Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-14 / 37. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1969. szeptember 14.

Ara: 2.— Forint

Miből él az egyház?

Ősz van. Szeptember. Aratás után vagyunk. Földjeinken nehéz krumplis-zsákokat cipelnek férfiak, asszonyok. Itt a tengeritörés ideje és az alma, szőlő szürete következik.

Lassan minden beérik. Magtárakba, raktárakba, kamrákba, pincékbe kerül a magyar föld Istentől áldott, verejtékes munkával megtermelt élelme. Szorgalmas népünk az őszi, betakarítási munkákat végzi.

E napok után — ősi szokás szerint — megtartjuk templomainkban a hálaadó istentiszteleteket. Azután ugyancsak ősi szokás szerint — munkás híveink — egyre sűrűbben keresik fel az egyház hivatalát, hogy évi önkéntes járulékukat letegyék, vagy templomukra, egyházukra, más célokra adakozzanak.

Tegyük fel ezekben a napokban a kérdést: miből is él az egyház?

Fiatal segédlelkész voltam ezelőtt 20 évvel, amikor ez a kérdés nagyon élesen vetődött fel. A napokban végignéztem az akkori egyházi lapjainkat és érdeklődéssel emlékeztem a cikkek alapján. Bizony. 20 évvel ezelőtt az önellátó egyház, az egyház a számok tükrében, egyházi fenntartás problémája szinte minden egyházi újságnak témája volt.

Istennek hála, hogy 20 év múltán elmondhatjuk: az egyház életének az elmúlt 20 esztendeje nem a kishitűeket, nem a visz- szahúzó erőket, hanem a hitben indulókat, az előre tekintőkel igazolta. Isten velünk volt!

Mit tegyen, mit kell tennie ma az egyháznak létéért, miből is éljen ma az egyház — tegyük fel a múltért váló hálaadásunk titán újra a kérdést!

Az első feleletünk — a régi felelet: az igéből. Az egyház lényegéből fakadó feladata az Ágostai Hitvallás szerint az, hogy az igét hirdesse és a szentségeket kiszolgáltassa. Az egyháznak ma is ezt a munkát kell végeznie, tudva azt, hogy munkája nem hiábavaló az Űrban. Tudva azt, hogy az ige meg- termi a maga gyümölcseit.

Második feleletünk legyen egy az életben igazolt, kipróbált módszer: testvéri szeretettel. Szocialista hazában élünk és így mégs súlyosabb, világosabb értelme van a közösség, a békesség, az egység szavainak.

Az ötvenes évek terveiben nagy gond volt a Központi Alap kérdése, a jelenleginél is nagyobb az egyházi nyugdíjasok problémája. Ma már tapasztaljuk, hogy az erős megsegíti a gyengét, a nagyobb a kisebbet. A Központi Alap révén kis lélekszámú szórvány gyülekezetek se haltak meg — ha összevonásra is szorultak — és nyugdíjba vonuló lelkészek' is reménységgel nézhetnek az öregség napjai félé.

Harmadik feleletünk e kérdésre: miből él az egyház? — legyen ez: az adakozásból. Hívtunk különböző feltételek, körülmények között, de az elmúlt evekben is hűséggel hordozták egyházunk ügyét. Kaptunk sok segélyt államunktól, a Műemléki Felügyelőségtől, a Lutheránus Világszövetségtől templomok, imaházak, parókiák karbantartására, sok szórvány egyház kapott, autót a lelkészt szolgálat könnyebbítésére.

Mégis boldogan kell látnunk, hogy a hívek adakozása, áldozatkészsége milyen szépen, nemesen, buzgón nyilvánul meg, tartja fenn az egyházat ma is. A mi Istenünk indítsa, buzdítsa továbbra is híveinket az egyház fenntartására, az egyházi, mindennapi szolgálat elvégzésére, elvégzésének lehetővé tételére.

Az igéből, a testvéri szeretet közösségéből és az adakozásból él ma egyházunk. Amikor hálát adunk Istennek, hogy velünk van, kérjük is Öt, hogy indítsa híveinket még több imádságra és áldozatra. Hordozzuk együtt evangélikus egyházunk életét.

Fábry István

E héten...

A szép nyár menten eljár

énekeljük őszi hangvételű gyönyörű énekünkben, s ez most nemcsak azért időszerű, mert sárgulnak már a lombok, hanem mert okunk van emlékezni az ének szerzőjére is.

Szönyi Benjámin százhetvenöt éve, 1794. szeptember 14-én halt meg. „Megfogyatkozván, mint valamely fáklya elaludt” — jegyezték fel róla. Élete folyása regény — amit még nein írtak meg. A korán árván maradt református papfiú maga küzdötte fel magát, s lehetett volna teológiai tanár Debrecenben, de inkább elment a sáros Hódmezővásárhelyre, ahol élete végéig küzdött népe felemelkedéséért. Hitben erős volt, műveltségben magasan járt. A meggyűlöltetésig keményen harcolt a kulturális elmaradottság ellen. A földesuraknál s Mária Teréziánál pedig élete kockáztatásával küzdött népe szabadságáért. Alakja a Tiszántúl parasztfelkeléseinek apró füzeinél fényesedik.

Irodalmi munkássága az egyházi énekköltészetre, kegyesség! írásokra, s az egyháztörténelemre terjed ki. 12 művéről tudunk. Ezek között énekeskönyve mindig bővülő 16 kiadást ért. Az utolsóban 240 ének található 674 oldalon.

Három énekét használjuk és szeretjük. (138, 414, 590). Mindhármat Payr Sándor átköltése tette még kedveltebbé. (Történetük megtalálható az „Irgalmadat éneklem” című kiadványunkban.)

„Elfeledték tragikus sorsát, legfeljebb egynémely írói művének áll l'enn halvány emlékezete” — írták róla egykor. Mi viszont fényesítsük meg azok nevét, akikre a feledés méltatlanul port hintett.

imádkozzunk

Mennyei Atyánk! Hálát adunk azért a jóságodért, hogy életünket adtad és mindeddig kegyelmesen megtartottad. Kérünk, ne vond meg tőlünk áldásodat, de őrizz meg a tétlenségtől, a telhetetlenségtől és az anyagi javak szeretetétől, hogy neked szolgáljunk, téged szeressünk, hozzád ragaszkodjunk, javainkat szívesen osszuk meg rászoruló embertársainkkal és reménységünket egyedül a te jóságodba és kegyelmedbe vessük, az Ür Jézus Krisztus által, ámen.

TÁGULÓ LÁTÁS

— Beszélgetés D. Káldy Zoltán püspökkel Canterbury-ról —

Közöltük már. hogy D. Káldy Zoltán püspök augusztus 12—23 között részt vett az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának az angliai Can- terbury-ben tartott ülésén. Ezt megelőzőleg pedig augusztus 8—9-én jelen volt az EVT „strukturális bizottságá”-nak összejövetelén. Lapunk munkatársa beszélgetést folytatott vele a két eseményről.

— Püspök űr hogyan értékeli a „strukturális bizottság” eddigi munkáját?

a mi magyarországi evangélikus egyházunk is — egyenlő jogokkal rendelkezzenek a nagyobb egyházakkal. Ez vonatkozik a felszólalási és szavazati jogokra egyformán. Arról is szó van, hogy az EVT vezetősége az egyes döntések meghozatala előtt — mivel jobban akar figyelni a tagegyházak szavára — ki fogja kérni a tagegyházak véleményét. Reméljük, hogy ezek a tervek valóra is válnak majd. A strukturális bizottság tovább folytatja munkáját.

— A múlt év nyarán Upp- salában tartott negyedik nagygyűlés hozta létre ezt a bizottságot azzal a céllal, hogy vizsgálja felül az Egyházak Világtanácsa jelenlegi szervezetét és felépítését, tekintettel azokra a változásokra, amelyek az EVT életében annak megalapítása óta (1948) végbementek. Húsz évvel ezelőtt ugyanis elsősorban a nyugati államok egyházai játszottak nagy szerepet az EVT létrehozásában, ma pedig már jelentősen felsorakoztak egyfelől a szocialista országokban élő egyházak, másfelől a „harmadik világ” egyházai. Különösen is megnövekedett az ortodox egyházak száma az EVT-n belül. Feladattá lett továbbá a római katolikus egyházhoz való viszony számbavétele. Mindezek az okok késztetik az EVT-t az eddigi szervezet revíziójára. A munkát egy bizottság végzi — melynek ugyan nem vagyok tagja —, de dr. Blake főtitkár meghívott a Canterbury-ben tartott ülésre. Véleményem szerint a munka jó irányban folyik. Táguló látás jellemzi azt. A tervek szerint az EVT munkájában a jövőben nem egyes személyekre, hanem magukra az egyházakra, azok egészére kerül a hangsúly. Hiszen az Egyházak Világtanácsa — mint a neve is mondja — az „egyházak” és nem pusztán bizonyos személyek tanácsa. Ugyancsak helyes az az elgondolás is, hogy a kisebb létszámú egyházak — mint pl.

— Milyen volt a légkör az EVT Központi Bizottságának ülésén?

— Köztudomású, hogy az 1968 nyarán Uppsalátaan megválasztott 120 tagú Központi Bizottságnak ez volt az első ülése. Ebben az új KB-ban a tagoknak mintegy kétharmad része új. Az új tagok között megnövekedett a „harmadik világ” (Ázsia, Afrika, Latin- Amerika) képviselőinek száma, továbbá a fiatalok és a nők száma. Mindez több új szempont jelentkezését és érvényesülését is magával hozta. Frissebb lett a levegő a Központi Bizottság ülésén! A felszólalások nagyobb része is eltért a „szokványos sablon”-tól. Az elnökségben is jelentős változás történt, amennyiben a KB- új elnöke M. M. Thomas indiai professzor lett — aki világi tudós —, az alelnöke pedig Pauline Webb Angliából. Az eddigi merevebb vezetést egy közvetlenebb és talán nyitottabb szívű vezetés váltotta fel. Maga dr. Blake főtitkár is erre törekedett. Ha ez az irány megmaradhat, kétségtelenül jó

munkára számíthatunk az

EVT-ben.

— Miben látja püspök űr a Canterbury-ben tartott ülés pozitív eredményeit?

— Talán nincs még elég távlatunk az eredmények értékeléséhez, mégis már most nyilNOÉ BÁRKÁJÁNAK MARADVÁNYAI ?

A londoni „Times” jelentése; szerint Noé bárkája föltételezett maradványainak újabb darabjait találták meg az Ararat hegyén, Kelet-Törökor- szágban. A maradványok azonosak azokkal, amiket 14 évvel ezelőtt ugyanazon a helyen találtak. A bordeaux-i és párizsi egyetem, a madridi erdészeti kutatóintézet és a New York-i Columbia Egyetem egybehangzó véleménye szerint a kézzel megmunkált fa maradványok legalább 4000 évesek.

Az Ankarában tartott sajtó- konferencián azt is közölték, hogy a faszerkezet főrésze, amit Noé bárkája maradványainak tartanak, 900 000 köbméter jég és gleccser alatt van. Ezt a jeget és gleccsertörmeléket a jövő évben akarják eltávolítani. Ezt a munkálatot egy közös amerikai és török régészeti csoport akarja elvégezni, melynek legfontosabb megállapítása az volt, hogy a kézzel megmunkált fa maradványok hosszabbak, mint bármelyik ma ismert fafajta.

ROMÁNIA

Pál, a finn ortodox egyház érseke a kuopioi ortodox gyülekezet énekkarával Romániában tett látogatást. Az énekkar több ortodox gyülekezetben szolgált, főleg Bukarestben.

LUTHERÁNUS ÉS ANGLIKÁN

teológusok tartottak közös tak az előadások. A finn evan- konferenciát a finnországi Jár- gélikus és az anglikán egyház venpääben. Jézus emberré lé- között régi eredetű a közvet- teléről, az inkarnációról szól- len teológiai kapcsolat.

vánvaló több pozitív vonás. Általában azt mondhatom, hogy tágult a látás az EVT- ben. Mintha szélesebb horizontban gondolkodna az EVT. Természetesen eddig is voltak ennek jelei, gondolok itt az 1966-ban Genfben rendezett Egyház és Társadalom Konferenciára, vagy az Uppsala-i Nagygyűlés több előadására és határozatára. De most mintha többről volna szó! Canterbury- ben ugyanis már nem egyszerűen arról volt szó, hogy meg kell teremteni az „egyházak egységét”, hanem nagy hangsúlyt kapott az az elgondolás, hogy fáradozni kell az emberiség egységének megteremtésén. „Le kell dönteni azokat a falakat ■— mondta Lucas Vi- scher —, amelyek az embereket a mindennapi életben elválasztják egymástól és amelyek akadályozzák, hogy az emberiség egy egyetemes családdá legyen.” Itt megemlítette mint elválasztó tényezőt a faji megkülönböztetést, továbbá „az emberiség nyomasztó problémáit”: az éhséget, a szegények és gazdagok közötti különbséget, társadalmi igazságtalanságot. Ezeknek a legyőzése nélkül az „egyházak egységéiről sem lehet beszélni. — Talán mondanom sem kell, hogy mennyire örülök ennek a „táguló látás”-nak! A mi magyarországi protestáns egyházaink évek óta éppen ennek a szempontnak az érvényesítéséért munkálkodtak, tudniillik azért, hogy az egyházak ne önmagukért éljenek, hanem „önfeledten” szolgáljanak az egész emberiségért. Reméljük, hogy az EVT a jövőben is az „emberiség egységét” nem azért fogja munkálni, hogy abból haszon származzék az „egyházak egységéire nézve is, hanem éppen fordítva: az egyházak közeledése segítse elő az emberiség egységét!

— Ugyancsak örvendetes volt, hogy a „táguló látás”-t a megerősödő „diakóniai látás” kísérte Canterbury-ben. Az EVT Központi Bizottsága már Enuguban (1965) elhatározta a „diakóniai osztály” felállítását a genfi központban, mert úgy látta, konkrétabban kell foglalkoznia az „egyházak szociális munkájá”-val, a szociális felelősség ébresztésével. Mol- lander lelkész — az osztály vezetője — most Canterbury- ben már ezt mondta: „A dia- kónia fogalma az evangélium szívéből ered”. Majd idézte Pál apostolt: „Ha testemet tűzre is adom, szeretet pedig nincs én- bennem, semmi hasznom abból.” Az előadó panaszkodott, hogy „sok helyen a világon nem értik még, vagy félre értik a «diakónia« fogalmát, mert azt azonosítják valamiféle elavult jótékonykodással” vagy másutt egyszerűen „az intézményes diakóniávál”. Pedig sokkal többről van szó! Arról, hogy az „egyházak felelősségéhez hozzátartozik az igazságosabb társadalmi rendért, a radikális változásokért folyó munka segítése”. — Bizonyára megértik az Evangélikus Élet olvasói, hogy mit éreztem, amikor mindezt hallottam! A

A BAPTISTA VILÁGSZÖVETSÉG ÜLÉSE

A Becs melletti Badenben tartotta a Baptista Világszövetség Végrehajtó Bizottsága, illetve az Európai Baptista Föderáció idei kongresszusát A Világszövetség elnöke, dr. W. Tolbert, aki egyébként a Libériái Köztársaság elnökhelyettese, tolmácsolta a föld 124 országában élő baptisák üdvözletét, s azt az óhajukat, hogy mint eddig is a történelem folyamán, úgy továbbra is a „másokért élők gyülekezetei” kívánnak lenni, (epd)

DÁNIA

Dániában egyre nő a be nem töltött lelkészi állások száma. Most egy bizottságot küldtek ki annak a kérdésnek megvitatáséra, hogy hogyan lehetne a lelkészi pályára jelentkezők számát nowe&m.

mi egyházunk mióta mondja ezt! Fontos, hogy most már mások is mondják. Mindez akkor jó, ha csináljuk is!

— Azt is helyeselhetjük, hogy Canterbury-ben a KB határozatokat fogadott el Vietnammal, Közel-Kelettel, Nigériával, Rhodesiával kapcsolatban. Általában megerősítette ezekben a kérdésekben hozott korábbi határozatait. A Közel- Keletre vonatkozó határozat azonban az előbbiekhez képest is előrelépést jelent, mert

hangsúlyozza az arub népekkel szemben elkövetett igazságtalanságok és jogtalanságok felszámolását, az ENSZ határozatának végrehajtását az izraeli csapatok kivonását illetően. Azt is meg lehetett figyelni, hogy erősödött az a hang is, amely az amerikai csapatok kivonását követelt Vietnamból.

— Feltűnően élesen foglalt állást a KB a faji kérdésben. Egymásután olyan értelmű felszólalások hangzottak el, hogy „elég volt már a beszédből, a tetteknek kell jönniük a faji megkülönböztetés eltörlésére”. Éspedig „drámai tet- tek”-nek — ahogy egyik felszólaló mondotta. Ez azt jelenti, hogy az egyházak elsősorban saját területükön radikálisan számoljanak fel minden faji megkülönböztetést és fizessenek jóvátételt a megkárosított négereknek Amerikában és másutt. Az egyik amerikai néger kiküldött azt mondotta, hogy „ők nem elégedhetnek meg valamiféle irgalmassággal”, mert ők „politikai és gazdasági hatalmat” is követelnek. A KB általánosságban és határozataiban is támogatta a radikális változásokra vonatkozó elgondolásokat.

— Nagyon erősen került szóba Canterbury-ben, hogy az egyházaknak szerte a világon támogatniuk kell a gazdasági es társadalmi fejlődést, hogy így a gazdaságilag elmaradott és fejlődő népek előre léphessenek. Egyik afrikai kiküldött hangsúlyozta, hogy „a gazdag népek állítsák meg további fejlődésüket és adják javaikat az elmaradottaknak, hogy azok utolérhessék valamilyen formában őket”.

— Voltak püspök úrnak negatív tapasztalatai is a KB ülésén?

— Voltak ilyenek is. Ezekről is hosszabban kellene beszélnünk. Itt csak futólagosán említhetek néhány jelenségek Ugyanakkor, amikor Canterbury-ben olyan nagy hangsúlyt kapott a gazdasági és társadalmi „fejlődés” gondolata és annak segítése, mintha elfeledkeztek volna az EVT- ben, hogy a „fejlődés” csak az egyik út a társadalmi és gazdasági előrehaladás felé. Vannak azonban olyan helyek a világban, ahol nem egyszerűen „fejlődés”-re, hanem forradalmi változásokra van szükség, mert annyira felgyülemlett az igazságtalanság (pl. Latin- Amerika stb.). Ha az EVT ezt a lehetőséget kihagyja számításából, nem gondolkodik reálisan és még sok meglepetés fogja érni.

— A másik probléma az

úgynevezett „római katolikus kérdés”. Ügy látom, hogy sokan az EVT-ben egyenesen erőltetik az „egyházak egységét”, közelebbről a római katolikusokkal való egységet. Természetesen az egyházak közeledésének híve vagyok én is, de annak „erőltetése” inkább szakadásokat és nem közeledést fog eredményezni. Félek, hogy emögött az erőltetés mögött nem kizárólag „egyházi-teológiai” szempontok vannak, hanem valami más is. Esetleg „összefogás a hitetlen világgal szemben”. Ez azonban megint csak rossz út, mert az emberiség megosztásához, illetve szakadékok ásásához vezet. Ha elfogadjuk Lucas Vi- scher nézetét, mely szerint az „emberiség családja egységét kell szem előtt tartanunk”, akkor az egységtörekvéseket is ebbe az irányba kell beállítanunk..