Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-02-09 / 6. szám
Haan Antal Gábor Megalakulásának 250-ik évfordulóját ünnepelte a békéscsabai gyülekezetünk az elmúlt évben, november 17-én. Ennek a szép ünnepnek befejező részében, a „kistemplom”-ban, az anyai ágon Haan leszármazott D. Koren Emil budapesti esperes szólott az ünneplőkhöz azon oltár előtt, amelynek képét Haan Antal festette. Hazánknak és egyházunknak e sok sikert aratott fia, az 1818. szeptember 12-én, Sám- sonházáról, Nógrád vármegyéből Békéscsabára költözött Haan János lelkésznek és feleségének Petényi Juditnak (Petényi Gábor ábelfalvai lelkésznek és feleségének Miklóssy Annának leánya) hetedik gyermekeként született Békéscsabán, 1827. január 5-én. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, a gimnáziumot Szarvason, a főiskolai tanulmányokat pedig az eperjesi kollégiumban végezte. Ezután Pestre ment, ahol nagybátyja: Petényi János Salamon előbb cinkotai lelkész, hírneves ornitológus, a magyar tudományos madártan megalapítója, akkor már Magyar Nemzeti Múzeumi őr taníttatta tovább Morelli nevű rajztanár tanítványaként. 1845 őszén Bécsbe ment, az ottani képzőművészeti akadémiára, ahol Kuppelvieser és Waldmüller festészeti mester- iskolájában folytatta és fejezte be tanulmányait 1847 tavaszán. Honvéd őrmesterként vett részt »z 1848/49-es szabadságharcunkban, amelynek leverése után Olaszországba költözött. Haan Antalnak lelkülete és előkészülete egy célt tűzött k: maga elé. Azt, hogy magyar hazájának művésze legyen. A magyar művészet gondolata foglalkoztatta mindaddig, amíg hazajővén arról győződött meg, hogy az akkori osztrák elnyomatás Bach korszaka ezt lehetetlenné teszi. Ennek ellenére. íií^/mkÁ/Z/h Bibliai ábécé: Új A csiílániló szavak között Hamupipőke. Mégcsak nem is főnév. Melléknév, jelző — mégis, jelentős, hiszen nem mellékes, hogy egy ember, egy tett — milyen! A teremtés, megváltás, megszentelés, kegyelem, hit, üdvösség súlyos szavai mind ott hordozzák tartalmukban ezt az újat, amit Istenünk kezdett értünk, tesz rajtunk és végez majd velünk. A teremtétt világ rendje új a káoszhoz viszonyítva. Próféták szájából a bálványimádó népet új engedelmességre .hívó, ösztökélő ige hangzik. Keresztelő János egy új kor hírnöke, és a karácsonyi üzenet — a törvény által elveszett ember számára — az evangélium új világát hirdeti. Krisztusban. Oj „módit” tanulnak a tanit- vápyok, irgalmasságot Jézustól és nem áldozatot. Betegek es holtak újra teljes emberré lesznek, s az uralkodásnak egy új, eddig soha nem tapasztalt útját járja Jézusunk — a kereszten. Ivó cimborává züllesztett római istenek korában új az egyház apostoli hangja. A 95 tétel közül az első a naponkénti megtérés, megújulás szükségességéről ver dobper- gős riadót. Egyházunk mai útját új felismerések szegélyezik. Jövőbe tekintő hitünk pedig a Szentírás utolsó ígérete fényében tart célra: „Íme, mindent újjá teszek”. (Jel 21. 5) Tartama világkorszakot fog át. De ha mellé tudjuk tenni emberi tapasztalatunk megújuló napokról-évekről, örömről, bánatról, kezdésről és befejezésről, akkor láthatjuk: a végtelennek tűnő út egy-egy új lépését — Hozzá. ’ Vízbe dobott kő apróktól parttalanná tágulókig gyűrűzik, mozgásba hozva a felszínt. Az új érvényességi kö- r e így tágul az örökkön munkálkodó egy Atyától az emberiség milliárdjáig; a megváltás egyszeri eseményétől az „éheztem és ennem adtatok” aprópénzzé váltott, érthetővé. megfoghatóvá és ismételhető- vé tett indulatáig. így lesz újjá a szív (Ez 18, 31) mely a Bibliában az ember akarati, érzelmi és értelmi egységét jelzi — krisztusi indulatává. Tágul új emberré (Gál 6, 15) aki indulatát, eszközeit és tevékenységét a szolgálatban próbálgatja, mint aki tudja, sokkal tartozik. Ék bontakozhat megújuló világ, ahol az egymásért élő emberek végzik „okos” istentiszteletüket kenyeret adó munkahelytől a békét szerző tárgyaló asztalig. A gyülekezet pedig úgy él itt a világban, mint bizonysága annak, hogy Isten új országa már itt kezdetét vette. (2 Kor 5, 17) Üj teremtés vagy: vetkezd le a régit (788. é. 6 vers.) Er ed ra én y e : mozaikkép Cserepekből , .összeálló eg'éüz, melyben a földre tükröződik a menny. Oj szövetség, mely a prófétánál még csak ígéret (Jer 31, 31) ám Jézusban már beteljesedett valóság (Mt 26, 28) számunkra mint hirdetett és leírt Ige is — Újszövetség. Benne a bűn miatt romlott kapcsolat helyreállításának jó híre. Üj név, (Ézs 62, 2) mely mögött felesi lián'a „ne félj, neveden hívtalak”, hovatartozásunk biztatása. Ezért nem helyezhető hatályon kívülre a szeretet új parancsolata (Jn 13, 34) ami tetteink indítékát jelenti, s lesz belőle új erő, mely elfogy- hatatlan, hiszen Tőle kaptuk. Az ilyen erővel szolgáló tanítvány képes új ugart, szántást (Jer 4, 3) törni, magára venni méltatlannak tartott terheket, járni szokatlan utakat. Hitünk az újat tehát mindig Isten cselekvésének és nekünk haszonra adott ajándékának látja. Ezért tud szüntelen Rá tekinteni az egyház és az egyes, keresztyén ember, földi szolgálataiban pedig a „jobbért harcolók hadával” menetelni, tud új éneket (Jel 5, 9) zengetni a naponta megújuló kegyelemért. Dorn Vilmos A cselekvő szeretet János, a szeretet apostola írja levelében: '„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. (1 Jn 3,18) Jakab apostol ezt hangsúlyozza erőteljesen: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei ninfcsenek, megholt őmagában.” (Jak 2,17) Mindkét igehely arra figyelmeztet, hogy csak a tevékeny szeretet érdemli meg a valóságban a keresztyén szeretet megjelölését, amelyre elsősorban a mi Urunk Jézus Krisztus tanított Viszont csak a szóval és nyelvvel való szeretés, visz- szaélés a krisztusi szeretettel. Sokszor nincs is nagy dologról szó keresztyén szeretetünk gyakorlásánál. Sokszor elegendő egy pohár víz a szomjazó- nak, vagy a párna megigazítása egy szenvedő beteg ember feje alatt. Sokszor egy barátságos mosoly vagy egy meleg kézszo- ritás is elegendő ebhez. Valahol a világváros forgatagában az autóbusz elütött egy árva kis gyermeket. A kisfiú haldokolva az utca aszfaltján minden erejét összeszedve ezt mondotta: „Mondják meg a tanítónéninek, hogy tisztelte- tem ..Egy szemfüles újságíró, aki hallotta ezeket, utánajárt, hogy megtudja: Ki lehet az a tanítónő, aki felé az utolsót dobbanó szív ilyen hálás szeretettel fordult. Sok szaladgálás után kinyomozta, hogy egy külvárosi iskola tanítónője, aki azonban nem emlékezett rá, hogy valami különösebb jót tett volna ezzel a növendéké- vel.Legfeljebb, emlékezete szerint néha megcirógatta. És lám, egy-egy simogatásból a fénynek olyan tengere áradhat egy egész emberi életre, hogy be tudja ragyogni még azt a sötétséget is, amely a halál órájában hull reánk ... Sikter László édesapja kérésére és barátai rábeszélésére, az 1350-es évek elején Békéscsabán telepedett le és arcképfestéssel foglalkozott mind itt, mind több alkalommal Aradon és Nagyváradon. Atyjának 1855. szeptember 12-én bekövetkezett halála után azonban újra Olaszországba költözött, ahonnan édesanyjának 1862. december 23-i halála hívta vissza Békéscsabára. Itt festegetett azután tíz éven át oltárképeket, arcképeket és népviseleti tanulmányokat. 1877 április havában Olaszországba költözött vissza véglegesen,- Rómába és Capri szigetére, ahonnan már csak két alkalommal: 1881 november közepén és utoljára 1883 június hónapjában tért vissza rövidebb időre hazájába. Capri szigetén épített villájában halt meg 1889. május 9-én s ott temették el. Művészetének kiemelkedően "’agy értékű emlékei nagyobb- részben képmásolatok, melyek jelentékeny részét a magyar kormány megbízásából, Rafael ex-edeti műveiről, eredeti nagyságban készítette Rómában, a, Vatikánban. Ezek közül múzeumaink őrzik az „Athénéi iskola”, a „Disputa”, a „Leo és Attila találkozása”, „IX. Pius pápa arcképe” (1857), „Léda a hattyúval” (1861) és a „Levelet olvasó férfi” festmény-másolatait is. Abban az időben külföldön élt két kiváló festőművészről: Soldaticsról és Haanról igen érdekes a Széchy-féle összehasonlítás, amelynek főbb részletei ezek: „Haan Antal Sol- daticsnak sok tekintetben merő ellentéte. Ez katolikus, az protestáns, ez még gondolkozni sem szeret a dogmák körén kívül, az pedig az újabb természettudományi haladás szorgalmas olvasója.” „Soldatics tisztelője a régi nagy mestereknek, mert katolikusok, Haan tisztelője a régi katolikusoknak, mert nagy mesterek. Alig van művészünk, ki őket úgy értené, mint ő. Az ő legnagyobb öröme, ha ott ülhet a vatikáni stanzákban, Rafael geniális freskói között.” „Haan művészi tehetsége szinte felolvadt a nagyok ez olvadó tiszteletében, mert dacára igaz tehetségének, ritka képzettségének, alig fest eredeti művet. Pedig nem egy szép olasz genreképe szól mellettünk, hogy kár érte. Ha eredeti képet készít, csak akkor teheti mikor nem másolhat, mikor ugyanis az elviselhetetlen nyári hónapok Rómából elűzik s ő capribeli csinos villájába vonul vissza.” Még egy — a Haan családra jellemző — érdeklődési köréről teszek említést, ez az ősrégészet (archeológia) iránti nagy érdeklődése. Nagy értékű és gazdag ilyen tárgyú itáliai gyűjteményével a Békés megyei Múzeum egyik megalapítójaként írta be nevét vármegyéje történetébe. Rell Lajos Lefelé tartunk? Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek, ha fakul szemünk fénye és hangunk megrem . Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk. amikor kihagy néha az emlékezetünk. De bánkódjam miatta? Az óra lepereg, s vár az az ország, ahol senki se lesz öreg. ♦ Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak, óvatosak... Nem várnak derűs, fényes utak Halkabb a szó csengése, nehezen halljuk már. és veszít melegéből a kedves napsugár. De bánkódjam miatta? fia dermeszt a hideg. ( vár az az ország, ahol senki se lesz öreg. Lefelé tartunk, mondják. De biztatón ragyog felénk Isten mosolya: ne félj, pajzsod vagyok Fáradt gyermeket hordoz erős égi kéz. Szólít. Szava színarany és édes, mint a méz. Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg, s vár az az ország, ahol senki se lesz öreg. Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek! Hallom már a magasból a győztes éneket. S látom, fehér ruhában, királyi trón körül nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül. Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg! Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! Németből: Dékány Ida Minden évben újra A filmvásznon karácsonyi éjféli mise folyik: éppen a szentbeszédet halljuk. „Ez a büntetésem, amiért karácsonykor nem voltam templomban” — mondja valaki váratlanul a nézőtéren mellettem — „most végig kell ezt hallgatnom ...” A karácsonyi evangélium navv- szerű üzenete valóban ijesztően üresen és sablonosán visszhangzik a templomban a filmen. Ezt az ürességet és köz- helvek-táplálta ‘ képmutató „vallásosságot” azonban már magukkal hozták a résztvevők a templomba: igehirdető is, igehallgató is. „Minden évben újra” a címe ennek a nyugatnémet filmnek, melynek cselekménye a karácsonyi hánnasünnep idejét öleli fel. Két és fél nap, melynek eseményei, családi összejövetelei és istentiszteletei, tánciskolái illedelmes műsoros estjei és kocsmai, kevésbé illedelmes mulatozásai, hazug formalitásai és megüresedett emberi kapcsolatai hűen tükrözik egy társadalmi réteg visszataszító képét, karácsonyi ünneplésük hiábavalóságát Ebbe az összképbe épp ügy beleillenek az egymást gátlástalanul csaló házastársak, a borgőzös hangulatban háborús emlékeiket felidéző és dicsőítő városi előkelőségek és az őt körülvevő világ igazi kérdéseit nem ismerő, vagy ismerni nem akaró, frázisokat puffogtató lelkész. A rendező döbbenetes erővel gyakorol önkritikát majdnem eszköztelemül, a valóságot fényképezve. A kísérő- szöveg nélkül bemutatott arcokból és jelenetekből a néző sokat megért a német múltból és jelenből egyai'ánt. öntudatuk történelmi hagyományokban gyökerezik és csorbítatlanul él a maiak gondolkodásában is. A rendező jól teszi, hogy a felvillantott arcok látványához alig fűz magyarázatot: ezt kiki emlékei tapasztalatai és ismeretei alapján maga is elvégezheti... A film ugyanazzal a képpel zárul, amellyel kezdődik. Ködös időben tér vissza, a „főhős” fiatal kísérőjével oda, ahonnan ugyanilyen ködös időben indult. Mi is történt közben — fejezi ki a két kijózanodott autóban ülő tekintete? Semmi különös. Az, ami „minden évben újra” lejátszódik: kölcsönös hazudozás, látszatok gondos megőrzése, unalom és mi is még? Ja, igen: Jézus Krisztus születésének megünneplése úgy, ahogyan illik: énekléssel a karácsonyfa körül, sok misével a dómban, ünnepi érzésekkel ... (Münster, Westfália, 1967 karácsonyán.) A hiba nem a karácsonyi evangéliumban van ... Ezt tudnom kell, amikor legközelebb az evangéliummal megszólítom a gyülekezetét! „És a világosság a sötétben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Jn 1, 5) Nem éppen a gyülekezetekben ülnek, akik nem fogadják be? Szirmai Zoltán A történelmi realitás és á haladás jegyében Januar 23-án Budapesten es Rómában egyidejűleg tették közzé, hogy a Magyar Népköztársaság és a Vatikán képviselői között megállapodás született, melynek alapján VI. Pál pápa Magyarországra két érseket, két megyéspüspököt, két apostoli kormányzót, két püspök-apostoli kormányzót és két segédpüspököt nevezett ki. Mi van e kinevezések mögött? Köztudomású, hogy a Vatikán azt a történelmi helyzetet, ami Magyarországon 1945-ben a szocializmus építésével elindult, átmenetinek tekintette, kritizálta, sőt nemegyszer a hidegháború eszközeivel is élt a Magyar M épköztársasággal szemben. Az egymást követő pápák nem neveztek ki Magyarországra püspököket. A Vatikán ebbeli magatartásán bizonyos változás történt 1964. szeptemberében, amikoris a Magyar Népköz- társaság és a Vatikán képviselői között létrejött részleges megállapodás nyomán apostoli kormányzók — de még mindig nem megyés püspökök — kinevezésére került sor. Valószínűleg az apostoli kormányzók kinevezését 1964-ben a Vatikán kísérletnek tekintette. Ezekután került sor ez év január végén a két érsek és a két megyéspüspök, továbbá más hat főpap kinevezésére. Mi úgy látjuk, hogy e kinevezések mögött a Vatikán részéről a történelmi realitások felismerése van. Rómában is felismerték, hogy a Magyar Népköztársaság léte, államrendje, a szocializmus megerősödése olyan történelmi tény, amelyet tudomásul nem venni többé nem lehet. Nem „ideiglenes” helyzetről van szó Magyarországon, amellyel a jövőben már nem kell számolni, hanem egy megszilárdult helyzetről, amelyet ha valaki nem vesz tekintetbe, saját maga esik áldozatul hamis hiedelmeinek. A történelem kerekét ugyanis Magyarországom sem lehet visszafelé forgatni. És ennek következtében a magyarországi romai katolikus egyház útja is csak előre vezethet és semmiképpen nem a megítélt múltba. A szolgálat azon útján kell haladniok, amelyen a római katolikus egyházban a papi békemozgalom indult el először. Megismételjük: Mi úgy tekintünk a magyarországi római katolikus egyházban történt főpapi kinevezésekére, mint a történelmi realitások tudomásulvételére Róma részéről. Az is köztudomású, hogy a magyarországi római katolikus egyház Mindszenty József nélkül találta meg a helyét és szolgálatát a Magyar Népköztársaságban. Ehhez nyugodtan hozzátehetjük azt is, hogy VI. Pál pápa ugyancsak Mindszenty József nélkül eszközölte a főpapi kinevezéseket. Ez is a történelmi realitás jele. Mindszenty József személyét és „koncepcióját” a történelem már túlhaladta. Személyé már a történelemhez és nem a jelenhez, főképp pedig nem a jövendőhöz tartozik. Az is tény, hogy VI, Pál pápa olyan személyeket nevezett ki a magas főpapi tisztségekre, akiknek kinevezéséhez a Magyar Népköztársaság előzetesen hozzájárult, mert úgy ismerik őket, mint akik — íjjas József érsek szavai szerint is — „miközben nyájuk lelki gondozásán munkálkodnak, egyúttal a társadalom és az állam boldogulásán és javán fáradoznak.” Ebből a szempontból különösen is jelentős Dr. Brezanóczy Pál és Dr. íjjas József érseki kinevezése. Nem lehet kétséges, hogy sem a római katolikus egyházban, sem más magyarországi keresztyén egyházakban nem tudják híveiket jól pásztorolni és irányítani olyan egyházi vezetők, akik elsősorban önmagukban nem tudták harmóniába hozni Jézus Krisztus hűséges szolgálatát szocializmusban élő népünk hűséges szolgálatával. Nemcsak népünknek, de egyházuknak is ártanak azok a lelki vezetők, akik e kettőt szembeállítják egymással. Talán nem leszünk szerénytelenek mi evangélikusok — és általában magyarországi protestánsok — ha emlékeztetünk arra, hogy a magyarországi protestáns egyházak már 1948 őszén megkötötték az Egyezményt az állammal, míg a római katolikus egyház csak 1950 augusztusában követte ezen az úton a protestáns egyházakat. A protestánsok előbb ismerték fel a realitásokat és állásfoglalásuk nyilvánvalóan kihatással volt a római katolikus egyházra is. Most, amikor VI. Pál pápa a történelmi realitások útjára lépett Magyarországgal összefüggésben, mi magyarországi protestánsok úgy érezzük, hogy részünk van ebben. Reméljük azt, hogy a tíz főpap kinevezése bizonyos magyar- országi római katolikus körökben nem kelti azt a hamis hiedelmet, hogy a római katolikus egyházat Magyarországon a betöltött püspöki székek nyomán bizonyos „súlybeli többlet” illeti meg a protestantizmussal szemben. A protestáns egyházak ugyanis éppen a szocializmusban érték el teljes egyenrangúságukat és egyenjogúságukat a római katolikus egyházhoz való viszonyban is és ebből az egyenjogúságból és egyenrangúságból nem tudnak többé engedni. Nincs többé Magyarországon „uralkodó egyház”, mert az „uralkodó” egyház felett eljárt az idő. Ellenben vannak Magyarországon „szolgáló” egyházak, amelyek végzik Istentől kapott feladatukat az egész nép javára. Ha a római katolikus egyház is és a protestáns egyházak is szolgáló egyházaknak tudják magukat, akkor nem egymás ellen fognak szolgálni, hanem az egész nép javára, szocializmust építő népünk boldogulására. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS, ifj. Harmati Béla lelkészéknek január 20-án Genfben második gyermekük született. Neve: Gergely, Adám. — HALÁLOZÁS. Liska Endréné, sz. Czöldér Erzsébet, a somogydöröcskei, a varsádi és a bikácsi gyülekezet volt kántora január 20-án, 58 éves korában váratlanul elhunyt. Liska Endre bikácsi lelkész az elhunytban nemcsak hűséges élettársát, hanem munkatársát is gyászolja. — Január 23-án temették a bikácsi templomból a bikácsi, a nagydorogi és a varsádi gyülekezetek nagy részvéte mellett, A vígasztalás igéjét Kröhling Dániel esperes. Csepregi Béla és dr. Kiss Béla lelkész hirdette. Áldott volt az élete, legyen áldott az emléke is. — özv. Horváth Petemé, lapunk hűséges olvasója és továbbadója december 26-án elhunyt. Ravatalánál Nagy Tibor székesfehérvári lelkész hirdette a feltámadás igéjét. „Tudom, hogy az én Megváltóm él.,.” — özv. Takács Béláné, sz. Fáik Zsófia, hosszú, türelmesen hordozott szenvedés után 75 éves korában elhunyt. Férje, a kaposvári gyülekezet első lelkésze mellé helyezték örök nyugalomra a kaposvári Keleti temetőben. — Gál Károly, a pilisi gyülekezet gondnoka, kilenc évi hűséges szolgálat után, 74 esztendős korában elhunyt. Temetése január 25-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Az igaznak emlékezete áldott.” — Rózsa Lajos, a miskolci gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója 1968. december 30-án elhunyt.