Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-27 / 17. szám

Sírásból ujjongó öröm Ézsaiás 38, 17—20 Ez a néhány vers egy imádság részlete. Körülbelül 2670 év­vel ezelőtt mondta el Júda akkori királya, Ezékiás. Ezt meg­előzően súlyos betegségbe esett, Ezsaiás próféta már felkészí­tette öt az élettől való búcsúzásra. Keserű sírásra fakadt a ki­rály. Miközben így vívódott, az asszíriai sereg körülvette Jeru­zsálemet. Élet helyett halál, béke helyett háború! — ez volt a helyzet. Es ebben a helyzetben imádkozott Ezékiás. Emberi életének és királyi felelősségének mélypontján volt, szemben a fenyege­tő halállal és a fenyegető történelmi tragédiával a tehetetlen­ség, erőtlenség, reménytelenség szorongattatásai közepette és akkor csak egyetlen lehetőséget látott maga előtt — az imád­ságot. A keserű sírású imádságot, a bűnbánó imádságot. És a válasz? „Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, imé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok és az asszíriai király kezéből megszabadítlak téged és ezt a várost...” (Ézs 38, 5—6). Erre az ígéretre felelet az az imádságrészlet, amelyet a 17— 20 versekben olvasunk. A csodálatos megmenekülés után visz- szalekintéssé lett a „nagy keserűség”, a „pusztulás verme” ide­jére és életöröm a jövőre nézve. Hitvallás is egyben, amely az ember általános gondolkodását és lelki logikáját fejezi ki, azt ti. hogy Istent nem a halottak, hanem az élők dicsőítik. Szinte azt fejezi ki, hogy Istennek „érdeke” a hivő, imádkozó ember életben maradása. Szép imádság Ezékiás király imádsága,' erős, ujjongó imád­ság, de — nem mindenki imádsága... Nem minden haldokló kap Istentől ajándékba halál helyett tizenöt új életesztendöt, nem minden tragédiát cserél fel a váratlan öröm, nem minden imádságra felel lsen azonnal bőséggel, áldással, ajándékaival. Ezért a feljegyzett imádságból csak annyit vegyünk ki, elhagy­va a történeti hátteret és a személyeket, amennyi tartalmilag minden imádkozó keresztyén emberre vonatkozik. Bűnbánat nélkül nincsen élő imádság. Ha valaki ezt a lelki tartalmat elhagyja, a kísértés áldozatává lesz könnyen. Átcsap követelő, igényeket támasztó mondatokba, amelyek alapja az önérdem biztonsága, a lelki beképzeltség. Bűnbánat nélkül nem juthatunk el a bűnbocsánat öröméhez. Az aktív szomorúság és a tiszta öröm elválaszthatatlanok egy­mástól éppen úgy, mint minden kezdeményezés és annak foly­tatása. Bűnbánat nélkül nincs éneklő, boldog hálaadás a visszakapott „kicsi” életért, az új lehetőségekért és nincs Isten dicsőítése a szabadításért. Csak ezzel a lelki folyamattal lehetséges, hogy az imádkozó keresztyén a „nagy keserűség”-re is úgy tudjon visszanézni, mint áldásra, mint Isten atyai szeretete próbatételére. Ezzel a sok összefüggéssel együtt lesz az imádkozó hivő ember élő tagja az élő és ujjongó gyülekezetnek. Várady Lajos Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. április 27-én — PENZBESZEDÖT keres az Otmdai Egyházközség. Jelentke­zés: Bp. ÜL Dévai Bíró Mátyás tér közép. Telefon: 686—305. — BUNDÁK, átszabások elsőren­dű kivételben Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. L az ud­varban. — SlRKÖ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp. III. Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — 80 ÉVES, testüeg-szellemileg friss édesanyámhoz májustól há­rom-négy hónapra gondozó-társal- kodónőt keresek. Dunakanyarban, különszoba, kert. Jelentkezés egész nap 157—120 számú telefonon, vagy „Fizetett nyaralás” jeligére a ki- adóhivatalba. — 136 DRB. TEMPLOMI ÜLÉS, óvódai kis asztalok és székek el­adók. Izraelita Hitközség, Győr. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VH, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 «9.1072 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gá­bor, dé. 11. (úrv) dr. Kékén And­rás, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (konf) D. Koren Emil—Szirmai Zoltán, du. 6. Bogya Géza. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57,b. de. 10. (szlovák) Zátonyi Já­nos, de. 12. (magyar) du. 5. szere- tetvendégség: Zátonyi János. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Ká­roly. Utász u. de. 9. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bí­zik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Pé­ter. Frangepán u. de. fél 10. Soly­már Péter. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota — Húsvét után a 3. vasárna- pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 16-23a; az igehir­detés alapigéje: És 38, 17-20. A délutáni istentisztelet alapigé­je: És 44, (6-8) 21-26/a. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió és az URH adó. Igét hirdet BENKÖ BÉLA kissomlyói lel­kész. — KISBABOT. Aprilis 13-án este jubileumi konfirmációi ünnepély volt, amelyen meg­emlékeztek a 10, 25, 50 és 60 évvel ezelőtt konfirmáltakról. Előadást tartott Hubert István csornai lelkész. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége április 29-én tartja ülését Békéscsabán. Áhítatot Kiss György, előadást Deme Károly, Petor János, Nagy- bocskai Vilmos és Kun-Kaiser József tart. Mekis Adóm espe­res az időszerű kérdésekről tá­jékoztatja a lelkészeket. — KELENFÖLD. Gyüleke­zeti szeretetvendégség lesz május 3-án, szombaton délután fél 6 órakor a tanácsteremben, amelyen Lehel Ferenc szom­bathelyi lelkész tart előadást Barth Károlyról. — A Budai Egyházmegye énekkarai má­jus 4-én, vasárnap délután 6 órakor Cantate vasárnapi ze­A Tutzingi Konferenciai Központban (Evangélikus Akadémia) érdekes kísérletre került sor március 30-án. Több igehírdető húsvéti igehirdeté­sé^ újságírók hallgatták meg Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós, de. 11. Madocsai Miklós, du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, de. fél 7. Csengődy László. Bu­dakeszi de. 8. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Im­re, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. nés áhítatot tartanak a kelen­földi templomban. Közremű­ködik még az oroszlányi gyü­lekezet vegyeskara. — HÄZASSÄGKÖTES. Dr. Bodnár Endre és Kühn Erika április 3-án tartották esküvő­jüket a Deák téri templomban. A szertartást a menyasszony édesapja, Kühn Ernő nógrádi lelkész végezte. — HALÁLOZÁS. Vánkos Jenő ny. igazgató-tanár, a pestlőrinci gyülekezet kántora és presbitere március 31-én, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése április 8-án volt a pestlőrinci új temetőben. — Laticsek Irén ny. tanárnő, a péceli gyülekezet hűséges tagja és presbitere, az Evangé­likus Élet hű olvasója, 83 éves korában, március 30-án, virág­vasárnap templombamenetel közben elhunyt. A temetési szertartást Békés József péceli lelkész végezte. — Ocskay Frigyes, a galga- györki gyülekezet felügyelője április 10-én váratlanul el­hunyt. Hamvait április 23-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Emlékét megőrizzük! — Laczikó Gyuláné, sz. Sí­kos Irén Piroska, a Budapest- Zuglói és a Budapest-Fasori gyülekezet tagja hosszú szen­vedés után életének 53. eszten­dejében március 14-én elhunyt, özvegy édesanyja és testvérei gyászolják. „Boldogok, akik az Úrban halnak meg.” és a prédikációk elhangzása után kérdéseket tettek föl az igehirdetőknek. A vita vezető­je a Bajor Rádió egyházi osz­tályának vezetője, dr. W. Schricker volt „Azért ha valaki Krisztus­ban van, új teremtés az; a ré­giek elmúltak, imé újjá lett minden”. (2 Kor 5, 17) VASÄRNAP. — „Csendesed­jetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46, 11) A Krisztus halála és feltá­madása által megújult élet egyik ismertetőjele az Isten előtti elcsendesedés és az ö imádása. A magam imádása és előtérbe helyezése helyett Isten kerül a megfelelő helyre a szí­vünkben és az életünkben. Ha ez megtörtént, lassanként min­den a helyére kerül. Helyére kerül a másik ember, a testvér is, akinek szüntelen való szol­gálatára küldettünk. HÉTFŐ. — „Neveden hívta­lak el, szeretettel szólítalak, noha nem ismertél”. (És 45, 4) Az első lépést mindig Isten te­szi meg az ember felé. Megszó­lított a keresztségben, s azóta is szólongat igéjével. Magától senki sem tud hitre jutni, ezért Szentlelkét adja nekünk, hogy meghalljuk hívását, hogy ész­revegyük öt, hogy az ö útján járjunk. A megszólítás, a hí­vás, a tanács, de a feddés is mindig a szeretet hangján szó­lal meg. A szeretettel történő megszólítás elkötelez: járjunk szeretetben Isten előtt, de jár­junk szeretetben az emberek között is. KEDD. — „Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örök­ségedet, legeltesd mindörök­ké!” (Zsolt 28, 9) Az imádkozás és könyörgés is hozzátartozik keresztyén életünkhöz, mert nem élhet a keresztyén ember úgy, hogy ne tárja ki szívét Is­ten előtt. A megtartásért,, az életért, a hitért, a Szentléle­kért, a békéért, a jólétért, a szeretteinkért való imádkozás soha nem szűnhet meg az éle­tünkben. Gyakoroljuk az Is­tennel való beszélgetést úgy, amint arra Jézus Krisztus ta­nított minket! SZERDA. — „Most azért tes­sék megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted”. (1 Krón 17, 27) Isten áldásáért is imád­kozik a hivő ember, s az Isten által megáldott élet úgy való­sul meg az életünkben, hogy az ünnepet, de a hétköznapokat is Istennek szenteljük. Mert nem elég csak az igehallgatás, eh­hez szorosan hozzátartozik a szorgos, hűséges munka, a be­csületes élet is. Isten úgy áldja meg az életünket, hogy tud­junk hinni és tudjunk a szere­tetben munkálkodni az embe­rek között. CSÜTÖRTÖK. — „Erőssé­gem az Ür és énekem, szabadi- tómmá lett”. (2 Móz 15, 2) Megszabadulni a bűntől, a ha­szontalan és értelmetlen élet­től, s felszabadulni a hitre és a cselekvő életre — ezt hozta el számunkra Jézus Krisztus. Mert nem lehet bátortalan, bi­zonytalan léptekkel követni öt, csak reánéző tekintettel. Ez a tekintet azonban észre­veszi a másik embert, a világ nagy problémáit, észreveszi az éhezőt, a szomjazót és a mezí­telent, s tud érte nemcsak imádkozni, hanem cselekedni és harcolni is. Így lesz teljessé az életünk. PÉNTEK. — „Mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr el­len! És mondta Nátán Dávid­nak: Az Ür is elvette a te bű­nödet, nem fogsz meghalni”. (2 Sám 12, 13) Az ember számára nehéz út az, amelyen elindult és haladt Dávid. Bűnt követett el, s bűnbánó szívvel meg is vallotta Isten előtt. A bűnval­lást, a töredelmet a bűnbocsá­nat követte. Így van ez ma is. Szinte naponként vagyunk hi­tetlenek és szeretetlenek, de vajon tudunk-e bűnbánattal megalázkodni Isten előtt, s tudjuk-e bocsánatát kérni? Isten a legnagyobb ajándékot, a bűnbocsánatot és örök életet kínálja hozzá térő gyermekei­nek. SZOMBAT. — „Igazságban nézem a te orcádat, megelég­szem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek”. (Zsolt 17, 15) Az Isten színe előtt való élet a ke­resztyén ember elkötelezése* Ügy keljünk fel reggelenként, hogy Istentől kérjünk tanácsot és útmutatást az egész napi munkához. És úgy hajtsuk nyugovóra a fejünket, hogy Tőle kérjünk bűnbocsánatot mindazokért a hibákért, ame­lyeket elkövettünk, s mindazo­kért a mulasztásokért, amelye­ket nem teljesítettünk. Isten előtti elcsendesedéssel kezdtük el ezt a hetet, a színe előtti el­csendesedéssel, bűnbánattal és könyörgéssel .is fejezzük be azt. Így lesz életünk Krisztus­ban megújított élet! Harkányi László A VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége április 18-án tartotta ülé­sét. Űrvacsorát osztott és elő­adással szolgált D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. Előadást tartott Kiss János, Mesterházy Ferenc és Németh Tibor. A SAJTÓOSZTÁLY Közleménye A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy a TÜRMEZEI ERZSÉBET: ÍGY'LESZEL ALDAS című kiadványa elfogyott, s ezért a további megren­deléseknek nem tud eleget tenni. ÚJSÁGÍRÓK BÍRÁLJÁK az igehirdetöket A második szelvény özvegy Balázs Mihálynét azon kapták a szomszédok, hogy hangosan beszél. Meglepőd­tek. Évek óta élt egyedül kicsiny szobájában, látogatója alig akadt, s újabban valakivel han­gosan beszél. Amikor már gyakran hallották a szóváltást, benyitottak hozzá. Egymaga volt. Kisasztala fölé hajolt és a tollszár megállt ke­zében, mint egy obsitos katona. Zavartan né­zett a betolakodóra. Ettől kezdve eszelősnek tartották őt. Aki egymagában beszél, az nem beszámítható. Balázs Mihályné, akit a házban csak úgy is­mertek: Mariska néni, tulajdonképpen szerda délelőtt fogadta titokzatos vendégét. Szerdán a szokottnál korábban kelt. A maga módján alaposabban kitakarított, fekete ruháját ma­gára öltötte, s még kendőt is kötött, hogy ün­nepélyesebb legyen. Amikor ezek a formasá­gok megvoltak, odaült a kisasztalhoz és várt. A várakozás egyébként is jó tulajdonságai kö­zé tartozott. Hatesztendős özvegysége, egye­dülléte erre nevelte. A halált is várta csöndes nyugalommal^ de az mindig máshoz kopogott be. A minap is a szomszédékhoz, pedig azok igazán nem várták. Talán eltévesztette az aj­tót. De szerdán délelőtt következetesen eljött a vendége. Amikor először lépett szobájába, Ma­riska néni nagy zavarba jött. Még vetetten volt az ágy, az asztalon is szanaszét hevertek ottfelejtett holmik. — Korán jöttél Mihály, le sem tudlak ültet­ni — motyogta zavarában. De aztán úgy ha­gyott mindent, csupán az asztalkán teremtett rendet és odaült. Kitöltetlen lottószelvény kék­lett az asztalon. Azt otthagyta a kalamárissal és pennával együtt. — Ülj le mellém azért — bizalmaskodott vendégével — évek óta vártalak. Legalább se­gítesz az öt számot eltalálni, nekem úgysem sikerül. Ettől kezdve a szerda délelőttöket bizalmas együttlétben töltötte Mihállyal. — Mit gondolsz, megint a cédulával kezd­jük — tette fel a kérdést Mihálynak legköze­lebb. Úert ő csak „cédulának” nevezte azt a papirost, amely varázslatos számaival millio­mossá avathatná az özvegyet. — Nem bánom, kezdjük azzal, legalább túl leszünk rajta. Az öregasszony tintába mártotta a tollat és nézett. — Talán a 90-est húzd át. — A 90-est. Valóban. 1890-ben születtem. Jaj, de régen, s ha most nem emlékeztetsz, eszembe sem jut. Pedig te is tudod, milyen nagy utat tettem meg. Uram Isten! A múlt században születtem! De hiszen Te öregebb voltál nálam három évvel. Várj csak, akkor te... — Nyolcvanhétben születtem. Jelöld csak meg a 87-est is! — És amikor jegyben jártunk.. Vártuk a szüretet, hogy megtarthassuk az esküvőt. Fe­hér ruhában ■ álltam az oltár előtt. Zúgtak a harangok és én csak arra emlékszem, hangosan mondtad: szeretsz. Nekem akkor ez a szó re­ménységet, boldogságot, jövőt jelentett. Ó Mi­hály, de boldog voltam. — 1912. ősz volt. Igen, tizenkettőben esküd­tünk meg. Én is bolog voltam. Nem ismertem szebb, jobb lányt, mint téged, Maris. És tizen­négyben, igen pontosan emlékszem, tizennégy tavaszán született a fiunk. Mihály ra Her esztel­tettük, hordja az apja nevét. Áthúztad? Tizen­kettő, tizennégy. — A tizennégyet, ha nem mondanád, nem jelölném. Te nem tudod, mit éltem át, amikor háborúba mentél. Négy évig voltam egyedül. A gyermekünk már nagy• volt, nem ismerte meg apját, amikor hazajött. Dalolva mentetek a vagonokhoz s mi virágok mögé rejtettük könnyeinket. Sapkátokat lengettétek, s ken­dőnk tele volt könnyel. Ó, hogy lestem a tá­bori postát! S te milyen rossz levélíró voltál. Pedig a szívem majd meg szakadt, ha üres kézzel jött a postás. Ugye Mihály, ha te ezt tudtad volna, naponta öt lapot is küldesz. — Igen, de haza jöttem. S megpróbáltuk ott folytatni, ahol abbamaradt. De valamit szét­szakított közöttünk a háború, Maris. Akkortájt sokat veszekedtünk. Ne haragudj rám, s bo­csáss meg érte. Nehéz volt megszokni a hazai csendet, fülünk és idegzetünk az ágyúk zajá­hoz, s a haláltánchoz volt szokva. Ugye meg­értesz? — Miska gyermeke harminchatban jött kö­zénk. Nagyszülők lettünk, Mihály. Ismét megtelt az életünk boldogsággal, s a ház az angyali gyermek hangjától. A kis Ferke lett mindenünk. Neki is jelölök egy számot. Har­minchat. Mariska néni azon kapta magát, hogy az öt szám szelvényén ki van töltve. De szívé­ben az évszámok ma délelőtt éles biztonság­gal jelentkeztek. — Ha megvársz Mihály, hozok még egy cédulát. Nem kerül sokba. Ugyan, várj meg, nem kell úgy sietned. ö maga eltotyogott, s hozott még egy szel­vényt — A fiunkat elvesztettük negyvenhárom­ban —, s egy kereszt kerül kis kockában a 43-as számra. Emlékszel Mihály, azt hittük, magunk is belehalunk a fájdalomba. Pedig a sírját sem láttuk soha. Á pap azt mondta: „Az Isten adta, az Isten vette el”, s amikor hazajöttünk, te kijelentetted: Nincs igaza a papnak, a háború vette el. Én erre csendben megjegyeztem: ne lázadj Mihály az Isten el­len. Nem az Isten ellen lázadok, felelted csak a háború ellen, mert én tudom, mi a háború. — Maradt az unokánk, a kis Ferke. Te voltál az apja, én az anyja. Benne szerettük a fiúnkat. Talán még jobban, mint őt. — De elhagyott ő is bennünket. — O, Mihály, ezt nem kellene említened. — De bizony! ötvenhatban elhagyott. Ak­kor utána akartam menni, de hol találom meg a gyereket a nagyvilágban? Te meg csak sírtál, s váltig azt hajtogattad, majd holnap hazajön, meglásd. Igaz, minden lé­pésre én is felriadtam, hátha a kicsi Ferke, De sohasem láttam többé. Ferke nem érde­melte meg a szeretetünket. — Hogy mondhatsz ilyet, Mihály? Én még ma is várom őt. Biztosan hazajön egyszer. Szegény nagyanyját nem hagyja árud: Ugye, te is úgy gondolod, hazajön. — Remélem, Maris. Mert nem jö neked igy egyedül. — Nem. Azt hittem, nem is lehet egyedül élni. Hatvanháromban hagytál itt engem. A koporsódba kapaszkodtam, hogy ne vigyenek el tőlem. Mindenki azt mondta: nyugodjak bele, ez az élet rendje. Te nem tudod, mit szenvedtem én akkor. Nem jó rend ez, Mi­hály. — De most itt vagyok, Maris, ér azért, hogy veled legyek. Mert én is tudóid, hogy nagyon egyedül vagy. Hetvenhat éves vol­tam, amikor a szívem megállt. Szép kor ez Maris, ezt mondták a szomszédok is. Te túl­éltél engem. Erősebb szívet kaptál a Terem­tőtől. Az asszonyoknak mindig erősebb a szí- » vük. . — ÍQV gondolod? Lehet, hogy igaz. Mert azt hittem, hogy együtt halunk meg. Nem lett volna jobb, Mihály? Akkor biztosan el­hitted volna, hogy amit az oltár előtt mond­tam, színigaz. Mert néha kételkedtél benne. — Most már nem kételkedem. Igazat mond­tál, igaz voltál, Maris. Hány éves is vagy most? Mariska néni elpirult és szégyenlősen át­húzta egy kereszttel a 79-es számot. Rédey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom