Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-19 / 20. szám

KELJ FEL Ü JÁRJ! Az egyházmegyék lelkész­gyűléseinek helye gyakran vál­tozik, de mindig arra töreked­nek, hogy könnyen megköze­líthető legyen minden lelkész számára. Vannak egyházme­gyék, amelyek éppen közleke­dési okokból előszeretettel tartják Pesten gyűléseiket, no­ha a főváros nincsen egyház­megyéjük területén. Ilyenek például a pestmegyei, a fejér­komáromi egyházmegyék. A budapestiek viszont vidékre vágyódnának, de még nem tet­ték. A budai egyházmegye meg­tette. Olyan a budai evangélikus- ság, mintha tömbjüket a fő­várostól észak felé sraffozó tollal szétkennénk. Elszóródik messze a Duna-kanyarban, ki­lép a főváros határain, elszór- ványosodik egyik »vidéki« egy­házközségnek, Szentendrének hosszú területén. Aztán fel­emeljük a tollat, átlépünk vele a Dunán s egy éles, határozott pontot teszünk. Ez Nagybör­zsöny, az egyházmegye másik »vidéki« gyülekezete. Itt tartották összejövetelüket legutóbb a budai egyházmegye lelkészei és papnéi. Tavaszi napfényben, a szépséges Duna» kanyart elhagyva, a »palóc fo­lyó«, az Ipoly mellé kerülve, dombra fel, majd újra le, ér­keztünk a Börzsöny északi ol­dalán élesen benyúló völgy mélyére, Nagybörzsönybe. A község völgye is, múltja is megragadó. Valamikor szaba­dalmas bányaváros volt. Az itt lakók őseit még Zsigmond ki­rály telepítette erre a területre az Elba-völgyi szászok közül. A hegyekben aranyat, rezet, ként, vasat bányásztak. A bá­nyák azonban kimerültek. Most a hegyek fával és andezittel foglalkoztatják a környék la­kosságát. Legendák és hagyományok mély völgye ez. Múltjának nagy papjai és nagy emlékei vannak. Tizenöt lelkésze kö­zül sorrendben a tizenkette­dik Szimodinesz Lajos volt, a későbbi tábori püspök. Külön énekeskönyve volt akkor a gyülekezetnek. Hosszúkás, kes­keny könyvecske, s minden va­sárnapra egy megszabott éne­ket közölt. Volt úgy, hogy az első világháborúban valahol messze a fronton a nagybör­zsönyi honvéd vasárnap dél­előtt előhúzta a kis könyvet, beledúdolt, s egy kicsit jobban otthon volt, mint más-, mert tudta, hogy abban az órában otthon éppen azt az éneket éneklik a nagybörzsönyi temp­lomban. Szóval ebben a gyülekezet­ben jöttek össze a budai papok és asszonyaik. Résztvett, s a gyülekezetnek igét hirdetett D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, aki egyben ennek az egyházme­gyének egyik parochus lelké­sze is. A »kelj fel, és járj« Cseleke­detek könyvbeli igéje alapján szólt a hitre indulásról. »Azt a mozdulatot jelenti ez az ige — mondotta — amelyben Isten újra elindítja hitünket, új kez­dettel ajándékoz meg. Olyan ez a mozdulat, mint amikor az ember elkezd egy napot, aho­Enekeink Dicséret, tisztesség legyen.. • A Maina melletti Frankfurt jelentős központtá lett a 17. század második felében. 1666- ban hívták meg vezető lelké­szül az akkor mindössze 31 éves Spener Jakab Fülöpöt, akit a kor nagy lelki-szellemi megmozdulásának, a pietiz- musnak atyjaként tart számon az egyháztörténelem. Lelki magvetése itt érett be először. 1670-ben közösséget szervezett, amely kéthetenként jött össze »az egy szükséges dolog meg­beszélésére«. (Meg kell jegyez­nünk, hogy a »pietizmus« el­nevezés csupán 1690-ből ered. ■ Ekkor használták először Lip­csében a »collegia pietatis« megjelölést.) A közösség első tagjai közé tartozott Schütz János Jakab is, a jónevű ügyvéd és városi tanácsos, énekeskönyvünk 9-ik énekének szerzője. 1640-ben született Frankfurtban. 1669- ben ragadta meg annyira Spe- nernek egy prédikációja, hogy járni kezdett az említett kö­zösségbe. Ezeket az összejöve­teleket hosszú ideig csak fér­fiak részére tartották, s nők később is csak függöny mögött vehettek azokon részt. Ez a ba­ráti kör elsősorban az igével foglalkozott, de természetes gyümölcse volt az énekkölté­szet gazdagítása is. Ebből a más városokra is kiterjedő ba­ráti körből kerültek ki olyan énekszerzők, mint Schade (431), Dr ese, Laurenti (215), Freystein (457), yon Sanitz, Günther és mások. (Zárójelben a mi énekeskönyvünk számai.) Schütz is itt lett énekköltő. Ez az ének egy általa 1675-ben kiadott énekeskönyvben jelem meg először, névtelenül. • Maga az ének nem tartozik a költőileg színvonalasabb mű­vek közé, de kedvelt és elter­jedt énekké lett. Talán éppen azért, mert nem sajátos költői színt, vagy egyéni élményt tükröz, hanem bibliaolvasó és éneklő keresztyének közös ér­zéseit, hitbéli gondolatait, imádságát fejezi ki. Más éne­kek hatása és bibliai kifejezé­sek bedolgozása világosan ki­tűnik. Így a kezdősor Spera­tus énékének (350) utolsó előtti versszakából való. A negye­dik versszakban Luther éneké­nek (349) hatása mutatható ki, stb. (Érdekes, hogy az eredeti­leg 12 versszakos énekből éne­keskönyvünkben 6 versszakos lett, bár a Zengedező Mennyei Kar-ban még ugyanez 14 vers- szakkal szerepel.) Bibliai szö­veghatás az V. Móz. 32,2 — II. Kir. 18,39 — Jer. 30,20 — és legalább hat zsoltárhely alap­ján észlelhető. Éneket ilyen összecsengőn az tud szerkesz­teni, akinek a Biblia szövege s az énekek egyaránt a szívében élnek. Amikor énekünket szerezte, Schütz János még hű tagja volt az egyháznak. Egy évve! később már elhajolt. Spener személyes befolyása és tekin­télye ellenére chiliasztikus ha­tás alá került. (Olyan tévtaní- tás ez, mely szerint Jézus Krisztus vissza jövetelekor itt a földön fog ezeréves birodal­mat alapítani. Ez a tévtam- tás a Jel. 20,4 helytelen ma­gyarázatára épít.) A megszentelődés parancsát igyekezett nagyon komolyan venni, s egyben félre is értette. A pietizmusnak nem volt meg az ereje ahhoz, hogy túlzó és ferde értelmezésbe tévedt hí­veit a tiszta tanítás erejével megtartsa a helyes úton. Schütz az istenfiúság benső ki- formálódásában jobban tá­maszkodott emberi erőre, mint Isten kegyelmére. Ez az éneke azonban még éppen az Isten erejében bizakodó ember- me­leg vallás tétele: Szükségemben ha hívtalak, Ott voltál gyermekednél, Még a halál völgyéből is Te engem kimentettél. Ó, áldlak érte szüntelen! Hívek, jertek ti is velem: Dicsérjük Istenünket! Dr. Koren Emil Budai Evangélikus Szeretetotth onok A Budai Szeretetotthonok új igazgató-tanácsa az új Egyházi Törvényeknek megfelelően, az Országos Diakóniai Osztály iránymutatása mellett megala­kult s megtartotta első ülését. Megválasztotta ikerelnökségét D. Koren Emil és Zimmer­mann Aladár személyében. Megtárgyalta az Otthonok el­múlt évi életéről szóló igazga­tói és gondnoki jelentéseket, foglalkozott a zárszámadások és költségelőirányzatok kérdé­sével s megválasztotta a szám- vizsgáló bizottságot, amelynek elnöke Prőhle Henrik lett. Az Otthonokat Muncz Frigyes igazgató-lelkész vezeti. gyan hozzáfog a tennivalók­hoz, amint rááll egy irányra, vagy dönt valami mellett. Azt a kötelezést rejti ez a mozdu­lat, hogy naponkénti megté­réssel újra meg újra vállaljuk a Krisztus útját és szánjuk ma­gunkat néki. Ez az út pedig a másik emberrel együttérző, vele szolidáris út.« A püspök látogatást tett a nagybörzsönyi községi tanács végrehajtóbizottsága elnökénél. Az összegyűlt papnéknak D. Dr. Ottlyk Ernőné tartott elő­adást. Fiilöp Dezső BESZÉL A PARÁZS Milyen szép a parázs! Mint a Nap korongja Mielőtt lebukna — Annyi színben játszik Vérvörösen izzik, Melegét úgy ontja. Füst, korom hamuja Alig marad hátra. Látszik, hogy egy szálig Jó, száraz keményfa. Bárcsak lennék én is Olyan, mint ez a fa! Égne mindig tisztán Szivem piros lángja Maga körül meghitt Meleget árasztva — S égne el végképpen Másokért — egészen — Tiszta, szent, nagy tűzben — Csupa szeretetben. Marjay Erzsébet DICSÉRŐ ÉNEK ÖREG MAGYAR TESTVÉREKRŐL címen Brachna Gábor esperes megható cikket írt az ameri­kai magyar evangélikusok lap­jában, az »Erős vár«-ban, azokról az Amerikába szakadt magyarokról, akik 60 évvel ez­előtt Clevelandiján hitüket és magyarságukat védve tömö­rültek. Többek között így ír; „Magyar telepeiken a vete­ményes kertek zöldje ringott és kertjeikből virágok illata áradt. A nyári magyar iskolák gyermekzsivaja és csigakészí­tő nénik a magyar gyülekeze­tek életében sokkal egészsége­sebb életet teremtettek, mint a mai kor pszichológusa és if­júsági bűnözők korlátozására „ berendezett apparátusa. A gye­rekek nem kaptak új autót graduálásuk idején, de gyer­mekkorukban tudták, hogy van édesapjuk és édesanyjuk, akiknek szeretetével nőttek fel testvéreik társaságában. Nem voltak hiba nőikül, de azt hi­szem, jobban megbocsátok, mert nem vonultak ki a ma­gyar közösségből egy kisebb sértés, vagy félreértés miatt. Így éltek és így öregedtek meg a mi magyarjaink. S most, amikor lassú lépésekkel jön­nek fel templomainkba hála­adásra és talán visszaemléke­zésre, joggal illeti meg őket a dicséret és egy kis büszkeség, amikor szegénységükből és hű­ségükből épült templomukban dicsérhetik az Istent.” A leningrádi Szent Miklós székesegyház Nemzetközi együttélés AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS problémái minden idők nem­zedékeit foglalkoztatják. Az emberek egymáshoz való viszo­nya állandóan égető kérdés mindenki számára, hiszen mind­nyájan rászorulunk a másik emberre, mindnyájunk élete át meg át van szőve a másik ember életviszonyaival, senki sem él­het valami kísérleti üveggömbben egymaga, hanem mindenki bent él az embervilág tengerében. Kölcsönhatás, viszonosság van az emberéletek közt, az egyik élet össze van kapcsolva a másik­kal. Ugyanígy van ez a nemzetközi együttélés területén is. Az emberi együttélés legátfogóbb területe a népek és országok egy­máshoz való viszonyának a kérdése. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA munkájában ezért kap állandó helyet és szerepet a nemzetközi kérdésekkel való foglalkozás. A keresztyén ember és az egyház is érdekelt abban, hogyan folyik az emberi együttélés rendje nemzetközi viszonylatban. A világ egyházai Jézus Krisztustól vett külde­tést látnak abban, hogy hídépítők legyenek a népek és orszá­gok között, s munkálják a békés egymás mellett élést, az embe­riség békés jövendőjének biztosítását. A Keresztyén Békekon­ferencia az a nemzetközi egyházi szerv, amely ezeket a felada­tokat különös felelősséggel vállalja. PRAGABAN március 31—április 5-ig tartotta a Keresz­tyén Békekonferencia harmadik nagygyűlését, amelyre a világ legtöbb egyházából érkeztek résztvevők. Mintegy hatszáz ke­resztyén ember sereglett egybe, különböző tájakról, különböző társadalmi rendszerekből és természetesen különböző egyhá­zakból. A nézetek is és a teológiai felfogások is különbözőek, de összekötő kapocs köztük a Jézus Krisztusban való hit és sze- Tctctközösség. A SOKAT SZENVEDETT VIETNAMI NÉP ügye állt az érdeklődés középpontjában. A vietnami kérdésről külön nyi­latkozatot is hozott a Keresztyén Békekonferencia. Ebben meg­állapítják, hogy jóllehet az utóbbi időben sok keresztyén egy­ház bátran emelte fel szavát a vietnami háború ellen, mégis sajnálatos, hogy vannak még egyházak, amelyek hallgatnak, amikor megsemmisítő háború folyik egy világhatalom részéről egy kis nép ellen, s felvetették a kérdést: ha valahol is keresz­tyén emberek ilyen háborúval kapcsolatban hallgatnak, hogyan válik hitelessé evangéliumhirdetésük, amelyet Jézusnak, a világ Megváltójának és a Békesség Fejedelmének nevében monda­nak. KONKRÉT ALLASFOGLALÄS hangzott el a Keresztyén Békekonferencia részéről. Énnek során a konferencia követelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett bombatá­madások teljes, végérvényes és feltétel nélküli beszüntetését. Hangsúlyozták, hogy a bombatámadások megszüntetése még csak első lépés a vietnami háború megszüntetése terén. A to­vábbiakban kívánták, hogy az Egyesült Államok vonja ki csa­patait Dél-Vietnamból, hogy a vietnami nép megszabaduljon az idegen csapatok terhétől és sorsáról maga dönthessen. A konferencia kérést intézett a kormányokhoz, hogy mindent kö­vessenek el a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egye­sült Államok közötti tárgyalások sikere érdekében. Az igazsá­gos békét az 1954-es genfi egyezmény alapján lehet létrehozni. SZOLIDÁRIS a Keresztyén Békekonferencia a szabadsá­gáért hősiesen küzdő vietnami néppel, örömmel köszöntötte a konferencia az amerikai keresztyének ellenállását kormányuk háborús politikájával szemben. Teljes megértéssel tekintettek azokra az amerikai fiatalokra, akik a háborús szolgálatot meg­tagadták. Hasonló rokonszenvvel tekintenek mindazokra, akik a NATO tagállamaiban is szintúgy cselekednek. Meghallgatta a konferencia a dél-vietnami keresztyének küldötteinek szavát, akiknek nevében Ho-Hue-Ba szólalt fel. Beszédében elmondta, hogy az amerikaiak rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők a vallás megmentői. Ennek leple alatt azonban templomok szá­zait bombázták, a legtöbb kolostort tönkretették, igen sok ke­resztyént, köztük sok papot ennek következtében megöltek. Az a magatartás, amelyet az amerikaiak Vietnam földjén tanúsíta­nak, tökéletesen ellentmond Jézus Krisztus tanításának. Ezzel nemcsak a vietnami népet nyomják el, hanem szégyent hoznak a szép keresztyén névre is, mivel egy keresztyén ország folytat­ja ezt a véres háborút. AZ EURÓPAI BÉKE ÉS BIZTONSÁG KÉRDÉSE is egé­szen közelálló probléma a nemzetközi együttélés kérdéseinek rendezésében. A második világháború következtében létrejött realitásokat még mindig nem ismeri el a bonni kormány. Euró­pa népei s a köztük élő keresztyének is kívánják az európai ha­tárok biztonságát, Lengyelország nyugati határának, a két Né­metország határának és Nyugat-Berlin különleges státusának az elismerését. Európa érdeke megkívánja az atomfegyverek további kiszélesítésének megszüntetését, Európa atommentes övezetté alakítását, a katonai támaszpontok felszámolását, a ka­tonai tömbök megszüntetését és közös, kollektív biztonsági rendszer kialakítását. Európának, amely már két világháború csatamezeje volt, végre a békés egymás mellett élés példájává kell válnia. k VILÁG KERESZTYÉNÉINEK LELKIISMERETÉT moz­gósítja a Keresztyén Békekonferencia, amikor felszólítja őket, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve, tegyenek meg mindent a nemzetközi együttélés békéjéért, mert ezzel szolgálatot tesznek az egész emberi nemzetség együttélésének. D. dr. Ottlyk Ernő Az Állami Egyházügyi Hiva­tal kezdeményezésére és a Ko­márom megyei Hazafias Nép­front rendezése által, lehetővé vált, hogy magyarországi pa­pok IBUSZ-utazással a Szov­jetunióba látogassanak. Mintegy nyolcvan, főleg ka­tolikus, de néhány protestáns lelkész is, köztük e sorok írója április 16-án, közvetlenül hús­vét után indult el leningrádi, moszkvai és kievi útjára. Lel­készeken kívül ebben a cso­portban még bányászok, mező- gazdasági dolgozók és egész­ségügyi munkások is voltak összesen háromszázan. Közel háromnapi út után, a reggeli órákban érkeztünk meg a régi fővárosba Szentpéter­várra, mai nevén Leningrácl- ba, ahol igazi baráti szeretet­tel fogadtak bennünket. Az ál­lomáson fúvós zenekar köszön­tött, a nőket virágokkal hal­mozták el, a férfiak kabátjára az ottani úttörők a város neve­zetes pontjait ábrázoló jelvé­nyeket tűztek. Majd a pálya­udvar díszes előcsarnokában az orosz—magyar baráti társa­ság tagjai üdvözölték a magyar vendégeket, régi orosz szokás szerint sóval és kenyérrel kí­nálva meg. Látogatásunk ideje alatt ál­landóan éreztük a barátságot, a testvéri szeretetet, amellyel lépten-nyomon elhalmoztak bennünket. Este a Barátság Házában volt külön fogadás a magyar vendégek tiszteletére, utána műsor. Tíznapi ott-tar- tózkodásunk ideje alatt nagyon sok helyen megfordultunk, so­kat láttunk, tanultunk és ta­pasztaltunk. Ezekből most csak kettőt emeltek ki, amelyek reám nagy hatással voltak. Mint tudjuk, az ortodox egy­ház húsvétja egy héttel ké­sőbb van a mi húsvétunknál. így alkalmunk volt részt venni a pravoszláv egyház húsvéti is­tentiszteletein. Április 20-án, szombaton délelőtt a Szent Miklós székesegyház templo­mában voltunk. Mi már csak egyik emeleti karzaton kap­tunk helyet. A hívek hosszú sorokban igyekeztek a temp­lomba bejutni. Kezükben fehér szalvétával bekötött tál vagy tányér, benne sonka, tojás, rántott hús vagy egyéb étel. Ezeket megszentelni vitték a templomba, hogy az ünnepek alatt azokat fogyasszák el elő­ször. A templom előtt, sőt a templom előterében is, kes- keskeny, sötétbarna színű gyer­tyákat árultak, amelyet a gyü­lekezeti tagok nagy sokasága vásárolt, hogy azután az éjsza­kai feltámadási körmeneten meggyújtsák. A feltámadási istentisztelet este 10 órakor kezdődött, de már nyolc óra után özönlöttek a templomba. Sokan már csak a templomon kívül tudtak megállni, vagy a többi 13 templomba próbáltak bejutni. Mi, magyar lelkészek, a helyi lelkészekkel való előzetes meg­beszélés alapján most már nem a karzaton ültünk, hanem or­todox paptestvéreink közelé­ben. Az éjszakai istentisztelet­re tizennégyen mentünk el ma­gyarok, köztük két görög kato­likus pap is, mindkettő jól be­szélt oroszul. Ök voltak a tol­mácsaink. Rajtunk kívül 2 kopt, 2 néger, 4 finn, és 2 svéd lelkész is részt vett. Ott volt a Szovjetunió finn nagykövete is. Az istentiszteletet Nikodim metropolita végezte két püspök és nyolc ortodox pap segédle­tével. Énekes liturgiájuk rend­kívül megragadó volt. Az is­tentiszteleten közreműködött 60 tagból, főleg fiatalokból ál­ló énekkaruk. Éjfél után indult meg a körmenet a templom körül, »Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott!« egyre ismétlődő énekével. A másik felejthetetlen élmé­nyem a városon kívül, megle­hetősen távol fekvő Piszkarev hősi temető megtekintése volt. Itt, ebben a temetőben, amer­re a szem ellát, 'végtelennek tűnő messzeségben a közös tö­megsírban több mint 600 000 ember fekszik. Mind az eszte­len második világháború főleg polgári áldozatai. 1941. szep­tember 8-tól a németek 900 napig blokád (zárlat) alatt tar­tották a várost. Az élelmiszer­tartalékokat elpusztították. A lakosság éhezett, szomjazott és fázott. Egy nap 10 000 ember is meghalt éhínség és járvány következtében, ezek között a legtöbb a gyermek és öreg volt. A 900 riapos blokád alatt közel egymillió ember halt meg, akiknek nagyobbik felét Piszkarev hősi temetőjébe te­mették közös sírba. Piszkarev hősi temető látása bennem és minden jóérzésű emberben kell, hogy mindjob­ban megerősítse azt a gondo­latot, hogy minden háború Is­ten törvényének lábbal tiprása és legszörnyűbb merénylet a teremtés koronája, az ember ellen. Piszkarev hősi temetőjé­ben, a látottak nyomán tanul­tam meg igazán azt, hogy mi­lyen mérhetetlenül drága kincs békében élni. Sikter László íVlagyar papok a Szovjetunióban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom