Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-22 / 25. szám

Kevés — soft — elég És 64, 7—8. Művészi alkotások általában túlélik alkotójukat. Egy-egy kép, szobor, írás szinte új, önálló életet kezd, míg alkotója eltűnik idők távolában. — Igénk egy olyan drámai pillanatot örökít meg, midőn emberek felismerik, hogy nem többek al­kotásnál és ez esetben az alkotás nem élheti túl Alkotóját... Életünk helyes arányainak felismeréséhez segít minket is e bizonyságtétel. 1. KEVÉS... „Mi sár vagyunk és kezed munkája, mi mind­nyájan.” Ez kevésnek látszik. Hatalmunk csekély, életünk tér­nek és időnek ezernyi korlátja közé szorított. Naponta e kor­látoknak ütközünk. A fazekas kezében azonban a sár is mű­vészi formájú edénnyé változhat. De hiszen akkor csak az a kérdés, hogy kicsoda a „fazekas”?! Körülnézünk a világban, melynek törvényei alá vettettünk és nagyszerű rendet, remek formákat találunk. Elgondolkodunk saját létünkön és lassan­ként kibontakozik előttünk az Alkotó elgondolása, isteni kezé­nek munkája, mellyel bennünket is megalkotott és formál szü­net nélkül, a térnek és időnek azon szakaszán, amelyet éle­tünknek mondhatunk. Fogalmaink a „kevés”-ről kezdenek módosulni... Sok az elhagyott gyermek. Állami otthonokba kerülnek, szü­leik nem sokkal megszületésük után lemondanak arról, hogy tovább formálják őket. Szomorú tény: az alkotó nem hajlandó megformálni alkotását... Mi azt valljuk: velünk az Isten! S életünk fordulatai között meg is tapasztaljuk: ö nem mondott le rólunk, nem fejezte be formáltatásunkat. Sok rosszból ki­vezetett már, sok jóra megtanított. Így már nem is kevés a „kevés”. Csak a hangsúlyt kell módosítanunk: Mi sár vagyunk — de T e vagy a mi alkotónk, aki minket nagyszerű világod koronájává tettél, alkotó erővel, tudás fényével, szeretet me­legével megajándékoztál. Kicsinységünk tudatát számtalanszor átéljük, még a felhőkarcolók és technikai csodák világában is, valahányszor betegséget hordozunk, az idő múlásától reszke­tünk, kudarcainkra gondolunk. De azt is tudhatjuk: alkotón­kat Atyának szólíthatjuk, akitől minden jó származik. 2. SOK... „Ne haragudjál Uram felettébb és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságainkról.” — Aki a nép nevében meg­fogalmazta ezt az imádságot, miután végigtekintett történel­mükön, helyesen ítélte meg az ember helyét Isten előtt. Aki végigolvassa ezt az imádságot (És 63, 7—64, 11) megtanulhatja az igazi bűnbánat útját. Előbb Istent teszi felelőssé a bűnö­kért, majd a bűn miatti felelősség átruházhatatlanságát meg­értve könyörög irgalomért. — Történelmünk vagy egyéni éle­tünk bármely szakaszán tekinthetünk végig hasonló módon és ide kell eljutnunk: sok a bűnünk, hűtlenségünk, sokszor gaz­dálkodtunk rosszul azzal, amink volt, sokszor cseréltük fel a kínált jót az általunk választott rosszal. S ez a „sok” — ha raj­tunk áll csupán — mindig tovább szaporodik. De hála Istennek nem csak rajtunk áll: Jézus Krisztus járt azóta e földön éppen azért, mert Isten nem akart mindörökké megemlékezni álnok­ságainkról, ellenkezőleg: el akarja törülni, meg akarja bocsá­tani azt. Az ember ember maradt Jézus Krisztus óta is. A bűn- bocsánat örömhírével azonban úgy érzi: csökken a „sok” ha­talma. bűneink sokasága, az által, Aki nagy árat fizetett értük. Eltűnik Isten háta mögött s mi előre tekinthetünk, egy tisztább, küzdelmes, ám jó reménységekkel teljes életre. 3. ELÉG .. . „Íme lásd, kérünk: mindnyájan a Te néped va­gyunk!” — Ami kevés volt, sokká növekedett; ami sok — el­enyészett; van, ami nem változik, mert ahogyan elég volt a bibliai korban, úgy elég nekünk' is: az Ür kegyelme (2 Kor 12, 9). Elég — hogy mi is imádkozhatunk. A mélyről feltörő kiáltás nem marad eredménytelen. Az Ö népe vagyunk, nem élhetünk céltalanul, gazdátlanul. Elég — hogy ezt életünk min­den küzdelmében és örömében bizton tudhatjuk. Elég — hogy mindezekből bőven hárul ránk is felelősség, tennivaló. Saját életünkön túl sajátunkká válnak az embervilág kérdései is s a megoldásokért mi is tehetünk erőfeszítéseket. Formáltatásunk közepette mi is formálhatunk reánk bízottakat. S azt is tud­hatjuk, milyenné kell formálódnunk és formálnunk másokat: hiszen Jézus Krisztus közöttünk járt egyszer és tanított... Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. június 22-én — FANCSAL. Pásztor Pál esperes, a. Borsod—Hevesi Egy­házmegye esperese június első vasárnapján hivatalos egyház- látogatást végzett a gyüleke­zetben. Az istentiszteleteken igét hirdetett, a presbiterek előtt ismertette a gyülekezet anyagi gazdálkodásának főbb szempontjait, majd felkereste a rásonysápberencsi szórványt. Ez utóbbi helyen az ünnepi is­tentiszteleten a református gyülekezet tagjai is résztvettek lelkészükkel együtt, s meleg szeretettel vették körül a kö­zöttük szolgáló esperest. — OROSHÁZA. Koszorús Oszkár esperes tanulmányt írt a „Békési Élet” c. tudomá­nyos és kulturális folyóiratban Győri Vilmos volt orosházi, majd Budapest—Deák téri lel­készről. Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. szeretetvendégség. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi And­rás, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Krámer György teol. (szuppl). Utász u. de. 9. Krámer György teol. (szuppl). Vajda Péter u. de. fél 12. Krámer György teol. (szuppl). Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva. de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom után a 3. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 15, 1—10; az igehirdetés alap­igéje. És 64, 7—8. A délutáni istentisztelet alapigéje: Mik 7. 18—20. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Július 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH adó. — LELKÉSZSZENTELÉSEK AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜ­LETBEN. D. dr. Ottlyk Ernő püspök június 22-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a budavári templomban istentisztelet ke­retében lelkésszé szenteli Sá- ghy András végzett teológust. D. dr. Ottlyk Ernő püspök június 29-én Sajókazán Soly­már Gábor, július 6-án Lovász- patonán Szalay Tamás végzett teológust szenteli lelkésszé. — KISVÁRDA. Május 18-án szórványnapot tartottak, amelyre a távolabbi tanyaköz­pontokból i? sokan jöttek be az anyagyüíekezetbe. Pásztor Pál esperes délelőtt igehirde­téssel, délután pedig előadás­sal szolgált. Megyer Lajosné szólóénekkel, többek pedig sza­valatokkal működtek közre Lukács 15, 2 (1—10) — Szügyi Lajos munkája du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. 11. D. Dr. ottlyk Ernő (lelkészszentelés), du. 6. Vá- rady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Öbuda. de. 9. dr. Vámos József, de. 10. (úrv) dr. Vá­mos József. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Festhidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Vi­sontai Róbert. Keíenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — KARDOSKÜT. Gyüleke­zeti ünnepség keretében emlé­keztek meg az alapító elődök­ről. Gombkötő István, Iványi Antal, Bulla Sándor, Veres Borcsa Mihály és Gombkötő Bálint arcképét Koszorús Osz­kár esperes leplezte le. Az elő­dök élettörténetét unokáik és dédunokáik ismertették. Az ün­nepi istentiszteleten Koszorús Oszkár esperes prédikált, s az orosházi gyülekezet énekkara szolgált Tóth László karnagy vezetésével. AKIKTŐL BACH TANULT címen folytatódik az orgona- est-sorozat a Bécsikapu téri templomban június 20-án és július 7-én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Bevezetőt tartanak: Földes Imre és Várnai Péter. — BUNDÁK, átszabások elsőren­dű kivételben Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az ud­varban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban, Schrődl Ferenc- kőfaragó mes­ter. Bp. ni., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.1896 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19, 10) VASÁRNAP. — „Összehívja barátait és ezt mondja nekik: örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett.” (Lk 15, 1—10) Dühös embernek örömről be­szélni, csak olaj a tűzre. Jézus hallgatói pedig éppen ilyenek voltak: dühösek, mert bűnös a világ, zúgoiódók, mert a Mes­ter nem csak velük áll szóba, sőt! Megbotránkozók, mert szí­vesebben beszélget elveszett embereknek kikiáltott bűnö­sökkel, mint velük. Hallatlan! Pedig Jézus Isten örömének nagyságát példázza. Ügylátszik Istennek a legkisebbikünk is megéri a keresés fáradtságát, mert a legelesettebb ember is érték számára. HÉTFŐ. — „Valamennyien elcsodálkoztak és így szóltak: sohasem láttunk ilyent!” (Mk 2, 1—17) Nem csodálom, hogy csodálkoztak a jelenlévők. Az még csak hagyján, hogy egy gutaütöttet meggyógyít, de amikor Isten jogkörét gyako­rolja, kizárólagos jogkörét: a bűnbocsánatot, az már egyene­sen istenkáromlás! Jézus nem a tömeg nyomására, nem a hozzátartozók leleményessége miatt, de nem is elkáprázta- tásra cselekszik csodás módon, hanem egyszerűen azért, mert nagyon szerette azt a beteg embert is, aki elékerült. Szere­tetünk gyakorlására nekünk sem kell különleges alkalma­kat keresni: jön az magától, csak győzzük Istentől kapott erővel! KEDD.— „Vájjon mi lesz eb­ből a gyermekből? És az Ür ke­ze volt vele”. (Lk 1, 57—80) Keresztelő János megszületése után hangzik fel e kérdés azok ajkáról, akik tanúi voltak a Zakariáson bekövetkezett cso­dás eseménysorozatnak. Ha ezt a kérdést annakidején csodál­kozva tették fel, ma felteszik ugyanúgy szülők a világ min­den táján, némi aggodalom­mal: mi lesz ebből a gyerek­ből? Keresztelő János az Ür Jézus eljövetelének előkészítő­je volt, de mi lesz a mai Jáno­sok, Istvánok, Katalinok sorsa és feladata? Sárga és fehér, fekete és rézbőrű gyermekek holnaputánja? Az biztos, hogy az Ür keze velük lesz, s az utat — most már nem előkészítik, hanem — remélhetőleg tovább­folytatják. Az Utat! SZERDA. — „Remélem, hogy Timótheust hamar elküldhe- tem hozzátok, hogy megtud­jam, mint vagytok, és én is fel­viduljak.” (Fii 2, 19—30) Pál apostol olyan ember volt, akit valóban érdekelt, hogy’ van a másik ember! Nem csak udva­riassági formula volt részéről az, amit mi odafigyelés nélkül, egyszerűen meg-megkérdezünk egymástól. Egyszer Karinthy Frigyes elhatározta, a „hogy vagy”-ra komolyan válaszolni fog. Meg is tette, s miután hoszasan elmondta minden gondját-baját, hangzott a fele­let: „ s egyébként hogy vagy?” S rádöbbent, hogy senkit sem érdekel igazában, hogyan is van! — Pál apostol attól a Jé­zustól tanulta ezt, akinek szív­ügye volt az emberiség hogylé- te! CSÜTÖRTÖK. — >rPál Efe- zusban néhány tanítványra ta­lált és ezt kérdezte tőlük: vet­tetek-e Szentleiket? (Csel 19, 1—7) Abban az időben váro­sonként egynéhány tanítvány már komoly eredménynek szá­mított. Efezusban éppen egy tucatnyi hivőt talált, akik Apollós munkája nyomán kezdtek el Jézus útján járni. Amikor találkozik velük, azonnal a leglényegesebb kér­désre tér: vettetek-e Szentlei­ket? A Szentlélek megvilágo­sító ereje nélkül az Atyáról csak tapogatózó ismeretünk van, Jézus követése csak jó- akaratú buzgóság bennünk, de semmi több. A kezdeti tucat­nyiból is a Szentlélek munkája nyomán lett több s a mi mai munkánk sikere is ezen múlik. PÉNTEK. — „Azért jöt­tem, hogy tüzet bocsássák a földre és bárcsak lángolna már!” (Lk 12, 49—53) Hogyan?! Hát nem békességet és nyugal­mat hozni jött Jézus a Földre, nem békét és rendezettséget? De igen, ott ahol háborúság és nyugtalanság, bajszoltság és félelem uralkodik. Ellénben ott, ahol a tespedt nyugalom, nemtörődöm langyosság, vagy érdektelen unalom és közöny hatalmasodott el, ott Szentlel­ke tüze által felráz, rádöbbent bűneinkre s olyan szent nyug­talanságot ébreszt, ami előfel­tétele lehet az igazi megtérés­nek. Ahogy a must is csak er­jedés után, forrás után lesz jó borrá, úgy az ember is csak nyugtalanság után találja meg az igazi nyugalmat. SZOMBAT. — „János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit róla mondott, igaz volt.” (Jn 10, 40—42) Ilyen Keresztelő Jánosok vagyunk mi mindannyian, gyülekezeti tagok és lelkészek egyaránt. Semmi különleges csodát nem tudunk tenni, amivel bármit is bizonyítani tudnánk. Egysze­rűen csak azt tudjuk, amit Keresztelő tett: Jézus felé mu­tatni. Róla szólni és bizonysá­got tenni. És ez nem is kevés: ha tudunk igazán Jézusra mu­tatni, ha elmondhatják bizony­ságtételünkről, hogy „ez való' ban igaz beszéd”, akkor az fel­ér egy csodával! Az aztán majd megtenni a maga gyü­mölcsét. . Bizik László — SINGER karikahajós süllyeszt­hető varrógép eladó. Telefon: 340— 434. — KÉT vidéki, Csepelen dolgozó fiatal evangélikus leány testvérpár részére bútorozott szobát keresek: fürdőszoba használattal. Telefon: 126—689/105 mellék. — KÜLÖN BEJARATÜ, csendes albérleti szobát keres fürdőszoba használatai papleány ideiglenes bejelentővel. Telefon: 130—886 8—4 óráig. (V4jV^VV\\V%\\%\\VVVVV\VV\\VV\y\VV\VV\\V\V\V\VVVV\VV\VV\VVlVV\\.VVVmV\\\\Y,VliVVV\m\»\VVVVt\\V\VVVVV<VVVVAV\VVSV\VVV\VV<\VVV<\V\AV<VV A Becht család Bonnyán Egyházunk és hazánk egyik legrégibb ta­nítócsaládja, a Becht-család. 220 éven át vé­gezték a kántori és lévita-tanítói szolgálatot, mindvégig a bonnyai evangélikus gyülekezet­ben. Ennek a Koppány-patak völgyében elterü­lő, festői környezetben fekvő, felsősomogyi községnek is szép múltja van. Már a tatárjá­rás előtt is létezett: egy 1229-ből reánkmaradt írás tesz róla említést „villa Buduna” néven. Egy 1480-ból származó okirat pedig a városi kiváltságokkal bíró helységek közé sorolja, és a vásárait említi. Ezen a nyáron ünnepli hetvenedik születés­napját ennek a nagymultú evangélikus tanító­családnak az utolsó sarja, Becht Béla, akit ott­honában kerestem fel, hogy az ősök emlékét és a bonnyai gyülekezet történetét kutassuk év­századok távolából. A törökök kivonulása után, a nagyrészt el­pusztult koppányvölgyi falvakba a környék egykori földesura, Hunyadi János hozatott szor­galmas telepeseket Németországból. Bonnyát az 1720-as évek végén népesítették be német evangélikus és református (uniált) telepesek­kel. Velük érkezett a Németország délnyugati részén fekvő Württemberg tartományból, 1730 április 11-én, a bonnyai „Becht-dinasztia" alapítótagja, Becht Jakab is. Egy személyben volt ő „oskolamester” és céhmester is, mert bi­zony, abban az időben „a nemzet napszámo­sai” egyáltalán nem tudtak megélni a tanítói hivatásból. Az első Becht-tanító a tanítás és a lévitáskodás mellett gereblyéket és egyéb kézi- szerszámokat, munkaeszközöket készített szor­galmasan, s ezeket ő maga vitte a vásárokra eladni. A tanítói „mesterség” apáról fiúra szállt a családban, több mint kétszáz éven keresztül. De az is „családi törvény” lett náluk, hogy mindig csak az elsőszülött fiú örökölhette, sőí neki kellett örökölnie a tanítói hivatást. Így lett tanító a szép múltra visszafekintő család ma élő sarja is, Becht Béla. Pedig ő in­kább a földet szerette, gazdatiszt szeretett vol­na lenni. Édesapja azonban — mint elsőszü­lött fiát — őt szemelte ki utódjának. Már ele­mista korában zongorázni kellett tanulnia, s ha nemegyszer kedvtelenül ült a zongorához, mivel inkább kint az udvaron szeretett volna játszani, apja szigorúan csak annyit mondott neki: — Béla, ne feledd, te tanító leszel! Béla pedig szorgalmasan tanult, hogy alapos felkészültséggel vehesse át apja kezéből az ősi „örökséget”. Még apja mondogatta volt: „Fiam, más örökséget nem tudok adni neked, csak a hivatásomat!” Nagyapja, Becht József „modernizáltatta” annak idején a régi, divat­jamúlt iskolát: a zsuppos tetőzetet cserép­zsindelyekkel cserélték fel. Ugyancsak nagy­apja idejében, 1883-ban épült az új templom is Bonnyán. Édesapja tanítóskodása idején pe­dig, 1911-ben, új iskola és új tanítólakás ké­szült. Sőt, apja még külön családi házat is épí­tett. A család nagy szorgalmára jellemző, hogy apja a nyári vakációk idején, évről évre eljárt fiaival a közeli tanyákra aratni, s így szede­gette össze apránként az otthonra valót. Az elsőszülött fiú azonban mégsem akart ha­zajönni a faluba, hogy átvegye apja és ősei örökét. Többre vágyott, mint elődei. Polgári iskolai tanár szeretett volna lenni. Ezért, mi­után 1918-ban megszerezte a csurgói tanító­képzőben az oklevelet, beiratkozott Budapes­ten a polgári iskolai tanárképzőbe. Terve azonban mégsem sikerült. A jó bonnyai hívek ugyanis nem hagytak békét az apjának: — Tanító úr, halljuk, hogy a fia nem akar a tanítónk lenni! Hát miért engedi meg neki, hogy elpártoljon tőlünk? Erre aztán a szigorú apa — engedve a család és a község „hagyo­mányainak” — hazarendelte fiát Pestről. Egyébként hatan voltak testvérek, három fiú és három leány, mind a hatan ma is élnek. A fiúk közül csak ő lett tanító, a másik kettő építészmérnök, illetve jegyző, majd tanácstit­kár lett. Három leánytestvére pedig egy-egy tanítóhoz ment férjhez. így azután valameny- nyi testvére elkerült hazulról, csak az „ifjú tanító úr” maradt otthon, a családi fészekben. Szerette hivatását, szülőfaluja népét és a reábízott gyermekeket. Ma is sok kedves em­léket melenget szívében ezekből az évtizedek­ből, hiszen ő is szülőföldjén ette meg a kenye­re javát. Huszonöt éven át tanított Bonnyán, s végezte a kántori és a lévitatanítói szolgála­tot is. Itt érte meg a felszabadulást, majd az iskolák államosítását is. Amikor pedig a szom­széd községbe került tanítónak, két éven át rendszeresen hazajárt, hogy megszólaltassa az orgonát. Még 12 évig tanított, 1962-ben ment nyugdíjba. Elmondhatjuk róla, hogy nemzedékek neve­lője volt ö is: a mai öregekkel, a mostani nagyapákkal és nagyanyákkal együtt ült an­nak idején az iskola padjaiban, de fiaikat és leányaikat, sőt az unokáikat is ő tanította a betűvetésre és az egyszeregyre. A mai Bonnya arculatától pedig elválaszthatatlan a Becht- család 220 éves múltja. Hiszen ez alatt az idő alatt az egész falu népét, generációk hosszú sorát nevelték fel. A nagy múlt, a Becht-csa­lád kezemunkája, lélekformálása és magvetétse ott tükröződik a mai gyülekezet arculatán ... A család múltja egy darab történelem, ami most lezárul Bonnyán, mivel a család utolsó tanító-sarja nyugalomba vonult. A hosszú lánc megszakadt, mert Becht Béla a nemzedékek széles láncában, 220 év távlatában az első, aki­nek nincs elsőszülött fia, tehát nincs, aki át­vegye tőle az ősi örökséget. Leányai a főváros­ba kerültek. Becht Béla pedig ott hagyta az ősi fészket, és leányaihoz költözött, hitvesével együtt. A bonnyai családi hajlékba legidősebb nőtestvére költözött haza férjével, hogy 220 esztendő édes-bús emlékeit tovább melenges­sék a szülőföld ölén ... A múltból visszaértünk a mába. Egyre las­sabban hullanak bele a szavak az esti csend­be. Későre jár. Búcsúzni készülök. Felteszem az utolsó kérdést: nem vágyódik-e néha visz- sza, az ősi szülőföldre? Elérzékenyülve vála­szol: — Két nagy öröm ragyogja be az életemet. Egyik a feleségem és a gyermekeim szeretete és az unokám mosolya, a másik a hazalátogatás öröme, amikor mi, testvérek, mind a hatan összetalálkozunk néha-néha a szülői háznál, az ősi fészekben... Szerdahelyi Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom