Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-07 / 36. szám
% « Szeptemberi gondolatok öreg könyvem előzékpapírján egykorú bejegyzés: „Te- kéntetes Sréter László úr kedves fia, Miklós, 1806-ik esztendőnek június havának 27- én, úgymint drága ura attya neve napján járni kezdett, másnap pedig a Surányi udvarába mint egy betsületes Ember kétszer is fel s alá járt, cseresznyét szedegetvén.” „Frenyó lelkész” Aztán a tanúk: „Előttem: Benitzky Antal, mint nagybáttya. Előttem: Peretz János, mint szemtanú. Én előttem: Benitzky Lajos” Lám, milyen óriási esemény az első lépés: a gyerek járni kezdeti. Lelkész feljegyzi, három tanú „igazolja”, ha tréfásan is, — komolyan. Azóta is — Strét érékké) együtt és Kaffka Margittal ú.jong minden szülő: „Tip-top! Megindult. Pétiké jár”. S aztán szülő-nagyszülő szinte egyebet sem tesz, mint — eleinte felelősen oktatva, később öregesen aggódva — mondja-mondogatja: „Csak lassan, okosan, Peti fiam!” Akkor is, amikor már nem „kip-kop” a járás, hanem dörgőmotoros robogás... Kell is, mert Ady nem csak magáról írta: „Rohantam dalosán, vakultam Befogtak új, csodás illatok . ..” S Mécs László verse komoly veszélyt jelez: „Rohanunk pihenéstelenül dübörögve . . . Jó volna megállni, leszállni talán . . . Hiába ... sietni, sietni, sietni muszáj... !” Jaj, el ne felejtsük a gyalogjárás szép örömét, a szemlélődő ballagások okos hasznát! * Sréter Miklós másnap már „fel s alá járt”. Ugyan hányat léphetett az első út után? S hová ért? Járt esküvőre és járt temetésre. Járt jó utakon és járt rossz utakon . .. Mi minden van az ember első és utolsó lépése között! Van „fel” is, van „aíá” is. Van csetlés is, van botlás is. Büszke rohanás, alkonyati fáradt ballagás. Elmulasztott utak és felesleges utak. Huszadik századi tékozló fiú vallja: „Száz út végén nem vettem észre. Hogy már minden utam elfogyott ...” ' , Madách kérdezi: ,,A cél voltaképp mi is?!” * A görög bölcsek peripaleti- kusan tanítottak. Nem ültek, hanem jártak s a tanítvány „követő” volt, együtt járt mesterével. A járás tehát tanulást is jelent, a tanuló iskolába jár. így tanított Jézus is. Mikor megszólított valakit: „Kövess engem!”, ez azt jelentette: szegődj nyomomba, járj velem. S a jó tanítvány szót fogadott: követte Jézust; a rossz tanítvány pedig „nem járt többé ővele”. A hit is járás. Sajnos nem mindig Jel”, hanem sokszor „alá” is. „Hitem pedig mint a változó hold. hamar elfogy, NGELIKUS FÖLD RÁZ) Z Szerelünk Afrika Néhány héten keresztül figyelemmel kísérhettük az evangélikusok útját, helyzetét az őserdőkben, szavannákon, sivatagokban. Most az utolsó szó jogán foglaljuk össze azt, amit Afrikáról a vallások ösz- szeíüggésében tudnunk kell. Afrika lakossága az 1968-as adatok szerint 311 millió. Ebből áz egész kontinensen az evangélikusok száma 1,5 millió, tehát éppen 0,5%. Legtöbb evangélikus a Dél-afrikai, Unióban él, az összes evangéli- kusságnak egyharmad része. 478 ezer lélek. 13 államban van evangélikus egyház, a legkevesebb lélekszámúnál Marokkóban, összesen 13 lélek. Afrikában 40 független állam van. Zömében 196Ó-ban. nyerték el függetlenségüket. De három nagy tartomány még mindig gyarmati sorban senyved. Rio de Oro spanyol, Angola és Mo- sambique pedig portugál gyarmatok. Ezekben a gyarmatokban állandó harc és küzdelem folyik a felszabadulásért. Ügy szoktuk mondani, hogy Afrikának három arca van. Beszélünk fekete, barna és fehér Afrikáról. A nagy kontinens északi felén húzódik „barna” Afrika. Itt helyezkednek el az arab államok, amelyek vallásuk tekintetében túlnyomó többségükben mohamedánok. De itt az egyik országban — Egyiptomban ősrégi keresztyén közösségekkel találkozunk. Itt élnek a mono- füzita koptok, akiknek a keresztyén múltjuk vissza nyúlik az első századba. A középső részén helyezkedik el a kontinens „fekete” arca. Számtalan törzsek, nyelvek barázdálják ezt az arcot. Vallásukat illetően itt túlnyomó többségükben még a pogány törzsi kultuszok hívei. A déli csücsökben szólhatunk „fehér” Afrikáról. Itt már a 17. században megtelepedtek a hollandok, később igen sok angol bevándorló került ide. Államokat alkottak, mint pl. a Dél-afrikai Unió, vagy Rhodesia, amelyeknek fajüldöző politikája nagyon rossz fényt vet a fehérekre. És ez annál súlyosabban esik latba, mivel ezek a kormányok és a vezető társadalmak, túlnyomó többségükben keresztyének. A keresztyének összlétszá- ma kb. 40—50 millió (1965) és ebből protestáns 12 millió. Hosszú, szívós munka eredménye ez. A keresztyénség elsajátítása, a keresztséghez való jutás, türelmes, úgyszólván lé- lektől-lélekig tartó munkát igényel. Ezért nem szólhatunk látványos sikerekről és végső fokon hallatlan nagy eredmény az is. hogy ilyen nagy lélekszámú a keresztyénség. E keresztyén közösségek lassan saját lábukon is meg tudnak' állni és kialakítják az ún. fiatal egyházakat. Ezek között van pl. a finn evangélikus egyház által folytatott misszió gyümölcseként ma már önálló ambóföldi evangélikus egyház. Az iszlám sem marad tétlen. 1930-ig még csak mintegy 35—40 millió lelket sorolhattunk oda, de ez a szám 1960-ig megduplázódott. Ma viszont már 100 millió körül mozog a számuk. A keresztyénségnek Afrikában van egy rendkívül sebezhető pontja. Az előbb említett 40—50 milliós keresztyénség — leszámítva a nagy történeti egyházak tömbjeit — számtalan szektára forgácsolódik szét. A világvárosokká duzzadt nagy lélekszámú proletár városok külső negyedeiben, ahol a nyomor elviselhetetlen, találják meg elsősorban munkaterületüket. A kontinenst át- meg átjárják a legkülönbözőbb „próféták”, egy megmagyarázhatatlan messiás várakozásnak ügynökei. Ennek a proféta-mozgalomnak, amely általános jelenség Afrikában, az okát egyfelől a műveletlen- ségben, másfelől a szociális elmaradottságban kell keresnünk. Létszámukat nagyon nehéz megállapítani, mivel egymásba olvadnak, itt is, ott is felveszik a keresztyénség valamelyik válfaját. Említettük Livingstonet, Afrika apostolát, ö volt az, aki a múlt század során annyi szeretettel — és odaadással élt és lelkesedettt Afrikáért. Az a típusú misszionárius, orvos és tanító volt, akire büszkén tekinthetünk. " A mi századunkban is volt Afrikában egy „nagy doktor”; Schweitzer Albert, ö Gabun- ban gyógyított, prédikált és orgonáit. Lambaréne neve és kórháza fogalommá vált. Ha Afrikára emlékezünk, akkor ezt a két nevet jegyezzük meg és mi is azzal a szeretettel gondoljunk erre a kontinensre, amilyen szeretettel és odaadással és apostoli lelkülettel e két ember égett Afrikáért. dr. Rédey Pál tölte alig hogy volt. Hol felhat égig, hol meg elhal s a homályban késik”. Az igében lépten-nyomon arra kapunk bíztatást, hogy jól járjunk. „Járjatok elhívás- tokhoz méltóan.” Vigyázzatok gondosan, hogyan jártok, nem mint balgák, hanem mint bölcsek”. Egész keresztyén életünk járás. Jézus legtömörebb önmegjelölése: „Én vagyok az út". * Frenyó Gyula alsóesztergályi nagytiszteletű úr a Sréter-ku- rián pásztori örömmel szemlélte, hogy az egyéves Miklós fel s alá járt „cseresznyét szedegetvén.” Mi mindent szedeget majd még ez a gyerek! Sréter Miklós sokra vitte, nagytudományú ember lett, Madách Imre egyik legjobb barátja. Sokat „szedegetett”. Több nyelvben — ilyen a latin s magyar is — az „olvasni” ősjelentése: szemelget, számolgat. gyűjtöget. Az olvasás előbb volt, mint a betű s köny, Ma sem csak könyvből lehet olvasni s betűt. Csak betűt olvasni nem elég s veszélyes is. ..Miért tanulnál mindig... teóriát. ki a szabadba . . . !” Az ige kemény szavakkal illeti a betű-vallást. „A betű megöl”. Az olvasás, tanulás — „sze- degetés”. Igen betűt is, de a betűkön át tudást, ismeretet, élményt. tapasztalatot szedegetünk A csillagos ég is olvasókönyv, a szép mező és nagy hegyek is, a vonatunk mellett elsuhanó tájak is ... Petőfi „ ,.. minden régi kedves helyet bejárt... s szedegette a sok szép emléket, mint a méh a virágról a mézet”. Olvasás az egész élet. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk ...” Városom utcáin tizméteren- ként gyerekkocsi promenádoz. Ezek a pöttöm babák már „szedegetnek”. Ámuló szemük ismerkedik a világgal, ahol megteszik majd az első lépést s ahol jártukban helyükre találva, helyt kell majd állniuk, az — utolsó lépésig. Gagarin is így kezdte, mielőtt „ellépett” a földről, Armstrong is, mielőtt rálépett a holdra. Ahogy írom e sorokat, idehallom a közeli óvoda vidám zsivaját. Ott már komolyabb „cseresznyét szedegetnek”. Gyerekversekben a szép szó későbbi irodalmi örömét. Cérnavékony dalocskákban talán a Bach-muzsika majdani értésének elemeit. Ütemes tapsiko- lásban a számítógépek jó használatát. — Szép, kövér betűk hetek óta biztatnak tanszerboltok üvegein: „MAR MOST”. Gömbölyű mosollyal hívnak, pedig rettentő komoly dologról van szó: iskola, tankönyv. Közben szeptember lett s a „már most” most már igazán most. Ezekben a napokban ezernyi gyerek indul el s kezd iskolába járni. Gondoljunk rájuk szeretettel, kísérjük őket imádsággal, érdeklődéssel és segítéssel. Hadd szedegessék minél nagyobb örömmel és sikerrel a betűt, számot, ismeretet, tudást, tapasztalatot, temérdek szellemi cseresznyét. Hogy az életben is jól járhassanak majd, tudással is, hittel is — „fel” s nem „alá”. Mért ne mondhatnánk, hogy akár a holdra is, talán még messzebb is, de mindenképpen Berzsenyivel: „Megyek rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb telkeknek útján . ..” Szabó József AZ EMBERI OSTOBASÁG Túl korán zörget — máskor meg késve Mindig elalszik — hol őrködni kell Izeg-mozog — hol nyughatna végre Vagy mélyen hallgat — mikor szólni kell! Mindig fecseg — hol hallgatni illik S olyankor nevet — ha könny nyújt vigaszt Sír, óbégat — hol az öröm nyílik Kivételez — ha szabály tiltja azt: Jogra ügyel — hol szabadon dönthet Buzgón tesz-vesz — hol ima kellene S imádkozik — hol sokkalta többet Segíthet munka s nem szó fegyvere. Tépelődik '— gyors megoldás helyett S elhamarkodja — mit más mérlegel Goromba — hol tapintat huny szemet Béliét hangoztat — mikor ütni kell! Harsog hitet s evangéliumot — hol kegyelemből már megszületett S nagyképű gőggel büszkélkedik ott — hol Isten kezét dicséri a tett. Karl Barth után németből Sárkány András EVANGÉLIKUS „NEM!” A RHODÉZIAI APARTHEID-POLITIKÁRA A Rhodéziai Lutheránus Egyház —, mely a svédországi egyházakkal tart szoros kapcsolatot —, az augusztus 20-i alkotmánymódosításkor kiadott nyilatkozatában határozottan kiállt az embert — bármilyen oknál fogva, a másik embertől való megkülönböztetés elve és gyakorlata ellen. A nyilatkozathoz csatlakozott a másik tizenkét protestáns és római katolikus egyház, de sajnos a Rhodéziai Holland Református Egyház megmaradt régi, konzervatív álláspontja mellett, (lwb) AZ ÚGYNEVEZETT „ÖKUMENIKUS ESKÜVÖK” nem jelentik a vegyesházasság kérdésének a megoldását, hangoztatják egyre inkább a Németországi Evangélikus Egyházban is. Az a gyakorlat, hogy mind a plébános, mind az evangélikus, illetve protestáns lelkész megáldja a házasságot, csak azt a ki nem mondott katolikus véleményt takarja, ami szerint a protestáns fél csak asszisztál a lényegében hagyományos módon' megkötött katolikus szertartásnál. Az igazi megoldás a teljes lelkiismereti szabadság megadása lenne, mind az esküvői szertartás, mind pedig a gyermekek nevelését illetően, (lwb) Az EVT bizottsági üléséről Az EVT 1968. nyarán Uppsalában tartott IV. nagygyűléséit mondta ki az „ökumenikus akció” bizottság felállítását. 35 tagú létszámát Uppsalában állították össze, akkor kerültem a bizottság tagjainak sorába. Az EVT Központi Bizottságának ülése előtt most először jött össze ez a bizottság, az angliai Canterburyben. hogy megkezdje munkáját. A résztvevők A résztvevők többsége a harmadik világból jött. Megjelent két angol, három amerikai, két szovjet, a löbbiekből pedig egy-egy: Nigéria, NDK, Madagaszkár, Salvador, Brazília, India, Görögország, Argentína (de német), Törökország, Sierra- Leone, Dél-Korea, Libanon, Uganda, NSZK, Kuba, Magyar- ország, Hollandia, Filippi-szigetek (USA), Svédország, Japán. Vendégekként a központ meghívta a következőket: két angol, egy NDK, Nigéria, Puerto Rico. USA, Thaiföld, Hollandia, Csehszlovákia, Kenya, Svájc. Az egyházi ifjúsági szervezetek részéről vendégként megjelent egy-egy képviselő Malájföldről, Libanonból. Puerto Ricából. Ausztráliából. A genfi központnak 20 tagja jelent meg. A faji kérdés Elsősorban a négerek, de a harmadik világ más képviselői is, igen sok felszólalásban, sok időt igénybe véve szóltak a faji megkülönböztetés ellen. A harmadik világ problémái az idő 60—70%-át kötötték le. A felvetődött főbb gondolatok a következők: Az egyházaknak rá kell döbbenniük a faji egyenjogúság terén mutatkozó feladataikra. Az amerikai négerek hangoztatták, hogy a fiatalság kiábrándul az egyházból, ha az nem áll a néger elnyomottak védelmére. Volt olyan ugandai hang is, hogy a fehér-fekete megkülönböztetés nem megfelelő osztályzás, mert sokféle megoszlás van a fehérek között is, a feketék közölt is. Van haladó a fehérek között is, és a feketék között is. Viszont van reakció a fehérek között is, és a feketék között is. Az amerikai negerek panaszolták, hogy sorsukba többen beletörődtek a négerek közül, s még a rabszolgaidöből meglévő maradványként alázatoskodnak és hódolnak d fehérek előtt. A latin-amerikai helyzetet nem annyira a szincsbőrűek elmélete felől, mint inkább a szegény-gazdag probléma felöl közelítették meg. Brazíliáról és más latin-amerikai országról elmondták, hogy még mindig 60%-os az analfabetizmus. Egész Brazíliában csak 23 ezren járnak egyetemre. Igen rossz az orvossal való ellátottság. Társadalombiztosítás és egyéb szociális gondoskodás nincs. Ugyanakkor óriás vagyon összpontosul kevesek kezében. Az ifjúság A központi bizottság mostani, 1969-es ülésén azok az ifjúsági képviselők vesznek részt, akik más bizottsági ülések miatt éppen Canterburyban tartózkodtak. 1970-tól fogva — a javaslat szerint — azok vesznek részt, akiket a most ülésező központi bizottság erre kijelöl. A laikusok Az „ökumenikus akció” osztály javasolta a vatikáni laikus tanácsnak, hogy rendezzenek közös ökumenikus laikus világ- konferenciát. Ezen nem a teológiai kérdések, hanem a laikusok gyakorlati együttműködésének problémái szerepeltek volna. A Vatikán azt kérte, hogy ezt a világkonferenciát egyelőre ne hozzák létre. < A család Az„ökumenikus akció” osztályának ezzel a kérdéssel foglalkozó alosztálya a családban végbemenő változásokra irányítja a figyelmet. A nők egyre nagyobb mértékben dolgoznak. A bölcsődék száma növekszik a család a régi apajogú képlet helyett az egyenjogúság irányába fejlődik. Ebben a helyzetben az egyháznak is nyomon kell követnie a fejlődést. Tanulmányi munka nyújt anyagot az egyházi családgondozás konkrét feladataihoz. Az „ökumenikus akció” bizottság nem a különböző felekezeti tanításbeli eltérésekre helyezi a hangsúlyt, hanem arra a gyakorlati együttműködésre, amely az embert szolgálja mind az élet egyéni vonatkozásaiban, mind közösségi vonatkozásaiban az emberiségért való közös felelősség jegyében. D. dr. Ottlyk Ernő BULTMANN 85 ÉVES Augusztus 20-án töltötte be 85. életévét Rudolf Bultmann, a marburgi egyetem világhírű teológiai professzora. Bultmann nevéhez kapcsolódik az ún. „modern teológiának” a megszületése, melynek lényege az, hogy az egyház teológiai gondolkodásának lépést keli tartania annak a kornak gondolkodásával, amelyben éL Ellenkező esetben érthetetlenné és hitelét vesztetté válik igehirdetésében is. A Bultmann fölvetette kérdések ma is elevenek nemcsak á protestáns, hanem a katolikus és újabban az ortodox egyházakban is. NIXON ÉS A PÁPA Az amerikai protestáns közvélemény tiltakozásának is engedve Nixon amerikai elnök úgy döntött, hogy az USA-nak nem lesz állandó diplomáciai képviselete a Vatikánban, hanem egy-egy külön megbízott fogja tartani az összeköttetést Nixon és a pápa között. Első ilyen megbízottként P. Flanigan látogatott Rómába és az USA olaszországi nagykövete kíséretében 50 perces kihallgatáson volt a pápánál. Átadta a pápának az amerikai elnök üzenetét, de annak tartalmáról nem adtak ki közleményt AZ „AFRIKAI SZOCIALIZMUS” ÉS AZ EGYHÁZAK J. Nyerere tanzániai elnök egyórás megbeszélést folytatott azzal a bizottsággal, amelynek tagjai az afrikai ipar és társadalom kérdéseit tanulmányozzák. Nyerere elnök keményen bírálta az egyházak magatartását a faji és nemzeti kérdésekben. Szerinte az egyházak „az előjogokat élvezők, a hatalom birtokosainak és gazdagoknak a pártján voltak eddig” a fejlődő országokban, és az állítólagos ateistáknak engedték át, hogy törődjenek az elnyomottak, a szegények és hatalomtól megfosztottak ügyével”. Az ún. „afrikai szocializmus” újból lehetőséget ad Afrika egyházainak, „hogy átültessék a gyakorlatba mindazt, amit évszázadok óta prédikálnak”, hangsúlyozza a tanzániai elnök. Most újból alkalma van az egyháznak, hogy segítse kiformálni ezeknek a népeknek a szellemi és erkölcsi életformáját. Reméli, hogy ezt az újabb lehetőséget nem fogják az egyházak újból eljátszani.
