Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-16 / 11. szám

A világon a második NAGY MÁRCIUSOK A világháborútól1 megesömörlött nemzetre 1919. hnárcius 21- én a második forradalom köszöntött. Az első, az októberi, lé­nyegében kivonta a nemzetet a céltalan háborúból, hazahozta a frontokról és a fogságból a katonákat, békét hirdetett, és hitt abban, hogy a győztesek megbecsülik törekvését és jóindula­túan bírálják el magatartását. Károlyiéknak tiszteletreméltó kezdeményezése, polgári forradalma passzív reménységbe tor­kollott, amely lassan anarchiává torzult. Az ,.őszirózsás forra­dalomnak” mégis vitathatatlan érdemei voltak. Pontot tett a négyszáz éves Habsburg-uralom után, függetlenséget prokla- mált, és megszüntette a kilencszáz esztendős királyságot, be­vezetvén a köztársasági államformát. Ködös elképzelései vol­tak ugyan a társadalom átformálódásáról, de határozott lépé­sekkel e tekintetben alig találkozunk. Egyszóval a forradalom végső konzekvenciáját nem merte levonni. Ezzel szemben a zűrzavaros időket hamarosan meglovagolták a polgári demok­rácia „vérszopói”, akik ugyanolyan embertelen módon szedték a nyomor vámját, mint a „bakancsszállítók”, „fegyvergyáro­sok”, vagy „élelmiszerkirályok”. A tömegek pedig éhesek, ron­gyosak és munkanélküliek voltak. A mélyben viszont izzott az olthatatlan vágy a forradalom konzekvenciájának levonása iránt. Másszóval a tél dermesztő hidegén és az éhségen nem segítettek a szép szavak és ígére­tek. Radikális megoldás szükségszerűsége vált vitathatatlan igénnyé. De volt-e olyan rétege, osztálya a nemzetnek, amely vállalkozni mert volna a történelmi feladatra, hogy alapjaiban irányt szabjon a forradalomnak és radikálisan, bátran nyúljon a legégetőbb nemzeti kérdésekhez? Volt-e olyan eszme, amely a kiégett nemzetet még egyszer lázba tudja hozni és nagy fel­adatokra képessé tudja tenni? Mert itt arról volt szó, hogy a forradalomnak világraszóló tartalmat kell adni, valami hason­lót, mint amelyet 1917-ben Pétervárott hirdettek meg. Az adott körülmények korántsem voltak kedvezőbbek, a belső és külső nehézségek legalább úgy tornyosultak és halmozódtak fel, mint ama ősszel 1917-ben. De e roppant nehézségek ellenére mégis akadt vállalkozás. A világon a második fővárosban, Budapesten, 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Kevés olyan hősi vállalko­zása volt a magyar történelemnek, mint az 1919-es. Ennek az ugyancsak vémélküli forradalomnak nagy vonásaiban két fron­ton kellett küzdelembe lendülnie. Hogy társadalmi változások nélkül nem forradalom a forra­dalom, azt mindenki jól tudta. Azt is, hogy az ország sorsa ki van szolgáltatva a győztes nagyhatalmak és csatlósaik kénye- kedvének. Hogy a nemzeti tehetetlenség önsírunkat ássa meg. De lehet-e két ilyen roppant feladatot egyszerre megoldani, ez volt a kérdés. A magyar Tanácsköztársaság válasz volt arra, hogy le­het. A sorsdöntő időben, amikor minden veszni látszott, egy párt és egy osztály jelentkezett a feladat végrehajtására. Ma­ga a kommunista párt és a magyar munkásosztály nem is any- nyira tömegeinél fogva, hanem inkább programjával és bátor­ságával vállalkozott az új rend megteremtésére és a nehéz fel­adatok megoldására. Hősies vállalkozás volt. Nem véletlen, hogy a nemzet túlnyomó többségének osztatlan lelkesedése kí­sérte első lépéseit és a tömegek ezer év óta szunnyadó vágya kapott kielégülést porondra lépésével. Az „egyenlőség, testvé­riség, szabadság” forradalmi jelszava kiegészült a „dolgozó nép”, a „munkások állama” új eszmei realitásával. A nincste­lenek, a proletárok vették kezükbe a többségi elv alapján a vezetést és a hatalmat, és gigászi küzdelemmel kezdték beren­dezni az új államot. Ezzel természetesen együtt járt a legszé­lesebb vonalú államosítás, a társadalmi előjogok megszünteté­se, és a munkában való osztozás teljes kiterjesztése. Egy kora­beli újságcikk lelkesen szól erről, bibliai képet használva: „Az egy nyáj és egy pásztor bibliai ígérete nem más, mint a pro­letariátus szent közössége, ahol nincsenek elsők és utolsók, le- ig'ázók és leigázottak, nincsenek gazdagok és szegények, csak csupa egyforma munkásemberek.” (Kisújság, 1919. ápr. 20.) Ebben a viharos átalakulásban érték a legsúlyosabb külső támadások a Tanácsköztársaságot. A magyar történelemben alig találunk példát arra, hogy ilyen körülmények között mi­képpen lehet mozgósítani a nemzet erőit a honvédelemre. De a 133 nap e téren is példát adott a népi, nemzeti küzdeni aka­rásról. A„talpalatnyi föld” az ország lett, amelyet vérrel kell megvédeni a leigázókkal és betolakodókkal szemben. A Tanácsköztársaság elbukott. Bukásának előidézőit elsősor­ban a határokon kívül kell keresnünk. De az biztos, hogy a nemzet élete felett a 133 nap nem múlt el nyomtalanul. Hu­szonöt év próbálta nyomtalanná tenni a négy hónapot. De az soha nem sikerült, mert amikor eljött az ideje, 1945-ben, az alig kitaposott útra hamar rátalált a nemzet. Ma, amikor a Ta­nácsköztársaság megszületésének ötvenéves jubileumát kö­szöntjük, azokra gondolunk, akik a világon a másodiknak he­lyezték le itt Európa közepén az új világ alapjait. • Dr. Rédey Pál Így leszel áldás — Túrrnesei Erzsébet új verseskötete — Evangélikus Sajtóosztályunk örömmel értesíti a gyülekeze­teket, hogy a napokban elhagy­ja a nyomdát Túrmezei Erpé- bet: ÍGY LESZEL ÁLDÁS c. verseskötete. A kötet közel 100 költeményt tartalmaz, melyek­nek túlnyomó része eddig még nem jelent meg. Néhány nap­világot látott már az Evangé­likus Élet és az Evangélikus Naptár hasábjain. A verskötet kilenc ciklusra osztva adja közre Túrmezei Erzsébet verseit. Az egyes cik­lusok összefoglaló témái jól juttatják kifejezésre az egész verskötet fő gondolatát. A köl­teményeken végighúzódik a „szolgálat” gondolata. Az egyes ciklusok az alábbi — egy-egy versből vett sört idézve — cí­meket viselik: Mindenütt a lába nyomában; Van-e közöt­tünk Krisztus-hordozó? Annyi szent és szorgos munka vár; Íme az Ürnak szolgálóleánya; Uram testvéreimért áldlak; Itt élni — küldetés; Nem kérdezi kinek szolgál vele; Akikért en­gem áld az Isten; Melléd szárnyatlan számyalókat ren­del. A verskötet 2000 (Kettőezer) példányban jelenik meg. Ára 38 Ft + portó. A verskötet igen szép hús­véti ajándék! A gyülekezetek figyelmébe ajánljuk! AZ 1848. MARCIUS 15-IK1 események világosan bizonyít­ják, hogy a nemzet akkor tu­dott nagyot és maradandót al­kotni, amikor a történelmi fel­adatok megoldására mozgósí­tani tudta a társadalom több­ségét kitevő erőket. Ezért ír­hatta Petőfi Sándor: „Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt.” Egy csapásra megszületett a jobbágyság felszabadítása, az ősiség és a tized eltörlése, a sajtószabadság megvalósítása, stb. Ezek az események tűzbe hozták egyházunkat is. A NAGY MARCIUS ESE­MÉNYEIBEN egyházunk veze­tői Isten kezét látták cseleked­ni, amennyiben a társadalmi igazság felé tett lépésekben megvalósul valami Isten egye­temes világrendjének erkölcsi törvényéből. A márciusi ered­ményekben valamennyien az „ősi szent jogért” való küzde­lem sikerét látták. Mélysége­sen hittek ennek a küzdelem­nek a feltétlen erkölcsi igazsá­gában. Ezért csendült ki min­denhonnan az összefüggésnek és kapcsolatnak a keresése az Isten egyetemes erkölcsi világ­törvénye és a márciusi sikerek között. A jó és igaz ügynek a szolgálata töltötte el a hazafias lelkesedésével a szíveket, s ez adott célt és értelmet a fára­dozásnak, áldozatvállalásnak, és ha kellett, a hősiességnek. Évszázadokon át akadályoz­ta hazánk és egyházaink fejlő­dését a politikai és szellemi reakció. Évszázadokon át kese­regtek a legjobb magyarok népünk katasztrófális elmara­dottsága miatt. Voltak, akik­nek érdekük volt az elmara­dottság fenntartása. Hosszú időn át volt hazánk rabja a visszahúzó erőknek. A retro- grád erők uralma az elmara­dottságot és a katasztrófapoli­tikát tehát egyaránt jelentette népünk számára. MI INNEN ÉRKEZTÜNK A SZOCIALIZMUSHOZ. „Ma­gyarország proletársága a mai A közelmúltban az Evangé­likus Élet hasábjain „A Szent­írás ma” c. cikksorozat jelent meg. A cikkek foglalkoztak a Szentírás mai értelmezésével. A jelek szerint a cikkeket na­gyon sokan olvasták és töb­bekben felébredt az érdeklő­dés a Szentírás, különösen pe­dig az Újszövetség könyveinek keletkezése iránt. Több levelet kapott a szerkesztőség, melyek­nek írói érdeklődtek, hogyan tudnának olyan könyvhöz jut­ni, amelynek segítségével az eddiginél jobban foglalkozhat­nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat” — tudatta az ország népével az új Forra­dalmi Kormányzótanács 1919. március 22-én „Mindenkihez” című röpirata. A Harangszó „A Magyar Tanácsköztársaság” címmel kommentálja a nagy eseményt. Többek között ezt írja: „Átmentünk a második forradalmon — írja egyik fő­városi lap —, mely hasonlítha­tatlanul gyökeresebb és mé­lyebben szántó, mint volt az első. Egyetlen csepp vér ki- ontása nélkül: — ezt jelenti a világ proletariátusának Kun Béla külügyi népbiztos és hogy ezt jelentheti, az elévülhetet­len érdeme a szédítő változás­nak és azoknak, akik az átala­kulás irányát megszabják.” A Harangszó folyamatosan ismerteti további számaiban a proletárhatalom újabb és újabb intézkedéseit. Ilyenek a címek és rangok eltörlése, a házak és üzemek szocializálása, az egy­ház és állam szétválasztása, az állami közoktatás megvalósítá­sa, nyolcosztályos kötelező ok­tatás bevezetése, munkásegye­temek és középfokú tanfolya­mok létesítése, munkásbetegse- gélyezés és balesetbiztosítás bevezetése, lakbérek leszállítá­sa, a közép- és nagybirtokok szocializálása, termelőszövet­kezetek alakítása, új alkot­mány előkészítése, a munkás— katona—földműves tanácsok megalakulása, a tanácsrendszer továbbépítése, választójogból eddig kizártak bevonása az ál­lampolgári jogok gyakorlásába, stb. Mindenkinek megnyugtatá­sára közli a Harangszó a vallás szabad gyakorlásáról szóló ren­deletet. Eszerint a Tanácsköz­társaság mindenki számára teljes vallásszabadságot bizto­sít. A papokat vallásos tény­kedésükben, vallásos szertar­tásaik elvégzésében senki sem zavarhatja. A MAGYAR TANÁCSKÖZ­TÁRSASÁG létrejöttének igen nagy jelentősége van hazánk történetében. A nép számára példát és utat mutatott a nagy- birtokosok, nagytőkések ural­nának az egyes újszövetségi könyvekkel, íróikkal, keletke­zési körülményeikkel stb. Az érdeklődők figyelmét felhív­juk arra, hogy e tárgyban Sajtóosztáílyunk kiadásában 1957-ben megjelent D. Káldy Zoltán: Bevezetés az Újszö­vetségbe c. könyve. A könyv sorra veszi az Újszövetség könyveinek keletkezését és jó betekintést ad az egyes köny­vek tartalmába és a könyvek íróinak célkitűzéseibe. A könyv kapható Sajtóosztályunkon. Ára 30 forint + portó. mának megdöntésére, a prole­tariátus hatalmának megte­remtésére. A kapitalizmust a nagyarányú külföldi beavatko­zással és a belső reakció erői­vel helyre lehetett ugyan állí­tani, de most már a proletár­forradalom erőit és eszméit le­hetetlen volt megsemmisíteni. E NAGY MÁRCIUSOK éb­resztették népünket arra, hogy küzdjön a haladás érvényesü­léséért, nehéz harcok árán is. Ezért tudjuk annyira becsül­ni azt, hogy végre a haladás ol­dalán állhatunk, végre fejlőd­hetünk, végre a népi hatalom kezében van áz ország, végre egyesíthetjük az összes jószán­dékú erőt nagy terveink vég­rehajtására, végre a leghala­dóbb államokkal lehetünk ba­ráti szövetségben. Az Isten szí­ne előtti hazafiság nyílt és őszinte örömmel támogatja né­pünk szocialista fejlődését, mert ebben látja hazánk fel­emelkedésének és felvirágzásá­nak útját. Történelmi tapasz­talatunk szerint sohasem volt olyan vezetésünk, amely hatá­rozottabban és következeteseb­ben helyezte volna jogaiba a magyar népet, mint ma. Csak a szocializmus tette a népet gazdává a saját szülőföldjén. A NÉP AZ EGYHÁZ SZA­MÁRA az a hatalmas terület, ahová Isten az egyházat az em­berek szolgálatába beállította. A Keresztyén Békekonferen­cia Munkabizottsága a Lengyel Ökumenikus Tanács és a KBK Lengyel Regionális Bizottságá­nak meghívására február 18— 20-íg Varsóban ülésezett. A Kommüniké, amelyet az ülés­ről kibocsátottak, szól arról a felelősségről, amely az ülésen résztvevőket a különböző fe­lekezeti tagozódású és politi­kai nézetű országokból össze­hozta az igazságos béke mun- kálása érdekében. „Tudatában vagyunk mindannak — szól a Kommüniké —, ami elválaszt bennünket. De még inkább tu­datában vagyunk közös éle­tünknek a megfeszített és fel­támadott Jézus Krisztusban. Abbeli törekvésünkben, hogy megértsük egymást és alkotó módon együtt vizsgáljuk meg korunk kérdéseit, újból és új­ból őhozzá kellett visszatér­nünk alapvető eligazításért.” Kifejezi ezután a Kommü­niké, hogy „a vietnami népnek szabadságot kell nyernie saját problémáinak akadályozás nélküli megoldásához”, amihez alapvetően szükséges, hogy szűnjék meg az Egyesült Álla­mok mindennemű katonai be­avatkozása. „Kérjük az egész világban élő összes egyházakat és keresztyéneket, hogy járul­janak hozzá olyan légkör meg­teremtéséhez, amelyben lehet­séges lesz a konfliktusok bé­kés megoldása.” „Politikai konfliktusokat nem lehet többé háborúkkal megoldani, még korlátozott he­lyi háborúkkal sem” — álla­pítja meg, majd rámutat a kö­zel-keleti helyzet feszültségé­nek megoldása lehetőségére a Biztonsági Tanács 1967 novem­beri határozata alapján. Szól az ázsiai béke kérdéséről az ázsiai hatalmak békés együtt­élése összefüggésben, majd ál­lást foglal a nigériai sajnála­tos polgárháborúval kapcsola­tos külső fegyverszállítások el­len. Az európai béke kérdésében síkra száll minden állam szu- verénitásának és sértehetetlen- ségének alapelve mellett. Ez különösképpen is a két német állam esetében döntő alapelv. A tömbök közötti feszültség veszélyével szemben rámutat arra, hogy „a NATO-szerződés ez évi lejártában lehetőséget látunk arra, hogy az érdekelt hatalmak feloszlassák ezeket a tömböket.” A Munkabizottság meghall­gatott egy beszámolót a cseh­szlovák testvérektől a cseh­szlovák helyzetről. Aggodalommal mutat rá a továbbiakban egyes nyugatné­met törekvésekkel kapcsolat­ban a fasizmus újraéledésének veszélyére. „Támogatjuk az atomso- rompó-egyezményt, mint a fegyverkezési verseny korláto­zásának hatásos eszközét... Tehát sohasem távoli, idegen, sohasem elvont fogalom a nép. Éppen ezért az egyháznak is szívügye a népnek a sorsa boldogulása, amelybe Isten be­állította. Ha az egyház Isten felől igazodik el az élet kérdé­sei között, akkor átveszi Isten kinyilatkoztatott gondolkodás- módját, érzületvilágát. Ennek alapján szereti az egyház em­bere a népet, segíti és támogat­ja az embertársak javát szol­gáló célkitűzéseiben. 