Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
A számonkért termés Ézs. 5, 1—7 A szőlőhegyek vidám, megejtő hangulatú képevei. indul a prófétai ige, hogy azután annál megrendítőbb legyen a pusztulás látványa. A szüreti dal gyászénekre vált. Mennyire fásultak és eltompultak vagyunk az igazságra, hogy ilyen erős eszköz'ökre, valóságos „sokkhatás”-ra van szükségünk, ha Isten valamit meg akar értetni velünk! A szokatlan szüreti dalból kicsendülő szemrehányó ítélet éle Isten népe, ma így mondanánk: a gyülekezet, az egyház, a ke- rcsztyénség ellen fordul. Isten nem hagyja, hogy népe a bírói székbe üljön, és a világ lelkiismeretének szerepében tetszelegjen. Ősi emberi tulajdonság más bűnének felhánytorgatásával feledni a magunk vétkét. „Képmutató — mondja Jézus — tá- volítsd el előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy eltávolítsd a szálkát a te testvéred szeméből” (Mt 7,5). Az alázatosságnak ezt a sorrendjét ma különösen is betartatja velünk az Isten. Szóvá tenni valamit, ami a körülöttünk zajló életben nincs rendjén, csak annak van joga. aki maga is meg tud hajolni a jogos kritika, s mindenekelőtt Isten ítélete előtt. Isten ítélete pedig minden emberi kritikánál alaposabb és mélyebbre szántó, mert ahhoz mér bennünket, amit kaptunk tőle. Isten népének „szőlőjén” termest keres. Jogosan keresi, mert jó gazda módjára előbb mindent megtett azért, hogy bőséges termést várhasson. Ra nem lehet azt mondani, amit a példázatbeli szolga mondott urának: „Kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is gyűjiesz, ahol nem szórtál” (Mt 24,24). Isten mai népe sem mondhatja, hogy szűkmarkú lenne hozzá Isten. Közel negyed százada annak, hogy a pusztulásra érett régi magyar világ összeomlott a háború viharában, s kevesen hitték akkor, hogy Isten a romok alól kilógja hozni a régi renddel összeszövődött egyházát. Isten mégis kihozta, s az új élet lehetőségéi adta népének. Azóta is szól az ige gyülekezeteinkben, megérint Istennek a Jézus Krisztusban feltáruló szeretete, bűnbocsánatot nyerünk, akaratanak új távlatait ismerjük meg, szolgálatot és feladatot kapunk. Minden feltétele megvan tehát annak, hogy Isten a mi életünk termését számon kérhesse. Erre a termésre Istennek nem magának van szüksége, hanem azt az emberiséget akarja vele gazdagabbá tenni, amelyet, soha nem szűnt meg szeretni. Az a termés pedig, amit Isten népétől elsősorban vár: a szeretet. Igénk nem hagy kétséget afelől, hogy itt nem csupán a magánélet szintjén rekedt szeretetröl van szó. Jogosságról és igazságról beszél, tehát olyan igazságos társadalmi rendről, amelyben mindenkinek lehetősége van emberhez méltó életre, és amelyben senkinek sem kell szenvednie embertársától. Á közösség ügyeiért égő es dolgozó szeretet gyümölcsét sokszor hiába kereste Isten a keresztyénség szölőskertjében, pedig elsősorban ezzel hálálhatja meg a reá fordított szer eletet. Amikor hűséges munkánkkal azt a hazát erősítjük, amely nemcsak néhány kiváltságosnak akar nagyobb kenyeret adni, amikor ösz- szefogunk azokkal, akik el akarják űzni a háború rémét az emberiség életéből, amikor a gyűlölet helyett az emberek közötti megértést szolgáljuk, azért tesszük, mert tudjuk, Isten ezt is számon fogja kérni tőlünk. Isten már jó ideje nyitogatja szemünket és szivünket erre az igazságra. Ha nem hagyjuk magunkat meggyőzni tőle, akkor leveszi kezét „szőlő"-jéről. És nincsen reménytelenebb vállalkozás. mint az Istentől elhagyott egyház. De a termést hozó egyház előtt megnyitja a jövőt. Cserháti Sándor Tatarozzák kőszegi műemléktemplomunkat Változatlanul sok látogató kereste fel ez idén is a hegy lábainál elterülő kis várost. Kőszeget. Volt köztük egyházi érdeklődésű látogató is. nem egy. Városnézők feltűnően sok helyen lathatttak felállványolom restaurációját. Az egyház- község tagjai számára igen kedveit ez az ősi Isten-háza. Az állagában is veszélyeztetett templomot megtekintette D. dr. Ottlyk Ernő püspök és felesége, D. Koren Emil, a Gyüzott házakat. A kedves város még vonzóbb szeretne lenni. Ennek az állványzatnak egy része lassan arra az udvarra vándorol, amelyen a Türelmi Rendelettel, torony nélkül, a szokott egyszerűséggel, de nagy befogadóképességgel felépült a hosszú időn át templom nélkül volt kőszegi evangélikus oratórium. Így nevezték altkor szerényen. Ezen az udvaron is van hedyrehozni- való, szépítenivaló. Műemléki felügyel&égi segítséggel. de nem mindennapi egyházi hozzájárulással elkezdődött a roskadt templom felújítása. Ez évben a Műemléki Felügyelőség 300 000 Ft-ot szán erre a célra. Azok. akik a Kőszeget kedvelők közül vendégekként részt vettek istentiszteleteken, vasárnapról vasárnapra hallhatták a szószéki hirdetést. Gyülekezeti tagok, férfiak, nők, magánosok és család több száz, néha több ezer forintos adománya viszi előbbre a nagy célt a Temp* lekezeli Segély volt országos előadója. Kilátásba helyezte látogatását az országos előadó, Várady Lajos. Szeptember utolsó vasárnapján a püspöki hivatalból és Szombathelyről voltak az istentiszteleten is résztvett vendégek. Ezúttal Lehel Ferenc szombathelyi lelkész prédikált az egyház diakóniai életformájáról a világ javára. Az istentisztelet után presbiteri gyűlés tárgyalta egyebek között a társadalmi munkát, amellyel az egyháztagok közül többen szintén előbbre akarják segíteni a templomtatarozás ügyét. Szabó Lajos — KERESEK idős munkaképes asszonyt szerény háztartás vezetésére délelőttökre. Latinák. Budapest, XII., Sirály utca 5. — ROZSAK. Bokor-, futó-, öaba- rózsa kiváio fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kertészet. Budapest, XV«, OtóiagüiM a. S. Istentiszteleti rend Budapesten, lüNíd. október 19-én Deák tér de. 9 (úrv) dr. Kékén András, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. ti. Szirmai Zoltán. Dózsa György út Karácsony Sándor u. de. 9. Rákodé. fél 10. Üllői- út 24. de. fél 11. czi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaiy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 5. szeretetvendégség. Kőbánya de. 10. Hernád Tibor, du. 5. szeretetven- dég'ség: Hernád Tibor. Utász u. de. 9. Hernád Tibor. Vajda Péter u. de. fél 12. Hernád Tibor. Zugló de. 11. (úrv) Bízik László. Rákosfalva de. 3. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. &. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston, du. 4. szeretet-; vendégség: Görög Tibor. Sashalom de. 9. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistere sä de. 9 Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Várady Lajos, de. fél 11. (német úrv) Madocsay Miklós, de. 11. (úrv) Várady Lajos. du. 6. egyházzenei áhítat. Toroekó tér de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda de. 9. Füiöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XI!.. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József. du. 6. szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Szentháromság ünnepe után a 20. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22,1—14; az igehirdetés alapigéje: Ézs 5,1—7. A délutáni istentisztelet aíapigéje: 3 Móz 20,7—8. — BUDAVÁR. Október 19- én. vasárnap délután 6. órakor egyházzenei áhítatot tartanak a gyülekezetben, amelyen közreműködik Peskó György, Szőkefalvi Nagy Katalin és Vághelyi Gábor, valamint a Budavári Énekkar Csorba István vezényletével. Igét hirdet Várady Lajos esperes. Rákosszentmihály, vasárnap, október 19-én délután 4 ólakor szeretetvendégség lesz. amelyen Görög Tibor kecskeméti esperes-lelkész végzi a szolgálatot. — A VASI EGYHÁZMEGYE gyülekezetei ismét Szabó Lajos kőszegi lelkészt választották eSjíeréssé. Egyházmegyei felügyelő ismét Berzsenyi J. Miklós lett, — A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE gyülekezetei egyhangúan Síkos Lajos mar- calgergelyi-i lelkészt választották meg az egyházmegye esperesévé. — A GYÜLEKEZETI SEGÉLY országos előadója, Várady Lajos esperes október 5-én igét hirdetett a kisbaboti, a mérgesi és a bodonhelyi gyülekezetben és Kisbaboton sze- retetvendégségen szolgált. Megtekintette a felpeci és raó- richidai épülő parókiákat. — DIŐSGYÖR-VASGYAR. Október 19-én, vasárnap délután a 4 órakor kezdődő istentiszteleten D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgál, majd ezt követően megáldja a gyülekezet újonnan felépült parókiáját. Az ünnepi alkalom befejezéseképpen szeretetvendégség lesz. CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁG. Cséry Kont es Benies Rozália szeptember 27-én tartották esküvőjüket a dombóvári evangélikus templomban. A szertartást a vőlegény édesapja, Cséry Lajos dombóvári lelkész végezte. „Minden dolgotok szeretetben történjék’’. — HALÁLOZÁS, özv. Wall- rabenstein (Bujdosó) Jakabné, sz. Engisch Katinka, 80 éves korában Bethel-Bielefeldből követte férjét az örökkévalóságba. Az elköltözöttben Gárdonyi Zoltán, az egyházi zene ismert művésze anyósát gyászolja. „Uram, legyen meg a te akaratod.” — HALÁLOZÁS. Bárki Lajos az acsádi gyülekezet tagja 74 éves korában hosszú szenvedés után szeptember 28-án elhunyt. Temetése szeptember 30-án volt az acsádi temetőben. — Haniffel Sándomé, sz. Tietbrunner Emma, Haniffel Sándor ny. lelkész felesége augusztus 27-én életének 83., boldog házasságának 60. évében csendesen elhunyt. Temetése augusztus 29-én volt Du- naföldváron nagy részvét mellett. A temetési szertartást Sólyom Károly paksi és Pálffy Mihály sárszentmiklósi lelkészek végezték. „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják”. — ELADÓ 2 db „Express Heating” rendszerű ventillátoros vaskályha. Gyülekezeti terem, vagy kisebb templom fűtésére alkalmas. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Bp. I„ Táncsics Mihály u. 28. „Aki győz. az teher ruhába öltözik; és nem töriöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyáin előtt és az o angyalai előtt.” (Jel 3, 5) VASÁRNAP. — „Ne emeljétek magasra szarvaitokat és ne szóljatok megkeményedett nyakkal”. (Zsolt 75, 6) Soha nem állhatunk Isten elé magabiztosan, öntelten. Különösen is nem tehetjük meg ezt akkor, ha tárgyilagosan felmérjük azt a különbséget, ami Isten és közöttünk van. Ö szent, mi bűnösök vagyunk, ő igaz úton jár, mi sokszor botladozunk, Ő szeretettel közeledik az emberhez, a mi szívünket gyakran tölti el a szeretetlenség és gyűlölködés. Alázzuk meg magunkat Isten színe előtt, hogy kegyelmet találjunk Nála! HÉTFŐ. — „Igaz vagy Uram, ha periek is veled; éppen azért hadd beszéljek veled peres kérdésekről! Miért vannak békességben a hűt- lenkedők?” (Jer 12, 1) Az ember sokszor próbál perlekedni Istennel, amikor összehasonlítja a maga életét a másik ember életével. Isten arra tanít minket, hogy életünket ne másik emberéhez mérjük, hanem egyedül az ő igéjéhez, mert előtte minden ember egyforma. Egyformán bűnös, egyformán rászorul szeretetére, s Jézus Krisztus egyformán meghalt mindnyájunkért. KEDD. — „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosz- szat”. (Zsolt 97, 10) Hitünk és Isten iránti szeretetünk akkor válik világossá, ha megnézzük a bűnnel, a rosszal való kapcsolatunkat. Ha azt mondjuk, hogy szeretjük Istent, Jézus Krisztust, akkor szavaink csak akkor nyernek hitelt, ha minden Igyekezetünkkel azon igyekszünk, hogy a bűn útja helyett az igazság, a hit és a szeretet útját járjuk. Isten nagyon szeret minket, ezt naponta megtapasztaljuk, szeressük mi is őt úgy, hogy gyűlöljük a rosz- szat! SZERDA. — „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam és meghallgatott engem!” (Jónás 2,3) A kiáltás és a meghallás, a hívás és a segítés Istennél egybetartozik. Maga Jézus Krisztus tanít minket arra, hogy a bajban, az ínségben, de az örömben és a boldogságban is imádkozzunk. Ö maga mondta: „aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” Keressük hát szüntelenül a mennyei Atyát, a teremtót. Jézus Krisztus Urunkat, a/ megváltót, s ha keressük, az egymásra találás, a megsegítés boldogságában lesz részünk ! CSÜTÖRTÖK. — „Mind megteszi az Ür, amit akar; az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben”. (Zsolt 135, 6) Ahhoz, hogy Isten véghezvigye szándékát, megvalósítsa akaratát, nincs szüksége segítségre. Hatalmas Ő! Nagyságának és hatalmának láttán nem is tehetünk mást, csak azt, hogy leborulunk előtte és imádjuk őt. Könyörögjünk hozzá, hogy hatalmával tisztítsa meg életünket a bűntől és minden gonoszságtól. PÉNTEK. — „Mindent megteszünk, amit az Űr parancsolt és engedelmeskedünk”. ( 2 Móz 24, 7) Boldog az az ember, boldog az a gyülekezet, amelyik ezt mondhatja el magáról. Hányszor gondolkodunk úgy, hogy mindent inkább megteszünk, csak éppen Isten akaratának, törvényének nem akarunk eleget tenni. Pedig Ö irántunk érzett szeretetéből tanít minket a jó útra, az élet útjára, mert azt akarja, hogy valóban gyermekei legyünk és neki szolgáljunk. Könyörögjünk Szentleikéért, hogy valóban mindent megtegyünk, amit Ö parancsol nekünk! SZOMBAT. — „Akkor megváltoztatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Űr nevét, hogy akarattal szolgálják Öt” (Sof 3, 9) Isten Szentlelke úgy munkálkodik közöttünk, hogy ne csak Istenre találjunk rá, hanem a másik emberre, a felebarátra, a testvérre is. Ö nemcsak nekünk adja kegyelmét, hanem a másik embernek is, hogy egy nyájjá, az Ö nyájává tegyen mindannyiunkat. Szolgáljuk együtt "az Utat és magasztaljuk együtt az ö szent nevét! Harkányi László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó; Da Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivataú Budapest, VIII.. Puskin u. ÍZ Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VOT Előfizetési ár: egy évre 90,— F* Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 b*9.3585 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Bél? igazgató Aki a mellékutcából ér ide, megtorpan egy pillanatra — a sötét kapualjak és szeméttartályok után megörül a forgalmas főút fényeinek —, aki pedig azon jött a sarokig, szintén lassít itt egy vetőmag-bolt miatt, melyből iszapillatot áraszt valamilyen vegyszer. Ez a pillanat elég, hogy észrevegyék Midek úr újságos bódéját, melynek falán képes magazinok függnek ruhaszárító csipeszeken, — fürdőruhás lányok sziklákon ülve. eltorzult arcú motorversenyzők a kanyarban, vagy megbilincselt bűnözök, rendőrök között. Midek űr nem fiatal mar. koránál es tapasztalatainál fogva idegenkedik a lármás árusítástól, tudja, hogy a nagyvárosi járókelő érzéketlen a hangokra, — a fény örömét és biztonságát azonban még nem vesztette el és örül annak is, ha egy rovarirtónak folyó szaga van. A léptek lendülete megtörik ilyenkor — ez az a pillanat, amikor a standhoz jönnek és vesznek valamit —, mert nem értik, miért torpantak meg, — az okokat csak Midek úr ismeri az újságbá- lak mögött. Ezen a kora őszi csütörtök délutánon azcuiban csődöt mondott mindemből bevált fogása, — a mellékutcából befordulok közömbösen mentek tovább a viliódzó fényreklámok alatt —, a vetőmag-bolt fövenyillata senkit sem emlékeztetett « meg el sem múlt nyár vidéki csendjére. Hat óra tájt szégyenszemre kiállt a stand elé és kezdő módjára a főcímeket kiáltozta, de csakhamar berekedt és belátta, hogy hasztalan küzd a megfoghatatlan balszerencse ellen. Kétségbeesve próbálta kideríteni a kudarc okát, de semmit sem talált. Az idő szép, ma változik a moziműsor, a tegnapi mérkőzésről szóló beszámolók mindenkit érdekelnek, — .az emberek mégis továbbsietnek és a faiányérban alig csillog néhány forintnyi aprópénz. Néha úgy tűnik, hogy gúnyosan, ellenségesen pillantanak rá, többen úgy tesznek, mintha megállnának, megtévesztően a zsebükbe nyúlnak —, aztán vigyorogva továbbsietnek. És ekkor valami egészen furcsa és váratlan dolog történt Midek úrral, — még most, hetek múltán is ezen töpreng a nehezékek alól felszállni akaró újságok mögött. Egy férfi lépett hozzá a szüntelen aramló sokadalomból és ezt mondta: egy sarokkal odébb kell mennie, folytassa ott — és mielőtt az arcát megjegyezhette volna, mielőtt megmondhatta volna, hogy ez merő ostobaság —, eltűnt. Midek úrnak most már úgy rémlik, nem a tömegben, hanem a térből vált ki, mint az álmok, vagy a mesék ködaUtkjat. Akkor ez nem tűnt fel neki, akkor csak az a félig tanács, félig parancs ' foglalkoztatta, hogy menjen egy sarokkal odébb — egy roskatag bérház állványai alá, ahová ingatag pallók vezettek az esővíz sötét tócsái felett —, ahol nyugodtan meg lehetett volna ölni valakit anélkül, hogy a járdáról bárki is észrevenné. Az ide torkolló mellékutca kövezetét felszedték, — a kátrányos hordók és törmelékhalmok közt egyetlen lélek sem mutatkozott már hetek óta. Képtelen, az újságárusitás alapelemeivel sem számoló tgnács volt. Midek úrnak azonban már nem volt vesztenivalója, — egy idő múlva fejcsóválva felsze- delődzködött hát és néhány tucat lappal beállt az állványok alá —, közben éberen szemmeltartotta régi helyét, alig száz méterrel odébb. Először nem történt semmi. Elnézte a tócsákat, melyekben sztaniolpapír és ki tudja honnan, konfetti pettyecskék úszkáltak és várt, kíváncsiság és bizalom nélkül, mert egyebet máshol sem tehetett. Aztán egy öttagú társaság jött el az állványok X-alakúra szegezett deszkái előtt és mindnyájan megvették az esti lapot. Midek úr meg mert volna esküdni, hogy a járdáról senki sem láthatja, de az eset újra és újra megismétlődött. Az elhaladók olyan biztonsággal aUtak meg előtte a deszkabarikád túlsó felén, mintha már hosszú idő óta csakis ót keresték volna. Csakhamar elfogyott szerény készlete és vissza kellett mennie régi helyére utánpótlásért. Mindig csak öt-hat ember állt meg, de az ilyen csoportok szüntelen érkeztek, — fogalma sem volt, honnan. Szeretett volna utánanézni a dolognak, de mire elindulhatott volna, mindig új csoport érkezeti a palánkhoz, — igy sosem tudott kijönni. Tüneményes gyorsasággal elfogyott mindene és mivel a kereslet továbbra sem csökkeni, — kénytelen volt elrohanni a két legközelebbi standhoz és hevenyészett nyugta ellenében lapokat átvenni az álmelkodó kollégáktól. Egy szálig túladott valamennyin, Hazafelé indulva, egy fiatal férfit látott nézelődni nem messze régi helyétől, — odarohant es zavarosan faggatni kezdte —, azt hitte, ő volt. De csakhamar rájött, tévedett — csak hasonlított Rá —, nyilván várt valakire. Útban apró, külvárost szobája felé, melynek ablaka egy sirkcihes műhelyére nézett, — rádöbbent, hogy mindez nagyon ismerős —, valahol, valamikor ez már megtörtént valakivel. De csak napok múlva jutott eszébe a történet azokról, a halászokról, arról a bal- szerencsés éjszakáról, — meg az ésszerűtlen parancsról, hogy evezzenek odébb. — Midek úr hosszan, tűnődve elgondolko- mtt ezen, Tnrchányi Sándor Stand a sarkon
