Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-11 / 19. szám

Gyökerezzetek meg benne Az Urat „befogadtátok” — mondja Pál. Ezzel azt is mondja, hogy ha az igehirdetések nyomán erre a Jézusra igent mondta­tok, itt nem lehet megállnotok. „Gyökerezzetek meg benne!” 1. Amikor olvasom ezt az igét, eszembe jut a pécsi 300 éves szőlőtőke, amelyről éppen a napokban olvastam, hogy mivel 300 éve terem ez az egy töke, amely már fává nőtt s évenként több mázsa termése van, senki sem tudta, honnan jut nedves­séghez s így terméshez, mivel teljesen körül van betonozva kö­rülötte a talaj. Most csatornaépítés közben lent a föld mélyé­ben fölfedezték ennek az egyetlen tökének a gyökereit. Kimu­tatták, hogy megközelítőleg ezer négyzetméteren szórta szét a hajszálgyökereit, és úgy szívja magába a nedvességet. Ez a te­rület négyszerese egy nagyobbacska templom területének. Amikor Pál azt mondja a gyülekezetnek, hogy gyökerezzetek meg a Jézus Krisztusban, ez azt jelenti, hogy a hit gyökereit a keresztyén embernek szét kell eresztenie az evangélium cso­dálatos televényére, és szívni kell az élet beszédét, az élet vi­zét, az élet táplálékát, éspedig minél nagyobb területről. A Bibliának csodálatos gazdagsága vart. Az ó- és újtestamentom tele van annyi élettel, az élet vizével, hogy egy élet nem elég ahhoz, hogy csak egy kicsit is megismerjük. Szét kell ereszteni a hit gyökereit az evangéliumban, akkor majd erősebb lábakon áll a hitünk. Gyökerezzetek meg az evangélium televényében, mint a pécsi szőlőtőke! 2. De itt még nem áll meg Pál. A kővetkező kérdése a gyü­lekezethez az, hogy „járjatok benne”. Az eredeti görög szöveg szerint „vándoroljatok benne”. Más szóval: kövessétek őt. Ha azt mondom, hogy lépjünk Jézus Krisztus nyomába, akkor tud­nunk kell, hogy ő hová lépeget. Aki egyszer kezébe veszi a Szentírást, elámul azon, hogy Jézus Krisztus merre, hol járt. Nem íróasztal mellett üldögélt és nem kényelmes fotelekben töltötte az életét. Az utcán járt. Rothadó bélpoklosokat ölelt magához, akiket mások érinteni sem mertek. Ott járt, ahol sze­gény zsidó özvegyek egyetlen gyermeküket temették. Az éhe­zők között járt, akiknek kopogott a szemük, mert nem volt be­tevő falatjuk. Járt a sírók, haldoklók, az élet zsákutcájába ju­tott emberek között. Ha ma kezdjük fölmérni, hogy nekünk hová kell mennünk az ő nevében, azok között találjuk magunkat, akik egyedül ma­radtak, akik özvegyek, árvák, akik sírnak, akik nem tudják megoldani sehogysem az életüket. Azok közé kell mennünk, akik kiábrándultak, akik elveszettek, akik azt hiszik, hogy öre­gekké lettek és nincs tovább, nincs miért élniük. Es még to­vább: azok közé a milliók közé, akik szerte a világon éheznek, háborúktól félnek, atomtól félnek, akiknek nincs egy korty tiszta, egészséges vizük. „Vándorolni” a Krisztusban azok között le­het, akik közé ő mint szabadító megszületett, hogy megoldás, bűnbocsánat, életcél, reménység forrása, megtisztulás legyen. Lesz olyan közöttünk, akinek a Krisztusban járás azt jelen­ti, hogy odahaza szívesebben' forgatja meg azt a beteg öreget az ágyban, aki rá bízatott Melegebb szava lesz ahhoz az élet­társhoz, akinek azt mondta egyszer az oltár előtt, hogy „holto- mig-holtáig”. És talán melegebb szava lesz ahhoz a fiához, le­ányához, aki a mai modern kor gyermeke és sehogy sem tudja az apja meg az anyja megérteni, hogy „ez nem olyan, mint mi voltunk”, és azt jelenti a fiataloknak, hogy jobban megértik az édesanyjukat és az édesapjukat, hogyha azoknak nem is olyan a frizurájuk és a szavajárásuk, mint nekik. Jelenti a Krisztus­ban járás a melegebb szót, a bátoritóbbat, az erősítőt, a fel- „emelőbbet. Jelenti azt, hogy valaki abbahagyja végre már egy­szer az örök elégedetlenségét családdal, világgal, emberekkel, körülményekkel, s abbahagyja azt a mindenre egy kádenciá- ját, hogy itt minden rossz, csak a külföld a paradicsom. Bizony ezt fogja jelenteni a Krisztusban járás. S még azt, hogy elmégy bocsánatot kérni attól, akinek a kilincsére rátetted már néhány­szor a kezed, de nem volt erőd lenyomni, vagy azt jelenti, hogy kimondod végre a „megbocsátok” szót, amit évek óta nem tud­tál kimondani. Bizony: gyökerezzetek meg, s járjatok a Krisz­tusban. 3. Pál arról is beszél, hogy el kell jutnunk a teljes megértés egész gazdagságáig Jézus Krisztussal kapcsolatban. Nemcsak hittanórák, konfirmációi órák emlékeként tudom, hogy Betle­hemben született, a Golgotán megfeszítették, húsvétkor feltá­madott, tizenkét apostolt szétküldött, mert ez csak a koponyám ismerete. Hanem még beljebb jutunk, a magasabb megismerés­re, a teljesre, az igazra, a bensőre. Ha elhomályosulna az agyam, és az agysejtjeim lassan elsorvadnának, a szívemben akkor is tudom, hogy nekem ő Uram, Krisztusom, békességem forrása és reménységem gyökere, mert belülről lettem bizonyos felőle. A belső ismeret azt jelenti, hogy tudomásul vehetem: neked lehet legenda, mese, „hol volt, hol nem volt”, de nekem Meg­váltóm, Uram és Királyom! Mert a benső képet látom így, azért vallom így. Aki belegyökerezik az evangélium talajába, annak lesz ez a tapasztalata. Ma sem lehet olcsóbban megúsz­niuk a keresztyéneknek, mint hogy a Szentlélek csodálatos mun­kája révén a Krisztus benső ismerete a fejükből a szívükbe ke­rül. És járnak benne és meggyökereznek benne. Isten Szentlelke ajándékozzon meg minket azzal, hogy elfo­gadván Krisztust Urunknak, meggyökerezzünk benne, vándo­roljunk vele és megismerjük az ő benső arcát, hogy felragyog­jon az ő világossága szívetekben, szíveinkben, az én szívem­ben is. D. Káldv Zoltán igehirdetéséből, magnófelvételről. Gyöngyvirágok A három fiú szinte egyszerre lódult neki a lejtőnek. Kezük szorosan markolta az* alig ki­nyílt zöldes gyöngyvirágbim­bókat. Szemükben öröm és diadal fénylett. Harsányan kiáltották: „Mind leszedtük! Úgyse találsz már! Ne is stra­páid magad!” A domb alján velük egyidős fiú kaptatott felfelé. Egyedül jött. Fáradt lépteit lelassítot­ta a feléje zúduló áradat előtt, majd megállt. Laci, Miki és Jancsi már ott fújtattak előtte, mint a fékte­len csikók. „Későn jöttél, mi már bejártuk az egész Alsó­hegyet. Ebéd után kijöttünk. Mondtuk, hogy egykor indu­lunk!" — „Józsikára kellett vigyázni. Nehezen aludt el. Apu csak a félhármassal jött meg...” Először Miki nyújtotta oda Palikának kis csokra felét, de nyomban felezett Laci is, Jan­csi is. Palika lehajtotta fejét és csendesen mondta: „Köszö­nöm, fiúk.” Aztán elindultak lassan ha­zafelé. Hallgattak. Maguk előtt látták az alig kéthete felpúpo­zott sírt, amire holnap Palika ráteszi a gyöngyvirágokat... A májusi szellő szelíden meg- símogatta a négy kócos gye­rekfejet ... Anyák napja volt. Vértesy Rudolf né A FINN KERESZTYÉN MŰVÉSZETI TÄRSASÄG ötven éves jubileumi ünnepsé­geit március közepén tartották kiállítások, előadások, ünnepi istentiszteletek keretében. A központi ünnepség előadását Aarre Lauha püspök tartotta. 225 éves az orosházi gyülekezet A XX-ik század első lelké­szeként kezdte szolgálatát 1902-ben Kovács Andor. 1866-ban Osgyánban született, Gömör megyében. Rimaszom­baton maturált. A teológiát Eperjesen végezte. Tanítói ok­levele is volt. 10 éven át a Hernádvécse-i gyülekezet lel­késze és a Hegyaljai egyház­megye főjegyzője volt. 1902- től 1946-ig orosházi • lelkész. Irodalommal korán és szívesen foglalkozott s műveivel gazda­gította a vallásos irodalmat. Imakönyvei és igehirdetései egy hivő lélek’ vallomásai. Imakönyvei: Balzsam, Lelki Tavasz, Béke a harcban. Ige­hirdetései, Miatyánk és Ünne­pi beszédek címen jelentek meg. Sok más írása is megje­lent. 1914—1944-ig a Békési egy­házmegye esperese. Nevéhez fűződik a csanádapácai, csa- bacsűdi és Rákóczi-telepi egy­házak anyaegyházzá szervezé­se az említett helyeken és Szentetomyán a templom épí­tése. Ö indítványozta, hogy Oros­házán épüljön fel a második templom. Szava még a fülünk­Tíz éve halt meg Zalánfy Aladár „Itt orgonáit 1922—1959-ig Zalánfy Aladár az Isten dicső­ségére és a gyülekezet épülé­sére.” A Deák téri orgonán ez a felirat emlékeztet az 1959. május 15-én elhunyt mesterré, aki a Zeneművészeti Főiskola orgonatanára és a Deák téri templom főorgonása volt. Ba­rátok, volt munkatársak, tanít­ványok, hívek szeretete és visszaemlékezései őrzik mind­azt, amit ránk hagyott. Alkotásaiban él közöttünk. Ha kinyitjuk énekesköny­vünket, sok olyan dallamot láthatunk, melynek ősi formá­ját ő határozta meg. A kánto­rok a Korálkönyv IL kötete több dallamletétének játszá­sakor keltik életre sajátos har­móniavilágát. Az orgonajá­tékkal ismerkedők Zalánfy: Az orgona játék művészete c. iskola segítségével indulnak el a bonyolult hangszer meghó­dítására. A koncerttermi ora­tórium-előadások során mind­máig felcsendülnek az általa kidolgozott orgonakíséretek. A gazdag életmű tovább él, me­rítünk belőle, tanulunk tőle. Zalánfy Aladár hatásának titka, hogy idős korára is fiatalosan modern maradt. Mindig a leghaladóbb zenei elveket vallotta. Ami ma a Bach-művek előadásával kap­csolatban magától értődő, azt ő évtizedekkel ezelőtt tanítot­ta már. Amikor fél évszázad­dal ezelőtt még alig beszéltek róla, kik az evangélikus egy­házzene legértékesebb egyéni­ségei, ő már Buxtehudét mu­zsikált és Schützöt oktatott Orgonaépítészetben legna­gyobb alkotása az óbudai or­gona, amely sajnos a második világháborúban leégett Oly haladó elvek szerint épült, hogy az 1967-ben külföldi vi­lágcég által épített zeneakadé­miai orgona sem tudott lénye­gesebben újat nyújtani orgo­naépítészeti szempontból. 1950-ben Zalánfy útmutatá­sa nyomán hangzott fel először a Deák téren a Lutheránia előadásában, templomban Bach János passiója. Hogy 1969-ben majdnem tucatnyi templomi János passió előadás áll mögöttünk, ezt is annak az egykori bátor úttörő munká­nak köszönhetjük. Magvetése ma, a barokk és Bach-rene- szansz napjaiban ért be. Mély tisztelettel állunk meg Farkas­réti sírja előtt. Mindvégig kö­vetkezetes volt elveihez. Meg­győződéséből egy jottányit sem engedett a népszerűségért Istenek adunk hálát a hűsé­ges muzsikusért, ki mindig tudta, zenéjével emberek épü­lésére kell szolgálnia, de úgy, hogy közben Isten dicsőségét hirdesse mély hite és meggyő­ződése szerint. Trajtler Gábor HISZEM A HŰSÉG IGAZAT Nem új csoda, sokan érezték s elmondták lázuk, de nálam senkise várhatja jobban, mondhatná igazabb szájjal; szolgálni — öröm! Tudom; sok tűz elhamvad, sok szív üteme bénul, sok szóra ráül a penész, — mégis hiszem a hűség igazát! be cseng, távozása még egé­szen közeli. Munkáját még fel­mérni nem lehet, de kétségte­len, hogy Orosháza nagy papja volt ö már ezüstös fővel járt, kö­zel az alkonyhoz, amikor én indultam esperesi áldásávaL 80 éves korában, azzal a tu­dattal hajhatta álomra fejét — csendesen elaludt —, hogy még aznap is prédikált. 1902-ben töltötték be elő­ször a harmadik lelkészi ál­lást melyre a gyülekezet Hajts Bálint segédlel­készt választotta meg. Csak annyit tudunk Róla, hogy 1905-ben Gyomára távozott és onnan Késmárkra. A harma­dik lelkész elsősorban hitokta­tó volt és az ifjúság nevelése volt rábízva. Hajts távozása után Oká- lyi Adolf foglalta el az állást, de 1911-ben Pozsonyba távozott 1907-ben került Orosházára segédlelkésznek Horémusz Pál, aki 1884-ben Hódmező­vásárhelyen született. Elemi és középiskoláit helyben, a teoló­giát Pozsonyban végezte. Scholtz Gusztáv püspök szen­telte pappá. 1909-ben a Nagy- szentmiklósi gyülekezet hívta meg, de két év múlva 1911- ben Orosházára került hitok­tatónak. Jó képességű lelkész, színes tollú író, a szegények patrónusa volt. 1953-ban nyug­díjba ment és 1957-ben el­hunyd. Kálmán Rezső 1916— 1934 volt lelkész. 1889-ben Bu­dapesten született. Elemi és középiskoláit Budapesten vé­gezte, majd a pozsonyi teoló­gia hallgatója lett. A háború kitörésekor a fronton érte utói a gyülekezet meghívása. Kitű­nő szónok, mozgalmas társa­dalmi életet élő ember volt. írásai közül a „Polgári Olvasó­kör története” és az „Evangéli­kus Hősök emlékezete" cfmü füzetei említésre méltók. Egy­házmegyei főjegyző. Szépen ívelő pályáját korai halála tör­te ketté. Az orosházi gyülekezetben a paróchus lelkészek mellett ki­tűnő munkát végeztek a lelké­szi képesítésű tanítók és taná­rok, akik lelki kincseiket ad­ták tovább és generációkat ne­veltek fel istenfélő és erköl­csös életre. Kocsondi profesz- szor neve ma is él. Molnyairól tanítványai úgy emlékeztek meg, hogy sírkövét a hála és szeretet emelte. Az utolsó év­tizedek ifjúságának egyik ne­velője: Gyurán György vallástanár volt. 1895-ben Rozsnyón született, elemi és középiskoláit is ott végezte. Budapesten volt teológus, Raffay Sándor szentelte pappá és helyezte Orosházára. Csak itt szolgált. Hűséges és ered­ményes szolgálat után 1956- ban ment nyugdíjba. Kálmán Rezső halála után Fürst Ervin lett a felvégi lel­kész. 1900 novemberében szü­letett Szepesolasziban. Közép­iskoláit az iglói gimnáziumban végezte, majd a budapesti teo­lógián három évet végezve, a Halle-wittembergi egyetem hallgatója lett A szakvizsga letétele után Raffay Sándor szentelte pappá és pesti se­gédlelkésszé nevezte ki. Szol­gált Nagymágocson, Kelen- földön, Budán majd 1932-ben a szentetornyai gyülekezet vá­lasztotta meg. Innen került Orosházára s szolgált 1962-ben történt nyugdíjazásáig. A ma még szolgálatot telje­sítő lelkészeknek csupán a ne­vét közlöm. Gyöngyösi Vilmos itt szolgált 1948—1952-ig. Ara­nyi József 1952—1956-ig. Ko­szorús Oszkár 1956-tól a mai napig és Benkő István 1962- től a mai napig. Koszorús Oszkár Istentiszteleti rend Budapesten, 19*9. május 15-én, Deák tér de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. «. Szirmai Zoltán. Kará­csony Sándor u. du. 6. Thaly Kál­mán u. de. 11. Bánd! Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bízik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Vá­ci út dú. fél 7. Solymár Péter. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rá­kospalota MÁV Telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály du. fél 7. Kar­mennybemenetel ünnepén ner Ágoston, Mátyásföld de. fél 1L Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr deu fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. H. Reuss And- rás, du. 6. Reuss András. Óbuda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső, du. 6. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút du. fél 6. Csengődy László. Kelen­föld de. 11. Bencze Imre, du. R. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Bu­dafok du. 6. Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. 6. Amíg emberszív — emberért dobban, emberkéz — elesett embert emel magához, emberszáj — vigaszt lehel a vigasztalannak: ez a szolgálat Isten korsója lesz. nem fogy, nem fogy ki mélye, egyre többet ad a szomjazónak és az i tatónak.... I Esti Gyula AZ EGYESÜLT BIBLIATÄRSULATOK keleteurópai titkára, a norvég Sverre Smaadahl finnországi látogatása alkalmával öröm­mel számolt be arról, hogy Kelet-Európábán 11 új biblia­fordítás készül. Nevezetesen Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban, Jugoszláviában, Lengyel­országban, Magyarországon és Romániában. „A kelet-európai egyházak, amelyeknek igen jó kapcsolataik vannak egymás­sal — mondotta a titkár — nagy gondot fordítanak és so­kat áldoznak erre a imm-kara.’’ (Kotimaa) Imádkozzunk! A közelmúltban valaki őszin­tén elmondta nekem, hogy amikor az istentiszteleten a lelkész az oltár előtt, vagy a szószéken imádkozik, ő is ösz- szeteszi ugyan a kezét, de a gondolatai nem követik a lel­kész mondatait, hanem sok­szor egészen másfelé csapong- nak. Meggyőződésem, hogy nem rendkívüli esettel talál­koztam. Többen is vannak, akik hűségesen eljárnak az isten­tiszteletekre, figyelmesen hall­gatják az igehirdetést, buzgón kiveszik részüket a gyülekeze­ti éneklésből, csak éppen az imádság alatt kapcsolódnak ki. Talán nem is idegen légkörben mozognak a gondolataik. Imád­koznak, de a gyülekezeti imád­ságot elengedik a fülük mel­lett és a maguk egyéni kéré­sét, vagy hálaadását viszik csendes imádságukban az Is­ten elé. Nem helyes, amikor a gyü­lekezet közös imádságából ki­kapcsolódunk. Legyünk az is­tentiszteletek, bibliaórák és az egyház minden megnyilvánu­lásának aktív résztvevői, az igehallgatásban is, az éneklés­ben is, meg az imádkozásban is. A gyülekezeti alkalmakon imádkozó lelkész nem „szere­pel”, akinek a szereplését meg­hallgatjuk, vagy figyelemre se méltatjuk, hanem az akkor el­hangzó igehirdetéssel kapcso­latban olyan imádságot mond, amire az egész jelenlevő gyü­lekezetnek rá kell mondani az áment. A keresztyén embernek szüksége van emellett az egyé­ni imádság csendes perceire is. Hiszen vannak egyéni éle­tünknek olyan eseményei, amelyek nem az egész gyüle­kezetei, hanem csak a szűkebb családi, vagy baráti kört, eset­leg csupán magunkat indíta­nak könyörgésre, vagy hála­adásra. Az evangéliumok szá­mos helyen emlékeznek meg arról, hogy Jézus félrevonult és egyedül imádkozott. A pró­fétákról és az apostolokról is találunk hasonló feljegyzése­ket a Bibliában. Az egyház­történetírás számos olyan ese­tet örökített meg, amikor az egyház nagyjai imádságban keresték a kapcsolatukat az élő Istennel, hogy hálaadás­ban, vagy könyörgésben tárják fel előtte lelkűket. De a ke- resztyénség imádkozóinak ha­talmas táborát csak maga az Isten tudja számon tartani, akihez imádságainkkal forhu- lunk. A gyülekezeti és az egyéni imádságot ne állítsuk soha egymással ellentétbe. Ne gon­doljuk azt sem, hogy elég csu­pán az egyik, vagy a másik, hanem gyakoroljuk rendsze­resen mind a kettőt, amikor csak van rá alkalom. Ne fél­jünk attól, hogy Isten megso- kallja a gyakori zaklatást és már oda sem figyel arra, amit mondunk. Sokkal jobban is­mer minket annál, hogy ne tudná, milyen nagy szüksé­günk van az imádságra. És sokkal jobban szeret minket annál, hogy ne venné komo­lyan a legegyszerűbbnek látszó kérdésünket is. Nekünk vi­szont meg kell tanulni, hogy az imádság nem fölösleges jó­cselekedet, nem érdemszerző gyakorlat, vagy unaloműző időtöltés, hanem életszükség­let. Amint egy régi konfirmá­ciói kátéban tanultuk: az imádság a lélek lélegzetvétele. Aki tehát lelki életet akar él­ni, nem nélkülözheti az imád­ságot. A nagyobbik unokám, a má­sodikos Jutka, nagyon szeret olvasni. A még óvodás öccsé- nek, Tamásnak, naponta ol­vas meséket. De az olvasó tu­dományánál is többre értékeli, hogy tud telefonálni. Nem­csak belebeszélni a kagylóba, de feltárcsázni a megfelelő számot. Nemrég nekem ma­gyarázta, hogy ha tűz ütne ki, akkor milyen számon kell hív­ni a tűzoltókat. Azt is tudja, milyen számot kell tárcsázni, ha mesét akar hallgatni a te­lefonban. Múltkor egyedül volt otthon.. A nagy egyedüllétben kicsi szívébe belopózott a szo­rongás, majd a félelem. Mi­előtt azonban az addig foko­zódhatott volna, hogy sírásra görbüljön a szája, feltárcsázta a keresztanyja telefonszámát és elmondta, hogy egyedül van és fél. Amint meghallotta az ismerős hangot és néhány meg­nyugtató mondatot, azonnal el­múlt minden szorongása és boldogan folytatta a játékát, amíg haza nem értek a szülei. Tanuljunk Jutkától. Sohase feledkezzünk meg arról a vo­nalról, amelyen át megnyug­tató, biztató, eligazító üzenetet kaphatunk: az imádságról. De ne csak a bajban keressük Is­tennel a kapcsolatot. Tartsunk rendszeres kapcsolatot az Is­tennel! Imádkozzunk! Jávor Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom