Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-30 / 13. szám

„HOMOKI” SZÓRVÁNYOK Sdkszor írjuk, mondjuk: evangélikus egyházunk szór­ványegyház. Híveink nagy ré­sze nemcsak vidéken, városa­inkban is római katolikusok­hoz és reformátusokhoz viszo­nyítva kisebbségben, szétszór­tan él. A kecskeméti gyüleke­zet is szórvány-gyülekezet. A bács-kiskuni homokra épült városban mintegy félezer evan­gélikus él, s ugyancsak félezer azoknak az evangélikusoknak a száma, akik a környező te­lepüléseken, tanyákon szét­szórtan élnek: Nemcsak a lel­kész munkáját nehezíti, hogy van olyan település, ahol egy­két evangélikus lakik, hanem az ilyen helyen lakók is ne­hezen találják meg a kapcso­latot a gyülekezettek Ezért Kecskeméten is, sok ilyen szórványhelyzetben lévő gyü­lekezethez hasonlóan, éven­ként ún. szórványnapot ren­deznek, hogy összegyűjtsék az egymástól távol élő gyüleke­zeti tagokat. Az idei szórványnap, ame­lyet böjt harmadik vasárnap­ján rendeztek, különösen is emlékezetes marad a gyüleke­zet tagjai számára, mert ezen a vasárnapon a gyülekezetbe látogatott D. Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyház- kerület püspöke. Reggel 9 órakor áhítattal és űrvacsoravétéllel kezdődött az együttlét, majd az istentiszte­leten a püspök Jn 1, 35—40 alapján hirdette az igét Prédikációjában többek kö­zött ezeket mondotta: Az a gyülekezet, amely most előt­tem van, a „homokról” jött össze. Közismert a „kecske­méti homok” sok haszna, hi­szen azon olyan szőlő és ba­rack terem, amely messze földön híres. Ezen a homokon szorgalmas nép lakik, amely jó munkával kiaknázza annak minden áldását. De a homok­nak van veszélye és hátránya is. Hamarabb el tud temetni, mint a másfajta föld. A szél úgy tudja tovább vinni, mint ősszel a faleveleket. Ezen a homokon él szétszórva a ma­roknyi evangélikusság. Mivel szétszórtan élnek, számukra is jelenthet veszélyt, hogy el­kallódnak, „befedi őket a ho­mok”. A homokon élő evan­gélikusság számára is egyet­len megtartó és összetartó erő van és ez nem más, mint az evangélium. Amikor Kereszte­lő János a Palesztinái homo­kon elkiáltotta Jézusra mu­tatva: „Íme, az Isten Bárá­nya!” — akkor emberek in­dultak el Jézus nyomába. Ma is ezt az evangéliumot kell elkiáltani, de úgy, hogy az emberek számára megfogható valósággá legyen Jézus sze­mélye, szolgálata és ajándé­ka. * Ügy kell ezt az evangé* liumot elkiáltani, hogy a ho­mokon élő emberek életét is alakítsa, életüket széppé te­gye és szolgálatukat magyar népünk között gyümölcsözővé tegye. Az evangéliumot szí­vükbe fogadó emberek fárad­hatatlanul dolgoznak a közös­ség, a nép javáért, sőt ezen túlmenőleg az emberiség bé­kéjéért és boldogulásáért. Az istentisztelet végén Gö­rög Tibor, a Bács-Kiskun Egy­házmegye esperese, a gyüle­kezet lelkésze, meleg szavak­kal köszöntötte a püspököt s biztosította arról, hogy mind a szórványban, mind a város­ban élő gyülekezet tagjai szí­vükön hordozzák a püspök szolgálatát, az egész Magyar- országi Evangéliumi Egyház sorsát. Az esperes köszöntő Bibliai ábécé: VÉG lelkész előadását hallgatta a gyülekezet nagy figyelemmel. A keresztyén életről beszélt. Majd maguk a gyülekezet tagjai verssel és novella fel­olvasással gazdagították az összejövetelt. A befejező istentiszteleten ismét Jávor Pál szolgálatát hallgatta a gyülekezet. A mosolygós arcok elége­dettségről tettek bizonyságot. Jó volt együtt lenni, jó volt együtt énekelni, jó volt együtt hallgatni az igét. Jó volt erő­södni az ige hallgatása nyo­mán. Kosa László TISZTELETBELI „NAGYFÖNÖK” Az Egyházak Világtanácsa lamban élő ponca-indiánok Végrehajtó és Központi Bizott- tiszteletbeli főnökükké válasz- ságának indiai elnökét, M. M. tották. Neve „Gah-hee-gah Thomas professzort az ameri- Dong-gah”, azaz „Nagy Fő­kai Oklahoma szövetségi ál- nők”. MÁR ZUHANOK ALÁ Hamis bálvány-e Istenem, mert csupán enyémnek képzelem s bár kérésem sokszor visszahull ölembe, ahogy eldobtam elhalkul fülemben már az izgatott rohanás robaja, mert elmondtam, kimondtam végre, — hogy ember vagyok s élve vagy halva boldog lenni erős akaratom. De hisz nem is dobom magamból ki a szót, mely segítséget kérne, hiszen szememnek túl sok a magasság kékje, s nem nyílik kérésre ajkam, hogy ne kötelezzem le magam, s álszabadságom csücskébe markolva csüngök s kétség örvénye fölött — a mélybe tekintek s már zuhanok alá. Hát ne engedj Te, kit magamnak kisajátítottam, másoktól elszakasztottam. Ments meg könyörgöm, mert ledob a féktelen, rettenetes én! — S mi lesz velem, ha nem Te vagy a mélység fenekén? Urbán Eszter szavai után Kovács Misiké virágot nyújtott át a püspök­nek. Az istentisztelet után a püs­pök előadást tartott a Luthe­ránus Világszövetség 1970-ben Porto Alegrében tartandó nagygyűlés anyagáról. Vilá­gossá lett, hogy a nagygyűlés munkája csak a gyülekeze­tekre épülhet, és az ilyen nagyméretű világgyűlésnek is csak akkor van eredménye, ha munkája közben állandóan a gyülekezetét, ezen belül a gyülekezeti tagot, tehát az embert tartja szem előtt. Délután Jávor Pál ceglédi Ha a vége jó, minden jó —, hetne számítani akár életünk, szoktuk mondani, amikor si- akár az egész világ végét. Pe- kerrel befejezve valamit, visz- dig a vég úgy jön, „mint éjjel szatekintünk az elmúlt nehéz- a tolvaj”: váratlanul és hirte- sRgekre. Csak az a kérdés: me- len. A háborúk, szenvedések, lyik az a vég, ahonnan vissza- nyomorgattatások „még nem a tekinteni érdemes, milyen vég”. Ha már a szeretet so- „vég”-ekről lehet egyáltalán kakban ' meghidegül, akkor beszélni, milyenekről van szó kezdődik csak a „jaj-nekem- a Bibliában? vég”! Jézus szavához Pál 1. A „HÁL’ ISTENNEK”- apostol is így csatlakozik: a VÉG. Hála Istennek, hogy ..bűn cselekedeteinek vége a „még nincsen végünk”, de hála halál”, s jaj annak, akit a vég azért is, hogy „a parancsolatok készületlenül talál. (ELOL- vége a szeretet” s hogy „a VASHATÓ: 1 Móz 6, 13; Zsolt törvény vége Krisztus”. Di- 10 és 119, 96; Mt. 24, 3, 6; csérjük Istent, mert Ö „a kéz- 24> 14kk; Rm 6, 21.) det és a vég”. Dicsérjük, mert 3. AZ „ITT IS VAN MÄR”- „végtelen az Ö kegyelme”, VÉG. Az Újszövetség tanúbi- mert „királyságának és élete zonysága szerint Jézus Krisz- esztendeinek nem lesz vége”. tus földi élete volt a világ tör­Hála Jézus Krisztusnak, aki ténelmének középpontja. Isten „nem akarja az ember végét”, ■ Országa már „itt van közöt- hiszen nem elvesztésünkre tünk”, ugyan még elrejtve, jött, hanem hogy éljünk. Hála mint a kincs és észrevehetet- legyen, mert „mindvégig szg- lenül, mint a piciny mustár- rette az embereket”, mert a mag. De már Pál apostol golgotái kereszten „elvégezte- figyelmeztet ezzel: „hozzánk tett” mindaz, amit Isten kigon- az idő vége már elérkezett”, dőlt az emberért. Legyünk Péter apostol is így int: „min- boldogok azért, hogy nekünk dennek vége már közel van”, is adja erejét „mindvégig ki- ezért legyetek józanok, buz- tartani”, „mindvégig hűnek gók a szeretetben és hűségesen találtatni”, hiszen csak az üd- sáfárkodók. vözül, „aki megáll mindvégig”, Mi sem érünk rá nagy ké- minden nehézség ellenére is a nyelmesen minduntalan a jö- hitben és a szeretetben. Csak vőre halogatni a jó cselekvé- ha így élünk, akkor „hallat- sét, mert „ütött az utolsó óra”, szik el még a világ végére is De nem érünk rá „belenyu- szavunk”, csak „így szakad godni” sem abba, hogy „az ele- vége a gyászos napoknak”, mek tűzben való felbomlásá- melyek tele voltak békétlen- val” az egész világnak vége séggel és bűnnel. (ELOLVAS- lesz, és nem tudjuk vállalni HATÓ: Zsolt 102, 28; Jer Sir azt a nyakatekert teológiai ok- 3, 22; 1 Tim. 1, 5 és Rm 10, 4; fejtést, amely ebből az atom- Jel 21, 6; Lk 1, 33; Jn 13, 1; Jn háború igazolását képes leve- 19, 30; Mt 10, 22; Zsolt 19,5.) zetni — amint erre volt példa 2. A „JAJ NEKEM”-VÉG. a nyugati teológiában — mert Az emberek erőszakoskodása a »vég” minket a buzgóbb jó- és bűnei miatt már Noé ideje- cselekvésre, a felelősebb élet­ben megérett az idő arra, hogy re sarkall. A „vég” számunkra Isten „véget vessen minden Krisztusban való üzenet, amely emberi testnek”, hogy meg- a kiteljesedőbb élet kötelezésé- bánja még azt is, hogy embert hat ránk. Addig cseleked- teremtett. Sőt, már az első ink a jót, amíg lehet, amíg a emberpár bűne miatt szomor- itt nincs a maga teljessé- kodik a zsoltáríró azon, hogy gében. az emberi életnek „olyan ha- (ELOLVASHATÓ; Lk 10, 9; mar vége van”, úgy elmúlik az Lk 17, 21; 1. Kor 10, 11; 1 Pt a hetven-nyolcvan esztendő. 4, 7; 1. Jn. 2, 18; 2. Pt. 3, 12.) De gyakran még annyi sem! Ha a vége jó, minden jó — De gyakran még annyi sem; tartja a közmondás és ez most és hogy mennyi, az az ember így igaz: mi reméljük, hogy örök kérdése. Mikor lesz vége jó lesz a „vége”, jobb, mint személyes életemnek, s „mikor hinni merjük, mert amit Isten jön el a világ vége” és „mi elkezdett az emberek életének »esz a jele a világ végének”? megtartására, azt véghez is vi- Ezeket a kérdéseket vetették szi. fel Jézusnak is, mintha ki le- Bízik László A három ütem 2. Együtt Az ütem, a ritmus egész életünk jellemzője. Az év folyamán ütemesen váltakoznak az évszakok: tavasz, nyár, ősz és tél. Aztán kezdődik újra a négyes ütem. Lélegzésnél percenként tizenhatszor ütemesen emelkedik és süllyed mellkasunk. A keresztyén életnek is van belső ritmusa. Az első ütem a „belső szoba” csendes egyedülléte, amelyben a bűnös ember találkozik Isten kegyelmével. A második ütem: az együttlét. A keresztyének szétszórtan élnek a világban. De Jézus Krisz­tus összhívja azokat, akik benne hisznek és őt akarják követni, így gyülekeztek össze házanként az első keresztyének, hogy együtt imádkozzanak, együtt emlegessék Uruk szavalt és cso­dálatos cselekedeteit és együtt részesedjenek a megtört kenyér áldásában. Később azért építettek templomokat, hogy legyen megfelelő hely, ahol összejöjjenek. Természetes, hogy az azonos érdeklődésű emberek keresik és megtalálják egymás társaságát. Az ember közösségi lény és így természetes módon vallásos életét is közösségben éli. A gyülekezet együttlétére ezen túl Isten parancsa is kötelez: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Ennek az ünnepszentelésnek alkalma a vasárnapi istentisztelet. Ezt az istentiszteleti együtt- létet nem bízta Isten a tetszésünkre, hanem megparancsolta. Krisztus tanítványainak együttléte nemcsak parancs, hanem kegyelem is. Jézus így hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugodal­mat adok nektek!” (Máté 11, 28) Ezt az igét minden templom­kapura ki lehetne írni. Jézus szeretettel gyűjt össze minket és ígéri, hogy ott van közöttünk (Máté 18, 20.). A gyülekezetben így mindig eggyel többen vannak jelen, mert Jézus is ott van. A tanítványok együttlétének drága ajándéka a hirdetett ige, amelyen keresztül Isten szól a gyülekezetnek. A magányos ke­resztyének gőgös farizeussá lesznek, mert nem hallják Isten követelő és vádoló törvényét, vagy a kétségbeesés lesz úrrá rajtuk, mert nem hallják a bűnbocsánat feloldozását. Ahogy az orvos nem operálhatja meg önmagát, úgy nem lehet senki önmagának prédikátora. Boldogok, akik hallgatják Jézus sza­vát! Hitünk második ütemének ajándéka az úrvacsora is. Amikor Jézus utoljára volt együtt tanítványaival, akkor mondta nekik, hogy együtt törjék meg a kenyeret, mert az az ő teste és együtt igyanak a pohárból, mert az az ő vére. Krisztus halálának ál­dásában így részesedik együtt a gyülekezet. Boldogok, akik a Bárány menyegzőjére hivatalosak! A gyülekezet együttlétében éljük át ezt a nagy örömöt, hogy testvérek vagyunk. Krisztusban ledőlnek a válaszfalak: nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő. Testvérekkel vagy együtt, akik veled együtt küzdenek bűneik­kel és kétségeikkel és veled együtt próbálják járni a keskeny utat. Boldogok, akik a gyülekezet együttlétén felismerik egy­másban a testvért! Az istentiszteleti együttlét üdvösséget váró reménységünk­nek is áldott jele. Jézus azért halt meg, hogy összegyűjtse Is­ten elszéledt gyermekeit. (János 11, 52.) Sokan jönnek még ke­letről és nyugatról, északról és délről és Isten országában lete­lepednek. (Lukács 13, 29.) És akkor elkezdődik a nagy mennyei istentisztelet, ahol az angyali kar és az üdvözöltek megszám­lálhatatlan sokasága együtt énekli a Bárány énekét. (Jel 7,9— 17.) Ennek az örök együttlétnek öröme ott fénylik minden gyü- 1 :kezeti alkalmon. Keressük az együttlét alkalmait, hogy a közösségben meg­erősödjék hitünk és elmélyüljön bennünk a szeretet. Madocsai Miklós „Az egész emberiség felé nyitottan” ígéretünk szerint lapunk mai számában összefoglalva ismer­tetjük dr. Fabiny Tibor szék­foglaló beszédét, amelyet a Teológiai Akadémia egyház- történeti tanszékbe történt beiktatása alkalmából mondott el febr. 27-én, az Országos Egy­ház Üllői úti székházában tar­tott ünnepi ülésen. A SZÉKFOGLALÓ abból a történeti tényből indult ki, hogy o szocialista világrend- szernek a kialakulása óta egy új történelmi korszak küszöbén állunk. Az egyháznak, s benne a teológiának ebben a helyzet­ben önrevízióra van szüksége. „Kötelességünk, hogy Isten el­igazító igéjére figyelve, a múlt tanúlságaiból okulva, újszerűén vessük fel mai kérdéseinket és fogalmazzuk meg mai felada­tainkat.” AZ EGYHÁZTÖRTÉNET- IRAS MAI FELADATAIT két irányból közelítette meg dr. Fabiny Tibor előadása. Első kö­vetelményként a bibliai törté­nelemszemlélet mára érvényes jelentőségének újra átgondolá­sát jelölte meg. Elemezve az őskeresztyén, a prófétai és apostoli szemléletet, azt a meg­állapítást tette, hogy azokat fi­gyelembe véve és alkalmazva tanuljuk meg ismét pozitívan értékelni az egyháznak és tag­jainak a világban való szolgá­latát. Ugyanakkor ez jelenthet kivezető utat abból a krízisből, amelybe egyházi, történetírá­sunk egyfelől a modern teoló­gia radikális, másfelől egyes közösségi mozgalmak pietista történelemszemlélete folytán jutott. A másik követelmény, me­lyet a székfoglaló az egyháztör­ténetírás elé állított: a tudomá­nyos tárgyilagosság. Az egye­temes történetírás összefüggé­seiben fel kell tárnunk, vajon az egyház az evangélium hir­detését és az egyház rendjét nem állította-e a történelem folyamán a visszahúzó erők szolgálatába? Másfelől, mikor állt a történelmi igazság szol­gálatába. Felismerve a törté­nelmi kontinuitásokat, az egész emberiség felé nyitottan, a tár­sadalom haladó erőivel való szolidaritás jegyében kell sajá­tosan egyházi szolgálatunkat elvégeznünk. „Csak tudatos önkritika és a múlt eseményei­nek újszerű átgondolása vezet­het el oda, hogy az egész_ em­beriségért érzett felelősség szempontja alatt műveljük az egyháztörténelmet.” Ebbe az irányba mutat a magyarországi evangélikus egyházunkban jelen évtized­ben kikristályosodott, sajáto­san hazai teológiánk, amely felismeréseit „univerzális dia- Tcónia” formájában igyekszik az emberiség javára fordítani. IDE TARTOZIK az is, hogy megkeressük és feltárjuk az egyes egyházi események tár­sadalmi, gazdasági, kulturális és politikai gyökereit. Az egy­ház megnövekedett nemzetközi és politikai felelőssége a világ­ban folyó általános és hazánk­ban végbement szocialista tár­sadalmi fejlődés összefüggésé­ben, az egyháztörténet művelé­se segítse elő a helyes egyház- politikai tájékozódást és ösz­tönözzön helyes állás foglalásra. „Jézus Krisztus fundamen­tumán, a próféták és apostolok alapkövén állva, hivő történet- szemlélettel, de ugyanakkor az egyetemes történelem és benne társadalmunk belső összefüggé­seire figyelve, teljes nyitottság­gal bocsátom erőmet az egyház­történetírás szent szolgálatának rendelkezésére” — zárta szék­foglalóját dr. Fabiny Tibor. A ZÁRSZÓBAN is elhang­zott ígéretének szellemében kezdte meg tanári munkáját már e tanév kezdetén az egy­háztörténet új professzora. Fi­gyelmét különösen is vonzzák azok az egyháztörténelmi ada­lékokat szolgáló, feltáratlan, és még ki nem értékelt iratanya­gok, amelyek az Országos Egy­ház levéltárában fekszenek el Ezek a dokumentumok sok te­kintetben kiegészíthetik, sőt módosíthatják a hazai egyház­történettel kapcsolatos ismere­teinket. Különösen a legutóbbi ötven évnek, a szocializmussal történt első találkozástól nap­jainkig lejátszódó egyháztörté­neti eseményeinek helyes meg­ismerése segíthet annak meg­értésében, hogyan találta meg helyét egyházunk, népünk új társadalmi rendjében, és mi­ként látja az idők folyásában szolgálatának továbbvezető út­ját. M. Gy. HÍREK — A FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 28- án Budapesten tartotta ülését. Igehirdetési előkészítőt Csonka Albert, előadást Zászkaliczky Péter és Szakáts László, beszá­molót dr. Selmeczi János espe­res, befejező áhítatot Varga György tartott. — KELENFÖLD. Április 5- én, nagyszombaton este 6 óra­kor zenés áhítat lesz a kelen­földi templomban. Orgonái Trajtler Gábor orgonaművész. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége március 20-án Balassa­gyarmaton tartotta ülését. Űr­vacsorát osztott Záborszky Csaba, igehirdetési előkészítőt Sztehló Mátyás, előadást Gar- tai István esperes, Matuz Pál és Polóny Zoltán, korreferátu­mot ugyancsak Gartai István esperes tartott. — A BÁCS-KISKÜN EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 12-én Kis­kőrösön tartotta ülését. Űrva­csorát osztott Éltes Gyula. Ige­hirdetési előkészítőt dr. Groó Gyula teológiai akadémiai ta­nár tartott. Az Evangélikus Élet munkáját és szolgálatát D. Koren Emil esperes, a lap felelős szerkesztője jelenlété­ben és vezetésével beszélték meg a lelkészek. A soron kö­vetkező feladatokról Görög Ti­bor esperes tájékoztatta a lel­készeket. — BUDAHEGYVIDÉK. A márciusi szeretetvendégség ke­retében D. Koren Emil esperes tartott előadást „Szívünk örök­sége — őseink éneke” címen. — A PESTI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközösségi ülésén Virágh Gyula bevezeté­se nyomán folytattak eszme­cserét a lelkészek a szívátülte­tés keresztyén etikai kérdései­ről. Ferenczy Zoltán előadást tartott a konfirmáció mai kér­déseiről. Áhítatot Blázy Lajos tartott. — MEZÖBERÉNY. Az I. kerületi gyülekezetben március 16-án szeretetvendégséget tar­tottak a konfirmandus csalá­dok számára. Kun Kaiser Jó­zsef lelkész Dietrich Bonhoef- feről tartott előadást A sze- retetvendégségen párbeszéd formájában szólalt meg a kon­firmandus családok tagjainak felelőssége a konfirmációért A LUTHERÁNIA március 30-án, virágvasár­nap a délután 6 órai isten­tiszteleten a Deák téri templomban előadja BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: László Margit, F»omlóssy Erzsébet Marik Péter, Me­lis György, Mezőfi Tibor, Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő. Igét hirdet: DR. KÉKÉN ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom