Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-08 / 36. szám
A Magyarországi Unitárius Egyház jubileuma A Magyarországi Unitárius Egyház most ünnepli fennálá- sának 400 éves jubileumát. Az 1568-as tordai országgyűlés biztosította a többi felekezetek között az unitáriusok szabad vallásgyakorlatát is. A jubileum alkalmával, augusztus 21-én, ünnepélyüket a Buda- pest-Deák téri templomban tartották egyfelől azért, mert már a múltban is használták ezt a templomot, mikor még nem volt megfelelő istentiszteleti helyiségük, másfelől azért, mert bár szép templomuk van Budapesten, az nem tudta volna befogadni az ünneplő sokaságot. A jubileumi ünnepélyen jelen volt Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Grnák Károly főosztályvezető. Evangélikus egyházunkat D. Káldy Zoltán püspök, Várady Lajos budai esperes és Karner Ágoston főtitkár képviselte. A református egyház képviseletében Dr. Esze Tamás a zsinat alelnöke és Dusicza Ferenc zsinati tanácsos jelent meg. Jelen voltak a római katolikus egyház, a Szabad-egyházak és az izraeliták képviselői is. Számos külföldi országból, többek között az Egyesült Államokból, Angliából, Hollandiából, Nyugat-Németországból, Romániából, Csehszlovákiából jöttek el az unitárius egyházak küldöttei. A rendkívül gazdag program bevezetőjeként Ferencz József unitárius főgondnok üdvözölte a vendégeket. Majd felolvasták az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének leiratát, amelyben engedélyezte a zsinat megtartását. Ferenc József főgondnok „Emlékezés- a magyar unitárizmus négy évszázadára” címen tartott előadást. Az ünnepély keretében felszentelték Kálnoki Kiss Tamás lelkészt, aki a Magyarországi Unitárius Egyház elnökségének kérésére az Evangélikus Teológiai Akadémián végezte tanulmányait. R. Filep Imre unitárius helyettes püspök igehirdető szolgálatot végzett. Megkapó jelenet volt a békelángok meggyújtása, melyekkel a papság kivonult a templomból. Egyházunk nevében D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte a jubiláló unitáriusokat. Köszöntésében ezeket mondotta: „A Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöksége nevében szeretettel köszöntőm a jubiláló Magyarországi Unitárius Egyházat. Köszönjük, hogy ünnepükre meghívtak bennünket és így osztozhatunk örömükben és kifejezésre juttathatjuk áldáskívánásunkat. Az 1568-as tordai országgyűlés döntése, amely kimondta a felekezetek, köztük az unitáriusok szabad vallásgyakorlatát és általában a lelkiisme- retszabadságot, nemcsak a magyarországi unitáriusok, hanem az egész emberiség közkincse. Tudjuk jól, hogy a 10 évvel előbbi, tehát az 1558-i tordai országgyűlés, még csak a római katolikusok és az evangélikusok számára, majd az 1564-i a reformátusok számára is biztosította a vallás- szabadságot, addig ez az 1568- as országgyűlés a vallásszabadságot már az unitáriusokra is kiterjesztette. A kör tehát egyre jobban tágult. Éppen ez a tágszívűség, a másik ember, a másik ember meggyőződésének tiszteletben tartása a végtelenül nagy értéke a tordai országgyűlés döntésének. Ha ezt a döntést ma jól akarjuk érteni és alkalmazni, akkor a kört tovább kell tágítanunk és a keresztyén egyházaknak el kell fogadniuk, hogy a lelkiismereti szabadságba az is beletartozik, hogy az emberek szabadon választhassanak atekintetben, hogy akarnak-e az egyházhoz tartozni, vagy sem. Ez jó az egyház számára is, mert tisztábban láthatja a vonalakat és saját helyzetét és ezzel komolyabban tudja venni önmagát, ugyanakkor ezzel a magatartásával megbecsüli a más véleményen levőket is. Ami az unitárius és evangélikus egyházak tanításai közötti különbséget illeti, e tekintetben nem kell eltagadnunk, hogy jelentős különbségek állnak fenn közöttünk. A mai emberiség és a mai egyházak azonban nem olyan korban élnek, amelyben ezt a különbséget kellene felnagyítanunk, hanem olyan korban élünk, amelyben minden egyháznak és a különböző világnézetű embereknek össze kell fogniuk az emberiség nagy családja gondjainak megoldására. Éspedig úgy, hogy ki-ki a neki adott értékeket használja fel és adja bele a közös nagy ügybe: az emberiség békéjének és a társadalmi igazságosság megvalósításának világméretű feladatába. Mi örülünk annak a jó viszonynak, amely egyházaink között Magyarországon fennáll és amellyel a magunk helyén segítjük magyar népünk egységének a kiteljesedését is. Örülünk annak is, hogy Deák téri templomunkban itt most együtt imádhatjuk Istent unitárius testvéreinkkel, örülünk annak is, hogy Teológiánkon unitárius lelkészt nevelhettünk éppen a lelkiismereti szabadság nevében. Legyen áldás az Unitárius Egyházon, annak munkáján, tagjain és vezetőin.” Az Állami Egyházügyi Hivatal nevében Prantner József államtitkár köszöntötte a ju- bilálókat, kifejezésre juttatva, hogy a lelkiismereti szabadság azt is jelenti, hogy „szabad hinni és nem-hinni”. Hívőknek és nem-hivőknek azonban együtt kell dolgozniuk népünk előrehaladásáért és a népek békéjéért. Dr. Esze Tamás főgondnok szinte tanulmányszámba menő üdvözlésében mutatta ki, hogy az unitáriusok milyen jelentős szerepet játszottak népünk történelmében és művelődésében. A római katolikus egyház köszöntését Semptey László általános érseki helynök tolmácsolta. Felszólalásában az egyház feladatáról beszélt. Megnyilatkozásában elfogultság nyilatkozott meg a nem-hivők- kel szemben. Akkor, amikor az Unitárius Egyház jubileumán éppen a lelkiismereti szabadság törvénybe iktatását ünnepeltük, a többi felszólalással való összehasonlításban is ez a felszólalás nem tükrözte a lelkiismereti szabadság helyes értelmezését. Egy nap a kissomlyói gyülekezetben A kissomlyói anyagyülekezethez hat leánygyülekezet tartozik. Ha felmegyünk a Kissomlyó-hegy tetejére és körülnézünk, olyannak látjuk a hegy körül a hét összetartozó falut, mint egy kotlóstyúk körül hét kiscsibét. Maga a Kissomlyó-hegy, kialudt vulkán. Tüze már csak a lankáin termelt somlai borban ég, és a föld mélyéről előbuz- gó gyógyító erejű borgátai termálvízben, de a körülötte élő gyülekezetekben a hit és a szeretet lángja a Szentlélek ereje által nem hamvadt ki. Ennek szép jele, hogy a kissomlyói gyülekezethez tartozó Hazavág yom Tizenkét év óta nem találkoztam Pistával. 1957 telén kiment fiatal feleségével Amerikába. Pesten nem kapott lakást egybekelésük után, s akkor ennyi elég volt egy ilyen végig nem gondolt lépéshez. Most nyáron hazajött családjával látogatóba. Engem is felkeresett. — Jó dolgod van? — kérdeztem, — Meglehetősen. Mérnök vagyok egy nagyvállalatnál. Mindenünk megvan: házunk, autónk ... — Feleséged is dolgozik? — Nem. Ö a gyermekeket neveli, s vezeti a háztartást. Az én fizetésem mindenre elég, persze szerényen. — Hallom, repülőn jöttetek haza, s azzal is mentek vissza. — Igen, de nem a mi költségünkön. Ennyit azért nem bírnánk anyagilag. A vállalat fizeti, mert hivatalos tárgyalásokat is folytatok. — Mondd, Pista, hogy érzed magad ott? — Hát... hogy is mondjam ... gyökértelenül. Pedig megbecsülnek, mint minden szakembert. Társaságunk is van, és mégis ... néha olyan Ürességet érzek. Sokszor fog el valami különös nyugtalanság. Nem találom a helyemet... valamit keresek. Ismered ugye Mikszáth Demokraták című novelláját. Nos, én is sokszor úgy vagyok, mint az öreg Tóth, « aki semmiféle hívásnak nem engedett, és nem ment haza. De amikor megérezte a hazulról hozott bazsalikom illatát, többé nem volt nyugta, míg haza nem ment. Egy-egy ismerős virág látása, egy-egy régi nóta a rádióban úgy szíven üt, hogy napokig nyugtalan vagyok. — Hazajöttél. Nem gondoltál arra, hogy végleg hazajöjj? — De igen. Nagyon szép lett Budapest. Mérnöktársaim mind vezető beosztásban vannak. Hiszem, én is kapnék megfelelő állást. És mégsem jöhetek haza. — Nem értem. Szíved-lelked hazavágyik. Barátaid, rokonaid itt élnek, hívnak. Mi tart hát vissza? — Megmondom őszintén. Én disszidáltam. Itthagytam hazámat ok nélkül. Hiszen a lakáskérdés is megoldódott volns idővel. Most újra disszidáljak! Valami szégyenpír ég az arcomon arra a gondolatra, hogj most, amikor itt nélkülem any- nyi épült, fejlődött, eljöjjel vámszedőként lefölözni mások verejtékező munkájának eredményét. Ez tart vissza. Pedig hidd el, minden idegszálammal, lelkem minden rezdülésével, szívem minden dobbanásával hazavágyom! Végigsimította homlokát, s maga elé révedve folytatta: — Tudod, sokszor éjjel a legmélyebb álomból hirtelen fel ébredek, s tágra nyitott szemmel meredek a sötétbe. Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság nehezedik rám. A nagy csendben hallom feleségem és gyermekeim egyenletes lélegzését, de bennem szörnyű módon kavarognak a gondolatok és képek. Látom a sötétben a gyönyörű Tabánt, a Gellérthegy impozáns szikláit, a budai hegyek esti fénypompáját.,. és mindent, ami az én hazám. Ilyenkor úgy érzem, hogy ki kell ugranom az ágyból és menni, rohanni... és leborulni a magyar földre.. és sírni, sírni a boldogságtól. Este lett. A falusi templom öreg harangja megkondult. Barátom felkapta a fejét: — Miért harangoznak? — Minden alkonyaikor harangozunk. Pista lehajtott fejjel hallgatott. Én is. A reánk terülő nagy csendet csak a harangszó töltötte ki. Aztán hirtelen felugrott, s futott az autóhoz. — Pista, Pista, várj, mi bajod?! — Nem bírom... nem bírom tovább... megszakad a szívem ... Még láttam, hogy rázza a zokogás. Aztán csak az autó hátsó piros lámpája integetett az éjszakában. Csőváry Dezső Illyés Gyula idéz egy beszélgetést „Világjárás” című írásában. „Mert az nem élet, hogy ne legyen valaki mellettem, aki fél szavakból is úgy megért, mint az anyám; aki ne azon a nyelven álmodjék, amelyen én. Elengedni magunkat csak az anyanyelvűnk csöndjében lehet. Anélkül pecig nincs pihenés. Emigránsnak lenni örök idegfeszültség. Minden emigráns szed valami lelki zsongí- iót. Már ha nem tompa lelkű eredendően. Mi hát a' megoldás? Hazajárni. Nemcsak »látogatóba«. Nemcsak fizikailag. Megteremteni bármi módon azt a lelki egyensúlyt, hogy voltaképpen onnan látogatunk ide ki.” Dr. Mályusz Elemér köszöntése A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége levélben köszöntötte Dr. Mályusz Elemér professzort hetvenedik születésnapja alkalmából. Dr. Mályusz Elemér sokirányú tudományos elfoglaltsága mellett évek óta vezeti az Evangélikus Országos Egyház Levéltárát Irányítása mellett és közvetlen munkájával is újrarendezte országos levéltárunkat, amely a régi egyházkerületi és egyházmegyei levéltárak hatalmas és értékes anyaga számára is helyet biztosított. Munkásságával gyülekezeteinkben is élesztette az egyházi múlt dokumentumait őrző levéltárunk iránti felelősséget. Kiemelkedő tudományos munkájának elismeréséül a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki dr. Mályusz Elemért, aki a történettudományok doktora és a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Lapunk szerkesztői és olvasói nevében is szeretettel köszöntjük dr. Mályusz Elemért. HÁZÉPÍTŐK Tíz éve vártáik e napot Űj otthonra koplalt vágyban,.. Tíz évig öt ember lakott Zsúfolódva egy szobában! Vasárnap volt — jó délután! Valósult a terv s az álmok — S tíz év sovány böjtje után Az egész kis család ásott! Segít nekik szomszéd-rokon Alapozni! S akik látják Mit tudják, hogy e posztokon Most a munka nagy imádság! Így történt, hogy arra járva Ki odanéz s ennyit lát ott,... Bosszankodik s fej csóválva Mondja: Ejnye! De pogányák! Még ha fehér ünnepnap is Ez a nap .. De a pogányok Nem aaok-e — kérdem — akik Kígyót-békát szórnak rájok!? ... Persze mindez csak költemény Fantázia-kép, fény-retus ... Tükrében élsz te, ők, meg én ... S még jó néhány farizeus! ____________ Sárkány András id . Benkóczy Dániel A szegedi gyülekezetnek huszonhat éven át volt aktív lelkésze, Dani bácsija, augusztus 28-án hosszú szenvedés után, de lelkészi szolgálatát soha abba nem hagyva, csendesen elhunyt. Ez év tavaszán még megérhette hetvenedik születésnapját. Felsőpetényben született, iparoscsalád gyermekeként. Gimnáziumi évei után a teológiai tanulmányokat a húszas évek elején az akkor Budapesten működő teológián végezte. 1923-ban avatták lelkésszé. Egész életében a kitartó szolgálat embere volt. Működési helyét nem szívesen változtatta. Négy évig volt segédlelkész Pitvaroson, majd gyülekezeti lelkész Battonyán tizenegy évig, Makón négy évig és Szegeden huszonhat évig. Közben esperes, s egy időben mint rangidős esperes, püspökbe lyettes volt. Fiatal korában, míg kereste szolgálatának minőségét, az egyházi szépírással is foglalko zott, bibliai tárgyú elbeszélő seket írt. Minél jobban mé lyült feladata gyakorlásában annál inkább kötött ki a lel kék pásztorolásánál. A szó jó és nemes értelmében kegyes lélek volt. Igyekezett betölteni az igét: „csendes életet folytassatok”. A csendes szolgálat megtermetté körülötte az ország legbuzgóbban úrvacsorá zók közösségét. Ura most asztalt terített neki is. A temetés szolgálatát az egyházmegye lelkészeinek s a szegedi gyülekezetnek nagy részvéte mellett D. Káldy Zol tán püspök végezte. K. E, tett, hogy a gyülekezet temploma benne van a házak sorában. Ez arra int bennünket, hogy mi keresztyének is benne éljünk a mindennapi életben. Vállaljuk a mai élet minden örömét és gondját. A községi tanács részéről Horváth László vb-titkár mondott meleghangú köszöntőt. Bensőségessé tette a közgyűlést az is, hogy Helmut Billing eisenachi lelkész, aki éppen hazánkban nyaralt, részt vett az ünnepségen, örömmel szólt arról, hogy milyen eleven a magyarországi evangélikus egyház élete. Örömmel látta, hogy az egyAz egyházashetyei imaház egyházashetyei leánygyülekezet imaházat vásárolt magának. Augusztus 18 az egyházashe- tyeieknek, de az egész gyülekezetnek is boldog ünnepnap volt. Ekkor szentelte fel D. Dr. Ottlyk Ernő püspök az új imaházat. Pécz László, a gyülekezetnek már tíz év óta hűséges gondnoka adta át az imaház kulcsát egyházkerületünk püspökének. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök Zsolt. 26,3 alapján hirdette Isten igéjét. Biztatta a gyüíe- 1 kezetet, hogy ne szerénykedjen, ne nevezze templomát imaháznak, hiszen templommá nem az tesz egy épületet, hogy van-e tornya, hanem hogy az a hajlék az Űré. Elmondta, milyen mérhetetlen nagy kincs a gyülekezet számára a templom, hiszen itt nyerünk vigasztalást, erőt, bűnbocsánatot. Isten itt ad irányítást az új életre. Szent kohó a templom. Isten itt tisztít a szeretet- re. A templomnak legszebb neve a szeretet háza. Sok szemben gyűlt össze a meghatottság könnye amikor megemlítette azt a szeretetet és áldozatot is, amivel az egyházashetyei gyülekezet templomot vásárolt magának. A díszközgyűlésen Szita Ferenc egyházközségi jegyző ismertette a gyülekezet és a templomvásárlás történetét. Ezen a vidéken a reformációnak igen mély gyökerei vannak. Ezt az is mutatja, ho-gy az egyházashetyei katolikus templomban máig is őriznek egy szépművű huszita kelyhet. A gyülekezet az ellenreformáció előtt anyagyülekezet volt. A türelmi rendelet után a kissomlyói gyülekezet leánygyülekezeteként éledt újjá. Hálás tisztelettel emlékezett meg az egyházügyi hatóságok jóindulatáról, amivel lehetővé tették, hogy a gyülekezet imaház céljára házat vásárolhasson magának. A házat a gyülekezet otthonosan berendezte. Oltár, szószék és nagyon szép padok mellett a gyülekezet asszonytagjai szőnyegekről, eltárterí- tőről, sőt függönyökről is gondoskodtak. A gyülekezet örömében sokan osztoztak. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök után az egyházmegye jókívánságait Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő tolmácsolta. Szabó Lajos esperes szavai különösen is bensőségesek voltak, hiszen abban az időben amikor a gyülekezet a házvásárlás anyagi fedezetét előteremtette, még ő volt a lelkész a gyülekezetben. A szomszéd gyülekezetek nevében Garam Zoltán bobai lelkész mellett a sági gyülekezet papnéja, Balázs Béláné is köszöntötte a he- tyeieket. Különösen elgondolkoztató volt Csizmadia Sándor ostfyasszonyfai lelkész felszólalása, aki arra figyelmezteháztagok milyen aktívan veszik ki részüket az egyházi életből. Még alig fejeződött be az ünnepség a Kissomlyó-hegy északkeleti oldalán, Égynázas- hetyén, amikor már gyülekeztek a hívek, hogy a hegy déli lejtőjénél levő anyagyülekezetben hallgassák meg D. Dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetését. Hogyan prédikáljunk a modern embernek? — tette fel a kérdést 2. Péter 1, 16—21 alapján. Moderné nem az tesz egy igehirdetést, . ha mesterkélt,,, modérnkedő divatoknak hódolunk, hanem ha az Isten sze- retetét minél tisztábban és teljesebben tudjuk hirdetni a ma emberének mai kérdésekben. Ez a modernség tudta nagyon közel hozni a püspök igehirdetését a hívek szívéhez. Az istentisztelet után a gyülekezett presbitériuma tisztelgett püspöke előtt. Kovács Károly felügyelő melegszavú köszöntőt mondott. Király Gyula főgondnok, Göcze József és Csirkovits Dávid gondnokok a gyülekezet életéről számoltak be és előterjesztették a gyülekezet nagy gondját: a kissomlyói templom renoválását. Hangsúlyozták, hogy a gyülekezet nem retten vissza az áldozatoktól, hogy szép és nagy templomát tatarozza. Már este volt, amikor a du- kai leánygyülekezetbe érkezett a püspök. Duka a kissomlyói gyülekezet legnagyobb filiája. Mintegy négyszáz evangélikus lakik itt. A szépszámú gyülekezet elmélyült lélekkel hallgatta a Zakeus története alapján elhangzott igehirdetést. A Kissomlyó-hegy már betakarózott az éjszaka homályába, amikor a gyülekezet tagjai hálás tekintettel vettek búcsút eltávozó püspöküktől, feleségétől, akit mind a három gyülekezetben virágokkal ajándékoztak meg. Ezt a napot az tette boldoggá, hogy megéreztük a Szentlélek ösz- szekapcsoló erejét, az egyház egységéneit a csodáját. Benkő Béla CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGKÖTÉS. Many asz Róbert mezőgazdász és Gartai Ilona mezőgazdász augusztus 17-én tartották esküvőjüket a kisterenyei templomban. A szertartást a menyasszony édesapja, Gartai István esperes és Breuer Oszkár sziráki lelkész, a menyasszony keresztapja végezte. „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek: mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukban”. — Varga Tibor és Tóth Márta augusztus 4-én tartották esküvőjüket Mezőlakon. A szertartást a menyasszony édesapja, Tóth Sándor mezőlaki lelkész végezte. „ .. .legyetek buzgók az egymás iránt való szeretetben.”
