Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-05 / 40. szám

EEHHC

pimptö

f i »il [«

rictiw

RÍ *3

imám

Legfőbb értél

e az ember!

3 Móz 19, 1—3. 11—18

Kevesen hiszik■ el, hogy Isten az embert mennyire szereti. Ez a hit először is ott szenved sérülést, amikor az ember Isten szeretetét csak egy módon hajlandó érzékelni: mennyire viseli gondom? Azaz, mennyire lát el engem mindennel, amit én kívánok, akarok, amire szükségem van? Minden más mellékes. Isten azonban minden embert szeret, és az emberek összességére van gondja. A földet, annak minden kincsét nem egynek, egy nemzetnek, egy fajnak és érdekközösségnek adta. hogy művelje és használja annak javait, hanem mindenkinek.

Nagy gondot fordít Isten arra, hogy az emberek együtt, közösségben hogyan éljenek. Az 0 népének közösségben élő embereknek kell lenni. Ezt a közösségét az emberiségnek Isten a 10 parancsolatban különösképpen szabályozza. A 10 parancsolatból kitűnik, hogy mennyire szereti az embert. Hiszen a 10 parancsolat — úgy, ahogyan Jézus Krisztus már megállapította — két részre oszlik. Az is, ez is a szeretet parancsa. Nincs ezzel baj addig, míg csak azt a részét alkalmazzuk: Szeresd felebarátodat. Mi sem könnyebb ennél! Én tudok segíteni a bajbajutott emberen, örömmel adok a rászorulónak és nem avatkozom bele mások életébe. Az ige értelmezését azonban Jézus Krisztus kiemeli az általánosságból azzal, hogy pontosan megmondja ki az én felebarátom. Könnyű egy ismeretlen akárkin segíteni, de felebarátaim nemcsak ilyen ismeretlen valakik, hanem az ismerős és megutált embertársaim is. Az ilyen felebaráttal is úgy kell jót tenni, hogy a bal kezem sem tudja, mit tesz a jobb. Nincs hát határ, hogy meddig érjen el segítő kezünk.

Az ige igen pontosan ad utasítást arra, hogy mindezt miként kell tenni. Ez a szeretet nem lehet alamizsna a fölöslegből, sem kegyesen leereszkedő simogatás, sőt a szép beszéddel sem lehet elterelni róla a figyelmet, mert úgy kell szeretni a másik embert, mint magamat. Jézus Krisztus adott erre példát, azaz Ö ennél is többet tett, mert hiszen ö az embert önmagánál is jókban szereti. Nekünk engedményt ad. mert csak annyira kell szeretnünk embertársainkat, mint magunkat. Ostoba embernek tartjuk azt, ki a maga érdekei elé, vagy mellé helyezi a másét. Felháborító hát az ige követelménye, hogy annyira szeressük a másik embert mint magunkat. Lehetséges, hogy valaki már megtette azt, hogy úgy szerette embertársát, mint önmagát? Igen, lehetséges, mert voltak és vannak, kik teljesítették, sőt teljesítik az ige ilyen kívánalmát. Ezeket megcsodáljuk, rendkívüli embereknek tartjuk, pedig mindenkinek ilyennek kellene lenni. Ebből Isten nem enged. Hozzá emberek között vezet az utunk. Isten előtt legfőbb érték az ember, mert érte egyszülött Fiát is odaadta, de tőlem is és tőled is megköveteli, hogy legfőbb értéknek tekintsük a másik embert, mert ember ő és úgy kell szeretni, mint magadat. Mátis István

A RENDSZERES-TEOLÓGIAI LELKÉSZI SZAKCSOPORT ÜLÉSE BUDAPESTEN

Szeptember 12-én Budapesten, a Teológiai Akadémián találkozott újra a rendszeresteológiai lelkészi szakcsoport. Az ülés kezdetén beszámolók hangzottak el a csoport két tagjának külföldi tanulmányi évéről és a csoport vezetőjének, dr. Nagy Gyula profesz- szornak, nyári nemzetközi egyházi találkozókon szerzett tapasztalatairól. Ezután a munkacsoport ez évi témájáról — a keresztyén és nem keresztjén humanitás kapcsolópontjairól, a kétféle humanitás közös etikai feladatairól — hangzottak el az első tanulmányvázlatok, illetve részletes teológiai dolgozatok. A lelkészi munkaközösség tagjai eleven vitában foglalkoztak minden egyes, elhangzott tanulmánnyal, kijelölték a további munka irányát és az újabb részlettanulmányok témáit. A késő esti órákba nyúló együtt- lét Baranyai Tamás írásmagyarázatával ért véget.

„EMLÉKEZNÜNK KELL”

A düsseldorfi „Deutsche Volkszeitung” közli dr. R. Rie- meck professzornőnek a cikkét, amelyben a következőket írja: „Ha nem akarjuk, hogy az újfasizmus tovább terjedjen és virágozzék a szövetségi köztársaságban, akkor a tartós béke biztosítására kell törekednünk egy európai biztonsági rendszer keretében, hogy a bonni politikusok is megtanulják, hogy Közép-Németor- szág helyett Német Demokratikus Köztársaságot és Breslau helyett Wroclawot kell mondaniuk. Csak ebben az esetben fejeződik be a második világháború” — írja Riemeck professzornő.

Istentiszteleti rend

Budapesten, UO. október 5-én

Deák tér de. 9. (úrv.) IfJ. Ken«

deh György, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bi- zik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpcst de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár—Újtelep de. fél 9. Virágh Gvula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10.

— Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő színe; zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 34—46; az igehirdetés alapigéje: 3 Móz 19, 1—3, 11—18. A délutáni isten- tisztelet alapigéje: 5 Móz 30,

16—20.

— A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége szeptember 26-án Békéscsabán tartotta ülését. Ürvacsorát osztott Nagybocs- kai Vilmos. Igehirdetési előkészítőt Sáfár Lajos, előadást Fábry István és Bodrog Miklós tartott. Mekis Ádám esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket.

— KITÜNTETÉS. Az Országos Béketanács elnöksége dr. Selmeczi János tatabányai esperesnek munkássága elismeréséül a békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta.

— A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 30-án Balassagyarmaton tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Szabó József. Igehirdetési előkészítőt Csővá- ry Dezső, előadást Szabó István és Kovács András, korreferátumot Kühn Ernő tartott. Gartai István esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket és beszámolt az Országos Esperes! Értekezletről.

— FANCSAL. A gyülekezet hálaadó istentiszteleten emlékezett meg alakulásának 250 éves évfordulójáról. Ezzel egybeesett a Borsod-Hevesi Egyházmegye lelkészeinek kétnapos munkaközösségi ülése, amelyet szintén Fancsalban tartottak. A hálaadó ünnepen Scholz László hatvani lelkész énekeink keletkezéséről, Péter Jenő fancsali lelkész a gyülekezet nevezetesebb eseményeiről tartott előadást. Kiss Szabolcs segédlelkész igehirdetést.

Rákospalota kistemplom du. 3.

Rákosszentmihály de. fel 11. (úrv.) ifi. Görög Tibor. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11 Clnkota de. fél 11. du. 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákos liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapú tér de. 3 (úrv.) Re- uss András, de. 11. (úrv.) Mado- csal Miklós, du. 6. (úrv.) Reuss András Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsal Miklós. Öbuda de. 9. Fíilöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. xn. Tarcsay Vilmos u. U. de. 9 Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthideg- kút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontal Róbert Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert. Budafok de. 11. Visontal Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.).

Szebik Imre miskolci lelkész és Pásztor Pál esperes bevezető, illetve záró áhítatot tartott. A fancsali gyülekezet meleg szeretettel vette körül az egyházmegye lelkészeit.

CSALÁDI HÍREK

— SZÜLETÉS, ifj. Vass-Gá- bor Györgynek és feleségének, Kubacska Éva Katalinnak, a zuglói gyülekezet tagjainak első gyermekük született. Neve: ZOLTÁN, ANDRÁS.

— HÁZASSÁG. Dorgai Imre és Németh-Farádi Márta szeptember 21-én tartották esküvőjüket a körmendi evangélikus templomban. Az esketést a menyasszony édesapja, Németh-Farádi Mihály körmendi lelkész végezte.

— HALÁLOZÁS, özv. Ba- esúr Kálmánná, sz. Csepregi Emília hosszú szenvedés után szeptember 20-án Nagyvelegen csendesen elhunyt. Az elhunytban Csepregi Béla sárszentlő- rinci lelkész nővérét, Kajos János nagyvei égi lelkész anyósát gyászolja. „Ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”.

— JÁRÓKÉPES beteg édesanyám mellé főzni tudó, gyöngéd lelkű gondozónőt keresek bentlakással. Hámori Lajos. Miskolc, Pozsonyi utca 62. L 3.

— TRANOSCIUSHOZ használt Chován-féle partitúrát vennék. Kormos Gyulané. Mezőtúr. Pusztabánréve.

— EGYEDÜLÁLLÓ fözö mindenes nőt keresünk azonnali belépésre. Evangélikus Kántorképző Intézet, Fót. Fizetés megállapodás szerint.

— HARMONIUM, Angster gyártmányú, négyoktávos, egy síp- soros, egy regiszteres kiváló állapotban eladó. Érdeklődés: Ta- másy Ferencné, Szeged, Árva utca 14.

„Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is”. (1 Jn 4, 21)

VASÁRNAP. — „Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk”. (1 Sám 2, 2) A keresztyén ember nem indulhat el más alapról, csak arról, hogy Isten teremtett és drága áron megváltott gyermeke. Ez tanítja meg a helyes életszemléletre. De ez tanítja meg arra is, hogy észrevegye: a másik ember is Isten teremtménye és kedves gyermeke, akinek sze- retetére és szolgálatára Isten elrendelte. Amint Istentől indul ki a hitünk a Szentlélek munkája nyomán, ugyanúgy Istentől indul el a szeretetünk is.

HÉTFŐ. — „A te kegyelmed jobb az életnél”. (Zsolt 63, 4) Az élet — ha csak önmagunkért élünk és dolgozunk —, nem más, mint taposómalom, verítékes hajsza. Isten az életet drágává tette a számunkra, amikor megtanított minket a másik emberért való szolgálatra. Az élet — Isten ajándéka. A másik emberé is az a számunkra. Ezért élünk, ezért dolgozunk, ezért segítünk. S ha drága az élet, mint Isten ajándéka, mennyivel drágább a Jézus Krisztus által ajándékba kapott kegyelem! Amint nem élhetünk a kegyelem nélkül, nem élhetünk szolgálat nélkül sem.

KEDD. — „Vajha igazgattat- nának az én utaim a te rendeléseid megőrzésére”. (Zsolt 119, 5) Isten gyermeke nem a maga útján jár, hanem Isten irányítja lépteit. Ez az irányítás mindig kettős vonatkozású: egyrészt az Istenben a teremtőben, Jézus Krisztusban a megváltóban, a Szentiélekben a megszentelőben való hitre vonatkozik, másrészt a felebaráti önzetlen, soha meg nem lankadó szeretetre mutat. Könyörögjünk szüntelenül, hogy Isten Szentlelke táplálja hitünket és szeretetünket!

SZERDA. — „Az Or szava

szerint jártak tábort és az Űr szava szerint indultak el”. (4 Móz 9, 23) Hányszor jártunk már életünk folyamán a magunk feje szerint! S ilyenkor a végén mégis rá kellett jönnünk arra, hogy rossz úton járunk, nem érünk célhoz. A keresztyén ember mindig Isten igéjéhez méri életét, szavait, cselekedeteit. Ha ez valósággá lesz az életünkben, többször indulunk el a jó szolgálatára, s többször torpanunk meg a harag, a gyülölség, a rosszindulat útján. Bárcsak életünk minden napján Isten szava szerint indulnánk, járnánk és jutnánk célhoz!

CSÜTÖRTÖK. — „A te ígéretedért és a te jóakaratod szerint cselekedte mindezeket a

nagy dolgokat”. (2 Sám 7, 21}

Isten a kegyelem, a megváltás és örök élet ígéretét adta az embernek. Ö maga cselekszi azt, hogy Szentlelke megnyissa a füleinket, a szívünket, s szolgálatra indítsa a kezünket és a lábunkat. Nagy dolog az, amit Isten tesz az ö gyermekeivel, s az ö munkájának végzőivé, részeseivé akar tenni bennünket is. Könyörögjünk, hogy isten újítsa meg az életünket, s hogy megújított életünk minden napon öt dicsérje!

PÉNTEK. — „Az Űr megtámogat minden esendőt és felegyenesít minden meggömyed- tet”. (Zsolt 145, 14) Az ember szívét gyakran tölti el a kétség, amikor arra gondol, hogy vajon hogyan tud megállni a hitben és a szeretetben, hogy tudja végigjárni Isten útját, hogy tudja elhagyni bűneit. Ha magunkra maradunk, mindenre képtelenek vagyunk. De maga Isten az, aki mellénk áll egyszülött Fia által, Ö az, aki támogat, s ő az, aki a bűn súlya alatt gömyedőt felemeli. Könyörögjünk irgalmáért, hogy ne egyedül, hanem vele élhessük le életüket!

SZOMBAT. — „Magasztaljátok Istenünket!” (5 Móz 32, 3) Ha végignézzük az elmúlt hét napjait, nem tehetünk mást, csak dicsérhetjük és magasztalhatjuk Istent, ö volt az, aki a hét első napján elindított minket. Ö táplálta hitünket, ő adta belénk a szolgálat lelkét, ő emelt fel a kétségbeesésből^ ő adott erőt, ő irányította lépteinket. Ajándékba kaptuk szeretetét, megváltását. Űj- jongjunk, dicsérjük és magasztaljuk őt életünk minden napján!

Harkányi László

Megjelent dr. Pálfy Miklós: JEREMIAS IL

Ara: 62,— Ft Kapható a Sajtóosztályon

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyhás Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság; Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emi)

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. ÍZ

Telefon: 10—07«

Csekkszámlaszám: 20.411—fül Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

69.3583

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomáa Felelős vezető:

Soproni Béla Igazgató

Rembrandt bibliai képei előtt

— Halála 300 éves évfordulóján —

MINDEN IDŐK talán legnagyobb festőjének több száz bibliai tárgyú képén az emberábrázolás mélysége ragadja meg a szemlélőt. A Szentírásnak különösen azokat a jeleneteit kedvelte, amelyek alkalmat adtak a mély emberi érzések, indulatok, a lélek drámai pillanatai megjelenítésére, a szereplők belső világának kivetítésére, a valóság, mégpedig az emberi valóság feltárására. Rembrandtnak nemcsak festői témák tára a Szentírás. Képei és rajzai arról tanúskodnak, hogy alkotójuk mélyen behatolt a bibliai történetek világába. Szinte azonosult a Szentírás egyes embereivel. Ennek az azonosulásnak szimbolikus jele Pál egyik öregkori arcképe: az apostolt festi önmaga vonásaival. Egészen kivételes, meg nem lazuló sőt egyre mélyebb kapocs fűzte a Szentíráshoz egész életében. Jelképes erejű, hogy hagyatékában, végső szegénységének darabjai között, egyetlen könyvet találtak: egy bibliát. •

A Szentírás jeleneteiben kidomborított mély, igaz emberséggel a mindenkori ember személyes ügyévé teszik képei azt, ami a bibliai korban, az ódon lapokon történik. Bibliai képeit szemlélve önkéntelenül a régi latin mondás jut eszünkbe: tua res agitur, „rólad — a te dolgodról — van szó”. Az emberit ábrázolja a bibliai történetekben, csendes, egyszerű vagy viharos, nagy érzéseket, örömöt és fájdalmat, megdöbbenést és közömbösséget, várakozást és reménységet. Az emberi lélek nagy ismerője ecsetével vagy rézlapra karcoló tűjével felhozza a mélyből, arcokon felismerhetővé teszi, ami az emberben legbelül végbemegy.

EZZEL AZ EMBERI festésmóddal még egy másik hatást is közvetít. A kép szemlélője nemcsak önmagára ismer a Szentírás- bmn, hogy megtalálhassa azt, amit az ő emberi mivolta számára tartogat a bibliai jelenet mondanivalója, hanem ugyanakkor rátárul szeme az embertársra, a maga rászorultságában, betegségében, szegénységében, elesettsé- gében vagy gyászában, szomorúságában. Testvéri közelségbe kerülnek velünk a bibliai alakok, de nem a Szentírás történeti távolságában, hanem az életünk közelségében. Rembrandt annyira valóságos emberi érzéseket fest képein, hogy ugyanazokra bukkanunk magunk körül az életben. Tanulunk tőle a külső mögött a belsőbe látni, s embertársunk mozdulatában, arcvonásában észrevenni a lelke mélyén mozduló érzéseket. Rembrandt képei az önmagunkkal és az embertárssal való igazi, őszinte találkozást munkálják a Szentírás lapjain át.

NEM VÁLIK-E így csupán, emberi drámák sorozatává a Szentírás Rembrandt festöállvá- nyán?

Ha a kérdésre felelni akarunk, elsősorban tudomásul kell vennünk, hogy festményben, rajzon az „isteni”-t nem lehet ábrázolni. Isteni dolgokat nem lehet megjeleníteni, csak a hatásukat, ahogyan az emberekben, emberi módon, emberi érzésekben és lelki mozzanatokban, valamint külső tettekben, arcon és magatartásban tükröződnek. S mégis, Rembrandt képein feltűnik valami, ami a „más”, a nem emberi, az isteni felé mutat. Korának majdnem valamennyi holland festőjét foglalkoztatta a fény és az árnyék ellentéte, ö azonban a világosság és a homály eszközét olyan egyedülálló, sajátos festői módszerévé fejlesztette, amelyet egyre tökéletesebben, különböző módon, változatos megoldással

szinte legtöbb képén, bibliai és nem bibliai tárgyú festményein, rajzain használ.

KEZDETBEN reflektorszerűen hull a fény a bibliai jelenet drámai középpontjára. Ilyen többek között az 1633-ban készült képe, a halott Krisztus levétele a keresztfáról. A homályból kiemelkedő, megvilágított rész kiemeli képein, ami a legfontosabb, ami a helyzet megértéséhez szükséges. Később már a fény az ábrázolás belső alkotóelemévé válik nála. Nem egyszerűen megvilágítás, amely a festő által elképzelt fényforrásból jön. Még olyan esetekben is, amikor éjszakai jelenetet ábrázol s ezért valamilyen lámpás szerepel a rajzon, nem az optikai fényhatás fontos. Sőt például az 1646-ban festett „A pásztorok imádása” képen a sötétben álló egyik pásztor kezében tartott, régies lámpa gyér világossága nem is terjed tovább. De arrébb a betlehemi kisded teste belső fényben tündöklik, s ennek világossága sugárzik a föléje hajló Mária és néhány pásztor arcán.

MÉG BESZÉDESEBB a megfoghatatlan fény szerepe azokon a képein, amelyek a feltámadt Jézust emberalakban az emmausi tanítványokkal ábrázolják. Egyik ilyen tollraj- zán Krisztus alakja szinte feloldódik a fényben (1640). A párizsi Louvre-ban látható azonos tárgyi festményén (1648) a Krisztust körülvevő sugárzás verődik vissza a reá függesztett szemű tanítványok arcáról. Az érett korában alkalmazott belső fénynek bibliai tárgyú képein az a rendkívüli hatása volt, hogy a „mást”, az istenit érezteti meg. mely túl van az emberin, de minden ragyogó világosságát az emberi életekbe árasztja szét,

Az 1650-ben készült „Krisztus betegeket gyógyít” rézkarcáról írja a magyar művészettörténet elhunyt legnagyobb mestere, Lyka Károly, egyik legutolsó, 1962-ben megjelent kis művében: „a ragyogó fény nem is kívülről tört be a résztvevőkre, hanem a fény forrása maga a kép főalakja, Krisztus, akiből azonban nemcsak a mindent megvilágító fény árad az egész képre, hanem a szeretet és a vigasztalás is a köréje sereglett betegek, nyomorultak, az élet hajótöröttéi nagy seregére.”

REMBRANDT HALÁLÁRA emlékezünk. Ezért utoljára hadd szóljak életének a végéről. Rembrandt életének második fele meg- rendítően tragikus. Elvesztette fiatal, szép feleségét, majd hűségesen gondoskodó asszonyát, meghal fia, elfordul tőle a hírnév, dicsőség, beköszönt a szegénység és a nyomor. Egészen magára marad. Házának, műtárgyainak, képeinek elvesztése után, mindenből kifosztottan, csapszékekben enyhítve magányának kétségbeesését, koldus módjára pusztul el Amszterdam valamelyik csatornája mentén. Elesettségében, nyomorában festett utolsó műve: „A tékozló fiú hazatérése.”

A tékozló fiú arcát nem látjuk, a nézőnek háttal rogy térdre apja előtt. Az apa oltalma- zóan föléje hajlik fiának, két keze — ez világít legerősebb fénnyel — fia hátára simul gyengéden, védőén, visszafogadóan. Az apa arcán megrendült, irgalmas és boldog szeretet. Nincs vád, csak bocsánat. Érdem sincs, csak merő megbocsátás. Lám, a végső menedék a csapszékek közepette is más volt: ez a kép, amelybe utoljára belesűrűsödött és fellobbant csodálatos művészete. Koldusként odarogyni az Isten irgalmas szeretetébe — ez a „sola gratia”, az „egyedül kegyelemből” vallomása- VeSreSs Imre