Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-29 / 26. szám
Káintól Kr GAZDAG MEGJELENÉSI FORMÁJA van a kaini lelkűiéinek, mindig új és válogatott formában lép elénk. Belép az életünkbe, abban az enyhített formában, hogy önzésre hív, eltereli a figyelmet másokról, a magunk gyönyörűségének keresésére biztat, hív a gyönyörre, nem az eszközt tartja fontosnak, ha- ‘ném csak azt, hogy a m-agunk érdekét szolgáljuk. Vagy megjelenik, mint kapzsiság, mohóság, kínálja a pénzt tisztességtelen eszközökön keresztül is. Itt sem fontos a máik embernek vagy a közösségnek a szempontja, hanem csak az, hogy reá hallgasson az ember, s a kaini lelkűiét vonását kövesse. Vagy feltárja az erőszak, a hatalom lehetőségét. Mód lenne emberekkel hatalmaskodni, megtörni őket és megalázni, kizsákmányolni és eldobni, hogy ezzel növekedjék a saját én-nek a hatalma, ha enged vonzásának. Vagy ráirányítja tekintetünket a másik ember sikerére, hogy irigység, féltékenység támadjon, amely legalábbis kívánságszerűen tör rá a másik ember sikerére és eredményére. Vagy megjelenik, mint gyűlölet, haragtartás, a másik elten irányuló sötét érzelem, hogy ellenségeskedés jöjjön létre ember és ember között. KÖZÖSSÉGI FORMÁBAN IS pusztít a kaini lelkűiét, amikor nemcsak egyének, hanem tágabb közösségek lépnek a szeretet egyensúlya megbontásának útjára. A kaini lelkűiét jelentkezik ott, ahol egyik ország agressziót követ el, megtámadja a másikat. A háború ősbűne is Kamra vezethető vissza, az első gyilkosra. De kaini lelkűiét jelenhet meg bent az egyházban is, amikor az egyház csupán önmagáért él, amikor önzővé válik, amikor elveszti látóhatára a szeretetet, az ember ügyének szolgálását, s amikor megüresedik élete azzal, hogy vallásos szokások megtartásából áll, de letér a szolgáló egyház feladatáról. AZ ÉLET RENDJÉÜL SZÁNTA Isten a szeretetet, erre épül az emberi együttélés rendje. Isten színe előtt az, ami nem cselekedet, nem valóság, nem aktivitás, nem. élet — semmit sem ér. Isten pedig az emberek szolgálatát kívánja meg, arra irányítja az aktivitást és szolgálatkészséget, A KERESZTYÉN EMBER KÜLÖNÖS ISMERTETŐ JEGYE: a szeretet. Igénk azt mondja: arról ismerhetők meg az Isten gyermekei, hogy szeretik a testvérüket, az afyjukfiát. A keresztyén ember is olyan, mint a többi, nincs rajta semmi másoktól megkülönböztethető vonás. Különös ismertető jegye csupán a szeretet. AZ EGYÜTTÉRZÉS Jézus erkölcstanának egyik alapvető követelménye, amelyben a másik ember ügyével azonosítjuk magunkat, együtt örülünk az örülőkkel, együtt sírunk a sírokkal, rokoni, testvéri érzéssel viseltetünk a másik iránt. Jézus maga is így érez együtt velünk, szolidáris, közösséget vállaló az emberrel. Jézus tanítványa sem járhat más úton. Felvállalja a másik ember gondját, baját, beleéli magát annak a világába, igyekszik megérteni őt, vele együtt* béUUről igyekszik megmutatni az utat, amelyen járnia kell. A SEGÍTÉS alapvető követelménye a szeretetnek. Ennek tárgya minden rászorult ember, aki irgalmasságot, könyörületes- séget, támogatást kér. Gyönyörű példázata Jézusnak a segítés lelkűidéről az, amit az irgalmas samaritánussal kapcsolatban mondott eL Az idegen, a más népből való, de rászoruló emberre árad ki az irgalmas samaritánus segítsége, gondviselése, gyógyítása, Hogyan kérheted • Isten segítségét bármihez is, amikor magad nem vagy segítőkész? Hogyan kérheted Isten bocsánatát, amikor az ellened elkövetett bűnökben nem vagy kész a bocsánatra? Hogyan remélheted Isten hozzád való ingalmát, ha embertelen és könyörtelen vagy. A segítés lelkülete nem keresi a segítés alkalmait, hanem bőven, frissen, energikusan cse- lekszi azt. AZ ODAADÁS a másik ember iránt az önfeláldozás jegyében történik. Ebben nem én vagyok a fontos, hanem ö. Nem az én érdekem az első, hanem az övé. Az a Jézus kívánhatja meg tőlünk az odaadást, aki maga életét adta juhaiért. Ha a tanítványban az a lelkűiét van, amely Jézusban, akkor az is kész bevetni magát a másik emberért, a testvérért. ÖNKÉNT ÉS SPONTÁN ébred fel és támad fel a szeretet. Nem lehet kényszeríteni, hazudni, megjátszani. De éppen az önkéntesség a szeretet nagy értéke, mert így az ember szívvél- lélekkel vállalja azt, jószántából, jókedvéből, jó indulatából. ÁLLHATATOS, TÖRHETETLEN, KIÁBRÁNDlTHATATLAN az igazi szeretet. Nem lehet elkedvetleníteni, mert Isten maga szüntelen ad lelki erőt hozzá. Isten azt kívánja, hogy őt teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, teljes erőnkből (V. Móz 6, 5) szeressük, de ugyanazt kívánja, hogy legyen lelki erőnk a felebarát céltudatos és rendíthetetlen szeretetére is. KÖZÖSSÉGI MAGATARTÁS lüktet a szeretetben. A szeretetnek van társadalmi távlata is. Az emberi munka, az élethivatás által teljesítjük a szeretet szogálatát. Szeretetszolgálat sokféle van, de legkövetkezetesebb az a szolgálat, amit hivatásommal teljesítek embertársaim javára. A keresztyén ember éppen azért, amit tesz, nem csupán a várható előnyökért teszi, hanem azzal a tudattal szolgál, hogy munkája nyomán valósul meg abban a kis körben, amelyet betölt, a keresztyén testvér- szeretet A TÖRVÉNY BETÖLTÉSE a szeretet, ami azt jelenti, hogy Isten törvényének summája, összege a szeretet, amely magában foglal minden mást. Aki szeretetben jár, annak nincs szüksége a törvény követelésére, mert annak a számára magasabb kategória érvényes, a szeretetnek a kategóriája. Ettől függ az egész törvény és a próféták — mondja Jézus (Mt 22, 40). A keresztyén életszabályok összessége bent van a szeretetben. Jézus szerint: „Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjetek azokkal!” (Mt 7, 12). Azért írta bele Isten keze a mindenségbe a szeretet alapgondolatát, azért tette meg a szeretetet egyháza alapfeladatának, azért tűzte ki számunkra is a felebaráti szeretetet, mint életcélt, hogy győzzön Isten vonzása, hívása, hatása. D. dr. Ottlyk Ernő AZ EGYESÜLÉS NEM SIKERÜLT Franciaország „evangélikus egyházai” régóta tervezik, hogy a két lutheránus és a két református egyház „egyházi unióra” lép egymással Az „únió” alapját képező alapiratot azonban a lutheránus egyházaik több körzete nem fogadta el s ezzel meghiúsult egyelőre a protestánsok egyházszövetsége Franciaországban. A két francia református egyház már 1968. végén az egyesülés mellett szavazott. A lutheránus egyházak azzal okolták meg határozatukat, hogy a központosítás sok veszélyt rejt magában és, hogy az egység kérdését nem szabad csak szervezeti kérdésnek tekinteni. Viszont helyesnek tartanák, hogy Franciaország protestáns egyházai a jövőben sokkal nagyobb testvéri közösségben éljenek egymással, mint az eddig történt. PIDGIN NYELVRE fordították az Űjtestamento- ban kinyomtatták Madangban, mot evangélikus misszionáriu- Űj Guineában, sok és negyvenezer példányBizánci és avar emlékek nyomában — Ez a bronz lámpafüggesz- tö Krisztus-monogram Pannónia valamelyik ókeresztyén bazilikáját díszítette a negyedik században. Kormánykereke Krisztus világuralmára utal. Egy bonyhádi ásatáskor került elő. Az alsó, letörött részében helyezték el a mécsest ... Szakértelemmel és lelkesedéssel magyaráz dr. Garam Éva, a fiatal múzeológus 10—15 teológiai hallgatónknak a Magyar Nemzeti Múzeum bizánci kamarakiállításán. A bizánci és ravennai művészet kérdéseivel foglalkozó konferencia Budapesten tartózkodó tagjai tiszteletére kitett gyűjtemény jó áttekintést ad a bizánci művészet magyarországi emlékeiről. A teológusoknak, mint az egyháztörténeti szeminárium hallgatóinak a figyelmét különösen is leköti mindaz, amit itt a római, avar és árpádkori leletekről látnak és hallanak. — Ezt az üvegpoharat, a későrómai üvegipar remekét Pécsett találták. Ugyancsak a IV. századból maradt fenn. Görög felirata a keresztyénség egyik első írásos nyoma hazánk területén: „Igyál, boldogan élsz örökké!” Odalépek a fiatal régésznőhöz. — Ügy tudom, különösen az avarkor szakértője. Mit tudna mutatni nekünk ennek a VI— VÁCI MIHÁLY Eső a homokon című versét Anna-Maija Raittila köitőnő közli néhány ismertető beve- fordításában, zető sor után a finn Kotimaa, BIZALOM ÉS LELKIISMERET Perzsel a napfény — puhul az aszfalt Fullaszt a hőség — csúcsforgalom van Utasban bőség, s a villamosban Legforróbb vágy az árnyék s a fagylalt. Szól a kalauz s az emberhullám Közepéből a hangja lángra kap Verítékfoltos inge rátapad Mégis! amit mond, üdítően hull rám: „Vigyázz! A sárga indulatba jön! Űtitársak! A peronon — lépcsőn Rendben van-e a lelkiismeret?” „Bízom önökben!” — folytatta halkan — És e bizalom hűtött, s a zajban Szellőként járta át a szívemet .„. Sárkány András VII. századi korszaknak ókeresztyén emlékeiből? — Néhány nagyon szép tárgyat. Az egyik az ún. „ozorai lelet” Tolna megyéből: egy 6X6 cm nagyságú arany nyakék, közepén görög alakú mellkereszttel. Pogány avar férfi görög származású keresztyén felesége és kislánya viselte a Krisztusmonogram, Bonyhád nyakán. — Ezek a korongos fibulák pedig különösen is kedvesek nekem... — Mik azok a fibulák? — kérdezi az egyik hallgató. — Ruhakapcsoló tűk, amelyek a ruha redőit a mell fölött összefogták. Ezen Krisztus megdicsőülése látható, azon két apostol a kezükben magasra tartott kereszttel, ezen pedig Szent György, a diocletiá- nusi keresztyénüldözés egyik vértanúja a sárkánnyal. — Hol ásták ki ezeket? — A Balaton déli partján és Pécs környékén. — És az árpádkori emlékekből is láthatunk valami érdekeset? — Igen. Ez itt „Lehel kürtje”, eredeti bizánci motívumokkal. Jászberényből kaptuk meg a kiállítás idejére. Ennek nincs keresztyén vonatkozása. De itt van a besztereci szenteltvíztartó, amely a XI—XII. századból tárja elénk érdekesen a hellenisztikus hagyományoknak és az iráni díszítőstílusnak az egybefonódását. Felső részén különösen is megkapó a görög nyelvű felirat: „Jézus a gyógyulásnak is forrása”. Végül két kimagasló, művészeti remek Konstanti- nosz Monomakhosz arany koronája és egy aranyozott sztau- rothéka. Ez az utóbbi különösen is érdekelheti a teológusokat. Krisztus állítólagos keresztdarabjának ereklyetartója volt, aranyozott ezüst lemezen. Fent két szárnyas angyal, középen Nagy Konstantinusz és anyja, Heléna császárnő, a kereszt hagyomány szerinti megtalálója, az alsó részben pedig Krisztus levétele látható a keresztrőL Ez a XII. századi műremek az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár tulajdonát képezi. — Még néhány szót szeretnénk hallani magáról és a munkájáról. — Édesapám a böbai evangélikus gyülekezet lelkésze. 1962-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészeti karán, a régészeti szakon. Azóta a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozom. Ennek a kiállításnak én vagyok az egyik Bea- dezője. Négy éve minden tavasztól Tiszafüreden vezetek egy igen érdekes ásatást. — Mondana erről is valamit? — Szívesen. A feltárást a második tiszai vízilépcső építése teszi sürgőssé: 1—2 év múlva ezt a vidéket már hatalmas vízterület fogja borítani. Földjében viszont két bronzkori és egy késő-avarkori temető van. Ezeket addig fel kell tárnunk. — Az avar településekből maradt-e valami emlék az utókorra? — Csak a sírok. De azok híven tükrözik az egykori élő falu halott képét A 20—30 főből álló „nagy család” a családfő körül temetkezett, akit lovával és fegyvereivel temettek el, hozzá legközelebb a feleségei gyöngyökkel, övékkel, kar- perecekkel, majd a szolgák és a gyermekek a temető szélén. — Milyen emlékeket őriznek az avar gyermeksírok? — Az egészen kicsik kezében vascsörgőket találunk kis kőgolyókkal... a nagyobb lányoknál már orsógomb is van — égetett agyagból — vagy csont tűtartó vastűvel. A 12 évnél idősebb fiúk derekán pedig véretekkel kivert övét találunk. — Még két kérdés. Kik segédkeznek az ásatásnál és hová kerülnek a leletek? — Egy-egy ásatásnál körülbelül 25 munkást irányítok. Ezek között sok a segéderő is, akik részben gimnazisták vagy régészhallgatók. A tárgyi leleteket a Szolnoki Múzeumba, a csontokat pedig a szegedi Embertani Intézetbe szállítjuk. Garam Zoltán bobai lelkésztestvérünk múzeológus leányának köszönjük a szakértő kalauzolást, és érdekes munkájához további sok sikert kívánunk. Dr. Fabiny Tibor FILM A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS EGYHAZAKRÓL A NYUGATNÉMET TELEVÍZIÓBAN A Második Nyugatnémet Televízió a világ különböző részein élő protestáns egyházak életéről egyenként félórás tv- filmekből álló sorozatban számol be adásaiban nézőinek. A sorozat keretében a tv munkatársai 1968. májusában több héten keresztül tartó munkával forgatták a felvételeket a magyarországi protestáns egyházak életéről. Az időközben elkészült tv-filmet a Második Nyugatnémet Televízió 1969. április 27-én mutatta be nézőinek a második program műsorában. Irodalom és könyvek ereje i Sóhaj tört fel egy írói megállapítással: halott a régi magyar irodalom! Egyik költőnk véleménye szerint József Attila a határ, ami előtte van, nem élmény már, nem olvasmány. Arról nem nyilatkoznak az írók, hogy mit gondolnak a József Attila utáni irodalomról, mennyire él az közöttünk? Nem is olyan egyszerű a kérdés, mégis elemezni kell. Mert mi sem fontosabb, mint hogy világosan lássunk. A reformáció teremtette meg az igazi magyar irodalmat, a nyelvszabadító protestantizmus szárnyain röpültek fel nagy költőink. Gyorsan közbeszúrhatnám: amíg él és olvasmány a Biblia, él a magyar irodalom is. De a kérdés nem errefelé kanyarodik. Ügy látszik, mondják a sóhajok, klasszikus költőink nem élnek, vagyis nem olvassák őket. Az írók nem díszítik fel írásaikat régi magyar versekből vett idézetekkel. Légkörünket nem versszakok, hanem műszaki szakkifejezések uralják. A szépirodalmi könyv megszűnt elsőrangú vonzerő lenni. A rádió és a televízió, az újságok és folyóiratok javarészt irodalmon kívüli élményeket sugároznak. Bár a tanárok ma is remekműnek mondják a Szigeti veszedelmet, s Eötvös József és Kemény Zsigmond regényeit, nincs olvasó, aki e műveket elővenné. Az irodalom és annak hivatásos szolgálata között űr támadt. Vannak még más aggasztó jelek is. Hová kanyarodott el annyiszor megdicsért olvasóközönségünk? Nem hiszem, hogy mindez így igaz. A pesti látkép még nem azonos a teljes magyar körképpel. Pesten másfél százada folydogál az a nyegleség, mely lebecsüli a hazait, fölmagasztalja a külföldit. Nemcsak napi szükségletet kielégítő áru dolgában, hanem könyv, film, művészet esetében is. Csak szégyenkezve szemléltük, mennyire nem érvényesült sokszor az igazi hazai tehetség, s ünnepet rendeztek megannyi divatos idegen könyvnek, vagy filmnek. Pest divatcsináló közép-európai központ, de hányszor gyújtott görögtüzet silányságoknak, s hagyta veszni a magyar lángészt. Bartók nem érvényesült itt, Csontváryt bolondnak mondták, és hagyták éhenhal- ni, József Attila elszigeteltségéből önként ment a halálba. Ezek csak nemzedékünk életéből vett példák. Vannak régebbiek is. Minek folytassam? Ugyanis itt állnak az ellenpéldák is. Kodály széttörte a pesti nyegleséget s európai iskolát nyitott a magyar énekszónak. Az a nyelvterület vagyunk Európában, ahol nem vész el a népdal, megőrződik a népi dallam, a nemzeti biztonság egyik alapköve. Ez a nyíratlan hajú ifjú zenészek és rikoltó ifjú énekesnők divatja idején is történeti tény. S tény az, hogy Arany János és Petőfi Sándor ma élő erővel él millió és millió magyar lelkében, tény, hogy az Ember tragédiája hódít, nemcsak látványként, hanem mondanivalójával is, tény, hogy Jókait nemcsak naiv ifjú olvasók becsülik könyvélményként, hanem ezernyi ezer felnőtt is, s Mikszáth és Móricz soha nem érvényesült annyira a múltban, mint éppen napjainkban, s Ady magyar és közép-európai érvénye vitathatatlan, ha ifjúságunk el is szokott Adytól, mert valami közben elszoktatta. Megbízható jelek árulják el, hogy az Ady-nemzedék nagyjai — Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula és társai — ugyancsak élő olvasmányok, új kiadások, cikkek, viták, könyvek jelzik jelenlétüket. Ez az irodalom nem halott. Sajnálnivaló, hogy íróink — és prédikáló lelkészeink —r nem díszítik mondataikat Zrínyi vagy Csokonai, Balassi vagy Berzsenyi idézeteivel, de ez még nem az írói halál jele, csupán a nemtörődömségé. 2. Sokkal nagyobb baj, azonban hogy tanuló ifjúságunk jelentős része nem olvas könyvet, csak feladatként. Érettségi után ez is véget ér, a kötelező olvasmány is eltűnik a kézből. A minap Szegeden tanácskoztak erről a magyar pedagógiai főiskolák tanárai s nem jó képet állítottak össze. Hanyatlik a diák spontán érdeklődése az irodalom iránt. Hiányzik, országszerte, a kinyújtott kéz, mely könyvet keres. Pedagógusok állapították meg, hogy a könyv nálunk megszűnt elsőrangú diákélmény lenni. Ez már aggasztó tünet. Értelmiségünk és dolgozó népünk egyaránt egy életre szóló benső eligazítást a magyar irodalomtól kapott. Az irodalomtanításnak vissza kell adni azt a függetlenséget, amellyel esztétikai módszerekkel a serdülő lelkek élményévé válhatik. A most meghalt Benedek Marcell egy hosszú életen át hívta fel az ország figyelmét arra, hogy az olvasás is művészet, s a magyar irodalom óráin ilyen olvasó művészeket kell nevelnie a tanárnak. Vissza kell adni tehát ifjúságunknak az olvasás örömét, hagyni kell, hogy ösztönösen nyúljon bűnügyi regények és malacságok helyett a megrázó nagy alkotások után. 3, Sóhaj és panasz hangzott el, hogy a könyvtárakkal is baj van, falun és városban egyaránt az előző évekhez képest csökkent a könyvvásárlásra fordított összeg. Sorvadó könyvtárakról esik szó napilapjainkban. A népgazdaság teherbíró képessége nem engedi meg a könyvtárak fejlesztését, másra kell a pénz, még pedig sürgősen. Borsod megye falvaiban 1968-ban, például, a községi tanácsok egyetlen fillért sem adtak könyvvásárlásra. Nincs törvény, mely szabályozná, mit kell adni közművelődésre, s hogyan kell azt irányítani. A magyar írók testületi összejöveteleiken mind gyakrabban komor beszámolók hangzanak el az olvasás sat- nyulásáról. a rangos irodalom visszaeséséről. A Magyar írók Szövetsége épp ezért új mozgalmat indított útra, az Olvasó Népért mozgalmat. Ez a megmozdulás azt szeretné elérni, hogy minél több jó könyv kerüljön az olvasó-nevelés fő helyeire: az iskolákba, és a falusi meg városi könyvtárakba. Mindenki, aki szereti a könyvet, s ezek ezren és ezren vannak. segítsék saját körükben, hogy a magyar könyv és irodalom országos erővé váljon. A jó olvasó jó könyvet választ. S ez a választás nemcsak könyvolvasókat teremt, hanem irodalmi megújhodást is. Szalatnai Rezső