1848 MÁRCIUSA ÉS 1919 MÁRCIUSA arra indítanak, hogy egyek legyünk mindazok­kal, akik szívükön viselik a nép felemelkedését. A keresz­tyén erkölcsi meggyőződés tá­mogatja mindazt a célkitűzést, ami az emberek javát, a sokak igazát, az ország felvirágzását akarja. Mi, akik Istentől ka­punk indítást a szeretet csele­kedeteinek végzésére, szükség­képpen támogatjuk azokat, akik más álláspontról ugyan, de szintén az emberiességet, a humanizmust képviselik. Mindebben az erkölcsi segít­ségnyújtásban is benne van az a meggyőződésünk, hogy mi is magunkénak érezzük hazánk fejlődésének ügyét, és min­dent megteszünk a közösségi erkölcsi tudat kialakulásáért. Részletek D. Dr. Ottlyk Ernő Hűség Istenhez és népünkhöz című könyvéből. Úgy gondoljuk, hogy a lesze­relés kérdésének gyors megol­dásán való fáradozás a keresz­tyéneknek és minden jóakara- tú embernek egyik legfonto­sabb feladata. Ennek a prob­lémának megoldása ... újabb erőforrásokat szabadítana fel, amelyek felhasználhatók len­nének az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai országok társa­dalmi és gazdasági fejlesztésé­re, valamint a nemzetközi gaz­dasági igazságosság megvalósí­tására.” A laiin-amerikai né­pek szabadság iránti megmoz­dulásaira nézve örömét fejezi ki, hogy „ez országok keresz­tyénéi egyre nagyobb szám­arányban vesznek részt má­sokkal együtt a népük felsza­badításáért folyó harcban.” „Mint mozgalom, eddig nem fordítottunk kellő figyelmet azoknak sorsára, akik a világ bármely részében büntetést szenvednek azért, mivel lelki­ismeretük szavát követve, a háború ellen tiltakoznak, or­száguk számára önrendelkezést követelnek, vagy részt vesz­nek a társadalmi igazságossá­gért vívott harcban. Továbbra is tanulmányozzuk ezt a kér­dést, hogy módokat találjunk, melyekkel segíthetjük azokat, akiket csupán azért börtönöz- tek be, mert ellenezték orszá­guk valamilyen katonai akció­ját, vagy mivel az önrendelke­zésért vagy a társadalmi igaz­ságosságért harcoltak, és hogy lépéseket tegyünk egyes kor­mányoknál, ahol ez szükséges­nek látszik. Felismerjük annak valóságát, hogy ma egyre több katonai és gazdasági hatalom egyre ke­vesebb állam kezében össz­pontosul. Mozgalmunk prófé­tai szolgálata érzékennyé kel­lene, hogy tegyen bennünket a gazdagsággal és a hatalom­mal való visszaéléssel szem­ben. Amikor haladó és reak­ciós erők ütköznek össze, mi a haladó erők oldalán állunk. Kudarcot vallott a politikának olyan hatalmi-politikai elgon­dolása, amelyben az emberek­kel, mint tárgyakkal manipu­lálnak. Különösen az ifjúság tiltakozik joggal mindenféle manipuláció ellen s valóban emberi társadalmat kíván. Lá- zadozásának gyakran ez a gyö­kere. A fiatalok bizonyságté­tele a békéről és igazságos­ságról s az ő teljes részvételük a mi munkánkban életbevágó­an fontos a Keresztyén Béke- konferencia jövőjére nézve, mivel életbevágóan fontos a világ békés fejlődése szem­pontjából.” „Az emberi ügyekben az Is­ten Leikével való együttmun- kálkodás arra késztet benőn­ket, hogy új reménységgel új­ból a béke és igazságosság szolgálatának szenteljük ma­gunkat.” — fejeződik be a Munkabizottság Kommüniké­je. TÖBB... KEVESEBB... Kicsit több békesség, jóság, szelídség ... kevesebb viszály, irigység ... kicsit több igazság úton-útfélein .. .- kicsit több segítség bajban, veszélyben . .. kicsit több „mi” és kevesebb „én” . ^ kicsit több erő, remény... és sokkal több virág az élet útjára! .... mert a sírokon már hiába. Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet Dr. Pröhle Károly dékán átadja a doktori oklevelet dr. Selmeczi János esperesnek Többek érdeklődésére közöljük A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának ülése Varsóban •«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom