Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-20 / 42. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIII. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1968. október 20, Ara: 2.— Forint A SZENTÍRÁS MA Sokszínűség és egység A az írásban A Szentírás a legelterjedtebb könyv a világon. Amióta van könyvnyomtatás mindig első helyen állott a nyomtatott köny­vek között. Azt is tudjuk, hogy a legtöbb nyelvre és nyelvjá­rásra lefordított könyv. Az eddigi statisztika olyan adatokat tár elénk, amelyek arra mutatnak, hogy ezt az első helyet hosszú időn keresztül vagy mindig is megtartja minden más könyv között. Ugyanakkor a Szentírás a legvitatottabb könyv a világon. Ha a Szentírás kiadásai hatalmas könyvtárat tesznek ki, akkor a Bibliáról írott könyvek sokszorosan felülhaladják ezt a könyv­tárat. Ezt a jegyzéket szinte össze sem lehet állítani. A Szent­írásról írott könyvek nagy része mellette van, magyarázza, ér­tékeli, másik része ellene van, bírálja, kritizálja, kérdé­sessé teszi. Ennek a helyzetnek természetesen megvan a ma­gyarázata. Szokás azt mondani, hogy a Szentírás — történe­lemkönyv és ez igaz is, de azt is el kell fogadnunk, hogy van­nak benne történelmi, adatbeli tévedések, olyan közlések, ame­lyek esetleg nem egészen világosak. Szokás mondani, hogy a Szentírás — irodalmi mű és ebben is van igazság, ha gondo­lunk akár a Zsoltárok könyvére vagy az Énekek Énekére és más részekre, amelyek tele vannak az írás és mondanivaló szép­ségeivel. De bármit is mondanak emberek a Bibliáról, még akkor is, ha elfogadjuk a kijelentések bizonyos helyességét, a keresztyén világ számára a Szentírás mindig is Isten kije­lentése. amelyben cselekedeteit, tanításait, akaratát közli az emberrel. Istennek ez a megszólalása másként és másként jelentke­zik az Ószövetségben és az Űjszövetségben. Az Ószövetségben Iztáel népének történetébe beágyazva, annak hátterével szó­lal meg az üzenet. Próféták és királyok, bírák és zsoltárosok, mindenki a maga módján és a maga nyelvén mondotta el bel­ső élményeit, ahogyan ők Istennel találkoztak, amit Tőle „hal­lottak” és azt belekiáltották a nép történetébe, bűneinek, hűt­lenségének eseményeibe vagy hirdették a legválságosabb idő­ben is Istennek visszaváró, megbocsátó kegyelmét. Az Ojtestamentum világa egészen más. Ott elsősorban az (ft döntő, hogy nem egyszerűen emberek prédikáltak, hanem maga a testté lett Ige lett hallhatóvá és Jézus Krisztusban láthatóvá. Mellette és utána megszólaltak a tanítványok, az apostolok, akik mindazt, amit Jézustól átvettek, továbbadták egy későb­bi korban. Amig a próféták mindig ugyanannak a népnek szól­tak, addig Jézus tanítványai már a pogány ok, az idegenek fe­lé is hirdették Isten törvényét és evangéliumát. Tanúk vol­tak ők, az Otestamentum és az Űjtestamentum igehirdetői egyformán, de mind másképpen. A korok változtak, a körül­mények változtak, a népek változtak és az emberek is meg­változtak és ennek megfelelően hirdettetett az az ige, amely ma a kezünkben van a Szentírásban. Innen érthető a Szent- írás sokszínűsége, amiben nemcsak az emberi szellem, a gondol­kodás, a kifejezési forma, hanem főképpen Isten Lelkének a gazdagsága jelent meg. Ugyanakkor van a Szentírásban egység is. Az egység személy szerint adva van a Szentháromságban, a teremtő Atyában, a megváltó Fiúban és a megszentelő Lé­lekben. Tartalmilag adva van abban, amit Isten kezdettől fog­va az idők végezetéig hirdettet: ugyanarról az ítéletről és ke­gyelemről, törvényről és evangéliumról van szó, ugyanarról az ó-emberröl és ugyanarról az újjászületett életről. Minden változás közepette ez az az egység, amely mindig megiúarad és amely felette áll minden kritikának. De egység van minden korban azokban a bűnös emberek­ben is, akik a Szentírást a kezükbe veszik, úgy, ahogyan az adva van és akik benne Isten kijelentéseit keresik életüknek a kérdéseire. A hit egysége sem változik, amellyel az ember elfogadja Isten cselekvését, szeretetszolgálatát az ember javára. És nem változik az a szeretet sem, amellyel az újjászületett ember felel Isten szavára. A Szentírás sokszínűsége és egysége te­szi a keresztyén ember hitét egységessé és szeretetét sokszí­nűvé. Várady Lajos Értelmetlen keresztesvitéz Néhány héttel ezelőtt az amerikai Carl Me Intire, a keresztyén egyházak nemzet­közi tanácsának főtitkára; éles támadást intézett a Lutherá­nus Világszövetség ellen, az­ért, mert jó kapcsolatot tart fenn a szocialista országokban élő evangélikus egyházakkal. Mc Intiret úgy ismerik, mint „a protestantizmus fáradha­tatlan keresztes vitézét a ró­mai katolicizmus, az ökume- né, az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, s a kommunizmus ellen”. D. Paul Hansen válaszolt er­re az értelmetlen támadásra, erőteljesen visszautasította azt, rámutatva, hogy Mc Inti- se nézetei mennyire testvéri­edének, embertelenek, ke- resztyénietlenek. Bizonyságot tett D. Hansen arról, hogy a szocialista országokban élő evangélikus egyházak nem­csak arra törekednek, hogy megőrizzék hitüket, hanem sokkal inkább arra, hogy bi­zonyságot tegyenek arról, me­rőben más történelmi körül­mények között. Rámutatott arra is, hogy el kell vetni azt a helytelen nézetet, amely Ke­let-Európábán az igazi egy­házat a föld alatt keresi. „A helyzetet igazán ismerők ész- revehetik, hogy a rendezett gyülekezetek lelkészei és tag­jai tanúsítanak olyan mély, sőt mélyebb hitet is, mint amilyen nyugaton található”. Schweitzer Albert emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Schweit­zer Albert halálának 3. évfor­dulója alkalmából, október 6-án emlékünnepélyt rendezett á Deák téri evangélikus, temp­lomban. A zsúfolásig megtelt templomban többek között je­len volt D. Káldy Zoltán püs­pök, Szamosközi István refor­mátus püspök, Hecker Ádám methodista szuperintendens, Nagy József a baptista teoló­giai szeminárium igazgatója. Az Országos Béketanács kép­viseletében Kovács Dezsőné Kossuth-díjas alelnöknő volt jelen. Az ünnepélyt D. Káldy Zol­tán püspök nyitotta meg, aki többek között ezt mondotta: „Korunkban sok mindenért fo­lyik a küzdelem. Lényegében azonban kettőért: az életért és az emberiességért. A modern technikai-tudományos fejlődés következtében az emberiség eljutott odáig, hogy elpusztít­hatja önmagát, megsemmisít­heti magát az életet. Nincs ma nagyobb feladat, mint meg­menteni ezt az életet. A másik feladat az, hogy ezt az életet emberiessé kell tenni világ­szerte. Sok minden gátolja vi­lágviszonylatban azt, hogy az élet valóban olyan legyen, ami­lyennek Isten akarja. Az éhség, a faji megkülönböztetés, a Külföldi vendégeink Rövid időn belül három jelentős külföldi vendége volt egy­házunknak. .... Szeptemberben több napot töltött hazánkban dr. Heinrich Puffert, az Egyházak Világtanáesa Egyházközi Segélyosztályá- nak igazgatója. A többi protestáns egyház meglátogatása köz­ben egyházunkat is felkereste. D. Káldy Zoltán püspöknél hosz- szas beszélgetést folytatott egyházunk kérdéséiről. Ezen a be­szélgetésen jelen voltak többen az egyház vezetői közül. A Deák téri templomban igét hirdetett, majd jelen volt a rákos- palotai gyülekezet szeretetvendégségén, ahol meleg szavakkal szólt a gyülekezethez. Hazánkban tartózkodik D. dr. Vajta Vilmos feleségével együtt. Vendégünk a strassburgi ökumenikus intézet profesz- szora. Magyarországi tartózkodása alatt igehirdetést végzett a Deák téri templomban, előadást tartott a Teológiai Akadémi­án, valamint a Pesti, Budai, Pest megyei és a Fejér-Komáromi egyházmegyék összevont lelkészi munkaközösségi ülésén. Több látogatást tett és tárgyalásokat folytatott vidéki gyülekezetek­ben is, így október 16-án szülővárosában, Kecskeméten prédi­kált az istentiszteleten. Átutazóban két napig itt tartózkodott D. Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházak osztályának titkára, Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora. Eközben fontos megbeszélést folytatott egyházunk vezetőiveL IMÁDKOZZUNK ÍJr Jézus Krisztus! Magasztalunk Téged, hogy Atyáddal együtt mind ez ideig munkálkodói az egész világ javán és üdvös­ségén. Áldunk, hogy ebben a munkádban bennünket is mun­katársaiddá fogadtál. Kérünk, tégy bennünket alkalmassá e feladat hűséges elvégzésére. Add, hogy minden munkánkban meglássuk a Te dicsőségedet szolgáló és embertársaink javát munkáló szolgálat áldott alkalmát. Áldj meg bennünket mun­kakedvvel, hogy örömmel végezzük minden munkánkat, s hogy ezáltal ne csak kimondhatatlan sok örömet szerezzünk a körü­löttünk élő embereknek, hanem jó példát is mutassunk. Kérünk, hogy így légy velünk egész életünkben, s a Neked szolgáló munkás élet után kegyelmesen vígy magadhoz, ahol a Te di­csőségednek nem lesz határa és vége. A Te mérhetetlen nagy szerelmedért kérünk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen. /Jltfkre hallgatnunk kell Az emberségről A humánus érzület a legmagasabb rendű felismerés, amely az emberi gondolkodásban megszületett és amiben része le­het az embernek. A humánum a múlt minden nagy gondolko­dójában megvan, Indiában csakúgy mint Kínában vagy a Kö­zel-Keleten. A humánum mindenütt megszületik, ahol az együttérzés és szeretet eszméje jelen van. A humánum felel meg legjobban az ember lényegének, magasabbrendűségének, ami minden más teremtmény fölé emeli. Fejlődésében eljutott az együttérzésnek és együttélésnek a képességére és most en­nek a képességének kell meghatároznia egész magatartását. SCHWEITZER ALBERT gyarmati sors, a szegénység mind-mind akadályozza azt, hogy az élet valóban emberies legyen. Ma azok az emberek tesznek a legtöbbet az embe­riségért, akik védik az életet és harcolnak az emberiességéért Schweitzer Albertról sok min­dent lehet elmondani, hiszen ő kiváló orvos, teológus és orgo- naművész volt, életművét azonban így lehetne összefog­lalni: küzdött az élet megmen­téséért és annak emberiessé té­teléért. Amikor feltette magá­nak a nagy kérdést, hogy vég­eredményben ,mi a jó’, akkor ezt a feleletet adta: ,a jó lé­nyegében: az élet tisztelete’, Ezért emelte fel olyan határo­zottan szavát az atomháború és az atomfegyverkezés ellen. Ugyanakkor az őserdőben sok­szor nagyon primitív körülmé­nyek között, operált és gyógyí­tott, mentette a fekete embe­rek életét Ezzel a gyógyító munkájával is azt segítette elő, hogy az ember valóban ember legyen, tehát teljes ember, akit nem csonkítanak emberségé­ben járványok és más nyomo­rúságok”. Dr. Hafenscher Károly, a Deák téri gyülekezet másod­lelkésze tartott igehirdetést Zsid 11, 4 alapján: „Hit által mutatott be Abel becsesebb ál­dozatot Istennek, mint Kain...” Ügy beszélt Schweitzer Albert­ról, mint „egy Ábel típusú em­berről, akinek nem halála, de egész élete a jó és a kedves ál­dozat jele és aki holta után há­rom évvel is prédikál.” Ha fel­tesszük azt a kérdést, mit je­lent embernek lenni, ezt felel­hetjük: „Szerintünk az embert emberré irgalmassága, segítő, együttérző és együtt mozduló szeretete teszi. Schweitzerről ilyen értelemben érezzük, hogy ember volt: irgalmas felebarát, akinek az áldozata kedves Is­ten előtt. S alakján, ábrázatán egy másik alak, egy másik arc , körvonala tetszik át, Akire Pi­látus így mutatott: ÍME, AZ EMBER! Aki tanítványaitól is azt akarta, hogy emberek le­gyenek: akik méltók erre a névre.” Schweitzer élete azt is mutatja, hogy mit jelent euró­pai embernek lenni. „Nem úgy európai, hogy lenézne más kontinenseket, hogy lenézné a feketéket, alacsonyabbnak tar­taná őket... sőt ellenkezőleg: törleszteni akar a gazdag vét­kéből a szegény fekete Lázár iránt. Mint európai ember használja és hordozza Európa hihetetlen sok szellemi kin­csét.” Schweitzer élete arról is prédikál, hogy mit jelent ke­resztyén embernek lenni. „Ar­ról lehet vitatkozni, hogy Schweitzer milyen teológus Volt, de arról kár, hogy Jézus tanítványa volt-e, vagy sem. Életében világos, hogy Valaki­nek engedelmeskedik, Valaki­nek, Aki nemcsak parancsolni tud de elöljárni is. Schweitzer tudta, hogy Jézus ma is jön és azok előtt akik előtt ma áll meg, ugyanazt mondja: Kövess engem! És aztán olyan felada­tokat ad nekünk, amiket a mi korunkban kell betölteni!” Fekete Károly toronypálcai református lelkész tartott nagy hatású előadást Schweit­zer Albert életéről. Méltatta, mint orgonaművészt, orvost és teológust. Schweitzer Bach Já­nos Sebestyén alázatos megszó- laltatója akart lenni. Nagy ér­demei vanak a nagy művész életművének és muzsikájának jobb megértetésében. Mint or­nos nagy tudással és áldozato­san végezte munkáját. Óriási erőfeszítéseket tett az őserdő­ben, hogy olyan kórházat hoz­zon létre, amelyben elvégezhe­ti a gyógyítás munkáját. Lehet, hogy mint teológus nem alko­tott olyan nagyot, mint sokan mások, de az bizonyos, hogy ö Jézus Krisztus követésével bi­zonyította meg legjobban, hogy mi az igazi teológia. Minden szolgálata mögött Jézus Krisz­tus alakját érezzük, minthogy Neki szolgált egész életével is. Akkor ünnepeljük helyesen, ha hasonló szeretettel végezzük szolgálatunkat az emberek kö­zött. „Mi nem lehetünk Schweitzer-méretű emberek, de az életünk iránya lehet ugyanaz, mint volt Schweitzer Alberté” — mondotta az elő­adó. A gazdag program keretében a Lutheránia Énekkar Weltler Jenő karnagy vezetésével egy mottettát énekelt Bach János Sebestyén: „Jézus életem­nek ...” kezdetű kantátájából, Trajtler Gábor orgonaművész Bach műveket adott elő. Sza- niszló Tibor elmondta Turme- zei Erzsébet: „Orgona: Schwei t- zet Albert” c. versét. Az ünnepélyt Hecker Ádám methodista szuperintendens zárta be, utalva arra, hogy menjünk el és cselekedjünk hasonlóan a hétköznapokban, mint Schweitzer Albert. FINN ZSINAT A finn evangélikus egyház legfőbb kormányzószerve, az ötévenként ülésező zsinat, ez évben huszadszor ült össze történelmük folyamán. Ok­tóber elsején nyitották meg istentisztelettel a turkui dóm­ban, amelyen Aarre Lauha helsinki püspök prédikált. A zsinat elnöke Martti Simojoki érsek. Első alelnökké Kek­konen köztársasági elnök Eero Lehtinen lapuai püspököt nevezte ki. Második alelnököt a zsinat választ a világi tagok közül. A zsinatnak 120 válasz­tott tagja van, s 19 hivatal­ból. A választott tagok közül 48 lelkész és 72 világi. A zsi­nat tárgysorozati pontjainak száma 189. ELGONDOLKOZTATÓ SZÁMOK A világon naponta 250 000 gyermek születik. Naponta meghal 125 000 ember. Az emberiség létszáma évente 40 millióval növekszik. A világ lakosságának közel fele nem táplálkozik eléggé. Európában az elhalálozások oka legnagyobbrészt a túltáp- láltságra vezethető vissza. Évente a közúti forgalom­ban karambol következtében a világon 200 000 ember hal meg és 7 millió szenved tar­tós sebesülést. TOVÁBB A MEGKEZDETT ÜTŐN Az evangélikusok és refor­mátusok párbeszédét tovább kell folytatni, határozta el a két egyházból alakított szűk­körű tanulmányi csoport Géni­ben. Azt javasolja, hogy 1969 áprilisában rendezzenek egy konferenciát, amelynek ez len­ne a témája: „Az egyházak kü­lönbsége — az egyházak kö­zössége.” Ennek a konferen­ciának fel kellene dolgoznia a két egyház képviselői között az elmúlt 5 évben folytatott párbeszédnek az eredményeit Ennek az evangélikus—refor­mátus párbeszédet folytató munkacsoportnak magyar részről dr. Pálfy Miklós teoló­giai professzor a tagja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom