Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-02 / 22. szám

készpénzzel bérmentesítve bp. ■& Az egyház egysége egy zsugorodó világban Az egyházat vezérlő Szentlélek A cikk címét nem magunk választottuk, hanem az Egy­házak Világtanácsa. Az Upp- salában sorra kerülő Negyedik Nagygyűlés hat munkacso­portjából az első a fenti témá­val foglalkozik majd. Így lett a mi témánkká is. Feltűnő, hogy az első mun­kacsoport az »egyház egysé­gét« nem önmagában tárgyal­ja majd, hanem a »uilág«-gal, közelebbről az egyre »zsugo­rodó« világgal összefüggésben. Ezt feltétlenül helyesnek kell mondanunk, mert mögötte az a felismerés rejlik, hogy az »egyház egységé«-nek keresé­se és munkálása nem öncél, nem pusztán magáért az egy­házért van, hanem túl utal az egyházon, messzebbre néz. Mi sokszor az egyház egységét, annak »építését«, nagyon is »egyházias« szempontból néz­zük, vagyis általában azt tart­juk szem előtt, hogy a külön­böző keresztién felekezetek egymáshoz való közelebbkerü- lése, megértése, a felekezeti harcok megszűnése »jó és hasznos« az egyház számára. Ez bizonnyal igaz is, de Isten ennél sokkal többet akar, egy távolabbi célt tart maga előtt. Bármennyire meglepő lehet az egyház tagjai számára: Is­ten végső célja nem az egyház. Drága számára az egyház, de ismételjük: nem a végső cél! Isten szándéka az egész terem- tettség, tehát az egész világ egysége és megújítása. Az Ö »szemlélete« nem egyház-köz­pontú, hanem világ-központú. Szeretete nem egyszerűen »egyházat-átölelő«, hanem a mindenséget, az egész emberi­séget átölelő szeretet. Öt min­dig az emberiség egésze ér­dekli. A Teremtő Isten szere- tetének tárgya az egész terem- tettség. Jézus Krisztus az egész világért adta oda életét a gol­gotái kereszten és ö lesz az egész teremtettség Isten aka­rata szerint való teljességre vivője. Az egyház az egész terem- tettségre irányuló megújítás­nak a »zsengéje«, az első gyü­mölcse, »előképe« és egyben ígéret a jövendőben történő teljes »egybefoglalásra« nézve. Ez az »egybefoglalás«, — de mondhatjuk »egység«-nek is — már is fennáll az .egyházra nézve. Ez az egység ugyanis Isten ajándéka Jézus Krisztus­ban. Jézus kereszten való ha­lálával ledöntötte azokat a vá­laszfalakat, amelyek elválasz­tották Istent és embert, továb­bá embert és embert egymás­tól. Ennek alapján a Szentlé­lek az egyházban olyan közös­séget hoz létre amelyben le­dőlnek azok a határok ame­lyek elválasztják egymástól az embereket. A Szentlélek itt megszünteti az embereknek azt a megosztottságát, ami faji, nemzeti, népi, vagyoni, műveltségi, származási ala­pokon áll fenn. Az egyház en­nek a megosztottságnak az el­törlésével mutat előre, a még nagyobb egységre, az egész te- remtettségnek »egybefoglalá­sára«. Az egyház csak akkor »egyház«, ha ezt a szolgálatát betölti! De vajon betölti-e? Aki az egyházra néz ma, valóban a határok ledőlését, s a »meg­osztottság« felszámolását az »ellenségeskedések« megszű­nését látja ott? Ugyanakkor, amikor az egyház egysége Jé­zus Krisztusban ténylegesen fepnáll, amit látnak az embe­rek nem mond-e ellent ennek az »egység«-nek és nem cáfol­ja-e azt, hogy az egyház az egész teremtettség megújításá­nak a »zsengéje«, előképe? Szomorú, hogy több helyen még a faji megkülönböztetés is rontja és meghazudtolja az egyház egységét, másutt a tár­sadalmi különbségek és a hí­veknek vagyoni alapon való osztályozása szakadékot hoz létre közöttük. És a különbö­ző nemzetekhez tartozó ke­resztyének szívéből igazán el­tűnt az »ellenségeskedés« egy­mással szemben? Ezen felül is milyen óriási falak meredez- nek az egyes keresztyén fele­kezetek között! A tanítások­ból, különböző hagyományok­ból, az istentiszteleti élet kü­lönbségéből, a papi szolgálat más és más felfogásából, a Szentírás értelmezéséből és még sok másból fakadó kü­lönbségek és ellentétek meny­nyire megosztják Krisztus né­pét! Hiszen még az úrvacsorái asztalnál sem tudnak egyek lenni, tehát ott, ahol »egy ke­nyérből« kellene részesülniük. Tudjuk, hogy a »sokféleség« mögött ott van a sokféle aján­dékot osztogató Szentlélek is, Aki nem törekszik az »egyfaj- taság«-ra. De a sokféleséget nem azért adja, hogy akik kapják, egymás ellen használ­ják fel, hanem hogy gazdagít­sák egymást általa. És nem fájdalmas dolog-e az, hogy amikor mégis megindul az »egység« keresése, akkor emö- gött nemegyszer az a gondolat áll, hogy »össze kell fogni a kívülállókkal, a világgal szem­ben«, tehát ez az egység me­gint csak a »megosztottságot«, az emberek közötti szakadékot növeli! Isten pedig a világban is már most munkálja az »egy­befoglalás«-! A tudományos és technikai előrehaladás mö­gött is ott van Istennek az a szándéka, hogy közelebb hozza egymáshoz a távollevőket. A technikai forradalom követ­keztében, a hírközlő eszközök csodálatos fejlődése nyomán pillanatokon belül értesülhet­nek egymás dolgairól az em­berek. Ma műholdak segítsé­gével különböző világrészek­ben élő emberek nemcsak hallhatják, de láthatják is egy­mást. Valóban összezsugoro­dott a világ! Ezzel párhuza­mosan óriási erőfeszítések tör­ténnek a világban az emberek közötti szakadékok legyőzésé­re: a társadalmi igazságtalan­ságok, a faji megkülönbözte­tés, a gyarmati sors felszámo­lására, a gazdagok és szegé­nyek közötti falak ledöntésére. Az »összezsugorodó világ«- ban az egyházaknak az a kül­detése, hogy ne növeljék az ellentéteket a világban egy­mással és a »kívülvalók«-kal való harcaikkal, hanem legye­nek »zsengéi« az új teremtés­nek és vegyenek részt azok­ban az erőfeszítésekben, ame­lyek az emberek közötti ellen­tétek legyőzésére, a társadal­mi igazságosság megteremté­sére, a faji egyenlőség létre­hozására irányulnak. Vegye­nek részt az evangélium hir­detése és élése által. Fogjanak össze azokkal, akik hasonló célokért küzdenek. Pünkösdi Lélek, munkáld ezt köztünk! D. Káldy Zoltán JÉZUS KRISZTUSBAN je­lent meg Isten országa, világa, légköre, ami azt jelenti: benne nyilatkoztatta ki magát Isten az embervilág számára. Jé­zusban vált láthatóvá az Isten, őbenne lakozott Isten teljessé­ge testi formában. Ezért való­ban joggal mondhatta, amikor megkérdezték, hol van az Is­ten országa, hogy ott van, ahol ő jelent meg, »tiköztetek van«. Amikor Jézus lehajolt az em­berekhez, gondjukat viselte, megkérdezte bajuk felől, meg­gyógyította őket, bűnbocsána­tot adott nekik — magatartá­sában Isten szeretete jelent meg. Érettünk való szenvedé­sében és halálában Isten terve nyert kinyilatkoztatást: így menti meg az embert. Éret­tünk való feltámadásában Is­ten ajándéka tárult ki: Jézus által mi is feltámadunk, örök életet nyerünk. Ebbe az egy­szeri, lezárt eseménybe, Jézus életébe, halálába, feltámadá­sába foglalta bele Isten önma­ga kinyilatkoztatását. De ez a Jézus nincs tovább a földön. Az Atya jobbján ül. Tanítvá­nyainak, egyházának az élete nélküle megy tovább. A SZENTLÉLEK VEZÉRLI AZ EGYHÁZAT abban a kor­szakban, amikor Jézus már nincs a földön, de még nem következett be újraél jövet ele. Az egyház korszaka az az idő, ami Jézus mennybemenetele és visszajövetele között telik el. Amikor megjelenik hata­lomban és dicsőségben, akkor * lesz érvényes ez az ige, amely az Egyházak Világtanácsa IV. nagygyűlésének témája: »íme, mindent újjáteszek« (Jel 21,5). A királyi székben ülőnek ez a jövőben bekövetkező mon­dása ígéret arra, hogy ő ma is újat cselekvő Isten, ma is és minden időben is utat mulat egyháza számára, nem hagyja magára árvákként a benne hí­vőket. Isten Szentlelke vezérli az egyház népét új körülmé­nyek között új feladatok felé. HOGYAN VEZETI A SZENTLÉLEK AZ EGYHA­ZAT? A Szentlélek az Atyá­nak és a Fiúnak Lelke. Ezért nem cselekszik egyebet, mint amit a teremtésben és a meg­váltásban munkálkodó Isten cselekszik. A Szentlélek Jézust hirdeti, az ő tanítását elevení­ti fel. A Szentlélek sohasem szakad el a Szentírástól, hi­szen ugyanaz az Isten ő, mint az Atya és a Fiú. Akkor válik szektássá tanításunk, ha a Szentírástól független kinyi­latkoztatásra akarunk hivat­kozni, vagy ha Jézustól eltérő utat akarunk követni. A Szent­lélek sohasem vezet így, »-sen­ki, aki Isten Lelke által beszél, nem mondja,: átkozott a Jé­zus! és senki sem mondhatja: Ür a Jézus! csak a Szentlélek által« (1 Kor 12,3). Ez azt je­lenti, hogy a Szentlélek min­dig Jézus által és a Szentírás igéin keresztül vezeti az egy­házat. Ehhez képest nem nyi­latkoztat ki újat, nem hirdet mást, mint amit Jézus hirde­tett, nem képvisel a Szentírás­tól eltérőt. Ügy nyilvánul meg a Szentlélek vezetése, hogy igékre irányítja a figyelmet. MA A JÉZUS SZERETETE IRÁNY AB A VEZET A SZENT­LÉLEK. Ha megfigyeljük, hogy egyes korokban hogyan működött a Szentlélek, akkor azt látjuk, hogy az első évszá­zadokban Jézus Krisztus iste­ni és emberi természetéről szó­ló igéket elevenítette meg, majd a Szentháromságról szó­ló tanítás felé fordította az egyház figyelmét. A reformá­cióban az egyháztisztítás mű­vére irányította az egyház erő­feszítését. A Szentírás megbe­csülésére tette a hangsúlyt, az ige vált minden tanítás és ke­resztyén élet zsinórmértékévé. A mi korszakunkban Isten Szentlelke a Jézus szeretetére teszi a hangsúlyt. Azok az igék válnak fénylőkké és ragyogók­ká, amelyek Isten irántunk va­ló szeretetéről szólnak, hogy minket az emberszeretet gyer­mekeivé tegyenek. Nem vélet­len, hogy a különböző egyhá­zak azonosan kapják — a Szentlélek vezetése nyomán az emberszeretet mai megoldásá­nak feladatát. AZ EMBERSZERETET JÉ­ZUSÁNAK alakját világítja meg az egyház népe előtt a Szentlélek reflektorfénye, en­nek a nyomán kell úgy csele­kednünk, ahogy Jézus cseleke­dett, kell úgy szeretnünk az embereket, ahogy Jézus szeret­te őket. Ennek természetesen A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnökségének körlevele Kedves Lelkipásztor Testvéreink! Az Egyházak Világtanácsa 1968. július 4—20. között tart­ja Negyedik Nagygyűlését a svédországi Uppsalában. A je­lek azt mutatják, hogy az öku­menikus mozgalom történeté­ben ez lesz az eddigi legjelen­tősebb nagygyűlés, nem pusz­tán a résztvevők száma, sok­kal inkább a megtárgyalásra kerülő témák és problémák fontossága miatt. Az 1961-ben Üj-Delhiben tartott Harma­dik Nagygyűlés óta számos olyan esemény történt egyfe­lől az emberiség nagy család­jában, másfelől a keresztyén egyházakban, amelyek mel­lett nemcsak nem mehet el szó nélkül az , uppsalai Nagygyű­lés, hanem arra van hivatva, hogy azokban állást foglaljon és döntő szót mondjon ki. Kü­lönösen is hallatnia kell sza­vát a Nagygyűlésnek a genfi »Egyház és társadalom« kon­ferencián már szóba került kérdésekben: a béke és hábo­rú, a társadalmi igazságosság, a faji egyenlőség ügyében, to­vábbá a II. Vatikáni Zsinat után kialakult helyzettel ösz- szefüggésben és általában az ökumenikus mozgalom továb­bi fejlődése kérdésében. A Negyedik Nagygyűlés té­mája: »Imé, mindent újjá te­szek!« A Nagygyűlésnek ez a vezér-igéje arra az Istenre irányítja mindannyiunk fi­gyelmét, Aki nem hagyta ab­ba teremtő munkáját, hanem azt változatlanul folytatja és munkálkodik a világnak Krisz­tusban való újjáteremtéséért. Az első Pünkösdkor Szentlel­ke által új közösséget, Egyhá­zat teremtett és azt arra hív­ta fel, hogy az új teremtés­nek »zsengéje« és egyben munkálója legyen. Az egyhá­zak és azoknak tagjai enge­detlenségük folytán gyakran váltak akadályozóivá Isten Szentlelke újjáteremtő mun­kájának, és váltak eszközeivé azoknak a rontó erőknek, amelyek a világ megosztottsá­gát, az egyházban és az egy­házon kívül élő emberek egy­mással való szembeállítását célozták. Arra van tehát szük­ségük az egyházaknak szerte a világon, hogy megbánják bű­neiket és új életet kezdjenek a Szentlélek ereje által. A kö­zelgő Pünkösdkor, az uppsalai Nagygyűlésen és az esztendő minden napján ezt a megúju­lást munkálja a Szentlélek Úristen. Az egyházak megúju­lásának valódisága a világban való cselekvésben válik nyil­vánvalóvá. A megtérés gyü­mölcseinek az emberek között, a társadalomban kell jelent­keznie. A mi időnkben ez azt jelenti, hogy a megújult egyhá­zaknak és benne az egyes hí­vőknek közös erőfeszítéseket kell tenniök az emberiség nagy családjának békéjéért, a társadalmi igazságosságért, az éhség legyőzéséért, a faji meg­különböztetés eltörléséért, ál­talában egy olyan világ meg­teremtéséért, amelyben béke és igazság lakozik. A megújult egyházaknak ezt a szolgálatot úgy kell végezniük, hogy se­gítik azokat a jóakaratú em­bereket, akik ugyancsak fá­radoznak a népek megértésé­ért, békéjéért, a társadalmi igazságosságért. A Magyarországi Evangéliu­mi Egyházak az Egyházak Vi­lágtanácsa megalakítása óta tevékenyen vettek részt az Egy­házak Világtanácsa munkájá­ban és több területen úttörő szolgálatot végeztek. A ma­gyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa külön tanulmá­nyi bizottságot hozott létre az Uppsalában sorra kerülő témák kidolgozására. A Tanulmányi Bizottság hosszú időn keresz­tül folytatta munkáját és an­nak eredményeképpen elké­szült 50—60 oldalra terjedő tanulmányi anyag, amelyet ökumenikus Tanácsunk el­nöksége angol és német nyel­ven megküld a Negyedik Nagygyűlés résztvevőinek és még másoknak is. Ökumenikus Tanácsunk tag­egyházainak képviseletében kilenctagú küldöttség vesz részt az uppsalai Nagygyűlé­sen. Magyarországi Evangéliumi Egyházainkban mindig fontos­nak tartottuk, hogy maguk a lelkipásztorok és a gyülekeze­tek belekapcsolódjanak azok­ba a munkákba, amelyek a különböző egyházi világszer­vezetekben folynak. Ezek a munkák ugyanis nem egysze­rűen az egyházak vezető tes­tületéinek az ügyei, hanem mindig és kiváltképpen magu­ké a gyülekezeteké. Ebben a meggyőződésben most is kér­jük Lelkipásztor Testvérein­ket, fáradozzanak azért, hogy gyülekezeteink imádságaikkal, együttgondolkodásukkal és munkájukkal ott álljanak az uppsalai Nagygyűlés mögött. Gyülekezeteinknek és Lelki- pásztor Testvéreinknek a Nagygyűlés munkájába való aktív bekapcsolódása érdeké­ben kérjük az alábbiakat: 1. A magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsa tag­egyházainak valamennyi gyü­lekezetében Pünkösd első ün­nepén (június 2.) a lelkipász­torok Jel. 21, 5 alapján hir­dessék Isten igéjét: »Imé, min­dent újjá teszek!« 2. A Pünkösd előtti héten, május 27 — június 1 között bűnbánati hét tartását javasol­juk gyülekezeteinkben. Az ige­hirdetés sorozat textusai az uppsalai Nagygyűlés bibliata- nulmányi sorozatának igéi le­gyenek. 3. A július 7-én és 14-én tar­tandó vasárnapi istentisztele­teken a gyülekezetek imádság­ban emlékezzenek meg az upp­salai Nagygyűlésről. A pünkösdi igehirdetésre és a bűnbánati hét igehirdetései­re való felkészülés segítése céljából megküldjük az Egy­házak Világtanácsa által ki­bocsátott »Előkészítő füzet«-et, melyben a bibliatanulmányok textusai is megtalálhatók. Az »Előkészítő füzet« magyar nyelvű kiadását az amerikai magyar református egyházak ajándékozták hazai egyháza­inknak. Ezt a szolgálatukat ezen a helyen is hálásan meg­köszönjük. Isten ajándékozzon meg mindannyiunkat olyan Pün­kösddel, amelyen az Ö Szent­lelke elvégezheti rajtunk meg­újító munkáját, melynek nyo­mán örvendező szívvel szol­gálunk embertársaink között. Budapest, 1968. május 20. Testvéreitek és szolgatársaitok az Urban! D. Káldy Zoltán s. k. evangélikus püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke Laczkovszky János s. k., a Magyarországi Baptista Egyház elnöke Palotay Sándor s. k., a Magyarországi Szabadegyházak ügyvezető igazgatója Dr. Bartha Tibor s. k. református püspök, a Református Egyház Zsinata és az ökumenikus Tanács elnöke Hecker Adám s. k., a Magyarországi Methodista Egyház szuperintendense Dr. Berki Feriz s. k., a Magyar Orthodox Egyház esperes-adminisztrátora Dr. Pálfy Miklós s. k. a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa főtitkára zus szeretete egyformán árai ki minden emberre. Ezen ke resztül tanít minket Jézus i személyválogatás nélküli em berszeretetre. Isten teremtmé nyei között nincs tiszta é: tisztátalan. Így indult meg t keresztyének táborába áram lása a színes börűeknek, Kan dáké komornyikjának és an nak a gyülekezeti elöljárónak akit Nigernek neveztek. / Szentlélek nagy erővel muta rá az emberek testvéri ősz szetartozására, egymás között egyenlőségére. Ennek a fé nyében mennyire torz a faj megkülönböztetés minden vál tozata, a színes bőrűek jogai nak korlátozása, a faji gyűlő let és ellenségeskedés minden féle formája. Ennek a fényé ben torz az önző, csak magárt tekintő nacionalizmus, amel\ más népek ellen gyűlölködik AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉÍ RENDJÉT Isten a szeretet tör vényében szabályozta. A Szent Lélek úgy vezeti az Isten né Pét, hogy egyre inkább felfi gyeljen a szeretetben kinyílt lehetőségekre s egyre inkábl ellent mondjon a gyűlöletnek a rablásnak, a kizsákmányo­lás megnyilvánulásainak. A agresszió, a háború, a vér ontás kárhozatos volta egyrt világosabb a Szentlélek álta, vezetettek szemében. A PÜNKÖSDI EVANGÉLI­UM hirdeti Isten egyházat ve­zérlő Szentleikének erejét amellyel új korszakot nyit a< egyház történelmében, a szere­tetben szolgáló egyháznak c k or sz álcát! Ebben középpontba kerülnek az ember kérdései, a személyes problémák ugyan- ügy, mint az emberi együttélés alapvető kérdései. Miért? Mert a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak Lelke nagy erővel tesz bizonyságot a Szentháromság teljes és tökéletes emberszere- tetéről! D. dr. öttlyk Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom