Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-12 / 41. szám

Embernek lenni nagy dolog... 1 Móz 1, 26—28. 31 Alapigenk nem helyszíni tudósítás vagy tudományos érteke­zés az ember keletkezéséről, hanem az Ötestamentum kegye­seinek hivő bizonyságtétele az embernek Istentől kapott mél­tóságáról és rendeltetéséről. Nem a „hogyan történt?” kíván­csisága hajtja őket, hanem az a vágy, hogy megtalálják Isten által kijelölt helyüket a világban. Amikor az ótestamentumi ember körülnézett a világban, csakúgy mint ma, láthatott istenfélőket és pogányokat, fehért és szims bőrűt, elnyomót és kisemmizetteket, kulturált és bar­bár népeket, de egyiktől sem vitatta el ember voltát, mert nein akadt fenn az emberiség fájának egymástól elütő levelein, ha­nem a közös tőre tekintett. Bennünk, emberekben mindig több az, ami összeköt, mint ami szétválaszt. A közös eredetnek fel­ismerése ébresszen bennünket felelősségre az egész, emberiség iránt, és tegyen kérlelhetetlenné minden embertelenséggel szemben. Isten az embert a hatodik napon teremtette, és ez a Biblia nyelvén azt jelenti, hogy mi emberek az ugyancsak hatodik napon teremtett élőlények világába tartozunk. Testünk és élet- feltételeink ehhez a világhoz kötnek. Ugyanakkor csodálatosan meg is különböztetett minket minden élőlénytől. (Zsolt 139, 141) „A maga képére és hasonlóságára” alkotott bennünket. En­nek az értelme Krisztusra tekintve nyílik meg, aki „a láthatat­lan Isten képe”. Az Ö engedelmes és szolgáló élete a mi ren­deltetésünk. Az ember nem élő automata, hanem olyan lény, aki Isten szavára szabadon felelhet, Istennek önként engedel­meskedhet. És ha Isten képe rajtunk csak töredékesen is lelhe­tő fel, a szabadság az ember teremtésben kapott méltóságához tartozik. Az ember istenképűségének másik oldala, hogy Isten részt adott neki világkormányzó hatalmából, s helytartójává tette a világon. Parancsunk van tehát arra, hogy a természet erőit szolgálatunkba hajtva minden ember otthonává tegyük ezt a világot, A teremtéshit lehetetlenné tesz minden világmegve­tést. Az a hatalom pedig, amellyel az emberiség a világ felett való yralmát megvalósíthatja a szellemi és a testi munka. Az ember jobb életét csak közös munkával lehet megvalósítani. Teremtéshitünkből következik, hogy a munka nem átok, ha­nem az ember méltóságának elidegeníthetetlen része. A termé­szet feletti uralom nem öncél. Az emberért kell történnie min­dennek. Az ember Istentől kapott nagy feladatát nem töltheti be egyedül. Férfivá és nővé teremtette öt, hogy társra találjon, s utódaival betölthesse a földet. Így ajándékozott meg bennün­ket Isten a közösség ajándékával. A világot meghitt otthonná formálni csak ezt a közösséget vállalva és oltalmazva, a közös munkából a magunk részét kivéve tudjuk. Mindez Isten teremtő akaratában gyökerezik. Minden ba­junk gyökere pedig rendéltetésünk megtagadása. Isten azon­ban megkönyörült rajtunk, és Jézusban emberré lett, hogy az ember újra az lehessen, aminek rendeltetett. Cserháti Sándor Íj(* *i »*J Mii1) »JÍ«1 istentiszteleti rend Budapesten, 1969. október 12-én HÍREK a szlovákiai evangélikus egyház életéből DERŰS SOROK A Mózes-tábla Az egyetemes tanács evan­gélikus centrum céljára Po­zsonyban épület emelését ha­tározta el. E központi épület­ben helyezik majd el az egye­temes püspöki hivatal mellett a teológiai fakultást és a teo­lógusok otthonát. A tervek sze­rint az épületben helyet bizto­sítanak azoknak az egyházi munkásoknak az elszállásolá­sára is, akik hivatalos ügyeik intézése céljából Pozsonyban járnak. A pozsonyi evangélikus teo­lógiai fakultáson az 1969—70. tanévre 21 első éves hallgatót vettek fel a jelentkezők közüL Közülük 15 a szlovákiai evan­gélikus egyházból, 2 a szilé­ziai, 3 a jugoszláviai és 1 a romániai szlovák evangélikus egyházból való. így az új tan­évben 68 lesz a hallgatók szá­ma. A fakultáson az evangé­likus centrum megépüléséig helyszűkével küzdenek. Az el­múlt tanév folyamán a fa­kultáson három lelkészt avat­tak teológiai doktorrá. —* A fakultás tanácsa az új tanévre dr. Ján Petrik professzort vá­lasztotta dékánná, míg a pro- dékán az eddigi dékán, dr. Ján Michalko professzor lett. CS. F. fásért. A gyászolók azonban váratlanul megelőzték,: — Nagyon köszönjük, espe­res úr, a részvétet, s hogy a mély gyász jeléül még a Mó- zes-táblát sem tetszett fel­tenni. K. E. EVANGÉLIKUS ÉLET Á Magyarországi Evangélikus Országos Egyhá« Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal? Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIU. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.3584 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Bél? igazgató „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szaba­díts meg engem, hogy meg­szabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem”. (Jer 17, 14) VASÄRNAP. — „Mostantól fogva is én leszek, és nincs, aki az én kezemből kiment­sen; cselekszem, és ki változ­tatja meg azt?” (Ezs 43, 13) Micsoda két véglet: a ha­talmas, szent Isten és a bű­nös, porszem ember! Es a hatalmas, szent Isten minden szava, cselekedete arra irá­nyul, hogy a porszem ember az ő gyermeke legyen, meg­szabaduljon minden bűntől és gonoszságtól, neki szolgáljon és őt dicsérje. Boruljunk le Is­ten színe előtt, s adjunk hálát irgalmáért! HÉTFŐ. — „Az Űr tudja az embereknek gondolatait.” (Zsolt 94, 11) Az ember nem szereti, ha leleplezik, ha a szí­vébe látnak, ha kilesik a gon­dolatait. Isten előtt azonban nem leplezhetjük bűneinket, gonosz indulatainkat, hitetlen­ségünket, szerötetlenségünket, erőtlenségünket. Isten a szí­vünkbe lát és ismer minket. Ez azonban nem arra indítja, hogy elpusztítson minket, ha­nem hogy Szentlelkével meg­újítsa életünket, gondolatain­kat, szavainkat és cselekede­teinket. Könyörögjünk Isten Szentlelkéért, hogy gondola­taink Isten tetszésére legye­nek! KEDD. — „Ne mondd, bosz- szút állok rajta! Várjad az Urat és megszabadít téged.” (Péld 20, 22) Az ember sokszor hajlandó arra, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” könyör­telen törvényével közeledjen a másik emberhez. Isten azon­ban a szeretetre, az elnézésre, a megbocsátásra tanítja gyer­mekeit. Jézus Krisztusban Is­ten megbocsátott nekünk, s ez arra kötelez, hogy mi is le­gyünk készek megbocsátani embertársainknak. Könyörög­jünk, hogy Isten megbocsátó szeretete tegye késszé a mi szívünket is a megbocsátásra! SZERDA. — „Árváknak aty­ja, özvegyeknek segítője az Is­ten az ő szentséges hajléká­ban.” (Zsolt 68, 6) Ha sírunk, Isten kész arra, hogy megvi­gasztaljon minket. Ha fájdal­munk van, ő az, aki megeny­híti fájdalmunkat. Ha a halál elszólít valakit szeretteink kö­zül, ő az, aki a halál borzal­ma helyett az életre hívja fel a figyelmünket. Isten az, aki mindig mellettünk van, hogy segítsen rajtunk. Adjunk há­lát, hogy nem kell egyedül áll­nunk a megpróbáltatások kö­zött! CSÜTÖRTÖK. — „Az én szent nevemet megismertetem az én népem között.” (Ez '39, 7) Az ige azért hangzik közöt­tünk, hogy megismerjük a te­remtő Atyát, a megváltó Fiút és a megszentelő, életet újító Szentleiket. Ha Istennel aka­runk találkozni, keressük az igehallgatás és igeolvasás al­kalmait, mert ő minden alka­lommal megszólít minket. Áldjuk az ő nevét, hogy meg­ismerhetjük jóságát életünk minden napján! PÉNTEK. — „Népemmé fo­gadlak titeket s Istenetekké leszek.” (2 Móz 6, 7) A szövet­ségkötés mindkét félre kötele­ző tartalmú. Isten a maga ré­széről megtett és megtesz min­dent, hogy Istenünk legyen. Rajtunk a sor, hogy Isten va­lóban Isten legyen az életünk­ben, csak őt áldjuk, csak neki szolgáljunk. Az, hogy Isten népévé fogadott minket, arra kötelez minket, hogy életünk, szavaink és cselekedeteink va­lóban olyanok legyenek, hogy azok Isten dicséretét szolgál­ják. Éljünk úgy, hogy életünk dicséretére legyen Istennek! SZOMBAT. — „Az Űr mondta: mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhoz- zám a földről.” (1 Móz 4, 10) Vizsgáljuk meg az életünket: vajon hányán vádolhatnának minket szere tétlenségünk miatt! Hányszor voltunk né­mák, amikor vigasztalni kel­lett volna, hányszor maradt tétlen a kezünk, amikor segít­séget vártak tőlünk, hányszor maradt hideg a szívünk, ami­kor emberek a szívünk szere- tetét, melegét várták tőlünk. A vádak Istenhez kiáltanak, s nem is tudnánk előtte más­képpen megállni, csak úgy, hogy a vádak miatt az Egy­szülött Fiú vállalta a szenve­dést és a halált, hogy a vádak eltöröltessenek. Az új élet út­ja Jézus Krisztus halála és feltámadása által nyitva áll számunkra. Járjuk az új élet útját hittel és szeretettel! Harkányi László Deák tér de. 9, (úrv.) , Trajtler Gábor, * de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 5. Trajtler Gábor, du. 6. szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10’ D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán, ül­lői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi ut 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, de. 11. du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4. sze­retetvendégség. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán, du. 5. szeretetvendégség: Bándi Sándor. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de fél 11. (német- úrv.) dr. Groó Gyula, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. énekkari áhitat. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Rutt- kay Elemér, du. fél 7. Takács Jó­zsef. Budakeszi de. 8. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. Ta­kács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Vj- sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. öregtemplomban Weitler Je­nő a Deák téri templom főor- gonásának orgonajátéka és Takách Judit az Országos Fil­harmónia szólistájának éneke. A klasszikus művek mellett megszólaltak Zalánfy Aladár és Kapi-Králik Jenő művei is. A zeneművek között pedig gyülekezeti tagok olvasták fel a Zsoltárok könyvének egy- egy gyöngyszemét — A FEJÉR—KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 6-án Budapesten tartotta ülését. Be­vezető áhítatot Molnár Gyula, befejező áhítatot Milán János tartott. Előadással szolgált dr. Selmeczi János esperes, Lá­bossá Lajos, Nagy István és Hoffmann Ernő. — CSEPEL. Október 12-én, délután 5 órakor szeretetven- dégséget tartanak a gyüleke­zetben, amelyen D. Káldy Zol­tán püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgál. — KERESEK idős munkaképes asszonyt szerény háztartás veze­tésére délelőttökre. Latinák, Bu­dapest. XII. Sirály utca 5. — KAPI korálkönyvet vennék. Bárány. Pápa, Zrínyi utca 23. — RÓZSAK. Bokor-, futó-, baba­rózsák kiváló fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kerté­szet. Budapest. XV. Csillagfürt utca 8. — EGYEDÜLÁLLÓ főzőmindenes nőt keresünk azonnali belépéssel. Fizetés megállapodás szerint. Evangélikus Kántorképző Intézet. Fót. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. ín. Pomázi út 19965 hrsz. óbudai temető mögött, 60- as autóbusz végállomás. — Hát téged ki bántott? — kérdezte részvéttel. — Összegyűrted a szoknyá­mat — zokogott fel az árvács­ka. — Pedig nekem csak ez az egy ruhám van. — A le­gény odanézett, s hát uram- fia: akkor látja, hogy ö bi­zony véletlenül rátétté a ka­lapját az erdei árvácska szok­nyájára. — Várj — mondta zavar­tan —, megpróbálom jóváten­ni, amit vétettem — és ügyet­len ujjaival addig simogatta a kék rokolyát, míg az árvács­ka elnevette magát. — Tudom, mi járatban vagy — mondta —, és ha megenge­ded, segítek neked megfogni a madarat. — Nem szeretnélek fárasz­tani — szabódon a legény, de az árvácska addig kérlelte, míg beleegyezett. Ettől kezd­ve együtt építették a kalitkát, de az árvácska egyre a ruhá­ját féltette, na meg az is bosz- szantotta, hogy a többi virág mind szebb, pompásabb nála. Egyre ezen kesergett, és a le­génynek lassan elszállt a ked­ve, s vele együtt a madár. — Hová tűnt? — nyugta­lankodott. — Biztosan a rét felé szállt — vetette oda az árvácska, és irigyen nézte a szebben, gaz­dagabban öltözött virágokat. — Hidd el, hogy ott van — erősködött, mert már nagyon unta az erdőt. Addig mondta, mondogatta, míg rávette a le­gényt, hogy próbáljanak sze­rencsét a réten. A legény, ab­A szlovákiai evangélikus egyház egyetemes tanácsa az 1969. július 11-i pozsonyi ülé­sén meghallgatta a Nyugati Egyházkerület szavazatbontó bizottságának jelentését a D. Andrej L. Katina püspök tra­gikus halála óta üres püspöki tiszt betöltésével kapcsolat­ban. A bizottság megállapí­totta, hogy a gyülekezetek Rudolf Koétial skalicai lel­készt, a myjavai egyházme­gye esperesét választották a Nyugati Egyházkerület püspö­kévé. * A Szlovák Szocialista Köz­társaság valamennyi keresz­tyén egyházának vezető kép­viselői Pozsonyban közös ta­nácskozáson emlékeztek meg a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulójával kapcsolatban azokról, akik a szlovák nép szabadságáért életükkel és szenvedéseikkel fizettek. Az emlékülésről közös felhívást adtak ki, amelyet a katolikus, református, pravoszláv, Ad­ventista, metodista, baptista egyházak reprezentánsai mel­lett az elsők között az evangé­likus egyház vezetői: D. Ján Chabada egyetemes püspök és Rudolf Koitial, az új zólyomi püspök is aláírt. Budapesten a rákoske­resztúri új köztemetőben a lelkészi öltözőben néha sokan összejönnek. A szertartást percnyi pontossággal kell kez­deni, s így a lelkészek öltözé- se néha szorosan folyik. Egy ilyen alkalommal néhai Ke­mény Lajos esperessel tör­tént meg, hogy a tumultus­ban elfelejtette felgombolni a Luther kabát gallérjához az ún. Mózes-táblát. Már ott állt a ravatal előtt, s megkezdte a szertartást, amikor észrevet­te a liturgikus hiányosságot Nagyon zavaró tud lenni az ilyen körülmény, de Kemény esperes a tőle szokott nyuga­lommal végezte a szertartást, s amikor annak befejeztével a gyászolókhoz fordult a rész­vét szavaival, mentegetni ké­szült magát ezért a mulasz­— SZÜLETÉS. Kutyej Pál ambrózfalvai lelkészéknek szeptember 2-án második gyermekük született. Neve: PÁL, GÁBOR. ban a reményben, hogy meg­találja a madarat, ment, de hiába. Azon az úton, amelyi­ken az árvácska vezette, nem nőtt árnyat adó lomb a fá­kon, nem röpködtek madarak az ágon. Lassan az utolsó szál fű is kifogyott a talpuk alól. Az árvácska is elfáradt. Köny- nyei ráfolytak fakó szoknyá­jára, hervadt, ráncos lett az arca, s egy reggel a legény hűlt helyét találta. A legény, aki közben emberré érett, most már egyedül bandukolt a si­vatagban, és lassan minden remény kihullt belőle. A gon­dolatai elfolytak, a szíve ki­száradt: csak ment, mert még vitte a lába, de minden lé­pésnél érezte, hogy már nem bírja sokáig. És akkor hirte­len elétoppant egy ősz öreg­asszony. — Ó, szegény fiam, de el­fáradtál — mondta. — Gyere, pihenj meg — és bevezette a fehér falú kis házba. — Nem tudom meghálálni neked — szabódott az ember. — A szívem kiszáradt, nem tudok szeretni, és elvesztettem a hitemet. Az öregasszony szeme meg­telt könnyel, és eltűnt, ősz öregember jött helyette, fehér szakállú bölcs, és így szólt: — Sajnállak, mert elvesztet­ted a hited, és a szíved kiszá­radt. Pedig még fiatal vagy és erős. Itt van ez az ásó: neked adom. Talán még hasznodra lesz. — Hasznomra lesz, ha meg­engeded, hogy megássam a sí­romat vele — felelte az emr bér. Az öreg megcsóválta a fe­jét, az ember pedig hit nél­kül, kiszáradt szívvel egyedül maradt a fa alatt. Annyira nem törődött semmivel, hogy észre sem vette, mikor egy kisfiú odasettenkedett mellé. Leült a lábához, és játszani kezdett. Mikor az ember unot­tan felállt, a kisfiú megszólalt: — maradj itt velem. — Fáradt vagyok — mond­ta az ember, de a gyerek ügyet sem vetett rá. — Mesélj — kérte, és az ölébe telepedett. Átölelte a nyakát, és az embernek mit volt mit tennie, mesélni kel­lett. A gyerek hozzásimult, a szíve a szívén dobogott, és a kiszáradt szív megtelt szere­tettél. A gyerek elaludt az ölében, s az ember, aki már régen nem gondolkozott sem­min, öklére támasztott fejjel azon töprengett, hogyan sze­rezzen kiságyat a gyereknek. Még szerencse, hogy az öreg ott hagyta az ásót: kezébe kapta, és ásott, dolgozott. Egyik gondolat a másikat kergette a fejében: — kiságy, hintaló, mackó is kell — és nagyot só­hajtva felnézett az égre. A madarat el is felejtette egé­szen, ám egy este lágy szárny­suhogásra lett figyelmes. Fel­nézett — a gyerek nevetett —, a madár ott körözött a fe­jük felétt. Micsoda madár volt, Iste­nem! Soha olyan szépet! — Szentháromság ünnepe után a 19. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Mt 9, 1—8; az igehirdetés alap­igéje: 1 Móz 1, 26—28.31. A délutáni istentisztelet alap­igéje: 1 Móz 2, 2—3. — KÖLCSE. Augusztus 24- én istentisztelet keretében ik­tatta be Lábossá, László lel­kész a gyülekezet új elnöksé­gét: id. Máté Jenő felügyelőt, Juhász Gyula gondnokot és Smajda Zsigmond pénztárost­— PESTÚJHELY. Október 12-én, vasárnap délután 5 óra­kor gyülekezeti est lesz a templomban, amelyen az ige­hirdetés szolgálatát Bándi Sándor segédlelkész látja el. — A GYÜLEKEZETI SE­GÉLY országos előadója, Vá­rady Lajos esperes, résZt vett Görlitzben (Német Demokra­tikus Köztársaság) a Gustav Adolf Werk közgyűlésén. Ez­zel kapcsolatban több alka­lommal szolgált — A CSONGRAD—SZOL­NOKI EGYHÁZMEGYE lel­készi munkaközössége .szep­tember 24-én Tiszaföldváron tartotta ülését. Bevezető áhí­tatot Bártfai Lajos esperes, előadást Fodor Ottmár tartott. A lelkészek közösen készültek a vasárnapi igehirdetésre, majd megtárgyalták az idő­szerű kérdéseket. ' 1 — zenes Áhítat a GYŐRI ÖREGTEMPLOM­BAN. Több száz lelkes gyüle­kezet épülésére szolgált szep­tember 28-án este a győri Kopácsy Margit: A kiszáradt szívű ember (Mese) Volt egyszer egy legényke. Ott lakott a falu szélén, s mi­kor serkedni kezdett a baju­sza, fogta a kisbaltát, és be­ment az erdőbe. Versenyt fü­tyült a sárgarigóval, komázott a móktissal, csattogott a kis- balta, fehér hasú gyíkok su­hantak az avarban, hullott a száraz fa. Egy napon, mikor különösen jó kedve volt, a vállára szállt egy gyönyörű madár. .4 legényke élbüvöl- ten nézte, és miután a madár nem szállt el, egy ujjával sze­líden megsimogatta a szár­nyát. Aztán óvatosan kinyúj­totta a másik négy ujját is: átfogta a madár karcsú tes­tét, — de hirtelen eszébe ju­tott, hogy nincs kalitkája. Egy pillanatra elnehezedett a szí­ve. A madár megérezte a szo­morúságát, és abban a pilla­natban elszállt. A legényke hívta, csalogatta, de hiába. — Ne félj, építek én kalit­kát neked —mondta, és mind­járt munkához is fogott. Egy­re nagyobbakat csattant a kis- balta, mert a legénykének, aki a nyelét fogta, már nemcsak a bajusza, de a szakálla is ki­nőtt: szép, erős legény lett. A kalitka is épült, és ha a le­gény egy-egy pillanatra meg­pihent, a madár a kezére vagy a vállára szállt. Nem is lett volna semmi baj, ha a legény egy napon arra nem ébred, hogy valaki pityereg mellette. Ahogy kidörzsölte a szeméből az álmot és szétnézett, látta, hogy a kalapja mellett egy erdei árvácska sir.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom