Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-23 / 47. szám
Mivé válik bünkön Jézus gazdagsága ? Mt 25, 14—30 Meghökkennénk a példázat „díszletezésén”, ha most hallanánk először. Bank, tőke, kamat, pénzügyiét: így festenek a példázat kulisszái ma. Igazán érthető, ha kissé kényelmetlenül feszengünk közöttük. Feszengésünk csodálkozásba vált át: az a Jézus példázódott igy, akinek nem volt mit bankba tenni. A perselyben villogó arany előtt nem emelt kalapot, de melegen simogatott végig tekintete az igazi áldozat krajcárján. A pénzügyietekkel sem volt szerencséje: pénztárosa enyveskezű ember volt, akinek a könyvelésében végül maga Jézus is egy tétellé vált. A példázat bankszagú kellékeit azonban szétfeszíti az üzenet embert markoló ereje. Itt már nem pénztárkönyv rubrikái vöröslenek, nem pénz csörög és ügylet zajlik. A teli kezű Krisztus és a megajándékozott gyülekezet képe rajzolódik egymásra. Ahogy a kép kontúrjai elcsúsznak, mert elcsúsznak, egyúttal kérdőjellé is görbülnek, belénk akadnak, vallatóra fognak: tudjuk egyáltalán, mit kaptunk és kapunk Tőle? Ha válaszolni akarunk, végképpen el kell felejtenünk a sok vagy a kevés fogalmát, sőt még az ajándék tárgyat idéző nevét is. Mi Tőle nem sokat vagy kebesebbet, nem is valamit, hanem saját magát kaptuk ajándékba. Megrendítő módon tanúskodnak erről tanítványai, amikor itt a Földön utoljára áldásra emelt kézzel látták. Ez a minden: keze alatt, áldása alatt, személyes pásztorolása alatt élhetünk. Minden egyéb ebből következik. Az is, hogy élő szóval közelít hozzánk, és ez nem rideg-hideg hivatali hang, nem is vezényszó, hanem a keresés, az utánunk jár as és a bocsánat baráti, meleg szava. Vedd az elmúlt egyházi esztendő igehirdetéseit is úgy, mint amelyekben Ö keresett emberi szájat, hogy nekünk, az embereknek elmondhassa: hozzám tartoztok, közöm van hozzátok. Ezt a közösséget átélni is engedi: asztalán a kenyér és a bor, az erő és az öröm, a hétköznap és az ünnep jelében magát ajándékozza, meg testvért is a mellettünk térdeidben. Saját magát ajándékozza akkor is, amikor egyházában, egymást váltó generációk életében kemény kézzel, de mégis irgalmas hűséggel formálja úrhatnám és felelőtlen, csak maguk körül forgó szolgáit újra és újra a Maga képére, a kötényt kötő, szolgáló Krisztus hasonlatosságára. Mert olyan könnyen elfelejtenénk: ajándékával nem népe mellét, hanem szolgálatkészségét akarja növelni. Nehéz elképesztóbb ellentétet találni a példázat bőkezűen osztó gazdája és az ijedten kuporgató, markát szorító, a meglevőt őrizgető szolgája különbözőségénél. Ha az ajándékozó teli martai, bőkezű és jókedvű, akkor a megajándékozott sem, lehet önző, szűkmarkú és önmagába, savanyodott. Mivé vált a kezünkön, életünkben, gyülekezeteinkben Krisztus hűséges, meleg, jókedvű gazdagsága? Ki hiszi el Róla, hogy ö ilyen, ha bennünket ajándékai elsikkasztása, megnyirbálása miatt kell újra meg újra íiéletesen iskoláznia? Bocsánatából lett meleg sző egymás felé a családban? Hűségéből igaz és jó ügyek támogatása? Szeretetéből önzésünk halála? A példázat ítéletről beszél. De azért, hogy amíg időnk van, a két kép kontúrjai közelítsenek egymáshoz. Fehér Károly A romániai Igaz Szó — Petőfi száma Románia felszabadulásának 25. és Petőfi Sándor halálának 120. éves fordulója alkalmával jelent meg a fent idézett szám. Több, mint ötven cikk és értekezés méltatja Petőfi forradalmi és forradalmasító költészetét. Rangos romániai, román politikusok, költők és romániai magyar írók és költők méltatják. Petőfi érdemeit és hazai magyar költők és írók egészítik ki írásaikkal ezt a jelentős művet. Azok a Petőfi kutatók és írók és irodalomtörténészek, akiit jelentős művekkel eddig is hozzájárultak a „Petőfi anyag” problémáihoz, ebben a kötetben még mindig találnak olyan sorokat, amelyek az örök nagy kérdés tisztázásához vezetnek. A romániai román és magyar írók közül a következő neveket említjük meg: De- mostene Botez, Zahariu Stan- cu, Mihail Beniuc, Eugen Je- beleanu, Veronica Porambua- cu, Negoita Iránié és a romániai magyar írók közül: Gál- falvy Zsolt, Hajdú Győző, Ká- nyádi Sándor, Balogh Edgár, Szabédi László, Panek Zoltán, Bözödi György, Jancsó Elemér, Bartalis János, Kántor Lajos; hazai íróink és költőink közül cikkeket írtak: Illyés Gyula, Németh László, Sőtér István, Benjámin László, Simon István, H. Törő Györgyi és még néhányan. A csehszlovák írók közül: Emil Bolesz- láv Lukács, a franciák közül: Paul Chaulot írtak még értékes cikkeket. A füzet legértékesebb fejezete talán a „Petőfi Sándor a romániai könyvkiadásban és a romániai magyar sajtóban, részleges könyvészet 1944— 1969. amelyben 275 tanulmány és kiadvány jelzi a Petőfi kérdéssel foglalkozó irodalom óriási anyagát. Ezt a nagy anyagot áttekinteni kimondottan öröm. A népek barátságának e letagadhatatlan műve erős bizonyság arról, hogy a Duna völgyében egyek, ha van gondolat és igazság, amely összeköti és összekötheti öltét. A sors cselekedete az, hogy a szláv származású, magyar költő, román földön alussza álmát, ezt a három népet Petőfi nevével és művével összeköti. Az egyes cikkek méltatása fölöslegessé válik, ha a nagy anyag közül az egyiket hosz- szasabban idézzük: Balogh Edgár: Próféták ajkai által c. értekezését. „Évezredek csiszolták ki az ótestamentum szövegét Mózes öt könyvétől Malakiás könyvéig, amikor is új prófétát ígér az Űr apák és fiúk kibékítésére, hogy ő el ne jöjjön vés meg ne verje a földet átokkal... Szétszóra- tásban és megpróbáltatások között ez a Biblia adott példát önismeretre és önbírálatra, életmódra és bizakodásra a zsidóságnak s ha magyarban keresnek a testi-lelki néppé válás ilyen irodalmi keretét, Petőfi szövege hatna, ragyogna és sújtana úgy, mint a Törvény summája vagy Dávid zsoltára és tanítása. ... Lapozzuk egyszerre a kettőt — a Bibliát és Petőfit — s kiderül, hogy emberi viszonylatok és helyzetek, a mondandók, ellentétek és feloldások mind, mind ismétlődnek. ... Történelmi felékezeteken kívül álló ember beszél a zsidók és magyarok szent könyveiről ... nekem történelem Petőfi ... Ilyen értelemben próféta ő és szent a könyve. Belőle lettünk és vagyunk... S ha szentet mondök a hasonlatban, ez is áll időtlenül- örökké, mert a kis dolgokból itt is a nagyság szól1... mindig az Isten képletből is feizíjgó emberség, a tökéletes igazság nevében. ... Ahogyan a Biblia sem maradt a zsidóké, hanem régóta mindenkié, a világirodalomé, úgy a francia Petőfi prizmáján tört magyar tükörkép, sem a mienk már, hanem emberi közkincs”. Bözödi György: Az első találkozás (81. L) e. értekezésében arról ír, hogy milyen volt Petőfi találkozása a székely- séggel s e kérdésben eléggé ellentétes megnyilatkozások olvashatók a Petőfi irodalomban. Erre személyes emlékem van, s ezt annak idején, amikor Dienes András Petőfi írásai megjelenőben voltak, vele is közöltem, hogy nagyapám részt vett a segesvári csatában, ott meg is sebesült, mint a székely ezred egyik katonája; de kezei között láttám még e század elején néhány kézzel másolt Petőfi verset; az ő kijelentése szerint a székely ezred katonái lelkesedve másolták a nagy harc előtt Petőfi egyik-másik ott ismert és szavalt verset, G. I* Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. november 33-án Deák tér de. 9. (úrv) Harkányi László, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Tbaly Kálmán u. 26. de. 11. Bándi Sándor, de. 11., du. 6. Bandi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász ii. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár—Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. ll.xMa- túz László. Kispest de. 10. Kispest Wekcrletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kist-rtiplom du. 3. Rákosszentmi— Szentháromság ünnepe után az utolsó vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Pt 3, 3—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 25, 14—30. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ezék 12, 21—28. — bakonytamAsl a gyülekezet új lelkészét Rutt- kay Leventét november 9-én istentisztelet és közgyűlés keretében iktatta be szolgálatába Síkos Lajos a Veszprémi Egyházmegye esperese. — LELKÉSZVIZSGA. Az Északi Evangélikus Egyház- kerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt november 11-én lel- készi vizsgát tett és lelkészi oklevelet kapott Görög Zoltán pápai, Veczán Pál miskolci és Weitler Sándor kőszegi segédlelkész. Az írásbeli tételek a következők voltak: 1. A hit és szeretet összefüggése (Tudományos dolgozat), 2. Előadás ádventi gyülekezeti esten. 3. Esketési igehirdetés vegyes . házasság esetén szabad textus alapján. 4. Reformációi ünnepi igehirdetés az idei alapige alapján, 5. A hetedik parancsolat feldolgozása (Val- lástamtási óravázlat). — SÄTORALJAÜJHELY. a reformáció ünnepének bevezetéseként Pásztor Pál esperes szolgált a gyülekezetben. Igét hirdetett Sárospatakon is. — ACSA. A templomszentelés emlékvasárnapjan, november 2-án. Pálfy István Szarvas-Üj templomi lelkész szolgált a 217 éves templomban, amelynek tetőzetét a gyülekezet újjáépíttette. Kedves hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) dr. Fabiny Tibor, de. 11. (úrv) dr. Fabinv Tibor, du. 6. Szita István- né. Torockó tér de. fél 9. Mado- csai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengő- dy László, du. fél 7. dr. Benes Miklós. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. találkozási alkalom volt ez a nap a gyülekezetből 20 éve eltávozott lelkész és volt gyülekezete számára. — A BORSOD—HEVEST EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége november 18- án tartotta ülését a diósgyőr- vasgyári lelkészi hivatalban. Reggeli áhítattal Gáli Sándor, előadással Abaffy Gyula és Pintér Károly, beszámolóval Pásztor Pál esperes szolgált. Záró imádságot mondott Kiss Szabolcs.-T CSABDI—BICSKE. November 2-án meglátogatta a gyülekezetei D. dr. Ottlyk Ernő püspök, aki mindkét helyen igehirdetéssel és egyházunk életéről szóló tájékoztatással szolgált. Dr. Selmeczi János esperes az istentisztelet keretében iktatta hivatalukba a gyülekezet új tisztségviselőit és presbitereit. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VEI., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 «9. 4015 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás r' „övezzétek fel a derekatokat VASÁRNAP. — „Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz százhoz, akik vették lámpásukat és kimentek a vőlegény elé.” (Mt 25, 1) Néhány héttel ezelőtt a temetőket jártuk. Gyertyákat, mécseseket gyújtottunk s fényük előtt kissé merengve álltunk. Ezek a fények a múlandóság és emlékezés jelei voltak. A tíz szűznek másfajta lámpásra van szükségük. Olyanra, mely jelenükben segíti lépéseiket. Szomorú arány, hogy tízből öt mégis megfeledkezik a lényegről : a láng magától nem ég, csak ha tápláljuk valamivel! HÉTFŐ. — „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az úr, mikor hazamegy.” (Lk 12, 37/a). Az élet tele van váratlan fordulatokkal, melyek egy része nehéz helyzetbe hozhat minket. Az a tény azonban, hogy csupán „szolgák” vagyunk s akitől megbízatásunkat kaptuk, egyszer szántónkén életünket — nem váratlan fordulat, tehát nem érhet készületlenül bennünket. Nem eltúlozni, nem elsietni a dolgokat, sokféle módon és indokkal inkább kellemes bó- dultságot előidézni, melynek segítségével azután „felülemelkedhetünk” életünk határainak szorongó szemlélésén. Jézus azokat mondja boldognak, akik egyszerű természetességgel állnak készen arra, hogy bármely órában számot adjanak eltelt életükrőL KEDD. — „A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket erősítsétek meg.” (Zsid 12, 12). Némelyek, ha valaminek a vége felé közelednek, szomorúságot és fásult erőtlenséget, éreznek. Ügy vélik, valami kicsúszik a kezükből, amit soha többé nem kapnak vissza. Az egyházi esztendő utolsó hetében sok igehirdető és igehallgató is bizonyos csendes lehan- goltsággal hirdeti-hallgatja Isten üzenetét. Pedig nemcsak a közelgő ádvent, hanem a végső dolgok közelsége s komolyan vétele is erőt és reménységet kell, hogy munkáljanak bennünk! Életünk ideje — titok. De az emiatti lankádért, elbizonytalanodást senki nem engedheti meg magának! SZERDA. — „Mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én beszédemet.” (Jel 3, 8). Többször is megismétlődik a Szentírás lapjain a csoda: sok lesz a kevésből. Ezek a csodák az anyagi dolgo^ megszaporítása miatt nagy visszhangot kapnak és Isten és lámpásotok égjen.” (Lk 12-351 természetfölötbi hatalmát tükrözik. Amikor viszont ez a csoda az emberben magában ban játszódik le s nem anyagi dolgokkal mérhetően, kevesen gondolnak Isten hatalmára. Amikor egy ember „emberfölötti” dolgokra képes, lelkierővel, szeretettel, békességszerzéssel — bizony csoda történik akkor* is. CSÜTÖRTÖK. — íj., ezért féltemben elmentem, elástam a tálentumodat a földbe. íme, itt van, ami a tied.” ( Mt 25, 25). Ez a szolga megbukott a nagy vizsgán. Nem mert kockáztatni, félelmekkel és bizalmatlansággal volt tele ura iránt._ — Isten nem azt kéri számón tőlünk, amink nincs, hanem azt, amink van, vagy lehetne mert Q ránk bízta. Szeretetének felismerését s továbbadását. Egy-egy jó szót, béke jobbot, más panaszának megértését, rajtunk múló orvoslását. Itt nincs helye „zárkózottságnak”, félénkségnek. Aki nem kockáztat (vissza nem kapott szeretet) — mindent elveszíthet. PÉNTEK. — „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedhessetek.” (Zsid 10. 36). Nekünk inkább a csökönyösségből, keményfej űségből jutott. Az áll- halatosságot úgy véljük megvalósíthatni, hogy „nem mozdulunk”. Igénk azonban világossá teszi, hogy az állhatatosság tesz cselekvőképessé. Isten akaratának cselekvése szüntelen éberséget- energiát igenyel. Beindulás, a sebesség tartása vagy fokozása, céltudatosság és az energiaforrás ismerete — ezek jelzik az utunkat e világban. Isten ad erőt mindehhez. SZOMBAT. — „ ,.. megírni tatrta nekem a szént várost, amely Istentől szállott aló a mennyből. Benne volt az Isten dicsősége. Világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, a tündöklő jáspishoz. (Jel 21, 10—11). János szeme kápra- zott, amikor a szent várost meglátta s benne Isten dicsőségének ragyogását. Mi nem látomások által látjuk mindezt. Szívünk belső csendjében adunk hálát dicsőségének bizonyságaiért, reménységet adó Ígéreteiért, melyekben részünk volt ez elmúlt egyházi esztendő során is. Ez is káprázat, fény és öröm, mely így visszhangzik bennünk: „Dicsértessék Uram, örökké szent neved!” Szirmai Zoltán Egyházunk egykori irodalmár papja Ritka irodalomtörténeti ér- dekességű könyvecske akadt a kezembe: Szüts István, egykori iharosberényi. evangélikus lelkész műfordításainak gyűjteménye, melyhez a szerző „Iháros-Berénybenn, 1788. Sz. András Havának 25. napjátin” írta az előszót. Szüts István 1768-ban született a Veszprém megyei Ajkán. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban, majd a pozsonyi teológián végezte. 1788-ban a Somogy megyei iharosberényi evangélikus gyülekezet hívta meg lelkészének. Hét év múlva, 1795- ben a Vas megyei Csöngére került, majd 1807-ben a Győr megyei Tét gyülekezete választotta meg. Egészen fiatalon kezdett már irodalommal is foglalkozni. Még csak 19 éves, amikor első t verskötete megjelent Pozsonyban. A következő évben már mint iharosberényi pap adta ki első műfordításait, ugyancsak Pozsonyban. Ezt követte még az „Erköltsi és elegyes Versek Gyűjteménye” (1791), a „Hor- fort és Klárika” (1809), továbbá a Sopronban, 1800-ban napvilágot látott „Ahitatosságra való könyv”, a Szombathelyen, 1802-ben megjelent „Nagyságos Kisfaludy György utolsó szava” című könyvecskéje és az 1812-ben, Győrben kiadott, A szép Lélek” című műve. Verseinek és elbeszéléseinek nagyobb része műfordítás. Főleg „erköltsi verseket, meséket, előbeszélléseket és elegyes verseket.’’ fordított magyarra. Elsősorban kora filozofikus hajlamú német költőinek műveiből ültetett at anyanyelvűnkre. Akiket Szüts István „megmagyarított”, mind jeles, hírneves költők, akik közül többen nagy hatással voltak Cso- konai költészetére. Amikor ez az Iharosberényben megszületett, első műfordítás-gyűjteménye 1788-ban napvilágot látott, Csokonai még csak 15 éves volt. Nagyon valószínűnek látszik, hogy ezeket a rangos költőket, elsősorban Zac- hariae, Hölty és Kleist költészetét éppen Szűts István fordításában ismerhette meg az ifjú Csokonai. De nem csupán ez a fontos irodalomtörténeti vonatkozása adja meg ennek a könyvecskének az értékét, hanem a keletkezési helye is. Somogy megyében ugyanis az iharosberényi Inkey-kastély a reformkorban a. szabadságharcig, majd azután is még hosszú évtizedeken át a magyar szellemi élet, a kultúra egyik, messze földön ismert fellegvára volt. A több mint 5000 kötetes könyvtár, az Inkey-csa- lád levéltára, a biedermeier bútorok, Deák Ferenc dísztárgyai, melyeket „a haza bölcse” saját kezével faragott, továbbá Eötvös József díszes karosszéke, a sok szép, régi porcelán és számos, XVIII- XIX. századbeli híres festmény nagyon sok, irodalommal és művészettel foglalkozó, vagy hasonló érdeklődési körű embert vonzott az iharosberényi kastélyba. Jól beleillett tehát ebbe a környezetbe Szüts István irodalmi munkássága is. Bár ő csak kedvtelésből foglalkozott irodalommal. Mint első műfordításaihoz irt előszavában tudatja „a kegyes olvasóval”: „tsak úgy kell nézni ezen Munkát, mint az én magánosságbéli Gyakorlásimnak gyümőltsét, mellyeket én tettem meg az oskolai esztendeimben. Mikor tudniillik sokan az ő óráikat hi jabava lóságokra vesztegetnék, akkor én hasznosabbnak ítéltem, ha Versezéssel recreá- lom magamat. Ezen kívül voltak Leányasszony tanitvány- néim is, kik a Strófákban gyöReggeli és esti énekei, újévi és temetési énekei csillogó gyöngyszemekként tündökölnek műfordításai között. Méltó, hogy Szüts Istvánt, tönöztek, hogy írjak nékiek Verseket. így eleintenn koránt sem volt eszembenn, hogy ezek valaha világot lássanak. Jó Barátim vettek reá, hogy a Ki- adattatás felől gondoskodnám.” Majd így folytatja: „Én nagy jutalom gyanánt vészem, ha itt s ott találkoznak Valakik, kiknek szándékom tetszeni fog. S ez által fel-is fogok buzdíttatni arra, hogy ezen tsekélységenn kívül, Magyar Nemzetem hasznára Nagyobbakat dolgozzam, míg kezemet mozdíthatom” __ Íz elítőül álljon itt egy rövid szemelvény Szüts István műfordításaiból. „A Keresztyén” című műfordU fásában (Gellert-töl való) Isten hatalmát dicsőíti és gondviselő szeretetét magasztalja, majd így ír Jézus Krisztusról: akitől Csokonai is tanulhatott, mi is számon tartsuk egyházunk múltjának tudós papjai között. Szerdahelyi PM nyörködven, nem kevéssé ösz„Kereszted tsak annak, ki elvész, nevetség, De né künk, kik hiszünk, idvesséq és szentség. Ki az, ki Isten előtt igaz lehessen, Avagy Fia nélkül kedvébe eshessen? Ki mint Isten Fia tehette meg nékünk, Hogy légyen Istennél lelki békességünk...” Később a keresztyén ember kötelességét jelöli meg: „Okos a Keresztyén, de tsalárdság nélkül, Kemény a Keresztyén, keserítés nélkül, Jól van elrendelve Ház-igazgatása: • nyájas mind, feddése, mind parantsolása. Klntse gyanánt tartja az Isten törvényét, S a szerint intézi járása örvényét. Az Alább-valók, kik őnéki szolgálnak, Nálla igazságot mindenkor találnak ...”
