Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-13 / 15. szám

A szeretet szorítójában 2 Kor 5, 14—17 Korunk egyik leggyakrabban használt szava ez: szorongás.' Hogy mit értenek ezen? Azt az állandó lelki állapotot, melyben állítólag manapság mindenki benne él: nehéz helyzetektől, be­tegségtől, bajoktól való félelemtől egészen a haláltól való iszo­nyatig. Különösképpen három területen látják erősnek a szo­rongást: először is a magánytól, az egyedülléttől való félelemben, aztán az attól való rettegésben, nehogy elavulttá váljék az élet. más szóval, nehogy lemaradjak és ósdivá váljak; harmadsorban pedig a halál, a megsemmisülés, a feleslegesen-élés fojtogató ér­zése a „szorongás” oka. A húsvét utáni ember szintén szorítóban van. De ez nem n magány szorongása, nem a lemaradástól való rettegés hara­pófogója, de nem is a halál iszonyatának ökölvívó ringje, ha­nem egészen más szoritóban-élés: a szeretet szorítójában való küzdelem (14 vers). Ebben a szorítóban ilyen szabályok érvényesek: NE MAGUNKNAK! „ ... Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek.” (15 vers) — Minden szentnek maga felé hajlik a keze —, tartja a közmondás. De ha ez , igaz, akkor inkább ne legyek szent, csak híáéók félé hajoljon a kezem! Nem ökölbe szorítva, ütésre készen, de nein is örökösen segítséget kérve, hanem inkább kézfogásra készen és segítséget adva. ■ r • Hányszor szorongat a düh, s milyen-ritkán a szeretet, hány­szor tör ki belőlünk a sopánkodás, s milyen ritkán a vigasz­talás. Hát nem azon jár legtöbbet az eszünk, hogy miként sze­rezhetnénk magunknak többet, ahelyett hogy árrá tekintenénk, miként lehetne munkatársaink, hazánk, vagy kontinensünk élete szebb?! Olyan ritkán hallani arról, hogy valakiből ki­robbant már a szeretet mert nem bírta magába szorítani to­vább .. . pedig olyan sokan hallják csak ezen a vasárnapon is ezt az Igét! NE A REGINEK! „Ha valaki Krisztusban van, új teremt­mény az. A régiek elmúltak.” (17 vers) Isten nem mindig tol- dozza-foltozza az embert, vagy a közösségeket, hanem újat teremt, néha egészen mást, mint amilyen volt a régi. Nap­jainkban is olyan világméretű szellemi, társadalmi, technikai változásoknak vagyunk tanúi, melyet kevés kor embere élhe­tett át. Még felsorolni is nehéz lenne a Miutalság” változásá­nak, a társadalmi morál alakulásának, a szociális helyzet át­formálódásának ezerféle újulását. Lyukas tömlőkbe nem lehet az új bort tenni, nem lehet örökösen prolongálni a régit, bár­milyen volt is „az a régi, nyugodt tempó”, vagy az a „bezzeg az én koromban” fiatalság, de akár gyülekezeti élet. Isten leleményességét látva (hiszen nem a feltámadás volt-e a legnagyobb „újdonság” és nem az embert folytonosan újjá­teremtő kegyelem e a legnagyobb „újság”?!) kevesebbet kel­lene hátrafelé kacsingatni és többet előre. Csak az „nem marad le” ... nem a világtól csupán, hanem Istentől magától, aki a jövőnek él és nem a réginek, aki a sajnálkozás helyett a sze­retetnek él. NE A HALÁLNAK! „Hanem Jézusnak, aki érettünk feltá­madott ..hogy akik „élnek, azok éljenek!” (15 vers vége) Azért támadt fel Jézus Krisztus, hogy éljenek az emberek- Azért támadt fel, hogy legyen értelme életünknek, legyen táv­lata fáradozásunknak, munkánknak és imádságunknak. Mi tu­datában lehetünk az ember élete elmúlásának, a halálnak, de megkeseredik minden percünk, ha a halál partjáról nézzük a dolgokat és nem a feltámadás szemszögéből. Sutává és kiáb­rándítóvá válik minden, ha „leblokkolunk” a halálnál és nem látunk a feltámadásig. Csak akkor éltük át húsvét örömüzenetét, ha mi magunk is nem a halál bezártságában, hanem a feltámadás és az élet nyitottságában viszonyulunk munkánkhoz és jövönkhöz. Csak akkor, ha minden elé úgy tekintünk, mint amit Isten tart a kezében. A húsvét tényének örülő ember tehát nem magának „szorít”, nem ragad a régi korlátok között, hanem Istenben bízva sze­reti a jövőt, mert az nem a halál szorongása, hanem Isten sze- retetének szorítójában való élet. Bízik László Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. április 13-án Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor, de. 11. (koní-úrv) dr. Ké­kén András, dr. Hafenscher Ká­roly. Trajtler Gábor, du. 5. dr. Hafenscber Károly, du. 6. szere- tetvendégség: dr. Kékén András. Fasor du. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. Szirmai Zoltán, du. ti. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de, 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sán­dor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bízik 1 .ászló. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Soly­már Péter. Frangepán u. de fél 10. Solymár Péter. Üjpest de. 10. (úrv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Ujtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­— Húsvét után az 1. vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 20, 19—29; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 5. 14—17, a délutáni istentisztelet alapigéje: Ez 18, 30b—32. — A CSONGRÁD-SZOLNO- K1 EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége március 5-én Hódmezővásárhelyen tartotta ülését. Előadást tartott Cser­háti Sándor és Fodor Ottmár. Az igehirdetési előkészítőt ve­zette és az időszerű kérdések­ről tájékoztatót adott Bánfai Lajos esperes. — A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 19-én tar­totta ülését. Ürvacsorát osztott Biczó Ferenc. Igehirdetési elő­készítőt Laborczi Zoltán, elő­adást Riesz György. Foltin Brúnó, tájékoztatót Weltler Rezső esperes tartott. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Puskás Jenő, a beledi gyü­lekezet 70. születésnapját is ünneplő lelkésze és felesége. Bősze Szidónia Istennek hálát adó szívvel ürinepelték márci­us '21-én házasságkötésük 40. évfordulóját. Örömükben részt vettek népes családjukon kívül a beledi. az edvei és a vásárosfalui hívek is. A jubi­láló házaspárt esti istentiszte­let keretében Weltler Rezső, a Győr-Soproni egyházmegye es­perese áldotta meg. — HALÁLOZÁS, özv. Far­kas Istvánná a páhi-i gyüleke­zet buzgó tagja és közel négy évtizeden keresztül hűséges harangozója 76 éves korában elhunyt. özv. Valuska Istvánná a pá­hi-i gyülekezet hűséges tagja 88 éves korában elhunyt. Ben­ne a gyülekezet gondnoka édesanyját gyászolja. mán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv) Reuss András, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Reuss And­rás. Óbuda de. 10. (konf.-úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Csen- gödy László. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (konf.- úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Re- zessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — HARTA. Március 9-én a presbiterek részére tartott sze- retetvendégségen dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai ta­nár tartott előadást „Amire egyházunk múltja tanít” cí­men. — PILIS. Vendégszolgálatot végzett a gyülekezetben Cse- lovszky Ferenc bényei és Mar- schalkó Gyula vecsési lelkész. — KISKÖRÖS. Március 16- án vallásos esten Sárkány Ti­bor hartai lelkész tartott elő­adást. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka­közössége március 28-án Bé­késcsabán tartotta ülését. Űr- vacsorát osztott Dedinszky Gyula. Előadást tartott Zsem- berovszky János, Kertész Gé­za és Koppány János. Mekis Ádám esperes az időszerű kér­désekről tájékoztatta a lelké­szeket. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12. Telefon: 112—071 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Indes 25 211 68.5253 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Aty­ja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisz­tusnak a halálból való feltá­madása által”. (1 Pt 1,3) VASÁRNAP. — „Az ő meg­váltójuk erős, Seregek Ura az ő neve, bizonnyal felveszi az ő ügyüket”. (Jer 50, 34) Húsvét ünnepe nem múlhat el nyom­talanul a keresztyének életé­ben. Annak az Istennek, aki­nek volt hatalma Egyszülött­jét feltámasztani a halálból, van hatalma arra, hogy újjá- szüljön minket is. Gondoljunk konfirmandusainkra, s imád­kozzunk új életükért, de ne feledjük el azt sem, hogy Is­ten Jézus Krisztusban nyil­vánvalóvá lett újjászülő ke­gyelme minket is az új élet­ben való járásra kötelez. HÉTFŐ. — „Isten az én erősségem, és énekem, és sza­badítom!” (És 12,, 2) Vajon olyan maradandó nyomot ha­gyott-e húsvét ünnepe a szí­vünkben és életünkben, hogy elcsüggedés helyett tudunk-e mindig szilárd hittel Istenre hagyatkozni, tudunk-e a ma­gunk útján járni, s tudunk-e önzés helyett odaadó szeretet­tel és nyitott szívvel minden­kor a másik ember segítségére sietni. Istennek arra is van hatalma és ereje, hogy kira­gadjon minket a közönyből, s felelőssé tegyen a másik em­berért, népünk előbbre jutásá­ért és a világ békéjéért. KEDD. — „Nem örökké per­iek, és nem mindenha harag­szom”. (És 57, 16) Isten harag­jának és bűnt büntető ítéleté­nek látható és kézzelfogható jele Jézus Krisztus keresztje. Isten a nagypénteki kereszttel és a húsvéti feltámadás csodá­jával. lezárta a harag korsza­kát, mert Jézus Krisztus miat­tunk, értünk és helyettünk tett eleget az ítéletnek. Hálátlanok lennénk, ha megváltói munká­ját úgy becsülnénk le, hogy ne keresnénk őt, ne ragaszkod­nánk hozzá, ne hinnénk ben­ne, s ne indulnánk a szolgáló szeretet útján a másik ember segítésére. SZERDA. — „Megszabadí­tottad lelkemet a haláltól, sze­meimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől”. (Zsolt 116, 8) Isten Jézus Krisztusért a tenyerére vett minket. Halála által megszabadított az örök haláltól, s szolgálata által a hit és szeretet útjára állított minket. Ezen az úton a bánat­ban, gyászban is van vigaszta­lás, a fájdalomban is van eny­hülés, a bűntől is van szaba­dulás ‘és bűnbocsánat. Ezen az úton Jézus Krisztus fogja a kezünket, s nyugodtan léphe­tünk az ő nyomába. Ez a kéz­fogás azonban elkötelezést is jelent: keressük meg a velünk egy úton járó testvér kezét, álljunk szilárdan melléje, s védjük az eleséstől. CSÜTÖRTÖK. — „őrök ta­nácsaid hűség es igazság”. (És 25, 1) Az egyik legszebb szó a szeretet mellett a hűség. Ezt fogadta még Isten egykor irán­tunk, s hűségünkről tettek val­lást keresztszüleink is a ke- resztségkor. De vajon elröp­penő szó marad-e ez csupán az életünkben, vagy valóság? No­ha hajlamosak vagyunk a hűt­lenségre, Isten igéje a hű­ségre, a hozzá való vissza­fordulásra serkent. De elköte­lez bűnbocsánatöt adó igazsá­ga az igazság útján való járás­ra is. Újuljon meg életünk az igazságban úgy, hogy tudjunk a másik ember és a másik nép igazságáért is nemcsak imád­kozni; hanem fáradozni, is. PÉNTEK. „Monda Istéh: Legyen világosság! és lett Vi­lágosság”. (1 Móz 1. 3) Isten ma is gyakórólja világosságot teremtő akaratát az emberek életében. Világosságot terem­tett egykor a világ teremtése­kor. de utána mégis a bűn sö­tétsége borította el a főidet. Világosságot teremtett Jézus Krisztusban, s ez a világosság örökké tündököl. Világosságot akar a mi életünkben is, a hit és szeretet világosságát, s azt akarja, hogy a tőle kapott vi­lágosságot továbbadjuk az em­berek felé. így leszünk Jézus- Krisztus hű követői. SZOMBAT. — „ímé, az Üt- nak félelme: az a bölcsesség, és áz értelem; a gonosztól Va­ló eltávozás”. (Jób 28. 28j A húsvét utáni első vasárnap he­te ugyanazzal zárul, amivel él­kezdődött: Isten Jézus Krisz­tusban újjászüli gyermekeit, s a bűn útja helyett a bölcsesség és az értelem, a hit és a sze­retet, a bizodalom és a szolgá­lat útjára állítja őket. Állítsuk az ige fényébe az életünket, s lássuk meg, vajon meghal­lottuk-e az ige szavát;1 vajon eljutottunk-e a szenthárom­ság egy igaz Istenben való éló hitre és a felebarát iránti, a szolgálatban soha meg nem fór vadó saeretetre?! _______Harkányi Lasziv — SÍRKŐ eladás nagy válasz­tékban. ScUrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III. Poraázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60- as autóbusz végállomás. — IDŐS személynek életjárade­kot fizetnék lakásért. „Kölcsönös bizalom” jeligére a kiadóhivatal­ba. — BUNDÁK, átszabások első­rendű kivitelben Somogyi szűcs­nél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — 5—1« EVES GYERMEKEK nyaraltatását családi környezet­ben Június-július höbapban Ta­hiban vállalom. Szenczi Győzőn«, Nagyszékely. Beszélgetünk. Látogatóim pesti emberek. Az egyik újságíró, a másik fotoriporter. Ritka vendégek erre. Bizonyára látják is rajtam a meglepődést. Jövetelük célja azonban még meglepőbb. — Jó embert keresünk! — kezdi mosolyog­va az újságíró. Visszamosolygok. Mindketten az ismert irodalmi címre gondolunk. — Eddi­gi pályafutásom idején annyiszor írtam már rossz emberekről. Most végre jókról szeretnék írni. Nem ez a falu az első. Már több helyen voltunk, de senki sem tudott jó embert mu­tatni. Talán itt sikerül. Tessék segíteni ne­künk! Egyszerűen, természetesen beszél. Mintha csak azt kérdezné tőlem, hol van itt az élel­miszerbolt, mert nagyon éhes. Abban egy pil­lanatig sem kételkedik, hogy van valahol. Csak akikkel eddig találkozott, azok nem tud­lak megmutatni neki. — Vagy ön is úgy vélekedik, — folytatja — hogy nincs emberi jóság? Csak gonoszság, al­jasság? Én hiszek az emberi jóságban! Mert ha nincs, akkor nem érdemes élni a földön! Ezt már szenvedéllyel mondja, mint aki val­lomást tesz az élet értelméről. — Egyszerű eseteket tessék említeni. Nem látványos, hivalkodó jótettekről akarok írni. Az nem jótett, ha egy gyárigazgató az ország ■nyilvánossága előtt a „Ki mit tud?” győztesé­nek még ezer forintot felajánl Mi azt keres­sük, aki egy tányér levest visz a beteg szom­szédnak. Vagy jól bánik a tehetetlen öregek­kel. Tessék a címeket diktálni és már me­gyünk is! — Tessék csak várni! Azonnal! Na, kik is legyenek azok? Feleségem jön be. Kávét hoz. Öt is bekap­csoljuk a keresésbe. Töprenkédünk. Kicsit ne­hezen indul. Bezzeg, ha rossz embert kellene keresnünk, az menne azonnal! Ilyenek va­gyunk! — röstéllkedem magamban. Közben gyerekeink is hazajönnek. Nekik is elmondjuk a feladatot. Tetszik nekik. Moso­lyogva vállaiják ők is a keresést. Végre felszakad a zsilip! Mondjuk a példá­kat. Persze nerrj, „tiszta esetek”. A jó emberek is bűnös emberek. Mindenütt van valami baj. emberi gyengeség. — Tudjuk mi ezt, kérem! — szól a fotóri­porter. — Nem angyalokat keresünk! Embere­ket, aki ugyanúgy botlanak, hibáznak, mint u többi. De mégis, valahol, egy ponton győz bennük a jóság. — Igen, igen. Csak ilyen jó emberek vannak a földön. De ilyenek vannak! Mindenütt! Ná­lunk is. Ott van például B.-né, aki hosszú évekig óriási önfeláldozással ápolta ágyban fekvő anyósát. Annyira, hogy végül maga is megbe­tegedett a sók emelgetéstől, virrasztástól. Vagy M.-né, alfi a TSZ-ben dolgozik naponta és beteg férje mellett megható gyengédséggel gondozza öreg, magatehetetlen sógornőjét is Öt-hat hasonló eset is van a faluban. Régi, keserű mondás, hogy egy szülő sok gyermeket felnevel, de a sok gyermek nem tud eltartani egy szülőt. Nos, ennek az ellen­kezője igaz a három M. testvérnél. Az öreg, 80 éves nagyapának egy helyett három meghitt otthona van. Vagy itt vannak as örökbefogadott gyerme­kek. Egész életre vállalt áldozat! K.-ék már öregek. Vagy 30 éve fogadtak magukhoz két kis árva testvért, fiút és lányt. Ma már az uno­kák is nagyok. Egyik az idén konfirmál. Ott­honukban a ragaszkodó szeretetnek valami fi­nom, sajátos melege veszi körül a belépőt. Z.- éknél még általános iskolás az örökbefogadott kislány. Tudja, hogy nem vér szerinti gyer­mek. De csak azért, mert — bölcs józanság­gal! — megmondták neki. A vér szerintit sem lehetne igazabb jósággal nevelni. S a gyer­mek, ahogy nyíló értelmével mindjobban fel­méri, hogy mi is történik vele, növekvő rajon­gással szereti őket. Cs.-né esete a legkemé­nyebb szívet is megmozdítja. A második vi­lágháború tette fiatalom, özveggyé. Egy kis­lánnyal maradt árván. Nem akart többé férj- hezmenni, pedig sokan elvették volna. Kislá­nya közben asszony lett. S 18 év után ő is rá­szánta magát mégis. De miért? A kérő négy fiúgyermekkel maradt özvegy. A legidősebb — akkor 10 éves volt — szellemi és testi nyo­morék. Gyógyíthatatlan élő halott. És vállalta. Vállalta őket egész szívvel, teljes és korlátlan anyai áldozatvállalással. Volt aki bolondnak tartotta, volt aki megkönnyezte. Ma 8 éve en­nek. A nyomorék gyermek — bár korai halá­lát jósolták — most is él változatlan állapot­ban. És Cs.-né változatlan hűséggel osztja szét közöttük naponta életének erejét, szívének jó­ságát. S a gyermekek? Rajongnak érte. S míg megsimogatják, megcsókolgatják gondbaráz­dált, kedves arcát, a gyermeki hála utánozha­tatlan csengésű hangján suttogják a fülébe: „Édesanyám!" A „tányér leves” jó embereiből is sorolunk néhányat. Nyilván ebből van a legtöbb. Még is őket legnehezebb tetten érni. A jótett el­múló alkalmainak hősei ők. Az újságíró jegyzi a címeket. Sőt már válo­gat a hasonló esetek között. Sajnos mindenho­va nem tudnak elmenni. Az utolsó eset külö­nösen tetszik nekik. A S. Róza tanítónénié. Róza néni nyugdíjas és gyakran beteg. A lá­baira panaszkodik. NyugdíjbavomUáskor la­kásproblémája is támadt. Már-már úgy volt, hogy elmegy a faluból. De hova? Nincs sehol senkije. S akkor megmozdult néhány szívben a. jóság. Egy régi, raktárnak használt teremből takaros kis lakás épült. Szoba, konyha és egy kis belépő. Nem nagy. Éppen neki való. Min­den társadalmi munkában! A tanácselnök járt az élen. Mintha saját édesanyjáról lett volna szó. A fiatal férfipedagógusok keverték a mal­tert, hordták a téglát. H. T. villanyszerelő ve­zette be az áramot. Róza néni szeme ma is csillog, ha erről esik szó. Otthonra lelt öreg napjaira. És azóta is kíséri életét a csendes jóság. Gyermekszívek jósága. A szomszéd napköziotthon diákjai naponta felkei'esik. Boltba mennek, ebédet hoznak, fütenek ... * A két vendeg útnak indul. Csak estefele ta­lálkozunk ismét. Bizony már fáradtak. De sze­mükből látom, hogy örülnek. Nem jöttek hiá­ba! Sajnos nincs idő a közös kiértékelésre. Siet­nek. A havas, síkos út sok veszélyt rejt az autósok számára. Otthon bizonyára aggódva várják őket. Míg búcsút intek a távolodó autó felé, ma­gamban kezdem a kiértékelést. Meglepő és nagyszerű újságírói ötlet! Ja emberi keresni! De éz talán nem is elég. En­nek az ötletnek látásmóddá kellene állandó­sulnia bennünk! Valamiképpen át kellene ál­lítani a szemünket és a szívünket,, hogy első­sorban ne mások bűnére, hanem mások jósá­gára legyen érzékeny és figyelmes. De más lenne az életünk! Hogy is mondta a fotoriporter? .. valahol, egy ponton győz bennük a jóság.” Így van! Jó emberek nincsenek! „Senki sem jó;..,!” De jót tevő emberek mindnyájan lehetünk, ha . Ha megragadjuk a jótett alkalmait, amelyek kérlelhetetlenül elmúlnak. Róza néni otthoná­nak építésében már nem lehet részt venni! Gyógyult beteget már nem lehet ápolni! Fel­száradt könnyeket már nem lehet letörölni! Temetők fejfái mellett már nem lehet semmit jóvátenni a legdrágább virágkoszorúval sem! Igen. Keresnünk kell mindenkiben, a leggo­noszabbnak tűnő emberben is a jót. De a leg­fontosabb mégis csak az, hogy azt a jó embert, akit ez a két melegszívű újságíró annyi lelke­sedéssel és finom gyengédséggel keresett, bennünk találják meg mások! Mire visszaérkezem íróasztalom mellé, az ige elriasztón sofhmátza szám,ómra ezt a napot: „Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak!” (Jakab 4,17) ttóka.ZdüíM I í Jó embert keresünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom