oldalából a Völgy utcai gyűjtő-otthonunkba, s szóltam nekik: ne nézzetek oda... Luther-kabát volt rajtam, a vállamon kopott cirokseprű, rajta két gyermek ba- tyúja-motyója. így jártunk akkor, a behavazott téli Budán, 1945 első hónapjaiban. De lehet, hogy Hans átvészelte a háborút, esetleg,a háború utáni számonkérést is. Akkor ma őszülő halántékú. javakorabeli férfi valahol a Rajna mentén, a Fekete erdő tájain, vagy a Thüringer A vecsési fatemplom — Előtérben a felrobbantott templom alapjait bontják Waldban. Szeretnék a szemébe nézni. Megkérdezném: — Maga lőtte szíven Krisztust? De én hiszem, hogy az a Hans, aki akkor tizennégy aknát helyezett el a vecsési evangélikus templomban, s mint aki jól végezte dolgát, azzal szórakozott, hogy búcsúzóul a robbanás előtt célba lőtt az oltárkép Krisztusára, nem él többé. És azok a Hansok nem élnek többé. És a mai Hansok nem is engedik feltámadni azokat, akik a démoni vezérletre öltek-romboltak. Hans öve csatján is ott volt a felírás — miközben Krisztusra lőtt — „Gott mit uns!” Micsoda démoni anakronizmus! A vecsési gyülekezet temploma, parókiája romban volt. Papjának négy gyermeke pusztúlt el a háborús nyomorúságok között. Dermedt csend nehezedett rájuk. De ez a démoni világ elvonult fölülük. A romokat elhordták, de az alapok me- mentóként 25 éven át álltak. Külföldi hittestvérektől kaptak egy összerakható fatemp- »lomot. Ma is az áll a régi templom alapjai mellett. Hosz- szú évek után modern, új parókiát építettek. Ma pedig csákányt eresztettek a régi alapoknak, mert építeni kezdik az új templomot. Eközben találták meg a régi templom alapkő-okiratát. Meghatottan fogja az ember kézbe a sárgult papírlapot. „A szebb és jobb jövőbe vetett hit reménységéről” szól 'az 1930-ban keltezett írás. Említi az első vecsési istentiszteletet, amelyet Kuthy Dezső akkori egyetemes főtitkár tartott 1923-ban, — a bizodalmát és bátor akarást, amely hét évre rá templomépítésbe fogott —, de legjobban a prófétai óhaj szorítja össze az ember szívét a szöveg végén: „adjon a hit melege gyógyírt a fájó sebekre...” Huszonöt év távlatában Is ez az imádságunk. Advent első vasárnapján emlékezett a gyülekezet a 25 éves múltra. Míg az előadást tartottam, valami belső szorongás kelt bennem: ez az a hely... Az egész fasizmus ka- rakterizálódott abban a 14 aknában, az esztelen tettben, a Krisztus-képre lövő Hansban, a porfelhőben, — ami végül is micsoda történelmi vihar kavarta porfelhő volt! Ma pedig áll a parókia az ideiglenes fatemplom mellett, s templomépítésbe fognak ismét. „Ismét!” Az egész gyülekezet még nincs ötvenéves. Fiatalok szavalnak, a gyülekezet énekkara finom mívű dallamokat ad elő, Marschalkó Gyula lelkész meleg szavakkal tartja össze a nyáját, öre- gek-fiatalok együtt énekelünk kánonokat, játékosan, harmonikusan ölelkeznek a dallamok ... — S hol van már Hans!! D. Koren Emil „A tanítást az élet, a szót a tettek igazolják!55 Szabó Lajos esperest és Berzsenyi J. Miklós egyház- megyei felügyelőt ismét megválasztották és beiktatták korábbi tisztségükbe. AZ IGE TESTTÉ LETT Rémület, öröm s hitetlenkedés kavart lelkűnkbe, de gémberedett kézzel csak annál jobban markoltuk a botot — ó, hogy hasogatta szét az éjt angyali szárnyak villámfénye s a földig lobbanó „ne féljetek!” — s amikor mégis elindultunk — emlékszel? — Betlehembe, újra csak botorkáló sötétben, (angyalok sehol,) már attól tartva, tán kár volt nekivágni az éjszakának — s mégis odataláltunk! Pásztorok, ketten-hárman, fagy-csípte ujjal, pár kibúvó könnycsepp — az enyém is; nem! — ilyen éjre nem jöhet árvaság. „Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben ...” — itt szuszog, itt sír, itt rugdalózik, kacag és repes a menny Ura, kezét nyakunkra fonva, ha indulunk — te velem s én veled — hogy át- meg átjárja szívünket a Fény és nem maradunk egyedül a mezőn. Anna-Maija Raittila után Bodrog Miklós „Szentcsalád-járás” Lueanapi víg dalok, játékok után újra ádventi hangulatban a család. Néhol még ma is szokás a szentcsalád-járás. December 15-én este 7 óra tájban énekelve járják a falut. A kijelölt ház előtt megállnak, s énekelnek: A kőszegi gyülekezet temploma tatarozás alatt áll, így egy november eleji hétköznapon nem a templomban, hanem a régi gyülekezeti teremben iktatták be a vasi egyházmegye elnökségét. A beiktatást és igehirdetői szolgálatot D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Az ünnepélyes díszközgyűlésen megjelent az Állami Egyházügyi Hivatal megyei tanácsosa, a városi tanács képviselője és' a helyi Hazafias Népfront főtitkára is, akik meleghangú köszöntéssel fejezték ki jókívánságukat a vasi egyházmegye újra megválasztott elnökségének. Szabó Lajos kőszegi lelkész, a vasi egyházmegye újabb hat esztendőre megválasztott esperese, székfoglaló beszédét szolgálatunk hármas értelmezésén keresztül fejtette ki. Először a szolgálatunk irányáról beszélt, amely abból a nyugodt és rendezett társadalmi háttérből indul ki, amely hazánk életére jellemző. Szolgálatunk azok felé a dolgozó emberek felé irányul elsősorban, akik hívő emberek, de ennek a társadalomnak egyenrangú polgárai. Meggyőződésem — mondotta —, hogy ezek az emberek nemcsak két kezükkel és szakismeretükkel vannak benne a munkájukban, hanem a hozzáállásukkal is. Ennek a hozzáállásnak az anyagi ösztönzésen túl lelki, hitbeli rugói is vannak. Keresztyén hitünkből és abból a tanító tevékenységből, amelyet mint lelkészek és gyülekezeti tagok folytatunk, helytállás, megbízhatóság, szorgalom, áldozathozatal, a közügyekben való készség fakad. A keresztyén embert a jóért, a jobbért való cselekvés elkö- telezáse jellemzi. Az egyház szolgálatára a torzulás jegyei kerülnek, mihelyt az egyház a szolgálat helyett hatalmi igényekkel lép fel. Ez jellemezte a középkor egyházképét, amikor irányt tévesztve az egyház az impé- rium lekötelezettjévé lett. Az idők változtak, de a régi koncepciók vissza-vissza- térnek. Az antikommunizmus keresztyéni jelszavak mögé bújik. Pedig az Isten ügyének a féltése csak ürügy. Igazában a profit féltése húzódik meg a háttérben. De az igazi egyház ott van már Nyugaton is a hátrányt szenvedő népek és fajok mellett. A húsvéti békemenetekből és a vietnami moratóriumokról nem hiányoznak ma már az egyházi tömegek és vezetők sem, akik Martin Luther King szellemében hordoznak felelősséget. Itt a keresztyénség és az egyes keresztyének életének a hiteléről van szó. A szolgálat harmadik jellemvonásaként a maiságát, aktuálisságát emelte ki az esperes. így nem mehet el tétlenül a keresztyén ember a háború kérdése mellett sem. Korunk nagy emberére és teológusára, Schweitzer Albertre mutatott rá, aki etikája alapjává az élet tiszteletét tette. Jótett számba az megy, amit nyújtani tudok a másik embernek, hogy teljesebb legyen az élete. A háború ennek ellentéte, tehát bűn. Befejező szavaiban hangsúlyozta, hogy a keresztyéneknek ma látó, halló és érző embereknek kell lenniök, akik felelősen tudnak élni sok problémát felvető világunkban. Az esperes székfoglalója után Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő beszéde következett, aki hűséges elnöktársa veit az esperesnek az előző ciklusban is. Beszédében a hivő keresztyén ember bizonyságtételén keresztül biztosította elnöktársát, az egyházmegye gyülekezeteit és lelkészeit arról, hogy a továbbiakban is készségesen vállalja a rábízott szolgálatot. Kőszeghy Tamás Jaj de sokat áztunk, sokat fáradoztunk, Betlehem városban szállást nem találtunk. Láttam, hogy vártatok, ajtót nyitottatok, az Isten áldja meg itt mindnyájatok. Gyönyörű a dallam. Bent a feldíszített asztalt körülülik, imádkoznak, s énekelnek. Emlékeztetik a családot, hogy másnap templomba menjenek, s legalább egy szegényt asztaluknál vendégül lássanak. A kis csapat csendben hazamegy. Minden sötét... Ádventi csendes estéken sok szép ének haitik... s talán ezek között is a kisteleki dal a legszebb: , Szállást keres a szent család de senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja öt, ki égnek s földnek Ura. é Az idő már későre jár, a madár is fészkére száll. Csak a szent szűz jár hiába, Betlehemnek városába. Legalább ti, jó emberek, fogadjátok a Kisdedet! Házatokra szent áldás száll, ha betér az égi király! Ne sírj tovább szűz Mária! Ne menjetek ma máshova! Szállásunkat mi megosztjuk, a kis Jézust befogadjuk! (Magyar Népzene Tára, It. 349.) Hernád Tibor Közismert volt már akkor, hogy 1943. január 12-én óriási szovjet támadás indult a voronyezsi fronton, néhány nap mú.va megsemmisült a 2. magyar hadsereg. A szovjet csapatok február közepén már Harkovnál harcoltak. A 2. magyar hadsereg roncsai 1943 május elején értek vissza hazánkba. Az Evangélikus Elet azonban átvette a hivatalos háborús propaganda hangját, s „kiváló teljesítményekről” lelkendezett, miközben családok százezrei gyászolták az elesetteket (Evangélikus Élet, 1943. 19. sz. 4.). Nyilván az események hatása alatt jelenik meg olyan közlemény az Evangélikus Életben, amely már a békére tereli a figyelmet. A lap ismertette Keller Adolf svájci teológiai profesz- szórnak a Neue Zürcher Zeitungban megjelent cikkét, amely ,.egészben tárgyilagos hangon foglalkozik mindazokkal a békefeltételekkel, amelyek nyilvánosságra jutottak" (Evangélikus Elet, 1943. 36. sz. 4.). A harctéri helyzet súlyosbodása drasztikus lépésre késztette a német katonai és politikai vezetést: megfelelő előkészületek után kiadták az utasítást a „Margaréta”, a Magyarország megszállását célzó akció végrehajtására. 1944. március 18-án Horthy Hitler főhadiszállásán megegyezett Magyarország német megszállásáról. 1944. március 19-én a Wehrmacht és az SS egységei megszállták Magyarországot, hogy megakadályozzák az 1943-as őszi olaszországi események magyar változatát, hogy ® háború elvesztésétől rettegő magyar vezetőknek az angolszászokkal hónapok óta folyó tárgyalásai konkrét eredményekre vezessenek. Ezekről az eseményekről az akkori hivatalos jelentést közölte a Harangszó, kiemelve, hogy „kölcsönös megegyezés alapján, német csapatok érkeztek Magyarországra. A Kállay-kormány lemondott, helyére Sztójay Döme elnökletével új kormány alakult” (Harangszó, 1944. 14. sz. 63.). Az Evangélikus Élet közölte az új kormány hivatalos nyilatkozatát, amely indokolni próbálta Magyarország német megszállását (Evangélikus Élet, 1944. 15. sz. 2.). Egymás után pereglek az új hadi intézkedések. „Tilos az ellenséges külföldi rádióállomások hallgatása. A tilalom megszegése kihágás, és büntetése két hónaptól hat hónapig terjedhető elzárás s a rádiókészülék elkobzása” (Harangszó, 1944. 16. sz. 74.). Április 2-án a szovjet csapatok átlépték a Pruth-folyót és behatoltak Romániába, a szovjet kormány ugyanakkor nyilatkozatot adott ki, hogy nem tart igényt román területre, bár folytatni fogja az előrenyomulást. Április 8-án a szovjet csapatok elérték a csehszlovák határt, április 19-én az aknaveszé'.y miatt leállítják a magyar és román hajóközlekedést a Dunán. A Harangszó április 23-án közli Horthy napiparancsát, amely szerint „a háború végső kifejtéséhez közeledik és döntő szakaszához jutott. E harcban természetesen nincs vissza: csak előre" (Harangszó, 1944. 17. sz. 75.). Pedig abban az időben már csak „vissza” volt, és megszűnt az „előre”. A kétségbeesett kapkodás játszik szerepet az intézkedésekben, amelyeket az egyházi sajtó is tükröz. A levente hírközpont közli azt a rádiószózatot, amelyet az ifjúság mozgósítása céljából tettek közzé (Harangszó, 1944. 17. sz. 76.). Sztójay Döme miniszterelnök a termelésnek a hadigazdálkodás céljait szolgáló fokozásáról tartott beszédet (Harangszó, 1944. 18. sz. 80.). Imrédy Béla nagy beszédet mondott Zalaegerszegen a háborús erőfeszítések fokozásáról (Harangszó, 1944. 24. sz. 108.). „A vallásos ember jobb katona” gondolatot azzal terjesztették, hogy a hadigépezet jobb eszköze a keresztyén ember. Ugyanakkor hangot kaptak olyan hírek is, amelyek beszámoltak arról, mennyire lehetetlenül az egyházi gyülekezeti élet a háborúban. Az Evangélikus Elet a föld alatti templomokban, folyó berlini istentiszteletekről tudósít (Evangélikus Élet, 1944. 15. sz. 5.). „A légiháború és a németországi evangélikus egyház” című cikk feltárja azokat a rombolásokat, amiknek következtében visszaszorul a gyülekezeti élet lüktetése, elsorvad az egyház Németországban (Keresztyén Igazság, 1944. 5. sz. 104.). A gyorsan pergő háborús események következtében 1944. augusztus 23-án aláírták a szovjet—román fegyverszüneti egyezményt. Augusztus 25-én Románia hadat üzent Németországnak. Augusztus 30-án a szovjet csávátok elfoglalták Ploes- tit, s ezzel az összes romániai olajmezőt elvesztette a fasiszta hadvezetés. Augusztus közepétől már német területen folyt a háború. Szeptember 4-én tűzszünet lépett életbe a finn—szovjet fronton, szeptember 10-én pedig fegyverszüneti egyezményt írtak alá. „Romániában Mihály király kiáltványt bocsátott ki, melyben bejelentette, hogy Románia megszüntette a harcot és fegyver- szünetet kért a szövetségesektől” (Harangszó, 1944. 36. sz. 161.). Mindez egész közelről érintette Magyarországot. De a magyar minisztertanács augusztus 25-én állást foglalt a szovjetellenes háború folytatása mel'ett. „Vitéz Sztójay Döme miniszterelnök benyújtotta maga és a kormány lemondását. Kormányzónk a lemondást elfogadta. Az új kormány megalakításával vitéz Lakatos Gézát bízta meg. Vitéz Lakatos Géza vezér- ezredes miniszterelnöksége alatt megalakult új kormányban négy evangélikus miniszter van” (Harangszó, 1944. 37. sz. 165.). D. dr. Ottlyk Ernő SCHARF PÜSPÖK A „POLITIKAI DIAKÓNlARÖL” D. Kurt Scharf nyugat-berlini püspök véleménye szerint nem tekinthető igazi keresztyén egyháznak az az egyház, amely nem teljesíti politikai feladatát is. „Prófétai küldetésénél” fogva az egyháznak is ki kell vennie részét a politikai jövő tervezéséből, különben „önmagába kunkorodó szektává” csö- kevényesedik. mely csak saját híveivel törődik és elmulasztja A VIETNAMI HÄBORÜ ELLEN Az Amerikai Egyesült Államok polgárainak négyötöde elutasítja a „szennyes vietnami háborút”. A Harris Intézet közvéleménykutatásának ezt az eredményét a „Time” című folyóirat közölte. A háborút ellenzőknek a fele nem kívánja ugyan, hogy az USA hagyja el teljesen Dél-Ázsiát, de a megkérdezetteknek a fele még abban az esetben is követeli az amerikai csapatok kivonását Vietnamból, ha az esyet jelentene a saigoni kormány bukásával annak a kollektív felelősségnek a vállalását, amelyet Jézustól kapott. A LUTHERANIA december 21-én, ádvent 4. vasárnapján délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri evangélikus templomban előadja J. S. Bach: KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közreműködnek: Mohácsi Judit, Takács Judit, Marik Péter, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: D. KALDY ZOLTÁN püspök
