Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-12 / 19. szám

»Énekeljetek az Ümak űj éneket.« (Zsolt. 98, 1) VASÄRNAP. — »Ösvény és út lesz otít és szentség útjának hivatik; tisztátalan nem megy át rajta". (Ézs 35, 8) Kantate vasárnapján az éneklő gyüle­kezet képét rajzolják elénk az igék. Ebbe a gyülekezetbe, ke- resztsógüiníkmél fogva, minket is felvett Isten. Nem maradhat niéima a mi ajkunk és szívünk sem, mert van okunk az ének­lésre. Énekünk arról az Isten­ről szól, Aki teremtett minket, s kezében tartja az életünket ma is. Énekünkkel azt az Is­tent magasztaljuk, Aki Meg­váltót adott a világnak. De énekünk könyörgés is azért a Szendéiéként, Aki naponként összegyűjt minket az ige köré, Aki megerősít minket a hitben és a keresztyén étet útján való járásban. HÉTFŐ. — »Ö az Ür, csele­kedjék úgy, amint néki jónak tetszik". (1 Sám 3, 18) A leg­nehezebb dolgok közé tarto­zik életünkben a saját akara­tunkról való lemondás. Ha rajtunk múlna, mi így imád­koznánk: tegyen meg az én akaratom. De Urunk a Mi- aityánkbam így tanít minket imádkozni: »legyen meg a te akaratod". Vagyis meg kell ta­nulnunk a saját akaratunkról való lemondást, ami sokszor hitetlenségből, szeretetlenség- ből és önzésből fakad, s meg kell tanulnunk Isten akaratá­nak engedelmeskedni. Mert az ő akarata az, hogy hitben és szeretetben járjunk. Nem más ez, mint Istennek és emberek­nek a szolgálata. KEDD. — »Nem egy Atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát ki-ki az ő fe­lebarátját?" (Mai 2, 10) Szem­rehányásként hangzik felénk ez az ige! És méltán ér minket szemrehányás Isten részéről, mert hiába Atyja Ö mindnyá­junknak, magunkat sokszor a másik ember elé helyezzük, magunkért mindent megte­szünk, de a másik ember érde­kében olyan nehezen lendül munkára a kezünk vagy lá­- VÁMMENTESEN külföldre küldhető eredeti magyar babák nagy választékban. Babajavítás, öltöztetés, parőkázás. Dr. Kovács- né, Bp. VIII., Rákóczi út 47. Tele­fon: 143—872.- KERESEK szoba-konyhás la­kást megegyezéssel. Cím a kiadó­ban.- HARMÓNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál, Bp. IV. Újpest, Romját u. 120. Telefon: 493—017- A GYENESDIASI SZERETET­OTTHON üdülőháza megszépítve várja a csendre és pihenésre vá­gyókat. Érdeklődni lehet Hemád Thbor lelkésznél Gyenesdiás, Ka- pernaum címen.- EGYHÁZFIT KERES a kelen­földi egyházközség. Fizetés meg­állapodás szerint. Természetbeni lakás van. Beköltözéshez cserela­kás szükséges. Költséget térítünk. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1018 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató búnk. Isten tudomásunkra hozza, hogy nem önmagun­kért, hanem a másik emberért kell fáradoznunk. És a másik emberért végzett szolgálatban nem tehetünk különbséget em­ber és ember között. Így kell fáradoznunk szüntelenül a má­sik emberért, az egész világért. SZERDA. — »Az Ür József­fel volt és akármit cselekedett, az Ür szerencséssé tette". (1 Móz 39, 29) Vajon ki indíthatja cselekvésre az életünket? Is­ten, vagy a bűn, a jó, vagy a rossz? Mert a kiindulás eleve meghatározza életünk és min­den cselekedetünk kimenete­lét. Istennel csak a jó úton járhatunk, Isten csak a jó cse­lekvésre tanít minket. De sza­vaink, cselekedeteink gonosszá akkor változnak, ha elhagyjuk a szolgálat útját. Isten arra ta­nít meg minket, hogy mindent Egyszülöttjének nevében cse­lekedjünk. CSÜTÖRTÖK. — »Fenyíts meg engem Uram, de mérték­kel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!" (Jer 10, 24) Amint a szülő sokszor megfenyíti gyermekét, ugyan­ezt teszi velünk Isten is, a mi mennyei Atyánk. A fenyítés mindig érdekünkben történik, s javunkra szolgál. Mert ak­kor, amikor Isten kemény szó­val és kemény kézzel közele­dik hozzánk, azért teszi, hogy elhagyjuk a bűnt, a hitetlen­séget és a szeretetlenséget, s a a jó útra irányítsuk lépteinket. Isten fényit ugyan, de nem sújt le végképp, összetör ugyan, de felemel és megújítja az életünket Jézus Krisztusért. PÉNTEK. — »Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy Te, az Ür vagy az Isten, és Te fordítod vissza az ő szí­vüket." (1 Kir 18, 37) A keresz­tyén élet egyik jellemzője az, hogy imádkozó élet. Vajon jel- lemzője-e ez a mi életünknek? Vajon imádkozunk-e napon­ként? Mert imádságban Isten elé vihetjük örömünket és bá­natunkat, hálaadásunkat épp­úgy, minit bizonytalanságunkat, erőtlenségünket, bűneinket. Imádkozó életünkben Urunk legyen a példánk, Aki tudott állhatatosan imádkozni. De nemcsak életünk ügyes-bajos dolgait vigyük imádságunkban Isten száné elé, hanem imád­kozzunk egyházunk, népünk ügyéért és az egész emberiség békéjéért és boldogságáért is. SZOMBAT. — »Szemeim, Uram Isten .rajtad csüggenek, hozzád folyamodom; ne oltsd el életemet". (Zsolt 141, 8) Is­ten gyermeke mindig Istenre függesztett tekintettel él. ö az, Aki útbaigazít miniket, Aki irányit ajkkor, amikor jól men­nek napjaink, de akkor is, amikor kísértésekkel van tele életutunk. Az Ürra nézés nem más, mint hit és engedelmes­ség. Ilyen hittel éljünk életünk mindén napján és járjuk en- degelmesen azt aiz utat, amely­re Urunk, Jézus Krisztusunk tanított minket. Harkányi László Énekeljetek! Jel 15, 3—I Amióta az ember ismeri Istent, azóta szüntelenül zeng aj­kán a magasztaló ének. Énekeltek a zarándokok, akik Paleszti­na távoli falvaibái és városaiból mentek fel Jeruzsálembe a templomba. Énekeltek a keresztyén mártírok, amikor hitükért szembe kellett nézniük a halállal. Énekeltek kegyes őseink bé­kés időkben és sok háborúság között. Énekeltek nagyszüleink és szüléink, mielőtt a napi munka sok fáradsága után nyugovó­ra tértek. Ma sem némul el az Istent magasztaló ének a földön. Ha valahol leszáll az este és elfáradt emberek abbahagyják az éneklést, akkor »o nap távol testvért ébreszt, még alig hamvad fénye itt, s friss ajak dicsér egyre Téged és zengi csodatetteid.*' A gyülekezet éneke valóban mindig Isten tetteit magasztal­ja. Az ének mindig szívből fakadó hálaadás Isten szabadítá- sáért. Hogy zengett Mózes és a vándorló nép ajkán az ének an­nak idején a Vörös tenger partján, amikor ámüló szemmel lát­ták Isten szabadítását! Hiszen az egyiptomi szolgaságból, a ten­ger halálos öleléséből senki más nem tudta volna őket kisza­badítani, csak az az Isten, akinek erre is hatalma volt. És hogy zeng ma is a Krisztusban hivő keresztyének ajkán szerte a vi­lágon a Bárány éneke! Hiszen a bűn szolgaságából, gonosz erők rabságából, a hiábavaló önző élet sivárságából senki más nem tudott volna kiszabadítani minket, csak az a Jézus Krisztus, aki, mint Isten Báránya, magára vette és elhordozta bűneinket és élete odaáldozásával szerzett mindnyájunknak szabadulást, új életet. Ne némvljon el hát ajkunkon soha a magasztaló ének! Templomokban, kis imaházakban, családi otthonokban énekel­jünk hálás szívvel és magasztaljuk Istent szabadításáért. Az ének nem a hangnak, hanem a szívnek a dolga elsősorban. Le­het gyenge, bizonytalan hangon is örömmel énekelni. Csak arra vigyázzunk, hogy az életünk ne tegye hamissá az énekünket. Még nem vagyunk »az üvegtenger mellett« (Jel. 12, 2). Még eb­ben a világban kell zarándokolnunk, ahol nagyon sok a feladat és sok az alkalom a szeretet gyakorlására, az embertárs meg­segítésére. Ajkunkon akkor lesz igaz az ének, ha engedjük, hogy Isten naponként megújítson és másokért elégő élettel ajándékozzon meg minket. Tarjáni Gyula — Húsvéit után a 4. vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. A vasárnap délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Mt 21, 14—17; az igehirdetés alapigé­je: Jel 15, 3—4. A délutáni is­tentisztelet alapigéje szabad textus. — ÄSZÄR. D. Dr. Ottlyk Er­nő püspök, az Északi Evangé­likus Egyházkerület püspöke május 12-én meglátogatja a gyülekezetét és igehirdetéssel szolgál a megújított templom­ban. — BAKONYCSERNYE. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke május 12-én, va­sárnap délután igehirdetéssel szolgál a gyülekezetben. — KELENFÖLD. Május 5-én Jubilate vasárnapján egyház­zenei est volt a gyülekezetben »Régi mesterek muzsikája" címmel. — FELSÖPETÉNY. A Har­madik Keresztyén Békevilág- gyűlés alkalmából virágvasár­nap este ökumenikus istentisz­teletet tartottak a gyülekezet­ben Hajnal József prédikátor és Záborszky Csaba lelkész szolgálatával. LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK HÍREI — A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE Lelkész! munkaközössége április 23-án Miskolcon tartotta ülését. Áhí­tatot Gáli Sándor, előadást Pásztor Pál, Nikodémusz Já­nos és Bozorády Zoltán tartott. Pásztor Pál esperes az idősze­rű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket. Az ülés záróimá­ját Tarjáni Gyula mondta. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi mun­kaközössége április 25-én Bé­késcsabán tartotta ülését. Áhí­tatot Bodrog Miklós, előadást Deme Károly, Balogh Pál és Kertész Géza tartott. Mekis Ádám esperes az Országos Es- peresi Értekezletről és a III. Keresztyén Békevilággyűlés- ről, majd aktuális kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége április 25-én Balassagyar­maton tartotta ülését. Űrva­csorát osztott Németh Géza. Igehirdetési előkészítőt Szabó József ny. püspök, előadást Schultz Jenő, Révész László, korreferátumot Breuer Oszkár tartott. Az időszerű feladato­kat Gartai István esperes Is­mertette, — A FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 9-én Budapesten tartotta ülését. Áhítatot Bottá István, előadást Várady Lajos, Lábossá Lajos, élménybeszámolót Selmeczi János esperes, Nagy István, Csonka Albert és Sikter Lász­ló, befejező áhítatot Bányai Sándor tartott. — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége május 14—15-én tartja ülését Gyenesdiáson. Es­ti áhítatot Dr. Ferdinand Ist­ván, úrvacsorái előkészítőt Sí­kos Lajos, igehirdetési előké­szítőt Barcza Béla, előadást Magassy Sándor, Dorn Vilmos és Reuss András, tájékoztatót Halász Béla esperes tart. Éneklő életképek Szeretünk énekelni. Elvá­laszthatatlan tőlünk, akár a fény az árnyéktól. Kísér ben­nünket. Nemrég még szerető édesanyánk dalolta a kedves altató bölcsődalt... Ki tudja, mikor énekelik felettünk az utolsó éneket... Olykor úgy ömlik ki szívünkből és aj­kunkból az örvendezés éneke, mint teli pohárból csordul ki a víz, néha pedig úgy zokog, fáj­dalmasan, mint a síró hegedűn a húr ... Szíveket kísér élet- útjukon örömben s bánatban. Bánkódókat és örvendezőket. Kicsinyeket és nagyokat. Fia­talokat és öregeket. Ilyen éneklő szíveket figyeltem meg. Közöttünk járnak. Jó hallani, ahogy énekelnek. Nagyon kicsinyek még. Gyermekbibliaórásak. Nem is­merik a betűket. Csak hallás után tanulnak verseket. Éne­keket is. Amit lehet, úgy mu­tatják apró, játékos kis kezük­kel. Odateszik bal kezüket a szívükre és mondják: »örül mi szívünk«, aztán a másik kézzel a fülükhöz nyúlnak: »Mikor ezt halljuk«. Mindkét kezükkel utánozzák a lépést, lábukkal egyhelyben menetel­nek: »A templomba megyünk" — mondják hozzá, aztán ma­gasra lendgfci felfelé mutatva két ujj: Úristennek«, az­tán újra a Két fülhöz a kéz: »szent igéjét halljuk". Másodszor már mindenki tudja: mikor mit kell mondani és jól tudja, mikor hova kell mutatni. Már tudják is a szö­veget. Lehet énekelni! Olyan buzgón, hogy vigyázni kell, ki ne vigyenek engem is a dal­lamból. Valóban a szívük énekel, együtt az ajkukkal. Igaz, amit buzgón énekelnek: »örül mi szívünk . ..« Szinte irigyelem őket, hogy ilyen örvendező szívvel, ajakkal tudnak éne­kelni. Az igazán daloló gyermekről eszembe jut 1883-ra visszaem­lékező Ady: »Szeretném az Is­tent nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretére mégis kiállók..." És hallom Jézus szavát, amit a farizeu­soknak mond, akiknek nem tetszik a kiáltozó gyermekkó­rus: »Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?« (Máté 21,16). * Nagyon öreg már. 89 éves. Falunk és 5 községből álló gyülekezetünk legöregebb, de legbúzgóbb tagja. Neki való­ban nem hiányzott a minden­napi kenyér mellől a minden­napi lélek-eledel sem! Ott van a Biblia mellett a legkedve­sebb könyve: az énekeskönyv. Hű útitársa volt mindeddig. Már 10 évvel ezelőtt kiírta be­lőle azokat az énekeket, ame­lyeket a temetőbe őt kísérve énekeljen a gyülekezet. Féltve őriztem a fontos iratok között, ezt a reszkető kézzel, de őszin­te szíüvei és kívánsággal meg­írt »végakaratot«. Bárcsak so­ká kellene elővenni. .. Aztán bekövetkezett. Aki oly sokat énekelte: »Hazavágyom igaz otthonomba..." el kellett menjen békességben. Elő kel­lett venni a féltve őrzött ének­papírt. Mindent úgy énekel­tünk, amint ő kívánta. Amikor a csendes herényi temetőben öreg Pécsek János sírja felett zengett az ének utolsó verse, éreztük, hogy egy életút végén milyen nagy erő egy ilyen hit­vallás, énekes bizonyságtétel: »örömben, búban énekeltem, egy ének az, mit nem feled­tem: Hazavágyom«. Az ő so­káig énekes ajka elnémúlt. Mi vettük át és énekeljük tovább a dallamot. Így vallja ezt a zsoltáros: »Dicsérem az Urat, amíg élek, énekelek az én IstenemnaH» amíg vagyok«. (146 Zsolt 2) Hegyháti János Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. május 12-én Deák tér de. 9. (úrv) Dr. Kékén András, de. 11. (úrv) Hafenscher Károly, du. 5. Trajtler Gábor, du. 6. Szeretetvendégség: Dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Bízik László, de. 11. Bízik László, du. 6. Bizik László. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák), de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. de. 11. Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 5. Szeretetvendégség. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás, du. 4. Sze- refcetvendiégség. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út. de. 11. Solymár Péter. Váci út. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. ML. Matuz László. Pest­újhely de. 10. Kürtösd. Kálmán. Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rákos* palota Nagytemplom de. 10, du. 3. Rákoszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosüget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél VU du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Káposzta Lajos, de. 11. Madocsai Miklós, du. 6. egyházzenei hangverseny: Vára­dy Lajos. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós, öbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. 11, du. fél 7. Pesthidegkút de. 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán de. 11 (úrv) Dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Beneze Imre, Németvölgyi út de. 9. Beneze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. (konf. úrv) du. 5 Sze- retetvendégség. CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Zugor Jenő a tési gyülekezet presbitere március 13-án 82 éves korá­ban, özvegye, Zugor Jenöné, sz. Varga Erzsébet, március 24-én, 79 éves korában el­hunyt. Temetésük március ló­én, illetve március 26-án volt a tési evangélikus temetőben Barcza Béla tési lelkész szol­gálatával. »Boldogok a halot­tak, akik az Urban halnak meg«. CANTATE EST lesz a budavári evangélikus templomban május 12-én, cantate vasárnapján délután 6 órakor a budavári és a kelenföldi gyülekezetek énekkarának közreműködésével. Orgonái: Peskó György Egyik legidősebb lelkészünk A legtöbben még nem is éltünk, amikor GYÚRÓI NAGY LAJOSNAK már kezében volt Ady cikke: »A Ma legszenvedőbb szen­vedője« — ahogyan benne Ady önmagát ne­vezi —, így ír: »Nagy Lajosnak hívják a gyú­rói papot, mennyivel közönségesebb név ez például a Prohászka Ottokárénál. És Gyúró, ez a dunántúli falu, mennyire nem Székes- fehérvár, melytől a legmagasabb pódium is csak egy lépcsőfok. És szenvedéseimben ta­lán a legelső és legerősebb vigasztalást még­is a gyúrói lutheránus pap küldte most.*> Majd méltatja Nagy Lajos bátor kiállását a béke mellett, amit »Isten és a háború« című ki­adványában fejtett ki. 1915-ben volt ez. Sok vihart megért azóta és sok vigaszta­lást adott. Küzdött, látott és láttatott. Tanul­mányokat írt és sok-sok verset. Papi nemze­dékünknek legöregebbjei közé tartozik. Most töltötte be, május 11-én, 85. életévét. Köszön­tésül közöljük alábbi versét. Egy bolygón élünk emberek Szeressük egymást, emberek: Ma még nekem, holnap neked. Az élet tánca víg, szabad, Ma még hallatszik víg szavad. Holnap talán, ki tudja hol, A halál teste rádhajol. Mért a gyűlölség, emberek? Ember embertől mért remeg? Egyik arat másik halász, Van tenger, van búzakalász. A bányában meg kincs terem S mindenütt van dal, szerelem. Miért a fegyver, emberek, Apák, fiák mért estenek? ... Az anyák szíve mért szakad, Ha ölni vétek, nem szabad? Jaj, mért lett úr e szó: muszáj Mért némult el sok Ifjú száj? Egy bolygón élünk emberek A törvény egy: szeresisetek. A gyűlöletnek átka van: Pusztít, gyilkol határtalan. Testvért kínoz, testvért rabol, Sok a pásztor, — sok az akoL Ne nézzük egymás arcszínét. Ne fitymáljuk más szájízét... Ahány szív, — annyi dal fakad Ahány agy — annyi gondolat. . . De szikrázzon mind vakmerőn Mint napsugár a szirttetőn. A szív a Napnak gyermeke; Egyformán fűt a Nap heve E bús bolygón minden szívet,.. És azt súgja mindenkinek Hogy: nincs Ábel, nincsen Kain Bolygónk virágos halmain. Szeressük egymást emberek, A sír vágyón felénk mered.. Figyel ránk lesből a halál, Ma itt, holnap meg ott talál. Alkuja nincs, búcsúnk nehéz, Fáj, mindig fáj a földelés. Köszöntsük egymást emberek, Gyógyítsuk azt, ki bús, beteg. Testvérnek lenni szép sor ám, Vigadni meg rút más torán. Sebzett szívek ne sajgjanak, Kiknek írjuk van, adjanak. Békében éljünk emberek! Pihenjenek a fegyverek. Mindenfelé sírás, panasz, Az ég is ránk csak bút havaz... Mondjunk egymásnak jó napot, Építsünk ki szebb Holnapot. Szeressük egymást embereik. .1 Csak az boldog, ki hisz, szeret Akinek hite, save van. Mindenki más boldogtalan; Kiknek az élet gazt terem S örök halált a sírverem. Gyúrói Nagy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom