Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-13 / 28. szám

A magyar evangélikus diakónia atyja A népünk között végzett egyházi szolgalatunknak az ige hirdetése mellett egyik legjel­legzetesebb vonása az eleven diakóniai munka. Az utóbbi evtiíedek során nemcsak dia­kóniai teológiánkra, hanem aktív szeretetszolgálatunkra is felfigyeltek messze az ország határain túl is. Kevesen tudják azonban, hogy egyházunk hazai szere- letmunkájának atyja a buda­vári gyüleket alapítója és Má­ria Dorottya nádomé udvari lelkésze: Bauhofer György volt. 1864. július 14-én bekö­vetkezett halálának 105. év­fordulóján. most ebben a mi­nőségében ismerkedjünk meg vei*. Az evangélikus szeretetszol­gálat megindítása hazánkban — mint sok egyéb nagy ügy is — közös protestáns kezdemé- nyezes volt. Amikor 1857-ben Worms városa szobrot akart emelni Luthernek, és az ada­kozásra magyar egyházunkat is felhívta, Biberauer Tivadar — a ma is virágzó református Bokody-cSalád őse — egy bé­csi evangélikus hetilap hasáb­jain azt a gondolatot vetette fel. hogy az áldásosán működő német Gustav-Adolf Egyesü­lethez hasonlóan, nekünk ma­gyaroknak is élő emlékkel kel­lene kifejezést adnunk a nagy reformátor megbecsülésének. Egy .,Luther Egyesület’" alapí­tását javasolta, amely a sze­NGELIKUS FÖLDRA3Z Ahol a faji megkülönböztetés dúl Délafrikai—Unió Európai ember Afrika déli csücskét, a Jóreménység-fokát. 1487-ben fedezte fel (Diaz Ber­talan), majd tíz év múlva ugyanitt kötött ki Vasco da Gama, hogy megkerülve Afri­kát, elhajózzon a mesés India felé. Ez időtől ennek a vidék­nek nem volt nyugta az euró­paiaktól. Kedvező éghajlata (hasonló a miékhez), földrajzi adottsága, szinte vonzotta a kalandorokat. De nemcsak azo­kat! Mert 1652-ban hitük miatt üldözött holland protestánsok nagy tömege jött ide, hogy új hazát alapítson, ök építették erőddé Fokvárost, mert véde­kezniük kellett a hottentotta és busman bennszülöttektől, akik betolakodóknak tartották a fehér telepeseket. A holland parasztok, búrok — a „Bauer’" szóból — lassan teljesen kiir­tották a két törzset. De helyet­tük újabb, kegyetlenebb ellen­ség lepte meg őket. A minden szempontból kedvező Dél-Af- rikára szemet vetettek az an­golok és hosszú, szívós küzde­lem után, menekülésre kény- szeritettók a szabadsághoz szo­kott búrokat. 1836-ban indul­tak „vándorútra” a búrok. Mö­göttük az erősebb angolok, előttük pedig a saját hazáju­kat féltő bennszülöttek. Hihe­tetlen áldozathozatal után ala­pítják meg néhány év múlva két új szabad államukat: Transvaalt és Oranjét. Ez azonban csak itoezdete volt a búr háborúknak. Mert Anglia nem nézte sokáig jó szemmel a szorgalmas búr nép függetlenségét és egy hosszan­tartó véres küzdelemben le­igázta a telepeseket. (1899— 1902). Ebben a háborúban részt vett a később politikussá lett Churchill és itt tartózkodott ez időben Gandhi is. 1910-ben lett Délafrikai-Unióvá, mely­nek 12 643 000 lakosa van. Eb­ből minden ötödik ember fe­hér csupán, vagyis 2,5 millió. 8,5 millió a bantu négerek, 300 ezer körül van az Ázsiából származók és 1 millió körül a különböző színesek száma. Ebből az arányból világosan kiderül, hogy a Délafrikai- Unió is csakúgy, mint Afrika egyéb országai, „fekete or­szág”, mégis ún. fehér uralom van itt A feketéknek, ill. a színeseknek „rezervátumokat” rendeztek be, nem tartózkod­hatnak a fehérek városnegye­deiben, iskoláiban, vasútjaikon, sőt templomaikban sem. A szó szoros értelmében véve szöges­drót kerítés mögé kényszerítik őket és sorsuk majdnem azo­nos az állatok sorsával. Itt dü­höng a hírhedt „apartheidpoli­tika”, tehát a faji megkülön­böztetés a világon a legjob­ban. Nincs igazságtalanabb el­járás, mint ez, ahol a színe­seknek saját hazájukban még a legelemibb emberi jogok sem állnak rendelkezésre, míg viszont minden jog a fehér be­vándorlóké. És hiábavalónak bizonyult az ENSZ. az egyhá­zak és az egész világ' felhábo­rodása, vagy különböző szank­ciója, az Unióban változatlan marad a helyzet. Pedig ez az állam is az ún. ..keresztyén államok” közé tartozik. Hiszen már a XVII. században bevándorolt búrok puritan protestánsok voltak. Az őket íeigázó angolok szin­tén. Es innen Fokvárosból in­dult útnak 1840-ben „Afrika apostola”, Livingstone, aki ra­jongásig szerette fekete bőrű testvéreit. Ma a keresztyén la­kosság száma 65 százalék és pogány 35 százalék. Ez talán a legjobb arány az egész kon­tinensen még akkor is, ha a keresztyénség számtalan szek­tára forgácsolódik szét. Több mint 2100 szektát tartanak nyilván az Unióiban. Ezeket a szektákat elsősorban a mérhe­tetlen nyomorúságban sínylő­dő színes lakosok között talál­juk és számosnak társadalmi, pólitikái színezete van. Az el- nyomottság azonban olyan nagy, hogy kiszolgáltatott hely­zetükből a kitörés egyszerűen elképzelhetetlen. A faji megkülönböztetés egyaránt sajátossága a refor­mátus búroknak es az angli­kán angoloknak. Pedig a bú­roknak háromszáz éves törté­netükből tudniuk kellene, mit jelent üldözöttnek, leigázott- nak, kitaszítottnak lenni. Fel­tűnő, hogy a búrok milyen tartózkodóak voltak a missziói munka terén. A lehető legke­vesebb gondot fordítottak rá és alig tudunk e téren kezdemé- nyezésrőL Hűvös idegenséggel zárkóztak el mindenkor a bennszülöttektől, akiket ellen­ségszámba vettek és velük semmiféle közösségbe nem kapcsolódtak. Nagy dolog volt, hogy 1737- ben a hermhuti misszionárius, a Fokföldre és tipikusan ke- Georg Schmitt betehette lábát gyes misszióját elindíthatta, ö alapította meg a „Kegyelem­völgye” missziói állomást, ahonnan eredményesen végez­te munkáját. Az evangélikus misszióba főként a múlt .szá­zad folyamán kapcsolódhattak be a rajnai, berlini, a párizsi evangélikus, a hermannsbur- ger, majd a norvég, svéd és végül a finn misszió. Mindezek eredményeképpen ma igen je­lentős az evangélikusak lélek- száma a Délafrikai-Unióban. 11 egyházi szervezetben közel 500 ezer az evangélikusak szá­ma. Afrikában itt él a legtöbb luteránus. Szomorúan gondolunk arra, hogy ahol az ország többsége keresztyén, ahol színesek és fehérek egyaránt vallják, hogy egy Uruk van Jézus Krisztus, mégis hatalmas válaszfal me­red ember és ember közé. Va­jon így gondolta el egykor Urunk, az egy akol és egy pásztor jövőjét? Dr. Rcdcy Pál gény egyházközségek gyámoK- tását, árvaházak és kórházak létesitését tűzné majd ki fel­adatául. Ennek a tervnek a vissz­hangjaként írta meg azután Bauhofer ugyanebben a lap­ban az „Evangélikus Árvahá- zak” című cikkét. Máté 18,5 igéjére hivatkozva meggyő­zően cáfolta azokat az érve­ket, amelyeket egyesek a terv kivihetősége ellen hoztak fel. Lefegyverezte a kicsinyhitűe­ket. akik kétségbevonták a magyarok áldozatkészségét, és szembeszállt a szűkkeblűekkel is. akik lehetetlennek tartják a két protestáns felekezet együttműködését. „Az igazi krisztusi szeretet alapköve nem olyan szűk és nem olyan gyenge, hogy az Luther és Kálvin emlékszobrát el ne bír­ná!” — írta. Végül a lelkészek­hez fordult és arra kérte őket, hogy serkentsék a hívek áldo­zatkészségét, nehogy koldus módra a külföldhöz kelljen fordulni szeretetadományo- kérl A lelkes hangon írt szózat nagy hatást keltett országszer­te. Sokfelől érkeztek az ado­mányok, népszerű lett az ár­vaház eszméje. Bauhofer hoz­zálátott a terv megvalósításá­hoz. Járt-kelt, moz.gatott, buz­dított. Felkereste az egyszerű polgárokat és kopogtatott a gazdagok ajtaján. Utóbbiak között partfogókat igyekezett keresni, de amikor látta a sok kifogást, maga vette kezébe a vezetést, és 1858 őszén létre­hozta az Alapító Bizottságot. Ennek rajta kívül Biberauer Tivadar mérnök. Homyánszky Viktor lapszerkesztő és Mayer Antal főmérnök lettek a tag­jai. Az alakuló közgyűlést Bau­hofer elnökletével 1859. május 17-én tartották a pesti egyház- község iskolájának (a mai Deák téri épületnek) egyik vizsgatermében. Az „Evan- gyélmi Árvaápoló Egylef’-nek ekkorra 154 rendes és 69 rend­kívüli tagja lett. A közgyűlés 10 árva felvételére adott fel­hatalmazást a 7 tagú választ­mánynak. Az „árvaatya” tiszt­ségére Bauhofemek sikerült megnyernie Feischner Gottlob budai rézműves iparost, aki hosszú időn át hűséggel vé­gezte szolgálatát. Az első árvaházat Bauhofer avatta fel 1859. augusztus 20-án, tehát 110 éve. Saját épü­letről ekkor még nem lehetett szó: a Nagymező utca 47. szá­mú házban béreltek egy 3 szo- ba-konyhás lakást. Ebben he­lyezték el a hét első árvagyer- meket. Nyomtatásban is meg­jelent az ünnepség lefolyásáról szóló tudósítás. Lang Mihály pesti esperes mondott áldást, Bauhofer pedig ünnepi beszé­det a 118. zsoltár 23. verse alap­ján. Utána Bihari Imre refor­mátus lelkész beszélt, és az Evangélikus Legényegylet énekkara énekelt. Nagy lendülettel indult meg ezután a szeretetmunka. Az árvák élelmezésének biztosítá­sára felkérték a Pesten és kör­nyékén élő evangélikus csalá­dokat: küldjenek csomagokat a gyermekeknek. Budán Bauho- fer Györgyné, Pesten Székács Józsefné vette át és nyugtázta a küldeményeket. Hogy a sok utánajárás terhét megosszák, Bauhofer rövidesen egy 12 ta­gú női választmányt szervezett, amelynek élére az egykori württenbergi lelkész leányát, Liedemann Frigyesné R iecke Rózát kérték fel. Szolgálatát haláláig nagy hűséggel látta el, Ugyanebben az évben jelentke­zett egy fiatal orvos. Jelenik Zsigmond. aki újságból értesült az árvamunka megindulásáról, és felajánlotta a vezetőségnek ingyenes orvosi szolgálatát. Ke­rek harminc éven át végezte az után teljes odaadással ezt a nemes feladatot az intézet fa­lai között! A hatvanas évek elején Fuchs Rudolf kereskedő elnök­lete és Székács József püspök alelnökiete mellett új alapokon kezdtek szervezkedni: a krisz­tusi szeretet és a kegyesség gyakorlása mellett, az eddigi­nél nagyobb súlyt kezdtek he­helyezni a hazafiságra. A kor­mány gyanús szemmel nézte ezt a törekvést, és hol a hajt­hatatlan Székácsot, hol a sze- lídebb lelkű Bauhofert rendel­te fel Budára, a Helytartóta­nács épületébe. Egyházunk első szereteti n- tézményének évi jelentéseit nyomtatásban tették közzé, előbb német, majd magyar nyelven is. Ezek szerkesztője haláláig Bauhofer György volt. önzetlen szolgálatát „Az inté­zet jótevői” feliratú emléktábla őrizte meg az 1877-ben saját nagy épületébe, a Rózsák teré­re költöző árvaház kapualjá­ban. Máté 18, 5. vezérigéje alatt első, külön helyen olvasható Bauhofer György neve, majd alatta két,, oszlopban a követ­kező — számunkra ma is na­gyon tanulságos — nevek: dr. Székács József. Haberem Jo- nathán, dr. Bókay János, Lie­demann Frigyesné, dr. Ballag! Mór, Török Pál, Homyánszky Tivadar. Győry Vilmos, Zsig­mondy Pálné, majd azok hosz- szú sora, akik nagyobb alapít­vánnyal támogatták a diakónia ügyét. Szeretetszolgálatunk atyjá­nak magvetése nem volt hiá­bavaló. A szerény magvetés után majdnem egy századig vi­rágzott és gyümölcsözött a cse­lekvő hitnek ez a termékeny fája, hirdetve Istennek a sze­gényeket és árvákat is magá­hoz ölelő nagy szeretetét. Dr. Fabiny Tibor AZ ÁRNYÉK Ki hitte volna, hogy ilyen erős: vicsorgó megátalkodás von ránk iszonyú kupolát Ez a pokol modellje. Hideg kövön, hanyatt, füstölgő félelemben lessük e konok mű-ég láng-kormos fényeit. Az ős szorongás látomása ez: lenn az alvilág vizei, fejünk fölött a végzet gombája. Aki csak él. mind ez alá szorult Szitokra, könnyre, hejehujára leső bét lük az átok-boltozat. Szorgos Káin érvet s acélt kovácsol. Abel! Mi tömé ki e szikla-éjszakából, ha áldozatod jóillata nem? Szeresd Káint, hogy gyilkos ne legyen! Bodrog Miklós LIC. TEOL. SIMO TÁL VOTE Helsinkiben az egyetem hit- tudományi karán doktori foko­zatot megelőző teológiai licen- ciátusi vizsgát tett Simo Tal- vitie, a nálunk is jól ismert finn lelkész, aki legutóbb a Kotimaa főszerkesztője volt s a négy évvel ezelőtti autósze- rencsételenségből eredő sérü­lése miatt vált meg idő előtt az aktív szolgálattól. GÖRÖGORSZÁG KONFERENCIA ÉSZAKON AZ ÄLLAM ÉS EGYHÁZ VISZONYÁRÓL A görög kormány egyelőre hat hónapra fölfüggesztette dr. Konidaris egyháztörténeti pro­fesszor működési jogát az athé­ni egyetemen. Azzal vádolják, hogy „az állami törvényhozást kritizálja” és ezzel nyugtalan­ságot szít a hallgatók körében. Konidaris professzor tagja az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházalkotmány Bizottságá­nak és korábban tagja volt a Központi Bizottságnak is. A dániai Arhus egyetemén augusztus 9—15 között konfe­renciát rendeznek, amelynek tárgya az állam és az egyház kapcsolata az északi államok- I ban. A konferencián finn rész­ről három előadó is szerepel: Johannes Virolainen oktatás­ügyi miniszter, Erlcki Kansa- naho püspök és Kauko Pirinen professzor. Építő hozzáállás Lelkészek a budapesti népfronlmunkában Félszázra tehető azoknak a lelkészeknek a száma, akik mini bizottsági tagok részt vesznek valamilyen szinten a főváros; népfront munkájában. Ezeket a különböző egyhazakhoz tarto­zó lelkészeket hívta meg baráti eszmecserére június 19-én a Belgrád-rakparti klubhelyiségbe o Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsága. Bodonyi Pálné titkár vitanyitó bevezetőjében értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a népfront-mozgalom a közelmúlt­ban a békemunkában, a népek barátságáért, a szabadságért küz­dő vietnami nép megsegítésében, a nemzeti egység erősítésében, a hazafiság elmélyítésében, a lakosság érdekeit képviselő vá­rospolitikai tevékenységben elért s amelyekben aktívan részt vettek a mostani megbeszélésen jelenlevő egyházi személyisé­gek is. Rámutatott az itt-ott jelentkező hiányosságokra és ve­szélyekre is, melyeknek kiküszöbölésével tovább javítható a mozgalom tevékenysége. Vázolta a soron következő feladato­kat. Ezeknek sorából külön is kiemelkedik hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulója és a főváros egyesítésének centenári­uma. Itt egy sajátságos egyházi lehetőség is jelentkezik, hiszen egészen bizonyosan bőséges dokumentum-anyag van az egy házak birtokában, amelynek felkutatásával, rendszerezésével és kiállításával az egyházak is hozzájárulhatnak a méltó meg­emlékezéshez. A bevezetőt élénk eszmecsere követte, amelyből kitűnt, hogy a népfront-bizottságokba beválasztott lelkészek nemcsak meg­tiszteltetésnek veszik ebbeit tisztségüket, hanem feladatnak Ismerik kerületük népét és életét, a tanácsok tevékenységet, a lakosság kívánságait, a főváros nagy közösségének különféle problémáit, a népfront-mozgalom egyes ágaiban folyó munkai es azokban cselekvőén vesznek részt Munkájukat bele tudják illeszteni a nagy nemzeti és nemzetközi összefüggésekbe is. így esett szó ezen az összejövetelen is aktuális politikai esemé­nyekről: a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácsko­zásának dokumentumáról — annak különösen is a béke érde­kében történő összefogásra és a párbeszédre utaló részéről — az európai biztonságról, a párizsi tárgyalásokról, a békét aka­rók berlini nagygyűléséről, a nemzeti egységről, a kiszélesedő szocialista demokráciáról, az egyházak ökumenikus tevékeny­ségének és nemzetközi érintkezésének idevágó kérdéseiről Megállapítást nyert az is. hogy a lelkészeknek a helyi bizott­ságokban végzett munkájához nagy segítséget jelent a Nép­front Budapesti Bizottsága által a budapesti lelkészeknek nyúj­tott rendszeres és alapos tájékoztatás a nemzeti és nemzetköz; élet eseményeiről. Felszólalt a vitában dr. Hantos János a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese is. Értékelte azt a konstruktív, építő hozzáál­lást, ahogyan a lelkészek az ideológiai különbözőségek feloldá­sa nélkül, részt vesznek az egyes bizottságokban a kerületek és a főváros fejlődését, a lakosság nagyobb megelégedését, közös értékeink megbecsülését, a közrend és a békés építő életet cél­zó közös munkában. A lelkészek éppen hivatásuk révén tudják megtalálni helyüket és feladatukat a bizottságokban és széles rétegekkel érintkezve előremozdítani közös célkitűzéseinket. Evangélius részről Grünvalszky Károly, Mezősi György és Blázy Lajos lelkészek vettek részt az eszmecserén. m Mi less a díj? A modern élet mozgásával az elmúlt évek során elszár­mazottakkal és ez alkalomra csatlakozó ismerősökkel kiegé­szülve kerekedett fel az orosz­lányi gyülekezet énekkara, hogy nagyobb lélegzetvételű előadással a győmádorvárosi templomban is bemutatkozzék. Amikor előzetesen hirdettük jövetelüket és szolgálatukat, egy kisgyermek énekkarok hangversenyére, vetélkedőjére gondolt. Ezt kérdezte: milyen díjakat osztanak ott ki? — Ak­kor azt mondtuk: ez nem ver­seny lesz, itt nincs díj. Már a délelőtt 10 órai isten­tiszteleten felcsendült énekük. A liturgia egyes énekei helyén is a kar szólalt, meg. A 66. zsoltár ujjongása (Minden föl­dek Istent dicsérjétek ...) csat­lakozott Szentháromság ünne­pén az anyaszentegyház ősi hitvallásához, a Hiszekegyhez. Délután Bach, Händel, Men­delssohn, Kodály, Gárdonyi, Halmos, Beharka és Lisznyai művekből egy órát betöltő elő­adással gyönyörködtették a gyülekezetét. Szoprán és basz- szus szólót, avatott művész or­gonamuzsikáját élvezhettük Kertész Erika, Dr. Meláth Ottó és Beharka Pál előadásában. A telt hangzásra, a világos és tiszta intonálásra való törek­vés jellemezte az egész Canta- te-estet. Nagy Dániel karnagy vezénylése temperamentumos, mégis elmélyedt, a művek pontos és alapos ismeretéről tanúskodott. Az évek folya­mán fokozatosan csiszolódott, simult össze és gazdagodott stí­lusban és tartalomban az együttes. Az elődök és kortársak zene nyelvén és dallamok szárnyán hangzó hitvallásához társult az egyház mai életét az első tanít­ványokéval összekapcsoló ige­hirdetés, Mekis Adám békés­csabai esperes vendégszolgála- távaL A templom szélesre nyitott karzatain a hangok világos, nyílt szépsége volt megragadó. A különlegesen kiképzett, fe­nyőfából készült kupoláról a nagy hajóba áradó hangok pedig, — mint hatalmas kated- rális fenséges teréből, — mele­gen enyhültén, csodálatos har­móniába olvadva szálltak alá. Igazán nincs díja az ilyen szolgálatnak? — Isten dicsére­te oly igen jó nékem, — írja a zsoltáros. Mondjatok dicsére­tet .., — visszhangzik még most is a frissen festett tenrvp- lomfalak közöt. Bödecs Barna A JAPAN LUTERANUS EGYHÁZ sajtóosztályának vezetője, Shi- ro Aoyama lelkész finnorszá­gi látogatása során elmondot­ta. hogy a Japán lakosságának mindössze 1%-át jelentő evan­gélikus egyház hatása a japán kultúrára a százalékaránynál sokkal nagyobb. A japán evan­gélikus teológián mintegy 60 növendék tanul s évente 10—12 lelkészt bocsátanak ki. Sajtó- osztályuk jelenleg Luther vá­logatott műveinek, bibliai szö­vegmagyarázó könyveknek a kiadásával és az énekeskönyv bővítésével foglalkozik. Az új énekeskönyvbe két finn ének fordítását is felveszik. A SAJTÓOSZTÁLY KÖZLEMÉNYE A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Ke­resztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomda- technikai okok miatt csak a nyár végén jelenik meg. A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megje­lenés után korlátlanul áll a gyülekezetek rendelkezésé­re. BACH ORGONA­HANGVERSENYEK lesznek a Bécsikapu téri evangélikus templomban július 18-án, augusztus 1-én, augusztus 15-én és augusztus 29-én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Bevezetőt tart: Földes Imre és Várnai Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom