Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-31 / 35. szám

Két nemzedék szolgálata Euthanasia A parókia néhány száz mé­ternyire van Sándy Gyula leg­nagyobb méretű templomter­vezésétől, a rákoskeresztúri gyülekezet gyönyörű templo­mától. Megyünk a Pesti utcán istentiszteletre. Ez a gyüleke­zet még falusi eredetű, s a lel­kész iránti kapcsolat is őriz valamit a patriarkális régi örökségből. Ehhez illő léptek­kel vonulunk: az esperes, a lelkész, és a lelkész fia. Az egyik kapualjból virgonc gyer­mekarc mosolyog felénk. A fiatal lelkész játékos mozdu­lattal felé kap: — Szevasz, Gyuri! Hát ez nem egészen simult az „illő léptekhez”. A fiú ugyanolyan játékosan visszaugrik, nem felel, csak a szeme lesz még vidámabb. Mö­götte most lépnek ki a temp­lomba induló szülők. AZ ISTENTISZTELETEN az esperes prédikál az Isten sze- retetéről, amely nem adja ol­csón a kegyelmet. Sokkal drá­gább az, semhogy könnyen megvehetnénk, döntvén, hogy kell, vagy nem. Ingyen van, s ez sokkal elkötelezöbb, mint­ha tőlünk függne, hogy besze­rezzük, vagy sem. Annyira ér­ték, hogy nem lehet nem ab­béi élnünk. ISTENTISZTELET UTÁN együtt maradt a népes gyüle­kezet. Most hívta meg máso­dik másodlelkészét. Dr. Kása Pálnak, a gyülekezet parókus lelkészének „munkaereje kis­NGELIKUS FÖLDRA3Z A nagy tavaktól körülvett ország — Tanzánia — Ez az az ország Afrikában, ahol majdnem mindenre azt mondhatjuk, hogy „leg”. Itt van Afrika legnagyobb hegye a Kilimandzsáró. Örök hó bo­rítja csúcsát, amely 5895 m magas. Itt van a legnagyobb afrikai tó, a Viktória, több mint háromnegyedét lepné el hazánknak. Itt van az a sziget: Zanzibar, ahol a legtöbb rab­szolgát adták el. És ez az az ország, ahol a legtovább, 1922- ig állt fenn a rabszolgaság. Itt a legnagyobb az analfabétiz­mus, mert az összlakosság 95%-a nem tud írni, olvasni. És még sorolhatnánk. Nagy ország, majdnem 950 ezer km3 területe, de csak 10,5 millió lakossal rendelkezik és ez a lakosság rendkívül sze­gény. Nem csoda, hiszen az összlakosság 98%-át kitevő bantu négereket tizedelték és fosztották ki évszázadokon ke­resztül az arab rabszolga-va­dászok, majd a gyarmatosítók. Mert itt és főként az Indiai­óceán melletti partsávon rend­szerek és hódítók váltogatták egymást és egyik túltett a má­sikon kegyetlenség dolgában. Már a 8. sz.-ban meghódítják az arabok, akiket felváltanak 1503—1698-ig a portugálok. 1700-ban az ontani szultán űzi el a portugálokat, majd 1856- ban a zanzibari szultán füg­getleníti magát Omántól. 1884- ben német gyarmatosítók je­lennek meg és 1918-ig Német Kelet-Afrika néven gyarmat. Az első világháború után (1919-ben) Tanganyika néven brit mandátum, majd 1946-ban ENSZ gyámság, brit igazgatás alatt és 1960-ban alakul meg első független kormánya. Ezer­kétszáz éven keresztül válto­gatták egymást tehát az idegen uralmak. Nem* csodálkozha­tunk azon, hogy gyér lakossá­ga nyomorban és elmaradott­ságban, sok tekintetben re­ménytelenül kedvezőtlen hely­zetben él. Pedig ez az ország az, amely politikájával és magatartásá­val az afrikai államok között nagy tekintélyre tett szert. /96.5-ben a forradalom által megdöntött zanzibári szultán- ság (az IAdiai-óceán két part­menti szigete) is csatlakozik Tanganyikához és így új neve: Tanzánia lett. A lakosság túlnyomó több­sége bantu. De korántsem ilyen egységes, mint ahogyan ezt egyetlen szóval kifejezzük. Több mint száz különböző, de rokon törzset próbálunk ezzel meghatározni, amelyeknek testszine a világosbarnától a koromfeketéig minden válto­zatban megtalálható. Hajzatuk fekete és göndör. De sokan vándoroltak be északról a ha- miták közül (általában állatte­nyésztők, mig a bantuk föld­művelők), keletről pedig in­diaiak és e furcsa keveréket (bantu—arab—indus) szuahé- line.k mondjuk. Ez ugyanakkor egy külön nyelv is és Afrika igen nagy területein, általában ott, ahol tartós arab uralom volt, beszélik. A Szudán, Sza­hara, Kongó, Kelet-Afrika nagy részén tehát a szuahéli nyelv a közös. Itt egyebekben három nagy vallásos irányzat küzd egy­mással. Az ősi törzsi kultusz, ielentőségéből m. műveltség terjedésével egyre inkább ve­szít, a megújuló mohame­dánizmus, amely itt fejti ki legerőteljesebb misszióját és a keresztyénség. Ez utóbbi, a gyarmatosítás során szerzett rossz tapasztalatok miatt, vesz­tett lendületéből. A lakosság műveltségi szín­vonala még igen alacsony. De 1964 óta ingyenes az elemi ok­tatás. Az 5—14 éves gyerme­kek 40%-a jár iskolába. Az ok­tatás terén a keresztyén misz- sziók nagy szolgálatot tesznek, mert az iskolák 2/3 résize a missziós társaságok kezén van. Gyengén fejlett, monokul­túrás, mezőgazdasági ország. És noha természeti kincsekben igen gazdag, gyakran kell az éhező nép érdekében a kor­mánynak „kukorica segélyért” kilincselnie. Ezzel tudják ugyanis az éhínséget mérsé­kelni. De nézzük, hogyan alakult a keresztyénség helyzete Tanzá­niában! A portugál uralom alatt jelentős katolikus misz- szió folyt, számuk ma is közel 1,5 millió. A múlt század kö­zepén német evangélikusok hozzák be a protestantizmust Tanganyikába. Krapf, Reb­mann és Erhard dolgoznak itt nagy buzgalommal. A század második felében, (1871) nem kisebb egyéniség, mint Living­stone képviseli a brit birodal­mat Zanzibarban, (konzul) és rengeteget fárad a rabszolga­ság eltörléséért. De ebben az időben fáradhatatlan az angli­kán misszió is. Nagy nevek, mint Stanley, Mackay, Tucker, fémjelzik az angolszász misz- sziót. A német gyarmatosítás érá­ja alatt különböző és számos evangélikus misszió tevékeny­kedik Tanganyi'kában. A Bet- hel-missziótól a Herrnhuti-ig mind látványos eredményekre tör. A németekhez felcsatlako­zik a norvég, svéd misszió és ez a kurzus tart az első világ­háború végéig. Ekkor minden egyszerre megszakad. A néme­teket kitiltják Tanganyikából és az evangélikus misszió sor­vadásnak indult. 1925-ben újra engedélyt kapnak és a már- már haldokló gyülekezeteket ismét feltámasztják. És ekkor egy egészen különös esemény hívta fel a missziós társaságok figyelmét az eddigi módszerek hiányaira. Ugyanis e területen születtek meg az első „fiatal egyházak”, ahogyan ma nevez­zük őket. Vagyis az afrikai ke­resztyének maguk szerveződ­tek egyházzá. Választottak ma­guk közül igehirdetőt és telje­sen független egyházi életet kezdtek élni. A „fehér misszió” módszeréhez a függőségi álla­pot tartozott és nemzedékeken keresztül nem merték önálló­ságban hagyni őket. Nos itt megszülettek az ifjú, vagy fia­tal egyházak. 1937-ben a luthe­ránusok szövetségbe is léptek egymással. Azóta ez az egyházi szervezet él és virágzik. Hatal­mas megújhodási hullám sö­pört végig rajta a háború után. És noha három (német, skan­dináv és amerikai) evangéli- kusság patronálja őket, a leg­nagyobb eredményt mégis a „hazaiak” produkálják. A tan- ganyikai evangélikus-lutherá­nus egyház 370 ezer lelket számlál, Br„ Eédey Pál sé megcsökkent, kíméletre szo­rul” — mondja a presbiteri jegyzőkönyv indokolása, s eb­ben a néhány éves súlyos be­tegségen átesett lelkésze iránti tapintat, megértés és szeretet mányútra. Legutóbb pedig a püspöki hivatalban teljesített szolgálatot, ami nemcsak sok munkát jelentett D. Káldy Zol­tán püspök mellett, de össze­foglaló jó iskola is volt ahhoz, hogy bővült egyházismerettel, korszerű, érett szolgálattal és komoly munkaütemmel lássa el feladatát. A PESTI UTCÁN immár visszafelé ballagunk a paróki­ára. A nagy egyhangúságot említem az apának, dr. Kosa Pálnak:. Ö szinte mentegetőz­ve jegyzi meg: — Tudod, nem azért, mert az apja fia, hanem mert ő „a Laci”. Ha ez fogalom, akkor annyit jelent, hogy a gyülekezeté, aki közel áll a szívéhez. Gyuriék háza előtt megyünk éppen. De a kapu most csuk­va. A gyermek biztos megelé­gedetten kanalazza a levest. D. Koren Emil Jaakko Haavio; TESTVÉREK... Kiélt föld hátán nem zöldül ki lomb s forrásapadtán száraz a patak, te se csodálkozz, hogyha kalászán ajkad szavának nem érik be mag miként kívánnád, azonnal, rögtön, — nyeld le. hogy munkád hiábavaló bár beleizzadsz, ó, igavonó. Kcsergés helyett csendesülj el inkább. — hagyjanak el a szajkózott szavak, hisz úgy sincs pillér, aranyfedezet elfáradná vált szavaid alatt, mik, mint az aggok, oly erőtlenül botladoznak csak szárnyuk szegetten s nézd a szomjazót, mint nyer új erőt az Oázisban forrásra lelten s kövesd a példát: lásd, a Csend-kapu mindenki előtt tárva-nyitva áll, testvérek, hát csendesüljetek, hiszen Kegyelmet kínál, Aki vár a Csendben ránk . .. csak csendesüljetek ... Csendcsüljünk el, mint az éjszakák 3 talán... a Csendben új erőt kapunk mire a kakas pirkadást kiált Fordította: Jakus Imre Villamoson Kétszer találkoztam vele. Másodszor kislányával és feleségé­vel szállt fel a villamosra. Kislánya is fekete mint ő, a felesé­ge magyar. Az egész kocsi bámulva nézte a fekete gyermeket fehér blúzban és piros szoknyácskában, amint a villamosabla­kon kinézve kérdezte: az ott mi, Anyu? ö mellettük állt szeretettel és nyugodtan, nem törődve a bá­muló tekintetekkel. A villamosban közben ülőhely is akadt s ö leült. Elrendezte a csomagokat majd egy kis idő múlva olvasnivalót vett elő. Amikor leszálltam, véletlenül ráesett tekintetem a nyitott könyvre: Márk evangéliuma volt franciául... Vajon nem nekünk európai keresztyéneknek kell a szerecsen udvari ember kocsijára felkapaszkodni azért, hogy megértsük mit jelent az Isten Bárányáról szóló evangélium, amiről Esaiás is jövendőit? Ki. JAPÁN MISSZIONÁRIUSNÖ BRAZÍLIÁBAN A húsz évvel ezelőtt meg­kezdett -.norvég misszió mun­kájának gyümölcseként ma négy evangélikus gyülekezet él saját erejéből Japánban, összesen 1149 megkeresztelt taggal, akiket 13 bennszülött lelkész pásztorok Most ért meg arra az idő, hogy egyik női teológusukat Brazíliába küld­jék, az ott élő nagyszámú ja­pán bevándorló pásztorolásá­ra REFORMÁTUS-KATOLIKUS PÁRBESZÉD? Református és katolikus megbízottak közös konferen­ciát tartottak Amszterdamban és azt javasolják, hogy a Re­formátus Világszövetség és a római katolikus egyház kezd­jenek párbeszédet egymással 1970 elején. Végleges határo­zatot a javaslat alapján a Vi­lágszövetség Végrehajtó Bi­zottsága és a Vatikánnak a Keresztyén Egységet szorgal­mazó titkársága mondanak majd ki. A Református Világszövet­ség Végrehajtó Bizottságának legközelebbi ülésére egyéb­ként augusztusban kerül sor Beirutban, melyen a magyar református egyházat dr. Bar­iba Tibor püspök képviseli. 1867-ben nyílt meg a bielefeldi Bethel, Németország egyik legnagyobb szeretetintézménye. A második világháború súlyos problémákat hozott ennek az intézetnek és vezetőjének, Bo­delschwingh Figyesnek az életébe. 1939. SZEPTEMBER ELSEJÉN, a második világháború kitö­résének napján, titkos parancs indul el a Német Birodalom­ban: „Bouhler birodalmi vezető, dr. med. Brandt teljes felelős­séggel megbízást kapnak, úgy terjesszék ki név szerint meg­jelölt orvosok hatáskörét, hogy azok emberi számítás szerint gyógyíthatatlan betegeket, állapotuk kritikai mérlegelése után, kegyelmi halálban részesíthessenek.” Néhány hét múlva a betegápolással foglalkozó intézeteknek kérdőíveket küldtek ki, melyen jelenteni kellett, az intézetek­ben lévő gyógyíthatatlan betegeket. Majd 1940 januárjában ér­tesítést kaptak, hogy a jelentett betegeket készítsék össze cso­portokba, a hozzátartozókat azonban ne értesítsék. Pár hét múlva hírt kaptak a hozzátartozók betegeik új ápo­lási helyéről, hogy kedves családtagjuk grippében, tüdőgyulla­dásban, agyvérzésben, stb. elhunyt, de nyugodjanak meg ab­ban, hogy a halál súlyos betegségtől váltotta meg szeretteiket, s ha életben marad, csak lemondás és szomorúság lett volna az osztályrésze. A halált vagy egy injekció, vagy éheztetés okozta, utána krematóriumokban elégették őket. Ez volt gyakorlatban az „euthanasia”, a „kegyelmi halál”. EZ A SZÚ KOMOLY ORVOSI, JOGI ÉS TEOLÓGIAI prob­lémákat rejt magában. Hol van a határ a gyógyítható és gyó­gyíthatatlan beteg között? Jogilag az euthanasiát teljesen törvénytelen keretek között hajtották végre, mivel az embereket hozzátartozóik tudta nél­kül, törvényes alapvetés és minden jogi védelem nélkül meg­ölték. Az euthanasia tökéletesen szemben áll a keresztyén gondol­kodással, mely Isten parancsán nyugszik: „Ne ölj!” A nép nem tudott Hitler titkos parancsáról. Amikor azonban tömegesen kapták hozzátartozóik halálhírét borzalmas sejtés futott végig az emberek szívén. A titok kezdett kipattanni. Egyházi emberek kezébe is megbízható adatok kerültek a gyó­gyíthatatlan betegek sorsáról. Egyházi vonalon felvették a har­cot a kegyelmi halál „osztogatása” ellen. BRAUN LELKÉSZ ÉS BODELSCHWINGH FRIGYES Ber­linbe mentek, s kérték az akció leállítását. Az illetékesek vagy nem tudtak az euthanasiáról és mélyen megdöbbentek, vagy azt mondták, hogy lehetetlenek az SS-sel szemben, vagy egye­nesen megfenyegették őket, hogy az ilyen rémhirterjesztőkkel eljár a Gestapo. Braun lelkészt el is fogták. 1940. július elsején Bodelschwingh Frigyes is megkapta a zöld kérdőívet, ami Béthelt súlyosan veszélyeztette. Bodel scwingh az élete kockáztatása árán is megtagadta a kérdőív ki­töltését. BETHELBEN 8000 EPILEPTIKUST ápoltak. Sok epileptikus testileg egészséges és szellemileg magasrangú. Egy-egy roham megszakította a munkájukat, de kipihenve magukat értékes tagjai voltak a közösségnek, mely munkájuk után gondosko­dott is róluk. Fennállt az a veszély, hogy sok értékes embert az élet számára értéktelennek bélyegeznek: Az epileptikusok nagy részénél az évek folyamán elesett-állapot következik be, ami az öregkori betegséghez hasonlatos.- Ha 'á "betegeknek ezt a cso­portját kiemelik, elviselhetetlen félelem nehezedik a többire: „Vajon mikor is következem én?” 1941 februárjában orvosi küldöttség jelent meg Béthelben és kérték, hogy töltse ki a hivatalos jelentést. Ismét megta­gadta. Néhány hét múlva orvosi komissió jelent meg Béthel­ben, erőszakkal betörlek az irodákba és felvették a gyógyítha­tatlan betegekről az adatokat. Ekkor jelent meg Brandt az ak­ció felelős vezetője, Hitler kezelőorvosa. Bodelschwingh ezek­ben az időkben hozzáfordult segítségért és megértésért. HÁROMÓRÁS KEMÉNY BESZÉLGETÉSE volt Bodcl- schwinghnek Brandttat. Brandt először próbálta megmagya­rázni Bodelschwinghnek, hogy az ilyen betegek kiirtása szük­séges, mert haláluk úgy sajátmaguk, mint a társadalom szá­mára megváltás. Brandt állításával szemben Bodelschwingh rámutatott arra, hogy a hasznosság kérdése nem lehet irány­adó a keresztyén ember számára. Hangsúlyozta, hogy az eutha- nasia-akció Isten parancsait megtagadja és elfelejti, hogy Krisztus a legnyomorultabbért is meghalt és feltámadott. Fel­fedte, hogy milyen könnyelműen és kegyetlenül hajtották vég­re a kegyelmi halált. Hazug állításnak tartotta, hogy ezreket feláldoznak azért, hogy a német nép háborús terhein könnyít­senek, mert sohasem szabad úgy segíteni, hogy közben ember­telenségek menjenek végbe. Bebizonyította, hogy a kegyelmi halál tökéletesen aláássa a betegápolóintézetek, az orvosok hi­telét. A beteg életében a legmegnyugtatóbb érzés az, ha tudja, hogy az orvos barátja, akire feltétlen hittel rábízhatja magát. Megingott az emberek szívében a bizalom orvosaikkal, ápolóik­kal szemben, s a helyét aggodalom és rettegés foglalta el. Ugyan ki meri ilyen körülmények között a gyermekét intézetbe adni? S az egész nemzet életére demoralizálólag hat, ha azt látja, hogy az élet nem szent. BRANDT ELŐSZÖR nyugodtan védte a maga igazát, később egyre csendesebb lett, végül mélyen megrendülve ült. Bodel­schwingh hite előtt Brandt meghajolt. Búcsúzásul Bodel­schwingh az akció leállítását kérte egész Németországban. As akció tovább folyt, de Bethel megmenekült. Nem bántották. Győzőit a legnyomorultabbért is meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit az embertelenség felett. Amikor Bodelschwingh kikísérte Brandtot, észrevette, hogy az ajtajánál egy epileptikus gondozottjuk áll. Megkérdezte tő­le: „Ottó, akarsz valamit tőlem?” „Nem akarok semmit lelkész Üt. csak azt szeretném mondani, hogy mi mind ön mögött ál­lunk.” „Az élet számára értéktelen” emberek, a halálraítéltek reménykedve, imádkozva álltak Bodelschwingh mögött, BRANDTOT A HÁBORÚ UTÁN a nürnbergi törvényszék ha­lálraítélté. Bethel vezetősége kegyelmet kért a számára, Bodel­schwingh szellemében. A kérést elutasították. Brandtot kivé­gezték. Bácskai Gusztávné A DÉL-AMERIKAI ÍNSÉG NEM TŰR PASSZIVITÁST ■v Equadorban ülésezett nem­zetközi konferencia vizsgálatai szerint az ország lakosainak évi átlagjövedelme 800 DM körül van, a lakosság 50%-a analfabéta, csak 14% jut tiszta ivóvízhez s az elszegényedett tömegek egy részének napi kalóriamennyisége nem halad­ja meg a létminimumot, mert csak 364 kalória körül mozog. Ezer gyermekből 167 végzi el az általános iskolát, s csak 41 tesz sikeres érettségit s csak 1 tanuló jut egyetemre. Ezeket a tényeket figyelembe véve „bűn” a passzivitás. EMANCIPÁLTÁK A LELKÉSZNŐKET A thüringiai tartományi Ennek megfelelően teljes érté- egyház (NDK), ellentétben a kű felszentelést s az egyházi régebbi rendelkezésekkel, a élet minden területére kiterje- teológiát végzett nőket férfi dő, akár gyülekezeti paróku- kollégáikkal azonos jogokkal si állás betöltésére is lehetósé- és lehetőségekkel ruházta íeL get nyernek. fejeződik ki. A háromgócú gyülekezet — mindhárom he­lyen temploma van — rákos­ligeti része igényel szorgosabb gondozást. Joggal kérik, hiszen az anyagyülekezet a lelkész meglévő erejét leköti, a rákos­hegyi filiában Ferenczy Zoltán másodlelkész már hosszú évek óta működik, Liget volt csak „mostohagyermek”. A GYÜLEKEZET EGÉSZE most egyensúlyt teremtett, megszervezve a második má- sodlelkészi állást, s arra tisz­teletet érdemlő egyöntetűség­gel meghívta Kása László lel­készt, aki vidéki segédlelkészi ideje után Újpesten helyette­sített egy évig, majd Finnor­szágba ment egy éves tanul-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom