Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-18 / 20. szám

Niutasd neg nékem a Te utadat

2 Móz. 33, 12—17

Egy egész nép életére sorsdöntő pillanatban áll Mót'es ezzel a kéréssel Isten előtt. A Sinai hegy lábánál úgy érezheti ő. és vele a nép, hogy Isten egészen közel van hozzájuk. De tovább kell menni az úton az ígéret földje felé, ismeretlen városok, idegen népek, fenyegető veszedelmek, váratlan események felé. Velük lesz-e Isten? Megkapják e tőle a világosságot és az útmutatást lépésről lépésre? Méltók-e erre egyáltalán? (nem sokkal előtte történt az aranyborjú készítése, s az azt követő kemény ítélet-tartás)

Keresztyén életünk számára, egyéni életünkre, a gyülekezetére és az egyházéra nézve is ezek a kérdések és kérések mindig változatlanul időszerűek maradnak. Isten nincs velünk testileg, szemmel láthatóan és kézzel foghatóan; s a mennybemenetel óta Jézus Krisztus sincs ilyen közvetlen „emberközelségben” velünk. A tanítványok szomorúsága, amelyre Jézus utal az evangéliumi szentleckében, mennybemenetelével kapcsolatban, hasonló Mózes érzéseihez és sokszor a mienkhez is. Isten igéjét sem tudja mindig úgy fogni a fülünk, mint az élő, Isten beszédét, s döntések óráján sem mindig ismerjük fel egyértelműen eligazítónak az ige tanítását. Bűneink miatt is joggal gondolhatunk arra sokszor, hogy Isten elhagy bennünket, illetve nem ad választ kérdéseinkre.

A Mózesnek adott feleletben felénk is hangzik a biztató atyai szó. Ez a szó, az isteni kegyről, még tovább az Atya szerete- téről tesz bizonyságot. Ez azt jelenti egyrészt, hogy Isten a térnek és az időnek minden emberileg tapasztalt korlátját legyőzve vállalja velünk a közösséget, az élet egész területén és egész idejében. Másrészt Istennek ezt a szeretetét nem tudják gúzsba kötni a mi emberi bűneink sem. Most ide kellene sorolnunk mindazokat az ígéreteket is, amelyeket Jézus az ő tanítványainak is adott, és természetesen azoknak is „akik az ö beszédükre hisznek majd Őbenne.”: Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig — nem hagylak titeket árvákul.

Isten e szeretetéből kifolyólag egyrészt újra és újra ad számunkra nagy ünnepi alkalmakat és lehetőségeket, hogy közelségét, velünk létét emberi módon is átélhessük. Az ige hallgatásában, az úrvacsora titokzatos közösségében, az elcsendese- dés átforrósodott perceiben■ adja a bizonyságot: megtisztít, felemel, megvilágosít, utat mutat, erőt ad. Ezekkel az ajándékokkal szabad azután tovább indulnunk a mindennapi életnek az útjára, az élet gyorsan pergő eseményei közé. Mindezekben a kapott világossággal és erővel igazíthatjuk Isten akaratához cselekedeteinket, döntéseinket, életünk egész szolgálatát, családunkban, népünk között, az emberiség nagy közösségében, munkában és életfordulókban, társadalmi kérdésekben és politikai hozzáállásban.

Mi már gazdagabbak vagyunk, mint Mózes, mert bírjuk Urunk ígéretét, a Szentlélek ajándékára nézve is. A Lélek jelenléte életünkben minden reménységen felül valósítja meg Isten és ember közösségét, és teljesítheti a kérésre adott isteni választ, hogy ünnepi alkalmaktól függetlenül is lépésről lépésre megmutassa az Isten által akart utat, amelyen járnunk kell. Ö az, aki mindenre megtanít minket, aki eszünkbe juttatja a szükséges igei útmutatást, amely talán ismeret formájában már régóta tárolódik bennünk. Ő az, aki megvigasztal, ha nemcsak emberektől, de Istentől is elhagyottnak éreznénk magunkat, Ő az, aki megnyitja szemünket az isteni szeretet végtelen távlatainak látására, a teremtett világ csodáiban, a történelem menetében, az egyház szolgálatában, s az új világ ígéretében.

Pünkösd előtt az isteni szeretet sok bizonysága biztat bennünket arra, hogy Mózessel együtt bátran kérjük: „Mutasd meg nékem a Te utadat”. Mezősi György

zenés Áhítat

lesz május 25-én, vasárnap este 6 órakor az óbudai evangélikus templomban.

A Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye.

Műsoron:

Vivaldi, Telemann, Händel és Bartók művei.

Vezényel;

Sándor Frigyes

főiskolai tanár.

Igét hirdet:

D. DB. OTTLYK EBNŐ

püspök

A PAPA GENFBEN

VI. Pál pápa részt vesz június elején a Nemzetközi Munkahivatal 50. éves fennállásának jubileumi ülésén és ebből az alkalomból látogatást tesz az Egyházak Világtanácsának genfi központjában is.

Mint arról olvasóinkat tájékoztattuk, dr. Blake főtitkár ez év januárjában tett hivatalos látogatást a Vatikánban és folytatott megbeszélést VI. Pál pápával az együttműködés lehetőségeiről és problémáiról. Ennek a beszélgetésnek folytatására kerülhet most sor Genfben.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1969. május 18-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ha- íensher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Sülé Károly, de. 11. Győr Sándor (szuppl.), du. 6. Győr Sándor. Dózsa György út de. fél 10. Győr Sándor (szuppl.). Thaly Kálmán u. de. 11. dr. Ré- dey Pál. de. 11. Bándi Sándor, du. 5. szeretetvendégség. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. szeretetvendégség : dr. Kékén András. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.). Bízik László. Rákosfalva de. 8. <úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út. de. 11. Solymár Péter. Váci út. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán, du. 6. gyülekezeti est: Győri János. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de.

10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de.‘ fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de.

9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). Vá- rady Lajos. de. fél 11. (német- úrv.) Várady Lajos, de. 11. (úrv.) Csákó Gyula, du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 6. szeretetvendégség. Pesthideg- kút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (szuppl.) Ribár János teol.

— Húsvét után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 15, 26—16,4; az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 33, 12—17. A délutáni istentisztelet alapigéje: 4 Móz 20, 6—13.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 1-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet CSERHÁTI SÁNDOR szegedi lelkész.

— KISTABCSA. Negyven évvel ezelőtt vette meg az egyház Kistarcsa—Zsófialige- ten azt az épületet, amelyben berendezték a ma is működő, egyik legáldásosabb szeretet- intézményünket, az „Evangélikus özvegy Papnék Otthonát’!.

— KISPEST. A konfirmáció alkalmából április 27-én gyülekezeti estet tartottak, amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tartott előadást „A világkeresztyén- ség mai kérdései” címmel.

— PESTÚJHELY. Május 18-án délután 6 órakor gyülekezeti est lesz a templomban. Igét hirdet Győri János nagy- tarcsai lelkész. Közreműködik a nagytarcsai gyülekezet énekkara és zenekara.

, — HÄZASSÄGI ÉVFORDULÓ. Soós Pál kisbabod presbiter és felesége Egyházy Mária május 4-én ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Istentisztelet keretében Káldy Lajos győrsági lelkész, a jubilálok veje prédikált, Bárány Gyula kisbaboti lelkész megáldotta a jubiláló házaspárt.

— HALÁLOZÁS. Juhász Jenő, az Állami Biztosító ny. felügyelője, a diósgyőri gyülekezetnek hosszú időn keresztül hűséges presbitere, majd felügyelőhelyettese, hosszú szenvedés után, április 21-én elhunyt. Temetése a miskolci evangélikus temetőben volt Pásztor Pál esperes szolgálatával.

— Bárány László lelkész életének 64. évében május 6- án elhunyt. Május 8-án temették el a pápai alsóvárosi temetőben nagy részvét mellett.

— BUNDÁK, átszabások elsőrendű kivitelben Somogyi szűcsnél. Budapest. V-, Kossuth Lajos utca 1. az udvarban.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp., III., Pomázi út. 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

„Halld meg Uram hangomat — hívlak! Irgalmazz nekem és hallgass meg engem!” (Zsolt 27, 7)

VASÁBNAP. — „Kicsoda az aki féli az Urát? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon!” (Zsolt 25, 12) Életünk során sokszor kerülünk döntés elé, amikor az előttünk álló lehetőségek között választanunk kell. A hivő ember, aki közösségben él Istennel, bizonyos lehet abban, hogy Isten ezekben a döntésekben mindig segítségére siet. A lelkiismeret szavában és az igében megmutatja a helyes útat, amelyet választani kell. Ez az út mindig a szeretet és a szolgálat útja, amely elsősorban a felebarát javára, örömére néz. S az Istennel való közösség nemcsak azt jelenti, hogy meglátom a helyes útat, hanem azt is, hogy erőt is kapok arra, hogy ezen az úton járjak.

HÉTFŐ. — „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek és az elepedt • lelkűt megelégíted, feltámad a sötétségben világosságod”. (És 58, 10) Az igazi istentisztelet nem külső szertartásokban és üres kegyességben van, hanem abban, hogy embertársaim segítségére sietek, azok javát, örömét, békességét szolgálom. Jézus Krisztus egész életével ezt az igazságot állította elénk. S neki ma is csak az igazán gyermeke, aki észreveszi a másik elesettségét, ínségét és nyomorúságát, s egész életének programja az, hogy minden emberi ínséget és nyomorúságot — akár közel, vagy távol legyen az — a Krisztustól kapott erővel enyhítse, illetve felszámolja.

KEDD. — „Kicsoda olyan, mint te Uram: félelemmel dicsérendő és csudatévő?” (2 Móz 15, 11) Amikor megtapasztaljuk, hogy Isten életünk reménytelen helyzeteiben is ad megoldást, amikor átéljük, hogy általa megújul és örömmel telik meg a bűn reménytelenségében vergődő életünk, akkor, mint Mózest a Vörös tengeri szabadulás után az öröm és a hála érzése mellett bennünket is elfog egy kicsit a megdöbbenés: Hát ilyen hatalmas Urunk van nékünk? Hát érdemes volt reményte- lenkedni, amikor nála semmi sem lehetetlen?

SZERDA. — „A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold!” (3 Móz 19, 13) A békés emberi együttélés legnagyobb akadálya a szívünkben meghúzódó önzés. Ez először csak abban mutatkozik, hogy apró előnyöket igyekszünk biztosítani a másik kárára, de ha nem szorítjuk korlátok közé, akkor az út vége a másokon való rendszeres élősködés, a módszeres kizsákmányolás. Az igazi megoldás persze nem önzésünk korlátok közé szorítása, hanem az, hogy önzésünk változzék át szolgáló szeretetté. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha engedjük, hogy a Jézus által megélt emberséges élet hassa át szívünket, töltse be egész életünket.

CSÜTÖRTÖK. — „Te sarjasztasz fűvet a barmoknak és növényeket az emberek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből”. (Zsolt 104, 14) Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem atyai szeretettel gondoskodik is minden teremtményéről. Gondviselő munkájába beállítja a technikát is, hogy a föld minél több élelmet adhasson az egyre szaporodó emberiségnek. S az ember éppen akkor válik Isten gondviselő szeretetének legengedelmesebb eszközévé, ha mindent megtesz azért, hogy a föld minél több kenyeret teremjen, s így minél előbb eljöjjön az az idő, amikor minden ember bőségesen megelégedhet a természet javaiból.

PÉNTEK. — „Szerzek velük békességnek frigyét”. (Ez 34, 25) Talán legősibb emberi vágy a békevágy. Hiszen amióta az önzés következtében az egyik ember a másik farkasa lett, kis és nagy háborúk, feszültségek és intrikák teszik békétlenné az emberek életét. Pedig Isten azt akarja, hogy béke legyen a szívben és az emberek között. Ezért küldte el egyszülött Fiát, s ezért küldi ma is a keresztyényeket a világba, hogy az ő akaratának megvalósítói, a béke munkálói legyenek. Ma élő keresztyéneknek különösen fel kell figyelnünk Istennek erre a békét munkáló szent akaratára.

SZOMBAT. — „Te benned van bizodalmám”. (Zsolt 39, 8) Az elesettségben, nyomorúságban az a legnehezebb, hogy az ember elveszti reménységét, s nem talál olyan támaszt, amibe belefogózhatna. Ezért olyan nagy ajándék nyomorúság idején a hit, amely megláttatja, hogy nincsen olyan reménytelen helyzet, amelyből Isten ki ne tudna vonni. S ha ezt meglátjuk, akkor megtelik a szívünk erővel és bizodalommal. Átéljük Isten szabadításának csodáját és boldog örömmel tudjuk mi is ajkunkra venni a vallomást: Uram, te vagy az én bizodalmám!

Dr. Selmeczi János

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Fel&ős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211

69.1075

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

TA VASZI REGGEL TEMPLOMA

Kinyitott már a gesztenyevirág, s elsőnek hangos rigó köszönt, issza a gyep a harmat-özönt: a fellegek ma békésen simák.

Könnyült a teher, a vágy, a kétség, holnapután a kert enni ad: nem mélyül redő a gond miatt, s mindent megszépít az élet-éhség!

Nem fáj úgy temetők hantja, zöldje, teremtés tövén nem nő panasz ...

Városba indult boldog kamasz,

— letérdelek az otthoni földre.

Esti Gyula

Az örök béke álmai

— Beszélgetés Jánosy Istvánnal —

„A XX. században csak olyan művet szabad és kell csinálni, amilyen még nem volt” — írta néhány évvel ezelőtt Jánosy István, nagysikerű művének, a — Rákóczi Ifjúsága című verses regényének az utószavában. Ki ez az ember, aki ilyen hallatlanul gazdag programmal lepte meg kortársait? Egyetlenegy beszélgetés aligha tud összképet adni egy emberről, s mégis próbáljuk meg megismerni Jánosy Istvánt, az embert, a költőt és a műfordítót. Saját vallomásán keresztül.

Az ember

— Végigtekintve a mögötted levő múltat — kérdem a május 18-án 50-ik életévéhez érkezett Jánosy Istvánt —, valóra vált-e az életedben mindaz, amit fiatal fejjel és szívvel egykor megálmodtál?

— Ha sok küzdelemmel és kerülőúttal is, amelyek néha már a zsákutca képét mutatták, de mégis valóra vált minden. Általában mindig azzal tudtam foglalkpzni, amit hivatásomnak éreztem. A legkedvesebb emlékeim között gondolok vissza pedagógus múltamra, ami nagyon-nagyon küzdelmes volt, mert Budapest legnehezebb területein dolgoztam. De éppen ezekben az ú.n. nehezen kezelhető gyermekekben találtam nagyon sok örömet.

A hite mindenkinek a legszemélyesebb, legbensőbb ügye. Nehéz is róla vallani. De mivel Jánosy Istvánnal már többször beszélgettünk erről — nem csupán az általa is nagyon sze: - tett „kedves kis Kapernaum” üdülőben, hanem itt Pesten is, az együtt végighallgatott bibliaórák után — úgy gondolom, nagyon érI

demes odafigyelni Jánosy Istvánnak azokra a szavaira, amikor egész életének az összefüggésében beszél a hitéről:

— Ebben a tekintetben is mindig nagyon erősen foglalkoztatott Jézus alakja, amint erről több versem is tanúskodik. Jézus személye bizonyos kettősségben ragadott meg engem. Egyrészt mint történelmi személy, aki az emberi kiszolgáltatottság megszűntetéséért és az egyenlőségért harcolt, s aki az ellenségre is kiterjedő szeretetben adott páratlan példát. Sze- retete elsősorban a legszegényebbek, a betegek, a kitaszítottak, a bűneik miatt szerencsétlenek felé fordult. És őérettük a vértanúságot is vállalta. Ugyanakkor Ö a másokért meghaló és feltámadó Megváltó. Ez a Jézus ma is élő személy, egész közvetlenül hat, szavakba, dogmarendszerekbe nem foglalható, csak szeretetünkkel ölelhetjük át Öt, azonosulhatunk vele úgy, ahogy azt egy Assisi szent Ferenc, szent Erzsébet, Zinzendorf, Bach vagy Martin Luther King példáján láthatjuk. Ez_a gyakorlati emberszeretet útja. Azért hangsúlyozom ezt ennyire, mert a másokért élő szociális ember a legnagyobb hiánycikk a gépcivilizációban. Igen ritka közöttünk az ösztönösen jóságos ember. Legtöbbünkben olyan erős a brutális önzés, hogy a mások iránti segítőkészségre, tapintatra, szeretetre csak állandó küzdelemmel tudjuk rászoktatni magunkat.

— Mindebből magától értetődően adódik a kérdés, hogy miben látod tehát az evangélikus egyház szolgálatát?

— Az egyház küldetésének csak akkor van értelme, ha gyakorlati emberszeretetre nevel. Ahogy ezt a magyar evangélikusság az elmúlt századokban is cselekedte.

A költő

Legújabb verseskötete a közeljövőben fog megjelenni, de az eddigi évtizedek termése arra késztet, hogy ezeknél a régebbi verseknél időzzünk el egy kicsit. Itt van a kezemben „Az örök béke álmai” c. kötet. Hogyan születtek meg ezek a versek?

— A háború rémei, amelyek még ma is vissza-vissza térnek álmaimban, korbácsolták ki belőlem a tiltakozást, s így születtek meg első verseim. Ezt a témakört a legteljesebben a Bartók versben foglaltam össze („Pokoltánc szarvasokkal”) „Az örök béke álmai”, szinte minden versem programja.

— Mi az, ami versírásra ösztönöz?

— Verseim egy jellegzetes csoportjának határozott célja a lélek mély rétegeinek feltárása, vagyis József Attila késői költészetének folytatása és továbbfejlesztése: ’’Aki dudás akar lenni, Poklokra kell annak menni”. Ez a kiindulás. így születtek meg azok a verseim.

amelyek a külső élet élményeinek és a lélek belső rezdüléseinek, álmainak sűrített montázsai.

A lélek és az értelem mélységeiből hozza elő a békéről és az önmagát elpusztíthatatlanul megsokszorozó szent életről szőtt álmait. Versei az erőnek és ugyanakkor az önnönmaga előtt időnként gyermekien megcsendesülő áhítatnak finom szövedékei.

A műfordító

Vannak költők, akik csak úgy „mellékesen” foglalkoznak műfordítással, de Jánosy István életének jelentős részét hivatásszerűen tölti ki az idegennyelvű művek szakavatott tolmácsolása. A latin, görög, szanszkrit, német, angol, orosz és francia nyelvekből rendszeresen fordít.

— A világirodalom legnagyobb műveit fordíthattam eddig, a hindú eposzokat, Aischylos, Sophokles, Pindaros, Platon, Milton, Goethe, Hölderlin, Keller, Nexő és Dylan Thomas műveit. Éveimet az ő társaságukban töltöttem el és ez kellő alázatra, saját kicsinységem tudatára tanított meg. Legújabban az ifjú beat-költőket fordítom, akiknek a műveiben a 20—30 év előtti önmagámra ismerek.

Végezetül nemcsak a költőnek kell köszönetét mondanunk verseiért, hozzánktartozásáról is szépen és őszintén valló szavaiért, hanem feleségének, Nyikos Katalinnak is, aki élete hűséges odaszentelésével értelmet adó és hitet erősítő társa annak a költőnek, aki velünk együtt építgeti „az örök béke álmait”, Petőfi szavával tudván azt, hogy „... az álmok nem hazudnak!”. Győr Sándor