Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-28 / 39. szám

Ö a szőlőtő... én a vessző

El 4,11—1«

Jézus Krisztus, amikor a hívőkről és azok közösségéről beszélt, meglepő dolgokat mondott. Azt várnánk, hogy a hívők közösségét nagy tömeghez, elsöprő erőhöz hasonlítsa. Legalábbis mi ilyen jelzőkkel és hasonlatokkal lepleznénk a valóságot. Ehelyett azt mondja, piciny, mint a mag, ami az egész növényt magában hordozza. Vagy elég belőle annyi, mint az élesztő, ami a tészta nagy tömegét átformálja. Kis helyen elfér, mert bennünk is lehet.

Mégis Isten ügye, az egyház ügye nincs egy emberre bízva. Sokra, mindenkire bízta Isten. Mindenkinek más a teendője, mint a szalag mellett dolgozóknak. Mindegyik mást tesz, de a szalag végén a készítmény teljes és tökéletes. Isten mindannyi- ónkat munkára hív Szentlelke által országába. Mindegyünkre más feladatot bíz, de mindig egy a cél.

Mi azonban mégsem úgy tartozunk Jézus Krisztushoz, mint a szalag mellett dolgozók. Sokkal szorosabb a viszony, mert mi testének tagjaiként tartozunk hozzá. Az ép test tagjai kezdettől fogva hozzátartoznak a testhez és a testtel együtt fejlődnek, mi azonban úgy növünk bele, mint a beoltott ág az alanyba. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5).

Ennek is megvan az útja. A keresztyén ember nem egyszerre

születik. Komoly, sokszor kemény iskolát kell végigjárni, míg Isten használhat bennünket országa építésében. A Szentlélek áll mellénk, hogy megtanítson arra, ki is Jézus Krisztus. A Szentlélek felvilágosit, hogy megismerjük tisztán. Nagy szükségünk van a Szentlélek felvilágosítására, mert különben minden tetszetőshöz odakapnánk.

A Szentlélek Isten az egyszerű szó tiszta őszinteségével szól: JJevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban!” Ez a növekedés csak úgy indulhat el, mint amikor az oltóág elkezdi magába venni az alany tápláló nedveit. Amíg belőle táplálkozik, él és elindul a fejlődés, amikor azután a növekedés elindul, kitárul a csodálatos jövendő és látjuk Isten országát épülni fenségesen, itt az Anyaszentegyházban szemünk láttára, mint amikor a szobrász keze alatt a szobor teste és tagjai egymás után kiformálódnak. Így bontakozik ki Jézus Krisztus testeként az Anya- szentegyház. De mégsem úgy, mint a szobor, merev, mozdulatlan tagokkal, hanem élő szervezetként. Én pedig boldogan felujjonghatok, mert felismerem, hogy ennek az élő szervezetnek

én is tagja vagyok.

Mátis István

ILYEN TÜNTETÉS IS VAN!

Az Észak-amerikai Egyesült Államok Missouri tartományának egyik egyetemén érdekes tüntetést rendeztek a teológiai hallgatók. Arra akarták tüntetésükkel felhívni a közvélemény figyelmét, hogy rosszul fizetik az ottani professzorokat. „Professzorainknak olyan fizetést kell kapniuk — jelentették ki a hallgatók —, hogy feladataikat és kötelezettségeiket sokkal jobban tudják teljesíteni.” Maguk jártak elöl jó példával, mert saját zsebpénzükből 1250 dolláros alapítványt létesítettek.

APOLLO 11-ISTENTISZTELET

— Szentháromság ünnepe ntán a 17. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 14, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Ef 4, 11—16. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ezék 37, 15—23.

— A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember

15—16-án Fancsalon tartotta ülését. Az ülésen áhítattal, előadással, beszámolóval szolgált Pintér Károly, Kiss Szabolcs, Szebik Imre, Péter Jenő és Sexty Zoltán. Pásztor Pál esperes az időszerű kérdésekről tartott tájékoztatót. A jelenlevők megtekintették a falu határát, s a gyülekezet tagjaival együtt istentiszteleten vettek részt.

— FASOR. A gyülekezet évadnyitó szeretetvendégségét vasárnap, szeptember 28-án délután 5 órakor tartják D. Koren Emil esperes szolgálatával.

— FELSÖPETÉNY. Szeptember 21-én istentisztelet keretében iktatta be Záborszky Csaba, a gyülekezet lelkésze Drnyicky Pál, Csorba János, Simon Pál, Trsztyánszky Pál és Turányi János presbitereket

— KŐVÁGÓÖRS. A gyülekezet és filiái meleg szeretettel köszöntötték és ajándékozták meg lelkészüket, Sümeghy Istvánt abból az alkalomból, hogy szeptember 10-én volt a gyülekezetben való szolgálatának 25. évfordulója. A hálaadó istentiszteleten Kovács Lajos szentantalfai lelkész hirdette az igét. „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztáéban”,

— HÁZASSÁG. Ruttkay- Miklian Géza, Ruttkay-Miklian Géza gyóni lelkész fia és Kocsis Emőke, Kocsis Sándor szomódi református lelkipásztor leánya szeptember 10-én, a fasori református templomban mindkét lelkész-apa szolgálatával házasságot kötött.

— HALÁLOZÁS, id. Gáncs

Elemér, a székesfehérvári gyülekezet tagja szeptember 5-én csendesen elhunyt. Az elhunyt néhai mesteri Gáncs Jenő volt székesfehérvári lelkész, esperes utolsó gyermeke. Temetése szeptember 11-én volt a székesfehérvári evangélikus temetőben a gyülekezet nagy részvéte mellett Nagy Tibor lelkész szolgálatával. „Az Űr adta, az Űr elvette, áldott legyen az Űr neve”.

FÉLÉVES gyermekéhez gondozónőt keres diplomás házaspár hétfőtől péntekig, 9—5-ig. Telefon este 6—7 között 226—090, vagy a kiadó- hivatalhan „Belváros” jeligére.

MEGBÍZHATÓ nyugdíjas özvegyasszony gyermek, vagy idős nő gondozását vállalná üres szobáért. Telefon: 356—383.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vm.. Puskin u. 12.

Telefon: 162—074

Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

08.3177

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Bél» igazgat*

istentiszteleti rend

Budapesten, 1969.

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Kékén András, Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. D. Korén Emil, du. 5. szere- tetvendégség D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi AncT- rás, de. 12. (magyar), du. 5. szere- tetvendégség: dr. Podhradszky

György. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 5. szere- tetvendégség: Trajtler Gábor. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László, du. 5. sze- retetvendégség. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV

szeptember 28-án

telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemp- lom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Ráskoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Reuss András. Toroc- kó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Ben- cze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

„Megjelentette neked, ó, ember, mi a jó és mit kíván tőled az ŰR! Csak azt, hogy tedd meg, ami törvény, szeresd a hűséget és alázatosan járj Isteneddel.” (Mik 6, 8)

VASÁRNAP. — „Mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Lk 14, 1—11) Ismert közmondás volt ez Izraelben. Isten megalázza a gőgös, büszke embert, és felmagasztalja az alázatost. Mindezt jól tudjuk mi is, keresztyének, mégis, de sokszor esünk a farizeusok bűnébe. Keressük a megtiszteltetést, az elismerést és a fő helyet a világban. Jézus az utolsó helyre parancsolja egyházát. hogy legyen mindenek szolgája.

HÉTFŐ. — „így szólt (Jézus): Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18, 1—11) A zsidó írástudomány azt tanította, hogy a gyermek egyéves koráig ártatlan, tiszta minden bűntől. Jézus igehirdetésében nyoma sincs ennek a tanításnak. Jézus itt sem a gyermekek ártatlanságát állítja példaképül, nem a gyermekek naivságát tartja követendőnek. A kisgyermek szülei iránt feltétlen bizalommal van. Ezt a feltételeket nem ismerő, gyermeki bizodalmát állítja példaképül a mi Urunk.

KEDD. — „Péter magához térve, ezt mondta: Most tudom igazán hogy az Űr küldte el angyalát és szabadított meg engem Heródes kezéből és mindattól, amit várt az egész zsidó nép.” (Csel 12, 5— 17) Péter csodálatos szabadulása a börtönből nem az egyetlen csodás esemény az első jeruzsálemi gyülekezet életében. Isten többször is megmutatta, hogy a megszokottól eltérő módon képes cselekedni. Péterrel Istennek határozott terve volt. Ezt a tervet senki sem keresztezhette. Isten ma is megvalósítja terveit. A legtöbbször nagyon egyszerűen, olykor azonban csodálatos módon.

SZERDA. — „Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lk 10, 17—20) A jól végzett, eredményes munka nagy örömöt jelent. A szolgálatból visszaérkező tanítványok lelkendezve számoltak be Jézus nevének erejéről, a démonok meghátrálásáról. A siker öröménél azonban sokkal nagyobb és biztosabb öröm forrása, hogy „neveitek fel vannak írva a mennyben.” Nem

kell tehát aggódniuk, hogy hogyan szerzik meg üdvösségüket, mert azt Isten ingyen adja övéinek, ezért gondtalanul szolgálhatnak a felebarátnak.

CSÜTÖRTÖK. — „Tégy eléjük kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, és menjenek el az ő urukhoz.” (2 Kir 6, 8—23) Az emberség nagyszerű példáját látjuk itt. A bekerített, elfogott ellenségei Elizeus nem engedte lekaszabolni, asztalt téríttetett, s jót tartotta az ellenséges sereget E humánus elbánásnak jó gyümölcse termett. Az emberséges bánásmódnak rendszerint jó jutalma van. A keresztyének csak az irgalmas szeretet útját járhatják, mely egyben a békességszerzés útja is.

PÉNTEK. — „Én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12, 27—33) Jézusnak ez az ígérete a keresztfán teljesedett be. Az ő felemeltetése az <5 kereszthalála. Ott, a kereszten. Jézus magához ölelte az emberiséget, az egész világot. Jézusnak ezt a mindenséget átölelő, áldozatos szeretetét így fejezi ki Geleji Katona István 1636-ban megjelent énekeskönyvében, az öreg graduál- ban: „Ki elterjesztvén az keresztfán kezedet, mind ez világot tehozzád foglalád.” Ily nagy szeretet láttán mit is mondhatnánk mást, mint az imént idézett ének: „Irgal- mazz nékünk Űristen! Krisztus irgalmazz minékünk! Űr- isten irgalmazz minékünk!”

SZOMBAT. — „Hallottam;

hogy minden teremtmény, ami csak a mennyben, a földön és a föld alatt és a tengerben és mind, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” (Jeí

5. 11—14) Ritka kegyelmi

ajándékban részesült János apostol. Bepillanthatott Iste» eljövendő világába. Felvillant előtte a mennyei kórus képe* s hallhatta a mindenség himnuszát. Ez a legszebb himnusz, a legszebb zene, a Szent- háromság örök dicsérete. A mindenség himnuszát mi b zenghetjük!

Tábormky LánsK

MEXIKO

Egy lelkészgyűlésen Mexico- Cityben 60 lelkész és proíesz- szor úgy határozott, hogy egyesülniük kell az evangélikus egyházaknak és csoportosulásoknak Mexikóban. A jövő évben összeülő konferencián fogják megtárgyalni a létesítendő Lutheránus Tanácsnak az alkotmányát. Mexikóban kereken 9500 evangélikus él.

Szeretetintézményeink A Budai Szeretetotthon IY.

A második kerületi Báthori László utca 8. szám alatti otthonunk is a budai szeretetotthonok tagja. Közös telken helyezkedik el az öregek otthonával, amelynek bejárata az ördögárok utcáról nyílik. Az épületben gyermekek laknak. Nehéz megtalálni a megfelelő kifejzést, amelyik jól jellemezné e gyermekeket. Nem nevezhetjük egyszerűen betegeknek őket, mert ez a szó nem fejezi ki állapotukat, amelyben nincsen sok változás, az egészség felé haladás vagy rosszabbodás. Legjobb, ha sérülteknek nevezzük őket. Sérülés érhette már a csírasejtet, magzati szervezetüket, vagy éppen szülés közben agyuk legfinomabb részeit. Mintegy száz ilyen gyermek talált otthont ebben az épületben. A régi ház már nagyon sok átalakításon ment keresztül, hogy alkalmassá legyen a gyermekek befogadására. Belső tereit részben kórtermi jellegű helyiségekké, részben családias szobákká alakították át. Az ablakok ugyan a szemlélődőt rácsaikkal megijesztik, de bent a kert felől napfényes terasz, s belül a szobák színes falai, a rend és tisztaság barátságossá teszi, lakájossá és otthonná e helyet. Ha szűkösen is, de elfér a gyermekek e nagy raja hat csoportban, hét kisebb és nagyobb méretű szobában. A gyermekeknek ezt az otthonát és az öregek házát terjedelmes kert választja el, de össze is köti. A sérült gyermekek és az öregek általában nem zavarják egymást és együttélésüknek sok jó gyümölcse van.

Mary McCarthy két könyve

Bár első könyvének tartalma is (Egy katolikus leány emlékezései) már jóval túlmegy a puszta érdeklődéskeltés határán, most megjelent új könyve (Vietnami jelentés) pedig már egyenesen a leghaladóbb élvonalbeli írók mellé állítja ezt az 57 éves amerikai írónőt. Személy szerint is sokakat érint ez a könyve. Vannak, akiket az írónő bátor, szókimondó, felelős hangja idegesít, nyugtalanít a lelkiismeretükben, míg másokat messzemenően igazol az eddigi jószándékaikban és megalkuvást nem ismerő küzdelmeikben.

Az Egy katolikus leány emlékezéseiben rendkívül erőteljes és művészi irodalmiság- gal villantja fel gyermekkorának történetét. Pontosabban: hite elvesztésének történetét. Mindig szívesen vesszük, ha valaki a hitetlenség állapotából ébred bizalomra az Isten iránt,' de ugyanakkor mindig elgondolkodtató, ha valaki az ellenkező utat járja végig. Kit ne érdekelne, hogy miért is lett M. McCarthy, ez a tehetséges, katolikusnak született diáklány tudatos ateistává? Mert hiszen olyannyira az lett, hogy az egész világ elé odaállt vallomásával, életregényével. Egyáltalán nem a könnyelmű kíváncsiskodás indulatával olvassuk, hanem szellemileg megragadható, okos tanulságokra vágyakozunk. Hiszen ha körülöttünk emberek megerőtlenednek a hitükben, vajon nem kerül-e mérlegre a mi személyes felelősségünk is?

„Visszatekintve úgy látom — írja könyve elején az írónő—, hogy a vallás volt a megmentéin. Csúnya kis templomunk és az egyházközségi iskola nyújtotta nekem a szépség egyetlen menedékét. A vallásosság mélyen élt bennem és vágyódtam rá, hogy jobban szolgáljam Istent, mint bárki más.” Nem sokkal később már súlyos, jóvátehetetlen ítéletté formálódnak a szavai: „Néha az az érzésem, hogy a katolikus vallás nem való a tömegeknek, vagy legalábbis az amerikai tömegeknek, amelyekből minden jel szerint az emberi természet legalanto- sabb jellemvonásait is kihozza, mintegy szentesítve őket.” Katolikus neveltetése egyetlen döntő megmaradt pozitívumának azt tartja, hogy általános műveltséghez juttatta az egyház. De vajon ki a felelős azért, hogy egy, a szépre és a jóságra érzékeny gyermekszívben mindössze csak ennyi maradt meg a vallásos neveltetésből? Talán a katolikus nagymama, akiről keserűen állapítja meg az írónő, hogy: „Agresszív templombajáró létére hiányzott belőle a keresztyéni érzés, az Űr Jézus kö- nyörületessége nem kapott helyet a szívében. Ájtatossága

valójában hadakozás volt a protestáns befolyás ellen. Az egyház tanításai nem érdekelték, kivéve, ha azokkal másokat leckéztethetett. Megnyerni egy lelket Istennek, ez izgatta a fantáziáját, hiszen ezáltal is eggyel kevesebb protestáns van a világon.”

Nem a másokra néző megszégyenítés, hanem az együttes közös szégyenkezés lelküle- tével gondoljuk végig mi is ezeket az alapvető tévedéseket!

Az írónő elmondja azt is, hogy jól ismerte a Bibliát. „Egy mondat — írja — még ma is a fülembe cseng Mike- ásból: „És mit kíván az Űr tetőled... (6, 8.) Ez mélyen meghatott — fűzi hozzá —, amikor először hallottam, s úgy tűnt, új. hangot hallok, az igaz vallásosság egyszerű protestáns hangjait.”

De M. McCarthy nemcsak az emlékeiben, az évek haladtával egyre inkább nosztalgikusan megszépülő múltjában tud mélyen és rokonszenvesen tájékozódni. Másik könyvében nem kisebb jelentőségű kérdés foglalkoztatja, mint a vietnami háború. Sok új részlet- problémával ismertet meg, személyes utánjárásai alapján. A személyesen összegyűjtött vietnami tapasztalatok, beszélgetések, élmények feltárása mindennél elevenebben irányítják figyelmünket továbbra is mind arra, ami az egész emberiség tudtával már évek óta Vietnamban történik. Amit leír, és ahogyan leírja, az közvetlenül hat és meggyőz. A könyv utolsó fejezetében a különféle megoldási kísérleteket veszi sorra, s megdöbben- ten ismeri fel, hogy „az USA- ban a szabadságnak már nincs politikai értéke, és csupán az önkifejezéshez való jogra korlátozódott a táncban, a lélektani drámában, az otthonülésben ...” Igyekszik reálisah felmérni, hogy „egyetlen akcióterv nem állíthatja meg a vietnami háborút... De ha egv- szer meg lehet állítani, akkór azt személyek, vagy személyek csoportjai fogják kezdeményezni”. A könyv utolsó soraiban pedig egészen személyessé, egészen prófétaivá érlelődik az írónő felelősségtudata: „A komoly gondolkodást erről a háborúról otthon kell kezdenünk, önmagunk bírálatával, hogy mit tehetek én a háború ellen, szerényen vagy nagyszerűen, barátaimmal együtt vagy egyedül.” Mary McCarthy bízik az értelmiségben. Minden-' ben szívesen egyetértünk vele,1 csak az idézet utolsó szavával1 nem. Nem kell egyedül harcolnia. Az emberiség nyomorúságai ellen folytatott becsületes harcában Mary McCarthy minden bizonnyal nincs egyedül.

Gyúr State

bérré bízott s az egész kozmoszra kiterjedő megváltói munkának” — egy ennek megfelelő himnuszt bemutattak, (epd)

lebonyolítását rendelte el a görög ortodox egyház zsinata augusztus 3-ra. Ugyancsak erre az alkalomra — amely „fontos hozzájárulás volt az em-