Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

Küldj el engemet!'' És 6, 1—8 Ezen a vasárnapon as ige arra tanít minket, hogy ISTEN SZOLGÁLATBA KÜLD. A mi Istenünk nem néma bálvány, nem megfejthetetlen, homályos titok, nem rejtélyes, csak ke­vesek, különleges kiválasztottak számára megsejthető titokza­tosság. A mi Istenünk cselekszik. Szándékát, akaratát megis­merteti, közli az emberekkel. Van mondanivalója számunkra is és üzenetét emberekre bízza. Emberi szó és élet közvetíti számunkra Isten örök akaratát. Ésaiás elhívási látomása arról is hírt ad, hogy Istennek kü­lönleges, emberen túli eszközei is vannak arra. hogy akaratát közölje velünk, szándékait ismertesse és szolgálatába állítson. Jónak látja azonban, hogy általában a legegyenesebb, a leg­egyszerűbb úton jöjjön közénk. Ezért állította szolgálatába Esaiást is és előtte és utána, nap­jainkig, megszámlálhatatlan sokakat. Gyenge és esendő embe­ri életekre és dadogó és tévedő emberi szavakra bízta üzene­tét s üzenetében önmagát. Megbízott az emberben és tudta, miért tesz így. Gondoskodik arról, hogy mindig legyenek tolmá­csok, akik Esten szeretetének jó hírét újra és újra lefordítják változó korok és változó körülmények embereinek nyelvére. Es gondoskodik arról is, hogy ezek a tolmácsok az áldozat és a megbocsátás mindig érthető nyelvén tetteikkel, mindennapi cselekedeteikkel is a győzedelmes szerétéiről valljanak. izekben a hetekben különösen is hálát adunk Istennek azért, hogy egyházunkban ebben az esztendőben is szolgálatá­ba küldött most felszentelt fiatal lelkészeket, hogy szereteté- nek és igazságának tanúi legyenek ebben a hazában. A KÜLDETÉST AZONBAN MINDIG HÍVÁS ELŐZI MEG. Isten azokat küldi el szolgálatába, akiket magához hívott es fiiv újra meg újra. Jaj annak, aki elhívás nélkül akar külde­tést vállalni. Aki úgy akar hívni istenhez, hogy maga nem-hall­gatott a hívó szóra. Aki másokat arra akar tanítani, amit ma­ga nem tanult meg. Értelmetlen és hiábavaló az ilyen küldött szolgálata. De végzetesen téved az is, aki csak a hívást hallja meg. Aki csak arra hajlandó, hogy elfogadja Istentől az áldást, a bűnbocsánatot és a békességet, de nem hajlandó arra, hogy ezzel az áldással szolgáljon embertársai között a mi világunk­ban, mai hazánkban, ebben a társadalomban, népünk remény­ségei, gondjai, feladatai és örömei között. Isten szándéka az, hogy a hívás és a küldés, a hivatás és a küldetés soha elvá­lasztható ne legyen egymástól. DE MEGELŐZI A KÜLDETÉST A MEGTISZTÍTÁS IS. Ésaiás prófétai elhivatásához hozzátartozott az, hogy Isten meg­tisztította életét, beszédét is a szolgálatra. Beszéde tisztaságát kérte és kapta Istentől és a megtisztított beszéddel megtisztí­tott, megújított életet is. Mert a beszéd valamilyen formában :mindig a szív, a létek, az élet belső rendjét vagy rendezetlen­ségét, tisztaságát vagy szennyét mutatja meg, fejezi ki. Ésaiás annak bizonyosságában állt szolgálatba, hogy hamissága eltá­vozott és bűne elfedeztetett. ÍGY KÜLD SZOLGÁLATBA ISTEN. A kiválasztás és elhí­vás módszerei rendkívül sokfélék és változatosak. Mint ahogy gazdag és változatos Isten teremtő szeretete és annak nyomán az egész élet. Lehet, hogy a küldő szót külső és belső esemé­nyek hatalmas vihara kíséri. Esaiást így hívta magához és így küldte szolgálatba az Isten. De lehet, hogy csendes a küldő szó és eseménytelen körülötte az élet. De soha nem marad el a hí­vás és nem hiányozhat a megtisztító bűnbocsánat sem. Így lesz igaz és az egész életre elkötelező a válasz is: „Itt vagyok én, küldj el engemet.”: Schreiner Vilmos Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. július 6-án Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor, de. 11. (urv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Hafeuc scher Károly. Fasor de. 11. Szir­mai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10, Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/'b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (urv) dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. (urv) Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákosfalva de. 3. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de. 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Soly­már Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kístemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kisíarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) Vára- dy Lajos. de. 11. (urv) Reuss And­rás, du. 6. (urv) Várady Lajos. To- rockó tér de. fél 9. (urv) Reuss András. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (ürv) Fülöp Dezső XII., Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9. Csen- gődy László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (urv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (urv). dr. Rezessy Zoltán, du. 6. dr. Benes Miklós. Németvölgyi út de. 9. dr. Benes Miklós. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok, de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. — Szentháromság ünnepe után az 5. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 5, 1—11; az igehirdetés alap- igéje: És 6, 1—8. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jer 1, 4—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 6-án vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH adó. Igét hirdet SZABÓ GYULA debreceni lel­kész. — LOVASZPATONA. D. dr. Ottlyk Ernő püspök július 6-án a lovászpatonai templomban lelkésszé szenteli Szalag Ta­más végzett teológust. — KONDOROS. A gyüleke­zet utolsó tavaszi szeretetven- dégségén, június 15-én Görög Tibor kecskeméti lelkész tar­tott előadást „A keresztyénség a világvallások és a szekulari­záció gyűrűjében” címmel. — A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 30-án Sajókazán tartotta ülését. A közös úrvacsoravétel után Völgyes Pál, Pásztor Pál espe­res és Solymár Gábor tartott előadást, illetve beszámolót. — A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 19—20- án a veszprémi egyházmegye lelkészeivel közösen tartotta ülését Gyenesdiáson. Részt vett az ülésen Osmo Alaja finn püspök és felesége, valamint D. Korén Emil esperes, lapunk felelős szerkesztője. Előadást tartott Pintér János. Jakus Im­re, Mátis István és dr. Pusztay László. Június 4-én a Hazafias Nép­front szervezésében került sor Kaposvárott a lelkészek béke­gyűlésére, amelyet meglátoga­tott D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egyházkerület püspöke. A gyűlés után külön összejö­vetelen beszélte meg a lelké­szekkel az időszerű kérdéseket. — HALÁLOZÁS. Mohácsy László nyugalmazott lelkész, a bakonytamási gyülekezet év­tizedeken át volt lelkésze júni­us 19-én 68 éves korában hosz- szú szenvedés után elhunyt. Temetése június 23-án volt Pá­pán. — Sikter Lajos, lapunk hű­séges olvasója 62 éves korában június 13-án váratlanul el­hunyt. Temetése június 19-én volt a rákospalotai temetőben Kökény Elek rákospalotai lel­kész szolgálatával. Az elhunyt­ban Sikter László gyúrói lel­kész bátyját gyászolja. Keresztyének a társadalomban Nemzedékek vitája ■Könyvekben és folyóiratok­ban gyakran jelentkeznek nap­jainkban „nemzedéki hangok”. Sok szülő tárgyalja baráti kö­rében tehetetlenül, hogy hiá­bavaló minden beszéd: taná­csaikra „rá sem hederítenek” a gyerekek. „Te ehhez úgysem értesz”! — mondják, és legyin­tenek. A serdülő és felnőtt kor ha­lárán lévő fiatalok viszont azt panaszolják, hogy családjuk­ban nem találnak megértésre: nem értik meg igényeiket és problémáikat. Ügy érzik, nem ismerik az idősebbek a mai fia­talokat. A vita okai 'Á nemzedékek vitája olyan régi mint maga az emberiség. Öregek és fiatalok, összeütkö­zések apák és fiák között min­dig voltak. Mégis, a generációs harc mai formájában részben új jelen­ség. Ha az ökokat keressük, két fontos jelenségre figyelhe- £ünk fel. A patriarchátus alkonya az egyik tényező. Az a társadalmi és nemzetségi rend, amelyet a tudomány ezzel a névvel illet, mintegy ötezer éves egyedural­ma után éppen a mi korszak- váltó nemzedékünkben közele­dik a végéhez. A családfőnek, az édesapának az abszolút tekintélye kezd megszűnni. Ugyanakkor a gyermek — ug­rásszerűen megnövekedett tu­dásanyaga révén — maga is mintegy „felnőtté” kezd válni. A szülőben már elsősorban partnert keres. A forrongó korszak, amely­ben korunk nemzedéke él, az a másik tényező, amely a ge­nerációs feszültségeket legin­kább kiélezi. Ugyanaz a nem­zedék átélt két világháborút, megért forradalmat és ellen­forradalmat. Évszázados társa­dalmi igazságtalanságok, pa­rancsuralmi rendszerek elsöp­rése után olthatatlan szabad­ságvágy támad az' egész vilá­gon. A fiatal nemzedék min­den magányossága és zárkó­zottsága ellenére is még láza­dásában is őszintébb a régi- néL A diagnózis Fokozza a generációs prob­lémát, hogy napjainkban a meghosszabodó életkor folytán többnyire három, sőt olykor négy nemzedék él egy-egy ott­honban közös fedél alatt. Hi­szen amíg a két világháború között az átlagos életkor a férfiaknál 51, a nőknél 55 év volt, addig az ma 67 illetve 72 év. Csaknem két évtizeddel to­vább élhetnek ma együtt a családok tagjai! A fiatalok minden eddiginél nagyobb ismeretanyaga és vá­ratlanul nagy szabadsága ma­gától értetődően lesz a feszült­ség forrása az öregek iránt, akik az átélt hányattatások miatt a kétség, csalódottság és többnyire erős maradiság kö­zött hányódnak. A fokozódó városiasodás miatt sok öreg ugyanakkor magára maradt. (Nyugdíjasa­inknak több, mint a fele él család nélkül, és ezeknek is több, mint egyharmada telje­sen egyedül.) A magány is csak fokozza viszont a kese­rűséget és az ebből f akadó el­lentéteket. Milyen tényezőkre vezethe­tők vissza az öregek és fiata­lok közötti viták? Egy buda­pesti egyetem és gimnázium ifjúsági körében nemrég le­zajlott közvéleménykutatás adatai szerint egyformán ki­ugró százalékarányban három kérdés körül sűrűsödnek a problémák. Az elsőnek „tár­sadalmi kérdések” a címszava. A felnőtt nemzedék nagy ré­sze — így látják a fiatalok — túlságosan „tapad a régihez”, nem tudja a népünk egész fejlődését meghatározó új tár­sadalmi rendet úgy felvenni magába, hogy előremutató erővé váljék a jövő nemzedé­ke számára. Összefügg ezzel az erkölcsi maradiság vádja is. Sok diák és egyetemi hallgató veti a szemére azok túlzott szigorát és egyetemi hallgató veti a szülők szemére azok túlzott szigorát és féltését. Ügy érzik, hogy mindenbe beleszólást kí­vánnak, elfojtják a fiatalok kritikáját, lebecsülik állásfog­lalásukat, merevek sok mai kérdés megválaszolásában, vagy egyenesen el is zárkóz­nak azok elől. Végül ugyancsak sok fiatal — átlag minden második — a vallási kérdések körüli feszült­ségre hivatkozik. A szülők és nagyszülők hitét — sokszor talán csak formális vallásos­ságát — nem tudják, vagy nem akarják a „modem” felfogású fiatalok közül sokan maguké­vá tenni. A terápia Sok egyéb oka és jellemző tünete lehet még a nemzedé­kek vitájának. Hiszen az „anyós—após” kérdéstől kezd­ve a kincset érő „nagymama” szerepéig sok tényező befolyá­solja — különösen a zsúfolt városi lakásokban — a közös háztartásban élő fiatalok és öregek generációs problémáját. Most még csak néhány, a megoldás felé mutató meg­jegyzést fűzünk a soha le nem zárható vitához. X. A felnőtteknek Sokasaik m felelősségük a fiatalokért. Ne­veléssel1, példaadással, a világ mai kérdései iránti nyitottság­gal, és ugyanakkor az élő ke­resztyén hit és cselekvő sze­retet gyakorlásával hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy „a fiák szíve ismét az atyákhoz for­dulja^!” (Hal 4,6). 2. A fiatalok is fokozottan .felelősek ma a családok belső békéjéért és társadalom jövő­jéért. Felelőtlen, minden régi ellen lázadó, vagy a nemes esz­ményeket cinikusan semmi­bevevő magatartás ellen ép­pen azoknak kell küzdeniük, akik az ifjúság dinamizmusát az öregeket megbecsülő, kö­zösségi lelkülettel tudják pá­rosítani. Csak ezzel szolgálhat­ják bonyolultan összeszövődő családi életnek minden feszült­ség ellenére lehetséges belső harmóniáját és egyúttal az egész emberiség békés fejlő­dését. A keresztyén ifjúságot pedig fokozottan is kötelezi a „Ne legyen más istened!” és a „Tiszteld atyádat és anyádat!” örökérvényű parancsa. 3. Kölcsönös eszmecserére van szükség a nemzedékek képviselői között. Amiként napjainkban dialógus indult a különböző felekezetű és világ­nézetű emberek és csoportok között, úgy szükséges volna, hogy a „három nemzedék” is beszélni kezdjen egymással és többet tudjon egymásról. Az idősebbeknek meg kell ismer­niük közelebbről1 a fiatalokat, ezeknek pedig ismerniök kell apáik és anyáik korát és gon­dolatvilágát, sőt meg kell, hogy értsék csalódásaik és megfá- radásaik okait is. Isten igéje nekünk irányt mutat a nemzedékek vitája közben is: „Egymás terhét hor­dozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Gál 6,2). dr. Fabiny Tibor „Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). VASÁRNAP. — „Mester, bár egész éjtszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit; de azért a te parancsodra beve­tem a hálót”. (Lk 5,1—11) Jé­zus parancsa Péterhez teljesen ellenkezik a józan halászlogi­kával. A Galileai-tóban — épp­úgy. mint másutt — az igazi halászó időszak az éjszaka, amikor lámpást akasztva a csónak oldalára kivetik a há­lókat. Lehetetlen! — mondta Péter, mert nem Jézus hatal­mára, hanem saját kudarcára, sikertelen éjjelére gondolt elő­ször, de aztán megpróbálta a „lehetetlent”. És ment! És tele lett az összes háló. Kilátásta­lan cjolgaink, elképzelni sem mert álmaink, lehetetlennek és megoldhatatlannak vélt fel­adataink is a Jézustól kapott bátorsággal valósággá lehet­nek. HÉTFŐ. — „Szólott pedig másvalaki is Jézusnak: Követ­lek Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy..(Lk 9,57—62) A három próbálkozó közül kettő önkéntesen jelent­kezik Jézus tanítványi körébe, a harmadikat Jézus maga szó­lítja meg. Érdemes elolvasni az egész szakaszt: mindegyik ember más és más. Az egyik­ből csak úgy árad a nagyszájú hebehurgyaság, a másik udva­riasan egy kis türelmet kér, a harmadik — emberileg nagyon érthető — kifogást keres. De abban egyezik mindhárom, hogy nem gondolnak egészen komolyan Jézus követésére. Pedig az nem üdülő-utazás, ahogy Jézus maga sem ígér nekik fűt-fát, nem ringatja őket illúziókban. Minket sem De követése közben boldoggá tesz. KEDD. — „Azokat, amik hátam mögött vannak elfeled­ve, azoknak pedig, amik előt­tem vannak, nekik feszülve, célegyenest futok”. (Fii 3,12—16) Forró nyárban jólesik egy téli példa: láttunk már jégtáneost, vagy korcsolyaver­senyt? A képernyő mellett ül­ve, vagy a lelátóról figyelve a nézők is összerezzennek egy- egy hirtelen esés láttán. Csak a versenyző nem keseredik el, hanem feláll és folytatja á versenyt, mintha mi sem tör­tént volna. Ez á „mintha mi sem történt volna”, a keresz­tyén ember alapgondolkodásá­hoz tartozik: nem a régi buká­sok, bűnök, elesések a lénye­gesek, hanem az újrakezdéshez kapott erő, mely a végső célra irányítja tekintetünket. SZERDA. — „Az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. És más faluba men­tek”. (Lk 9, 51—57) Jézust és tanítványait nem fogadják be a samáriai faluba. A dühös ta­nítványok kérik az Urat, hogy bosszulja meg a szeretetlen fogadtatást. Ekkor feleli Jézus a fenti mondatot. Az a tény, hogy Krisztus nem elveszíteni, hanem megtartani jött az em­berek életét, nemcsak a néhai samáriabelieknek volt a „sze­rencséje”, de a mi megtartá­sunkat is jelenti. Sőt felada­tunkat! Feladat az élet meg­tartása, mások napjainak gaz­dagítása, a szépség, a béke, a kultúra ápolása, mindannak gyarapítása, ami az igazi em­beri élettel összefügg. CSÜTÖRTÖK. — „Lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem szenvedik el, hanem a mesékhez fordulnak oda.” (2 Tim 4,1—5) A mesék szépek és hasznosak,.... de csak arra, hogy álomba ringassák a gyer­meket. A mesékben lehet gyö­nyörködni, vagy kedves szóra­kozásként hallgatni azokat, de életet leélni azok szerint nem lehet. Hiszen nem álomvilág­ban, hanem a földön élünk s 'nem lebegünk, hanem gyakran nehéz úton járunk. Mindaz, aki számára a hit és a vallás valami szent és szép álomba ringatást jelent, menekülést a családi, gyülekezeti és társa­dalmi élet gondjai elől, az me­sefigura lesz, mint a kábító­szerrel élők. PÉNTEK. — „Ti atyámfiai, nyomdokába léptetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Jú­deábán vannak.” (1 Ts 2,13—20) Pál apostol a keddi igében szól magáról úgy, mint aki távfutó ebben az életben az örök cél elnyeréséért küzd­ve. A ma olvasottak alapján kibővíthetjük a használt ké­pet: a keresztyén élet olyan távfutás, mely valójában vál­tófutás ; adja át egyik a másik­nak a váltóbotot, hogy az vi­gye tovább az ügyet a kieset­tek, elfáradtak nyomdokán, így van ez szülő és gyermek, beosztott és munkatárs viszo­nyában, de az élet minden te­rületén. Nem mi csináljuk ezt először, de csináljuk úgy, hogy­ne is mi utoljára! SZOMBAT. — „Ez az ember elkezdte az építést, de nem bírta véghezvinni.” (Lk 14,25—33) Ez a mondat a tor­nyot építő emberről szóló pél­dázatban van, aki mielőtt ne­kikezdene az egésznek, költ­ségvetést készít, vajon a befe­jezéshez is futja-e? Mert ha nem, világ csúfjává lesz, s az elvégzett munka is kárbavész. — Jézus az ő követésének ne­hézségeiről szól: nem elég starthoz állni és elindulni, de el is kell jutni a célig. Ehhez pedig felkészülésre, az út és a nehézségek alapos átgondolá­sára van szükség. A követke­ző hét egy újabb pályasza­kasz, de még ma kell előre átgondolni! Bízik László IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük küldő szavadat, amellyel szol­gálatodba, az igazság és a szeretet szolgálatába küldesz ben­nünket. Köszönjük, hogy meghallottak hívásodat és átéltük bűnbocsátó szereteted hatalmát. Bocsásd meg, ha hívatlan, elhívatlan szószólóid voltunk. Ha szánk beszélt rólad és megtagadott téged életünk. Ha szavaink a békétlenség és reménytelenség, az önzés és az irigység követel voltak. Ha nem hittünk abban, hogy a te szereteted magához ölel minden embert és az egész világot. Kérünk, Urunk, tégy bennünket a te békességed követeivé és hallgasd meg imádságunkat Fiadnak, Jézus Krisztusnak szent és áldott nevében. Ámen. — KÉT fiatal diplomás leány al­bérleti szobát keres. „Szeptember” jeligére a Kiadóhivatalba. — BUNDÁK átszabások elsőren­dű kivitelben Somogyi szűcsnél. Bp.. V., Kossuth Lajos u. 1. az ud­varban. — KÜLÖNBEJARATÜ csendes albérleti szobát keres fürdőszoba­használattal papleány ideiglenes bejelentővel. Telefon munkaidő alatt: 130—886. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalo­kat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 15-TÖL AUGUSZTUS 15-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.1697 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgat«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom