Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-08 / 36. szám

Látszat és valóság Jel 3,1—6 Levelet hoz a posta... Ezt mindnyá jan nagy örömmel és vá­rakozással fogadjuk: valakinek üzenete van hozzánk s ez az üzenet talán hatással lesz életünkre. Érthető hát, ha izgatottan bontogatjuk a borítékot. Szárdisz városa már régen eltűnt régi helyéről. A második század végén még neves keresztyének is éltek ott, századok­kal később azonban a kutató már csak romokat s egy kicsiny falut talált a város helyén s e faluban mindössze — két ke­resztyént. Történetük azonban visszavezet egy régi-régi levél­hez. S ha a város, a gyülekezet el is tűnt már az idő homályá­ban, ez a levél megmaradt s mai vasárnapunkon magyarorszá­gi evangélikus gyülekezeteinkben ismét izgatott várakozással bontogatjuk. — A levél meg is érdemli a várakozást: tartalma ma is friss és meglepetéseket okoz. E meglepetések első pillanatra talán keserűvé teszik az ol­vasók szájaízét, de végül is jó célt szolgálnak és örömöt sze­reznek, mert életünk helyes felméréséhez, hitünk valóságának tisztázásához vezetnek. Az utat azonban ehhez a tisztázáshoz minden olvasónknak végig kell járnia. Félő, hogy Szárdiszban sokan nem így tettek s első meglepetésüket bosszús elutasítás követte, ezért nem jutottak el a levél üzenetének végiggondo­lásáig. AT. ELSŐ MEGLEPETÉST az ismert közmondással fogalmaz­hatjuk meg: ”a látszat csal". — „Az a neved hogy élsz, pedig halott vagy!” Bizony a hírközlés akkori állapota mellett sok fáradság, sze­mélyes híradás, utazás, levél kellett ahhoz, hogy valaminek hí­re menjen. Ennek a gyülekezetnek pedig híre volt! Virágzó város s benne a pogány lakosok között egy virágzó keresztyén közösség. Igehirdető és igehallgatók büszkén nyugtázták jó hí­rüket. A látszat azonban csalt. Csak a név maradt fenn Isten mérlegén, a bizonyára jól olajozott géphez hasonló gyülekezet életében nem volt fellelhető az igazi hit, a szolgáló szeretet va­lósága, a másokért való felelősséghordozás. — Bizony ez az ítélet sok mai gyülekezetei is jogosan érhetne. A templomot, parókiát talán jó állapotban találhatjuk, a presbitérium ki­egyensúlyozott háztartási számadásokat hagyhat jóvá, igehirde­tőnek, istentiszteleti létszámnak talán híre van. Ha azonban a hívek otthonába vagy munkahelyére látogatnánk, ha a gyü­lekezet tagjainak egymás iránt megmutatott szolgálatát és az egész társadalom, az egész emberiség kérdései iránt felelős­ségérzetet keresnénk, vagy csupán az imádságos életünkbe be­pillantanánk, szomorú összképet kellene alkotnunk. A lát­szat sokszor csal. A MÁSODIK MEGLEPETÉS az, hogy ilyen kemény ítélet után Isten mégis azonnal feladatot ad a megítélt olvasónak: „erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak.’’ íme, ez Isten szeretetének örök titka. Méltatlanokat tesz méltókká, eröteleneket erőssé, halódó látszat-keresztyéneket az Elet be­szédének szolgáivá, hordozóivá. Aki Isten ítélő szava hallatán nem kesereg, hanem megköszöni azt, s az azt követő bűnbo­csánatot, az nyomban csodálkozva láthatja maga körül a moz­galmassá váló életet, a hasonló vagy még súlyosabb kérdések­kel küszködő embertársakat, akiknek éppen ő tud vigasztaló és eligazító szavakat mondani. Isten csodái között bizonyára ez az egyik legnagyobb (s szamunkra a legtermészetesebb!), hogy nincs megállás, nincs idő elkeseredésre, mert emberek vesz­nek körül, akik tőlünk várnak segítséget. Isten mozgósító, min­deneket használni tudó szeretete élteti a keresztyénséget s az egész emberiséget! Ezt a mozgósító, aktivizáló parancsot kell megértenünk és felelősséggel elfogadnunk, hogy ne látszat­keresztyének legyünk! A HARMADIK MEGLEPETÉS a győzelem ígérete. — Lát­szattal megelégedők, megbízást nem teljesítők között vannak olyanok, akik „fehér ruhában fognak járni velem”. Nem kü­lönbek ezek sem, mint szárdeszi társaik, a különbség csak az, hogy az olvasott levelet s már azt megelőző igehirdetéseket is megértették és komolyan vették. A fehér ruha Isten kegyel­mének ajándéka s ez az élet szolgáivá teszi őket. „Aki győz __ an nak nevét nem törlőm ki az élet könyvéből." Ezt a figyelmeztetést és ígéretet szolgálja a levél mai újra felovasása is — közöttünk. Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. szeptember 8-án DEÁK Tér de. 9. (úrv.) Dr. Ké­kén András, de. ll. (úrv.) Dr. Ha­fenscher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. FASOR de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. DÓZSA GYÖRGY ÜT de. fél 10 D. Koren Emil. ÜL­LŐI ÜT 24. de. fél 11. KARÁ­CSONY SÁNDOR U. de. 9. RÁKÓ­CZI ÜT 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). THALY ICÁLMAN U. 28. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. KÖBANYA de. 10. Veöreös Imre. UTÁSZ U. de. 9. Veöreös Imre. VAJDA PETER U. de. fél 12. Veöreös Imre. ZUGLÓ de. 11. Boros Károly. RÁKOSFAL- VA de. 8. Bizik László. GYARMAT U. de. fél 10. Boros Károly FÓTI ÜT de. 11. VÁCI ÜT de. 8. FRAN- GEPÁN U. de. fél 10. ÜJPEST de. 10. Blázy Lajos. PESTERZSEBET de. 10. Virágh Gyula. SOROKSÄR- ÜJTELEP de. fél 9. Virágh Gyula PESTLŐRINC de. 11. Matuz László. PESTÚJHELY de. 10. Kürtösi Kál­mán. RÁKOSPALOTA MÁV-TE- LEP de. 8. RAKOSPALOTA-NAGY- TEMPLOM de. 10. RAKOSPALO- TA-KISTEMPLOM du. 3. RÁKOS­SZENTMIHÁLY de. fél 11. Karner Ágoston. SASHALOM de. 9. Kar­ner Ágoston. MÁTYÁSFÖLD de. fel 11. CIínKO'i'A de. fél 11, du. fél 3. KISTARCSA de. 9. RÁKOS­CSABA de. 9. Békés József. RA- KOSHEGY de. 9. RAKOSLIGET de. 10. RÁKOSKERESZTÚR de. fél 11, du. 3. BECSIKAPU TÉR de. 9. (úrv.) Várady Lajos, de. 11. (úrv.) Vára- dy Lajos, du. 6. Reuss András. TOROCKO TÉR de. fél 9. Reuss András. ÓBUDA de. 9. Fülöp De­zső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., TARCSAY VILMOS U. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef. du. fél 7. Fiiippinyi János. BUDAKESZI de. 8. Csengődy László. PESTHIDEGKÜT de. fél 11. Csengődy László. KELENFÖLD de. 8. (úrv.) Dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) Dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. NÉMETVÖLGYI ÜT de. 9. Bencze Imre. KELEN- VÖLGY’ de. 9. Visontay Róbert. BUDAFOK de. 11. Visontay Róbert. NAGYTÉTÉNY de. fél 9. CSIL­LAGHEGY de. fél 10. CSEPEL de. 11. , — Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 13, 22—27; az igehirdetés alap­igéje: Jel 3, 1—6. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 15-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangé­likus vallásos félóra lesz a Petőfi rádió és az URH hul­lámhosszán. — SEGÉDLELKÉSZÁTHE- LYEZÉSEK. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspöke Rözse István miskolci segéd­lelkészt Pápára, Veczán Pál segédlelkészt Budapestről Mis­kolcra helyezte át. — VÁRPALOTA. A gyüle­kezet egyhangúlag meghívott új lelkészét, Németh Ferenc pá­pai másodlelkészt szeptember 22-én, vasárnap délután 3 óra­kor kezdődő istentiszteleten és az azt követő közgyűlésen iktatja be szolgálatába Halász Béla esperes. Az ünnepségen igét hirdet D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. — LUTHER-KABAT magas ter­metre, alig használt, eladó. Érdek­lődés a Magyarországi Evangélikus Egyház Nyugdíjosztályán, Buda­pest, Vili., Üllői út 24. I. em. Tel.: 138—504. — KONYHAI NŐI DOLGOZOT keres azonnali belépésre, 40 éves életkorig az Evangélikus Teológus Otthon (Budapest. Vili., Üllői út 24.) lakással, teljes ellátással és havi fizetéssel, megegyezés szerint. Jelentkezés és érdeklődés a helyi lelkészi hivatalásával a fenti cí­men. — KÁLMÁNHÁZA. A nyír­egyházi egyházközséghez tar­tozó kálmánházi gyülekezet új harangját augusztus 20-án ün­nepi istentisztelet keretében áldotta meg ifj. Benkóczy Dániel esperes. — SZÜLETÉS. Lackner Aladár keszőhidegkúti lelké­széknek augusztus 14-én har­madik gyermekük született; Neve: Márta, Johanna. — Baranyai Tamás segéd- lelkészéknek augusztus 15-én második gyermekük született. Neve: Piroska. — HELYREIGAZÍTÁS. A július 28-i számunkban a tata­bányai gyülekezetről rövid hír jelent meg, amelyben Villányi István presbiter neve szerepel. A presbiter neve helyesen: Villányi (Venich) Iván. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VHI. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.3261 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgatő „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyám­fiái közül, én velem cseleked- tétek meg”. (Mt 25,40) VASÁRNAP. — „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Ür, az erős hadakozó Űr”. (Zsolt 24,8) Istenről gyak­ran mondjuk azt, hogy terem­tő, megváltó, megszentelő Is­ten. Gyakran mondjuk azt is, hogy a kegyelem, a szeretet, a megbocsátás Ura, de közben megfeledkezünk arról, hogy Ö hatalmas Űr, Aki dicsőségében trónol, bünteti a bűnt, de meg­kegyelmez a hozzá térő bűnös­nek. A dicsőség királya a mi királyunk, Aki napról-napra mindennel bőven ellát minket. HÉTFŐ. — „Az Úr szólt Izsáknak: megáldatna'k a te magodban a földnek minden nemzetségei”. (1 Móz 26,4) Gyakran nagyon könnyen mondunk rossz véleményt ar­ról a világról, amelyben élünk. Könnyen mondjuk azt, hogy a siralom völgye, a szenvedés bi­rodalma. Pedig Isten áldás föld­jévé tette számunkra ezt a vi­lágot, hogy megtanuljunk ben­ne hinni, szeretni, a másik em­berért fáradozni. Az Izsáknak adott Ígéret és áldás érvényes valóság a mi számunkra is. Nyissuk ki jól a szemünket, hogy észrevegyük Isten áldó kezének munkáját hétköznap­jainkon is! KEDD. — „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodja­tok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicső­ségessé teszi Jeruzsálemet e földön”. (Ézs 62, 6—7) Isten gyermeke, a keresztyén ember nem élhet tétlenül a világban. Egyrészt maradéktalanul el kell végeznie hivatását, mun­káját, eleget kell tennie az Is­ten iránti bizalom és hit köve­telményének, másrészt a fele­barátért való szolgálat elköte­lezettségének. Ugyanakkor azonban nem feledkezhet meg az állhatatos imádkozásról és könyörgésről sem. SZERDA. — „Ha ezt mond­ják tinéktek: tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendő- mondóktól ... hát nem Istené­től tudakozódik-é a nép?” (Ézs 8,19) Az idők folyamán sokszor tévelygett Isten népe! De éle­te mindig zsákutcába jutott, amikor Isten szava helyett ha­lottidézőkre és jövendőmon­dókra hallgatott. Az ember az évezredek folyamán semmit sem változott Ma is hajlamos arra, hogy az ige tiszta és el­igazító szava helyett az emberi balgaságokra hallgasson. Tisz­títsuk meg füleinket és szivün­ket, hogy Isten útmutatása sze­rint járjunk. CSÜTÖRTÖK. — „Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes Ö”. (5 Móz 32,4) Az ember legtöbbször csak addig marad hű a másik emberhez, amíg nem csalódik benne, amíg nem veszti el bizalmát. Isten hűsége azonban másfajta. Ő akkor is hű, amikor népe hűt~ lenkedik, hitetlenkedik és en- gedetlenkedik. ű Igaz és egye­nes: mindig az Ö és Űj sző vét­ségben kinyilatkoztatott szaván hoz tartja magát. Sokszor na­gyon is meghökkentő Isten egyenesége: az ige tükrét tart­ja elénk, amely valóságosan megmutatja mulasztásainkat, bűneinket. Isten hűsége tanít­son meg miniket is a Hozzá va­ló hűségre és a Néki szolgáló életre! PÉNTEK. — „Megoltalmazza az Űr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart”. (Zsolt 146,9) Az ember sokszor csak ahhoz ragaszkodik, akitől vár vala­mit, s életének megoldását re­méli tőle. Isten azonban elsőn sorban a szegényekhez, az ár­vákhoz, özvegyekhez ragaszko­dik, a kicsikhez, az elesettek­hez, a semmikhez, hogy fel­emelje megvigasztalja és báto­rítsa őket. Istennél mi is segít­séget találunk. De az ö szere­tete minket is tanítson meg a másik ember segítésére, báto­rítására, vezetésére! SZOMBAT. — „Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki se­gítsen”.) Zsolt 22,12) Isten je­lenléte a legnagyobb ajándéka a keresztyén ember számára* Ezért tanít minket erre a kö­nyörgésre a zsoltár író. Ö közel van hozzánk akkor, amikor megszólaltatja közöttünk igé­jét, amikor a keresztségben gyermekévé fogad valakit amikor Krisztus testében és vérében közeledik hozzánk. Ű közel van hozzánk akkor, ami­kor imádságunkkal keressük öt, de Ö közei van hozzánk akkor is, amikor táléin könnyen elfeledkezünk Róla. A Szent-i háromság egy igaz Isten jelen­léte újítsa meg az életünket, hogy Neki éljünk itt e földön és egykor az.ö országaiban. Harkányi László — BUNDÁK, szőrmegallérokj kucsmák Somogyi szűcsnél. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — LEINFORMÁLHATÓ dolgozó­tanuló leány kis személyzeti szo­bát keres. Megbízható jeligére a kiadóhivatalba. — ORGONA, 5 regiszteres, sür- gősen eladó. Orgona- és harmó- niumjavítást vállalok. Farkas Ká­roly hangszerkészítő Nyíregyháza, Dóka u. 8. Fehér kereszt piros mezőben Dániában lépten-nyomon szembe találkozik az ember a friss szélben lobogó-csattogó, fe- hérkeresztes-piros zászlóval. Középületek csú­csán, tereken és utak szélén, a sok kis családi ház előtti kertekben, mindenütt zászlók lobog­nak. Ha névnap vagy születésnap van a csa­ládban, a magas fehér árbocra a ház előtt fel­húzzák a fehérkeresztes lobogót. Mikor Has- levbe érkeztem a Mini-Uppsala konferenciára, a tízezres kisváros utcáin, terein és a két nép­főiskola előtt egész zászlóerdő fogadott. De sokfelé látni a többi északi testvérország lo­bogóit is, amelyek csak a keresztnek és zászló­nak a színében térnek el egymástól. Nemcsak lobogóik, az északi országok nyel­ve is nagyon hasonlít egymáshoz. A konferen­cián a dánok jól megértették a svédül és nor­végül felszólalókat, és ezeknek nem kellett tolmács. Csak mi „külfödiek” voltunk rászo­rulva a szinkron angol tolmácsolásra. Nekem mindenesetre sok torokhangjával és elnyelt szótagával a dán nyelv tűnt közülük a legne­hezebbnek (tréfásan azt szokták mondani, hogy a dán nem is nyelv, hanem „torokbeteg­ség”). A nyelvi nehézségeken azonban átsegí­tett a gyönyörű kis ország lakóinak meleg ven­dégszeretete, amelyet mindenütt érezhettünk. Igen, területére és lakosságára nézve Dánia kis ország; csak feleakkora, mint hazánk. Min­denesetre hozzátartoznak a FaerOér-szigetek és az óriási Grönland; de ezek lakossága együtt sem éri el a százezret. Igazi „tengeri ország”. Legtermékenyebb, legsűrűbben lakott része a Sjaelland (tengeri föld, a keleti nagy sziget), rajta a másfél milliós Koppenhágával. De az ország nagy részét magába ölelő Jyl- land-félsziget is olyan, mint az európai szá­razföld keskeny, messze kinyúló ugródeszkája az Óceán felé. Pár órai autóút, s utána min­denütt a tengerpartra érkezel. Kék ég, végtelen kék víztükör, sárga gabonamezők, szelíd lan­kák. erdők és sok-sok piros tetős tanyaépület a nagyszerű utak mellett — így marad meg a dániai nyár az utas emlékezetében. Koppenhága éppúgy megérdemelné az „Észak Velencéje” nevet, mint Stockholm. A tenger mindenütt jelen van: friss szellőivel, a városba mélyen benyúló kikötőivel és csator­náival. Egyórás kikötői körutazáson némi be­pillantást nyerhettem arról, miért gazdag ez a kis ország. Jólétének egyik fő forrása a tenger: motoros és halászbárkák, teherhajók és óriás tengerjárók százai, hatalmas dokkok és rak­tárházak, daruk erdeje mindenfelé. Ezt figyeli csendben az Andersen-mese „kis sellőjének” bronzpatinás, szép szobra egy hatalmas szik­lán, a kikötő bejáratánál. Néhány évvel ezelőtt valóságos nemzeti gyászt zúdított Dániára né­hány huligán, akik egy sötét éjszakán lefűré­szelték a Koppenhága jelképévé lett sellő bronzfejét. Azóta szinte észrevétlenül pótolták a hiányt, de a barbár tettről ma is felháborod­va beszélnek. Koppenhága a zöld patinás, karcsú tornyok városa. Amikor a repülőgép a tenger felől le­ereszkedik a Kastrup-sziget óriás légikikötőjé­be, már a magasból szembetűnnek ezek a dí­szes, zöld sapkás tornyok, és mindenhova elkí­sérnek a nagyváros utcáin. A főtér városház­tornya, a Christiansborg (most parlament) ku­polája, a szép barokk Nicolai-templom tornya, a Megváltó-templom sajátságos spiráltornya és a négy északi államot jelképező, négy sár­kánytestből összefonódó, hajtü vékony börze­torony. Emlékezetemben így maradt meg Kop­penhága: az alkonyati égre rajzolódó, zöld pa­tinás tornyok városa. Az utcákon az autók tömegei mellett kerék­párok százai suhannak a járdák mellé épített kerékpársávokon (de már közel sem látni annyit belőlük, mint a régebbi útibeszámolók szerint). A Frederiksborggade és Nygade, Kop­penhága két Váci utcája, tele van sétálók és tu­risták ezreivel; köztük feltűnnek a lobogó hajú, elhanyagolt, visszariasztó külsejű „hippik” is. Északon főleg Svédországban és Dániában nagy probléma az ifjúság „lázadása”; rengete­get vitáznak róla, de a látszat szerint nem sok eredménnyel. Különösen sok jut belőlük a Ti­voli szórakozóhelyeire, amely Európa egyik legnagyobb Vidám Parkja. Aki azonban az igazi Koppenhágát akarja megismerni, menjen el inkább a Thorvaldsen-múzeum csendes ter­meibe, a klasszikus dán szobrászművészet re­mekeihez, vagy a Glyptothek szobrokkal, fest­ményekkel zsúfolt kincsesházábá. Ott inkább találkozik a din főváros igazi kincseivel. A dán vidék a magyar utast leginkább a dunántúli tájra emlékezteti. Ha közben-köz- ben nem tűnnének fel öreg szélmalmok és a tengerpart, a Kisalföldön érezni magát az em­ber. A sok gondozott tanya és kisebb-nagyobb falu közt azonban újra, meg újra előtűnnek a vörös téglás tejüzemek, húsfeldolgozók és sör- főzők, a dán parasztszövetkezetek tulajdonai. A szövetkezés gondolata régi hagyomány eb­ben az országban, és a tenger mellett a másik fő forrása gazdagságának. Dánia adja ma is a világ vajtermelésének 20, sajttermelésének 15 százalékát; élelmiszeripara világhírű. A legu­tóbbi évek azonban sok gondot hoztak a dán gazdasági életben; a nyugat-európai vámunió a dán termékek elé is akadályokat emelt (Dánia az E FT A tagja) s ennek egyik következménye volt a múlt évi pénzleértékelés, a lassú inflá­ció. A vietnami háború rendkívül népszerűtlen az országban, és a kis ország egyébként is küzd az „amerikanizálódás” ellen, — ez nyilvánvaló az őszinte, személyes megnyilatkozásokból. A ragyogó felszín mögött egy kis nép gondjai is ott rejtőznek. Felejthetetlenül szépek a kanyargós utak és erdők közül előbukkanó kastélyok, hatalmas udvarházak. Vemmetofte és Gisselfeldt kasté­lyai barokk pompájukkal, parkjaikkal vonz­zák a látogatók ezreit. A legszebb talán vala­mennyi közül a helsingöri csodálatos Elsinore- várkastély, amelynek bástyáin a monda szerint Hamlet apjának szelleme kísértett, és a vár pincéiben a dán nép ős védőszelleme lakik. Dánia egyháza evangélikus „népegyház”. Ez azt jelenti, hogy a többi egyházak — a római katolikus, a baptista, a metodista és néhány más, kisebb vallási közösség — együtt is csak egy-két százalékot képviselnek. A „nép-egy­ház” azonban valójában államegyházat jelent. Az állandó egyházi tisztségeket, az egyházi mi­nisztérium közbejöttével, a gyülekezetek jelö­lése alapján a király tölti be (csak ha egyhan­gú a gyülekezet választása, akkor kell azt a minisztériumnak elfogadnia). A parlament mondta ki 1947-ben a nők jogosultságát a lel­készi szolgálatra; a püspöki kar nagy része azonban nem szentel fel női lelkészeket (1965­ben tíz női lelkész volt Dániában). Sokak szá­mára ez a helyzet ma botránykő a dán evan­gélikus egyházban, és keresik a megoldást a „konstantinuszi korszak” idejétmúlt államegy­házi örökségének felszámolására. Szeretnék, ha az egyház a saját lábára állna, nyitottabbá lenne más egyházak és a társadalom, a világ problémái iránt. A dán evangélikus egyház több mint 4 mil­lió hívével ma tíz egyházkerületben él. A koppenhágai püspök egyúttal tíz püspök közül az első, és a kormányzat előtt képviseli az egyházat. Hozzá tartozik Grönland gyülekeze­teinek gondozása, felügyelete is. Ma ennek a püspöki széknek a betöltője a hazánkban is sokak által ismert és tisztelt, ősz hajú, meleg­szívű W. Westergaard-Madsen püspök, egyhá­zunk és népünk őszinte jó barátja. A dán egy­házi szeretetmunka területéről került a leg­főbb egyházi tisztségbe; de ott is megőrizte emberi közvetlenségét, a szegények és kisem­berek, az emberiség mai szociális problémái iránti nyitottságát. Elődje, Fuglsang-Damgaard püspök, Akadémiánk tiszteletbeli doktora. A dán egyház két teológiai fakultása Koppenhá­gában és Aarhusban van; világszerte ismert teológusai közül Skydsgaard, Prenter és Soe professzorokat kell elsősorban említenünk. Es ne feledkezzünk meg Mogens Teuthen és Paul Hansen lelkészekről sem (az utóbbi ugyancsak tiszteletbeli doktorunk), akik a Lutheránus Vi­lágszövetség keretében mutatták meg szerete- tüket egyházunk és népünk iránt. A dán evangélikus egyház két legismertebb kincse világszerte a dóm Krisztus szobra és a Grundtvig-templom. A dóm sokszor elpusztult és újraépített falai közt áll a főoltáron a ki­terjesztett karokkal hívogató hatalmas Krisz­tus-szobor; előtte a keresztelőmedence, tér­delő angyal kezében egy hatalmas tengeri kagyló; körülötte a 12 apostol hatalmas már­ványszobrai; mind Thorvaldsen művei. És Koppenhága egyik külső negyedében emelke­dik a dán egyház és nép nagy fiának emléké­re a maradandó szépségű, óriási orgonárá em­lékeztető homlokzatú, modern székesegyház: a Grundtvig-templom. Dánia egyháza megbe­csüli a múltját. De egyre nagyobb kérdésévé lesz az egyház jövője. Erről azonban később szólunk. N. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom