Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-09 / 45. szám

5 Mózes 30, 8—10 Ha e két szót egymás mellett írjuk: sokak szerint nem illik közé az és szócska. A kötőszó. A kapcsoló „és". Nem lehet a kettőt összeegyeztetni, közös nevezőre hozni. Együtt se emlí­teni. És ebben van sok igazság. A történelem, a társadalmi ren­dek változása, az egyház e világi élete azt mutatja, hogy a kettő szemben áll egymással. Bizony voltak az egyház életé­ben olyan'időszakok, amikor csak a menny, a mennyei dol­gok felé terelte az egyház a gondolatokat, figyelmet. Amikor csak ez volt az egyház problémája. Isten igéje ma mégis arról beszél, hogy Isten maga soha sem választotta szét a kettőt. Isten összekapcsolja a mennyet es a földet. Miután a nép meghallgatta a Tízparancsolatot, a magya­rázatokat azt hallja, hogy aki megtartja a parancsolatokat, amiket Isten ad, az bővölködövé lesz keze minden munká­jában, annak áldott lesz a földje, a jószága, a gyümölcse. Ha Istenre hallgat a mennyei Atyára, akkor gazdag, bőséges lesz a földi élete. Ezért felülről j gyökeredzett és gyümölcseit földre hullató a keresztyén élet. Brunner Emil svájci lelkész jól hangsú­lyozta azt, hogy a keresztyén élet gyümölcseinek a földre kell hullaniuk, embertársaink javára kell lenniük. Ezért, hangsúlyozta dr. Luther Márton, hogy ha holnapi haláláról tudna, még akkor is ma fát ültetne. Ez az igazi keresztyén élet titka. Az itt, a ma és a most élete. ITT a földön áld meg bennünket Isten hitünkből folyóan. Hl halljuk az ő szavát és itt születik a tevékeny, szorgos hit. Itt készülünk az örökkévalóságra. MA, amikor az ö szavát halljuk. Az adott helyzetben. Csa­ládunkban, falunkban, népünkben. Ma kell Krisztus képé­ben, követségében járnunk. A tegnap elmúlt, a holnap isme­retlen. A ma a szolgálat, az élet ideje. MOST. Nem tudjuk meddig tart a ma. Meddig földi éle­tünk. Isten elé készülünk. Számadásra. Ragadjuk meg hát a. hitből fakadó cselekedet, a szeretet alkalmait itt, ma és most. Ilyen földi életre igér áldást a mennyei Atya igéje. Fábry István — Szentháromság ünnepe után a 23. vasárnapon az oltár- terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, IS—22: az igehirdetés alapigé­je: 5 Mózes 30, 8—10. A délutá­ni istentisztelet alapigéje: 5 Mózes 4, 39—40. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 9-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet MISSURA TIBOR vasa- si lelkész. — A TEOLÓGIAI AKADÉ­MIA tanára, dr. Vámos József, a Baptista Teológiai Szeminári­um tanári karának meghívásá­ra október 11-én előadást tar­tott a Szeminárium hallgatói előtt „A tridenti zsinat társa­dalmi háttere” címmel. — TEOLÓGUS OTTHON. A kiskőrösi gyülekezet — mint az elmúlt esztendők során is — október hónapban jelentős al­ma és burgonyaküldeménnyel volt a Teológus Otthon segít­ségére a lelkészi pályára ké­szülő teológusaink ellátásában. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége október 23-án Balassa­gyarmaton tartotta ülését. Úr­vacsorát osztott Gartai István esperes. Igehirdetés! előkészí­tőt Szabó István, előadást Breuer Oszkár és Gerhát Pál, korreferátumot Rónay Zoltán tartott.: Gartai István esperes az időszerű kérdésekről tájé­koztatta a lelkészeket. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészt munka- közössége október 23-án Békés­csabán tartotta ülését. Áhítatot Kertész Géza, igehirdetési elő­készítőt Petor János, előadást Fest Miklós, Fábry István és Bodrog Miklós tartott. Az idő­szerű kérdésekről Mekis Ádám esperes tartott tájékoztatót. — A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 21- én Nyíregyházán tartotta ülé­sét. Áhítatot Szabó Vilmos, igehirdetési előkészítőt Csizma- zia Sándor, előadást dr. Vámos József teológiai akadémiai ta­nár, beszámolót Benkóczy Dá­niel esperes tartott. Horváth István Nem tudtam, hogy költővel utazom egy fülkében Kolozsvár felé. Útközben derült ki. Most egyik irodalmi lapunkból tud­tam meg, hogy Horváth István 60 éves. Jékely Zoltán köszönti. Paraszti sorsból emelkedett ki önműveléssel ez az erdély; költő. Legújabb verseskötete 1965-ben jelent meg Bukarest­ben, az Irodalmi Könyvkiadónál. Egy őszi hangulatú, kedvesen bölcs, rövid verse hadd álljon itt Jól Illik november elei gon­dolataink körébe. EZÜSTSZIT A Pókhálós ősz, ezüstszita, Szálaiddal mit tartsz vissza? Ami hulló, úgyis áthull, S amit a holnap a mától Hullhatatlanként vesz által, Nem törődik a szitáddal. b. I. ELSIETETT ÖKUMENIZMUS Dr. Skydsgaard dán evangé­likus teológiai professzor óva int attól, hogy valamiféle „el­sietett ökumenizmust” való­sítsanak evangélikusok és ka­tolikusok, mert az csak arra lenne jó, hogy „az igazi öku­menizmust egészen jelenték­telen dologgá tegyük.” Dániában egyébként nagy krízisben van a katolikus pap­ság. A katolikus papoknak mintegy 10—15 százaléka hagyta el hivatalát, részben azért, mert megházasodtak. Az egykori katolikus papokkal foglalkozó bizottságnak az a véleménye, hogy szabaddá kell tenni a jövőben a papi nőtlenség vállalását vagy el­utasítását. Istenliszteleli rend Budapest, 1969. november 9-en Deák tér de. 9. (urv.) Trajtier Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kcken András, du. 5. (úrv.) • dr. Kékén András, du. 6. szeretetvendégség: dr. Nagy Gyula. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán, Dó­zsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bandi Sán­dor, du/ 6 Bándi Sándor. Kő­bánya de. 10 Sülé Károly, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár éter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos, esterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz — ROZSAK. Bokor-, futó-, ba­barózsa. Kiváló fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kerté­szet. Budapest, XV., Csillagfürt u, a. — ELADÓ 2 db „Express Heat­ing” rendszerű ventillátoros vas­kályha. Gyülekezti terem vagy ki­sebb templom fűtésére alkalmas. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Bp., I., Táncsics Mihály u. 2i8. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban, Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp., III., Poanázi út 19965 hrsz. óbudai temető mögött, 60 as autóbusz-végállomás. — KOLBÁSZTÖLTŐGÉP, szend- vicsostyasütők. Iibatömő készülé­kek, kártevőcsapdák, pásztorcik­kek KULCSÁR kisiparosnál. Buda­pest. VH., Rákóczi út 6. — BEJÁRÓ segítséget keresek hat- és hároméves gyermekeim mellé. Budapest. XI. Ménesi út. 19. I. 2. Érdeklődés 17 óra után. — BEJÁRÓ hivatalsegédet keres az Evangélikus Teológiai Akadémia. Budapest. VIII., Üllőd út 24. II. em. Telefon: 142—009. Je­lentkezés 9—4-ig. László. Kispest de. it). Kispest Wekerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél H. "ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv.) Csá­kó Gyula. du. 6. Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyu­la. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső. de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Ele­mér, de. 11. Ruttkay Riemer, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Baranyai Tamás, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Báranyai Tamás. Német­völgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelepvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visohtai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTTI. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.4013 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „De aki mindvégig állhata­tos marad, az megtartatik”. (Mt 24, 13) VASÁRNAP. — „És ha azok a napok nem rövidíttetné- nek meg, senki sem menekül­ne meg, de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok”. (Mt 24, 22). Sok köny- nyelműségünk, Isten ügyének „hűtlen kezelése” láttán az ész számára érthetetlen az, hogy még a végső ítélet ide­jén is tekintettel van ránk a Bíró. De Ö bennünk Krisztus megváltottjait látja. Több gondot kellene fordítanunk annak láttatására, hogy vá­lasztottak vagyunk. Persze nem elkülönülésben, hanem éppen ennek az ígéretnek ere­jével, a felelős életben. HÉTFŐ. — „ ... mondd meg nekünk, mikor lesz meg mind­ez és mi a jele a te eljövete­lednek és a világ végének”. (Mt 24, 3). Az emberben örök­ké benne élő „önbiztosítási” ösztönök mondatják el eze­ket a szavakat. Isnierős kérdé­sek: mikor, hogyan, miért? — naponként társaink, hiszen nem szeretünk titkok között élni. A hit emberének sem tárulnak fel ezek a titkok, de van velük szemben biztos -tá­maszuk: az a szeretet, mely Jézusban titkolózás nélkül fordul felénk és engedi el­mondani: velem vándorol uta­mon Jézus! KEDD. — „És mivel a go­noszság megsokasodik, a sze­retet sokakban elhidegül”. (Mt 24, 12). Ügy szoktunk okos­kodni, hogy ahol kevés a sze­retet, ott nő meg a gonoszság. Ezzel a szeretetet valami má­gikus, minden mást helyette­sítő „csodabalzsammá” fokoz­tuk le. Igénk fordítva gon­dolkodik: csak ott munkálhat a szeretet, ahol a gonoszt meg­felelő eszközzel — jogrend, törvényesség, becsületes mun­ka stb. — már előbb kordába szorították. Ez ad embersé­günknek, értelmünknek mél­tó helyet és feladatot, Urunk előtt is. SZERDA. — „És kiküldi az ő angyalait nagy trombitaszó­val, ezek pedig összegyűjtik az ő választóttait”. (Mt 24, 31). A szövegből két szó ugrik elő: kiküldi — összegyűjtik. Mi­lyen távol van ez a mi sok­szor loholó, elszánt és gör­csös üdvözülést hajszoló sémá­inktól. Egészen más szemlé­letmód sugárzik: a korlátla­nul uralkodó, teremtő Atyánk rendelkezik velünk — javunk­ra! Emelt fejjel, hálásan nyi­tott szívvel várhatjuk, míg „Ott mindnyájan egyek lé- szünk. Egy drága jutalmat vé­szünk, Egy dicsőségben lesz részünk”. (511. ének 8. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Arról a napról és arról az óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül”. (Mt 24, 36). Az'elő­jegyzési naptár fontos dolog: nem enged felejteni. Isten ügyei azonban nem vehetők előjegyzésbe, nem engedi „fel­használni” magát. Gondosan épített terveket boríthat fel, zsákutcákat nyithat meg előt­tünk váratlanul erejével. Tit­kát kutatni épp ezért felesle­ges, de szükséges a vele való ép kapcsolat, mert tudjuk, hogy jön és mi várjuk öt. PÉNTEK. — „Ezért is atyámfiai legyetek állhatato­sak, és tartsátok meg azokat a rendeléseket...” (2 Ts 2, 15). Nem magányos felfedezők va­gyunk Isten világában, a hoz­zá vezető úton. Testvérek se­rege jön körülöttünk. Ez rója ránk a felelősséget: inteni őket. Nem a kritika éles esz­közével, hanem gyakorolva az általunk már sokszor öröm­mel tapasztalt — az elesettet felkaroló — szeretetet. Ki tud­ja, ki vár ma is útmutató sza­vunkra, és ki az, aki nekünk könnyíti meg terheink viselé­sét. Ne fáradjunk el figyelni és figyelmeztetni. SZOMBAT. — „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajön, ilyen munkában ta­lál”. (Mt 24, 46). A példabeli szolgának az volt a megbízatá­sa, hogy a gazda asztalánál, a gazdáéból terítsen társainak. Az idő múlása minket is erre a megbízásunkra, feladatunk­ra figyelmeztet: ne a magunk életbölcsességét hirdessük, amely ugyan lehet mutatós es néha hasznos is talán, hanem egyértelműen tegyünk bizony­ságot arról, hogy mi Urunkat képviseljük itt, az ő üdvözítő akaratának szolgái vagyunk. Dorn Vilmos A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1970. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR és az ÚTMUTA­TÓ előjegyzések november 30-ig küldhetők be. A Saj­tóosztály az igényeket a be­érkezés sorrendjében elégí­ti ki. A megjelölt határidőn túl beérkező előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavételezés nem lehetséges, a Sajtóosz­tály kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be ren­deléseiket. A Naptár ára: 12,— Ft. Az Útmutató ára: 8,— Ft­A hit primátusa — 450 éve folyt le a „Lipcsei Vila l. — Forrónak ígérkezett az 1519-es év nyara. Ja­nuár 12-én meghalt Maximilian császár. Meg­indult a német választófejedelmek megveszte­getése a számításba jöhető nagyhatalmak ré­széről. A hatalomért folytatott harcból termé­szetesen a pápai kúria sem vonta ki magát. Megindult a választási hadjárat, a pápai kincstárból ömlött a pénz a választófejedel­meknek. A német választófejedelmeket Maximilian császár halála váratlanul érte. Nem tudták kellően bemérni a helyzetet. Még Luther vá­lasztófejedelme Bölcs Frigyes is — aki egyéb­ként Róma részéről a császári koronára a francia király mellett jelöltetett — teljesen tájékozatlan volt a helyzetről. Magát hű és jámbor katolikusnak tartotta, s számára az csak egészen természetes volt, hogy a szent­szék elgondolásait támogatja — megvesztege­tés nélkül is! De ha már erre pénzt kapott, hát lesz alkalma még kegyhelyek vagy egyéb kegyes létesítmények támogatására fordíta­nia ... Jól tudta a pápa azt, hogy kinek ad, és ki­nek mennyit ad. De ennél még többet is tu­dott. Nemcsak azt tudta, hogy a szász választó hűséges katolikus, hanem azt is“ hogy witten­bergi egyetemén van egy rebellis professzor, kinek léte, kenyere és jövője a választófeje­delemtől függ. Nem véletlenül küldte el eb­ben a kuszáit helyzetben követével Bölcs Fri­gyesnek a legmagasabb pápai kitüntetést, a „hűségrózsát” azzal az ígérettel, hogy „ked­venc professzorát (Luthert) bíborossá fogja kinevezni azonnal, amint ezt a politikai hely­zetet tető alá hozza”. Bölcs Frigyes szász választófejedelem meg­elégedve tekintett wittenbergi egyetemére. Hi­szen ez az egyetem — amióta Luther ott ta­nít — á kultúra és haladás fellegvára lett. Va­lamennyi német választófejedelemségből ide özönlenek a diákok, sőt, újabban egyre több diák érkezik külföldről. Csak az utolsó fél­évre 452 teológiai hallgató iratkozott be. Az egyetem legnépszerűbb professzorai két­ségkívül Luther és Melanchton voltak. A diá­kok özönlöttek utánuk. Népszerűségüket fo­kozta az az emberi kapcsolat, mely profesz- szor és diák között embertől emberig kiala­kult. A professzor nem elérhetetlen magasla­ton ült, mint eddig, nem világtól és élettől el­különített elefántcsonttoronyban gondolta ki megfellebbezhetetlen és megcáfolhatatlan gon­dolatait és véleményét, hanem együtt volt ta­nítványaival nem csak a katedra előtt, az elő­adótermekben való viták közben, hanem a fo­lyosón, séta alkalmával az utcán, vagy az este meghitt csendjében otthonában, fehér asztal mellett. Boldog megelégedéssel szemlélte ezt a kö­tetlen, szabad egyetemi életet az egyetem lét­rehozója Bölcs Frigyes szász választó. Hogyne töltötte volna el boldogsággal őt mindez! Hi­szen az ő egyeteme az egyetlen valamennyi német egyetem közül, mely „szabad egyetem”. Tehát olyan egyetem, melynek jogait és ön- kormányzatát nem az akkori kultúra és mű­veltség egyetlen birtokosa és irányítója, az egyház szabja meg. Luther ebben az időben már kivívta tekin­télyét és megnyerte sokak népszerűségét. A haladó tudományos világ mellette állt. A hu­manisták várakozással tekintettek rá. Esténként otthonában állandó vendégek vol­tak kollégái, barátai, tanítványai, akikkel egy- egy korsó sör mellett nemcsak elméleti, ha­nem aktuális politikai kérdésekről is beszél­getett. Egészen természetes, hogy előkerült az esedékes császárválasztás is a baráti beszélge­tések során. Luther és baráti köre az új csá­szár személyére vonatkozóan Habsburg Ká­rolyra gondolt, természetesen mit sem sejtett arról, hogy választófejedelme egészen más irányban van lekötelezve. A wittenbergi egyetemet azonban a császár­választásnál is izgalmasabb kérdés foglalkoz­tatta. Hetek óta egyre nagyobb érdeklődés kí­sért egy teológiai disputát. E vitában nem is Luther volt elsősorban érdekelve, hanem pro­fesszortársa Bodenstein-Karlstadt András. Vi­tapartnere a híres ingolstadti teológus Eck János. Karlstadt eleinte vonakodott a vitában való részvételtől. Miután azonban Luther profesz- szortársát teljes támogatásáról meggyőzte, el­vállalta Karlstadt a disputát. A vita tárgya a pápai primátus érvényességének a kérdése volt. A humanista történetkutatás megállapí­totta, hogy a pápai primátus csak a Krisztus utáni VI., ül. VIII. sz-ra utal vissza, és ez ak­kor a történeti fejlődésnek eredménye volt. Róma e kérdéssel kapcsolatos véleményét Eck Jánossal képviseltette. E vélemény szerint a katolikus egyház a római pápában Krisztus­nak és Péternek egyetemes helytartóját látja. Luther előadásai során — hallgatói legna­gyobb tetszése és derültsége közepette — többször kritikával szólt e dekrétumról, s egy­re világosabban arra a meggyőződésre jutott, hogy a szentszék ezzel a dekrétumával a lelki­ismeretet akarja megkötözni, s ezért Rómát „Babilonnak”, a Jelenések könyvében említett „Fenevadnak” nevezte. Luther Spalatin barát­jától — aki egyébként a választófejedelem gyóntatóatyja is volt — egy alkalommal meg­kérdezte: „vajon a pápa nem maga az Anti­krisztus-e vagy ennek egy apostola? Minden­esetre a pápai dekrétumok meghamisítják és keresztre feszítik Krisztust”. Elérkezett 1519 nyara. A vita helyéül Lip­csét választották. Szakállas György szász her­ceg már régóta féltékeny volt a rendkívül népszerűvé vált Wittenbergre, mert ez az ő egyetemének, a lipcseinek háttérbeszorulását jelentette. A meghívóban azonban mégis ez állt: „Karlstadtnak és mindeneknek akik vele jönnének szabad út biztosíttatik Lipcsébe”. Er­ről a vitáról a wittenbergi diákok semmikép­pen sem akartak lemaradni. Hát történhet disputa Németországban nélkülük? Különösen akkor, amikor a vitában szeméíyesen profesz- szoruk is érdekelt...? A lipcsei Grimaische kapun június 24-én két hintó ment át. Az elsőben Karlstadt ült köny­vektől körülbástyázottan. A második kocsival Luther és Melanchton utazott a wittenbergi egyetem díszdoktorának, a fiatal pomerániaí hercegnek a társaságában. A két kocsit mint­egy kétszáz wittenbergi diák vette körül és kí­sérte gyalog. Amint Karlstadt professzor ko­csija átgördült a városkapun, eltört a kereke, féloldalra billent, a professzor kivágódott az ajtón s olyan szerencsétlenül esett ki a kocsi­ból, hogy mindkét hüvelykujja eltörött. Ezen kívül térdén és vállán súlyos zúzódások érték. Lutherék — gyors elsősegély után — átültet­ték professzortársukat kocsijukba, s együtt hajtattak Luther szálláshelyére, régi hívéhez, Lotter Melchiorhoz. A vita megnyitásáig három napi pihenés és előkészülés állt rendelkezésükre. Luther egy ízben prédikált Lipcsében ezalatt az idő alatt S irt — többek között — egy hosszú vigasztaló levelet régi nagy ellenfelének, a búcsúcédula- árus Tetzelnek, aki súlyos, gyógyíthatatlan be­tegséggel a lipcsei dominikánus kolostorban feküdt. (Augusztus 11-én meg is halt a kolos­torban.) {Folytatjuk) Btázy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom