Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-05 / 1. szám

Hű és igaz Ő X Jn 1, 5—10 Vízkereszt ünnepén általában nagyobb hangsúly esik az egy­házban a küldetés gondolatára. Arra ugyanis, hogy akiket Jé­zus elhívott magának, nem élhetnek a világtól elkülönülve, valamiféle elzárkózó közösségben, hanem az üzenetet, amit tő­le hallottak — ahogy az apostol is mondja igénkben —, tovább kell vinniük. Ez az üzenet az apostol megfogalmazásában először is azt jelenti, hogy az Isten világosság és nincstm őbenne semmi sö­tétség. A levél akkori olvasói számára minden különösebb ma­gyarázat nélkül is sokat mondott ez a kijelentés. Isten világos­ság — hirdeti az ige. Sötétséghez, gonoszsághoz nincs köze. Az ember is, meg az egész teremtettség csak jót várhat tőle. — Jakab apostol ezt így mondja: Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá. (Jak 1, 17) Ez a „világos” Isten — s ez az üzenet folytatása — be akar­ja vonni világosságába gyermekeit is. Jézus tanítványait, akik később küldötteivé (apostolaivá) lettek, a világ világosságinak nevezi, önmagával és az Atyával azonosan. Úév esti igénk is arra szólított fel, hogy legyünk a világosság fiai. Ez kettői je­lent. Egyrészt, hogy nekünk se legyen közünk a sötétséghez, bűnhöz, gonoszsághoz, másrészt, hogy az emberek, akiknek kö­zösségében élünk, tőlünk is csak jót, tökéleteset, szépet, igazat kapjanak. Az apostol, s mivel ö Isten üzenetének tolmácsa. Isten jól látja, hogy a szó és a cselekedet sokszor milyen ellentétben van azoknak az életében, akik magukat Istenhez tartozónak vall­ják. Kemény, leleplező szóval hazugságnak bélyegzi az ilyen „istenkedést”. Hányszor hazudtolta meg az egyház küldetését az idők folyamán ily módon. S lett ezzel sokszor önmaga „misszió”-jának legfőbb akadályává. Jót hirdetett s engedte, hogy szolgálatán át szenvedések tömege, elnyomás, kizsákmá­nyolás és sok más baj zúduljon azoknak életére, akik pedig a hirdetett ige nyomán csupa jót vártak Jézus követeitől. — S hogy van ez ma? — Az üzenet bennünket is tükör elé állít ezen a napon, hogy vajon komolyan folytatjuk-e a küzdelmet magunkban és világunkban minden sötétség ellen s alkalma­sakká lettünk-e arra, hogy küldetésünket betöltsük kortársaink között. A jó adományok és tökéletes ajándékok, amelyeket Is­ten a ma élő nemzedék számára is elkészített kenyérben és békében, a jelen megelégedésében s a jövő üdvösségében, raj­tunk, mint kinyújtott tenyéren eljutnak-e embertársainkhoz, • Földön élő népekhez. A ige megmutatja, hogy a világosság és sötétség, a bűn és igazság, a szeretet és gyűlölet, az önzés és szolgálat, a béke és háborúság nem Istenben, hanem bennünk vívja harcát. Minél erősebb a közösségünk a világosságok Atyjával és Fiával, a világ Világosságával, annál inkább lesz igazabb a közösségünk embertársainkhoz is. — Isten utat mutató igéje mellett a bűn­bocsánat nagy lehetőségét és erejét kínálja fel a küzdelemhez. A bűnbocsánatot, amellyel Isten nagy szeretettel, Jézus áldo­zatáért kisöpör az életünkből egyszerre minden bűnt, hogy új lappal kezdhessünk, hogy ajándékaival meggazdagodva aján­dékozó emberekként indulhassunk tovább. Isten hű és igaz. Ha az egyház tegnap és ma sok bűnt köve­tett is el az Istentől kapott küldetése cáfolataként, s ezt Isten és ember előtt, alázatosan be kell vallania — Isten hűsége foly­tán új lehetőséget kap, hogy az üzenetet Isten mentő, békét adó, üdvözítő szeretetéröl tettekkel is igazolja s így oszlasson el minden homályt, ami a világosságok Atyjának arcát elta­karhatná. _______________________________ Mezősi György CS ALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Balogh Ernő nagygeresdi evangélikus lelkész, a volt Soproni Alsó Egyházmegye esperese, 72 éves korában hirtelenül elhunyt. Temetése december 15-én volt Nagygeresden a gyülekezet és az egyházmegye nagy részvéte mellett. A temetési szertartást Szabó Lajos esperes végezte. — Dr. Podhradszky János tudományos főmunkatárs, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, 54 éves korában váratlanul elhunyt. December 22-én a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Az elhunyt id. Podhradszky János egykori tordasi esperes fia volt. A gyászolók között van az élhunyt két sógora, D. Koren Emil és Görög Tibor esperesek. „A szeretet soha el nem fogy”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1369. január 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. presbiteriktatás (úrv.) Dr. Kékén András— Dr. Ha­fenscher Károly, du. 6. Dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. fél 10. Szir­mai Zoltán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor út de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák). Aradi And­rás, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, de. 11. Dr. Rédey Pál, du. 6. Bán­di Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Ká­roly. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bi- zik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr Lász­ló. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Budapesten, 1969. január Deák tér de. 11. (úrv.) Dr. Ha­fenscher Károly, du. 6. (úrv.) Dr. Kékén András. Fasor de. 11. Dr. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák). Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota- IMAV-telep de. 8. Rákospalota Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Várady La­jos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Dr. Re- zessy Zoltán, de fél 10. Dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Bencze Imre. Német­völgyi út de. 9. D. dr. Ottlyk Ernő Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9 Kelenvclgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10, Csepel de. 11. 8-án, Vízkereszt ünnepén Kistemplom de. 10. du. 3. .Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 11. Reuss And­rás. Óbuda de. 10. Fülöp Dezső, du. 6. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 11. du. fél 7. Pesthideg­kút du. fél 6. Kelenföld de. 11. Ben­cze Imre, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel du. 5. — Üjév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltár! igéje: 1 Pt 4, 12—19; az igehirdetés alapigeje: Mt 3, 13—17. A délutáni istentiszte­let alapigéje: 1 Sám, 2, 1—8. — Vízkereszt ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 1, 5—10. A dél­utáni istentisztelet alapigéje: 1 Móz 1. 1—t/a. — KERTA. December 8-án áldozati vasárnapot tartottak a gyülekezetben, mely alkalom­mal a gyülekezethez tartozó öt templomban Hernád Tibor lel­kész szolgált igehirdetéssel és előadással. Az istentiszteletek offertóriumait, valamint kész­pénz és természetbeni adomá­nyokat a Gyenesdiási Szeretet­otthon részére ajánlotta fel a gyülekezet. evangélikus elet — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 12-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil — KIS RÁMOND. Október 27-én ünnepelte a gyülekezet temploma felszentelésének egy éves évfordulóját, amelyen Tóth Sándor .mezőlaki lelkész szolgált. Advent első vasár­napján új oltárterítőkészletet és új úrvacsorái kelyhet vett használatba a gyülekezet. — CSABACSÜD. December 9-én szere tét vendégséggel feje­ződött be a bűnbánati hét, amelyen Fecske Pál nagyszé- nási lelkész tartott előadást. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIH., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.5239 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Mert az ő angyalainak pa­rancsolt felőled, hogy őrizze­nek téged minden utadban”. (Zsolt 91, 11) VASÁRNAP. — „Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Iz­raelnek Istene, szabadító!” (És 45, 15) A hét minden napja magán viseli Isten kezenyo- mát. Az ö szeretetéből élünk az Ö tenyerén. Ö az, Aki min­denkor velünk van még akkor is, ha mi könnyelműen el is hagyjuk öt. Talán könnyebben tudnánk hinni Benne, ha elénk lépne, ha hangját hallanánk, ha cselekedeteit kézzel fogható módon megtapasztalhatnánk. Ö azonban csak a hit számára érhető el. A hivő ember a Szentírás szavaiban meghallja útmutatásait, tanácsait, élete egyes szakaszaiban megtapasz­talja vezetését. Higgyünk Ben­ne mindenkor! HÉTFŐ. — „Jákob' mondta: Menjünk fel Bé[kelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott en­gem és velem volt az úton, amelyen jártam”. (1 Móz 35, 3) Ma nincs szükség arra, hogy Istennek itt vagy ott oltárt építsünk. Ha a földre szállt Is­ten Fiában megismertük a mennyei Atyát, ez a felismerés arra kötelez minket, hogy egész életünk Istennek való is­tentisztelet és szolgálat legyen. Akkor szolgálunk Neki, ha hi­szünk Benne és életünk soha meg nem fáradó szolgálat a másik ember, a testvér érde­kében. KEDD. — „Az Or közötted van”. (Sof 3, 15) Sokszor talán az a kísértő gondolat jut az eszünkbe, hogy életünk egy- egy nehezebb szakaszában még Isten is elhagyott minket. Pe­dig Ö velünk van a jó napok­ban éppúgy, mint a megpró­báltatás idején. Csak talán roszul keressük Őt. Talán nem igazán keressük a Vele való kapcsolatot. Talán csak azért keressük Öt, hogy a pillanat­nyi nehézségből kimentsem, s azután újra megfeledkezzünk róla. Könyörögjünk Istenhez, Szentleikével tisztítson meg minket, hogy tiszta szívvel tudjuk követni Öt. SZERDA. — „Rólam is, no­ha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gon­dot.” (Zsolt 40, 18) Isten nagy­sága és a magam parányi vol­ta közötti különbséget soha nem lehet megszüntetni. Az a Jézus Krisztus, Aki Isten kö­veteként jött el erre a földre, jött el hozzánk is, közel hozza számunkra Isten jóságát, sze- retetét, gondoskodását. Van-e nagyobb dolog annál, hogy nem önmagunknak kell aggo­dalmaskodva megoldanunk az életünket, hanem Isten visel gondot rólunk testi és lelki vo­natkozásban egyaránt. Ma­gasztaljuk Öt gondviseléséért! CSÜTÖRTÖK. — „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat”. (Zsolt 19, 2) Isten­ről nemcsak a Szentirás tesz bizonyságot, hanem a termé­szet és a világ rendje is. Sok­szor azonban sajnos néma ma­rad az ajkunk, s afelett, hogy Istent magasztalnánk, legfeljebb csak önmagunkat dicsőítjük. Meg kell tanulnunk Istent magasztalni azért, hogy Megváltót adott a világnak, hogy Szentlelkével és az ige szavával a jó úton vezet min­ket. Legyen életünk Istenről való bizonyságtevés! PÉNTEK. — „Békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudomány­ban; az Űr félelme lesz kin­csed”. (És 33, 6) Isten bölcses­séget és boldogságot ígért gyermekeinek. S mindezeket megtetézte a béke ígéretével. Nem véletlen ez, hiszen béke nélkül nem élhet az ember. A háború elszakítja a testvért a testvértől, fájdalmat és gyászt okoz. Ezért adta a béke ígére­tét és azt a kötelezést, hogy gyermekei a béke követei és harcosai legyenek itt e földön. Éljünk Isten ígéretével, könyö­rögjünk a békéért és tegyünk meg mindent annak érdeké­ben. SZOMBAT. — „Hogy követ­hetném hát el ezt a gonoszsá­got és hogyan vétkezném az Isten előtt?” (1 Móz 39, 9) Bár­csak gyakran felvetődne éle­tünkben ez a kérdés! Mert saj­nos a bűnre, a hitetlenségre és a szeretetlenségre nagy hajlam van bennünk. S nemcsak, hogy nem érzünk lelkiismeretfurda- lást, hanem próbálunk minden helytelen, gonosz tettünkre magyarázatot is találni. Nagy erőfeszítésre, Isten fegyverei­re, hitre, szeretetre és a Szent­lélek erejére van szükségünk életünk minden napján, hogy megállhassunk. S mindez az ajándék a mienk Jézus Krisz­tusban, ha hiszünk Benne! Harkányi László — TEOLÖGUS OTTHON. December 13-án az „otthon­órán” Mekis Ádám békés­csabai esperes tartott előadást a teológiai hallgatóknak „A lelkész helye és szolgálata a társadalomban” címmel. Ugyancsak ő végezte ezt köve­tően a „nagy-könyörgés” ige­hirdető szolgálatát is. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZE­RETETOáTKON keres teljesen gé­pesített mosodájába alkalmazottat. Budapest. Il/a. Báthory László u. 8. Telefon: 303—705. *— MAGÁNYOS nyugdíjas asszony társbérletet vagy üres lakrészt ke­res térítéssel. ,,Sürgős” jeligére. „Fuss Egyiptomba..." (2) A férfi teljesen megzavarodott. Még senki sem vallatta ilyen konok, erőszakos módon. Számára olyan természetes volt, hogy el kell hagynia otthonát és pontosan Egyiptomba venni az irányt. A legény, mint a koncba ha­rapó kutya, szorosan tartotta kérdéseivel. — A hazátokban üldözik a gyermekeket? Milyen ország az? — Hangja egyre élesebb lett, amelyre többen is felfigyeltek, s ott­hagyva munkájukat, izgatott emberek vették körül. Az egyik bosszúsan sziszegte: „Ki a héberekkel innen!” — míg a másik a mun- vezetőt kémlelte, aki a telep túlsó oldalán magyarázott valamit a többieknek. — Hagy­játok békén — volt egy idősebb munkás nyug­tató hangja —, hiszen rendesen dolgozik. — De B többiek szinte felcsattanva kérdezték: — Még a saját hazátokban is üldöznek ti­teket? A fiatalember lélegzetet vett ?s magyaráz­ni kezdett: — Tulajdonképpen nem úgy üldöznek, mint itt nálatok, ahol félek este hazamenni, vagy betévedni a ti utcátokba. Egészen másként. És ezt ti nem értitek úgysem. Mert az úgy volt — s mélyen elpirult, mint aki újra átél valami titokzatos eseményt, amely nem tar­tozik másra —, hogy amikor megszületett a gyermekünk, csodálatos dolgok történtek. Em­berek jöttek közelről és messziről és ami még nem fordult elő, imádták fiúnkat. Aztán különös álmokat láttam és az egyik határo­zottan arra figyelmeztetett, hogy baja lehet a gyermeknek. füzért indultunk útnak. Messziről egy mérnök tűnt fel, aki hatá­rozott léptekkel tartott a csoport felé, s ez ele­jét vette a további kínos kérdéseknek. Egyik­másik távozóban kijelentette: „bolond ez a héber, ennek egy kerékkel több, vagy keve­sebb van a fejében”. Erre aztán nevettek és odakiáltották: „bolond héber”. De nem így Pothinos. Pothinosról különös hírek keringtek a mun­kások között. Mindig akkor tűnt fel, amikor ketten-hárman beszélgettek. Maga is bekap­csolódott olykor, s ha valaki keveselte bé­rét, vagy megerőltetőnek találta a munkát, még helyeselt is. Pothinosról nem tudták, hogy milyen nemzetiségű. Lehetett görög is, egyiptomi is. De azt az egyet tudták, hogy mindenütt ott van, s időnként mégis úgy el tudott tűnni, mint akit a föld nyelt el. Már pedig az embereknek volt mit beszél­niük. Újabb, meg újabb császári rendeletek jelentek meg, szabályozták az életet a biro­dalom érdekeinek megfelelően. Petronius is különböző intézkedésekkel szigorította az életet. Hivatalok élére római tisztviselők ke­rültek, rómaiak árasztották el a bankokat, a kereskedelmet, a nagyipar is az ő kezükben volt, gyárakat, műhelyeket indítottak be. Igaz, hogy Alexandriában pezsgő élet kezdődött, de csak a figyelmes szem vette észre, hogy Róma milyen mélyen nyúlt bele a köz- és ma­gánéletbe. Néha eltűntek emberek, főként iz­gága elégedetlenkedők, lázongó típusúak, akik aztán évek múlva betegen, megrokkan­va kerültek haza bányákból és különböző tá­borokból, aztán többet szavukat sem lehetett hallani. Persze ilyen állapotban sok szó esett Caesarionról, vagy a Ptolemaios-ház más le- származottairól, mert Egyiptom valamikor független és virágzó nemzeti életet élt e nagy­nevű uralkodóház alatt. Róma azonban éppen ezt a sóvárgást leste. Számtalan ember, aki gyanúba keveredett a ptolemaiosi házzal, vagy a rokonság leglazább fokával rendelkezett, már régen eltűnt a köz­életből. Azok, akik ma a kormány kerekénél ülnek, hogy vezessék a nehéz időket, jól tud­ják, hogy Kelet kigyófészek, ahol az érdekek félelmetesen tekerednek. S ha már belelép­tek ebbe a kigyófészekbe, vagy el kell taposni őket, vagy azok fogják halálra marni a beto­lakodót. Ez alapszabály. A hajógyári beszélgetés után a héber is idézést kapott. A város előkelő negyedében állt a hivatal, ahol Petronius tisztviselői ki­hallgatták. Sorba elmondta azt, amit szégyenkezve kö­zölt az emberekkel a gyár udvarán. Ekkor rá­kiáltott a tisztviselő: — Hogy hívnak? — Józsefnek. — Mit kerestetek Betlehemben? — Az öszeírásra kellett odamennünk. — Miért éppen oda? — Dávid házából származom. — Ki volt az a Dávid? — A zsidók királya. „Űjra egy királyfi" — dörzsölgette a mar­kát a római. „Hát nem csodálatos, hogy itt Keleten úgy teremnek a királyfik, mint a fa­levelek. Ha egy bokorra csapunk, három is ki­ugrik belőle. Milyen bolondok ezek! Nem tudják, hogy Itáliában töménytelen vér ered­ménye az, hogy a világnak most egyetlen egy császára van, és itt minden viskóban, meg istállóban egy királyfi lát napvilágot. Hová vezethet ez — elmélkedett magában — és igazat adott annak a császári rendeletnek, amely összeszedetni írta elő a királyi leszár­mazottakat”. Majd tovább fagatta. Mikor éli ama Dávid? — Ezt nem tudom, de nagyon régen. Sok száz esztendővel ezelőtt. A római kissé megenyhült: — Na, nézzük elölről! Szóval megszületeti a fiatok. Aztán imádták különböző rendű és rangú emberek. Aztán különös álmokat látta­tok, aztán idemenekültetek Alexandriába. És mint ács munkát vállaltál a hajógyárban, így volt tehát? — Igen. Pontosan így. — Hol laktok? — A héber negyedben. Ott kaptunk egy szobát, egészen kicsit. — Kik járnak hozzátok? — Senki. Nem ismerünk itt Alexandriában senkit. Mi szoktunk szombatonként a zsina­gógába menni törvényeink előírása szerint. A tisztviselő végképp megenyhült. Hosszan fürkészte a fiatalember tekintetét. Régi gya­korlata volt már. Ez igazán veszélytelen em­ber. „Bolond, legfeljebb bolond” — gondolta magában. De azért az óvatosság sosem árt, s ő azért ül ebben a székben, hogy a legmesz- szebbmenökig képviselje az állam biztonsá­gát. — Figyelj ide, József! — fogalmazta meg ítéletét — ellened feljelentés érkezett. Nem a munkád miatt, hanem azért, amit a gyárban mondtál. Vissza kellene küldeni benneteket Júdeába. József ennél a mondatnál megremegett. Hi­szen az álomban azt a parancsot kapta, hogy Egyiptomba meneküljön. Ha most vissza kel­lene menni Júdeába, ez szörnyű lenne. — De én tígy döntöttem —, emelte fel a hangját a római —, hogy itt maradhattok Egyiptomban. Alexandriát azonban el kell hagynotok! Kaptok egy levelet, s azzal elmen­tek Coptus-ba. Ott jelentkeztek a városi hely­őrségnél és azok építkezéshez fognak benne­teket irányítani. Ott folytathatod mestersége­det. De felhívom a figyelmedet, sem te, sem a gyermek nem származtok semmiféle királytól! És ezt jegyezd jól meg! Ha erről beszélsz, éle­tetekbe kerülhet! József hosszan és némán állt a római előtt, mint aki nehezen érti meg a szavakat. A ró­mai elégedett volt magával, hiszen egy király­fit süllyeszthetett el az egyiptomi homokban. Ezekkel többet nem lesz baja a birodalom­nak — dörzsölte össze a tenyerét. Másnap kora hajnalban a Nílus menti po­ros országúton két ember bandukolt. Az egyik ölében kicsiny gyermek volt. dr. Rédey Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom